Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-25 / 71. szám

nsr ff EC» </£íi'lan 1962. MÁRCIUS 25. VASÁRNAP Öntözési továbbképző Inárcson A Dabasi Járási Tanács vég­rehajtó bizottságának határo­zata szerint a járásban min­den esztendőben két alkalom­mal továbbképző előadásra hívják össze a járás öntözési szakembereit. Az első előadás- sorozatot március 27-én Inár- cson, a község kultúrtermében tartják meg. A járás öntözési szakemberei Hentsei Sándor­nak, a Földművelésügyi Mi­nisztérium öntözési Igazgató­sága főelőadójának előadását hallgatják meg a korszerű le­gelőöntözésről és annak gaz­dasági kihatásairól. A szántó­földi öntözés agrotechnikájá­ról Járányi György, a Földmű­velésügyi Minisztérium Öntö­zési Igazgatóságának osztály- vezetője tart előadást, míg a nagyüzemi kertészeti öntözés feladatait Paksi Sándor, a Földművelésügyi Minisztérium Kertészeti Igazgatóságának főelőadója ismerteti. Az elő­adásokat vita, majd filmvetí­tés követi. A „rejtett" tartalékok egyike Holdanként 1000—1500 liter tej-, vagy 120 kiló hústöbbletet jelent a lucerna állványos szárítása A „kiskunsági-féle" a mezőgazdasági kiállításon A szakemberek körében or­szágosan is nagy érdeklődésre tart számot a Kiskunsági Ál­lami Gazdaság igazgatójának, Megyeri Vilmos elvtársnak kísérlete a szabadtartásos szarvasmarha-tenyésztésről. A „kiskunsági-féle” szabadtar­tásos istálló makettjét hatvan négyzetméter nagyságú terü­leten bemutatják az idén meg­rendezendő Országos Mező- gazdasági Kiállításon is. — A MEGYE földműves- szövetkezeteinek választott vezetőségi tagjai közül 1250- en vesznek részt a tanácsok által szervezett ezüstkalá- szosgazda-tanfolyamokon. Megyénk állattenyésztését, annak tenyésztési és termelési színvonalát a takarmány mennyisége és minősége ha­tározza meg. Mennyiségileg — takarmánymérlegünk szá­mait figyelembe véve — kü­lönösebb kívánalom nem me­rül fel, annál inkább a mi­nőség tekintetében. Az 1960— 61-es évben meglevő takar­mányfedezetünk 1:8,4 fehér­je-keményítő értékű takar­mány . etetését tette lehetővé. Az ötéves tervben meghatáro­zott célokat csak akkor tud­juk végrehajtani, ha megközelítjük az ideá­lis 1:6,6-os fehérje-kemé­nyítő értékarányt. A fentiek tehát azt jelentik, hogy az eddiginél sokkal több takarmányfehérjére van szük­ségünk. Ennek érdekében fel kell tárnunk a megye mező- gazdaságának valamennyi tar­talékát és összes lehetőségeit. Ennek egyik legfontosabb útja — amely nagy összegű beru­házást sem igényei — a be­takarítási veszteségek csök­kentése. Különös tekintettel vonatkozik ez az évelő pil­langós virágú takarmánynö­vények termesztésére és be­takarítására. Az évelős pillangós virágú takarmánynövények vetéste­rülete megyénkben mintegy 25 000 kh. A lucerna és a vöröshere helytelen betakarítása miatt évenként több mil­lió forintos veszteség éri a megye mezőgazdaságát. A renden történő szénaszárí­tásnál ugyanis a keményítőér­ték 25—50, az emészthető fe­hérje 30—35 és a karoftin 80 —90 százalékának elvesztésé­vel kell számolnunk. A legnagyobb veszteség a fehérjetartalom csökkenésével jelentkezik. Ez annál is sú­lyosabb, mivel az állatállo­mány fehérjeszükségletének a Sertéstenyésztési tapasztalatcsere a ceglédi Vörös Csillag Tsz-ben A Pest megyei Tanács mezőgazdasági osztálya és a Magyar Agrártudományi Egyesület Pest megyei szerveze­te március 29-én tapasztalatcserét tart a ceglédi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. A tapasztalatcserén a me­gye szakemberei a sertéstenyésztés legfejlettebb módsze­reit vitatják meg. A tapasztalatcsere programja: a meg­nyitót tartja és a vitát vezeti Mikolai Ferenc, megyei fő­állattenyésztő. a vitavezető előadást, A sertéstenyésztés és hizlalás megszervezése a termelőszövetkezetekben cím­mel Baksa Ottó, a Földművelésügyi Minisztérium főelőadó­ja tartja. Hozzászólásra felkérték Márkly Ernő megyei sertéstenyésztési felügyelőt. A vita és az összefoglaló elő­adás után Pólya Gyula, a termelőszövetkezet föállatte- nyésztője bemutatja a tapasztalatcsere résztvevőinek a tsz sertéstenyészetét. Új erdők a homokon: hárommillió facsemete ültetésére készülnek a Pest megyei tsz-ek Nagyszabású fásítási prog­ram megvalósítására készül­nek Pest megye termelőszö­vetkezetei és legeltetési bi­zottságai. A nagyüzemi gaz­dálkodás térhódítása kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy a nagy kiterjedésű, termé­ketlen homokvidékéket mind nagyobb mértékben erdősítés­sel hasznosítsák. Tavaly me­gy eszerte mintegy 1500 holdon telepítettek új erdőt, fasort, pótolták a kipusztult fákat. Az idén 4 260 000 forintot for­dítanak fásításra a megye mezőgazdasági művelésre al­kalmatlan területein. Majd­nem 6 000 000 lombosfa-cse- metét ültetnek el, s ebből több mint hárommilliót a termelőszövetkezetek tesznek földbe. Ezzel az idén 820 holddal gyarapodik az erdő­terület, s körülbelül ugyan­ekkora területen végeznek pót­lásokat, községfásítást. Szá­most termelőszövetkezetben nagy kiterjedésű erdősávokat telepítenék. (MTI) kielégítése, még a betakarí­tást veszteségek csökkentése árán sem biztosítható telje­sen. Több évi tapasztalat bizo­nyítja, hogy a renden szá­rított széna átlagos fehérjetar­talma hat-nyolc százalék kö­zött van. Néhány állami gaz­daság tapasztalata szerint a pillangós széna állványon szá­rításával a fehérjetartalom eléri a 10—12 százalékot, tehát ily módon mázsánként három­négy kilogramm emészthető fehérjével nyerünk többet. Mit jelent ez a holdanként! ! három-négy kiló fehérje me­gyénkben? Egy hold lucerna szénater­mését 20—25 mázsának véve, az állványos módszerrel hol­danként 60—80 kilogrammal több emészthető fehérjét ta­karítunk be, mintha termé­sünket renden vagy sodrai­ban szárítjuk. Ez a megta­karítás — tehát a 60—80 ki­logrammos emészthető fehér­jetöbblet — 1000—1500 liter tej megtermelésére elegendő. Az állami gazdasági tapasz­talatok szerint egy mázsa áll­ványos módszerrel szárított széna mindössze négy forint­tal kerül többe, mint az egyéb szárítás mellett, ugyanakkor mázsánként több mint 30 fo­rint értékű táplálóanyagot mentünk meg vele. Az állványon szárított szé­na, ha zsenge, korai bimbó­zás idejében vágjuk a lucer­nát, nemcsak a szarvasmar­hák számára, hanem lucernaliszt formájában a sertéseknek is kitűnő fe­hérjetakarmánya. Tápanyagát tekintve ez érté­kesebb, mint a közepes mi­nőségű korpa. A holdanként megtakar!- I tott 60—80 kilogrammos emészthető fehérje többlet 1000—1500 liter tej megter­melésére elegendő. A megyei tanács végrehajtó bizottsá­gának határozata értelmé­ben ebben az évben a termelőszövetkezetek kö­zös gazdaságaiban 8000 holdon kell bevezetni az állványos lucerna, illet­ve vöröshere szárítást. Ez — a minimális fehérje- többletet véve — 8 000 000 liter többlettej megtermelé­sére elegendő, vagyis 3000 li­teres tehenenkénti tejterme­lés! átlaggal számolva, több mint 2600 tehén évi tejter­melésével egyenlő. F.z a tej- többlet egy fő évi tejfo­gyasztását 150 liternek véve (tejtermékek is tejben szá­mítva), több mint 53 000 em­ber évi tejszükségletét elé­gíti ki. Az idejében betakarított és állványon szárított lucerna, ‘lisztté őrölve felér a köze­pes minőségű korpa fehérje- értékével. Egy kiló sertés­hús termeléséhez (fehér­hússertést véve) 0,5 kilo­gramm emészthető fehérjét számolunk. A gépgyár szerelői a szárító üzem kisciklon berendezését szerelik (Mihók felv.) A közgyűlésen elhangzott szó valóság lesz Verseny a negyvenmázsás májusi morzsolt kukoricatermésért a dánszentmiklósi Micsurin Isz-ben mázsánál — válaszolja kérdé­sünkre. — Hogyan érik ei á rtegy­venmázsás szemtermést? — Úgy, ahogyan azt tavaly a harmilncholdas kísérleti par­cellánkon elértük. Van mir ta­pasztalatunk, hogyan kell ki­kényszeríteni a fiádból, amit akarunk. Székely elvtárs elmondja be- I szélgetésünk során, hogy az el­múlt néhány évben kísérlete­ket folytatott a homoki kuko- ricatermeaziéssel. A kísérle­tek célja: bebizonyítani, hogy az Alföld takarmánynövénye is a kukorica. A kísérletek ki­terjedték a talajművelésre, a trágyázásra, a tőszámra és a | kukoricafa jt ákr a. i — Mit mutatnak a kisérle- : Lök? — kérdezzük Székely eiv- ! társtól. I — Tavaly az aszályos időjá- ! rás ellenére is olyan termést takarítottunk be, amilyet a környékben egyetlen tsz sem ért el. Az elmúlt év jó próbá­ja volt kukoricatermelési mód­szereinknek — mondja a fő- agronómus, majd így folytat­ja: — Az idén mind a három­száz hold kukoricaterületün­kön ugyanazokat a termelési módszereket alkalmazzuk, mint tavaly a kísérleti parcel­lánkon. Biztos vagyok benne, hogy az eredmény sem marad eh — Hogyan érik el az idén a 40 mázsás kukoricatermést? — Azzal kezdeném — mond­ja Székely elvtárs —, hogy ná­lunk az eke, ha kukorica alá szánt, csakis 35—40 centimé­ter mélyen járhat. Traktoro­saink tudják ezt, de ml ennek ellenére is állandóan ellen­őrizzük munkájukat. — Mi indokolja a szokásos­nál mélyebb szántást? — Az évi átlagos csapadék ezen a vidéken 500—550 milli­méter. Nekünk tehát akikor kell megfogni a vizel, amikor van. Sajnos, tavaly ősszel nem tudtuk az egész kukoricaterület alá felszánta­ni földjeinket. Mi fejeztük be a járásban először az ősziek vetését, így a traktorokat más, jobban rászoruló tsz-ekbe vit­ték. Ezért vár még hetven hold föld felszántásra. — Az őszi mélyszántás el­CSERÉPKALYHA-EPITEST Pest megye területén vállal ESZTERGOMI CSEREPKÁLYHAGYAR budapesti kirendeltsége Budapest IX., Bokréta utca 9. Telefon: 143—861. Piros arcú, bar­na fiatalember ko­pogtat szerényen, majd belép az iro­dába. A ceglédi Táncsics Termelő- szövetkezet elnö­két keresi. — Mészáros elv­társ, vegyenek fel a tsz-be. Budapes­ten, az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyárá­ban dolgozom, de Felsőmikebudán lakom. Szeretnék tttbon dolgozni. — Mit szól eh­hez az üzem? — Kétheti fel­— időt kell még ott letölte- nem és utána jö­hetek haza. — Rendben van. elvtárs, kérjen be­lépési nyilatkoza­tot a könyvelősé- gen. Amíg a kollé­gám a baromfite­nyésztés iránt ér­deklődik, a mun­kásfiú után. sietek. — Csilló Miklós a nevem — mu­tatkozik be moso­lyogva. — Miért akar visszajönni a fa­luba? — Jól éreztem magam az üzem­ben is, de sok időt elrabol a bejárás. Amíg nőtlen vol­tam, addig csak megjárta, de ta­valy ősszel megnő­sültem és most már több időt sze­retnék tölteni itt­hon. — Mennyit ke­resett a gyárban? — Ezerötszázat havonta, de ennyi itthon is meglesz. — Milyen fog­lalkozást választ a tsz-ben? — Ha lehet, fo- gatos leszek, vagy rakodómunkás a gépkocsin. Az üzemiben is gépko­csin voltam. Az irodában megtudom, hogy a fogatossóg köz­kedvelt munkakör a tsz-ben, mert a havi ötven mun­kaegységet is el­érik a kocsisok. Ehhez jön még a háztáji. — Teljesülhet Csilló Miklós kí­vánsága? — Szerencséje van, mert egy fo­gatolunk éppen most vonult be ka­tonának ... (n. i.) maradása nem gátolja majd a kitűzött cél elérését? .......... — » En néöi félek a korata- vászi' szántástól sem. Csapa­dék van elég és .ha lehét szán­tani, néhány nap alatt fel­szántjuk a hátralevő hetven holdat — válaszolja Székely elv-társ. A talajerő kérdésére terel­jük a szót. Erről a következő­ket mondja Székely elvtárs: — Nálunk a kukorica vagy lucematörés után kerül, vagy holdankint 200 mázsa szerves trágyát adunk. Ezután jön még a nagyadagú műtrágya. Holdankint 300 káló nitrogén, 200 kiló foszfor és 150 kiló káli tartalmú műtrágyát szó­runk ifci. Ezért van nagy szük­ségünk Frezenszki elvtárs ígé­retének beváltására. Akik tavaly látták a kísérle­ti parcellákat, csodálkoztak annak sűrűségén. Sokan jósol­gatták, hogy a nagy melegben „megf ullad” a kukorica. A hol- dankinti huszonháromezres lószám a tsz vezetőit igazolta. Elegen­dő talajnedvesség és talajerő esetén, még a dánszentmiklósi homok is elbírja a huszonhá­romezer tövet. Rövid számve­tést végez Székely elvtárs, majd ezt mondja: — Harmincdekás csövek mellett is 69 mázsás csöves­termést számíthatunk. Tavaly volt olyan tő, amely nyolcvan- dekás csövet adott. A beszélgetés során szobá­kénál a vetőmag ügye is. — Ma már kiváló hibrid­vetőmagok vannak. Én feltét­lenül híve vagyok a hibridve- tőmagnaik — mondja erről Székely elvtárs. A termelőszövetkezetben az elmúlt évben azt tapasztalták, hogy körülményeik között leg­inkább a martonvásári 1-es hibrid-kukorica, továbbá a ter­melőszövetkezetben előállított hibridkukorica adta a legjobb termést. — Csakis hibridkukoricát vetünk az idén is. Termelőszö­vetkezetünkben ma már ennek előnyeit senki nem vitatja — jelenti ki a főagronómus. A versenyt tehát komolyan veszik a dánszentmiklósi Mi­csurin Tsz-ben. Úgy készülnek fel a kukoricatermelésre, hogy a közgyűlésen elhangzott szó valóság legyen. Miliők Sándor A holdanként! 60 kiló emészthető fehérjetöbb­let tehát 120 kilós hits- sertés előállításának fe- ; he r j eszii kségle tét fedezi. 8000 hold évelő takarmány fehérjetöbblete csaknem 10 000 hízott fehérhús-sertés felneveléséhez elegendő. A megyében sok termelő- szövetkezet, kihasználva a te­let, már most készül az áll­ványok összeszerelésére. Az állványok előállításához szük­séges famennyiséget az AGROTRÖSZT megyei vál­lalata szerzi be az állami erdőgazdaságoktól. Az állvá­nyok előállítása darabonként 50—55 forintba kerül. A Nemzeti Bank hosszúlejára­tú hitelfedezetet nyújt min­den olyan termelőszövetke­zetnek, amely pillangós szé­náját, illetve pillangós ta­karmányát állványos mód­szerrel kívánja szárítani. A fenti számok elgondol­koztatóak, és érdemes most már bátrabb lépést tenni a iegfontosabb fehérjetermő ta­karmányunk, a pillangós szé- nafálék tápértékének meg­óvása érdekében. Mikolai Ferenc megyei főállattenyésztő Évi 200-300 vagon lucernaliszt í j A Kiskunsági Állami Gazdaságban a közelmúltban kezd- ! ték meg egy úgynevezett forrólevegős szénaszárító üzem épí- \ tését. Az üzem munkábaállításávai megvalósul az állatie- \ nyésztő szakémberek régi álma: úgy szárítják meg a lucernái, • hogy a tápanyag — főleg a fehérje és a karotin — nem megy \ veszendőbe. A Mosonmagyaróvári Mezőgépgyár által készített \ berendezés 400—800 fokos hőmérsékleten szárítja a lucernát és | * szárítás után meg is őrli. Az üzem, amelyet a közeljövőben l átadnak a szerelők, az idén kétszáz vagon lucemalisztet fcé- : szít a társgazdaságdk részére — jövőre 300 vagont — ezen- \ felül ellátja a gazdaság jelentős állatállományát az évelő ta- ; karmányok lisztjével. Figyelemre méltó vállalást tett Herceg József, a dánszent- mátkiósi Micsurin Tsz fülei üzemeLVöégének vezetője a zárszámadás.! közgyűlésen. Az üzemegységben dolgozók, nevé­ben vállalta, hogy az idén az üzemegység kukoricave tésterü- ietén átlagosan negyvenmá­zsás kukoricatermést érnek el — májusi morzsoitban szá­molva. Egyben fei szólította a vekerlei üzemegységben dolgo­zó tsz-tagokaí, hogy lépjenek velük páros versenybe. Herceg József bejelentését elismeréssel fogadta a tagság. Negyven mazsa, májusi mor­zsoitban? — ez igen. A veker­lei üzemegységben dolgozó ta­gok Kovács Ferencet, az üzemegység vezetőjét óíztat- gatták, fogadja el nevükben a versenyt. Ez meg is történt. A közgyűlésen jelenlevő ven­dégeket is tüzbehozta a két üzemegység közötti verseny, illetve az a szép cél, amit ma­guk elé tűzitek. Pre zen sziki Gá­bor elvtárs, a megyei tanács főagronómusa felszólalásában foglalkozott a versenykihívás­sal s bejelentette, hogy a me­gyei tanács is segíti a tsz-ta- gok versenyét: műtrágyát jut­tatnak a tsz-nek. A tagok nagy örömmel vették bejelentését. Negyvenmázsás kukoricater­més, májusi morzsoitban szá­molva, a dánszentmiklósi ho­mokon, vajon nem túlzás? Nem lőttek egy kicsit túl a cé­lon, amikor ilyen termés el­érésére vállalkoztak? Ezekre a kérdésekre Székely István elvtárstól, a termelő­szövetkezet főagronómusától kértünk választ. — Az üzemegységek vállalá­sa teljesíthető — mondotta Székely elvtárs. — Mi is ko­molyan vesszük a versenyfél- ajánlást. meg a tagok is — folytatja a főagronómust .— Van-e példa arra, hogy elértek már ilyen termést? — kérdezzük a főagronómustóL — Igen. tavaly májusi mor- zsoltra számítva, átlagtermé­sünk 24.07 mázsa volt. Volt egy olyan 30 holdas kisérleli parcellánk, amely 70 mázsás csövester­mést adott. Ez pedig májusi morzsoitban is több negyven „Ha lehet, fofalosleszek...“

Next

/
Oldalképek
Tartalom