Pest Megyei Hirlap, 1962. június (6. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-22 / 144. szám

2 MEGYE» K-/tírlrm 1962. JÚNIUS 22. PÉNTEK Hruscsov csütörtökön Vajdahunyad dolgozóival találkozott A szovjet pórt- és kormány­küldöttség különvonata csü­törtökön délelőtt Borzestiből — ahol a vendégek szerdáin tettek látogatást —, Vajda- hunyadra érkezett. A román nehézipar fellegvárába, a Hunyadiak egykori családi fészkébe. N. Sz. Hruscsovot és a küldöttség tagjait a vá­ros lakosságának tízez­rei, románok, magyarok, németek és más nemze­tiségiek üdvözölték ki­törő lelkesedéssel. Az állomástól a szovjet ven­dégeiket elkísérte az acél- olvasztóhoz a 27 éves Stefan Cripsa, a szocialista munka legfiatalabb hőse Romániá­ban. Hruscsov elvtárs, elbe­szélgetett az egyes kemen­cénél a főolvasztárokkal, kü­lönösen hosszan időzött a 400 tonnás hatos kemencé­nél, amelyet szerdán adtak át rendeltetésének és az első csapolást végezték. Hruscsov elvtárs és a kül­döttség tagjai a román párt­ós államférfiak . kíséretében ezután nagygyűlésen talál­kozott Vajdahunyad dolgo­zóival a város sportstadion­jában, amelyen 30 ezer em­ber vett részt. A nagygyű­lésen több felszólaló mellett beszédet, mondott Gheorghe Maurer, az RNK Miniszter- tanácsának elnöke. Beszédé­ben kitért néhány külpoliti­kai kérdésre is. Hangsúlyoz­ta, hogy o ^ mmm kis mtjtű — A JUGOSZLÁVIÁBAN tartózkodó szovjet újságíró­küldöttséget szerdán fogadta Milajko Todorovics, a szövet­ségi végrehajtó tanács elnök- helyettese. — R. SOHLMAN, Svédor­szág moszkvai nagykövete június 20-án vacsorát adott a Szovjetunióban tartózkodó Sträng svéd pénzügyminiszter tiszteletére. A vacsorán meg­jelent Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak első elnökhelyettese, Gar­buzov pénzügyminiszter és más hivatalos személyek. az egész világ közvéle­ménye figyelmének kö­zéppontjában a béke kér­dése áll. Beszélt a német problémáról és hangoztatta, hogy a mé>- sodik világháború maradvá­nyainak felszámolásával el kell távolítanunk az euró­pai népeket fenyegető hábo­rús veszélyt. A miniszterel­nök sürgette a leszerelés mi­előbbi megoldását, majd hangsúlyozta, hogy a béke­szerető erők összefogásával megelőzhetjük a háborút. Meggyőződésünk — mondot­ta —, hogy az ésszerűség és megfontoltság győz a nemzet­közi kapcsolatokban, hogy az agresszív körök mesterkedé­sei meghiúsulnak. Gheorghe Maurer beszéde után a jelenlevő 30 ezer ember lelkes hurrá kiáltása, a román —szovjet barátság éltetése kö­zepette emelkedett szólásra Nyikita Hruscsov. Hruscsov a Szovjetunió munkásai nevében üdvö­zölte Vajdahunyad acél­munkásait. Tudjuk — mondotta —, hogy nagyon jó acélt gyártanak Vajdahunyadon. de semmivel sem kevésbé edzett a román— szovjet barátság, amely a ro­mán és a szovjet nép közös harcában edződött. Hangoztat­ta, hogy Vajdahunyad gazdag kincsekben, de a legnagyobb kincs a szabad ember, eme gazdagságok tulajdonosa. Be­szélt arról, hogy Romániában -röviddel ezelőtt fejezték be a mezőgazdaság szocialista át­szervezését. Majd arról szólt, hogy a Szovjetunió népei ke­mény munkával valósítják meg a XXII. kongresszuson közzé tett programot. A legközelebbi tíz eszten- , dobén a Szovjetunió meg­előzi az ipari termelésben az Egyesült Államokat. Húsz esztendőn belül 250 millió tonna acélt termel majd a Szovjetunió — mondotta Hruscsov a jelen­levők dübörgő tapsának köze­pette. Kemény munkával érjük el a nagy célokat Minden az ember szolgálatában áll, nincs és nem is lehet nagyobb cé­lunk az ember boldogságánál — hangsúlyozta a szovjet kor­mányfő. A nagygyűlés végén Vajda­hunyad lakossága szűnni nem akaró tapssal, a román—szov­jet barátság, a béke éltetésével búcsúzott vendégeitől. A szov­jet párt- és kormányküldött­ség vajdahunyadi látogatásáról különvonaton tovább -utazott Lupényba, az ország legna­gyobb szénipari vidékére. Magyar-dahomey közös közleményt írtak alá Csütörtökön délelőtt az Or­szágházban folytatódtak a Ma­gyar Népköztársaság küldött­sége és a Dahomey Köztársa­ság jószolgálati küldöttsége közötti tárgyalások. A tárgyalások befejeztével magyar-dahomey közös köz­leményt írtak alá az Ország­ház Munkácsy-termében. (MTI) Csőmbe újabb fogással készül megszakítani tárgyalásait Adoulával Kimba, aki Csombét helyettesíti, szer­dáin magához kérette a dip­lomáciai képviseletek veze­tőit. Közölte velük hogy a nap folyamán 24 katangai törzs és politikai csoport küldött­sége jelent meg nála. A kül­döttségek vezetői követelték, hogy Csőmbe, aki mint is­meretes. már Leopoldville^ ben Adoula kongói minisz­terelnökkel egy hónapja tár­gyal és húzza-halasztja a végleges megállapodás létre­jöttét Kongó és Katanga egységének helyreállításáról — térjen haladéktalanul ha­za és tájékoztassa Katanga népét a Leopoldville-ben vég­zett munkájáról. Kimba ezután bejelentette, hogy eleget tesz a felszólí­tásnak és az ENSZ kongói képviseletén keresztül meg­teszi a szükséges lépéseket. Ugyanakkor azt hangoztatta, hogy a leopoldville^i tárgya­lások meddőek voltak és igyekezett cáfolni azokat a korábbi jelentéseket, ame­lyek szerint Csőmbe és Adou­la a katonai, illetőleg a pénz­ügyi egyesítés irányelveiben megegyezett. A UPI jelentéséből vi­szont kiderül, hogy az újabb fejlemény mögött Csőmbe mesterkedése keresendő. Csőmbe ugyanis mindenáron el akarja kerülni. r hogy a június 30-án, Kongó füg­getlenségének évfordulóján tartandó ünnepségek idején Leopoldville-ben tartózkod­jék. Azt akarja elérni, hogy július, 11-én Katanga elsza­kadásának évfordulóján már részt vegyen az Elisabeth- ville-ben tervezett ünnepsé­geken. amelyekkel a katan­gai szakadárok az úgyneve­távollétében | zett „független” — valójá­ban azonban az imperialisták befolyása alatt álló Katanga mellett akarnak tüntetni. Koszigin látogatásai Olaszországban A. N. Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, aki jelenleg Olaszországban tartózkodik, kedden délelőtt Milano közelé­ben megtekintette az ENI ál­lami kőolajipari egyesülés te­lepeit. A vállalat vezetői vil­lásreggelin látták vendégül őt. Koszigin délután folj’amán Milanóban megtekintette a Pirelli részvénytársaság ká­bel- és gumiabroncs-gyárát. HAZANKBA ERKEZETT AZ UNESCO FŐIGAZGATÓJA Csütörtökön hivatalos láto­gatásra hazánkba érkezett Re­né Maheu, az ENSZ művelő­désügyi tudományos és kultu­rális szervezetének (UNESCO) főigazgatója. Fogadására a Fe­rihegyi repülőtéren megjelent Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese és a magyar UNESCO-bizottság képviselői. (MTI) — BÁTI LÁSZLÓ, a pári­zsi Magyar Intézet igazgatója fogadást adott Tőkei Ferenc magyar orientalista tiszteleté­re. Tőkei Ferenc a Sorbonne meghívására két előadást tar­tott Párizsban a kínai iroda­lomról. A Magyar Intézetben rendezett fogadáson megjelent Demieville professzor, az Ins­titut tagja és több más neves francia orientalista. A hitleri támadás 21. évfordulójára A Novoje Vremja legújabb száma szerkesztőségi cikkben foglalkozik a Szovjetunió ellen indított hitszegő német táma­dás 21. évfordulójával. A cikk emlékeztet arra. hogy a szov­jet népnek az agresszor fölött aratott győzelme megmentette az európai civilizációt a fasisz­ta barbarizmus pusztításától. A hitleri Németország saját maga írta alá halálos ítéletét, amikor világuralomra töreked­ve megtámadta a Szovjet­uniót — hangzik a cikk. Sajnos, a történelmi leckét egyesek elfeledték. Nyugat- Németországban újra felüti fejét a müitarizmus és a re- vansizmus. Az Egyesült Álla­mok legagresszívabb imperia­lista köreiben is a szovjet nép ellen intézendő új támadásról álmodoznak. A mai világhódí­tók „gyűlölik” az új életet építő népeket és ott szeretné­nek sikert aratni, ahol szelle­mi elődeik kudarcot vallottak. Azért nem lehet elégszer emlékeztetni arra — hangzik a Novoje Vremja cikke —, hogy mivel is végződtek a szovjetország ellen kezdemé­nyezett katonai kalandok. A szocialista világ, a Szovjet­unió, a Moszkva ellen terve­zett agressziós kísérletek nem vezettek és nem is vezethet­nek semmi jóra. . Különösen igaz az most, amikor a Szov­jetunió védelmi ereje eddig soha sem tapasztalt magas szintre emelkedett, amikor a Szovjetunió olyan helyzetben van, hogy halálos csapást mérhet minden agresszorra. Jusson ez mindig eszükbe az atlanti főhadiszállások forró­fejű urainak. Ne tekintsék a gyengeség jelének, hogy a bé­keszerető szovjet emberek bé­kés együttélésre és általános leszerelésre törekednek. Moszkva „isten hozott”-tal fogad mindenkit, aki békés és barátságos szándékkal közele­dik, de fegyverrel nem taná­csos erre a tájékra jönni, mert a történelem meggyőzően mu­tatja, hogy mi ennek a követ­kezménye — fejeződik be a Novoje Vremja cikke. Rusk villámlátogatáson Nyugat-Berlmben Rusk amerikai külügymi­niszter csütörtökön a kora dél­utáni órákban Párizsból jövet repülőgépen két és-félórás lá­togatásra Nyugat-Berlinbe ér­kezett. A Tempelhofi repülőtéren a nyugat-berlini megszálló csa­patokhoz tartozó amerikai üte­gek 19 díszsortüze, valamint Brandt nyugat-berlini polgár- mester és Walter Dowling, az Egyesült Államok bonni nagy­követe üdvözölte a külügymi­nisztert. Brand polgármester rövid beszédében „Berlin jóbarátja­ként” köszöntötte Ruskot. A külügyminiszter az üd­vözlő beszédre válaszolva „el­ragadtatással” szólott arról, hogy alkalma nyílt Nyugat- Berlinbe látogatni. Kennedy elnök nevében üdvözölte Brandt polgármestert és a vá­ros lakosságát. Hangoztatta: „az Egyesült Államok kormá­nyának és népének szilárd el­tökéltsége, hogy kitart Nyu- gat-Berlin iránt vállalt köte­lezettsége mellett”. Rusk a repülőtérről város­nézésre indult, amelynek so­rán „szemleutat” tett az NDK állami határa mentén is. Rö­vid berlini tartózkodása alatt tanácskozott Brandt polgár- mesterrel, Elárasztotta a felhőszakadás a DCM egyik épülő műhelyét A hétfői nagy felhőszakadás riadalmat okozott az épülő Dunai Cementműnél. A Na­szály oldaláról hatalmas mennyiségű víz zúdult alá és elárasztotta a föld színe alá süllyesztett egyik, már gépek­kel felszerelt műhelyt, amely­nek tetejét csőfektetés miatt éppen kibontották. Az építő munkások nem tudtak meg­küzdeni a víz kiszivattyúzá­sával, előbb a váci tűzoltókat értesítették, azok pedig Buda­pestről kértek segítséget. Ösz- szesen öt, percenként három köbméteres teljesítőképességű szivattyú több mint huszon­négy órán keresztül dolgozott, amíg az 1000 köbméternél na­gyobb vízmennyiségtől az el­árasztott műhelyt megszaba­dították. — NYIKITA Hruscsov szovjet kormányfő üdvözölte Rockwell Kent, Moszkvában tartózkodó neves amerikai képzőművészt nyolcvanadik születésnapja alkalmából. A moszkvai televízióban az év­forduló alkalmából Szergej Geraszimov köszöntötte a stú­dióban megjelent amerikai művészt. — DAVE BECK amerikai szakszervezeti vezető, a teher­gépkocsivezetők szakszerve­zetének volt elnöke szerdán megkezdte ötéves börtönbün­tetését, amelyre egy amerikai bíróság állítólagos „hamis adóbevallás” miatt ítélte. — ÁLARCOS banditák szer­dán Crawley angol városban benyomultak egy gyár terüle­tére és megtámadták a mun­kások bérét szállító teher­autót. A kocsikísérőket leütöt­ték és 10 000 fontot raboltak el. — SZERDÁN délután mint­egy 300 diák tüntetett Lissza­bon utcáin, hogy tiltakozzék Enrico de Fonseca diákveze­tőnek több nappal ezelőtt tör­tént letartóztatása ellen. A rendőrség szétszórta a tünte­tőket. Nyolc diákot letartóz­tattak. — A BELGA rohamrendőr­ség szerdán könnygázbombát dobott a sztrájkolok közé, amikor a sztrájkőrségek tojá­sokkal és téglákkal dobálták meg a sztrájktörőket az egyik Antwerpen melletti gyárban kísérő rendőrőrjáratot. A rendőrség az összeütközés után több sztrájkolót letartóztatott. — tíznapos látogatásra Angliába érkezett szovjet atomtudósok és mérnökök egy csoportja Szinyevnek, a szov­jet atomenergia-bizottság el­nökhelyettesének vezetésével. SALGÓ LÁSZLÓ: FOBBJ&BJSEOM A JUNTÁK FÖLDJÉN Hosszas könyörgésre végül is hozzájárult ahhoz, hqgy az utánpótlást, az ellátást bizto­sító egységeknél maradjak kisegítő szolgálatosként. így kerültem 1958-ban a Raul Castro szervezte „Frank Pais Szabad Államba.” Ez a 12 000 négyzetkilométeres felszabadí­tott terület az északi parttól egészen a guantanamói ameri­kai támaszpontig terjedt. Ek­kor már a Fidel vezette sierrai második oszlop és az „El Che”a azaz Ernesto Guerra vezette negyedik oszlop mel­lett létrejött az Oriente tarto­mányi front is. Itt, Frank Pais- ról, a hősi halált halt fiatal vezetőről elnevezett szabad területen Raul szakállasai maguk mellé állították az egész parasztságot. Az ún. „mezőgazdasági iroda” azon­nali gazdasági segítséget nyúj­tott a földbirtokosoktól gyötört parasztoknak. A katonai pa­rancsnokság pedig új adót ve­tett ki — a helyi földbirtoko­sokra és a „nagy cukrosokra” — a háborús kiadások fede­zésére. A Szabad Állam terü­letén már ekkor 300 új isko­lában megindult a harc az analfabétizmus, a tábori kór­házakban a fertőző trópusi betegségek ellen. A gúzsai csata Ez a jelentős hadibázis dön­tő szerepet játszott a Batista- diktatúra teljes felszámolásá­ra 1958 Végén indított utol­só nagy offenzívában. A ge­rillákból alakult felkelő had­sereg mellett ekkor már részt vett a felfegyverzett nép is, és Garcia ott küzdött velük együtt. — Mert — teszi hozzá az előbbiekhez a fiatal fiú — a guisai csatában már mint lövész, zsákmányolt „Garant” puskával harcoltam. És itt már világosan lát­szott, hogy a kubai forrada­lom minőségileg különbözik mindazoktól a változásoktól, puccsoktól, államcsínyektől, , amelyeket az utolsó fél szá­zad alatt gyakran illettek La- tin-Amerika országaiban „for­radalmi” jelzővel. ■ De ez 1956. decemberétől (a Granua partraszállásától) 1958. december 31-ig tartó harci szakasz stratégiája és taktikája lényegében különbö­zött a Moncada-akció puccs- jellegű taktikájától, néhány tu­cat fiatal forradalmár bátor, de romantikus vállalkozásától is. Ebben a szakaszban a nép a főszereplő, a harc kimene­telét a tömegek döntötték el. És ez biztosította, hogy az amerikai imperializmust szol­gáló reakciós katonai appará­tust nem sikerült átmenteni. Ellenkezőleg: a kubai forra­dalom — elsőnek Latin-Ame- rlkában — szétzúzta a régi rendszer katonai gépezetét és új népi fegyveres erőt ho­zott létre. De ezt követően a forrada­lomnak nyomban választ kel­lett adnia egy másik, nem ke­vésbé fontos kérdésre: mi­lyen lesz a születő új politikai hatalom? VI. Néphatalom a junták kontinensén Kanyargó úton, hegyek kö­zött haladunk. Lenn a völgy­ben patak csörgedez, fenn te­héncsorda vonul, a rekkenő hőségben árnyat adó pálmali­get felé. Egy kanyar után a gépkocsivezető és utitársaim, a fiatal Garda és idősebb kir sérőm. Antonio szinte egyszer­re mutatnak a meredek szik­lafallal szegélyezett katlanra: itt kezdődik a La Mesa völ­gye. És azután nyomban hallha­tó a magyarázat: Ezen a vidé­ken működött a Radio Rebelde. a felkelők rádiója. Innen su­gározta a kis rövidhullámú adó a forradalmi Kuba hang­ját. Különösen emlékezetes marad az 1958-as szilveszteri adás. . ... Estére már bezárult a felkelő hadsereg gyűrűje Ha­vanna. Santiago körül is. A kubai diktátor, Batista a hírhedt kukinei kastélyban 20 000 áldozat vére árán szer­zett kincsekkel, valutával meg­rakott bőröndök között a Do­minikába tartó gép indulását várta. Még az utolsó percben is maradt ideje arra, hogy a hatalmat Cantillo tábornokra, hadseregének vezérkari főnö­kére ruházza. Cantillo pedig — régi latin­amerikai recept szerint —, nyomban megalakította a ka­tonai juntát. Abban remény­kedett. hogy úrr^ tud lenni a helyzeten s a hatalmat kezé­be veheti... A sebes szárnyú hír azon­ban eljutott a felkelő hadse­reg főparancsnokságához. És néhány rövid óra múlva a Rá­dió Rebelde mikrofonja előtt állott Fidel Castro, hogy fi­gyelmeztesse a győzelem és a szilveszteri éjszaka mámo­rától kábult népet: — Kubaiak! Az utóbbi hetek folyamán elszenvedett megsemmisítő ve­reségek következtében a dik­tatúra összeomlott, ám ez még nem jelenti azt, hogy a forra­dalom már diadalmaskodott. Forradalmat IGEN; katonai puccsot SOHA! Katonai puccsot a nép és a fori'adalom háta mögött SO­HA. mert az csak arra volna jó. hogy megnyújtsa a háborús állapotot... A nép, különösen a köztársaság dolgozói, kísér­jék állandóan figyelemmel a felkelő rádió adásait, és a legsürgősebben készüljenek fel minden munkahelyen az ál­landó sztrájkra, Amennyiben erre szükség lesz, megkapják az utasítást azonnali kezdésre, hogy mindennemű ellenforra­dalmi államcsíny-kísérletet meghiúsíthassanak. És 1959. január elsején szükségesnek bizonyult az ál­talános sztrájk fegyveréhez nyúlni. Cantillo tábornok a „nemze­ti egység" jegyében meg akar­ta fosztani a népet az alig ki­vívott szabadságtól. Ekkor is­mét — mint annyiszor a kubai forradalom során — megmu­tatkozott az üzemi és a mező­gazdasági munkások szerve­zett akcióinak átütő ereje. Mi­közben a Fidel Castro „Júli­us 26-a mozgalma” által veze­tett, _ nagy többségében pá­raszít felkelő hadsereg vas­gyűrűbe zárta a városokat, az üzemi munkások a Kubai Né­pi Szocialista Párt (kommu­nista párt) illegális szerveze­teinek irányításával általános sztrájkkal kényszerítették tel­jes kapitulációra a hatalom felé lopakodó katonai juntát. Tanács — az amerikai tanácsadóknak — Mit szóltak mindehhez az amerikaiak? — tettem fel a kérdést kísérőmnek. Antonió- nak. — A katonai junta meg­buktatása után is változatla­nul magabiztosak voltak. Na­gyon jól tudták, hogy a poli­tikai vezető posztokon még jócskán maradtak olyan embe­rek, akik a Batista-klikket sa­ját klikkük uralmával oly mó­don akarták felváltani, hogy a rendszer érintetlen maradjon. Úgy vélték, hogy 1959 után az első köztársasági elnök: Uru- tia és az első miniszterelnök: Miro Cardona személye kellő garancia pozícióik teljes meg­őrzésére. A „váltó gazdaság” alkalmazásával a rezsimek mindig és mindenütt cserélőd­tek Latin-Amerikában — de az amerikai befolyás maradt. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom