Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
1962. Április 30, hétfő mm MEGYEI '&Cirhm 7 Hanzelka és Zikmund nyomában... A Bökő- kontra A beduinoknak természetesen megvannak saját jogszokásaik, amelyek azonban lényegesietn különböznek azon országok törvényeitől, ame1 lyekben noméd életüket folytatják. Megvannak például saját bíráik is. Felvetődik a kérdés: mi a különbség a fellahok és a beduinok között? A fellah — földműves. Családjával rendszerint idegen földön dolgozik, amelyhez igen gyakran feudális kötelezettségek kötik. A beduinok ezzel szemben csaknem korlátlan tevékenységet folytatnak és saját törvényeiken kívül jóformán semmiféle törvényt nem ismernek el. HOL UTAZTAK HÁROM ESZTENDŐ ALATT A HIRES CSEHSZLOVÁK VILÁGJÁRÓK? Csaknem három esztendővel ezelőtt indult Prágából Ázsiába és Ausztriába a két híres csehszlovák világjáró, Miroslav Zikmund és Jiri Hanzelka expedíciója. Mint ismeretes — 1947 és 1950 A rádió-összeköttetésről azonban hamarosan le kellett mon- daniok, mert egyrészt az általuk felkeresett országok területei nem voltak mindig alkalmasak- az adásra, másrészt pedig számos ország haBemutatunk néhány képet Hanzelka és Zikmund felvételei közül: arab cipészlegény zül ezúttal csupán néhányat ragadtunk ki — ízelítőül az ezernyi kalandból. akiknek életéről több fejezet szól majd első könyvükben. Kik azok a beduinok ? Öszvérháton - a Himalájában Az arab országokban találkoztak a beduinokkal — a „sivatagok embereivel”. Kik a beduinok? Hanzelka ezt írta róluk: Erre a kérdésre lényegében már a nevük megadja a feleletet. A badaui szó arabul a sivatag emberét jelenti. Jelenleg földünkön ők képviselik a még meglévő, való-' •ban nomád' életet folytató népeket. Társadalmi berendezésük tulajdonképpen a középkorból, sőt az ókorból származik. A beduinok jóformán a törzsek patriárká- lis társadalmában élnek. Olykoi' egészeket képeznek, amelyek rendkívül szabad formában alávetik magukat valamiféle sejk, emir, vagy 'király részéről történő irányításnak. E fejlődés igen jó példája Szaud-Arábia. amely még néhány évtizeddel ezelőtt a nomád törzsek teljesen szabad, senki által nem korlátozott. együvétartozását képezte. A nomád beduinok Nepálban több,'mint négyezer méter magasságban jártak — öszvérháton a Himalája úttalan-útjain-. Kat- manduban, a nepáli fővárosban volt „főhadiszállásuk”. Egy bungalow-hotelben laktak, amelynek egyik helyiségében himaláji medvebo- csot tartottak. Ez volt kedvenc „háziállatuk’’ — amíg tovább indultak ... Nepálban találkoztak Sir Edmund Hillaryval, a híres hegymászóval, aki néhány esztendővel ezelőtt átvágott a Délisarkon és korábban már feljutott a „világ tetejére”, a Mount Everestre is. Most a Makalu-hegy megmászására tettek hiábavaló kísérletet. Hillary elmondta, hogy, a yetit, a „havasi embert’’ miár nem keresik: „szögre akasztották”. Lehet, hogy csupán legenda volt... Z: és H. expedíciója megfelelő felszereléssel és hegymászó-ruhákkal rendelkezett, azonban nem akartak kalantóságai a határon leplombálták a készülékeket és nem engedélyezték a rádiók használatát. Sőt — mint például Jordániáiban. — a rádió adó-vevők miatt állandóan katonai gépkocsi kísérte Zikmund és Hanzelka expedícióját. Z. és H. expedíciója 1959 óta a következő országokban járt: Ausztria, Magyarország, Jugoszlávia, Albánia, Bulg'd ría, Törökország, Szíria, Libanon, Jordánia, Izrael, Irak, Fakisztán, India, Nepál, Ceylon. Ceylonból hajlóval utaztak Indonéziába, ahol több hónapja dolgoznak: több filmet készítenek a „háromezer sziget országáról”, Zikmund és Hanzelka már megírták első útirajzkönyvú- ket az ázsiai utazás kezdeti szaik&szárói, s ez a közeljövőben jeleníti meg Csehszlovákiában. Riportjaik több. mint tíz ország lapjaiban látnak rendszeresen, napvilágot, filmjeik közül pedig többet a magyar televízió is műsorára tűzött. Élményeik köIndiaiak tűztáncra készülnek egyébként semmiféle kormányt és határokat nem ismernek el és a letelepedett népek kormányai ezt figyelembe veszik. Irak, Jordánia, Szíria kormánya például nem kér és nem is ad vízumot — beutazási engedélyt — a beduinoknak, akik szabadon átléphetik a hadart. Nem vetik őket alá a szokásos határ- vizsgálatoknak. Minden olyasmit átvihetnek a határon, ami nomád háztartásukhoz hozzátartozik. Egyszerűen: a beduinok számára sem. határok, sem kormányok nem léteznek ... dokiba bocsátkozni és ezért nem tettek „rekord-kísérletet” a Himalájában. Zikmund és Hanzelka legújabb terve: Uj-Zélandból ellátogatnak a Déli-sarkon levő Mirnij szovjet kutatóállomásra is. Sebes Tibor Worafka rendőrtanácsos úr akkurátusán odakanyarította nevét a jelentés alá, s elégedetten szemlélte, hogyan -sorakoznak a nagy ív fehér papíron a kalligrafikus betűk, s hogyan gördülnek egymás után a mondatok. Végül megnézte a dátumot, stimmel-e, elégedetten bólintott, valóban 1860. október 3-a van, s intett a küldöncnek, hogy azonnal továbbítsa a sürgős jelentést a „Nagytekintetű cs. és 'kir. Helytartósági Elnökségnek”. .> Árulkodó jelentés A sárga, öreg papír, bármennyire is nem akarta annak idején Worafka rendőr tanácsos úr, árulkodik. Arról árulkodik, hogy a rendőrhatóságok szinte tehetetlenek vol~ lak a tömegtüntetésekkel, spontán népi megmozdulásokkal szemben, amelyek — torkig lévén a szabadságharc leverését követő császári terrorral — 1860-ban fellángoltál;, s amelyekben szinte valamennyi társadalmi réteg képviselői részt vettek. Persze, igyekeztek gátat vetni a tüntetéseknek Worafka úr és a woraf- kák pribékjei, de mindenkit nem tartóztathattak le, így hát találomra be vittek néhány tüntetőt, egyrészt megfélemlítés, másrészt a maguk i.ga" | zolása szempontjából is, hogy bizonyságát adják a felsőbb- ség előtt: mégiscsak csinálnak valamit, nem ingyen kapják a császár kenyerét. így került a Budapesti cs. és kir. Rend- őrigazgatóságra Bökő Ambrus nagykőrösi és Szabó János tá- pióbicskei ácslegény, több más tüntető fiatalemberrel együtt. A jelentés, amit az imént Worafka rendőrtanácsos elküldött, s amely évszázad múltán is érdekes, róluk szól. Az alsóbb néposztályok Worafka, miután ismerteti a letartóztatottak személyi adatait, ezt írja többek között jelentésében : „Az ilyen tüntetéseket kiváltképpen kézműiparos legények, általában az alsóbb néposztályokhoz tartozó egyének rendezik — s nem egykönnyű őket feltartóztatni, mert lehetetlen keresztülvinni, hogy mindenütt rendőr közegek állíttassanak fel.” A rendőrtanácsos úr jelentésében mindenesetre fején találja a szöget, hiszen tagadhatatlan azon megállapításának igazsága, hogy a tüntetéseket az „alsóbb néposztályok” rendezik. Igazán nem értjük; miért nem a földbirtokosok, a főurak, a főpapság ment az utcára tüntetni?! De a jelentés nem fejeződik be, hanem így folytatódik: „Azonban bárhol is alkalom nyílik a rendörközegek beavatkozására, ellenségeskedésre kerül sor, amelyekben a közönség részben kiabálással, fütyüléssel, szitkozódással, hasonló tüntető kiáltozásaikkal gyorsan részt vesz — részben tettlegesen beavatkozik a feltartóztatott vétkesek kiszabadítása érdekében.” Nem örvend hát valami nagy népszerűségnek a császári és királyi rendőrhatóság, s egyben annak igazolása is ez, hogy a magyar munkásmozgalom kezdeti időszakában már a születő magyar munkásosztály vezette ezeket a megmozdulásokat. Éppen ettől félt Worafka úr, s a helytartó tanács, ettől féltek azok, akik ellen tüntettek a Bökő Ambrusok és Szabó Jánosok. Mi a megoldás? Természetes, hogy megöl* dást is kerestek erre a „rettenetes” állapotra, s íme, Worafka meg is lelte a megoldást. Ezt írja jelentése további részében: . „Az ilyen politikai tüntetések elindítói és részvevői ellen helyénvalónak látszik , a példamutató szigor és rendszabályozás, miáltal ugyanezek számára lehetetlenné tesszük, hogy továbbra is hódoljanak botrányéhségüknek és ami alkalmas arra, hogy egyúttal elriasztó példaként hasson a többiekre is.” A kacifántos bikkfanyelven írt mondat azt pedzi, hogy is lehetne elejét venni annak, hogy legalább az elfogottak ne vegyenek részt további tüntetésekben. És ezt javasolja: Alázatos véleményem szerint ilyen eszköz a hasonló egyének büntetőszázadba való besorozása. Bátorkodom ezért alázatosan javasolni, hogy a két ácslegény, Bökő Ambrus és Szabó János, azon körülménynél fogva, miszerint nevezettek az elfekvő orvosi vizsgálati bizonyítvány értelmében cs. és kir. hadiszolgálatra allcalmasnak találtattak, büntető századba távolít- tassanak el. Az ide vonatkozó magas rendelkezés kiadásáig nevezettek fogságban tartatnak.” A császár két katonája A Bökő" kontra Worafka* ügyben Worafka rendőrtanácsos lett a győztes, s ez egy pillanatra sem lehetett kétséges. Megérkezett a „magas rendelkezés”, s a császár két katonával többet mondhatott magáénak, a két ácslegény felöltötte a katonamundért. De vajon a mundér alatt másként dobogott már a szívük? Vajon a büntető század poklában elfelejtették, hogy azért kerültek ide, azért kegyet leckédnek velük a császári tisztek, mert tüntettek a zsarnokság ellen, s Kossuthot éltették? Bökő Ambrus és Szabó János csak kettő a7 ezrek tömegéből. Azon ezrek, tömegéből, akik később megteremtették a magyar forradalmi munkásmozgalmat. Elődeink ők, harcot kezdtek a zsarnokság ellen, a szabadságért. S ez olyan harc. amelynek folytatói tisztét büszkén vállalhatjuk magunkra. B. V. Ilyesmit is láttak: hogyan kell modern „házat” varázsolni a régiek elé — Libanonban ... Szíriában, Jordániában és Irakban találkozott Zikmund és Hanzelka a beduinokkal, Fürdik az elefánt — Ceylonban között — először Afrikát és La tin-Arm erikát utazta be a két fiatal mérnök, egy Tátra személygépkocsival. Távolkeleti útjukra azonban már két Tátra 805-ös különleges, pótkocsivá! is felszerelt autóval indultak. Két kísérőjük is van — egy orvos és egy motorszerelő — akiket azonban egyszer már „kicseréltek”. Első szerelőjüket, Oldrich Chaiupát például azért, mert nem tudta elviselni a rendkívül meleg időjárást és gyomrát különböző betegségek támadták meg. Á rádió adó-vevőket hazahozták Kezdetben az expedíció a gépkocsikba szerelt két különleges teljesítményű rövidhullámú adó-vevő segítségével rendszeres összeköttetést tartott fenn Prágával, a Csehszlovák Tudományos Akadémiával. Rádión továbbították például a Mlad-á irónia prágai ifjúsági napilapnak írt tudósításaikat is.
