Pest Megyei Hirlap, 1962. június (6. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-13 / 136. szám
1962. JÚNIUS 13, SZERDA rtsr MEGYEI 3 Dolgos hétköznapok Pusztazámoron Hosszú évek óta a budai járás leggyengébb termelőszövetkezeteként tartották nyilván a pusztazámori Tolbuchir. Termelőszövetkezetet. Igaz, földterülete nem sokkal haladja meg a 700 holdat, de azért tudtak volna jobb eredményeket is elérni. Hogy ez nem sikerült, annak sok oka van, elsősorban talán a tagság munkakedvében keresendő a magyarázat. Legalábbis erre hivatkoztak a mindenkori tsz-elnökök. a jelenlegit, a fiatal Török Jánost kivéve. — Több mint egy éve vagyok elnöke a szövetkezetnek — mondja elgondolkodva. — Határozottan állítom, hogy nem a szövetkezet gazdáiban keresendő az eredménytelenség oka, mert kevés kivétellel, mind szorgalmasak. törekvőek, értik a dolgukat. — Mi volt akkor a hiba? — Az, hogy csaknem minden évben új vezetőség, új elnök, főkönyvelő, mezőgazdász, adminisztrátor lépett a porondra. Természetesen, mindnek más volt az elképzelése, terve, másként akart irányítani. mint elődjei. A tízéves szövetkezetnek én vagyok a kilencedik elnöke. — Nem fogadhatták valami barátságosan — szólunk közbe. — Kezdeti bizalmatlanságuk érthető volt, mert tapasztalatból tudták, hogy a decemberben idekerült elnököt novemberben újabb váltjá fel. Közgyűléseiken megválasztották az újabbat, mert türelmetlenek voltak, szerettek volna mielőbb eredményt elérni, _s éppen ekkor hibáztak. Számoljunk kicsit. Szövetkezetünknek 83 tagja van. Ebből — a nyugdíjasokat, betegeket leszámítva munkaképes mintegy ötven (a tsz-ben az átlagos életkor 55 év), vagyis a tíz év alatt minden ötödik tagunk volt már elnök. Mióta Török János az elnök, szemmel!áthatóan jobban mennek a dolgok. Ö abban különbözik az előző vezetőiktől — többek között —. hogy bízik az emberekben, s velük közösen, egyetértésben, mindent megbeszélve, megvitatva akar előrehaladni. A mostani vezetőségnek nincs titka a tagság előtt, nemcsak munkára, ihanem tanácskozásra, határozatok hozatalára is hívják őket, bevonják mind-, annyinkat a vezetésbe. És az Tíz év alatt 9 elnök — Nem lesznek többé sereghajtók 3000 csirkéből csak 87 hullott el elnök nem szándékozik elhagyni a falut. Az eredmények máris mutatkoznak, még ha egyelőre szerények is. — Két éve még mér légii lányosak voltunk. Idén először a tsz történetében rendszeresen fizetünk előleget a teljesített munkaegységekre, tagonként átlagosan 450—500 forintot. A termelésiben anyagilag is érdekeltté tettük a tagokat. Ezenkívül igyekszünk fokozottabban kihasználni adottságainkat. — Pusztazámor régi állattenyésztő község hírében állott. — Mi növelni akarjuk hírét- nevét, kamatoztatni akarjuk tagjaink hozzáértését. Idén a j tervezettnél tizeneggyel több i hízott marhát adunk el, negy- I ven fejőstehenünktől pedig a 80 000 helyett mintegy százezer liter tejet. És elsősorban takarmányokat termesztünk, ésszerűen használjuk ki legelőinket, szakaszosan legeltetünk. Kísérletezünk, keressük a leghelyesebb utat, ami a szövetkezet egészének hasznára válik. Talpraesett, határozott beszédű. viselkedésű asszony szólt ■közbe, Kocsics Miilhályné: — Ki ne felejtse már elnök elvtárs a baromfit! Idén kísérletképpen háromezer naposcsibét hozattunk, azokat én gondozom. Most adtuk el egy részét, összesen 87 darab hullott csak el. — Valóban így van — veszi vissza a szót az elnök. — Pedig bizalmatlanok voltak a tagok. Egyre-másra hangoztatták, minek ide baromfi, úgysem marad smeg egy sem. Még az iskolások is azt kérdezgették Kocsisnétól. van-e még baromfi. Most van csaknem kétezer Hampshire-fajta jércénk. ... ez a törzsállomány, ezt jövőre háromezerre egészítjük ki. Rövidesen újabb naposcsibe-szállítmány érkezik. 3000 darab és 1500 kacsát is nevelünk, — De jövőre már négyezres turnusokban egész éven át folyamatosan nevelünk pecse- nyecsirkét — teszi hozzá Ko- csisné. — Kifizetődik és adottságaink erre nagyon jók. pedig a szövetkezet fennállása óta először az idén nevelünk a közösben baromfit. — Ha már az új dolgokról beszélünk, meg kell említenem kertészetünket is — komolyodik el az elnök. — Kedvezményesen, 80 000 forintért öntözőberendezést vásároltunk. a 15 holdra 250 000 forint bevételt terveztünk. A termelt áruk értékesítésére már meg is kötöttük a szerződést a MÉK-kel. Sajnos, kérdéses. meglesz-e? — Ha öntözni tudnak, némiképp függetleníthetik magukat az időjárástól. — Papíron igen. Csakhogy hetek óta hiába keresünk, sehol nem tudunk 18 darab villanyoszlopot vásárolni, márpedig enélkül tenyérnyi földet sem tudunk öntözni. Mert a berendezést villanymotor hajtaná. Engedély, pénz megvan, a szerelés azonnyomban megtörténne. Segítsenek, hátha közbenjárásukkal tudnánk oszlopokat szerezni. Létkérdés lenne ez nekünk. Ha az idei év beválik — márpedig rajtunk. a mi munkánkon nem múlik —. szövetkezetünk kimozdul a holtpontról, megjön még inkább a tagság kedve, s néhány éven belül a jók közé tartozunk. Kis szövetkezet a pusztazá- mori Tolbuchin Tsz. de tagjai szorgalmas, lelkes emberek. Most már együtt a tagság, vezetőség, erősen bizakodnak, hogy munkálkodásukat siker koronázza, nem lesznek többé a járás leggyengébb szövetkezete. ___________ (csá) J únius 15-én zárja kapuit az Egyetemi Színpad Június 15-én este. az évadban utoljára tölti meg az ifjúság az Egyetemi Színpad nézőterét. Megkezdődik a csaknem háromhónapos nyári szünet. A színház vezetői máris hozzáláttak a jövő évi műsor összeállításához. Előzetes tervek szerint a jövő évadban tovább folytatják legsikeresebb sorozatukat, a Szín- háztudományi Intézet és az Egyetemi Színpad közös stu- dióelőadásait. amelyeknek célja, hogy megismertessék az ifjúságot a különböző irodalmi irányzatokkal és azok képviselőivel. (MTI) Nincs cukrászda Hetek óta zárva van Gyál egyetlen cukrászdája, s ajtaján ez olvasható: „Tatarozás miatt zárva”. Tudomásom szerint nem a tatarozás miatt tart zárva az üzlet, hanem azért, mert maszek vezetője visszaadta az iparengedélyt. Gyálon Jó bornak nem kell cégér Az I. Autóközlekedési Vállalat érdi üzemegységének vezetőjével. Simon Józseffel beszélgettem, aki elmondta, hogy idén a vállalat az érdiek segítségére sietett a tüzelő olcsóbb házhoz szállításával. Ugyanis „maszek” alapon, eddig 10—12 forintos áron szállították a tüzelőt —, a vállalat most öt- kilométeres körzetben', tehát Érd területén. 4 forintért fuvaroz. Aki tüzelőutalvánnyal rendelkezik, nálam leadja az utalványt — mondja a telepvezető — és néhány óra múlva már a lakásán van a szén és a fa. Májusban több mint száz helyre szállítottak az autóközlekedésiek. Igaz. a jó bornak nem. keH cégér — de nem árt az I. Autóközlekedési Vállalat „jó borát” propagálni. Téri András tudósító A technika csodái van jelentkező, akj a saját üzlethelyiségében létesítene egy „üzemképes” cukrászdát — jó volna, ha az illető mielőbb megkapná az iparengedélyt. hogy a gyáliak most, a fagylalt és üdítő italok évszakában, ne maradjanak cukrászda nélkül. Hámori László tudósító A technika csodáihoz valószínűleg hozzátartozik a petróleumlámpa és a faszenes vasaló is — legalábbis mi, a da- basl Bem utca lakói ezt tapasztaljuk. Mert Dabason már mindenütt világít a villany, csak nálunk, a Bem utcában nem. Hiába kérjük évek óta a községi tanácsot: legyen segítségünkre, hogy a szomszédos utcából átvezethessük a villanyt, hiába fizettük be az oszlopok árát, hiába fizetünk községí'ejlesztési adót, hiába kapunk Ígéreteket — villany még nincs. Tudomásunk szerint az egyik tanácsülésen megígérték, hogy 1962. első negyedévében Uj délutáni lapok jelentek meg — de csak Kisala- gon. Ugyanis a helyi postahivatal az utóbbi időben csőik délutánonként kézbesíti a kora hajnalban megjelenő Népszavát Népszabadságot, Pest megyei Hírlapot és Magyar Nemzetet. Előfordult már. hogy a szombati újságért az előfiÚj délutáni lapok? zető személyesen ment el a postára Községrendezés — vagy útépítés íogyan érvényesíti a párt szövetségi politikáját. Üzemi pártszervezeteinkben a gazdasági és a műszaki vezetők iránti bizalom i párt politikája megértésének legfőbb jele. A részletes, aprólékos gaz- lasági vezetést minden pártszervezet teljes bizalommal ■óibízhatja a műszaki és gaz- iaisági vezetőkre. Ez sokak szemében talán felesleges d jelentésnek tűnhet, csakhogy a tapasztalat szerint iem ilyen egyértelmű az izem! pártszervezetek állás- foglalása ebben a kérdés- óén. Sok pártszervezet ma is úgy képzeli el a terme- és pártellenőrzését, hogy maga veszi vállaira az egész termelés gondját és elmerül operatív gazdasági feladatok intézésében. Nem ritka ma sem az olyan párttvt- ká.r. aki maga megy anyag után. Nem szeretnénk megsérteni azokat a jóindulatú párttit- íárokat, akiket az ügy iránti xlaadás vezérel, amikor lé- aéseket tesznek a jobb anyag- ellátás érdekében, hiszen a legtöbb esetben a végső kétségbeesés adja nekik a gondolatot. És valószínű, hogy amíg intézményesen nem javítanak a vállalatok anyagellátásán, továbbra is találunk anyag után szaladgáló párttitkárokat országszerte. Nem is őket marasztaljuk el _ e helyen, hanem azokat a párt- funkcionáriusokat, akik „az a biztos, amit magam végzek” jelszó alapján valósággal kiveszik a feladatokat a gazdasági vezetők kezéből és eskii- döznek, hogy a főmérnök vagy üzemvezető nem tudja megnyugtatóan megoldani a feladatokat. Éveken át hangoztattuk annak a bizonyos „transzmisz- sziónak” a szerepét, amely a párt és a tömegek közti elszakíthatatlan kapcsolat legfőbb biztosítéka — miközben állt a gépezet a transz- missziós szerkezet tökéletlensége miatt. Nos, most elérkezett az ideje, hogy a hajtószíjak a gyakorlatban is hajszálpontosan, fennakadás nélkül működjenek. Ez a mozgalmi élet nyelvére lefordítva, annyit jelent, hogy ma már minden ilyen szervezetnek végeznie kell a maga tömegmozgósító feladatát és sajátos eszközeivel segíteni kell a párt politikájának érvényesítését soraiban. Ma már egyetlen pártszervezet sem bírálhatja a helyi szakszervezeti vagy KISZ-bizottságot anélkül, hogy önbírálatot ne alkalmazzon saját irányító tevékenysége felejt. E nehéz társadalmi-politikai feladatok megoldásának alapvető feltétele, hogy elsősorban a pártszervezetek vezetői lássák világosan: az új helyzet e téren is új feladatokat követel. Ez a belátás azonban még csak előfeltétele annak. hogy üzemi pártszervezeteink élenjárói lehessenek a szektás, értelmiségellenes nézetek felszámolásának. A jól működő szakszervezeti hálózat valóságos kinyújtott karja lehetne a pártszervezeteknek. Sok pártszervezet azonban tőből metszi le e karokat bizalmatlanságával, meg nem értésével. Másutt meg arról feledkeznek meg üzemi pártszervezeteink, hogy a tömegszervezeti munka sajátos módszereket igényel. Több meggyőző szóra van szükség, mint a pártszervezetben. ahol a kommunistáktól meg lehet követelni bizonyos feladatokat. Ugyanakkor egyik-másik üzemi tömegszervezet vezető gárdája is mechanikusan másolja a pártéletet. Tömegszervezeteink némelyike hajlamos arra. hogy eltemetkezzen a maga szűk problémáiba. megfeledkezve arról, hogy a párt politikáját hajtja végre. Mindezek a hibák és súrlódások elkerülhetők. ha a pártszervezet összehangolja a tömegszervezetek tevékenységét és megteremti az agitáció összhangját. Természetesen üzemi párt- szervezeteink egyike sem képes átütő sikert elérni felelősségteljes társadalmi- és gazdaságpolitikai feladatában, ha egyedül akar hozzáfogni. A siker döntő feltétele. hogy pártszervezeteink osszák meg a vezetés gondját a párttagsággal. Az a helyes gyakorlat, ha az ellenőrzés nagyobb részét a taggyűlésre helyezik át, így az egész kommunista kollektíva nagyobb felelősséget vállal a Párt politikájának helyes alkalmazásáért, és egységesebb lesz a szemlélet az egyes pártszervezeteken belül is. A jól irányított kollektív vezetéssel a gyakorlatban bizonyíthatjuk be a marxizmus elévülhetetlen tételét, amely szerint a párt erejét és bölcsességét nem egyes párt- funkcionáriusok. hanem a párttagság, a kommunistáik nagy közössége jelenti. Valáchi Anna I A Dunakanyarban szélesítik | az utat, rövidesen elérik j Visegrádot is. Vajon hol fogják j Visegrádinál átvezetni? A szak- j embekek két tervet dolgoztak j ki: az egyik szerint hegyoldal- i ban vezetne az út, a másik | szerint a parthoz töltést építe- [ nének, s arra építenék az utat. Tudomásom szerint a DIB j a töltésre épített út mellett I döntött. Ez nagyon helytelen. Hiszen így megszűnik a Duna- parti sétány, s kirándulóhajóról kiszálló tömeg változatlanul ellepné az utat, baleset- veszélyt előidézve. Tehát a jó megoldás az volna, ha az új országutat a hegyoldalon vezetnék keresztül, azonban ez rendkívül költséges. Engedtessék meg, hogy mint laikus néhány ötletet felvessek az utóbbi megoldás mellett. A költséges utat évek alatt kéne Üllőt a vasútvonal szabályosan kettévágja. S ezt nemcsak jelképesen kell érteni. Az üzletek, szórakozóhelyek, iskolák az állomásépület oldalán vannak — a község másik felében lakók pedig csak körülményesen tudnak odajutni, a sorompó miatt. Mert a sorompó a nap legforgalmasabb szakaszában — amikor a vonatok is sűrűn közlekednek — majdnem mindig zárva van. Pedig a vasútvonal félautomatikus jelzőkkel van ellátva, a váltókezelőnek azzal nem kell foglalkpznia, munkaidejének nagy részét csak a sorompó kezelésére kell fordítania. Mégis, sokszor előfordul, hogy a sorompó miatt 15—20 percet kell várni. Két példát említek. megkapjuk a villanyt. Már a második évnegyed végéhez értünk, de az ígéret csak ígéret maradt. Szeretnénk, ha már — a következő kedden. Mint tanácstaghoz, többen fordultak hozzám ezzel a panasszal (amelyről magam is meggyőződtem) és azzal, hogy a hivatal vezetője a 21- én Kisalagra érkező nyugdijakat csak a hónap végén kézbesítteti lei. Intézkedést kérünk. Nemes Rezső Kisalag megépíteni, mert egy év alatt nem futja erre a pénzből. Addig is parkolóhelyeket keilene létesíteni a jelenlegi visegrádi Fő utca tehermentesítésére, hiszen Visegrád átmenő forgalmát 'hallatlanul nehezíti az, hogy a buszok, külön buszok, személygépkocsik a Fő utcán, vagyis az országúton parkolnak. Ha a Mátyás-szobortól a révállomásig széles sétautat építenének, a kápolna körüli szabad térségen gombákkal, padokkal felszerelt parkot létesítenének, a Fő utca tehermentesítését ezzel is elősegítenék. Véleményem szerint, ha az illetékesek még egyszer, nagyon alaposan és az üdülök szemszögéből mérlegelnék a helyzetet, úgy Visegrádon megmaradna a fürdő és a sétány, s az utat — idővel — a 'hegyoldalon át vezetnék. Visegrád egyik szerelmese Község - kettévágva Május 13-án 18,36-kor érkeztem a sorompóhoz, amely zárva volt. Miután öt perc várakozás után a vonatot nem láttam, bementem a forgalmi irodába, ott az úgynevezett .,Integra táblán” láttam, hogy a vonat csak Monor- ról jött el, tehát hét megvalósítanák — a villany bevezetését mi is segítenénk társadalmi munkával. Slezák József Dabas, Bem u. 31; ISKOLÁSBUSZT KÉRÜNK Elkészült a Gödöllő—Veresegyház—Vác közötti országút, s a síma betonon vígan futnak a járművek. Ezek sorából csak az az autóbusz hiányzik, amely összekötné Gödöllőt Váccal, s pótolná a hézagot a MÁV-menetrend foghíjaiban. Reggel például 5.18-tól 7.45-ig nincs vonat Veresegyházról, s mind a dolgozók, mind a diákok értékes hajnali órákat vesztenek el emiatt. Gödöllőről vonattal Vácra jutni átlagosan két órába kerül, pedig az országúton mindössze 25 kilométer a távolság. A diákok és a dolgozók nagy része az c—”- út melletti községekből szívesen utazna Vácra busszal. Vác — ipari te- lepítettségénél fogva — szinte „szívja” a környékbeli embereket. Ezért is jó volna ha a MÁVAUT „besegítene” a MÁV-nak. Egyelőre elég volna, ha egy-egy járat indulna a reggel 7, illetve 8 órai munkakezdéshez, délután pedig egy járat visszafelé, mert Vácról 11—15.40-ig nincs Gödöllő felé vonat. Szeretnénk, ha az AKÖV illetékesei mérlegelnék kérésünket. Fazekas Mátyás Veresegyház kilométerre van Üllőtől. Visszamentem, de csak akkor, amikor a vonat 18.48-kor áthaladt az állomáson, csak ekkor engedték fel a sorompót. Május 24-én 22 órakor 20 percet kellett várakoznom, amíg felnyitották a sorompót. Miután az integrál- táblán pontosan lehet tudni, hol halad a vonat, javasoljuk, csak akkor engedjék le a sorompót, amikor már valóban szükséges. Tudjuk, hogy fontos az óvatosság, de az indokolatlan várakozásba beleunt- emberek solcszor a zárt sorompó ellenére is átvágnak a pályatesten, s ez komoly balesetékel idézhet elő. Rudó József MÁV főmérnök Üllő, Maglódi út. 10.
