Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-04 / 53. szám
1952. MÁRCIUS 4, VASÁRNAP t'Lsr MEG GYÓGYÍRT VARNAK PANASZAIKRA TeJJtatálat lenne, ha a DCM_ építkezésnél a Hunyadi-brigádot a magyar—német barátság brigádjának neveznék el. Faggyal, hideggel dacoló hegesztői, lakatosai, segédmunkásai ugyanis állandó összeköttetésben állnak három külföldi vendéggel. Horst Sturze, Wolfgang Pananta és Walter Schreier a magyár munkásokkal együtt szereli-hegeszti a DCM berendezéseit. Magyarok, németek jól megértik egymást, mert vagy kéznél van a tolmács, vagy ha éppen nincs, akkor segít a jelbeszéd. Wolfgang Pananta vezetőszerelő, de nem haragszik, amikor a Hunyadi-brigád legfiatalabb tagja is csak keresztnevén szólítja és így beszél róla: — Wolfgang rendes ember, íól kijövünk vele. Hamza Sándor, a brigád fcenjaminja, vagyis ő a legkisebb. Alacsony termetű ember. A Nyírségből került ide, a Duna mellé, a naey építkezéshez. ö ezt mondja a németekről: — Kár, hogy nem volt al- Rnlmam németül tanulni. Ha nem kellene tolmács, egyszerűbb lenne a barátkozás. Horst Sturze a hegesztők főnöke”, legalábbis a brigád tagjai így mondják, Walter Schreier pedig művezető. Közös erővel szerelik, hegesztik a forgóke- menee égető rostélyát. Magyarokat, németeket egyaránt sarkall, hogy a DCM gépeinek szerelése határidőre elkészüljön. Nem kímélik erejüket. ne lehessen rájuk különösebb panasz. Gyakran változik az idő a Duna mellett, eléggé huzatos helyen épül a nagy mű, a látogató úgy érzi, mintha a Pilis vonulata és a Naszály gerince között állandóan gyors lenne a légáramlás! Sokat fúj a szél, legújabban pedig csaknem mindig csapadékot: havat vggy^sőt zúdítanak,a sötét-felhők'“ az építőkre, ä szerelőkre. .ii t V/ Talárt az eszkimók sem öltöznek melegebben, a Hunyadi-brigád emberein vastag vattaruha. — Nem fázunk — mondja Sándor János. — Aki azonban úgy érzi, hogy a hideg csípi az orrahegyét, az bemegy a „bungalovba”, a melegedőbe. Kapunk védőitalt, vagyis teát. Jólesik a hidegben. Nemcsak melegít a tea, hanem koccintani is lehet vele. Helyesbíthetek? —• kérdi Sándor János a riportert. — Tessék. — Mi csak nappal nem fázunk. Mozog az ember, jön- megy. szerel és hegeszt. De éjjel! Sajnos, a munkásszállásunk nem elég meleg. — Más baj is van — szól ,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\N\\\\V\\\\\V közbe Antal Sándor. — Nincs forró víz a szálláson. Nem tudok kimosni még egy zsebkendőt sem. És a rádió!? Mi- ént zárják már el este fél kilenckor? Ki gondolja, hogy már akkor alszunk? Rögtönzött brigádgyűlés alakul. Mindenki szeretné szavát hallatni, minden embernek van véleménye. Bezzeg, most senkit sem kell nógatni: — kinek van hozzászólni valója, kartársak? Hát, senkinek sincs véleménye? Pillanatok alatt kiderül, hogy a Hunyadi-brigád tagjai pontosabban ismerik. a munkásszállásokra vonatkozó szociális normákat, mint azok. akiknek mindezt — hivatalból kellene tudniok. Záporoznák a kérdések: — Miért nincs a szobákban 13 fok meleg? — Miért nem jut egy emberre legalább hat köbméter légtér? — Miért nincs kétszer hetenként meleg viz, fürdésre és mosásra? — Miért nem tudunk reggel pihenten ébredni? — Miért nincs biztonság? Feltörték a szekrényemet, eltűnt a zakóm ... Túlzások is akadnak. Hunyadi László brigádvezető például ezt mondja: — Olyan vékony a szállás fala, hogy keresztüllátunk rajta. Megnyílnak a panasz forrásai és szinte áradnak a szavak. Más keservek is szőnyegre kerülnek. Kiss Józsefnek ez a szívfájdalma: — Huszonnégy éves vagyok. Tanulni szeretnék. Gépipari technikumba akarok járni, hogyan kezdjék hozzá? Ki ad útbaigazítást nekem? Majsa János pesti, vagyis otthoni panasszal áll elő: — Nem tudunk aludni. Sem a család, sem éit-VBúdaéesteft, a VIII. kerületben, a Visi Imre utca 4. szám alatti házban lakom. Mellettünk van az ételgyár. Minden éjszaka megindulnak a gépek és zakatolnak fél tizenegytől fél kettőig. Már szóltunk. Ránk sem hederítenek. Mit csináljak? Sokféle a panasz, de valamennyire gyógyírt várnak a Hunyadi-brigád tagjai. Emberi és gyors megoldást, elintézést remélnek. Hóban-fagyban, esőben-sárban szerelik a DCM óriásgépeit. Alakjuk, termetük eltörpül a vas-, acél- és betonkolosszusok mellett. Hétköznapi gondjuk-bajuk. azonban nem. Panaszuk tehát nem lehet pusztába kiáltó szó... Molnár Károly A balatoni hadművelet A Harmadik Birodalom utolsó próbálkozása — Egy támadás, amit megsemmisítő ellentámadás követett 1945. március. A Harmadik Birodalom végnapjait éli, a hitleri hadsereg utolsó tartalékait felhasználva próbálja megállítani a Vörös Hadsereg előrenyomuló csapatait, s a nyugati frontról von el nagyobb egységeket, annak érdekében, hogy ne a szovjet csapatok érhessék el Berlint, hanem a nyugati hatalmak, s e késleltetés mellett cél az is, hogy ideig-óráig még használhassa a magyar- országi olaj forrásokat a Harmadik Birodalom utánpótlásban és nyersanyagban igencsak siralmas helyzetben levő hadserege. Brinkman ezredes információja 1945 február közepén Brink- man ezredes, az angol katonai misszió vezetője Moszkvában fontos információkkal jelentkezik a szovjet hadsereg vezérkarának vezetöinéL Az angol kémszolgálat értesülései szerint a németek nagy ellentámadást készítenek elő a keleti fronton, Po- merániában, illetve Moravs- ka-Ostrava térségében. Ezt az információt megerősíti az í amerikai hírszerző szolgálat is. Az értesülés azonban téves. A szovjet felderítő szolgálat tapasztalatai megcáfolják ezeket az értesüléseket, a jelzett térségben semmiféle jelentősebb csapatmozdulat nem tapasztalható, de ugyanakkor jelentős csapatösszevonásokat hajtanak végre a németek a Balaton térségében. Március első napjaiban már nyilvánvalóvá válik, hogy a németek Magyarországon, a Balaton térségéből kiindulva igyekeznek ellentámadást indítani, megakasztva ezzel a szovjet csapatok támadását, kijutva a Dunához, elvágva egymástól a szovjet csapategységeket, s távolabbi tervként visszafoglalni Székesfehérvárt, illetve Budapestet. A terv azonban — kalandorterv volt, a hitleri hadvezetés kalandorterveinek egyik jellegzetes típusa, még akkor is, ha jeléntős erőket összpontosítottak a támadás sikere érdekében. A halálfejesek és a wikingek A német hadvezetés ezekben a február végi, március eleji napokban jelentős csa- pategységeket vont össze a Balaton térségében. Elithadosztályokat, már amennyire a háború végén elitnek lehet nevezni a többször is tönkrevert hírhedt német hadosztályokat, amelyeket azonban újra feltöltöttek, s hatodik emelet — Látod, én mindig megnyomom a kapu alatti gombot. Mire a felvonóhoz érek, a házfelügyelő már ott van. Persze, néhány év múlva már erre sem lesz szükség. Hang- hullámok segítségével kinyílik a liftajtó és a felvonó is elindul egyetlen szó kimondása után. , -r-.Afifetvopp nem jár — kiáltott ki a portásfülke kis ablakán át a házfelügyelő. — Mi baja van? — Egy sróf kiesett. És nem lehet beszerezni. Sehol sem kapni. — Na, akkor mehetünk gyalog a hatodik emeletre. Neked könnyű, te fiatalabb vagy, mint cn, de nekem egy kis asztmám van. No, de rövidesen nem lesz baj egy ilyen sróf miatt. Beülünk a helikopterbe és egy kézmozdulattal Sümegi hatodik emeleti ablakához irányítjuk a járművet. Az ablaknál önműködő, a rakétához hasonló fékezés következtében a helikopter megáll és egy elmés készülék betol majd bennünket Sümegi szobájába. Hű, de kimerülj tcm. Hányadik emeleten va- I gyünk. a führer utolsó reménységeként harcba dobtak. E térségiben összpontosult többek között ebiben az időben a 3. SS. halálfejes páncélos hadosztály, az 5. SS wifcing páncélos hadosztály, a 2., 3., 23. páncélos hadosztály, valamint a 35<5. gyalogos hadosztály, s itt igyekeztek harcba vetni a még, meglevő magyar ésapategységeket, többek között a 2. páncélos hadosztályt. A hitleri vezérkar azonban még a halálíéjesékben és a wikingekben sem bízott már eléggé, voltak tapasztalatai a szovjet hadsereg erejéről, s ezért a nyugati frontról átdobták a keleti frontra a 6. SS páncélos hadsereget, s ennek adták feladatként a főcsapás végrehajtását a Velencei-tó és a Balaton között, Dunaföidvár—Szekszárd irányában, hogy kiérve a Dunához, hátulról támadja meg a 3. ukrán front főerőit. A páncéloscsata Az emlékezet a balatoni hadműveletet így tartja számon: a páncéloscsata. A csata lefolyását szenvedő községek lakosai emlegetik így a Harmadik Birodalom utolsó próbálkozását, a hadtudomány pedig a „balatoni védelmi hadművelet” néven tartja számon. Pánoéloscsata. A Harmadik Birodalom szinte minden páncélos tartalékát erre a kis területre összpontosította. Tizenkét hadosztálynyi erő volt itt, többek között 1600 harckocsi és rohamlöveg, 2500 ágyú, majdnem ezer aknavető, és több mint 800 repülőgép. A német hadvezetés — bár már szerzett keserű tapasztalatokat — még mindig féktelenül bízott a Tigris és Párduc harckocsik és a Ferdinánd roham- lövegek ellenállhatatlanságában. A • pá-fteélöscsata méreteire jéllerhző; hogy • a hrréá kursz- ki páncéloscsatában 55—60 páncélos jutott a frontvonal egy-egy kilométerére, itt viszont a német hadvezetöség kilométerenként 76 páncélost vonultatott fel! Kisegítő hadművelet A németek a főcsapást húsz-huszonöt kilométeres arcvomalszakaszon tervezték, 6 a főtámadás támogatására két helyen indítottak kisegítő hadműveletet. Kapos- i vár—Palis irányában, illetve a Dráva déli partjától Pécs —Szekszárd irányában. A kisegítő hadműveleteknek egyrészt az volt a célja, hogy a főcsapásnak ellenálló szovjet egységek egy részét elvonja, másrészt viszont az, hogy a főcsapás sikere esetében bekerítse a 3. ukrán front főerőit és megsemmisítse. A hitleri hadvezetés mindent kigondolt, elhatározott, összes lehetséges erejét összpontosította. De mint mindig, egyetlen dologgal nem számolt: a Vörös Hadsereg harcosáinak rettenthetetlen bátorságával, áldozatkészségével, amivel az „idegen” magyar földet is védelmezték a fasiszta hordák ellen, megmentve ezzel Budapest népét egy esetleges újabb német megszállás borzalmától. Hitler parancsol A führer rendkívül nagy eredményeket várt ettől a támadástól, de az ő optimizmusán túl, a „tárgyilagos“ német hadvezetés is utolsó lehetőségként számolt az előkészített ellentámadással. A Harmadik Birodalom végóráinak utolsó mozdulata volt ez, az utolsó csapás, olyan csapás azonban, amely nem menthette meg, mert a csapással széniben a hazánkat felszabadító Vörös Hadsereg egységei álltak. Március ötödikén a késő esti órákban megérkezett a führer parancsa a támadás megkezdésére. A parancsban Balról G. Heilik meteorológus, jobbról az acélvázra elhelyezett meteorológiai állomás (MTI külföldi képszolgálat) Hitler azt követelte az ösz- szevont csapatoktól, hogy március tizedikéig érjék ei a Dunát, majd felmorzsolva a szovjet csapatokat, a Duna mentén törjenek tovább előre Budapest irányába. A führer parancsa elhangzott, s nem a német csapatokon múlott, hogy a parancs — mint már annyiszor — csak papíron maradi. Március 6-a, hajnal 1945. március hatodikén hajnalban, igen erős tüzérségi tűz, valamint repülőbombázás után, megindult a német csapatok támadása. Támadásra lendültek a Tigrisek és a Párducok, nyomukban ott csörtetett a gép- pisztolyos, golyószórós gyalogság, fejük felett a tüzérség lövedékei szálltak a szovjet csapatok hátsóbb vonalai felé. De már az első roham elakadt. Elakadt, mert a szovjet csapatok nem hagyták ott harc nélkül állásaikat — mint ezt az Ardennefcben a nyugati hatalmak csapatai tették — hanem szembeszálltak a túlerőben levő német egységekkel, s bér néhány helyen sikerült a német csapategységeknek áttörnie a szovjet vonalakat, lényeges térnyerést nem könyvelhetett el a német hadvezetés. A március hatodiki hajnali roham hatalmas vérveszteségébe került a német csapatoknak, s a támadó páncélosok közül is jelentős százalék maradt ott „döglötten*’* kilőve, a Vörös Hadsereg egységeinek állásai előtt. A német hadvezetés azonban nem vonta vissza csapatait, hanem újból rohamra küldte azokat. Nem egy helyen elkeseredett kézitusára került sor, de a szovjet csapatok nem adták fel állásaikat. !.v Kilenc nap «? Március hatodikától tizenötödikéig terjedő időben több nap is volt, amikor a német csapatok tizennyolc-húsz rohamot intéztek a szovjet csapatok állásai ellen. Jelentős térnyerésre azonban így sem tettek szert a német egységek, s a tizedikét követő napok rohamai már azt jelezték, hogy a német csapatok kifulladtak, felhasználták utolsó ember- és anyagi tartalékaikat is, képtelenek végrehajtani a führer parancsát, nemhogy a Dunát elérjék, hanem még az első két nap célkitűzéseit sem tudták végrehajtani. Március tizenötödikére a német támadás teljesen megállt, már nem indultak rohamra a német csapatok. A tizedik napon, azaz március tizenhatodikón azonban új támadás indult. Ezt a támadást azonban már a szovjet csapatok indították. A 2. ukrán front csapatai Mali- novszkij marsall, és a 3. ukrán front csapatai Tolbuchin marsall parancsnoksága alatt támadásba lendültek. Hatalmas tüzérségi előkészítés utón ellenállhatatlan roham indult, amelynek érzékeltetésére elég egyetlen számadat: március 16-tól 24-ig a 3. ukrán front csapatai száz kilométeres szélességben hetven kilométert nyomultak előre. Ezt a rohamot a német hadvezetés már képtelen volt megállítani, az elkeseredetten védekező német csapategységek a roham ütemét is alig lassíthatták. Sorra szabadultak fel a német-nyilas rémuralom alól falvaink és városaink, s 1945. április 4-én egész hazánk szabad lett. A Harmadik Birodalom utolsó próbálkozása valóban az utolsó volt. Április ötödikén már Becsben voltak a szovjet csapatok, s megállíthatatlanul törtek előre Berlin, a fasizmus fellegvára felé. De ekkor a felszabadult magyar nép első lépéseit tette már a szabadság útján T.. K. L. — Az elsőn. — Még csak az első? Bezzeg, néhány év múlva ennyi idő alatt a liftrakéta fúvókéinak segítségével ennyinél rö- videbb idő alatt már a kilencvenedik emeleten lennénk. — Most azonban szuszogunk a fáradtságtól. — Nem kell panaszkodni. Már a másodticon vagyunk. Az á ross'z, hogy a széles liftaknát meg kell kerülni és így többet kell járni az emeleteken. Mondanom sem kell, hogy a jövőben nem is lesz liftakna. Kötél sem lesz. A felvonó földi parancsra hagyja el a vezérlőállomást. Gyorsan megy és simán fékez. A sebesség nagyságának valószínű csökkentési értéke mintegy 300 méter lesz másodpercenként. — Honnan tudod ezt ilyen pontosan? — Már a negyedik emelet? Üljünk le egy kicsit a lépcsőre. Várj, kiterítek egy újságot. Újság mindig van nálam. Jól jön, ha két emelet között elakad a lift. Ezt a vezérlőberendezést és csökkenési értéket is az újságban olvastam, várakozás közben, unalmamban. Na, gyerünk. ■} Meglátod, simán felérünk az % ötödikre. Csak egy kicsit szúr $ az oldalam. Szóval, a sugár- % hajtóműves lift lesz a jövő $ felvonója. Állj meg egy picit, £ amíg kiszuszogom magam. Na, £ indulás! Így ni, ez már az % ötödik. Persze, eljön az idő, £ amikor egyáltalán nem lesz 0 felvonóra szükség. Automa- £ likus szívóberendezés felszív- f ja az embert a kívánt magas- í ságba. Mindenkinél lesz egy f ilyen zsebszívó-készülék. Pil- f latiatok alatt a kilencvenedi- % ken leszünk. Na, végre, a ha- í todik. De ne csengess be, egy % kicsit pihenünk. Az asztmám. $ Na, most már csengethetsz. $ Ez is elavult dolog, ez a nyo- % mócsengő. Ezt is felváltja ff majd a hanghúllámoktól meg- szólaló csengő. Mi az, nincse- % nek itthon? Hallatlan! Süme- % gi megfeledkezett rólunk! Hiá- % ba másztunk fel hat emeletet. £ Most indulhatunk lefelé. Ha $ a házfelügyelő kapott volna £ srófot, most csengetnénk £ neki, és levinne liften. No, £ de hol leszünk ettől néhány í év múlva! Egyszerűen betűiünk egy általunk irányított íj légörvénybe és azon lesiklunk j a földszintre. Ne siess úgy ... f Megint szúr az oldalam. Ül- f jünk le egy kicsit a lépcsőire.. . Mit hoz a jövő, öre- \ gém ... *■ Palásti László AZ IDŐJÁRÁS ŐRSZEMEI A meteorológiai állomás érsélteny műszerei vihart jeleznek. A Kaspi-tengerben egy acélvázon elhelyezett izbergi meteorológiai állomás munkatársai azonnal értesítik a környéken levő repülőtereket a tengeren levő utasszállító és teherhajókat, halászbárkákat. A meteorológiai szolgálat dolgozói éjjel-nappal őrhelyükön állnak, s nyári hőségben, téli fagyban fáradhatatlanul jelzik az időjárást. Tizenkét éve irányítja az állomás munkáját G. Heilik meteorológus, aki 25 esztendeje dolgozik ebben a szakmában.