Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-07 / 55. szám

PEST ME VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK f VI. ÉVFOLYAM, 55. SZÄM ÁRA 50 FILLÉR 1963. MÁRCIUS 7, SZERDA Ä józan észnek kell döntenie a leszerelés kérdésében Nyikiia Hruscsov válasza Karold Macmillan Heveiére és Kennedy üzenetére Nyikita Hruscsov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke február 26-án válasz- äevelet intézett Macmillan an­gol miniszterelnökhöz, amely­ben sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a tizennyolc or­szág leszerelési értekezletének legmagasabb szinten történő megtartására vonatkozó javas­lata Nagy-Britannia minisz­terelnökénél nem talált meg­értésre. Hruscsov megállapítja, hogy az angol miniszterelnök vála­szában ismertetett érvek „nem alkalmasak azoknak a meggyőző és komoly bi­zonyítékoknak a mcgcáfo- * lásáíia, amelyek arról ta­núskodnak, hogy a szovjet kormány által javasolt út — a leg járhatóbb út”. Macmiliannek azzal az ál­láspontjával foglalkozva, amely szerint a kormányfők részvétele a tizennyolchatal­mi bizottság munkájában ak­kor lesz hasznos, ha a bizott­ság „kielégítő és meghatáro­zott előrehaladást” ér el, vagy ha kialakulnak „a vélemény­eltérések meghatározott, fon­tos és világos pontjai, ame­lyek veszélyeztetik a további előrehaladást”, Hruscsov meg­állapítja: a miniszterelnök ál­lásfoglalását különbözőképpen lehet értelmezni. Hol van az a kritérium — kérdezi a szov­jet miniszterelnök —, amely lehetővé tenné annak megál­lapítását, milyen mértékben «kielégítő és meghatározott az előrehaladás”. A legfontosabb — állapítja meg Hruscsov — az eredmény felmutatása, az általános és teljes leszerelési egyezmény megkötése, és mi a tárgyalá­sok minden szakaszában meg­tesszük, ami tőlünk telik a siker biztosítása érdekében. Mi természetesen amellett vagyunk, hogy teljes mérték­ben kihasználjuk a külügymi­niszterek lehetőségeit, akik hasznos szerepet játszhatnak, amennyiben a tizennyolchatal­mi bizottság minden tagja valóban óhajtja a leszerelési egyezmény elérését. Befejezésül Hruscsov meg­elégedését fejezte ki afelett, hogy az államok vezető sze­mélyiségei közötti levélváltás eredményeképpen általános egyetértés ala­kult ki a tizennyolchatal- mi bizottság munkájának jelentőségére és a leg­magasabb tisztségéi ál­lamférfiak közvetlen rész­vételének szükségességére vonatkozóan. Nyikita Hruscsov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke, kijelentette: hozzájá­rul ahhoz, hogy külügyminisz­teri szinten kezdjék meg a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság munkáját. A hely­zet úgy alakul — jegyezte meg Hruscsov —, hogy a ti­zennyolchatalmi bizottság megalakulása után először a minisztereknek kell fejest ugraniok. Nyikita Hruscsov Kennedy február 2-5-i üzenetére adott válaszában közli: nincs el­lenvetése, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia külügyminisztere a szovjet külügyminiszterrel találkoz­zék a tizennyolchatalmi bi­zottság munkájának megkez­dése előtt, Nekem továbbra is az a meggyőződésem — hangsúlyoz­za Hruscsov —, hogy a legfelelősebb államférfiak személyes részvétele külö­nösen fontos volna éppen a tárgyalások első szaka­szában, amikor meghatá­rozzák e tárgyalások irá­nyát. A Szovjetunió Miniszterta­nácsának einöke, miután em­lékeztetett arra, hogy másfél évtizede folynak a leszerelési tárgyalások, de még nem értek él semmiféle eredményt, meg­állapítja: enyhén szólva rövid­látás lenne ismét azokra a módszerekre építeni, amelyek már a múltban bebizonyították alkalmatlanságukat. A tárgya­lásokon részvevő államok kö­telessége megbízhatóbb mód­szereket találni. Sajnálom — írja Hruscsov —, hogy javas­latunk, mely szerint legmaga­sabb szinten kezdjük meg a tizermyclchatalmi bizottság munkáját, önnél nem talált megértésre. Mint a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke megálla­pítja az államvezetők közötti üzenetváltás eredményeképpen kiderült, mindannyian egyetér­tenek a tizennyolchatalmi le­szerelési bizottság tárgyalásai­nak jelentőségét illetően. „Ma mindenki elismeri, hogy az állam- és kormányfők szemé­lyesen felelősek e tárgyalások sikeréért és hogy szükséges a legmagasabb rangú állami ve­zetők közvetlen részvétele a ti-' zennyoldhatalmi leszerelési bizottság munkájában. Ezt úgy fogadjuk, mint bizonyos köze­ledést a mi álláspontunkhoz... Hruscsov érintette az ame­rikai elnöknek az ellenőrzéssel kapcsolatos véleményét és Kennedynek azt az állítását, hogy az e téren kifejtett szov­jet nézetek „az Egyesült Álla­mok álláspontjának helytelen értelmezésén” alapulnak, a kö­vetkezőket írja: Én csak örülnék, ha az Egyesült Államok kormányá­nak a leszerelés kérdésében elfoglalt igazi álláspontja nem olyannak bizonyulna, mint ahogy azt mi ez ideig gondol­tuk. Sajnos azonban nincs sem­mi olyan tény, ami alapja lehetne egy ilyen meg­állapításnak. Hruscsov ismét megerősítet­te azt a több ízben hangozta­tott kijelentését, hogy a szov­jet kormány kész elfogadni a leszerelés ellenőrzésére vonat­kozó bármely nyugati javasla­tot, ha a nyugati hatalmak el­fogadják a Szovjetunió általá­nos és teljes leszerelési javas­latát. Érintve az Egyesült Álla­mok elnökének a légköri atom- fegyverkísérlet-sorozat végre­hajtására vonatkozó döntését, Nyikita Hruscsov a követke­zőket írja: Bárhogy is próbálják iga­zolni ezt a döntést, nem ala­kulhat ki más vélemény, mint hogy e határozat a nemzetkö­zi ügyekben követett agresz- szív irányzat újabb kifejezé­se, csapás a tizennyolchatalmi bizottságra, amely most kezdi meg munkáját, csapás a kü­szöbönálló leszerelési tárgya­lásokra. Mindenkinek, aki nem tűz­te különleges célként maga elé a világ közvéleményének megtévesztését, számolnia kell azzal, hogy amennyiben az Egyesült Államok és szövet­ségesei által már végrehajtott nukleáris kísérleteket atom­fegyvereik tökéletesítése vé­gett megtoldják egy újabb ilyen kísérletsorozattai, akkor a Szovjetunió kény­telen lesz kipróbálni újabb atomi egyveríajíáit. Ilyen körülmények között ezt megkövetelik saját biztonsá­gának és a világibéke megőr­zésének érdekei. önök — írja Hruscsov — újabb fordulót kezdenek ez egyre pusztítóbb hatású atom- fegyverfajták megteremtésé­nek versenyében, mintegy sza­badjára engedik a láncreak­ciót, amely ráadásul egyre vi­harosabbá válik. Hruscsov megjegyzi, hogy az Egyesült Államok einöke beszédeiben ismételten azt állította, hogy az Amerikai Egyesült Államok megelőzi a Szovjetuniót a felhalmo­zott nukleáris fegyverek ere- i Je tekintetében, és az Egyfe- j sült Államok katonai veze- I tői azzal dicsekednek, hogy I eltörölhetik a föld színéről a I Szovjetuniót és a szocialista tábor minden országát. ön viszont most azt mondja ! — írja Hruscsov —, hogy az I Egyesült Államoknak állító- ! lag azért kell nukleáris kí- I »érieteket végeznie, hogy a | fegyverzet tekintetében ne j maradjon el a Szovjetunió : mögött. Itt nyilvánvalóan va- | lami nem egyezik. I Nyikita Hruscsov emíékez- | tot rá, hogy az Egyesült Al- j iamok elnöke és az egész j nyugati sajtó még nemrégi- j ben is azt bizonygatta, hogy i milyen ártalmasak a nukleá- | fis kísérletek. Most, amikor ! az Egyesült Államok új i kísérletsorozat előtt áll, nincs szó ezekről az ártalmakról, Önök és agresszív tömbbeli szövetségeseik — írja Hrus­csov — arra való hivatkozás­sal igazolják az új atomfegy­ver-kísérletekre vonatkozó ha­tározatot, hogy a Szovjetunió végrehajtott ilyen kísérlete­ket. Ez az indok nem bírja ki a kritikát. Az Amerikai Egye­sült Államok volt az első, amely atombombát készített. Ugyancsak az amerikai Egye­sült Államok hajtotta végre az első nukleáris kísérleteket. Az Egyesült Államok dobott atombombát Nagaszaki és Hi­rosima japán városokra. Sen­ki más. mint éppen az Egye­sült Államok kényszerítette a Szovjetuniót arra, hogy biz­tonsága biztosítása végett nukleáris fegyvert gyártson és halmozzon fel. Mi abban szeretnénk ver­senyezni az Egyesült Álla­mokkal és más államok­kal, hpgy jobb viszonyo­kat teremtsünk az embe­rek békés életéhez. A vi­lágbéke biztosításában szeretnénk egyesíteni erő­feszítéseinket önökkel. A Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke, miután megjegyzi, hogy az amerikai kormánynak az új nukleáris fegyverkísérletekre vonatko­zó határozata éppen a legna­gyobb veszélyt jelentő modern fegyveríajták tökéletesítésére és felhalmozására ösztönöz, felteszi a kérdést az Egyesült Ne csak vallja, dolgozzon is érte TEXASI LOVAG Folytatásos regényünk: Beke Mari útja AZ OLVASÓK FÓRUMA Beszámoló a bővülő Forte-gyárról Megfelelnek a kora tavaszi követelményeknek Munkával szemléznek a Szentmártonkátai Gépállomás traktorai Tegnap reggel 8 órakor kezdődött meg az „ első idei gépszemie a Szentmártonkátai Gépállomáson. Berzsenyi Zol­tán igazgató a műszaki szak­emberek élén tekintette meg a különböző üzemegységek­ben felsorakoztatott mező- gazdasági gépeket. A gép­szemle célja: megvizsgálni a gépállomás munkakészségét, a tavaszi követelmények szempontjából. E célból ér­kezett a Szsentmártonkátai Gépállomásra Schuszter Jó­zsef, a gépállomások me­gyei igazgatóságának főmér­nöke, Barta József körzeti mérnök és Farkas István kör­zeti mezőgazdász is, akik a szemlét ellenőrizték. A gépállomás igazgatója és a megyei szakértők egy­bevágó véleménye szerint * Szentmártonkátai Gép­állomás teljes felelősség- érzettel készült lel a kör­zetében adódó kora tava­szi munkák elvégzésére. Azok a traktorok például, amelyek a tavalyiról vissza­maradt ‘ mélyszántást végzik, még a szemlék idején is dol­goztak, hogy a legkisebb ki­esést is elkerülhessék ennél a munkánál. A gépállomás úgyszólván máris teljesítette a kora tavaszi talajmunka tervét, bár a tsz-ek igénye meghaladja a tervkövetelmé­nyeket. Ezért a gépállomás vezetői, dolgozói arra töre­kednek, hogy minimális idő­ben végezzék el a terven fe­lül igényelt munkákat is. A gépállomás tavaszi ter­ve 39 630 normálhold. vagyis ennek megfelelő mennyiségű gépmunkát kell elvégezniük a nyár kezdetéig. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a gépállomás gépei február végéig már 4263 normálholdat teljesítet­tek, akkor kitűnik, hogy a kezdet bíztató. Még szebb az eredmény, ha hozzátesz- szük, hogy az eddig teljesí­tett normálholdaknak több mint q fele talajmunkából származik. Mindez a gépszemle alkal­mából került előtérbe, amikor a gépállomás felkészültségét vizsgálták. Az ilyen eredmé­nyek mellett azonban hibákat is tapasztalt a szemlebizott­ság, amelyeket szintén kész­séggel- ismertettek velünk. A helyi igazgató és a megyei fő­mérnök egyaránt kifogásolták, hogy a kijavítottnak, nyilvá­nított gépek egy része a való­ságban még nem teljesen hi­bátlan. Jó néhány traktorról például hiányoznak a zsírzó­gombok, s mert a rendszeres ápolás akadályokba ütközik, számítani lehet a korai meg­hibásodásra. Más, hasonló jellegű hibák- láttán, úgy ha­tározott a szemle — és az el­lenőrző bizottság —, hogy a gépek egy részét pótszemlére rendelik. Ezzel az intézkedés­sel nem az a céljuk elsősor­ban, hogy megfenyítsék a ha­nyagokat, hanem az. hogy a drága gépeket megóvják az idő előtti elhasználódástól. Nem volt könnyű dolguk a szentmártonkátai gépjavító- brigádoknak. Nemcsak a rend­kívüli aszály súlyos romboló munkáját kellett ellensúlyoz- rriok, hanem egyéb akadá­lyokkal is meg kellett küz­deniük. Ilyen akadályok közé tar­tozik például a szinte köz­mondásos alkatrészhiány. Jellemző az alkatrészellátott­ság „szabálytalanságára”, hogy például a február közepére szerződésben ígért cseremoto- rokat még a mai napig sem kapták meg a Hódmezővásár­helyi Mezőgazdasági Gépja­vító Vállalattól. Ezeket az akadályokat azonban igyekez­nek leküzdeni, vagy ha mást nem tehetnek, káros hatásu­kat csökkenteni. Az eredmények és a hibák egybevetése után, így össze­gezték véleményüket a szem­lélő szakemberek: A Szentmártonkátai Gépál­lomás felkészülten végzi a ko­ra tavaszi munkákat, de a ké­sőbbi munkák sikere érdeké­ben még van jócskán tenni­való. A hiányok pótlására sze­rencsére van még idő s ami a szándékot illeti, e téren nincs hiba. A-gépállomás vezetőt és dolgozói azon vannak, hogy mielőbb maradéktalanul hasz­nosítsák az idei első gépszem- léjü'k tapasztalatait. Nagymiklós István Jllósfál millió far int hatót agy hónap alatt Amint már több alkalom­mal közöltük, szinte hónapról hónapra egyre nagyobb a ta­karékszövetkezetek népszerű­sége és ezzel a növekvő nép­szerűséggel arányosan emelke­dik a falusi bankok betétállo­mánya is. Értesüléseink sze­rint az elmúlt hetekben is ha­talmas méretű betételhelye­zésre került sor a megye hu­szonhárom takarékszövetke­zetében. Érdeklődtünk a Szö­vetkezetek Pest megyei Köz­pontjának szövetkezetpolitikai osztályán, mi igaz a hírből. Kérdésünkre Pék Andor ta­karékszövetkezeti főrevizor adott választ: — A hír igaz. Ebben az évben, de különösen február­ban száz és száz új belépő van, és ezzel együtt emelke­dett a befizetett részjegyek összege és a kamatozásra el­helyezett betétállomány is. Év elejétől például nyolcszáz új belépőt tartunk nyilván és adataink szerint a részjegy- alap növekedése meghaladja a százezer forintot. Még töb­bet mond a rövid február hó­nap eredménye a betétek el­helyezése szempontjából. Feb­ruárban ugyanis közel másfél- millió forintot helyezett el a falusi lakosság a takarékszö­vetkezetekben. Ezzel jelentő­sen élénkült a szövetkezetek gazdasági tevékenysége, amely többek között abban nyilvá­nul meg, hogy a nagyobb erő­források révén gyorsabban és könnyebben tudnak a szövet­kezetek kölcsönt folyósítani az igénylőknek. Korábban ugyan, is megtörtént, hogy egyes ese­tekben két-három hónapig is várniuk kellett a kölcsön fo­lyósítására. — A takarékszövetkezetek tevékenysége egyre nagyobb arányokat ölt és mind több azoknak a községeknek a szá­ma, ahol a lakosság, ha nem is önálló szövetkezetét, de leg. alább kirendeltséget kér. Eze­ket az igényeket kivánjuk ki­elégíteni rövidesen a tárnoki, farmosi és szokolyai fiókok megnyitásával. Államok elnökének: vajon miről fogunk akkor megálla­podni a leszerelési tárgyalá­sokon? Lehetséges — írja Hruscsov —. hogy a Szovjetuniótól olyan választ várnak, hajlandó-e még az áprilisi amerikai nuk­leáris kísérletek megkezdése előtt hozzájárulni egy olyan szerződés általunk már eluta­sított feltételeihez, amely a kísérletek megszüntetése felet­ti nemzetközi ellenőrzés ürü­gye alatt a felderítés és a kém­kedés elágazó hálózatának megteremtéséhez vezetne? Re­mélem — jegyzi meg Hruscsov —. hogy ezt nem várják tő­lünk, mert különben ez igen hasonlítana az atomzsarolás­hoz. Ilyen módszerek a Szovjet­unióval szemben „senkinek sem hoztak babérokat a múltban, ma sem és hol­nap sem nyújthatnak sem­miféle eredményt”. Hruscsov befejezésül kifeje­zi azt a meggyőződését, hogy véget lehet vetni a nukleáris fegyverek ereje féktelen nö­velésének. „Az atomfegyver- kísérletek megszüntetéséről szóló egyezmény megkötése, nem pedig e kísérletek felújí­tása lenne ezúttal is a józan ész megnyilvánu’ása a politi­kában, amiről ön is ír üzeneté­ben.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom