Pest Megyei Hirlap, 1962. június (6. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-22 / 144. szám

1962. JÚNIUS tZ, PÉNTEK 3 800: 6200000 1061: 360000 forint a megye gépállomásain az újítások eredménye A MEDOSZ megyei bizottsá­ga nemrég megvizsgálta gép­állomásaink újítási munkáját. Az alapos, sok mindenre kiter­jedő vizsgálat tapasztalatait, tanulságait/ nemcsak érdemes, de kötelességünk is közreadni. Kezdjük talán egy kis statisztikával, hisz a megállapítások csakis ennek ismeretében válnak iga­zán érthetővé. A számok tanú­sága szerint 1960-ban 157 újítá­si javaslatot nyújtottak be me­gyénk gépállomásainál. Ez a szám 1961-ben 52-re csökkent, 1960-ban 111, 1961-ben pedig már csak 33 javaslatot fogad­tak el, s amíg 1960-ban 97 volt a bevezetett újítások száma, .tavaly mindössze 27. S íme a kalkulált népgazdasági ered­mény: 1960-ban hatmillió­kétszázezer forint, 1961-ben pe­dig mindössze 360 ezer forint. A tapasztalatcserére átvett ja­vaslatok száma 16-ról hétre csökkent. Talán valamiféle istencsapés sújtotta a gépállomások újító­mozgalmát?! Talán nincs lehe­tőség további újítások kidolgo­zására?! Szó sincs róla. A vizs­gálat megállapításai alapján sem egyik, sem másik, hanem a sajnos elég sok helyen ta­pasztalható hanyagság, nemtö­rődömség az oka annak, hegy a gépállomások újítói közül so­kan kedvüket vesztették, ami­re sajnos elég sok okuk van. Ki lelkesedne például Szuszter József újító helyében, aki ki­dolgozta a kombájnnal végez­hető aprómagcséplás módsze­rét és tavaly mintegy tizen­nyolcmilliós haszon származott belőle, az újító azonban eddig egy fillért sem 'kapott. Az Ér­di Gépállomáson Hindi Antal 1960. október 7-én adott be egy újítást a használt olajok tisz­títására és további básznósítá-'' sara. A javaslattal semmi sem történt, s az újító még csak nem is reklamált. Bizonyára nem látta értelmét. Vagy kit ösztönözne újításra, ha például a nagykőrösi Gépállomás fő­könyvelőjétől azt hallaná, hogy „kapsz fizetést, minek még az újítási díj is”. A vizsgálatot végzők sajnos még sok ilyen és hasonló példával szolgálhat­nak. amelyek egyáltalán nem lelkesítenek senkit. Az újítások hanyag kezelése már az ügyintézésnél elkezdő­dik. Újítási napló mindenütt van, de hiányosan vezetik. Monoron, Érden és Nagykőrö­sön például csupán a javas- lattevő nevét, a javaslat meg­nevezését, esetleg az újítási díj összegét írják be, hiány­zik azonban a beadás időpont­ja, a vezető határozata, a mi­nősítés és ideje, az első- és közbeeső kalkuláció és a tényleges népgazdasági ered­mény. Eléggé megdöbbentő az a tapasztalat is, hogy jóné- hány újítási előadó és főmér­nök nem ismerte a jelenleg érvényben levő 29/1959-es újí­tási rendeletet. Ilyenformán nem is lehet szabályosan in­tézni az újítási ügyeket. Ügy gondoljuk, az illetékesek is egyetértenek velünk abban, hogy ezt a hiányosságot min­dennél előbb pótolni kell. Azt azonban fel se mernénk tételezni, hogy a gépállomá­sok megyei igazgatóságán ne ismernék az újítási rendeletet és sajnos arról kell számot adni, hogy még itt sem mu­tatnak jó példát. Az csak hagyján, hogy 1961-ben csu­pán két újítást adtak be hoz­zájuk, s az egyiket elutasítot­ták, újítási naplójukban azon­ban nyomát sem találni an­nak, hogy mi lett a- elutasí­tott újítás sorsa. Ilyen tapasztalatok után ho­gyan várhatná az ember, hogy szerződést kössenek az újítók­kal, hogy jó újítási feladat­terveket készítsenek és ezeket stoles körben ismertessék az emberekkel, hogy időről időre jelentőségéhez mérten értékel­jék az újítómunka eredmé­nyeit, nem is szólva arról, hogy hathatós segítséget nyújtsanak az újítóknak. A vizsgálat tehát azt mu­Miért torpant meg az líjílóinozguSaui ? Mit kc-H tenni? tatja, hogy a megye gépállo­másain nemhogy javulna az újítási munka, ellenkezőleg, komoly mértékben visszaesett. Ennek elsősorban az az oka. hogy a gépállomási vezetők nagy része .és a megyei igaz­gatóság nem foglalkozott megfelelően az újítási mun­kával. A MEDOSZ megye- bizottsága önkritikusan meg­állapítja a saját felelősségét is, amivel ugyancsak egyet­értünk, mert most sem késő felfigyelni ezekre a súlyos hiányosságokra, de haszno­sabb lett volna előbb t fi­gyelmeztetni mindenkit, akit illet, hogy a tapasztalt rossz munkával súlyos károkat okoznak a népgazdaságnak. Ezen persze utólag már hiába meditálunk, mindenesetre annyit feltétlenül meg kell szívlelni ebből a vizsgálat­ból, hogy a jövőben rend­szeresen figyelemmel kell kísérni a gépállomásokon az újítási ügyek intézését, ami bizonyára gyorsan növeli majd az illetékesek felelős­ségérzetét. Nagyon hasznos kezdemé­nyezés született nemrég egy megyei gépállomási küldött- értekezleten, amelynek nyo­mán tanfolyamot szerveztek a szaliszervezet illetékesei és a vállalati újítási előadók számára. Ez a tanfolyam bi­zonyára hozzájárult ahhoz, hogy az ügyvitel és az újí­tások elbírálása, bevezetése és díjazása gyökeresen meg­javuljon. Itt le is zárhatnánk az ügy­gyei kapcsolatos mondaniva­lót, annyit azonban még fel­tétlenül el kell mondani, egyáltalán nem arról van szó, hogy ami volt, az volt és kezdjünk tiszta lapot a gépállomások újítási ügyei­ben. Egy-két korábbi tarto­zást mi is jeleztünk. Ezenkí­vül is bizonyára még jócs­kán akad el nem intézett újí­tási ügy. Ezeket feltétlenül rendezni keik miközben va­lóban új fejezetet kezdenek az újítási ügyekben. Nem kiáltunk büntető kéz után, de amennyiben, a jövőben az eddigiekhez hasonló hanyag­ság előfordul, a példás fele- lősségrevonás sem maradhat el. F. I. A nyáron is lesz színházi előadás Beszélgetés a Petőfi Színpad igazgatójával Egy-két hét múlva vala­mennyi kőszínház becsukja kapuit s kiteszik a táblát a színházak ajtajára: nyári szü­net Ä megérdemelt pihenés hetei következnek színésznek, rendezőnek s minden színházi dolgozónak egyaránt. — Mi a helyzet a Pest me­gyei Petőfi Színpadnál a nyá­ri szünettel kapcsolatban? — tettük fel a kérdést dr. Ko- wach Gyula igazgatónak. — Nálunk, akárcsak az el­múlt esztendőben, nincs teljes nyári szünet — nyilatkozott dr. Kowach Gyula. — Igaz ugyan, hogy a megye színház­kedvelő közönsége kevesebb előadást láthat majd, mint az őszi, téli és tavaszi hónapok­ban, hiszen júliusban, augusz­tusban sem a Déryné Színház, sem a két szomszédos megye — Kecskemét és Szolnok — színházi társulata sem látogat el hozzánk. Teljes szünet azon­ban mégsem lesz, meit a Pe­tőfi Színpad két társulata fel­váltva biztosítja a megye kö­zönségének nyári szórakozását. Jelenleg Molnár Ferenc: Olympia című háromfelvoná- sos vígjátékát játssza estéről estére egyik társulatunk a megye falvaiban, városaiban. A másik társulat, amely a kö­zelmúltban mutatta be a Nyá­ri kaland című zenés vígjáté­kot, szabadságra ment. Július közepén jönnek vissza s kez­dik meg újra szereplésüket s akkor az Olympia kerül le egy hónapig a műsorról. A két együttes augusztus 18-tól ját­szik újra egyszerre egészen október elejéig, amikor is az új bemutatókra kerül majd sor. Ami még a nyári progra­mot illeti, a lehetőségek sze­rint, ahol csaik mód nyílik er­re, szabadtéri színpadokon is fellépünk, feltéve, ha ezt az időjárás lehetővé teszi. — P — KITÜNTETÉSEK A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Molnár Ká­roly ceglédi és Romsics Já­nos gyömrői lakost a Szocia­lista Munkáért Érdeméremmel tüntette ki 60. születésnapjuk alkalmából. Mindketten sok évtizede tevékenykednek a munkásmozgalomban és for­radalmi munkájukkal a társa­dalom megbecsülését vívták ki. Molnár Károly betegsége miatt a kitüntetést otthoná­ban kapta meg. Romsics Já­nos kitüntetését Szakait Jó­zsef, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára adta át. Egymillió fürdőruha és más strandcikk A nyár beköszöntével szinte ugrásszerűen megnőtt az idény­cikkek, fürdőruhák, strand­cikkek és más nyári ruhane- műek vásárlása. A Divatáru Nagykereskedelmi Vállalatnál kapott tájékoztatás szerint er­re az idényre a tavalyinál mintegy húsz százalékkal több, körülbelül egymillió fürdőru­hát és más strandcikkeket bo­csátanak a vásárlók rendelke­zésére. A konfekcionált fürdő­ruhákból kielégíti a kereske­delem az igényeket. A kereslet növekedésével a nagykereske­delem raktáraiban áttértek két műszakra, hogy mielőbb eleget tehessenek a boltok ren­deléseinek, pótolják a kifo­gyott árukat. Eddig minden­féle áruból többet szállítottak ki, mint a múlt év azonos idő­szakában. Egyebek között pamut kötött fürdőruhákból a tavalyinak négyszerese érkezett a nagyke­reskedelmi vállalat raktárába, s ennek megfelelően kapott eddig a kiskereskedelem is. Az idén nem lesz már hiány­cikk a bánion fürdőruha, mert kétszer annyi kerül eladásra, mint tavaly. Ebből négy új modellt is készített az ipar. Bakfis- és leányka-konfekcio­nált fürdőruhákból is kétsze­res mennyiség, majdnem száz­ezer áll a vásárlók rendelke­zésére. A férfi bánion úszó­nadrágok száma a tavalyi 30 000-ről 75 000-re emelkedett. Kielégíti az igényeket. (MTI) Gigászi „akkumulátor" A Dnyeperen működő öt vízi erőmű után Kijev közelében megindul a hatodik, amely sa­játságos módon „tárolja” az energiát. Ha a hálózat telítve van, s az áramfogyasztás nem különösen intenzív, az erőmű gépegységei szivattyúként mű­ködve, egy 70 méter magas víztárolóba emelik fel a víz­tömeget. Ez lehetővé teszi, hogy a maximális terhelés óráiban, a „csúcsidőben” az itt tartalékolt víz a turbinákra zúduljon és még több áramot bocsásson a hálózatba. (MTI) Könnyítik a pedagógusok munkáját (Folytatás az 2. oldalról) nács művelődésügyi osztályá­nak vezetői a jövő esztendő­ben még további egyszerűsíté­sekre szeretnének javaslatot tenni. Alapos ésszerűsítésre szorulnának ugyanis az isko­lák szervezési okiratai, ame­lyek nehézkesen kezelhetők, s nehezen áttekinthetők. A Művelődésügyi Miniszté­rium szakemberei az idei tan­évben több megyébe, többek között Pest megyébe is ellá­togattak, hogy a most nyilvá­nosságra hozott rendelkezések tervezetét megbeszéljék me­gyei és járási oktatásügyi ve­zetőkkel. valamint a pedagó­gusokkal. Ilyen helyi véle- ménycserére került sor példá­ul a monori, a váci, a szent­endrei és a szobi járási tanacs művelődésügyi osztályán, va­lamint a nagymarosi, a vóc- hartyání és a dunakeszi isko­lában. A tervezett rendelke­zésekkel a pedagógusok már akkor messzemenően egyet­értettek. Az egyszerűsítésekkel és könnyítésekkel felszaba­duló időt a pedagógusok a jobb oktató-nevelőmun­kára, valamint a nép­művelés segítésére for­díthatják. Pest megyében rövid idő alatt jelentős előrelépést kell el­érni az úttörőszervezetek tá­mogatásában és számszerű megerősítésében is. Az új rendelkezések szel­lemében alapvető változást kell elérni a gyakorlati ok­tatás feltételeinek biztosítá­sában is. Pest megyében ugyan — az ország vala­mennyi megyéjét megelőzve — már sok iskolában — 13 gimnáziumban és 139 álta­lános iskolában — folyik gya­korlati oktatás, de a tárgyi feltételek biztosítása még nincs megoldva, s ez a nehéz­ség elsősorban a mezőgazda- sági jellegű gyakorlati ok­tatásban jelentkezik. Sokat segíthetnének a helyi üze­mek és gazdaságok. A megyei osztályértekezleten megvitatták a felnőttoktatás helyzetét is. Jelentős fejlő­dés tapasztalható itt is, de szükségesnek látszik egy úgy­nevezett felnőttoktatási me­gyei munkaközösség létreho­zása. Erre előreláthatóan a jövő tanév elején kerül sor. Nehézséget okoz a megye vezető szerveire és pedagó­gusaira váró feladatok vég­rehajtásában az a tény, hogy a városainkban, falvasukban végzett gyerekek középisko­lai továbbtanulását nem tud­juk az igényeknek megfele­lően biztosítani. Kevés ugyan­is — mindössze 19 — a közép­iskolánk. A felszabadulás előtt elsősorban Budapestre áramlott be a megyéből a továbbtanuló fiatalság. Ezen jelentősen változtatott a fel- szabadulás óta megnyitott új középiskolák egész sora, de még mindig újabb férőhe­lyekre lenne szükség. A me­gye; tanács művelődésügyi osztálya még aiz elmúlt év novemberében javaslatot tett a Művelő­désügyi Minisztériumnak három új középiskola fel­állítására. Pécelen, Pilis- csabán és Dunaharasztin lenne lehetőség az új iskolák megnyitására. A megyei tanács szinte teljes egészében saját erőből oldaná meg ezt a nagy jelentőségű vállalkozást, de a miniszté­rium még mindig . nem adott érdembeli választ. Az új rendelkezések a könnyítések mellett kifeje­zik társadalmunk fokozottabb megbecsülését a pedagógusok iránt. Az oktatási reform végrehajtása, oktatásügyünk gyökeres átszervezése a mai élet követelménye; szerint, elsősorban rajtok múlik, az ő kezükben van. Ehhez a fe­lelősségteljes munkához a társadalom minden feltételt igyekszik biztosítani. Temkely Miklós NEM JÖN AZ ÁRVÍZ! A Duna menti lakosság a megmondhatója, hogy a Duna. ez a hatalmas folyam mennyi, de mennyi gondot, félelme rettegést, és bajt tud okozni a parti embereknek. Ha felduz­zad szürke vize, minden gondolat a gátak felé száll. Váion elég magasak-e? Elég erősek-e? Vajon az iszonyatos víznyo­mást kibírják-e? Mert ha nem, akkor végig harsog a vidéken a vészkiáltás: .Jön az árvíz!”, félreverik a harangokat és jaj a családi otthonnak, a'terménynek, a jószágnak, amelyet ma­gával ragad a szennyes hullámok hömpölygése. így történt ez sokfelé most nyolc éve és hat éve. Tízmil­liós, százmilliós értéket rabolt el tőlünk a Duna. Ezért kor­mányzatunk komoly összegeket áldoz az árvíz megelőzésére Az elemekkel vívott harcban is döntő az idő, a gyorsaság. Ár­vízvédelmi szerveinket ezért felszerelték a legmodernebb URH-rádió adó-vevőkkel, s ma már így állnak a gáton .., — Vízügyek, figyelem! Vízügyek, figyelem! — hallatszik az URH hangszórójából a parancsnoki felhívás. — Zöldár- veszély, zöldár veszély! Az 1669-es és az 1671-es folyamki­lométernél a nyári gát átázott. Azonnali kőszórással kell megmenteni. Utasítom a védelem vezetőjét a felsőgödi sza- kaszmérnökségen: határozza meg, hogy mennyi kőre van szükség! — AÉR-V figyelem! AER-V figyelem!— veszi át a szót az egy hullámhosszra hangolt URH-adóban Várnagy Jó­zsef mérnök. — Mélyrepülésben azonnal derítse fel és je­lentse a parancsnoknak, hogy e pillanatban hol tartóz­kodnak a Dunán köszállító hajók! A Morava-típusú kétmotoros gép mélyrepülésben zúg el a parancsnoki hajó felett. Az árvízvédelem vízi, szárazföl­di és légi egységei teljes üzemben. Valamennyiket össze­kapcsolja az URH-rádió. A repülőgép rádión közli a pa­rancsnoki hajóval a köszállító vontatványok pillanatnyi helyzetét, a parancsnoki hajóról rövid úton utasítás érke­zik hozzájuk, hogy változtassanak irányt és azonnal ha­józzanak a veszélyeztetett ponthoz. Velük párhuzamosan, a két parton, a szentendrei szigeten és a gödi partokon pedig terepjáró gépkocsik várják URH-készülékükkel, hogy miben lehetnek segítségére az árvízvédelmi manővernek — Itt, ezen a ponton vannak! Az 1670-es folyamkllométer, a felsőgödi part, ahol a hullámok már a gát tetejét nyaldossák, két kilométerre ide! — állapítják meg a pa­rancsnoki hajón. A gát megerősítéséhez szükséges ötezer tonna kő még időben érkezhet.. S ezzel az Országos Vízügyi Főigazgatóság híradástechni­kai gyakorlata sikeresen befejeződött. Ezúttal csak gya­korlat volt, de ha komolyra fordulna a helyzet, megyénk Duna menti lakosságának akkor sem kell nyugtalankod­nia. Modern technikai eszközeivel árvízvédelmünk őrkö­dik a gátakon, s nyugodtan kimondhatjuk: nem jön az árvíz! (Szöveg: Firon András, képek: Szentiványi Ferenc)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom