Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-15 / 88. szám

1962. Április is. vasárnap «w HEGYEI REFLEKTORFENYBEN GALGÓCZY IMRE ^ Johannes R. Becher: Anyám kertjében A FÜGGÖNY összecsapódik, vé­get ér az előadás. A dráma utolsó mondatai még ott úsz­nak a levegőben, s a néző fü­lében egy férfihang az elő­adás után is sokáig muzsikál. Másnap reggel a néző be­kapcsolja a rádiót, s a korai reggeli készülődés közben egy pillanatra megáll. Az éter hullámhosszán az előző esti férfihang újra ott van a szo­bában. Galgóczy Imre hangja, a színészé, a szépen csengő, mély bariton. Ez a hang hív­ja Steinmetzet, a kapitányt a vasasok közé, ez a hang szállt szembe a középparaszt Szécsi Ignóecal, az emlékezetes Ke- rekeskút előadásban, s ez a hang jelentette ki bátran a Vitézek és hősökben a néphez való hűségét, ragaszkodását. A rádióban, a színpadon egyaránt népszerű színész most 42 éves. A színpad utá­ni vágy. az olthatatlan szen­vedély Léván kezdődött. Lé­ván akkor este a Bizánc-ot játszották, az előadás véget ért, a nézők már az előcsar­nokból is kimentek. A gimna­zista Galgóczy ott állt a néző­téren az összecsapódott bár­sony függöny előtt, talán itt, ekkor határozta el, hogy szí­nész lesz. Élére állni Rákóczi rongyos kurucainak, Dózsa kaszás seregének — ezt érez­te, s talán látta is magát a bársony függönyön túl, ami­kor a jegyszedő hangja felrez- zentette ábrándozásából. LEÉRETTSÉGIZETT, s jelentke­zett a Színművészeti Akadé­miára. De akkor nehéz idők jártak. Az akadémiai felvé­telről jövő levél versenyt fu­tott a Sas-behívóval. A kato­nának pedig nem volt szük­sége felvételire. Csak 1945 után került sor a régi álom megvalósulására. Két évig a főváros peremkerületeiben játszott, befutott, neves szí­nészekkel. Itt figyeltek fel először kellemes bariton hang­jára és a rádió szerződést kí­nált. Elfogadta. Ennek tizen­négy éve és azóta megszakí­tás nélkül a rádió munkatár­sa. Közben két évig a szege­di Nemzeti Színház tagja volt. Hálás, nagy szerepek alakítását bízták rá, s ezzel egyidőben a rádiószínház be­mutatóján alakította egyik legkedvesebb szerepét: Szán- tó-Kováts Jánost. 1959-ben szerződött a Pető­fi Színpadhoz. Négy éve is­merem. Láttam mindegyik szerepében. Láttam a kifor­A színész „titka“ Ha valamikor, hát úgy ezek- i ben a napokban — amikor a kulturális seregszemle kere­tében megkezdődött a „nagy­üzem'’ a színjátszó csoportok tevékenységében — feltétlenül beszélni kell arról: mi az, ami a színészt színésszé avat­ja; mi a „titka” a színésznek, hogy emberközelbe tudja hoz­ni a nézőhöz — az embert. A kérdést a legilletékesebbneík tettük fel: a színésznek. S a színész ezúttal: Feleki Ka­mill. — A titkát kérdezi? — néz csodálkozva. — Nincs abban kérem, semmi titok. De ha titok nincs is, vannak tör­vények, amelyek betartása minden színész alapvető köte­lessége. Itt van mindjárt az első: a tökéletes szövegtudás. Enélkül nem színész a színész. (Sajnos, a kulturális szemle $ eddigi bemutatóin nemegyszer | tapasztaltuk, hogy öntevé- á kény színjátszóink gyakran j megfeledkeznek erről az alap­ig törvényről!) Aki nem ismeri a j szöveget, az mindvégig arra t ügyel, hogy el ne mulassza a í súgó egyetlen szavát sem. így £ lehet ugyan, hogy szövegileg S< jól oldja meg a feladatát, de £ mindez a játék, az átélés ro- 'j vására megy. S itt érkeztünk ^ el nyomban1 a második tör- vényhez: a színésznek tudnia $ kell, hogy mit játszik. Is- £ mernie kell az író elképze­lj lését a megformálandó figurá- ' ról, a figura jellemét, lelkivi­Szentendre A napokban emlékeztek meg Szentendrén az öt eszten­deje elhunyt festőművészről, Apáti Béláról, akinek egyik, Szentendréről készített rajzát ezúttal mutatjuk be olvasóinknak rr onok András mikor áüa t- IV orvosi diplomája mellé Biharcecére szóló állatorvosi kinevezését is megkapta, a ki­nevezést visszaadta az egye­tem rektorának és kijelentet­te: — Nagyon szépen köszönöm, de vidékre nem megyek. — Miért? — kérdezte kí­váncsian a rektor. — Azért, mert nem akarom magamat vidéken elásni. — Mégis hal szeretne ál­latorvos lenni? — faggatta öt tovább a rektor. — Csak Budapesten — vá­laszolt Konok. — Az ötödik, vagy hatodik kerületben. Miután a Váci utcában eb­ben az időben nem kerestek állatorvost, belépett a Petőfi Sándor utcában egy kátéesz- be, de vidékre nem ment. Szü­leinek, kik Biharcecén gaz­dálkodtak megírta, hogy je­lenleg bérelszámoló, és addig vár, amíg egy neki való állást kap. tYj em is kellett sokáig vár­it/ nia. Kilenc év múlva ki­nevezték őt Debrecenbe fő­állatorvosnak. Kinevezését udvariasan megköszönte, de visszaadta azzal, hogy ő vi­dékre nem megy. Ekkor már nem a Petőfi Sándor utcában dolgozott, hanem a Ferencvá­rosban volt anyagmozgató egy kiszerelő vállalatnál. Tizen­nyolc év múlva kinevezték őt Szegedre megyei állatorvos­nak, de ezt az állását se fog­lalta el, és inkább volt a Ke­repesi temetőben sírásó, de nem hagyta magát vidéken elásni, A sírásók közt nagyon jól érezte magát. Volt köztük három állatorvos, négy agro- nómus és öt mérnök. Vala­\N\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\TO\-/VJUT­mennyien vidéki gyerekek voltak, de nagyon jól érezték magukat a fővárosban és re­mélték, hogy előbb-utóbb si­s ezért mindkettőt egyformán tapsolja meg. Véleményünk szerint pedig ennek a „tánc­kompozíciónak” semmi köze nem volt sem a cigánytánc­hoz, sem a népi művészethez. Mesterkélt, műcigány volt a ruháktól kezdve a tánclépé­sekig minden — a .javából! Erre pedig a járási bemuta­tón már semmi szükség"! Vidéken elásva lágát, környezetét, a kort, amelyben ól és így tovább. Enélkül nincs színészi átélés: a legragyogóbban megírt szín­padi alak is papírmassévá vá­lik, ha a színész nem érez együtt az általa életre keltett hőssel, ha a színész nem a figura jelleméből fakadóan beszél vagy cselekszik. Elhallgat néhány percre, rendezi gondolatait a cigaret- tagyújtás röpke ideje alatt, csak aztán folytatja tovább: — A harmadik törvény: az alapos színpadismeret. Enél­kül bármilyen jó színészi al­kat is valaki, játszani még­sem tud. Miről van szó? Nemcsak arról, amit ez a szó általában jelent: ismerni a színpad nagyságát, a technikai lehetőségeket. Ez csak a dolog egyik, és nyomban hozzá kell tenni, kisebbik része. A má­sik: megismerni a szereplőtár­sakat, azok szerepét, hozzáál­lását a mű egészéhez. Kez­detben az ember azt hiszi, hogy az ő szerepe áll a darab középpontjában. Ez azonban még akkor sem áll, ha törté­netesen az általa alakított fi­gura a darab főszereplője. Minden szerep csak része a darabnak — kiszakítani az egészből nem lehet. Tehát meg kell találni a figura helyét a mű egészében! Persze, előre tudni, hogy siker lesz-e a da­rab vagy sem — soha nem le­het. Lehet, hogy a próbán minden úgy megy, mint egy jól olajozott gépezet, s aztán az előadáson kiderül, hogy hiába volt minden. De lehet fordít­va is. S ez a gyakoribb. Még artista koromból tudom, hogy valahányszor egyedül gyako­roltam, sohasem sikerült a mutatvány tökéletesen. Az előadáson mégis mindig teljes volt a siker. Az egyik művész magával ragadja a másikat. Újra rövid szünet követke­zik a beszélgetésben, míg megfogalmazza magában a színész negyedik törvényét. — A színpadtisztelet. Igen, szó szerint. A színpad — szó­szék, visszaélni vele bűn! Akár úgy, hogy a színész nem készül fel, akár úgy, hogy hamis igazságokat hirdet. S ez az, amit meg kell tanul­nia minden fiatal színésznek. (S az öntevékeny színjátszók­nak is!) Felkészületlenül ki- i állni a közönség elé: kettős bűn! Bűn a közönség ellen, s ; bűn a színház szelleme ellen! ; Talán sablonosnak hangzik: : de az én időmben sokkal hosz- j szabb volt az út egy-egy íő- ; szerepig, mint a mai fiata- ! lóknak. De aki eljutott odáig, !az nemcsak a szerepet tette í — szó szerint — a magáévá, (de megismerte az életet is. S \ ez legalább olyan fontos, mint \ az elmondott négy alaptör- É vény. í Prukner Pál Szaladunk a pénzünk után? Négy esztendővel ezelőtt a Gödöllői Községi Tanács hatá­rozata nyomán kőművesek jelentek meg a gyönyörű fekvésű Palota-kertben, s hozzáláttak a szabadtéri színpad építésé­hez. Abban az esztendőben a községi tanács 52 ezer forintot fordított a munkálatokra. Ez kevés volt, ezért következő esztendőben újabb 102 ezer forintot nyelt el a szín* pad. A múlt esztendőben pedig 16 ezer forintot fordítottak — már nem is a beruházás bővítésére, hanem a ráfordított pénz mentésére, a színpad állagának megőrzésére. De ez csupán a községi tanács áldozata volt. A község ereje kevésnek bizo­nyult a szépen eltervezett kulturális központ megvalósításához, ezért időközben a járási tanács 20 ezer, a megyei tanács pe­dig 60 ezer forint erejéig nyúlt bele az amúgy sem túlságo­san gazdag zsebbe. Három év alatt tehát összesen 250 ezer forintba került a szabadtéri színpad ötlete. Ez a szám áll a mérleg egyik serpe­nyőjében. S mi van vele szemben? Mit kaptunk ennyi pénzért? Nem sokat! A három év alatt összesen 13 alkalommal volt itt előadás, beleértve a megyei rendezvényeket is, mint amilyen például az 1960*as me,gyei táncfesztivál volt. Ez bizony sovány eredmény! A bajok oka, hogy bár sokat költöttünk, úgy látszik, még­sem elegendőt. Nincs például rendes nézőtér, ami pedig alap­vető szükséglet. Sok gondot okozott az elmúlt években az is, bogy gondnoki lakás híján nincs őre a szabadtéri színpad­nak, s ott az garázdálkodik, aki éppen akar. Az előadások kel­lő színvonalához pedig nincs megfelelő világító berendezés, s egyáltalán nincsenek biztosítva a technikai feltételek. A napokban a községi tanács végrehajtó bizottsága meg­tárgyalta a járási művelődési ház igazgatójának jelenlétében a szabadtéri színpad idei programját, s a meglevő gondokat. Az idei szezon sajnos nem sok jót ígér. Elkészült ugyan a sza­bad téri előadások programja, de ezt gyakorlatban nincs hol lebonyolítani. A szabadtéri színpad teljes befejezéséhez, vala­mint a gondnoki lakáshoz és a szükséges mellékhelyiségek­hez ugyanis még további 600 ezer forintnyi összeg kellene. Kérdés, hogy mit lehet tenni: szaladunk-e az eddig kidobott pénzünk után, s az építkezést végre teljes egészében befejez­zük. vagy pedig süllyedni hagyjuk a nyeletlen fejszét, ami je­len esetben negyedmillió forintot ér! A községi tanács kezdeményezésére külön bizottság ala­kult a fogas kérdés eldöntésére, s mi több, a hiányzó összeg előteremtésére. A bizottság gyengéje azonban a jószándék el­lenére, hogy abban csak községi és járási emberek vannak, márpedig az ő erejüket a feladat meghaladja. Az utolsó szót az ügyben a megyei tanácsnak, végső soron pedig a Művelődés- ügyi Minisztériumnak kellene kimondania. Hogy mi lesz a sza­badtéri színpad ügye, az még bizonytalan. A tanulság azonban bizonyos: ne kezdjünk olyan beruházáshoz, amelynek kihasz­nálását nem tudjuk biztosítani, másrészt, nincs erőnk az el­kezdett munka befejezéséhez. 8 ez a tanulság nemcsak a gö­döllői szabadtéri színpadra vonatkozik! Csiba József » j Álltam sokáig némán j a csendben, hallgatag, t !ó messze szólítottak jaz alkony," utak. ;Már nem tudom, hogyan volt, I > megérkeztem haza, i még állt anyám kertjében ía vadgesztenyefa. I I : Alatta vártam némán, \ csak álltam csendesen, : azt akartam, ott nézzen ; a szemébe szemem. :A fák között szél zúgott, I harangszó szállt vele. ‘„Mennyit kellett rád vámom, ! szívemnek gyermeke!” Sokáig álltam némán a csendben, hangtalan. ‘„Anyám!” — törte meg végre a csendet halk szavam. Fordította: Csányi László rótt, jó előadások füzében mély átéléssel játszani, s úgy hozni fel a figurát a színpad­ra, ahogy azt az író megál­modta. Láttam akkor is Gal- góczyt, amikor az ötvenedik előadás felé tartott a darab. Jelenése előtt ott állt a ku­lisszák mögött, s becsukott szemmel a végszóra követke­ző mondatokat mondta ma­ga elé. Azok közé a színészek közé tartozik, akinél a lelki­ismeretesség, a színpad iránti tisztelet mindenek felett áll. Sok színházban játszott. Legjobban mégis ez a nagy fáradságot igénylő, a megye országútjait járó kis színpad nőtt szívéhez. Hogy miért? Elgondolkodik a válaszon. — önbizalmam mérlegelése és színészi kibontakozásom te­rén itt kaptam a legtöbbet Mint színész, ha a rendezők­re gondolok, feltétlen Földeák Róbert kerül előtérbe. Kitű­nően csiszol, színpadi logiká­ra tanítja a színészt. A gát­lásokkal telített színészek kö­zé tartozom, s hogy a próbák alatt fel tudok lazulni, azt a rendezőnek köszönhetem. A jó rendező ápolja a színész önbizalmát, s Földeáknak ez az egyik nagyon jó tulajdon­sága. A GYERMEKKORI ÁLMOK: Bánk, Dózsa, Teli Vilmos, Robin Hood, nem valósultak meg eddig, mégis elégedett. Ahol ő játszik, a falvakban, a ta­nyaközpontokban még nem mindenütt pásztáznak színvál­tós reflektorok a függönyön, a csillárok sem fokozatosan hunynak ki kezdés előtt, mint a kőszínházakban, de a nézőte- ■ rek falusi közönsége, a fej-; kendős parasztasszonyok, i kucsmás férfiak színházsze- retete sokszorosan kárpótolja ■ mindenért. Ladányi István ; A kulturális bemutatók ; napjait éljük. Ez a mai va- ; sárnap immár a negyedik, \ amikor különböző öntevékeny j művészeti együttesek mutat- jják be tudásukat. A kezdet ! ugyan gyengébben sikerült, de ! ma már elmondhatjuk, hogy j a folytatás jelentős javulást j hozott. A szereplő együttesek : zöme jó felkészültségről tesz I tanúbizonyságot. Van azon- : ban egy dolog, ami már ta- í valy is feltűnt, s az idén új- ! ra „hódít”. A szó valódi ér- ! telmében — érdemtelenül. S i ez a népi táncosok műsorá- í ban: % cigánytánc. Az elmúlt < vasárnap a nagymarosi járási ; bemutatón két együttes műsa- ! rán is szerepelt. Ezek közül ! az égjük, a vámosmikolai tán- í cosok Cigánytánc című kom- ! pozíciója inkább hatott egy ! rosszul sikerült balettvizsga ! bemutatójának, mint népi í táncnak. Értelmetlen, fölösle- í gesen zajos előadásuk nem- \ csak művészileg kifogásolható erősen, de veszélyes annál is \ inkább, mert a közönség egy \ része még nem látja elég vi- \ lágosan a népi tánc és a ha- í tás vadász gjccs közötti hátúi, igein ij tánc ? kerül Budapesten is elhelyez­kedni a szakmájukban. Ko­nokkal együtt erre vártak. Végre huszonöt év múlva kinevezték KoncDk Andrást Vác ra, a Pest megyei Állator­vosi Főiskola igazgatójának, de ezt az állást se foglalta el. Ebben az időben portás volt egy kispesti textilgyárban és büszke örömmel töltötte el az a tudat, hogy Kispest Nagy- Budapesthez tartozik. Vác pe­dig csak Pest megyéhez. És ő inkább volt Kispesten portás, mintsem hogy vidéken elás­sa magát. Várt még. Nem hiá­ba. Harminchárom év múlva kinevezték öt az Állatorvosi Kísérleti Intézet főigazgatójá­nak. Az intézet Budapesten volt a Váci utcában. Konok András életének leg­boldogabb napja volt miikor átvette főigazgatói kinevezé­sét. — Köszönöm elvtársak, kö­szönöm. Tudtam, hogy nem hiába várok. — mondta, mard összeesett és örömében meg­halt. B ár nem akart vidékre menni, holttestét idős szülei hazaszállították, ás bár nem akarta magát vidéken el­ásni, a sírásók Biharcecén ás­ták el a köztemetőben. Béke poraira. Miklósi Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom