Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-04 / 79. szám
FEST MEGYEI iMtHap 1962. ÁPRILIS 4, SZERDA IGAZ TÖRTÉNELMET TANULNAK... CSUKA ZOLTÁN: Autógyár ittlakó jogásza, a helyi művelődési bizottság tagja, felvetette, hogy munkaközösséget kellene alakítani. A gondolat visszhangra talált. Ekkor kapcsolódott be a szervezett munkába a kitűnően képzett amatőr régész, Vöő Imre, fiatal gyári munkás is, akinek nevét sok egyéb mellett dicséri a bronzkori temető felfedezése, s az említett községi pecsét felkutatása. A munkaközösség megalakult 42 fővel. Tagjai között van Garzó András községi párttitkár, 14 pedagógus, három építészmérnök, több gyári munkás és parasztember. Részt vesz a munkában és értékes anyagot kutatott fel Kovács József református lelkész is. A munkaközösség elnöke Kincse Sándor idős földműves. akinek szép magán- gyűjteménye van. s egész életében érdeklődött a község múltja iránt. Rajta kívül még a község több idős, köztiszteletben álló embere feladatot vállalt, mint Fábián Gábor és szerű megmozdulást kezde- ^ ményező Csiba Jolánnak, de az egész munkaközösségnek. J Segítik célkitűzéseik megva- ? lósítását. Múzeumépületnek % egy érdekes, százéves tornácos* parasztházat szemeltek ki, ^ amely az új, modern egész- í ségház mellett áll. Távolabbi? terv: 1964-ben megünnepelni í a község 700 éves fennállását, p de addig még sok fáradságot igénylő programot kívánnak végrehajtani. Elhatározták •< ugyanis, hogy a régi emlékek r összegyűjtése után feldolgoz- >. zák a 'község mai történetét is.' I lyen nagyszerű eredmé- í nyékét hozott egy lelkes,? fáradságot nem ismerő peda- ? gógusnő, Csiba Jolán, minden ? elismerést megérdemlő kezde-? •menyezése, Ő maga sem gon- £ delta, hogy első lépései ide? vezetnek. Hogy mi volt a ? szándéka? így fogalmazza í meg: p — Azt akartam, hogy a gye-? rekek ne legendákat tanulja-? r.av a múltról, hanem igaz és? hiteles történelmet... Traiikely Miklós ? Porrátörött élet Töredékek egy lírai önéletrajzból SZABADÍTÓ TAVASZ Ha már a hajnal mind jobban közelget, Az éj sötétje összetömörül, A csillagfény Is sápadtabb az égen, S halál ólálkodik köröskörül. Dermedt a szív, a szem csak tétovázik, Meglankadón szikrányi fényt kutat, S akárha béklyó húzná földre lábunk, Már nem leli a fölsejlő utat. Végső erőre így kapott az Éjjel Ezerkilencszáznegyvenöt telén. Pécs dolgozott már, Pesten véres ostrom, De élt szívünk, s a biztató remény. A Dráva mentén és Somogy lankáin Egész hosszában baljós csend honolt. A megvert vad még egy ugrásra készült. S az ágyuk szava még fel-feldobolt. S egy téli hajnal sejtelmes sötétjén Üj sereg vonult Pécs utcáin át: A forradalmi Bulgária küldött Sok-sok ezernyi népi katonát. Somogyba mentek, meg a Dráva mellé, Hogy hálából most ők segítsenek Azoknak, akik nemrég nékik vittek Szabadságot s megújult életet. Az éjszakában új reménysugár gyűlt. Habár a harc csak most következett: Jött február, s március zord fagyával Űj ágyúszót vert vissza a Mecsek. A Dráva mentén, szovjet katonákkal, A bolgárokkal együtt sok magyar És délszláv partizán is bátran harcolt. Míg végül övék lett a diadal. Nyugatról, délről és Fehérvár mellől Egyszerre támadt germán és nyilas, De mindhiába jött a Tél rohamra, Földön s szívekben élt már a Tavasz. Nének tavasza, új és győzedelmes, Melyről Petőfi, Botev énekelt. És minden népek költőivel együtt Oly régen tartó szent versenyre kelt. Aztán március örökszép idusán A győztes szovjet sereg oldalán Megindult most már végső győzelemre A bolgár nép s megannyi partizán. Miként az orkán, úgy sönörtek végig Dunántúl enyhe, lankás tájain, S a germán hordát végleg átvetették A Dráva zúgó, sebes árjain. S eljött a nap, az áprilisi reggel, A szerkesztőség rádiója zengett. S mi gyorsírással nem is hírt jegyeztünk, — Már akkor tudtuk —, hanem történelmet. Az ország minden talpalattnvi földje És egész népe is felszabadult. Lehullt a lánc. a zsarnokságnak vége, Uralma megdőlt s immár porba hullt... .wwwwwwww A FEKETE KOCKA Egy pillanat alatt ezernyi kérdés kavargóit benne, de egyikre sem tudott választ adni. Csak akkor riadt meg, amikor a csoport tagjai ,bőröndjeikért nyúltak, s libasorban a nagy forgóajtó felé indultak. Elmennek, rettent bele a gondolat, s már ugrott is, nem tudott uralkodni magán, s bár nem illik, de már félútról odakiáltott: — Viktor! ratlanul is összeölelkeztek, majd Viktor gyors, határozott lévtekkel kiviharzott az ajtón. Ennyi volt. Csak jó órával azután, hogy Viktoréit elmentek, s már a gép is elrepülhetett velük, fogta fel igazán, mi is történt. Milyen véletlen, milyen apróságon múlott, hogy meglátta, s mennyire megörült neki. Csacsiság, de valahogyan azok a napok jutottak eszébe, azok az izgalommal leli napok, s a beteg Viktor, milyen bolondos, jókedvű volt al:kor, hogy énekelt, sót. amikor meggyógyult, nem egyszer táncolt is. megmutatva furcsa táncaikat, amelyek már- már az akrobatika határát súrolják. Kapitány volt. az emberei jöttek minden nap, hol ezt, hol azt hozták, félszeaen álldogáltak az ágya mellett/ zavarban voltak, nem eqy mégis szemtelenül firtató tekintettel nézte öt. ha éppen kellett valami, s behozta Viktornak. Mit is írjon neki, ezen gondolkozott egész este. De nem tudott határozni. Hiszen ha mindenről írni akarna, akkor kötegnyi levél lenne belőle. Men hátha nem is érdekli Viktort, csak udvariasságból adta meg a címét? Nem, ez nem igaz. látszott, hopv őszintén megörült neki, amikor megismerte. Csak addin nézett rá értetlenül De mit írjon meg. s mit ne Viktornak, hogy beleférjen, mi is történt velük tizenhét év alatt? Eltűntek a havas fenyők. A gép átfúrta magát a vattafc hér felhőkön, s ahogy mej magasa.bbr'’ tört. ezüst test' 1 ezervi/i szikrát vetett a nap* sugár. Mészáros Ottó — Két hetet voltam itt, de soha nem láttalak ... — Én csak nyolc napot, de pont most kellett... A fekete kocka jutott eszébe. Ha az nincs, akkor nem látja meg Viktort, nem találkoznak. Elmennek úgy egymás mellett, hogy fogalmuk sem lett volna a másikról. Akkor titkon szerelmes volt Viktorba. De Viktor persze nevetett rajta, csak kis taknyosnak kezelte, s nem is sejtette, hogy Ilonka miért ápolja olyan gonddal, szeretettel. — Mit csinálsz Viktor? — Mérnök vagyok, Szibériában, egy kohóműnél, Öreg csont lettem — nevetett, kivillant még most is hibátlan, hófehér fogsora, s tréfásan végigmutatott magán. — Viktor ... Viktor... Hárman is kiabáltak befelé, sürgetve, kicsit méltatlankodva, hiszen indulni kellene már, a busz motorja sürgetően búgott fel odokinn, s a társak is noszogatták, nem értették, mi dolga lehet azzal a nyúrga, kipirult arcú nővel. — Megyek, megyek — csitította őket Viktor, s gyorsan papír után kotorászott a zsebében, de persze, mint ilyenkor lenni szokott, nem talált. — Adj egy kis papírt — mondta —. látod, menni kell, leírom a címem, s írjál... írj meg mindent, mi lett veled, meg öreg mamával, meg úgy általában, veletek ... milyen lett a város, küldj képeslapot is. minden érdekel, minden — hadarta- szinte érthetetlenül, s közben a Füles rejtvénye mellé felírta a címet. Oda nyomta Ilonka, kezébe, egv pillanatig nézték egymást. s bár mindkettő cs"k a kezét nyújtotta, mégis, akaA férfi feléje kapta a fejét, látszott, csodálkozva nézi, honnét ismerheti őt ez a harmincöt körüli nő. Odaért, s nem törődve, vajon érti-e a férfi, egy szuszra hadarni kezdett, összeszedve műiden német tudását: — Viktor, hát nem ismer? Nem emlékszik? Ott feküdt nálunk, három hétig, én hordtam magának a borogatást, lloon-ká ... llonn-ká ... — utánozta Viktor éneklő kiejtését, s látta, most, igen erről az éneklőén ejtett Ilonkáról Viktor megismerte. Csak most kapott észbe, ért-e Viktor németül, megér- tette-e, mit mondott, de rögtön meg is nyugodott, meri a férfi zengő, mély hangján — milyen szépen énekelt sokszor, felülve az ágyban — hibátlan németséggel szólalt meg: — Ez igen. Ilonka, öreg mama, emlékszem. Budapest, szép Budapest. Elhallgatott, látszott, az emlékek egy pillanatra eltakarnak mindent, nem engednek szavakká formálódni semmit, s szótlanul nézték egymást. Mindkettőjük arra a három hétre gondolt, amit Viktor ott töltött náluk, lázasan, betegen, mert valahogy elintézte, hogy ne kelljen kórházba mennie, hanem „öreg mama" ápolására bízta magát. Aztán elment, azt mondta ír. de nem jelentkezett soha. És most, itt, az elegáns tátrai szállodában ... Annyi mindent kellett volna elmondaniok egymásnak, azóta tizenhét év telt el, öreg mamának három unokája van, § biztosan Viktor már nagyapa lelt... Szada és Gracsovka Mint ismeretes, nemrégen a Homszomol nagyobb küldöttsége látogatott el hazánkba és magával hozta azt a hatalmas £ piros selyem zászlót, amelyet ■/ a leningrádió pionir-szervezet £küldött ajándékul a szadai P Székely Bertalan úttörőé sa- ípatnak. A szadai általános isit kola úttörői, akik már hosz- fszabb idő óta baráti kapcsolattól teremtettek és tartanak ? fönt a szovjet úttörőkkel, a P pionír-szervezet fennállásának $ negyvenedik évfordulója alti halmából népi szőttesbe kötött pízléses emlékalbumot küldtek p a gracsovkai úttörőknek, akik élénk levelezésben állnak a t szadai fiatalokkal. Az emlékez album igen szép. művészi felővételeket tartalmaz Szódáról, ti a szadai pajtások életéről va- p lamínt Székely Bertalanról és nagy magyar festőművész % számos alkotásáról, p A szoros baráti kapcsolat 0 egyik kedves megnyilatkozása paz a meghívólevél, amelyet a | napokban kapott Vásárhelyi % József tanár, a szadai úttörők %yi;ze.tppe M,..P.erovtól. ts gra- '^gsoykai tanács elnökétől. A íj gracsovkai tanács vendégül phívta meg Vásárhelyi Józsefet, | hogy ez a látogatás is erősítése a baráti kapcsolatot a szövőjét és a magyar úttörőcsapat p között. A gracsovkai meghí- ^ vás híre nagy örömet keltett é Szudán, különösen a szadai útitörök táborában. Gere András. De vannak fiatalok is, mint Demjén György gyári munkás. A munkaközösség titkára Jánosi Gábor igazgató ... öt munkacsoportot szerveztek, megosztották a feladatokat. Hétkönapokon, de különösen vasárnap, a munkaközösség tagjai járják a községet és a határt. Gyűjtik az építészeti, néprajzi, történeti emlékeket, s a régi munkaeszközöket. A kezdeményező Csiba Jolán bű maradt kedvenc területéhez, a történeti munka- csoportot vezeti. A munkaközösség legközelebbi. terve: önálló községi múzeum. A községi tanács vezetői — ahogy ezt Józsa Gá- bomé vb-tit&ár elmondja — elismeréssel adóznak a nagyH a két esztendővel ezelőtl az idegen arról faggattí volna valamelyik idősebb szi- getszentmiklósi gazdát, hogy honnan kapta nevét a közeli Tebe patak, bizonyára így felel: — A nagy árvízkor eleink a dombra menekültek és el akarták énekelni félelmükben — reformátusok lévén — a kilencvenedik zsoltárt. De csak addig jutottak el, hogy „Te be ..amikor rájuk tört a víz és bennük akadt a szó... Hát azóta hívja a nép azt a patakot Tebe folyönak... V ajon mi igaz a történetből? Ez izgatta a sziget- szentmiklósi pedagógusokat, mert hasonló válaszokat kaptak lakóhelyismereti órákon a gyerekektől is. Sokáig folyt a találgatás, míg végül Csiba Jolán magyarszákos tanárnő elhatározta, utánajár az ilyen legendáknak, s a község egész múltjának. — Első utam az Országos Levéltárba vezetett... Majd a Pest megyei Levéltár akta- kötegeit kezdtem faggatni. Itt főleg a jobbágyösszeíró-íve;k izgattak. Hetenként háromnégy délutánt is rászántam a kutatásra, s alig egy esztendő alatt hatalmas anyag gyűlt össze ... — S mi lett a sorsa a gyűjteménynek? — A községi tanács vezetőinek és kollegáimnak közreműködésével kiállítást rendeztünk a tanácsházán. A vendégkönyv ezer látogató eláírá- sát őrzi... Még az Országos Levéltár is képviseltette magát, dr. Bottió Béla személyében. A kiállításig Csiba Jolán magánügye volt a helytörténeti kutatás. Tette ezt önzetlenül, saját jószántából, hivatástudatból. A kiállítás után azonban közügy lett a falu múltja. Ma már mindenkit érdekel, s mindenki közreműködik ... — A napokban például bejött ide az iskolába Tóth Miklós földműves — nieséli Jánosi Gábor iskolaigazgató. — Csodálkozva néztük, hogy mit hoz a kezében. Egy öreg szénagyűjtő favilla volt, amit még a század elején elhunyt nagyapja használt fiatal korában ... A legrégibb lelet legalább 25 millió éves, ahogy ezt a szakemberek megállapították. A községi kavicsbányából ugvanis ilyen korú csiga- és kagylóvázak kerülték elő. A Nemzeti Múzeum őslénytárában csodálkoztak is, hogy ilyen gazdag lelőhelyre bukkantak a községben, s egy kavicsrétegbe-, ennyi mindent találtak. Bizonyára a Duna is közrejátszott a lelőhely létrehozásában ... Találhatók itt csontmaradványok, amelyek ősbölényről, mnmmutról és gyapjas orszarvúról tanúskodnak. Nemrég bronzkori temetőre bukkantak, épen maradt edények és temetkezési urnák kerültek elő ... C sepel-sziget múltjáról; nevéről IV. Béla névtelen jegyzője ad támpontot, írván, hogy Árpád fejedelemnek volt egy ügyes Sepel nevű kun lovásza, aki a fejedelem hadból tért lovait legeltette a Duna- sziget dúsfüvű rétjein ... Az első írásos emlék IV. Béla 1264-ben kelt adományozó levele. A Háros szigetén levő Csuti-monostornak birtokot juttatott. Ebben a dokumentumban szerepel Szent- miklós és Leshegy (ma is így hívják a község határában levő hegyet) neve. Az adományozó levél templomról is beszél, tehát nagyobb lakott helynek kellett már ekkor is lennie Szi getszentmiklósnak. A török idők alatt a környező települések elpusztultak, mint például a közeli SzőITős amelynek romjai fölött ms szántóföld van. Lakosai Szent- miklósra menekültek, itt telepedtek le. Látható egy 2715-0' jobbágyösszeíró-ív. amelyer ma is ismert és kiterjedt családok neve szerepel: Becz Kincse Kántor. G-ere. Borsos A helytörténeti kutatás azár is népszerű, mert ezek a családok «ok mindent megtudna! csekkről. Érdekes a sok értéke« doku mentum között például Sir István jobbágy 1783. április 28- án kelt szerződéses levele, amelyen teljesen ép állapotban látható az eddig ismeretlen községi pecsét. Tőrrel átszűrt bárányt ábrázol. Előkerült Kardos István tanító 1872-ben írt helytörténeti munkája is, amely azóta tanítóról tanítóra maradt a . községben. Szigetszentmiklós múltjának fő vonalai tehát kirajzolódtak. A megszerzett anyagoktól Csiba Jolán nyilvános előadást tartott, amelyet közkívánatra meg kellett ismételnie. S az érdeklődés ezek után sem csökken, hanem állandóan nő. A kutatás pedig új formában, tágabb keretek között folyik. Dr. Balogh Zoltán, a Csepel ■ A repülőgép puha neki• ragaszkodással szakadt el a j betontól, s amikor kicsatolta \ az övei, s kitekintett az abla- \ kon, már a Magas-Tótra ha• vas lejtőit, s a vakító fehér- j ségből élesen kirajzolódó zöld I fenyőket látta. \ Bár továbbra is az ablakon ; nézett kifelé, már nem látta \ a havas fenyőket, mindunta- í lan a tegnap délután képei \ villantak emlékezetéből sze- l me elé. Ott ült a társalgóban, ; s az otthonról hozott Füles '} egyik rejtvényét fejtette. Az í utolsó sor volt hátra, de itt í elakadt. Pedig két betű híján \ megvolt minden, de egy feke- te kocka a sor közepén lehe- í tétlenné tette a megfejtést, í Nézte a fekete kockát, azon í morfondizált, hátha sajtóhiba J folytán került oda, hiszen igy \lehetetlen megfejteni, s köz- í ben szórakozottan körülpil- % lantott. í Annyira elfoglalta a fekete \ kocka okozta bosszúság, hogy 5 bár percek óta egy pontra né- \ sett, csak jóval utána fogta í fel a látványt, í Lehetetlen. Lehetetlen, hogy P ő legyen — mormolta hitetle- pnül, s ledobta a ceruzát, elődre hajolt, úgy nézte a társal- p qó egyik sarkában a bőrönd- p jeik mellett álló csoportot, p akik nevetgélve, kicsit izga- p tottan beszélgetve, az autó- % buszra vártak, amely a szál- ? lódéból a repülőtérre viszi ^ őket. % És közöttük ott, igen ott, as % a magas, vállas férfi, jellegzetes, szögletes arcával, mély- £ tüzű fekete szemével, igen, a: í nem lehet más, mint Viktor p Viktor kapitány. De hogy ke- ^rült ide? Miért csak most táplálkoztak össze?
