Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-09 / 57. szám

4 1962. MÁRCIUS 9, PÉNTEK Heti két foglalkozáson oktatják rendszeresen a balettre a gyerekeket. A balettiskola 15 tagja közül 13-nak szülei tsz-par asztok '+ + A 18 tagból álló műkedvelő gárda cigányegyüttest alakí­tott a közelmúltban. Az együttes cigány táncokat, dalokat és verseket tanul be. Első bemutatkozásukra a nagykátai cigánybálon kerül sor (Gábor felv.) Amikor a kommunista társa­dalomra gondolunk, képzele­tünkben nemcsak automata gyárak, a Holdra feljuttatott első tudományos állomások je­lennek meg, hanem azok az ezüstsizámyú, gyors madarak is, amelyek szinte percek alatt eljuttatnak bennünket egyik földrészről a másikra. A következő húsz esztendő­ben a polgári aviatika a tö­megszállítás eszközévé fejlő­dik. Gyorsjáratú repülőgépeink az utasszállításban már most eredményesen versenyeznek a vasúttal, különösen hosszabb távon. Meggyőzően beszél erről az a szám, amelyet N. Sz. Hruscsov a XXII. pártkong­resszuson tartott beszámolójá­ban megemlített: naponta 100 000 utas foglal majd helyet a repülőgépek kényelmes sza­lonjaiban. A repülés, akárcsak á tudo­mány és technika bármely más ága, feltartóztathatatlanul fejlődik. A jövőben először is megnö­vekszik a sugárhajtású utas- szállító repülőgépek sebessége. Egészen nyilvánvaló, hogy 1970-ig a repülés sebessége megközelíti az óránkénti 2000 kilométert, vagyis lényegesen felülmúlja a hanghatárt. Már most elmondhatjuk, hogy az utasszállító gépek egy óra alatt megteszik majd a 2,5—3 ezer ki lojné teres távolságot. Másodszor, ki kell dolgozni és tovább kell fejleszteni az új repülőgép-konstrukciókat, ame­lyeknek nemcsak horizontális repülési sebességük lesz, ha­nem kisméretű repülőterekről és kifutósávokról is fel tudnak AZ ÚJÍTÓ IGAZGATÓ i Nyilván, még többet, még j több hasznot a népgazdaság- 1 nak és Karvaly Nándornak egyaránt. . t •. W Farkas István szállni s le tudnak oda eresz­kedni. A mai sugárhajtású re­pülőgépeknek minden előnyük ellenére nagy kifutási segessé- get kell elémiök, mielőtt a magasba emelkednek, ez pedig sok kilométer hosszú betonsá- vok építését teszi szükségessé. Világos, hogy ilyen repülőtere­ket csakis messze a város ha­tárain túl lehet építeni. Az utasnak, aki mondjuk Moszk­vából Leningrédba repül, már ma is több ideje elmegy arra, hogy kijusson a repülőtérre, mint magára a táv megtételé­re. Következésképpen az utazá­si sebesség kétszeresére, majd háromszorosára való növelése esetén az az idő, amelyre az utasnak szüksége van ahhoz, hogy kijusson a repülőtérre, végigrepülje a távot, majd a fogadó repülőtérről bemenjen a városba, vajmi keveset fog csökkenni, különösen akkor, ha kicsik a repülési távolsá­gok. Ennélfogva az ilyen re­pülőútvonalakra olyan új gép­típusokat kell kidolgozni, ame­lyek kis kifutással, vagy függőlegesen emelkednek a magasba. Mielőtt azonban az ilyen re­pülőgépek megkezdik rendsze­res járataikat, a bonyolult tu­dományos-technikai problé­mák egész komplexusát kell megoldani. A szuperszonikus repülés egyik leglényegesebb problémája a hanghatár átlé­pésekor keletkező lökhullám hatásának „enyhítése”. Ami­kor a repülőgép sebessége el­éri a hangsebességet, nagyere­jű lökőhullám kerekedik, amely nemcsak a házak ablak­üvegeit képes kinyomni, ha­nem még a házakat is romba- dönti, ha a repülőgép alacso­nyan száll. A lökőhullám a földön csakis akkor veszélyte­len, ha a szuperszonikus re­pülés magassága meghaladja a 12 kilométert. Főleg ez az oka annak, hogy a szuperszo­nikus repülőgépek légi kikö­lt messze:a-A-áros határain túl kell elhelyezni. Még igen sok hasonló prob­léma áll a tudósok és a konst­ruktőrök előtt. Közülük né­hányat már ma is sikerül eredményesen megoldani, a többi probléma megoldása pe­dig a jövő feladata lesz. Napjainkban rohamosan fej­lődik a rakétagyártás. Egye­sekben olykor felvetődik a kérdés: vajon a rakétatechni­ka nem szorítja-e ki a'repülő­gépeket? Szerintem ennek a kételynek nincs alapja. Ki tudná tévedésmentesen megál­lapítani, vagy bebizonyítani például, hogy az előtte fekvő verseskötet és regény közül melyik a jobb? A repülőgép és a rakéta édestestvérek, de mindegyiknek megvannak a maga „hajlamai” és „törekvé­sei”. S ott, ahol az egyik „ural­kodik”, a másik nem képes őt helyettesíteni, noha segítik egymást, hiszen együtt fejlőd­nek. Előttem fekszik például egy jelentés arról, hogy egy amerikai pilóta óránként 6500 kilométeres sebességet ért el és 62 kilométer magasba emel­kedett. Ez a repülésügy és a rakétatechnika sajátos össze­fonódása. A repülőgépen fo­lyékony üzemanyaggal mű­ködő sugárhajtóművet szerel­tek fel, amelynek működésé­hez nincs szükség levegőre. A szovjet konstruktőrök az ilyen típusú repülőgépek megterem­tésében úttörők. V. F. Bolho- vityinovnak az első ilyen szer­kezetű repülőgépe a Nagy Honvédő Háború éveiben je­lent meg. 198t. július 9-én a tusinói légiparádén részt vettek v ra­kétahajtóművel felszerelt szu­perszonikus. sugárhajtású va­dászgépek, amelyeknek igen rövid kifutóra van szüksé­gük. A „rakéta” és az „űrrepü­lés” a jövőben is fejlődni fog. Kétségtelenül megjelennek a teher- és személyforgalom le­bonyolítására szolgáló rakétarepülőgépek. Arról van szó, hogy nagy magasságokban rendkívül rit­ka a levegő, s a repülőgép gyakorlatilag igen nagy se­bességet érhet el. Ám nap­jainkban a 30 kilométer fe­letti magasságok még kevésbé vannak meghódítva, az avia­tikában afféle „szűzföldnek” számítanak. E „szűzföldet” fel­törni elég nehéz, mert át­fogó tudományos kutatások­ra, kompakt és olcsó hajtó­művekre stb. van szükség. Mégis úgy vélem, hogy a kö­vetkező két évtizedben re­pülőgépeink ugyanolyan ott­honosan érzik majd magu­kat e nagy magasságokban, mint a mai TU—114 gépek 10 000 méteren. Biztosíték er­re nagyszerű tudósaink, konst­ruktőreink, pilótáink, techni­kusaink, munkásaink; mind­azok munkája, akik a re­pülő- és űrtechnikát meg­teremtik, s e technikát el­juttatják az „ötödik óceán” térségeibe. Persze, itt azok­ra is nagy szerep vár, akik csak holnap lépnek a főisko­lák előadótermeibe, de akik már az iskolapadban „baler szerettek” az aviatikába, s az „ötödik óceán” szédülete*- sen gyors, megbízható, ké­nyelmes hajóinak megterem­tése érdekében készek min­dent megtenni. Meggyőződé­sem, hogy a jövő aviatiká­ja megbízható kezekbe kerül, azon ifjúság kezébe, amely szomjúhozza az ismereteket, tud megfeszített munkát vé­gezni, s nem húzódozik a „mocskos” munkától sem. Ari aviatika a bátor, hozzá­értő, munkaszerető embere- két kedveli. V. M. Mjasziscsev főkonstruktőr RobbariTasete a föté -aía-tú­Hollandágyak — ingyen Két fiatal magyar mérnök tökéletesítette a korszerű földszerkezetvizsgálati módszert fes ebből következtet a külön­böző, mélyebben fekvő réte­gek nagyobb, akár 20—25 ki­lométeres szakaszainak elhe­lyezkedésére és alakjára. Ezeknek a rezgéseknek egy része ugyanis a mélyebb ré­tegek felületén többször tíz kilométernyire is „elcsúszik” és eközben útját a felszínen is mérhető hullámzások jel­zik, Természetesen csak ak­kor, ha a robbantás elég erős volt ahhoz, hogy a felszínre bukkanó, úgynevezett fejhul­lámok jól érzékelhetők és jel­legzetességeik is pontosan fel­ismerhetők legyenek. A rob- ;banóanyag mennyiségét azon- iban nem lehet a végtelensé- ígig növelni, nemcsak techni- j kai okokból, hanem azért sem, jhogy a robbanás kárt neokoz- ;zon a környezetben. Akadnak ! tehát esetek, amikor az adott- ! ságok folytán ez a vizsgálati ímódszer egyáltalán nem hasz- jnálható, mert nem lehet ele- ! gendő mennyiségű robbanó- j anyagot alkalmazni. ; A két fiatal mérnök egy ; másfajta geofizikai vizs- I gálatnái bevált módszer- | rel kezdett kísérletezni. IA robbanóanyagot többfelé ; osztották és előre megterve- ízett elrendezésben több pon- jton elhelyezve, egyszerre rob- ! bántották fel. Elgondolásuk [helyesnek bizonyult: három- ! három és fél szer olyan erős ! fejhull^mokat kaptak, mint [amikor az ellenőrző kísérlet [alkalmával az egész töltetet a í hagyományos módszerrel rob- S bántották fel. így — amint ez ■ a terepen is beigazolódott —, ! adott esetben 30 kilogramm í r - bbanóanvaggal ugyanolyan [tiszta és erős fejhullámokat [lehet kiváltani,'mint különben [I9ft kilogrammal. Ez pedig jr-'-’-csak tekintélyes anyag­im-"'takarítást jelent hanem ■ olvan területeken is Ichc- ; tövé teszi ennek a vizsgá- ; lati módszernek az alkal­mazását. ahol eddig eon­; dőlni sem lehetett rá. ; A nálunk ismeretes szak- I irodalom a hasonló célú. de más utakon járó külföldi kí­sérletezésekről kancsolatban i!"en sikerekről nem számol be. A Magyar Geofizikusok Egyesületének előadóülésén Molnár Károly és Rádler Bé­la, a Kőolajipari Tröszt szeiz­mikus üzemének mérnökei’ számoltak be az új geofizikai kísérleteikről. A nyersanyagkutatás számá­ra oly jelentős földszerkezeti kutatások számos módszere közül az egyik legkorszerűbb az, amely nagy távolságokból „figyeli” a földfelszín alatt végrehajtott robbantások hullámainak (erjedését a talajban, LIPCSEI TAVASZI VÁSÁR 1962 A nagykátai művelődési házban A jövő légiflottája : setett rá erre, de a népgazda- i jság igen. Karvaly Nándor j | a népgazdaság érdekeit. tartotta döntőnek, s kidolgoz­ta a tömlők belső guroirozá- sának módszerét. Gépet is szerkesztettek hozzá és saját erőből el is készítették a gyárban. Azóta ezzel a mód­szerrel gyártják a tűzoltótöm- iőket, amellyel évente 16 mil­lió forintot takarítanak mega népgazdaságnak. Két éve szü­letett kalkuláció beszél erről a megtakarításról, de lehetsé­ges, hogy azóta az összeg nö­vekedett, mert a tömlők nagy részét a tűzoltóság már há­rom éve használja és a töm­lők még mindig jő állapot­ban vannak. A felhasználók véleménye szerint az új gyár­tási módszerrel tízszeresére nőtt a tömlők élettartama. A Szovjetunióban és Eul- j gáriában is tudomást szerez-1 tek már erről az új gyártási! eljárásról és mindkét hely-! ről a közelmúltban szakem- i berek jártak Buda kalászon, tanulmányozni a- kérdést. Karvaly Nándor újítása az a dobozos automata is, amely- lyél automatizáini lehet a ré­gi szövőgépeket. Ez a szerke­zet automatikusan elvégzi a gépeken a vetülékcserét, le­hetővé teszi, hogy egy szövő­nő az eddigi négy helyett, hat gépet tud az eddiginél na­gyobb biztonsággal és köny- nyebben kezelni, s így ötven százalékkal nő a termelékenység. Az új szer­kezetből három készült eled­dig, kettővel a Budakalászi Textilművekben, eggyel pedig a Textilipari Kutatóban dol­goznak, ahol formatervezési és kisebb szerkezeti változta­tási szempontból vizsgálják. Az idén 24 készül el ebből az ügyes szerkezetből a Budaka­lászi Textilművekben és ke­rül felszerelésre a szövőgé­pekre. Számláján szerepel még egy úgynevezett névbeszövő auto­mata és egy másik talál­mány, a szövőgép-tehermen­tesítő. Ezt hatvan gépükön al­kalmazzák, s jelentős energia- és segédanyag-megtakarítást érnek el vele. A sornak azon­ban nincs vége, ezek csak a jelentősebb újításai, találmá­. nyai. S hogy a jövő mit hoz? A zsámboki Petőfi Tér- ] melőszövetkezet ötven, úgy- nóvezett hollandágyat vá­sárolt. Erre az egyre jobban növekvő öntözéses kertészet miatt volt szükség. A zsám­boki szövetkezeti gazdák ugyanis olyan növényeket is előbajtásos módszerrel tér- i melnek, mint a tök és az j uborka. Ily módon érik el,! hogy a megyében szinte el- \ sőnek jelennek meg árujuk­kal a piacon. Az ötven hollandágy 125 ezer forintjába került a termelőszövetkezetnek. A KISZ-fiatalok kezdeményezé­sére azonban ez az összeg még az idén teljes egészé­ben megtérül. Hét KISZ-fia- tal — mindannyian lányok — y állal ták, hogy Makádi And­rás nyugdíjas tsz-tag veze­tésével a hollandágyakból ki­termelt palántanövények he­lyén utántermesztéssel pap­rikát és uborkát ültetnek. A képen: Walter Ulbricht és A. Mikojan a szovjet pavilon gépkocsi részlegében (MTI külföldi képszolgálat) A Budakalászi Textilművek sokat fejlődött az utóbbi né­hány esztendőben. Már az idén ott tartanak, hogy az 1965-re előírt fö termelési mutatókat tűzhették ki célul, a termelékenység növelésében pedig túl is haladták az 1965- re előírt szintet. A gyár ön­költsége jelenleg 85 százalék körül mozog, s az idén el akarják érni a textiliparban bűvös számnak számító 80 százalékos szintet. Ezek az eredmények az egész gyári kollektíva, a mér­nökök, technikusok és a fizi­kai dolgozók összehangolt, jó munkája nyomán születtek, de a kollektíva eredményei­ben nem kis része van ma­gának az igazgatónak, Kar­valy Nándornak. Amióta csak a gyárba került, keresi, kutat­ja a gyenge pontokat és azo­kat a megoldásokat, amelyek előre viszik a terme­lést. Néhány év alatt számos ta­lálmányt és újítást dolgozott ki, olyanokat, amelyek nem­csak a Budakalászi Textilmű­vekben, hanem az egész or­szágban, sőt külföldön is fel­keltették a szakemberek ér­deklődését. Négy esztendeje tette le az asztalra a len-írezési mód­szert, amely lehetővé tette, hogy a hazai vékony lenfona­lat is meg tudják szőni, s így évente kétszázezer négyzetmé­ter finom lenáruval bővíthet­ték a választékot, amire az­előtt nem volt lehetőség az or­szágban. Az új módszer hasznát pénzben nem lehet kifejezni, de érzékelteti jelentőségét, hogy Karvaly Nándor a talál­mány neki járó díjából egy gépkocsit tudott vásárolni magának, ami egyben azt is dokumentálja, hogy államunk anyagiakban is messzemenően kifejezi az újítók, a feltalálók iránti megbecsülését. Körülbelül ezzel egyidöben a tűzoltóság egyik régi gond­ját sikerült megszüntetnie. Ebben a gyárban készítették a mindenki által jól ismert tűzoltótömlőket. Ezek a töm­lők kenderfonalból készültek, s öt-hatszori használat után tönkrementek. A gyár nem fi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom