Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-26 / 96. szám

Vt3T megyei t&iíriap 1968. ÁPRILIS 26, CSÜTÖRTÖK A Móricz Zsigmond- sorozaf első kötete a könyvhéten A Magyar Helikon könyv­kiadó az ünnepi könyvhéten indítja meg Móricz Zsigmond regényeinek és elbeszéléseinek 12 kötetes sorozatát. Egy-egy kötet öt-hét regényt tartalmaz és így Móricz írói korszakai­nak termékei önálló egység­ként kerülnek majd az olva­sók kezébe. ( A sorozat bibliapapíron ké­séül, s a 12 kötet összesen mintegy 10 000 oldalon lát napvilágot. Az utolsó könyv — a terv szerint — 1964-ben ké­nül a boltokba. (MTI) Zsendül az újfajta élet Szeteharaszton MEGYÉNKBEN napjaink­ban egy emiberlakta település, Szeteharaszt sorvad el sze­münk láttára. Ósdi házai las­san kopnak, rogyadoznak, no­ha az elmúlás jelei csak néme­lyiken látszanak meg kívülről. Lakói szintén fogyatkoznak, de ez már semmiképpen sem az elmúlás jele. Inkább az új éle­té. Nem pusztulás, egészséges elmúlás ez, nincs mit szomor- kodnunk felette. A néhány ré­gi cselédház kis szoba-konyhás lakhelyeiből az esztergomi pri- máeia egykori cselédei és iva­dékai közül — már amelyik eddig meg nem tette — egyre több készülődik költözésre. Népes kis település volt Sze- teharaszt és a felszabadulás utáni esztendőkben nőttön­PILLANATFELVETEL nőtt lakossága száma. Földhöz jutottak a régi cselédek, gyer­mekeik házasságot kötöttek, azoknak is született gyerekük, meg fedélkereső jövevények jöttek, faluhelyütt is nagy volt a lakáshiány. Egy-egy szoba­odúban két-három család is meghúzódott, néha száz lélek szorongott a négy hosszú ba­rakk lakásaiban. A .fiatalabb emberek élőbb csak dolgozni jártak más vidékre, városokba, vasárnaponként még haza-ha­zatértek, aztán családi tűzhe­lyet alapítottak a távolban, már csak nagy ünnepekkor lá­togattak haza szülőnézőbe, vagy végleg elszakadtak a sze- teharaszti tanyától. Az ottma­radtak meg a maguk földjén gyarapodtak, emberibb élet virradt rájuk, régi cselédso­rukra már csupán szűk lakhe­lyük emlékeztette őket. A fa­luba, jobb lakásba is elmehet­tek volna, de ott maradtak kö­zel a földhöz, amelyet meg­műveltek. ' , TAVALY MINDNYÁJÁN beléptek a kemencei tszcs-be, most meg várják, egy-két év múltán a közös táblák kialakí­tását. Mindegy lesz már ak­kor, hol laknak;- a közösben ott dolgoznak majd, ahol éppen a munka megkívánja, minek ra­gaszkodjanak hát a szűk cse­lédlakáshoz. Mint ősszel a ván­dormadár, idén öt család ké­szül költözködni a. gazdasági esztendő végére. Két család­nak, Roszeváléknak, meg Pin­téréknek háza van már a falu­ban, Kemencén, oda hurcol- kcdnak, három család pedig Tésóra. Kis Béla, meg Pintér Béla ott vásárolt, Kovács György pedig ott épített házat és már át is léptek a tésai tszcs-be. Akár a labdarúgó­kat, „átigazolták” őket. Igen- ám, de mi lesz a földdel, ami­vel a kemencei tszcs-be lép- tefe? Viszik magukkal. Nem ugyanazt a parcellát ugyan, ami a telekkönyvben a nevü­kön áll, hanem a. tésai határ mentén kihasítanak helyébe tizennyolc hold csereingatlant. Ez a terület ugyan egyelőre megmarad továbbra is Kemen­ce határában, de hozama már Tésát gazdagítja, ma a tszcs-t, később, ha sor kerül rá, majd a tsz-t. Nyilván az elkövetkező évek­ben a többi szeteharaszti is be­húzódik Kemencére, Tésára, vagy Bemecebarátira, cseléd­barakkok helyett takaros házba. Erre készülődnek majd mindnyájan. A TANYAI iskolában, volt idő, hogy harminc szeteharasz­ti gyereke* is oktatott Miluti- novits tanító úr, ma már mind­össze tizenhatan járnak a ke­ze alá a cselédlakásnál nem különb kis tanterembe. Ez a létszám is csak abból adódik, hogy kora tavasszal jövevé­nyek érkeztek. Kékesiék, meg Tótíhék Hort községből, a messzi Hevesből. Dinnyések. Ügy szerződtek a kemencei tszcs-hez, dinnyét palántáinak a szeteharaszti homokba, már a közös táblába. A dinnyeter­melés, ha beválik, esetleg örökre itt maradnak. De egy­két év múltán régi szeteha­raszti lakos tán már mutatóba se marad az egykori cselédhá- zaktmn, nem egy szoba, akár egész ház is jut rájuk. Zsendül az újfajta élet Szeteharaszton. Szakoly Endre Saj í ót á jjékoz taió a KSZKBÍ munkájáról Szerda délelőtt a küldött­közgyűlést megelőző napon sajtótájékoztatót tartott a Kis­ipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet elnöke az in­tézet munkájáról és terveiről. — Száznyolcvanhétezer biz­tosítottunk van, s ehhez hozzá kell számolni a családtagokat — ezzel kezdte beszámolóját Láng Lászlóné, az intézet el­nöke. Tájékoztatójából meg­tudtuk, hogy az 1953. elején alakult biztosító intézet négy esztendő alatt több mint há­romszáznegyvenkétmillió fo­rintot folyósított táppénzként. Cigány gyűlésen (Foto: Mészáros Géza) Singapore-] pálma■ és ananász-, kaukázusi növény- újdonságok a vácrátóti botanikus kertben Ötszáz külföldi tudományos intézettel cserélnek növénymagvakat Ünnepi forgalom, baleset nélkül Tíz és fél nap jutalék A vasutasszakszervezet Pest —Nógrád megyei bizottsága szakszervezeti titkárok és ter­melési felelősök részére érte­kezletet tartott — az új vá­lasztások óta elsőízben. A me- gyebizottság titkára, Horváth József ismertette a vasutasok legfőbb teendőit: menetrend szerinti és balesetmentes köz­lekedést a megyebizottság, de az egész ország területén is. Az értekezleten a MÁV Bu­dapesti Igazgatóságának he­lyettes igazgatója, Sárvári Mi­hály is felszólalt. Köszönetét mondott azért, hogy a vasuta­sok az eddig még nem tapasz­talt óriási méretű ünnepi for­galmat jól lebonyolították. A vasutasok zökkenő hiba és bal­eset nélkül látták el feladatai­kat. Az értekezleten bejelentet­ték, hogy a vasút tíz és fél na­pi fizetésnek megfelelő üzemi jutalékot folyósít az 1961-ben végzett munka eredménye­ként. VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK ©Hilédijörlar*? Tizedszer is sikerült Kilenc bekeretezett oklevél díszíti a ceglédi Közlekedés­építési Gépjavító Vállalat igazgatói irodáját. Nemsoká­ra odakerül a tizedik is, je­léül annak, hogy aZ üzem dolgozói tizedszer is elnyer­ték az élüzem címet. Az ered­ményekhez'hozzájárul, hogy a vállalat elkészítette az asz­faltkeverő gépsort, mégpedig jóval a határidő előtt és rendkívül korszerű kivitel­ben. A május elsejei ünnepi menetben természetesen ezt az alkotást is magukkal vi­szik az üzem dolgozói. A Budapesti Ipari Vásáron be­mutatják a nagyközönség­nek és a külföldi érdeklődők­nek is. A Pionír C—25 nevű gép iránt már több külföldi állam érdeklődött. 4» Háborúság az unokáért Valóságos családi háborúsá­got okozott a meg nem értés. A perpatvar azzal kezdődött, hogy Kecskeméti István fe­leségül vette Támadi István lányát. A fiatalok később el­váltak, a kis unoka pedig ott maradt a Kecskeméti nagy­szülőknél. A fiatalasszony és a Támadi nagyszülők termé­szetesen ragaszkodtak ahhoz, hogy időnként, legalább né­hány napra, ők is magukhoz vehessék a kicsit, A Kecske­méti-család azonban egysze­rűen megtagadta ezt a jogos kívánságot. A Támadi nagy­papa sem volt rest: fivéré­vel együtt támadni készült. Ketten állítottak be Kecs­kemétiékhez az unokáért. Szó­váltás kerekedett, majd Tá­madi Ferenc benyomta az ajtót, és annak rendje-módja szerint elrabolta unokáját. A ceglédi bíróság büntető taná­csa magánlaksértésben vét­kesnek mondta ki Támadi Ferencet és hathónapi fel­függesztett börtönbüntetésre ítélte. BICIKLIS KELEMEN A ballada szerint tizenkét kőműves magas Déva várát csak ' úgy volt képes felépí­teni, hogy a malterba ember­vért kevertek. Ez az eset ju­tott mindenkinek az eszébe, aki húsvét hétfő estéjén ta­núja volt egy kissé illumi- náit állapotban levő locsoló szerencsés kimenetelű bal­esetének. A történet hőse belekarikázott a csatornafek­tetés céljára kiásott négy­öt méteres árokba, a ceglédi hídmérleg előtt. Nagyobb baj szerencsére nem történt, a mentésére kivonult tűzoltók mór csak az áldozat felmos- datásánál . segédkezhettek. A csatornaépítők ezúttal bizo­nyosak lőhetnek dolgukban: habarcsuk bizonyára szilár­dan köt. Az áldozat ugyanis jókora kötőszövetet hagyott ott orrából az árok oldalán ... McaiaRovmfigB Nem az anyagi eredmény — e színvonal a fontos A Monori Községi Pártbi­zottság és a tanács vb a pe­dagógusok . bevonásával vita­estet rendezett, amelyen a község művelődési tervét bon­colgatták. Gál János, a köz­ségi pártbizottság titkárának megnyitó szavai után Kupé ez Ferenc vb-elnök behatóan foglalkozott a község kultu­rális tevékenységével, majd ismertette az ötévés terv fon­tosabb feladatait. Olyan kul­turális életet ketl a község­ben teremteni — hangsúlyoz­ta —, hogy a fiatalság és a lakosság valamennyi rétege megtalálja az érdeklődésé­nek megfelelő lehetősége­ket. Oláh István, a monori gimnázium igazgatója han­goztatta: a pedagógusok szí­vesen segítenek, d.e abbén a munkában az értelmiség minden csoportjának részt kell vennie. Kiss Józsefné óvónő a könyvbarát mozga­lom támogatására hívta fel a figyelmet. Magócsi Károly igazgató a monori művelő-' dési ház hiányosságaira mu­tatott rá. A helyiséghiány és a meglevő helyiségek alkal­matlansága nagymértékben akadályozza a kulturális élet fejlődését. Többen foglalkoz­tak a rendezvényekkel is. Az a vélemény alakult ki, hogy nem az anyagi eredmény, ha­nem a színvonal, a művé­szi teljesítmény a fontos. (K* Aminek az asszonyok örülnek Érthető örömmel fogadták a nagykőrösi háziasszonyok a hírt; divatbemutatóval és cukrászati szaktanácsadással egybekötött konferenciát ren­deznek részükre. A ma dél­utáni konferencián Molnár László, a földművesszövetke­zet igazgatósági elnöke tart előadást a nőknek a termelés­ben betöltött szerepéről, vala­mint a háziasszonyok munká­jának megkönnyítéséről. Ezt különleges ruhabemutató kö­veti, amelyen- ezúttal nem estélyiruha költeményeket, vo­nultatnak fel, hanem azokat az öltözködési cikkeket tárják az érdeklődök felé, amelyeket a háztartásban dolgozó nők viselhetnek reggeltől délutá­nig. Ezután a cukrászati fél­készáruk felhasználását mu­tatja be egy budapesti cuk­rászmester. egy harcias kislegény. Tizen­öt éves ha van. i ★ A tsz-elnökképző iskola ab­lakain csillog a lemenő nap. A portára nehezen jutok be. De nincs semmi baj. Jön Börzsei István tanár s kész­séggel vezet be a klubba. Kerek asztalnál négyen kártyáznak, ketten kibicel- nek. — Tudom, hogy szentség- törés ilyenkor zavarni, de elnézést kérek. Hogy jár a kártya? Piros arcú, bajszos férfi mutatja lapjait. Egy kis baj van. Rövidesen kiderült, hogy nem tudok ultizni. — Na, nem baj. Még meg­tanulhatja — biztat jóin­dulattal Kókai Imre oros­házi brigádvezető. Előtte kis kupac fillér szerénykedik. — Tízfilléres alapon nem lehet vagyont nyerni. Dehát így izgalmasabb ar játék — állapítják meg egyöntetűen. Illés Pál — áll az ajtótáblán. Az idegen arc láttán a fia­tal házigazda szorosabbra húzza bordó fürdőköpenye övjét. Felesége megszólalt: — .Elnézést, nem számítot­tunk látogatóra. A szobában kékes fényt áraszt a televízió. Azt nézik együtt. — Hétközben sokat dol­gozunk. Férjem a Herceg- halomi Kísérleti Gazdaságban mezőgazdasági mérnök. Én biológiát tanítok az elnök­képzőben. Vasárnap pihe­nünk. — Nem sokáig lesznek ilyen csendesek a délután­jaink — állapítja meg a férj egy kicsit búsan. .— Ugyan már — tiltakozik pirulva az ásszony. Az még öt hónap. összenevetnek. Nincs semmi baj! ★ A szemközti ház hatalmas ablaka fényes négyszöget ve­tít az utcára. — Teadélutánt tartanak a kiszesek — világosít fel egy leselkedő süvölvény. — Te nem mész be? — A, azt mondják, még ' ki­csi vagyok. A teremben nyoma sincs a teának. Hideg van, csak a ze­ne harsog. Pákái János KISZ-titkárt lá­nyok veszik körül. Jákfai An­naSzarka Ilona, Komáromi Mária, valamennyien gimna­zisták. Gajdos Kati félve vall­ja be, hogy még általános is­kolás. Volt is oka a félelemre. Egy kicsit megszidom. Korai még az esti tánc. ★ A vendéglő előtt Petőfit idézzük: „De a kocsma bezzeg hangos, munkálkodik a cim­balmos”. Minden hely foglalt. B. Ko­vács János üzletvezető egy hosszú asztalnál szorít helyet. — Nem panaszkodhatunk — törli izzadt homlokát. Szom­bat-vasárnap mindig igy van. Asztaltársaim jólöltSzött, igen jókedvű fiatalok. Papp Piroska, Dudás Béla, Fürjes Ferenc, Farkas Pál és Kere­kes Tibor zsámbékiak, ott is dolgoznak. Sipos Jánost fin- neplik. Nemrég szerelt le a ka­tonaságtól. — Sok választékunk nincs Zsámbékon '— mondják, de azért a szabad időt kellemesen el lehet tölteni itt is. — Tessék megírni — kérik kórusban — siessenek már a művelődési otthon építésével. Nagyon várjuk! ★ A délutánból este lett. Nyolc­ra jár. A gyermekotthon fény­ben fürdik. ■ Utolsó utunk ide, a legki­sebbekhez vezetett. A szép, szí­nes képekkel festett folyosók már csendesek, csak a halklép­tű nővérek vannak ébren. ■*— Nálunk már befejeződött a nap — mondja Pozsák Hen­rietta főnővér. A kicsinyek megvacsoráztak, megmosdat­tuk őket, s már fekszenek. A legkisebbek szobáiban csend és sötét honol. A na­gyobbak azonban még vígan vannak. A rendkívüli látoga­tást- kitörő örömmel fogadják. Hosszú, rózsaszín hálóingeik­ben kandi szemekkel lesnek: most mi lesz? Annikor elbúcsúzunk tőlük, engedelmesen lefekszenek, öt perc sem kell. máris alszanak. •k Tavaszi vasárnap délután volt. Színből, fényből, hangu­latokból összetéve. Visszanéz­ve a sötét egybefog mindent. A felhőkkel övezett hold csak a régi templomot szórja meg fénnyel. Alatta a házak hu­nyorgó csillagszemei világíta­nak. Komáromi Magda <lJíi vet Szí VASÁRNAP DÉLUTÁN y Zsámbék felett, a Nyaka- ^ son, pompázik a tavasz. Zöld ^ fátyol borítja a fákat, bok- í rókát. í A romtemplom tövéből néz- í ve a falu kiterített tarka í szoknyának látszik. ^ Régebben olvastam egy ^ könyvet. A Sánta Ördög volt ^ a címe. Abban egy tudós ál- (j tál foglyul ejtett ördög sze- repel, aki a házak tetejét fel- emelve, kutatja lakóik éle- fj tét. Ha nem is ördögként, de kíváncsi emberként szeret- fj ném tudni, ki, mivel tölti ezt í a délutánt? \ * 4 A buszvégállomás egyut­$ tál korzó is. öt-hat fiatal $ csoportosul az úttesten. Nem fj tágítanak arrébb egy lépést % sem. 6 Fékezünk. y f — Mi lenne, ha nem az út ? közepén tanácskoznának — ^ szól ki a vezető a legköze- % lebb álló leánykához. % — Ne ismerkedjünk, ne is­' merkedjünk r— . ugrik oda Teljes pompájában díszük a vácrátóti botanikus kert exotikus növényvilága. A késve érkezett tavasz itt is sok munkát ad a kutatóknak, j akik ebben az időszakban igen \ sok új növényritkasággal gya- \ rapítják a park gyűjtemé- nyét. A kutatók 500 külföl- j di tudományos intézettel tar- ; tanak kapcsolatot. Az év ele- \ je óta több mint ötezer kül- ; földi növénymag érkezett, $ amelyet most ültetnek el \ Legutóbb például Sibgapo-; re-ból kaptak különböző pál- ! ma- és ananászmagokat. Az; örmény Botanikai Intézet a ! Kaukázus havasi és sziklai nö- í vényritkaságaival gyarapítja; az itteni gyűjteményt. Cse-; rébe a vácrátóti park az itt! tenyésző 3200 növényfajta j szaporítóanyagát küldi szét \ a világ minden tájára: eb- \ ben az évben már 12 000 ta- í sak vetőmagot postáztak. De < a belföldi közparkok egy ré- \ szét is innen látják el dísz- í fákkal, cserjékkel. A bota- j nikus kert fontos szerepet j tölt be a természettudomá- i nyos ismeretterjesztésben is j A tömegesen érkező látoga- j tők érdekes és Magyaror- i szagon egyedülálló fejlődés- \ történeti bemutatókertet lát- \ hatnak. Ebben száz növény- i , családnak a földtörténet fo- \ lyamán kialakult szétágazój törzsfejlődését, eltérő alakú- \ lását mutatja be a sor-1 rendben kialakított ágyások ötezer virágos növényfaja. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom