Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-01 / 77. szám

1962. ÁPRILIS 1. VASÁRNAP «I» MF.C.Y El 'Adriim tött ránk, elsősorban a csa­ládi ugratások jegyében zaj­lik majd napunk. Valahogy ilyenféleképpen: Reggel — férj a feleségnek: Ébredj, drágám, itt a reg­geli! Délelőtt — feleség a férj­nek: Szívem, megérkeztek a barátaid. Az ebédedet már becsomagoltam, pénzt is mel­lékeltem a csomaghoz, mert gondolom, a meccs után megisztok még egy-két po­hár sört... Délután — bátty a bakfis- lány húgának: Ma bemuta­tom neked legjobb baráto­mat, Albert Flóriánt... Alkonyaikor — húg a ka- maszbáttynak: Este anyáék színházba mennek. A Mici azt üzeni, hogy feljön hoz­zád. Ha adsz ©gy tízest, én is moziba megyek ... Telefonon a kollégának: Képzeld, tegnap este talál­koztam a színházban az igazgatónkkal. Utána beül­tünk egy presszóba. Úgy ösz- szemelegedtünk, hogy mar per Fricinek szólított, s a végén bizalmasan azt is megsúgta, hogy a legköze­lebbi külföldi kiszállásra té­ged küld... Az esti vendégeknek: Há­rom meghívásunk volt má­ra, de tiértetek mind a hár­mat örömmel lemondtak! Az utcán, ha egyik író ta­lálkozik a másikkal: öre­gem, most olyat mondok, amit nem fogsz elhinni! Be­mutatják a darabomat. Még az Atyaúristen is beleegye­zett! Ugyanez két barát között: Telitalálatom van a Totón! Kár, hogy holnap már ápri­lis 2-a van. —1 vagyok vele. Hogy miért? Hát kérem, tudom én azt nagyon jól, milyen fontos dolog az, ha ismerem az alapszabályt: miként kell a nők és miként a férfiak előtt megemelnem a kalapomat. Ez azonban csak a társadalmi együttélés egyik oldala. Én pedig a másikra is fenemód kiváncsi lettem volna. Például arra, hogyan illik kalapot emelni a beosztottam, a főnököm, a minisztériumi előadó, a házmester, a zöld­séges és a szenesember előtt. Mert ugyebár azt senki sem kívánhatja tőlem, hogy ugyanolyan mélyen megemel­jem a kalapomat a velem egy szobában dolgozó munkatár­sam, vagy pláne, a beosztot­tam előtt, mint ahogy teszem azt akkor, ha reggel a kapu­ban a főnökömmel találko­zom. (Még ez utóbbi esetben is két fokozat lehetséges: pré­miumosztás előtt és után.) Amikor mindezt rekla­málom, valami olyasféle okta­tásra gondolok, hogy: a be­osztottnak egy ujjnyi, a mun­katársnak két ujjnyi, a fő­nöknek egy tenyérnyi, a mi­nisztériumi előadónak két te­nyérnyi, a házmesternek — ha nincs nálam kapupénz — fél méter, ha van, fél arasz, a zöldségesnek — ha ad ró­zsakrumplit és fokhagymát — egy méter, ha nem ad, akkor is annyi, mert különben leg­közelebb sem kapunk, a sze­nesembernek az egy méter mellé enyhe derékhajlítás — szolgálatban és szolgálaton kí­vül egyaránt, s mivel ha las­san is, de közelednek végre a melegebb napok, a jeges­embernek teljes derékhajlítás — a tökéletesen mély kalap­emelés mellett — is dukál. Mert ugyebár az udvariasság fokozataiból ért az ember! Azután: felkérés a táncra. Ez sem olyan egyszerű do­log, mint ahogy az illik — nem illik — televíziós pro­fesszora tanította. Mert pél­dául a vállalati mulatságon illik felkérni a főnökasszonyt — ha fiatal, ha öreg, ha szép, ha csúnya —, valahogy ilyen­féleképpen: szabad egy tánc­ra, igazgató elvtársnő? Ugyan­itt a munkatársnőt is illik fel­kérni — minden változatban, de különösképpen, ha már korosabb és csúnyácska a lel­kem — nehogy megfúrjon a főnök előtt. Persze, ha öreg, vagy csúnya, feltétlenül lehe­tőséget kell nyújtani a kiko- sarazásra: táncol, kartársnő? Nem illik azonban felkérni a csinos beosztottat a vállalati mulatságon, mert könnyen megindul a szóbeszéd... de feltétlenül illik, ha a csinos beosztottal együtt megyünk vidéki kiszállásra, ahol senki sem ellenőrizheti, ha tánc közben esetleg félrelépünk. Továbbá: illik felkérni a menyasszonyt mindig és min­denhol, kedvesen és moso­lyogva: táncolunk, drágám? Más a helyzet, ha a menyasz- szonyból feleség lesz. Társa­ságban, zenés szórakozóhe­lyen: ugye, te is azt mondod, hogy kérjem fel Kovácsnét? (Ha fiatal és csinos.) Ugyan­itt kettesben, vacsora közben: ugye szívem, milyen buta do­log a tánc? A vacsora befe­jezésével pedig illik ásítani, I jelezve, hogy semmiképpen; sem lehet szó a táncról. Más ; a helyzet, ha otthon jeleztük:; ma előreláthatóan a késő esti í órákig eltart az értekezlet, s \ közben a zenés presszóban! megpillantunk egy csinos, fia-i tál, egyedül ülő lányt: ugye,! nagyon szeret táncolni? Folytassam í Azt hiszem, ■ felesleges. Az idézett példák: világosan bizonyítják: feltét-: lenül bővíteni kell illemtani: ismereteinket. No, persze nem i öncélúan! Csupán azért, hogy; még bensőségesebbé, közvet-1 lenebbé tegyük kapcsolatun-; kát embertársainkhoz. A jö- í vőben senki se mondhassa i ránk: ez sem tanulta meg,: hogy mi illik és mi nem. Prukner Pál gyanakodott szorongva a le- \ gény. íí — Ne kérdezd, hanem igyál '■ — ezzel az idősebb Paska Í ismét lehajtott egy pohár í bort. Egy pillanatig^ lassú j mozdulatokkal ingatta a fe­ji jct, mint aki valamin na- 'i gyón csodálkozik, aztán meg~ ij szólalt. % — Fiam, kezdek hinni ab­^ ban, hogy neked igazad van. J A bor tényleg megkeveri az ^ ember vérét. j Meg se várta, mii mond a $ fiú, olyan pofont kevert le % a csodálattól megdermedő áb- % rázatára, hogy az már ágyú- í dörrenésnek is beillett volna. 2 — Jaj! — ordított fel a ^ gyerek. — Mit akar? ''f — Semmit fiam, csak j úgylátszik, én se bírok ma- j gammal. A második pohár $ bor felmegy az én fejembe % is. No, igyál velem tovább, £ ne hagyd, hogy rám marad- % jón az egész ital, mert ha f két pohár után ilyen nagy j verekedhe.tnékem támad, mi j lesz veled, ha megiszom az ; egész kancsó bort... ji.j re. az idősebb Paska a j Ifi fejtegetése végéhez ért, j a legény már kivágódott a j konyhaajtón, nekirugaszko- j dott a falunak az ö fájdal- j más képével. A lecke óta ál- j Utólag nincs rá panasz, azt j mondják, igen csendes átlag j fiatalember lett. > Griff Sándor két pohár bort, úgy a fejem­be megy, hogy nekem akkor verekednem kell rögtön... , — Tényleg? — hitetlenke­dik az öreg Paska. — Az em­ber el se hinné! Teréz! — kiált ki a feleségének az ud­varra — hozzál nekem azon­nal egy kancsó bort! Megint ülnek a csendben, a gyerek fészkelödik, seho­gyan se érti az apja észjá­rását. Mit forgat a fejében? Minek a bor? Ami különben perceken belül (készült már a beszélgetésre az idősebb Paska) ott piroslott az asz­talon. Az apa töltött magá­nak, meg a fiának is. Koccin­tottak. A gyerek csak félig itta ki a poharat, Paska le-, hörpintette a magáét és újra töltött mindkettőjüknek. — Na fiam, igyál — biz­tatta Ferkét. — Mire jó ez, apám? — S ok a mulatság mostaná­ban. Hol a kultúrház- • ban, hol valamelyik szövet- \ kezeti székházban ömlik szét : a jókedv, amiben ez a Paska \ Ferke nagyon szeret fürödni. : Több cipőt nyű el a táncban, : mint a munkában. Fiatal, : hajlékony, nyugodni sose bí- : ró legény. Jó lesz, ha jö- j vőre katonamundért húznak ; rá, mivel nehéz vele bírni. : Ivás után minden semmi- í ségért verekedik, sőt bicska ; utóm is kapadozik. Ezt pe- ; dig a mai faluban már nem í szeretik. Ezért csípte őt fü- i lön egy este az apja. — Beszédem van veled, gye­rek — ereszkedett le a tiszte­lettel megreccsenő székre az ; idősebb Paska, aki nagy i erejű ember lévén, a gye- ; reknevelés köznapibb mód- : szereit mindig feleségére bíz- | fa. — Sok a panasz rád, hát j üljünk le fiam az asztalhoz, \ aztán beszélgessünk. Azt mondják, hogy verekedsz, még bicska után is szoktál kapadozni. Van neked bics­kád? — Van — tapogatta zsebét a megszeppent legény —, de nem arra, hogy én talán... — Ide vele! a z idősebb Paska nézi a ti bicskát, hümmög, aztán inti Ferkét, hogy ne ha- ; zudjon, a tiszta igazságot mondja. Ülnek egymással : szemben. •— Tudja apám, ha én iszom CSATTANÓS PEDAGÓGIA t konfliktusokkal állunk-e szem-; ben, vagy álkonfliktusokkal. j Dolgozott teljes ütemben a: gépezet, de a bajok sem vá-j rattak soká magukra. Az in-! tézet konfliktusainak felhasz-: nálásával megírt könyvek is! ott porosodtak a raktárak pol-j cain, mint azelőtt, a filmek; ugyanúgy megbuktak, miint ré-; gebben, a drámák sem lettek; semmivel sem jobbak, s a ze-i ne álta] megfogalmazott konf-i 1 Rítusokért még kevésbé lelke­sedett a közönség. Ugyanakkor kontár' konflik­tuskutatók tűntek fel, akik a saját szakállukra kutatták az élet konfliktusait, s nem res­téi 1 ték azokat fel is használni; műveikben. Nem egy ilyen: kontár komoly sikert aratott. j A sajtó cikkezni kezdett. „Egy felesleges intézmény” —, mondta az egyik cím. „Régen: halálra ítélte az élet” — har-: sogta a másik. A kampány kínos helyzetbe; hozta az intézetet. A sikerte-i lenség, a felel ősségrevonástól; való félelem megindította a; belső bomlást, s torzsalkodást, i A csoportvezetők a szak- és; albizottságok vezetőitől kap-; ták a szidalmakat, ők az osz-i tályvezetőket szidták. Azok a; főosztályvezetőket okolták j mindenért, a főosztályvezetők j pedig a vezért és helyetteseit, j Azok egymást. A legsúlyosabb; konfliktusok keletkeztek a j konfliktuskutató falain belül.; De ezeket a konfliktusokat; már nem szortírozták az elekt-j ronikus számítógépek. Ezek a; konfliktusok csak voltak, él-j tek, s teremtettek drámai 1 helyzeteket. Több művész be-j költözött az intézetbe, hogy! következő művéhez tapaszta-! latokat gyűjtsön. És megszületett közben a; döntési is: fel kell számolni a: KKKI-t. Csak addig működ-: hét. míg meg nem állapítják,; hogy a részükre kiutalt költ-; ségvetést és a hétemeletes: épületet kinek adhatják. Haj ez megtörtént, megszűnik az; intézet. Egy csapásra csend lett; az intézet falain belül. A dön-í tés bölcs volt és okos. Min-j denki elégedetten állapíthatta < meg, hogy most már dolgoznia: sem kell, s mégis békességben, j nyugalomban, szép fizetéssel,; itt fogja megérni a nyugdíj-; korhatárt. Mészáros Lázár 1 — három helyettest. Megala­kultak a főosztályok, s azok osztályai. Az osztályokon be­lül csoportok jöttek létre, s azok létrehozták szak- és al­bizottságaikat. Mire ez a fo­lyamat befejeződött, felépült az intézet hétemeletes székhá­za, s több elektronikus számí­tógép beállítása is megtörtént. A gépek azt a célt szolgálták, hogy a felkutatott konfliktuso­kat feldolgozzák, rendszerbe sorolják, s kívánatra pillana­tok alatt kiválasszák az illető kívánsága szerinti konfliktust. Bővült mindinkább az inté­zet szolgálatait igénybe vevők száma. Több külföldi meg­rendelés is érkezett. így to­vábbi létszámbővítéssel tudták csak megoldani a növekvő fel­adatúkat, s az intézet jelentős . pqthitélért, ., folyamodott. Ugyanakkor megfontolóra vet­ték a konfliktusok árának fel­emelését. Az intézet emberei ott vol­tak mindenütt, az élet minden területén. Filmfelvevőgéppel, jegyzettömbbel, magnetofon­nal járták az országot, s fel­jegyeztek minden konfliktust, sőt, még a konfliktusgyanús eseteket is. Majd a tudomá­nyos vizsgálat eldönti, valódi ILLIK - NEM £ Először IS meg kell ma- ^ gyaráznom a címben szereplő ^ rövidítés értelmét. Még a mi ^ edzett, semmiféle rövidítésen ^ tel nem akadó fülünk is meg- ^ libben, ha egymás után három ^mássalhangzót hall: kkk. Az- íaz: Központi Konfliktus Ku- ? tató Intézet. ^ A KKKI megszületésének ^története még abba az időbe ^nyúlik vissza, amikor iroda- ^ lomban, költészetben, drámá- ^ ban és zenében egyaránt a so­nkát emlegetett és hiányolt do- ^ log a konfliktus volt. Azaz, ^ hogy pontosabbak legyünk: a ^ mai konfliktusok. 'f, Ezt hiányolta a sajtó, a rá- ^ dió, az olvasók és nézők leve­liéi, ezt tette szóvá hol harag­gal dörögve, hol lágyan fülbe- ^ súgva a kritika, s a tizenhat- ^ éves lányok nem álombéli lo- j; vagról, hanem már-már igazi, ^ vérbő inai konfliktusokról ál- í; modtak, amikor valaki a hom­lokára csaoott: hogyan lehet £ az, hogy van már a fizikának, ^ a vegyészeinek, az orvostudo- J mánynak nem is egy kutató- intézete, de a művészeteknek ^ még csak egy picike sincsen? ; Az ötletei tett követte, s 5 az okos ember, akinek nevét í a történelem pora takarja, be- í í'olyásos barátai révén nagy­szabású sajtókampányt szer- í vezett. A Hirharsona vezér­cikkben foglalkozott a dolog- ígal, s leszögezte: „Nem lehet \ addig igazi irodalom, filmmű- j vészét, dráma, nem lehet iga- ízl zene, míg meg nem terem­jük az alapfeltételt, a konflik- j tusok tudományos kutatását, j kielemzését, s tudós elmék ál- jtal való feldolgozását.” ! Több neves személyiség nyi­latkozatot tett: Az a szegény 5 művész szaladgáljon, törje í magát a konfliktus után? j Ezért élünk a technika száza- jdában? Csak házakat lehet jelőre gyártani? Csak ételekle- jhetnek félkészek? Miért ne le- jhetne előregyártott konfliktu- j-sokkal ._.<3b3lgó.züi?,...Máért ne j lenne egy olyan intézmény, í amely , félkész- -konfliktusokat j szállítana a művészeknek fel- j dolgozásra? j A dolog közüggyé lett, meg- j mozdult a társadalom, nem j egy helyen megalakult a j KKKK, a Konfliktus Kutatá- jsért Küzdők Klubja, s hatha- jtós tevékenységet fejtett ki. A j szervező bizottság, amely a klubok elnökeiből alakult, tér­jedeimes memorandumot tárt a nyilvánosság elé. s addig- addig kilincselt, míg össze nem szedte azt a pár milliót, ami az intézet felállításához kel­lett. A lapok diadalmámorban jelenthették, hogy létrehozták az intézetet, s megkezdődött a konfliktuskutatás. Az apparátus munkája megindult, a KKKI vezérigaz­gatót kapott, a vezérig? iga tó | A KKKI tündöklése és bukása Április bolondja...í Április bolondja, Felmászott a toronyba... ; így kezdődik a régi, falusi ; rigmus, amely nemcsak a sze- ; széiyes áprilist köszönti, de j csúfolódik mindazokkal is, ; akiket ezen a napon a régi-ré- j gi szokás szerint alaposan j beugrattak ... Mert leivel j nem történt meg még soha, j ezen a napon, hogy azzal fo- í gadták reggel kollégái: hívja fel azonnal a 228—029-es szá­mot telefonon, mert Jónás kartárs sürgősen beszélni sze­retne vele, vagy a 164—640- et, ahol Elmés Frigyes vár­ja hívását... Nehéz lenne hirtelen-hamar- jában eldönteni, honnan is ered ez a nagy-nagy jókedv, bolondos ugratás április el­sején. De van, ez tény, le­tagadni, sajnos, nem lehet. Minthogy azt sem, amit a 228—029-es telefon felvevője közöl velünk. Mivel április elseje ezút­tal vasárnap reggel köszön­^ Állítólag nemcsak a jó j pap, de minden ember holtá- ^ ig tanul. Éppen ezért szorgal- £ más hallgatója vagyok a Ma- £ gyár Televízió Ülemtan-lec- ^ kéinek, amelyek előadója, £ vagy ha úgy tetszik, profesz- f szóra, nem más, mint Feleki j Kamill. Mert ugyebár soha j nem tudni, mikor és hol mi- j lyen hasznát veszi az ember j annak, amit egyszer megta- j nult. Például a jó modort, a j társadalmi együttélés legfon- '/f tosabb alapszabályait, a he- £ lyes köszönést (kalapban és £ kalap nélkül!), a tegezés-ma- ^ gázás bonyolultságát, miként £ kell Katit táncba vinni és így ^ tovább. ^ Ebből bárki megállapíthat- í ja, hogy mennyire hasznos j dolog a televízió illemtan- 2 leckéje. Én mégis elégedetlen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom