Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-09 / 57. szám
1962. MÁRCIUS 9, PÉNTEK «sr MEGVEI xJCírlap 3 Mezőgazdasági küldöttség utazott ' a hetedik német parasztkongresszusra : Hont Jánosnak, a földművelésügyi miniszter első helyettesének vezetésével háromtagú mezőgazdasági küldöttség uta- j zott a Német Demokratikus Köztársaságba, a hetedik német paraszt kongresszusra. EGY ESZTENDŐ A munkavédelmi őrségek tevékenységének mérlegeElőregyártóit víztornyok Pest megye termelőszövetkezeteiben, különösen az állattenyésztő gazdaságokban, igen nagy gondot okoz a vízellátás. A nagy költségek miatt még csak kevés közös gazdaság rendelkezik korszerű vízművel és megfelelő berendezéssel. A Maglódi Gépgyárban most újfajta, s az eddig általánosan alkalmazott hidroglobuszoknál jóval olcsóbb „előregyártott víztornyok” gyártását kezdték meg a termelőszövetkezetek számára. A vízellátó berendezés központi tartálya hosz- szú lemezekből összehegesztett henger alakú, száz köbméter űrtartalmú test, amelyet beton alapzatra állítanak. A víz még a legnagyobb hidegben sem fagy be, mert a tartályt parafakővel szigetelték. Felszerelése egyszerűbb, fele annyiba kerül, mint a hidro- globusz és teljesen megfelel egy gazdaság szükségletének. A Maglódi Gépgyár az első negyedévben ötven újfajta víztárolót készít, s ezeket elsősorban az állattenyésztő közös gazdaságok között osztják szét. (MTI) 1960 szeptemberében a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa felhívással fordult a vállalatok és intézmények igazgatóihoz. szakszervezeti titkáraihoz; a csehszlovák tapasztalatok nyomán jól bevált munkavédelmi őrséget szervezzék meg idehaza is. A felhívást követő hónapokban meg is szerveződött ez a reményekre jogosító mozgalom, amelynek ma már a megye sok üzeme és munkása élvezi hasznát. Ha visz- szatekintünk a múlt év tapasztalataira, nyugodt szívvel feltehetjük a kérdést, hol tartunk, meddig jutottunk. Illő, hogy mindjárt az elején a legjobb eredményeket elért üzemek nevei következzenek. A Nagykőrösi Konzervgyár-, a Dánszentmiklósi Állami Gazdaság, a Csepel Autógyár, a Dunai Hajógyár, a Taksonyi Állami Gazdaság, a dánszentmiklósi Micsurin Tsz, s a Ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalatnál jó eredményeket értek el. A Nagykőrösi Konzervgyárban 1961-ben negyven százalékkal csökkent a balesetek száma. Itt hetenként negyven-negyvenöt munkavédelmi őr látja el a szolTavaszias időjárás gálatot, s váltja egymást a szolgálati hét leteltével. Itt, s a felsorolt üzemekben nemcsak elfogadták és megindították, de szemmel is tartották a mozgalom útját és segítették egészséges fejlődését. örömmel számolhatunk be arról is, hogy a többi megyei üzemben szintén csökkentek a balesetek. A javulás az egyes helyeket tekintve, tizenöt-huszonnyolc százalékos. Jelentős szerepe van ebben a baleseti források feltárásának, amely az apróbb hiányokra is kiterjed. Nemegyszer túl a műszaki hiányosságokon, technológiai és fegyelmezetlenségi rendellenességeket is szóvá tesznek, s a művezetők, üzemveztők többsége elfogadja az őrök naplófeljegyzéseit, fontolóra veszi a javaslatokat, és gondoskodik az akadályok elhárításáról. Érthető, hogy a balesetveszélyes munkák csökkennek, azért is, mert időben felhívják az előfordulható bajokra a fegyelmezetlen munkatársak figyelmét. Ott, ahol jól működik e szervezet, már majdnem minden dolgozó részese volt az egy hétig vagy két hétig tartó ügyeletnek, s így az nemcsak néhány ember ügye, hanem valamennyi munkásé. A mozgalom gyengeségeiről is beszélni kell. Sajnos, vannak olyan vállalatok, amelyek, ha megindították a balesetek ellen küzdő mozgalmat, annak előkészítésére nem gondoltak, s további sorsá- r val sem törődtek. Érthető, hogy ilyen helyen semmiféle I eredmény vagy siker nem ta- ! lálható. De még ennél is íe- j lelőtlenebbek azok az elsősorban helyiipari vállalatokf amelyek még csak nem is j reagáltak az egész megyét, sőt, az országot érintő felhívásra. Pedig ezeken a helyeken igen sokat kel’Äie téhni ä dolgozók egészségesebb és biztonságosabb munkafeltételei érdekében. Nem dicsekedhet a megye vasipari és élelmiszeripari vállalatainak egynémelyike sem. Ezer fő közül a vasasüzemeknél több, mint hatvannégy, az élelmiszeriparban ötvenöt emberrel történt baleset. Pedig ezeknél az üzemeknél, zárt egységben könnyebb lenne megvalósítani a munkavédelmi őrségmozgalmat. Sajnálatos tünete a másutt szépen fejlődő mozgalomnak, hogy egyes vállalatoknál lejáratták a sok reményre jogosító akciót azzal, hogy az őrök által felderített hibákat és jelentéseket figyelembe sem veszik, azokon nem változtatnak és választ sem adnak a kifogásokra. Máshol lekicsinylőén, meggondolatlanul becsmérlik, gúnyolják a munkavédelmi őröket, akik pedig minden dolgozó védelméért, egészsége érdekében vállaltak és vállalnak önkéntes munkát. Mindkét esetben nagy hiba, sőt vétkes mulasztás, hogy a vezetők nem lépnek fel a mozgalom megszilárdítása -érdekében, s nem erősítik meg az őrök szavát, tekintélyét. Rossz példával szolgálnak a megyei gépállomások közül a váchartyáni, a bugyi, aszódi gépállomások, a solymári Műanyag- és Játékáru Vállalat, s a Monori Kefegyár is. Rajtuk kívül sajnos másutt is követnek el mulasztásokat. A balesetek számának jelentős csökkenése a munkavédelmi őrökkel jól dolgozó üzemekben kedvező, örömteli képet nyújt valamennyiünk számára. Annál szomorúbb és egyben figyelmeztető is az érdektelenség. vagy meg nem értés. Nem lehet nemesebb és szebb feladatot elképzelni, mint vigyázni embertársaink életére és egészségire. Elemi érdeke ez munkásnak és vezetőnek egyaránt. De a vezető gondja, s fokozott felelőssége, hogy ennek érdekében minden segítséget megadjon. Az idei esztendőben a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa d akarja érni, hogy valamennyi üzemben bevezessék a munkavédelmi őrség mozgalmat. A szakminisztériumok segíteni fogják a szakszervezeteket a cél elérése érdekében. Kibocsátják az egységes munkavédelmi igazolványt és jelvényt. Bizonyára adminisztratív intézkedéseket is foganatosítanak. Mindez nem pótolhatja és nem is pótolja azt a felismerést, hogy a nagyszerű cél érdekében minden vezetőnek és munkatársnak segítenie és pártfogolnia kell a nagyszerű mozgalmat, amely a megyében már több, mint egy éve erősödik, s teljesíti hivatását. Tóth György Készül már a dinnyéskunyhó Fújhat a szél, eshet a hó,/ a réteken duzzadó barkaszirmok már letagadhatatlanul jelzik: közeleg a tavasz. A határban járó-kelő ember persze más jelekből is következtethet a kikelet érkezésére; éspedig az épülő dinnyéskunyhókból. Rakják már itt is, ott is, az akácfavázas, szalmatetejű sárkunyhókat a dinnyések, kunyhó már tető alá került, mire e sorok megjelennek, a másikra is felrakják a szalmát. Aztán? Kezdődik a hurcol- kodás. Hoznak ide bútort, szerszámokat, macskát, kutyát, s kényelmesen berendezik a tavaszi-nyári szállást. Most már nincs idő a késlekedésre, vetni kell a diny- nyemagot, hogy idejében kiülmaholnap kezdődik a szezon, költözködhetnek családostul ki a földekre. Kátai Lajossal meg Nagy Lászlóval Tápiószele határában találkoztunk a ceglédi köves út mentén, ők is éppen kunyhót építettek. Amint a felvételen is látható, az egyik (Mészáros Géza felv.) tethessék a palántákat. A Béke Termelőszövetkezetnek ketten a családtagokkal, húsz hold dinnyét gondoznak majd a szelei kunyhóépítők. Hogy milyen lesz a dinnye? Az rajtuk is múlik, ők azt állítják, hogy jobb, mint a tavalyi. — Meg kell bolondulni!... Hogy mi van itt Pesten!.., (Komádi rajza) Jó úton a megye legfiatalabb gimnáziuma Évek óta megoldatlan kér- I jönnének hozzánk szívesen ... dés volt; a huszonkétezer lakó- j A további tervek? sú Érd község — a legnagyobb i — Az ősszel már két első község az egész országban! — osztályt indítunk. Az egyik továbbtanulni szándékozó di- reál-, a másik humán-tagozatú ákjai hova járjanak gimnáziumba, Budafokra, Budapestre, vagy Székesfehérvárra? De ez a kérdés foglalkoztatta azokat is, akik Budafok és Székesfehérvár között laktak. Érthető tehát, ha az érdiek és a környező községek lakói egyre inkább sürgették: létesítsenek gimnáziumot Érden! Nos, ez a kívánság az ősszel teljesült. Ha egyelőre csak egy osztállyal is — társbérletben a helyi általános leányiskolában — megnyitotta kapuit az érdi gimnázium. — Jelenleg negyvenöt tanulónk van — ad felvilágosítást Székely Andor, a gimnázium ideiglenes igazgatója. Reáltagozatú első osztályt nyitottunk, öt plusz egyes rendszerrel, azaz: diákjaink a hét egy napján a helyi Búzakalász Termelőszövetkezetben végeznek gyakorlati munkát Stágli József agronómus vezetésével. A kérdés akaratlan; ha olyan nagy volt az igény, több jelentkező mégsem akadt? — Jelenleg mintegy tíz ilyen kérelem fekszik az íróasztalomban, anélkül, hogy teljesíteni tudnánk azokat. A helyzet azonban az volt, hogy a működési engedélyt csak augusztus végén kaptuk meg, s addigra már a középiskolában továbbtanulni szándékozó fiatalok helyet kerestek maguknak Budafokon, a főváros iskoláiban. Ma már azonban lesz Vagyis az ősztől kezdve már három osztállyal működik majd gimnáziumunk. A gyorsabb fejlődés azonban majd csak akkor válik lehetővé, ha felédül a gimnázium új épülete. — A tervek szerint mikor kerül erre a sor? — Az alapozási munkálatok még az idei tavaszon elkezdődnek. A mintegy tizenkétmillió forintos építkezés előreláthatóan 1964-re fejeződik be, akkorra készül majd el a 12 tantermes, előadótermekkel, nevelői és igazgatói szobával, szertárakkal felszerelt korszerű épület. Addig sajnos itt, ebben az iskolában tanítunk — összeszorulva. De aki ismeri Érd iskolai helyzetét — tizenkét épületben, nyolc igazgatósággal működik Érd iskolahálózata — az így is elégedett lehet. Az új gimnázium működése jó kezdetet Ígér. Annak ellenére —, hogy különböző okoknál fogva ősszel még nem volt túlságosan magas a felvétel mércéje — a félévet hármas átlageredménnyel zárták. A gimnázium igazgatója, valamint tanárai bíznak abban, hogy az elkövetkező iskolaév sokkal eredményesebben és tapasztalatokban is gazdagabban zárul majd. P. P. Szemérmetlen lakásuzsora Pest környékén Csak új, törvényes intézkedéssel lehetne megzabolázni az erkölcstelenül nyerészkedő háztulajdonosokat Öt ügyfél, öt panaszos lép be egyetlen óra leforgása alatt egymás után a tanácselnökhöz a pomázi tanácsházán. Mind a lakásadójára panaszkodik. — El kellett menekülnöm a lakásból, most rokonoknál húzódtunk meg', mert már nem bírtuk tovább a háziúr szekatúráját — mondja az első panaszos. Egész házat, két szobakonyhát bérel — főbérlő. A házigazda ugyanazon a telken másik házban lakik. Hónapok óta szünet nélkül fenyegetőzik, botrányos jeleneteket rendez, kevesli a bért, amelyet két éve havi 200 forintban saját maga szabott meg. Most hatszáz forintot akar kapni, olyan összeget, amit a családos bérlő megfizetni sem képes. A bérlő feleségének idegei a naponta megismétlődő életveszélyes fenyegetéseket nem bírta tovább, a tanácstól kér most védelmet. — A tanács tehetetlen. Legfeljebb megkísérelhetjük a békéltetést, mint annyi más eset. ben, de mindig eredménytelenül. A lakásrendelet értelmében a magántulajdonban levő ház bére szabad egyezkedés tárgya. A sértésekre, zsarolási kísérletekre pedig soha sincsen tanú, arra nagyon ügyelnek az ilyen háztulajdonosok. A következő panaszos síró asszony. Szintén a tulajdonossal egy telken, bérelt házban lakik, már olyan régen, hogy még hatóságilag megállapított bért, havi 25 forintot fizet. A 15000 forint pénzbüntetésre ítélték a váci KiOSZ volt gazdasági felelősét Rubin Hermann, a KIOSZ váci szervezetének volt a gazdasági felelőse. Ezt a tisztségét használta fel arra, hogy különböző törvénytelenségeket kövessen el. Az ügyészség árdrágító üzérkedés címén adott ki ellene vádiratot. A Váci Járásbíróságon most megtartott tárgyaláson bizonyítást nyert, hogy 1359 liter bor- és italféleséget vett át a Fehér Galamb Étteremtől s azt a kisipari szervezet helyiségében 2—3 forintos felárral mérte ki. Más módját is megpróbálta a gyors pénzszerzésnek. Negyven méhcsaládot megvásárolt Berliner László váci lakostól 25 000 forintért, és azt már a következő napon eladta Tolerián Lajosnak — 40 000 forintért. Más alkalommal vásárolt egy zongorát 7000 forintért, s azt 11 000-ért adta tovább Ze- manovits Tibornak. Miután a vád beigazolódott, kihirdették a büntetőtanács ítéletét. A járásbíróság 15 000 forint pénzbüntetésre ítélte Rubin Hermannt. Az ítélet nem jogerős, mert az ügyész súlyosbításért fellebbezett, háztulajdonos, egyedülálló özvegyasszony durva sértegetései, állandó veszekedései, körmönfont kellemetlenkedései végülis arra, késztették, hogy hajlandó lett volna többet is fizetni. A háztulajdonos azonban nem hajlandó megmondani, mi az az összeg, ameny- nyiért megtűrné a lakásban. Abban a házban, ahol az özvegy lakik, a második szobát három fiatal, lánynak adta bérbe, ágyanként havi 300 forintért. Másik házának két szobáját szintén így szeretné értékesíteni. Jól tudja, havi 1800 forintot mostani bérlője nem fizethet lakbér fejében. Pokollá teszi tehát az életét, hogy elköltözzön, és a megürült lakásba hat ..albérlőt” fogadhasson. Albérlőt, noha valójában csak ágybér- lők lennének, de ágybérlőtar- táshoz rendőrségi engedély kell, amit persze nem óhajt kérni. Attól tart, aikkor nem adhatná bérbe ilyen „jutányos” áron az ágyakat. A harmadik panaszost szintén agyonzaklatja a háztulajdonos. Csere útján került a lakásba és azért ugyancsak a még hatóságilag megállapított bért fizeti. Elődjét, ahogy most őt, a háztulajdonos állandóan sértegette, fenyegette, de óvatosan, mindig vigyázott, ne legyen jelen tanú. A bérlő végül bírósághoz fordult. Természetesen a háztulajdonos mindent letagadott. Ekkor azonban a tárgyalóteremben megszólalt a saját, durva szitkokat, sértéseket üvöltő hangja — magnetofonról. Bérlője a bírói ítélet alapján boldogan cserélte el a kétszobás lakást egyszobásra, ezáltal viszont nem szállt vissza a háztulajdonosra a szabad egyezkedés joga. Most hát dühödt haragja a beutalt új bérlő ellen fordult. Ez meg tanácsot kér a községi tanácstól, nincs pénze magnetofon vásárlására. hol bérelhetne egyet. Végighallgattunk még két hasonló panaszt. A tanácsházán marasztalnak, várjuk meg a hivatalos óra leteltét, addig még bizonyára jön néhány ilyen panaszos. Akad olyan nap, hogy nyolcán, tízen is jönnek, köztük nem egy már sokadszor, de a tanács akármennyire is szeretné, nem segíthet, nem nyújthat védelmet a lakásuzsora áldozatainak. És ez nem elszigetelt pomázi jelenség, a fővároskörüli községekben mindenütt tombol a lakásuzsora, a zsarolás* ezer meg ezer család kiszolgáltatottan tűri. Vagy megfizeti a követelt horribilis lakbért, vagy elviseli a háztulajdonos minden durvaságát. Nemcsak a fő-, de az albérlő is. Mert sajnos, az albérleti díjakat szabályozó kormány- rendelet nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Törvényesen megszabott bérért ezekben a községekben nem kapható albérleti szoba és amelyik albérlő bírói úton állapíttatja meg a ténylegesen járó bérösszeget, annak életét elkeseríti a bérbeadó. A háztulajdonosok pedig a fő-< bérletnél szintén visszaélnek a szabad egyezkedéssel, nagy többségük csak méregdrágán ad fedelet a bérlőnek. írásos szerződést nem köt, a kifizetett bérről sem ad nyugtát, így még rá sem bizonyítható az árdrágítás, amit pedig a törvény szigorúan üldöz. Mi a teendő? Hogyan lehetne a községekben véget vetni a lakást bérelni kénytelen emberek kiuzsorázásának? Nehéz erre a válasz, mégsem késhet a megoldás, meg kell találni, mert államunkban az effajta erkölcstelen nyerészkedésnek nincs helye. Hathatós törvényes intézkedésre van szükség. Reméljük, rövidesen, sor kerül erre. Szokoly Endre Az erdők védelme társadalmi üggyé válik A Földművelésügyi Minisztériumban csütörtökön megbeszélést tartottak az erdő- gazdaságok jogtanácsosai. Dr. Vágó Ödön, az Országos Erdészeti Főigazgatóság főosztály- vezetője beszámolójában elmondotta, hogy az erdőőrzési felügyelőket 1959-ben nevezték ki, s munkájuk meghozta a kívánt eredményeket. Szervezettebbé tették az erdők védelmét, s ennek megfelelően a károsodások az I960, évi 7 600 000 forintról, 5 400 000 forintra csökkentek. Egyre kevesebb ismeretlen tettes károsítja már az erdő- gazdaságokat. Az erdők védelme mindinkább társadalmi üggyé válik, sokat segítenek ebben a helyi tanácsok, sőt a szervezett turisták is. (MTI)