Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-15 / 88. szám

4

'"‘h'-MMan

1962. Április 15, vasArnap

Csak a pedagógusokkal együtt

í Falu Tamás:

Jöttem hozzátok

Jöttem hozzátok békés szívvel És békés szívvel távozom.

Az élet volt az ébredésem.

A halál lesz a mákonyom.

Ültem csendben árnyas padomban Karba volt téve két kezem,

Az élettel eljátszadoztam,

S az élet, eljátszott velem.

Szerettem a magános fákat,

Sosem vonzott a rengeteg,

Átléptem a hajló fűszálat.

S nem gyűjtöttem, csak könnyeket. Az úszó felhőt megbámultam, Ragyogtak rám a csillagok.

Tudtam elveszni elvonulta«

És érezni, hogy nem vagyok.

Perceimet ostyában szedtem, Tudtam: utam csak vándorút. Tudtam könnyezni nevettemben,

S megkacagmi a szomorút.

Voltam szabad-börtönbe zárva, Rabul és éltem szabadon,

Tudtam, begy mi kedves és drága Egy kis batyuban itt hagyom.

SZERELEM

Emlékszel? Kigyúlt faluk kísértek és nekem csak a te szemed lángolt. A halál elöl futottam érted, alig értünk ki az éjszakából.

A szerelmes nyugalomra vártam, s elfúltam: szétszakadtak a szavak — s tíz év’ig úgy hallgattam, bezártan, mélyen, mint földalatti vak tavak.

Szemed csillogása szóra késztet s mint ki átadta úgyis mindenét — tíz év! Mondanám már az egészet, ám attól félek, úgysem értenéd.

Gyárfás Endre:

Megyek a vágányok között

Megyek a vágányok között,

— Legényes hévvel fűt a nap, Sok karcsú talpfa rámköszönt. Felém szalad mind, úgy fogad.

Megyek a vágányok között.

Piros arcomhoz szél simul, Bokoralj zörren... észrevett.

S már messze jár egy tapsi nyúl.

A sínek közti ösvényt járom.

S magam vonatnak képzelem, Kerékké változott a lábom, Reflektorrá a két szemem.

Szívem kitágult szűk mellemben. Személykocsi lett hirtelen.

Utasa: öröm, pipázó csend.

S mosolygó, huncut szerelem.

Megyek a vágányok között

— Legényes hévvel fűt a nap. Füttyöm, mint fürge füst röpül, A kékbetúnő ég alatt.

HEINZ FIEDLER:

A sikeres konferencia

— De a rikkancs káromkodva otthagyta.

Kümmel kartárs szomorúan tekintett X-lábán iovasiető egyetlen reménysége után, majd összeszedte meggyötört eszének utolsó maradványait és papírra vetette jelentését. Ennyire még sosem kínozta meg szegényes fantáziáját — ráadásul a nikotin serkentő hatása nélkül. A jelentés mégis valóságos remekmű lett; kritikus, tökéletes és szavahihetö. mindenről szó volt benne és semmiről — ahogy azt manapság egy jó jelentéstől elvárjuk.

Másnap az igazgató szentélyében találjuk a leégett Kümmelt. Baljában a költség- számla, szíve fölött a fantázia szülte jelentés.

— Jó reggelt. Kümmel kartárs! Nos, hoy érezte magát?

Rövidesen bemutatják filmszínházaink a Krisztina és a szerelem című NDK-filmet

A HÉT POFON

A Petőfi Színház bemutatója

y,

y, » sok közepes vagy gyenge ^ A kísérlet után ezúttal á végre úgy távozik a néző a ^ Petőfi Színház nézőteréről, í hogy elégedett. Elégedett akikor is, ha ezúttal sem látott ^ még igazi, ízig-vérig musical ^comedy-t, de jó kísérletnek $ volt a szemtanúja: szórakozható mese, pergő dialógok, él- y, vezetes muzsika, hangulatos ^ dalok, többé-kevésbé jó tán- ^ cok olvadtak össze harmóniku- '/ san. A darab meséje a fiatalon ^elhunyt Aszlányi Károly ha- £ sonló című írásából született,

Karinty Ferenc avatott tolla nyomán. Hét pofon története a darab. Aki a pofonokat adja: egy fiatal, állástalan mérnök, bizonyos Macphab. S áld kapja, nem más, mint Terbanks, az acélkirály. Az ok: Terbanks kirúgja irodájából az állást kérő fiatal mérnököt, mire az szent esküvéssel fogadja: hét napon keresztül naponta egy pofonnal válaszol a gőgös és pénzsóvár acélkirály elutasítására. Afféle modern Ludas Matyi ez a Macphab, aki a Scotland Yard embereidnek eszén is túljárva hétszer ^szerez magának elégtételt. S ^ a legcsattanósabb valamennyi ^ közül a valóságban el sem ^csattanó hetedik pofon: ami- 2 kor Macphab bejelenti az acél- í királynak, hogy tudta és bele- ^ egyezése nélkül feleségül vette í leányát.

^ T| a mindenáron hibát keresni ti nénk a darabban, akkor ■; azt kifogásolhatnánk, hogy saj- í nos, éppen ez a hetedik po- fyfon nem csattan kellőképpen, y, író és rendező egyaránt hi- bás ebben akkor, amikor túlságosan előreviszi a történet 'í végét. Ha Terbanks csak a da- rab végén értesülne arról,

\í! hogy a leánya és Macphab is- \ merik egymást, sőt, nemcsak \ hogy ismerik de szeretik is, \i; az lenne csak az igazi pofon! \ A rendező, Horváth Tiva- \ dar, ezt a hibát leszámítva, í nagy hozzáértésről, sziporkázó 5 ötletekről és jó stílusérzékről \ tesz tanúbizonyságot. Zene- \;\ próza-tánc szerves egésszé vá- í lik keze alatt, s mindvégig pergővé, elevenné, riímusossá y, tudja tenni a cselekményt. ^ Ami még ide tartozik — bár nem a rendező rovására ír- ^ ható! — az a kicsiny tánckar. ^ Eldöntött tény, hogy a musi- cal egyik erőssége a tánc, ám ^ hiába a jó koreográfia s a ^ hangulatos muzsika, a jelen- ^ légi tánckarral többet nyújta- ^ ni nem lehet.

^ A két főszereplő: Feleki Ka- $ mill és Rátonyi Róbert uralja ^ a színpadot. Feleki nem köny- ^ nyű feladatot kapott ezúttal, ^figurája hol ellenszenves, hol ^ vonzó, mégis mindig és min- $ den ben meg kell maradnia az ^ acélkirálynak. Ha talán nem ^Feleki Kamill látssza ezt a sze- ^ repet, a figura könnyen eltolódott! volna akár ebbe, akár ^ abba *az irányba. Felekinek ^ azonban mindvégig sikerül < összhangot teremtenie á t'i- ígura belső ellentmondását il- ^ letően.

| Tjátonyi Róbert a nagykö- ^ H zönség számára kétségkí- í vü] meglepetés ezúttal. Mac- jphab figurája nem táncos-kozmikus figura! Rátonyi azonban Z biztosan mozog ebben a szá- Z mára látszólag új szerepkör- Z ben. Csak azok számára nem Z kelt meglepetést, akik néhány Z esztendővel ezelőtt látták az Z Irodalmi Színpadon prózai Z szerepben, vagy még előbb a ^ Vígszínház és a Művész Szín- í ház színpadán akár a Mak- Z ráncos hölgyben, a Váratlan Z vendégben, vagy akár a Tőzs- Z delovagban.

£ A többiek: Galambos Er- % zsi. Lórán Lenke. Pagonyi Já- % nos. Angyal Sándor és mások, J jól illeszkednek a darabba. ^ Külön élmény Balogh Edina y,és Feleki Kamill remek tánc- Z paródiája. A jó zenéért Gyu- í lai Gaál Jánost illeti dí- í csérét.

1 p. P.

— Pompásan, igazgató kartárs! Óriási, felejthetetlen élmény volt! Ilyen felemelő konferenciát még soha nem éltem meg.

— Hogy érti ezt? — hökkent meg az igazgató.

— Úgy, ahogy mondom, őszintén, becsületesen, tiszta szívből. Tudja, igazgató kartárs, rrdlyen bájos... illetve... akarom mondani, milyen hatásos volt ez a konferencia?

— Érdekes, nagyon érdekes — jegyezte meg az igazgató, miközben átvette a jelentést. Homlokát ráncolva olvasta végig, majd gondosan összehajtogatta és megszólalt: — Óriási! Ezt mindenkinek meg kell ismernie! Feltétlenül a faliújságra tesszük.

Kümmel kartársat mintha hájjal kenegették volna.

Az igazgató hatalmas füstfelhőket eregetve kérdezte:

— És, mondja, hogy hívták, Évának, Angélának?

— Angéla? — Kümmel bárgyún bámult főnökére. — De igazgató kartárs, nem volt nekem időm nőügyekre. Min-: den gondolatomat a kiváló: eredményekkel zárult konfe- \ rencia foglalta el.

Az igazgató nem tudta el- i fojtani mosolyát.

— Csodálom a látnoki ké- i pességeit, kedves Kümmel, mert a konferencia eredmé- nyélről még a miniszter sem tudna beszámolni.

— Hogyhogy? Talán nem volt ott?

— Éppúgy nem, mint maga. :

A konferenciát ugyanis a jö-: vő hétre halasztották, de mi-: re a sürgöny megérkezett, \ maga már robogott Berlinje-1, lé. i

Hollósi Tibor fordítása

Sxenliványi Kálmán :

tak volna. A művelődési ház lehetőséget teremt most ehhez, s remélhetőleg az érdeklődés nem marad alatta a jó szándékú kezdeményezésnek. A kluboknál tartva, feltétlen említést érdemel, hogy gondolnak a termelő- szövetkezetek tagjaira is.; Egyrészt számukra is lehető- ; vé teszik a klubéletet, más-; részt helyet adnak a korábban; rossz körülmények között le- i vő ezüstkalászos tanfolyam- j nak.

A szentendreiek felfigyeltek• a már népszerű és több \ községben és városban mű-! ködő nyugdíjasok klubjára. A : szakmaközi bizottsággal kar-: öltve, itt is felelevenítik ezt i a régi munkásotthonok han-; guiatát idéző, szép munkás-;

mozgalmi hagyományt, ;

*

Csupán néhány érdekessé- < get ragadtunk ki Bella Györgyi és Székely Lajos terveiből,! amelyek végeredményben! nem is két ember ügyét je- í lentik, hanem az egész vá- í ros kulturális életét. S éppen ; itt kívánkozik egy megjegy- : zés: a megvalósítás sem le- \ hét két ember, vagy akár < néhány ember — a művelődé-j si otthon társadalmi vezetősé- j gének — ügye, feladata. Első-; sorban arra gondolunk, hogy < más városokhoz és községek- j hez hasonlóan, itt is a peda-t gógusoknak kellene bekap- \ csolódniuk a közművelődés í nemes célkitűzésű programja- í ba. Egy város kulturális élete ! náluk nélkül elképzelhetetlen.: Szentendrén azonban, sajnos,: nem nagy érdeklődés mutat- í kozik a pedagógusok részé-: ről. Tájékozódásunk során ar- ■ ról értesültünk, hogy

i

közel száz tanár és tanító ■ működik a városban. Kö- ; ziiliik azonban alig nyolc- j tíz az olyan ember, aki : tevőlegesen részt kérne ! az iskolán kívüli népmű- : velésből. !

Legtöbbjük azzal érvel, hogyí Budapestről jár ki, megy a; HÉV, igyekszik haza. Pedig: hát a pedagógushivatás többet \ jelentene, mint a megszabott \ számú órák leadása. Ilyen j vonatkozásban minden elis- \ mérést megérdemel Debre- \ czeni László magyar-történ e- ; lem szakos tanár, aki nemrég í még a budapesti Element! Gottwald-gyár lakatosa volt. í Bár ő is Budapestről jár ki, í s még egyetemi tanulmányai is! sok energiát igényelnek, ön- ;j ként ajánlotta fel, hogy kive- j szí részét a népművelési ^ munkákból. Tenkely Miklós :

Befejezéshez közeledik Szentendrén a városi művelődési otthon tatarozása. Az elmúlt év októberében megkezdett nagyszabású munka komoly anyagi áldozatokat igényelt, de a jelek szerint érdemes volt rendbeszedni ezt az épületet.

A volt Pécsi-féle ház, amely az ötvenes évek eleje óta a helyi népművelésnek, szórakozásnak adott helyet, már eléggé elhanyagolt állapotban volt, s most a szakiparosok keze alól kikerülve, szép, derűs, barátságos; öröm falai között tartózkodni. De nemcsak új köntöst kapott a művelődési otthon, hanem jelentősen bővült is. Eredeti ötlettel tánchelyiséggé alakították át ugyanis az épület alatt húzódó hatalmas, erős, boltíves pincét. Kisebb beépített színpaddal is pllátták, így adandó alkalmakkor könnyebb műfajú előadások bemutatásához megfelelő.

A barátságosabbá, bővebbé vált művelődési otthon szép külseje mellett programjával is igen vonzó. A megváltozott feltételek között ugyanis többre van lehetőség, mint korábban volt.

A művelődési otthon köz- tiszteletben álló igazgatója, Mohácsi L. György festőművész a közelmúltban elhunyt. Utóda, a fiatal Bella György lett, aki pedagógus lévén, szintén közelállónak érzi magához a népművelés és a kulturált szórakoztatás ügyét, nagy tervekkel és nagy ambícióval látott munkához. Első lépéseihez rendkívül értékes segítséget ad Székely Lajos, a városi tanács népművelési felügyelője, aki hosszú évek óta dolgozik ebben a feladatkörben, s alaposan ismeri munkaterületét.

A művelődési otthonban már az építkezés ideje alatt megkezdődött a kulturális élet. Többek között jól sikerült irodalmi estet rendeztek a járási könyvtárral karöltve. A legközelebbi nagyobb szabású program pedig a hagyományos szentendrei kulturális napok megrendezése lesz.

Bár a tervek nem kerültek még papírra, csak most formálódnak, alakulnak, de azt máris megállapíthatjuk, hogy ez a művelődési otthon hacsak felét valósítja meg a mostani elképzeléseknek, máris élvonalba kerül. Székely Lajos és Bella György ugyanis kézzel fogható ötleteket sorakoztatnak fel a megvalósítás érdekében.

Az idei esztendő terveit így foglalják össze: célunk, hogy a hosszú szünet után a városi művelő- j dcsi ház a szó igazi ér- ; telmében kulturális központ legyen, ahol otthonra talál a gyári munkásakadémiától a termelőszövetkezeti ezüstkalászos tanfolyamig minden társadalmi réteg rendezvénye.

Különös gondot fordítanak j a fiatalokra. Szeretnék, ha aj művelődési otthon aktivistái- ] nak, sőt, állandó közönsé- \ gének zömét a fiatalok tá-\ borából nyernék. Helyet ad-í nak a KJSZ-klubnak. amely: jelenleg mostoha körülmények: között működik, a városi! tanács alagsorában. A KISZ! tagjai számítanak a szakkö-í rök szervezésénél is. A közel- \ múltban megalakult színját-] szó együttes, valamint a már; légebben működő régészeti és \ néprajzi szakkör tagjai is fia-; talok. A színjátszó együttes j és a már működő irodalmi: szakkör egyesítésével járási \ irodalmi színpadot hoznak\ létre. Remélik, hogy megfe-: lelő érdeklődést vált majd ki: az ifjúsági akadémia is. A i kimondottan szórakozási le- i hetőséget majd a pincéből át-; alakított táncteremben talál-; ják meg az ifjabb korosztá-i lyok. Minden szombaton és vasárnap táncolhatnak anélkül. hogy zavarnák a szakkörök vagy a klubok munkáját, amelyek az épület . más részében kapnak helyet. A rendszeres társastánchoz saját dzsesszzenekaruk van.

Érdekes ötlet az értelmiségi klub létrehozása. A városban sok értelmiségi, köztük sok művész él. Eddig nem volt egy olyan alkalmas hely, ahol rendszeresen találkozhat; Kiimim:l kartársat vállalata

í Berlinbe küldte egy konferen- i ciára. A vonaton megismer- ! kedett egy csinos, ifjú hölgy- ! gyei, aki először utazott Ber- 1 linbe. Kümmel, miután ecse- í telte a város szépségeit, így ; fejezte be szellemes előadá- ! sót:

! — Mindenesetre annyit

mondhatok, kisasszonyom, hogy > a berlini aszfalt éppenséggel \ nem veszélytelen. Egyedül ne- • héz eligazodni abban a ren- \ getegben.

\ A bájos úlitárs megértő ! szemrebbenéssel válaszolt.

! — Azt hiszem, nem lennék

! kellemetlen idegenvezető. Úgy í ismerem Berlint, mint a sa- ! ját lakásomat. Nappal és éj- ! jel egyaránt.

í Az utóbbi szavakat foj- \ tott szenvedéllyel ejtette ki.

\ A hölgy könnyedén elpirul- | va bámult a tovasuhanó táj- \ ra. Kümmel lopva a perlon- ! ban ragyogó lábat szemlélve suttogta:

! — Felfogadna engem?

j A bájos fejecske Kümmel í kartárs felé fordult, s a nagy, í mélykéken fénylő szem sugo- rai rávetődtek. Kümmel majd \ elolvadt ettől a napfényhez \ hasonló pillantástól.

% — Felfogadni? ... Talán...

% — csicseregte halkan a tün- % déri hölgy.

!< Kümmel kartársban szö- % kőárként buzgóit fel a diadalig mámor. Ezt a „talán”-l már ^ jól ismerte. Itt van tehát a nagy kaland, amelyről annyit < álmodozott tintafoltos íróasztalánál. Berlinben gálánsán lesegítette útitársnöjét. Pehelykönnyűnek érezte magát, mintha szárnyakat kapott volna.

\ beszállás lényegesen nehezebben ment. Úristen, mit tett? Jelentést kell írni a konferenciáról, és fogalma sincs az egészről. Cigarettára akart gyújtani, de a doboza üres volt — alcárcsak a pénztárcája. A főváros látványosságainak, no meg egyéb látványosságoknak a megtekintése mérhetetlenül sokba került. Átkozott könnyelműség ... Elkészítette költségszámláját, s bár az elég túlméretezett volt, mégis, amikor összehasonlította a ténylegesen kiadott összeggel, átéjszakázott testének legrejtettebb zugai is megremegtek. Úgy hunyta le a szemét, mint valami haldokló.

Rövidesen egy újságárus jött. ez Kümmelben új reményeket ébresztett. Zsebeiben matatott, de csak kilenc pfenningel talált.

— Vissza tudna adni száz márkából? — kérdezte, és mohón agyába véste a képeslap címfeliratát.

— Sajnálom — mondta az árus, és visszavette az újságot.

— Akkor legalább engedje meg, hogy egy pillanatra belenézhessek — kérte Kümmel —, oda adom minden aprópénzemet, kilenc pfenninget.