Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-27 / 72. szám

Fí*T MEGY v/í»‘/«P 1962. MÁRCIUS 27, KEDD ESZAK-ANG0LA FOLYTATJA A HARCOT Az angolai hazafiak ellen büntető hadjáratokat folyta­tó portugál gyarmatosítóknak nem sikerült elfojtani a nem­zeti felszabadító mozgalom füzét. Észak-Angolában — ahol a felkelők fő erői van­nak — a hazafiak csapatai tá­madásokat intéznek a portugál gyarmati csapatok őrjáratai és alakulatai ellen. Indonéz-holland összetűzés Megszakadtak az indonéz—holland tárgyalások A holland haditengerészet szóvivője vasárnap nyilatko­zatot ismertetett. Kijelentette, hogy a hét végén Waigeo szi­getén egy, vagy több indonéz csapategység szállt partra i Gag szigetének közelében, Csak nyolc percig tartott a leszerelési értekezlet plenáris ülése Rusk felszólalása elmaradt A tizennyolchatalmi lesze­relési bizottság genfi értekez­letének 9. plenáris ülése hét­főn délelőtt néhány perccel, magyar idő szerint tíz óra után összeült. Az elnöklő Rapacki lengyel külügyminiszter bejelentette, hogy vasárnap este szívroha­mot kapott és meghalt T. G. Narayanan indiai diplomata, az ENSZ egyik képviselője a leszerelési értekezleten. A plenáris ülés ezért csak nyolc percig tartott; Rusk külügy­miniszter hétfőre tervezett fel­szólalását is elhalasztották. Letartóztatták a bonni rendőrség politikai osztályának vezetőjét Bonnban nagy feltűnést keltett az a bejelentés, hogy letartóztatták Heuchert rend­őrfelügyelőt, aki a bonni rendőrség politikai osztályát vezette és többek között fel­adatai közé tartozott a kül­földi államférfiak látogatásá­val kapcsolatos biztonsági rendszabályok végrehajtása. Mint a lapok megírják, Heuchert több magas külföldi kitüntetés tulajdonosa. Ileu- chert ellen azt a vádat emel­ték, hogy erkölcsbe ütköző bűncselekményt követett el függő viszonyban levő beosz­tottjával szemben. Qránhm támad az OÁS (Folytatás az 1. oldalról) velük, ahogy szembeszáliunk forradalmunk kezdete óta.’4 Christian Fouchet, az új algériai francia főbiztos vasárnap rádióbeszédet mondott. Figyelmeztette az európai te­lepeseket, hogy nagy hibát követnek el, ha nem fogad­ják el a fegyverszüneti meg­állapodást. Felszólította őket, ne kövessék azokat az „őrül­teket és bűnösöket”, akik pol­gárháborút akarnak szítani Algériában. Hangsúlyozta, hogy az egész világ haragját vonják magukra, ha nem haj­landók támogatni a békés rendezést, majd hozzátette, hogy az anyaország népe dön­tő többséggel foglal majd ál­lást a fegyverszünet mellett az április 8-án tartandó nép­szavazáson. Az AFP francia hírügynökség közlése szerint a francia kül­ügyminisztérium bejelentette, hogy az algériai ideiglenes kormány szovjet részről tör­tént hivatalos elismerése nyo­mán „lehetetlenné vált a francia—szovjet diplomáciai kapcsolatok nagyköveti szin­ten való fenntartása”. A francia álláspont szerint az eviani egyezmény nem vál­' Vízügyi Építő Vállalat, Központi Gépjavító Üzeme Vecsés vasesztergályosokat, autogénhegesztő vizsgával rendelkező szerelő lakatosokat, edzőt, hegesztőt, lemezlakatost, raktári kiadót keres felvételre Jelentkezés az üzem telephelyén: Vecsés, Dózsa György út Munkásszállás nincs Egészséges, vérvizsgált állományból származó NAPOSCSIBE korlátlan mennyiségben megrendelhető a földművesszövetkezetnél Ára darabonként 4 FORINT toztatta meg Algéria jogi helyzetét. Algéria az önren­delkezés napjáig Franciaor­szág szuverén területének te­kintendő bel_ és külpolitikai­lag egyaránt. Az algériai ideiglenes kor­mány szovjet részről történő elismerésének bejelentése után Couve de Murville kül­ügyminiszter két ízben fogad­ta Vinogradovot, a Szovjet­unió párizsi nagykövetét és felhívta a figyelmét ar­ra, hogy a szovjet kor­mány e legújabb döntése „nem maradhat követ­kezmény nélkül”. „A szovjet kormány semmi­féle hajlandóságot nem muta­tott arra, hogy megváltoztas­sa döntését. A külügyminisz­térium ebből csak azt a kö­vetkeztetést vonhatta le, hogy a francia—szovjet kapcsolatok nagyköveti szinten való fenn­tartása lehetetlenné vált. Be- jean moszkvai nagykövetet \ tehát tanácskozásokra Párizs­ba rendelték és Vinogradovot felkérték, vegye fel közvetle­nül a kapcsolatot kormányá­val Moszkvában” — fejeződi* be a francia külügyminiszté­rium nyilatkozata. Rrn Khedda válasza Hruscsov iizrnelrrc Ben Khedda, az Algériai í Köztársaság ideiglenes kormá-: nyának elnöke, szombaton vá- j laszolt Hruscsov szovjet mi-1 niszterelnök üzenetére. A válaszban, amelyet az Al- j gérie Presse Service ismertet,! Ben Khedda a többi között ■ megállapítja: az algériai ideig- j lenes kormány elfogadja a j diplomáciai kapcsolatok fel- j vételére tett szovjet javasla- \ tot. „Ez az üzenet — hangoz-1 tatja a válasz — értékes bátorítás népünk­nek és újabb megnyilvá­nulása az algériai és a i szovjet nép kapcsolatai szilárdságának. Az algériai nép soha nem felejti el azt az állandó tá­mogatást, amellyel a Szovjet­unió harcunk sikerét elősegí­tette”. Elfogták Joiih.iud voll tábornokot Párizsba szállították Ed­mond Jouhaud volt táborno­kot, Sálán hadseregének nyu­gat-algériai főparancsnokát. Jouhaud-t, akit az áprilisi puccskísérlet után távollété­ben halálra ítéltek, Oranban fogták el szárnysegédével és testőreivel együtt a francia karhatalmi erőkj egy indonéz felségjelű re­pülőgép tüzet nyitott egy holland hajóra, illetőleg egy holland repülő­gép feltartóztatott egy indo­néz őrhajót, Nyugat-Irián déli partvidékének közelében. (Az említett szigetek holland köz- igazgatás alatt álló indonéz területek, Nyugat-Irián köz­vetlen szomszédságában.) A holland kormány nyilat­kozatban fejezte ki „megüt­közését” az események miatt. A miniszterelnökség szóvivője közölte, hogy a holland kor­mány hamarosan összeül a történtek megtárgyalására. Achmad Jani vezérőrnagy, a nyugat-iriáni felszabadító hadműveletek vezérkarának vezetője a holland közlemény­nyel kapcsolatban kijelentette, kapott olyan jelentéseket, amelyek igazolják a holland állítás egy részét, ti. azt, hogy összecsapás és tűzharc zajlott le a két fél között. Az azonban nem felel meg a valóságnak, hogy Indonézia csapategysége­ket szállított volna part­ra holland közigazgatás alatt álló területen — jelentette ki Jani. — Hozzá­fűzte, hogy ilyen összeütközé­seknek mindig van valószínű­sége, minthogy egymás terü­letének közelében mindkét fél felderítő mozdulatokat végez. Malik, az Indonéz Köztár­saság moszkvai nagykövete, aki hazáját képviselte a Wa­shington közelében folytatott bizalmas indonéz—holland tárgyalásokon, vasárnap haza­érkezett Djakartába. A UPI jelentése szerint közölték, hogy Sukarno elnök úgy döntött, a nagy­követ egyelőre nem tér vissza tárgyalni az Egye­sült Államokba, s ez arra mutat, hogy az in­donéz—holland tárgyalások megszakadtak. Sukarno elnök Subandrio külügyminiszter, Jani vezér­őrnagy, valamint Malik nagy­követ vasárnap megbeszélést tartott. Jani vezérőrnagy ez­után úgy nyilatkozott, hogy Indonézia további lépéseket vár holland részről, és amennyiben ezek a tárgyalá­sok kilátásait javítják, Indo­nézia hajlandó folytatni a megbeszéléseket Hollandiá­val a nyugat-iriáni kérdés­ről. „A kapu még nincs telje­sen zárva” — mondotta Jani Vádolunk Raul Castrot miniszterelnökhelyettessé nevezték ki Hivatalosan közölték, hogy a kubai forradalmi kormány átszervezése során létesített miniszterelnökhelyettesi tiszt­ségre Raul Castrot nevezték ki. Több ezer szovjet állampolgárt tüntetett ki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa az atomipar fejlesztésében szerzett érdemeiért A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége több ezer embert tüntetett ki azo­kért az érdemekért, amelye­ket az atomipar fejlesztésé­ben, a tudomány és technika fejlesztésében új, nagy ható­erejű termonukleáris fegyver­fajta kidolgozásában, tökélete­sítésében és kikísérletezésében szereztek. Kennedy elnök találkozott Eisenhowerra! Kennedy elnök és Eisenho­wer tábornok szombaton há­romnegyedórás megbeszélést folytatott a volt elnök palm- springsi otthonában. Ez volt a két államférfi ne- gj’edik találkozója azóta, hogy Kennedy beköltözött a Fehér Házba. A szombati találkozóról nem adtak ki hivatalos köz­leményt, úgy tudják azon­ban, hogy Kennedy és Eisen­hower túlnyomórészt a nem­zetközi helyzetről folytatott eszmecserét. Megdöbbentő hír érkezett Bonnból: A nyugatnémet ható­ságok arra készülnek, hogy be­tiltják a Nácizmus Üllözöttei- nek Szövetségét. Természete­sen nagyon vigyáznak arra, ne­hogy sérelem essék a nyugat­német „jogállamon": bírósági I eljárást készítenek elő, „a de­mokratikus szabadságjogok vé. delméről” tesznek nyilatkoza­tokat. ,,a német nép érdekeire” hivatkoznak... A kenetteljes szávak, s a jo­gászi fondorlatok azonban nem tudják feledtetni, hogy az ül­dözők is, az üldözöttek is a mai nyugatnémet „demokráciában’’ ugyanazok, mint voltak két év­tizede Hitler „ezeréves biro­dalmában”. Nyugat-Németország terüle­tén már eddig is igyekeztek elfeledni és elfeledtetni az olyan világszerte borzalommal emlegetett helyek emlékét, mint Dachau, Bergen-Belsen, Neuengamme, vagy Papen­burg; igyekeztek nem említeni azoknak a nevét, akik ezekbe és a más hasonló haláltáborok­ba űzték az emberek százez­reit Európának szinte minden tájáról; igyekeztek nem szólni arról, hogy hol is készültek a krematóriumok kemencéi, a gázkamrák gyilkos gáza; igye­keztek feledtetni, kik voltak azok, akik üzelmeáket ingyen munkaerővel, úgynevezett „idegen munkásokkal” virá- goztatták fel, akik a kivégző­osztagokat vezényelték, a meg­gyilkoltak értéktárgyain osz­tozkodtak, s pénzt csináltak még az elpusztított emberek hajából is. Ezekről beszélni nem ..di­vat” a bonni államban. Ott illik elfelejteni, hogy az igaz­ságszolgáltatás legmagasabb posztjain ma azok osztják az igazságot „az egyedül legi­tim nyugatnémet demokrá­cia”, nevében, akik két évti­zede még ugyanerről a hely­ről „a Führer” nevében hir­dettek ítéleteket... Ott, a Rajna partján, illik elfelej­teni, hogy a hadsereg élén ugyanazok a tábornokok áll­nak, akik hadifoglyokat ölel­tek halomra, a gépfegyve­rekkel lövették a megszállt területek polgári lakosságát... Ott, a nyugatnémet szalonok­ban illik elfelejteni, hogy a pénzvilág nagyjai, akik ma milliókat adnak Adenauer pártjának választási propa­gandájára — három évtizede még Hitler náci pártjának kasszáját töltötték meg, két évtizede pedig a megszállt területekről gyáraikba haj- I tott kényszermunkásokon i növelték millióikat, i Hogy is ne volna számuk­ra kellemetlen az a szövet­ség, amely puszta létével is tetem rehívj a a gaztetteit elkövetőit! Hogy is ne vol­na számukra kellemetlen, hogy azok, akiknek elpusz­títására már nem volt ide­jük, azóta is fejükre ol­vassák embertelen bűneiket! Ez a szövetség, amelynek be­tiltására készülnek a „rop­pant demokratikus” nyugat­német állam hatóságai, az ártatlanul legyilkolt har­mincezer német kommunis­ta és százezernyi más né­met hazafi emléke mellett őrzi a többi között Mauthau- senben elpusztított tizenhá­romezer magyar hazafi em­lékét, továbbá a több ezernyi angol, amerikai és szovjet hadifogolyét, akiket a nem­zetközi jog és a harcban álló felekre kötelező konvenciók sutbadobásával lőttek halom­ra. A nácizmus üldözöttel szö­vetségének tervezett nyugat­németországi betiltása ismét eggyel több bizonyítékkal szolgál a világnak, hogy mi Ítészül a bonni államban, a német imperializmus mosta­ni sasfészkében; s ismét egy- gyel több bizonyítékot nyújt arra, hogy a Német Kom­munista Párt betiltása 1956 nyarán egy nagyon veszélyes folyamat kezdete volt. A sor­rend már ismert — hiszen ugyanazok csinálják, mint harminc évvel ezélőtt: elő­ször a kommunisták törvényen kívül helyezése, aztán foko­zatosan mindenkinek börtön­rácsok mögé zárása, aki a mindinkább fasizálódó bonni rendszert nem helyesli. A né­met békemozgalom, a demok­ratikus nőmozgalom, a sza­bad német ifjúság — mind­ezek már nyugatnémet terü­leten a betiltás sorsára jutot­tak: de semmi sem bizonyítja ma jobban, hogy merre halad a bonni állam, mint annak a szövetségnek a tervezett betil­tása, amely kipróbált antifa­siszta harcosokból áll. A nácizmus üldözöttéi szö­vetségének betiltása Bonn sze­rint állítólag „a demokrati­kus szabadságjogok védel­me” miatt szükséges. A nácizmus üldözöttéi szö­vetségének tervezett nyugat­németországi betiltása min­den haladó szellemű ember arculcsapása, a fasizmus ál­dozatainak kigúnyolása, kihí­vás mindazokkal szemben, akik hazájuk szabadságáért küzdöttek a tengeren túl, s az óceánon innen. Vádoljuk a gyilkosokat és cinkosaikat. Haynal Kornél A békés egymás mellett élés politikája és a nemzeti felszabadító mozgalom $ A polgári propagandisták ^ koholt ellentmondásokat ke­resnek a szocialista országok ^ politikájában. Ellentmondást ^látnak abban, hogy a szocialis­ta országok a békés egymás ^mellett élés politikáját folytat­ták, ugyanakkor pedig határo- í zotta-n támogatják a népek f függetlenségi és szabadságkor- Icát. A nemzeti felszabadító í felkelések és háborúk igazsá- ^ gosságának és törvényességé- ^ nek elismerése valójában egy- Í általán nem ellentétes a békés $ egymás mellett élés elvével, ^ amely a különböző társadalmi ^ rendszerű államok kölcsönvi- ^szonyának szférájába tartozik. ^ Ez az elv volt és marad a ^ Szovjetunió és más szocialista j országok külpolitikájának fő 6 irányvonala. Ezek az országok ? mindamellett nem mondanak te és nem mondhatnak le ár­tól. hogy támogassák a népek ^ osztályharcát. vagy elnyomóik ^ellen folytatott nemzeti felsza- ^haditó harcát, függetlenül ot- í tói, hogy milyen formákat ölt \ez. Az imperializmus védelme- t°i demagóg módon a burzsoá ^ társadalom antagonisztikus ^ osztálwiszonyaira. s a gyarma- ^ tosítók és az elnyomott népek ^ viszonyára is ki akarják ter- ■ ^ ieszteni a békés egymás mel- | lett élés elvét. így szeretnék á törvényesíteni a gyarmatok és félgyarmataik alárendelt hely­zetét és megnehezíteni a gyar­mati népek jogvédelmi és sza- balságharcát. Szeretnék meg­fosztani ezt a harcot a szo­cialista világrendszer támoga­tásától. Am senki sem képes visszatartani a népeket attól, hogy szabadságra törekedje­nek. Nem lehet tartós, nem állhat fenn örökké semmiféle olyan rendszer, amely a népek elnyomásán és kizsákmányolá­sán alapszik. Az egész történelem azt bizonyítja, hogy nem lehet el­fojtani a népekben a haladás és a boldogulás vágyát. Jel­lemző erre maga az Egyesült Államok, amely az angol gyar­mati uralom ellen viselt szí­vós felszabadító háborúban született meg. Sok más ország is, amely ma a gyarmati el­nyomást képviseli, a múltban ismételten fegyveres függet­lenségi harcot folytatott. A gyarmatosítók tehát azokat a jogokat szeretnék megtagadni a gyarmati és függő országok népeitől, amelyekért, annak idején Európa és Amerika ha­ladó burzsoáziája is harcolt. Ázsia. Afrika és Latin-Aroe- rika népei erélyesen elítélik ézt az álláspontot. Védelmezik jogukat a szabad és független fejlődésre, védelmezik azt a jogukat, hogy a nemzeti fel­szabadító mozgalom bármely eszközét és formáját igénybe vegyék, amennyiben a gyar­matosítók kényszerítik őke1 erre. Megjegyzendő azonban hogy az ázsiai és afrikai or­szágok egyes politikusai elvi­leg elutasítják a fegyveres megmozdulást és azt a néze­tet vallják, hogv csak erősza­kot kizáró, békés eszközökkel szabad harcolni a koloni.aliz- mus ellen, A marxisták nem vonják kétségbe a gyarmatellenes harc erőszakot kizáró mód­szereiért síkraszálló emberek becsületességét. Tudják, hogy sokakat közülük a gyarmati hatóságok megtorlásai súj­tanak. Mi, marxisták azon­ban nem értünk egyet és nem érthetünk egyet a fegy­veres harc elvi elutasításá­val. Az erőszakmentesség elmélete nem ad választ ar­ra a kérdésre, hogy mi tör­ténjék abban az esetben, ha a békés eszközök nem vezet­nek eredményre, s a gyarma­tosítók nem mondanak le az erőszak alkalmazásáról. Akik az erőszakmentesség álláspontjára helyezkednek, ténylegesen a gyarmatosítók kezére játszanak. A gyar­matosítók éppen azt akar­ják, hogy a népek mondja­nak le az erőteljes szabad­ságharcról. Maga az élet, a nemzeti fel­szabadító mozgalom gyakor­lata igazolja, hogy tartha­tatlan az erőszakmentesség elmélete. Sok nép tudvalevő­leg békés, erőszakmentes eszközökkel kezdte meg füg­getlenségi harcát, s a gyar­matosítók tömeges megtor­lásokkal, börtönbüntetésekkel és kivégzésekkel válaszoltak erre. A népek nem ülhet­tek ölhetett kézzel, nem nyugodhattak bele rabszolga helyzetükbe. Kénytelenek vol­tak harcra kelni és fegyvert fogni, hogy megvédjék jo­gukat a szabad életre. A fegyveres harc fontos szerepet játszott és játszik továbbra is a gyarmati és függő országok népeinek fel- szabadulásában. A kapitaliz­mus általános válságának első szakaszában, amikor még nem alakult ki a szo­cialista államok hatalmas tábora, s az imperializmus túlerőben volt a nemzetközi küzdőtéren, gyakorlatilag a fegyveres harc volt a gyar­mati és függő országok né­peinek egyetlen eszköze a nemzeti függetlenség kiví­vására. Meggyőzően tanúsít­ja ezt Kína példája. Kíná­ban a fegyveres harc volt az idegen imperialisták és bel­földi reakció uralma ellen felkelt nép megmozdulásai­nak fő formája. Fegyveres harcban vívta ki teljes füg­getlenségét Mongólia. Ugyan­csak fegyveres harc árán szilárdította meg független­ségét Afganisztán és Török-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom