Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-01 / 77. szám

4 "TÄlrfflD 196?. ÁPRILIS 1, VASÁRNAP Darázs Endre: v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\^^^^ I ÁPRILIS Vénül a pap, nem járja már Tavasszal a földeket. Nem énekel már mögötte A vakbuzgó körmenet. Mégis hullik áldás fentröl: Hol sugaras, hol esős. Megtalálja mindig egymást Föld s Nap: két jó ismerős. Akár egykor, kiütközik Földeken az új vetés. Akárcsak a kamaszarcok Selymes, puha pelyhe és Mégis annyi sok hiányzik: Ispán, béres, körmenet, Pap áldása. Más nép jár be Áprilisi földeket. Nem emel templomi zászlót S nem int arról kandi szent. Mégis nyújtózik már minden A nyár felé idelent. Éppenúgy ível a pacsirta, Röptét követi a szem, Mert nem fordul földnek folyvást. Napfényt tükröz élesen. 1 Nemeih Emil: DOLGOZOL? Azt kérdik sokszor nagyképüsködök: „Dolgozol, dolgozol, komám?” (Már minthogy verset írok-e?) A vers írása nem dolog nekem. Az sokkal több vagy kevesebb, de munka nem. Vagy álmodás, mint a szerelmi tett, időtlen üdv. gyönyör-eszencia, az érben, agyban s lelki kútba’ lenn ingyen torlódó kincs-özön, de munka nem. Vagy lángolás, új csillag, új világ varázslása a semmiből, Húsomból téglaégetés, véremnek hegesztő folyása, egy mindenhonnan látható és látni kívánt nagy jel tornyozása, sok millió szikrázás összege, szándéktalan, eszköztelen teremtés, démon nyomdokán, de munka nem! A Déryné Színház nagy sikerrel játssza Kemény Egon: Valahol Délen című operettjét ^ Sok baj volt eddig a domonyi ^ általános iskola cigánynö- ^ vendékeivel. Legtöbbje követ- ^ kezetesen kerülte az iskolát, ^ igazolatlanul elmaradt az ^ órákról. A bamaképű kis ne- ^ bulók így tanulmányi ered- ^ menyeikkel sem dicsekedhet- ^ tek. Az iskola szempontjából £ igen aggasztó volt ez a je- | lenség, hiszen elég sok a ci- í gánytanuló. Egyes osztályok- í ban meghaladja a huszonöt 'j százalékot. A pedagógusok ^ évek óta birkóznak a nehéz ^ kérdéssel, de lassanként ki- ^ derült, hogy adminisztratív ^ intézkedésekkel nem sokra mehetnek. £ A helyzet ebben a tanévben 2 szinte máról holnapra megvál- ; tozott. Ma már a domonyi í iskolának úgyszólván a ci- ^ gánytanulók a legszorgalma- 'j sabb, legpontosabb tanulói. A ^ félévi osztályozás alkalmából ^ kiderült, hogy például az V. ^ osztály legjobb növendékei a ^ cigányok, közöttük is kiváló ^ az osztály szemefénye. Bangó % Erzsiké, aki tiszta kitűnő bi- ^ zonyítványt érdemelt ki. A í VIII. osztályban is sok ci- j gánygyerek került az első sor- s ba, itt Radios Guszti kapta a legjobb bizonyítványt: tiszta í! ötöst. ^ Az örvendetes változás 5; előzményeiről Sándor Béla 6 igazgató ezeket mondja: ij — Amikor a tanév elején '(átvettem az iskola vezetését j és alaposabban megvizsgáltam ^ a helyzetet, rögtön láttam, y hogy ezt a kérdést csakis a $ legemberségesebb módszerek- $ kel oldhatjuk meg. A domo- ^ hyi cigányok bizalmát kell £ elsősorban megnyernünk. ^ Meg kell győzünk őket, hogy ^ a mi társadalmi rendszerünk­ében nincsenek lenézettek és ^ minden becsületes dolgozó í teljes jogú polgára orszá- f gunknak. Megkezdtük a ci- í gánycsaládok látogatását. $ Űgyszólván minden szülővel $ külön elbeszélgettünk és ^ meggyőztük őket, hogy gyer- $ mekeik csakis akkor lehetnek ^ igazán megbecsült, hasznos % tagjai dolgozó társadalmunk- ^ nak, ha komoly tanulással, az $ iskola rendszeres látogatásá- val megszerzik a ma már el­it engedhetetlen tudást, ha la­s' nulnak, művelődnek és ié- íj pást tartanak a fejlődéssel. £ Meggyőző példákra hivatkoz­ik tunk. \ $ A kitartó propaganda igen iy gyorsan meghozta a várt ered- ' ményt. A szülök, akikkel el- £ beszélgettünk, gondoskodtak ' róla, hogy gyermekeik most már rendszeresen járjanak is- ^ kólába. Hogy pedig tanuló- ^ társaik között se érezzék ron- ^ gvosságuk miatt idegennek ^ magukat, a megyei tanács ^ anyagi támogatásával a do- í monyi iskola cipővel, ruhával látta el, és rendhez, tiszta- 'j sághoz szoktatta őket. | — Nem volt nehéz ez a £ munka sem — mondja boldo- i gan az igazgató —, hiszen ki- íj derült, hogy a legtöbbje igen ^ értelmes gyerek, szinte azt ^ mondhatnám, hogy intelli- ^ genciájuk nagyobb az átla- ^ gosnál. Könnyen tanulnak, j meglepően értelmesek és ha 'j érzik, hogy szeretet sugárzik ^ feléjük, végtelenül hálásak ^ érte. Így aztán nem okozott különösebb meglepetést a fél­évi eredmény és természetes­nek látjuk azt is. hogy meg­találták a helyüket a többi gyerek között. A domonyi pedagógusok azonban — felbuzdulva a gye­rekeknél elért sikereken — nem elégedtek meg az iskolai probléma megoldásával, fi­gyelmük kiterjedt a felnőt­tekre is, akik között Sok az analfabéta. Lelkes segítőtárs­ra találtak egy domonyi ci­gányasszonyban, Jónás János­áéban. aki fáradhatatlan pro­pagandistája lett a domonyi cigánysoron a kultúra ügyé­nek. Összeírták hát az analfabé­tákat és elhatározták, hogy az ősszel külön tanfolyamot in­dítanak a felnőttek számára az iskolában. Már nagyon so­kan jelentkeztek erre a tan­folyamra és úgy fellelkesed­tek, hogy egyre türelmetle­nebbül sürgetik a tanítás megkezdését. í $ A község életében is meg- f szűnt a régebbi elkülönülés. ^ A cigányok boldogan vesznek % részt a községfejlesztési tér- % vek megvalósítása céljából $ megszervezett társadalmi % munkában. Az iskolát végtele- £ nül megszerették. Ennek meg- ^ kapó bizonyítékát azzal szol- ^ gáltatták, hogy amikor a do- ^ monyi parasztcsaládok társa- ^ dalmi munkában vállalták az ^ iskola kimeszelését, a cigá- 2 nyok bejelentették, hogy ze- j nekaruk minden iskolai ren- dezvényhez ingyen muzsikát $ ajánl fel. $ Az iskola elhatározta, hogy ^ májusban nagyszabású Dán- ^ kó-ünnepélyt rendez Domony- ^ ban, mert ezzel is dokumen- f tálni kívánja, hogy mennyire | megbecsüli az egész nép az J örökéletű Dankó-nóták költő- j jének emlékét. Magyar László — Ha meglát a kirakatban egy új fazonú kalapot és egy érdekes könyvet, melyi­ket veszi meg? Pillanatnyi meghökkenés után elhangzik a határozott válasz: — A könyvet!... Természe­tesen a könyvet... A fiatal és bájos lány szá­jából hallani ezt jóleső meg­lepetés. Az igazat megvall­va: kevés az olyan lány, aki jobban szereti a könyvet, mint a szép. divatos ruhadarabo­kat. Varga Vera, a Nagykő­rösi Konzervgyár üzemgazda­sági osztályának dolgozója — úgy látsz’k — kivétel. Pedig téved, aki azt hiszi, hogy ez a barna lány könyvmoly. Szó sem lehet róla: aktiv spor­toló, a Nagykőrösi Kinizsi NB Il-es kosárlabdázója. — Nem vagyok kivétel!... — tiltakozik a .gyanústás” ellen. — Az eg’s~ csapat könyvszerető lányokból áll... — Olvasni szeret vagy a könyvet szereti? — Természetesen elsődleges az olvasás. Diák koromban a kötelező olvasmányokon kí­vül is igen sokat olvcr'a n. Szeretem a történelmi re­gényeket és az életra zr..igé­nyeket. Édesapám javaséit ,ó könyveket, s ma már el sem tudnám képzelni az életet rendszeres olvasás nélkül... De ha pénzem van és en­gem érdeklő könyv jelenik meg. akkor inkább megve­szem, s nem kölcsönzőm ki a könyvtárbő', lobban szere­tem., ha ott áll a szekrény­ben, s később is akkor ve­szem »M. amikor akarom . S jó érzés szép, értékes, maradandó élményt nyújtó könyvet birtokolni. .. Varga Vera igényes olva­só, igényes könyvvásárló, ko­moly, érettségizett lány, aki­nek határozott elképzelései vannak a jó könyvről. De ezzel az igényességével és könyvszeretetével sincs egye­dül a gyárban. Ő is mondja, de rajta kívül Baka Erzsébet iktató, a helyi földművesszö­vetkezet gyári könyvbizomá­nyosa is, hogy ebben a gyár­ban meglepően sok a könyv- barát. S bár az üzemi könyv­tár több ezer kötettel rendel­kezik, s azokat rendszeresen kölcsönzik is, mégis hónap­ról hónapra ezresek vándorol­nak fizetési napokon a bizo­mányos kasszájába, amely­nek ellenértékéként a magyar könyvkiadás legszebb, legér­dekesebb darabjait viszik haza az emberek. Erről a vásárlási „lázról” nemrég hallottunk is. A vá­sárlás mértéke meglepő volt, ezért látogattunk el a gyár­ba, Az első „riportalany” vé­letlenül éppen Varga Vera leit, aki odahaza már ...meg­töltöttea könyvszekrényt, s most azon fáradozik, hogy az ebédlőszekrényböl is minél nagyobb helyet sajátítson ki kincseinek... — Mikor történik az áru­sítás? — érdeklődtünk Baka Erzsébettől. — A déli ebédszünetek alatt — az ebédlő egyik sar­kában. Választék bőven akad ... Negyvenezer forint értékű készletet tartok. S ha valamelyik keresett könyv éppen nincs meg, akkor utánajárok. Sokan különben sorozatokat rendeltek, s a megrendelésre félreteszem a kötetet... — Mit és mennyit rendeltek a sorozatok közül? — Tizennégyen veszik a Ma­gyar Lexikont. Shakespeare-t heten rendelték meg. A Mil­liók Könyvét öten fizették elő. Az Én könyvtáram kö­teteit hárman várják. Sokak­nak ismerem az ízlését, s azokra már eleve számítok. Van, akit a művészettörté­neti könyvek érdekelnek. Mások az útleírásokat vagy életrajz-regényeket keresik. Többen veszik rendszeresen az orosz klasszikusokat. — Verseket? — A verseskötetekre is van vevő. Érdekes, hogy minden könyvnél, de a verseknél különösen sokat adnak az emberek a kötésre is. A szebbért, finomabbért nem sajnálják a pénzt... A Pe- tőfi-összes például megjelent huszonnégy forintért vászon- kötésben, nem a legszebb papíron. Ez alig ment. De a Helikon kiadásában megje­lent selyem kötésű, fino­mabb papírú, hetvenöt fo­rintos kötetet elkapkodták ... — Mikor frissíti az állo­mányt? — Hetenként. Állandóan figyelemmel kísérem, hogy milyen új könyvek jelen­nek meg. Nagyon sokat azon­nal elolvasok, hogy ajánlani tudjam... — Kik a rendszeres vá- \ sáriói? \ — Nehéz lenne felsorolni £ őket, annyian vannak ... De f például Kartell Eszter rak- $ tári dolgozó. Különben ő is % most rendelte meg a Sha- í, kespeare-sorozatot. Gyakori!; látogatóm Tóth Balázsné kon- j, zerviskolai szakoktató, s még £ sokan mások __ Talán a for- f g alom jelzi leginkább a „mé- £ reteket”. Másfél éve, amióta^ bizományos vagyok, havi for- % galmam rendszeresen négy- $ ötezer forint. A vásárlók zö-$ me részletre veszi a könyvet. % Most körülbelül száz részlete- % sem van, de ezer, kétezer fo- % rintért adok el készpénz fi- J zetésre is, főleg a fizikai 2 dolgozók fizetésnapján... ? Miért meglepő a több ezer $ forintos havi könyvvásárlás? % Mert a gyárnak még három- % ezer dolgozója sincs. S a% könyvvásárlók közül sem £ mindenki a bizományoshoz ^ fordul, hanem benéz a köny- $ vesboltba, ahol szintén igen £ jó a forgalom. Csábító a sok 2 ezer kötetes városi könyvtár is. amelynek hónapról hónap- £ ra több a beiratkozott olvasó- % ja. A konzervgyári emberek$ tehát az állandó szakmai to- % vábbképzés mellett. mivel $ nagy fejlődésben van az % iparág, s kellenek az új is- £ meretek, időt és pénzt ál- ^ dósnak általános műveltsé- ^ gük gyarapítására, az olvasás £ örömére is. Mert egy jóf könyv, amely igazi lelki él- % ményt nyújt, valóban meg- % éri az áldozatot, többet ér fj mindennél, még egy új fa-} zonú. csinos kis kalapnál is,} bármennyire csábítja ez a női} sziveket. Tenkely Miklós < Bemutatók-némi tanulsággal Már második vasárnap hangosak a kultúrházak — meg­kezdődtek az idei kulturális szemle körzeti bemutatói. Eddig közel félszáz község színjátszói, énekesei, táncosai és szavaiéi mutatták be tudásukat, abban a reményben, hogy játékuk el­nyeri nemcsak a közönség, de a zsűri döntését is, s ez jogot biztosít számukra a járási bemutatókon való részvételre. Sajnos, az eddigi körzeti bemutatók nem sokban különböz­nek a tavalyi szemle — eddig az időpontig lezajlott — mű­soraitól. A tavalyi hibák — majdnem teljes egészében — az idén is megtalálhatók. Pedig az idén sokkal szervezettebben indult a felkészülés, ennek következtében idő is sokkal több jutott rá. Mégis ... Az eddig látott színjátszó csoportok között egy sem nyúj­tott kimagasló teljesítményt. Ez alapjában nem is lenne baj. Csakhogy... a tavalyihoz viszonyítva mintha visszaesés mu­tatkozna. Nem a rendezésben, a színészi játékban, de elsősor­ban a míísorválasztásban. Ha csupán a bemutatott jelenetek címét sorolom: Randevú kis hibával. Széna vagy szalma. Első randevú és így tovább, nyomban szembetűnő, hogy a csopor­tok jelentős része a könnyebb műfaj felé hajlik, a tréfás, hu­moros jelenetekben látja a feltétlen siker zálogát. Sokkal ke­vesebb azoknak a csoportoknak a száma, amelyek fajsúlyosabb jelenetekkel, drámarészletekkcl álltak ki a közönség elé. Fél­reértés ne essék, nem a könnyebb műfaj ellen szólunk, in­kább csak a helyes arányok eltolódását rójuk fel hibának. Egy másik — immár esztendők óta vissza-visszatérő — probléma: az éneklő népi táncosok. Népi táncosaink nagyon nehezen látják be. hogy műkedvelőknek a tánc és az ének együttesen túlságosan nagy feladat. Még a hivatásos népi együttesek is csak elvétve énekelnek tánc közben, hiszen a kettő együtt fizikailag túlságosan megerőltető, s vagy az egyik, vagy a másik kétségkívül megsínyli. Ezért nem sikerülhetett például a tápiósülyi táncosoknak a Sülyi bokázó, vagy — ami még inkább helytelen! — az úttörőcsoportok közül az alsóeg- reskátaiak, az egyik abonyi iskola és a makádi gyerekek : tánca sem. Ezúttal nem kívánjuk részletesen elemezni az eddig meg­tartott bemutatókat. Általános képet adni róluk nem is len­ne helyes, hiszen amint az illetékesek mondják: „a java még hátra van”. Csupán azokra a látszólagos apróságokra szeret­nénk felhívni az illetékesek figyelmét, amelyek már tavaly is annyi bosszúságot okoztak, s amelyek nagyobb körültekintés­sel megszüntethetők. Ezek közé tartozik például a szerveié* kérdése. A bemutatók zömére ezzel kapcsolatban nem lehet panasz, de még mindig akadt néhány olyan hely, ahol nagyon kevés gondot fordítottak arra, hogy lehetőleg telt házak előtt s megfelelő körülmények között kerülhessen sor a szemle be­mutatóira. Törökbálinton például nem hirdették plakátok a körzeti bemutatót. Az állomástól a kultúrházig egyetlen ilyen figye- lem-felhívó írással sem találkozott az. aki arra járt. Nyilván ebből fakadt, hogy a bemutató kezdetekor a színházteremnek csak a negyedrésze telt meg érdeklődőkkel. Azután: a szent­endrei járás úttörőinek szemléjét eredetileg Pomázon tervez­ték, de azután — ki tudja miért — végül is Szentendrén ren­dezték meg, ahol rosszul fűtött öltözőhelyiség várta a szerep­lőket. Nagy dolgok ezek? Látszólag apróságok. De bosszantó apróságok. Valóban, a szemlék java még hátra van. A megye műve­lődési szakemberein múlik, hogy a folytatás jobb, eredménye­sebb legyen, mint volt a kezdet. p. P. Falu Tamás: VONATON Nincs már luxus-osztály, Csipkés bársony dívány, Amilyent puhult lény Maga alá kíván. Külön szalonkocsi Nincs már az uraknak, Nincs felső tízezer, Csak milliók vannak. Csak milliók vannak. Nincs herceg, sem báró, Minden kéz elvégzi, Mit az élet rá ró. A váróteremben Kár a múltra várni, A jövendő csenget: Beszállni! Beszállni! V^VV^XXXXXXXXXV,XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX­OSSZEMESÉLÉS (Szánthó Imre rajza) Könyvek a gyárban A domonyi cigánysoron

Next

/
Oldalképek
Tartalom