Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-23 / 69. szám
1962. MÁRCIUS 23, PÉNTEK »EST HLcrrt kJCMap Hóban, sárban, fagyban Épül a Barátság kőolajvezeték biztosító vonala Meleg helyiségben ülünk. Fiatal barátunk könyökig felgyűrt ingben ül asztala előtt. — Kétségkívül sokkal barátságosabb itt, mint amikor az ember ódakinn jár, Bár, megvallva az igazat, én szívesebben járok-kelek még rossz időben is. A fiatal tervező Benárd Tibor. nem is vékony do ngá j ú legény. Izmos, friss, rugalmas, ahogyan ezt a szakmája is kívánja. — Mit csinál most? — Május elsejére működőképes állapotba kell helyezni a Barátság kőolajvezetéket, az országhatártól Százhalombattáig. Két kollegámmal együtt az én feladatom, hogy a működéshez szükséges távbeszélőhálózat, illetve vonal terveit elkészítsem. — Telefon az olajnak? — A távbeszélő állandó tájékoztatást közvetít a vezeték működéséről. Ha pedig valahol mű-szaki hiba jelentkeznék, úgy a felügyelők, vagy szerelők, bárhol rákapcsolódhatnak a levegőben futó vezetékre, s így értesülést adhatnak, vagy segítséget kérhetnek. Esetleg tájékoztatják a „fogyasztót” arról, hogy mennyi időbe telik a javítás. — Ezek szerint a telefon légvezetéken keresztül működik, s azonos nyomon halad, mint az olajcső. — Nagyjából. — Milyen gondjai lehetnek a tervezőnek? — Az országhatártól majdnem a végcélig be kell járnunk. s ezt nagyjából meg is tettük, azt az útvonalat, ahol a telefon vezet majd. — Nem sok hűhó ez néhány szál vezetékért? Egyáltalán miért kell ehhez tervező? — Mert a távbeszélő vonala több helyütt keresztezi a községekhez és gyárakhoz vezető magasfeszültségű áram útját. A keresztezés! pontokon magasabbra kell emelni a vezetékeket, hogy azok ne zavarják, vagy veszélyeztessék az alatta vonuló telefondrótot. — Feladat: kideríteni az új oszlopok magasságát, s azokat megkonstruálni. — Részben. Még nagyobb gondot jelent azonban ennek a műveletnek gyakorlati végrehajtása, tehát az új oszlopok felállítása, s a régi vezetékek átszerelése. Mindezt akkor .és úgy kell lebonyolítanunk, hogy amikor a munkák időtartamára megszakítjuk az áramszolgáltatást, az ne okozzon jelentős zavart, vagy kárt esetleg az üzemek munkájában, de ne jelentsen nagyobb kellemetlenséget a község lakosai részére sem. — Útvonal? — A határponttól — Dré- gelypalánktól Százhalombattáig — egy sor Pest megyei községet érintünk. így Váchartyánt, Vácrátótot, Ör- szentmiklóst, Kistarcsát, Pácéit, Vecsést, Alsónémedit, Taksonyt és Szigetcsépet. — Mikor kezdődött a terepszemle? — Jó egy hete kaptunk egy terepkocsit, s azzal indultunk árkon-bokron, szántóföldeken át: a szó szoros értelmében — toronyiránt. Meleg ételre, nyugodt étkezésre sok idő, lehetőség nem volt. Dagasztottuk a sarat, vagy meghúztuk magunkat a tereppel gyürkőző kocsiban, ahová kéretlenül is befütyült a szél. — Hány helyen kell átépíteni a magasfeszültségű vezetékeket? — Huszonhárom ponton dolgoznak rövidesen a szerelők. Mi e hónap végére elkészítjük, s átadjuk terveinket Jöhet a végrehajtás, a gyors vonalépítés, hogy május 'elsejére csakugyan helyén, s működésképesen álljon minden. A nagy teremből rajzokkal teli táblák között kifelé indulunk. Az ÉM Szerelőipari Tervező Vállalat Vas utcai irodáiban napok alatt elkészül a Barátság kőolajvezeték egyik terve. Odakinn most is havas, lucskos az idő, de amikorra kell, biztosan kisüt a nap. T. Gy. ÖNMAGUNK BECSÜLÉSÉÉRT Ne csak ültessünk ápoljuk is az erdőt Fásítási ankét a megyei tanácson Tegnap délelőtt — a Földművelésügyi Minisztérium Erdészeti Főigazgatósága, a megyei tanács, a KISZ, a Hazafias Népfront és a Budapesti Állami Erdőgazdaság képviselőinek jelenlétében t- fásítási ■' ankétot rendeztek a megyei tanácson. Az ankéten részt vettek a járások, községek erdészeti szakemberei, a KISZ-bizottságok és KISZ- szervezetek, a járási úttörő titkárságok, a tanácsok és a termelőszövetkezetek fásítási megbízottai. Keleti Ferenc, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke bevezető szavaiban Herman Ottót, a múlt század nagy természettudósát idézte, aki következetesen harcolt a magyar erdőkultúra ügyéért. Ismertette: országunk területének 14 százaléka erdő — Pest megyében jobb az arány: 16 százalék. Azonban ez a látszólag szép szám mégsem kielégítő, mert az alföldi, a homokos járásokban nagyon kevés a fa. Éppen ezért a megyei tanács — a kormány- rendelet szellemében — határozatot hozott: alapos felmérés után elkészítik, majd végrehajtják a távlati erdő- telepítési tervet. Ezután Tóth Sándor, a Bu- r dapesti Állami Erdőgazdaság p igazgatója tartott beszámolót, p Elmondotta, kevés a fánk, a különböző iparágak igényei- p nek kielégítése, és a szerfás p építkezésekhez a fa előterem- p tése — létszükséglet De nemcsak a „halott” fák- p nak, az élőknek, az er- p dőnknek is igen fontos a p szerepük. A szél és szá- : razság ellen óvják a ta- i lajt, meggátolják az eróziót, lekötik a futóhomokot. \ S az egészségvédelem és az i esztétika szempontjából sem j elhanyagolható az erdő. Tehát í fontos, nagyon fontos, hogy: mindenütt szívvel viseljék a; meglévő és a telepítendő er- i dő gondját. ! Az előadó ezután az elmúlt j év eredményeit ismertette. \ 1961-ben 772 hektárt fásítot- \ tak a megyében. Négyszázti-: zenegy hektáron pótolták a meglevő erdőket. Hétmillió forintot emésztett fel ez a munka — de nagyon hasznos befektetés. Tóth Sándor felhívta a jelenlevők figyelmét, hogy ne csak ültessék a suhángokat, csemetéket — ápolják is azokat. Majd arról beszélt, hogy a társadalmi szervek és különösen az ifjúság szervezete, a KISZ, a fásítás szép feladatában nagy szerepet vállalhat — s nagy szerepet is kell vállalnia. Végezetül megdicsérte azokat a termelőszövetkezeteket (a tsz-ek a területükön komolyan veszik a fásítást!) és a községi tanácsokat, ahol az erdők ügye jó kezekbe került. A lcocséri Petőfi Tsz, az al- bertirsai Dimitrov, az ápor- kai Aranykalász, a domonyi Dózsa Tsz és a letkési Búzakalász Tszcs, valamint a ta~ társzentgyörgyi tanács és a tápióbicskei legeltetési bizottság érdemel elsősorban dicséretet. Az Erdészeti Főigazgatóság és a Budapesti Állami Erdő- gazdaság pénzjutalmainak és okleveleinek kiosztása után került sor a vitára. Értékes javaslatok hangzottak el, a többi között a Magyar Vadászok Szövetsége képviselője részéről, majd — Tóth Sándor válaszai után — Keleti Ferenc zárta be az ankétot, hangsúlyozva: értékes kincsünk az erdő. Növeléséért, megóvásáért mindent meg kell tennünk! Hóekékkel tisztítják főútvonalainkat — Mondhatom, könnyebb bármit kapcsoltatni telefonon, mint a KPM Közúti Igazgatóságát! — Csodálkozik ezen? Mindenki minket keres ebben a téli tavaszban. Az útviszonyok érdekük? — Természetesen. Csakhogy engem melsősorban Pest megye érdekel' van-e valahol hóakadály? — Nézzük a jelentéseket. 6.45-kor Lajosforrástól jelentették, hogy igen sűrű a hóesés. Ha nem tisztítják el, hó- aikadály keletkezik. 10 percre rá Szada kért sürgősen hóekéket. Érdekes, hogy ugyanakkor Dobogókőn kisütött a nap s megindult az olvadás. Nagyon síkosak a Gödöllő környéki utak. Bár a hó magassága nem jelentős — mindössze tíz centi —, de csúszik. Teherautókat küldtünk' ki salakom!. 10 órakor Ráckeve jelentkezett, az ötvenhetes főközlekedési útvonalukon, a nuliatizenhetes kilométerkő között jelentős hóakadály keletkezett. Bár állandóan marják a hóekék, a szél a havat rövid időn belül visszafújja. Harminc centi hó borítja a dömsödi vasútállomáshoz vezető utat s átmenetileg járhatatlanná vált a makádi bekötőút. — De javasolnék valamit Hívjon fel újra délután s akkorra meglátjuk, mennyit változott a helyzet. ★ — Halló, Faltusz László gépésztechnikus? Éltem az enge- delemmel s érdeklődöm, mi újság útjainknál? — Jót mondhatok. A délelőtt folyamán az összes hóakadályokat megszüntettük. Valamennyi Pest megyei főútvonal járhatóvá vált. Ezt részben a hóekéknek, részben az időközben beállott elvadásnak köszönhetjük. Az utak salakozását viszont továbbra is fokozott erővel folytatjuk. (k. m.) Palásthy György, a rendező első asszisztense próbát tart 'Szirtes Ádámmal (MTI foto — Bojár Sándor felv.) Öreg harcost temettek Foton, a múlt héten. Jámbor István elvtárs végtisztessége gyászpompáját megadta a Váci Járási Pártbizottság, a községi pártszervezet és a tanács. Ravatalánál munkásőrök álltak díszőrséget, utolsó útját még ünnepélyesebbé tette a Dunakeszi Járműjavító dalárdájának gyászéneke. Koporsója előtt bársonypárnát vittek, azon kormánykitüntetést, jelét az elismerésnek, amelyben élete utolsó szakaszában részesült. Megadták hát neki a végtisztesség díszes külső formáját, noha — ahogyan manapság oly gyakran szokás — semmiféle szervezet vagy intézmény nem tekintette a saját halottjának. Pedig a hetvenkilenc esztendős korában elhúnyt egykori asztalossegéd nem is egészen egyszerű közkatona volt tizenkilencben, a nagy munkásvárosban, Újpesten, fontos poszton szolgálta a proletariátust, tagja volt a városi tanácsnak. Elszenvedte ezért a kommün után a harcos kommunistáknak kijáró üldöztetést. Még a várost is el kellett hagynia, így terült Fótra, ahol aztán a felszabadulás első óráiban öregen, de fiatalos lelkesedéssel részt vett a párt megszervezésében. Tisztelte a községi pártszervezet, az egész falu, és részvéttel állották körül koporsóját. Egyről azonban megfeledkeztek, nem értesítették elhúnytáról Budapest mai negyedik kerületének, Újpestnek a pártbizottságát, és igy java férfikora küzdelmeinek színtere, a város, ravatalára nem küldhette el még kegyelete virágait sem. Hibát követtek el a fótiak, de valljuk be, nemcsak bennük van a hiba. A régiekről, a magyar proletariátus rövid, de mégis nagy, első történelmi győzelmének még köztünk élő hőseiről tevés szó esik, holott nincs annyi szó, ami elegendő lenne. Igaz, a hivatalos elismerésből kijut nekik egy-egy szép kitüntetés, esetleg kiemelt nyugdíj formájában, a párt nyilvántartja személyüket, de a társadalom széles rétegei csak akkor vesznek csodálkozással tudomást arról, hogy ez vagy az az öreg harcos a történelmi múlt eleven emlékeként még köztünk járt, amikor néhány soros újsághírből kiderül, hogy X. Y., a munkásmozgalom régi harcosai elhúnyt. Holott önmagát becsüli meg a nép, ha történelmi múltját és annak élő, mag hölt szereplőit megbecsüli, érdemeiket akár zászlóként lobogtatva, és adott esetben — melyre a temetés mindig alkalom —» egy község szűk határain tül is felmutatja. Mert a valódi érdemek emlegetése és elismerése, nem személyi kultusz. Sz. E. Ahol több az egy, mint a kettő Megszoktuk, hogy üzemein einfcben egyre növekszik a szocialista brigádok száma. Meg azoké is, akik beneveznek a versenybe. Éppen ezért első pillanatban furcsának tűnik, hogy a Diósdi Csapágygyárban megfogyatkoztak a szocialista brigádok. Kettő volt, most meg, csak egy vám Pl« . Simják Pál a vezetője"'«* 1956-ban mártírhalált he Koncz Imre nevét viselik. De mi lett a sorsa a másik brigádnak, az. Inglis Mihály ónak? — A „Mezó Imre”-brigád feloszlott — hangzik a válasz. Furcsa, szokatlan dolog, hogy feloszlik egy szocialista brigád. Mi lehet az oka? Inglis Mihály brigádja az esztergaüzemiben dolgozott. Kétségtelen: ők voltak a gyár legjobbjai. Nem ismertek lehetetlent. Szinte napról napra eleget tettek a brigádmozgalom valamennyi követelményének. Azután egy szép napon eszükbe jutott, hogy tudnának ők többet is tenni. Milyen szép lenne, ha az esztergaüzem ajtaja fölé odakerülne a tábla: „Szocialista műhely”. Ha valameny- nyien szocialista módon dolgoznának, tanulnának, élnének ... A legközelebbi brigádérte- kezleten, vezetőik jóváhagyásával, elhatározták, hogy feloszlatják brigádjukat és valamennyien alakítanak egy- egy brigádot az „esztergában”, amellyel beneveznek a szocialista brigádversenybe. És a határozatból valóság lett. A Diósdi Csapágygyárban nőtt azoknak a brigádoknak a száma, amelyek el szeretnék nyerni a szocialista címet. Nem kellett sok idő, hogy az esztergaüzemiben dolgozók elhatározzák: elérik a szocialista műhely rímet. Elhatározásukat támogatta Pa- czolt Lajos, az üzem vezetője, aki nemcsak szaktudásával, hanem emberségével is ott áll brigádjai melletti Vállalásukat eljuttatták a gyár vezetőihez, akik a pártbizottsággal és a szakszervezeti bizottsággal közösen most dolgozzák ki a verseny feltételeit. Ha ezek elkészülnek, 5^egbes5é: éggé ... • hívják Wak valamennyi bng|ggf- zétőyét. megh»Hgaí.iák revételeúket és ezek nyomán szükség szerint helyesbíté- nek. Megkerestük Mudroch Frigyes elvtársat, a párt-végrehajtóbizottság titkárát, hogy megtudjuk, hogyan irányítja és támogatja a pártszervezet a szocialista brigádmozgal- mat Diósdon. — Minden negyedévben vb-ülésen foglalkozunk a brigádmozgalom helyzetével. Annak idején támogattuk az Inglis-'brigád elhatározását, most pedig szeretnénk, ha tervük, a szocialista műhely* mielőbb megvalósulna. Ehhez természetesen a magunk részéről minden segítséget megadunk. Megtudtuk még Mudroch elvtárstól, hogy mindkét szocialista brigád vezetője, Inglis Mihály és Simják Pál is pártonkívüli volt. Kiemelkedő munkájukkal, tanulási vágyukkal, akaratukkal érdemelték ki, hogy tagjelöltek, majd pedig párttagok legyének. Közeledik a szocialista brigádok vezetőinek országos tanácskozása. A Diósdi Csapágygyár tet küldöttel képviselteti magát a kongresszuson. Ott lesz Inglis Mihály és Simják Pál, hogy elmondják és megtett útjukkal bizonyítsák: előfordulhat, hogy több az egy, mint a kettő. Mert most már hét brigád közeledik a szocialista cím felé és ha tervük valóra válik, az esztergaüzemből nem- sokái-a szocialista műhely lesz. Thurzó Tibor Épül a Szovjetunióból Magyarországra vezető magasfeszültségű távvezeték Elkészült a Kárpátok felett vezető szakasza annak a magasfeszültségű távvezetéknek, amely Dobnotvor és a Tisza között épül — jelenti a TASZSZ —, a dobrotvori elektromos művektől a Tiszáig vezető több mint háromszáz kilométeres távvezetéken jut el majd a Szovjetunióból Magyarországra az elek i romos áram. A távvezeték a Tiszánál csatlakozik a magyar elektromos hálózathoz. Illetve a sajó- szögedi béketáwezetékhez, amelynek építése rövidesen befejeződik. Kétszáz hóid szőlő és gyümölcsös A szaporításhoz maguk gyökereztetik a szőlővesszőt A ceglédi Táncsics Termelőszövetkezet már most is jelentős szőlőterülettel rendelkezik, de az ötéves tervben tovább fejleszti ezt az üzemágat. A 212 holdnyi régi, kisüzemi telepítésű szőlő termőerejének állandó fokozása mellett | azt is célul tűzték ki, hogy ' 1965-ig száz hold új, nagyüzemi módszerekkel művelhető szőlőt telepítenek. A tér- ; vükben szerepel száz hold gyümölcsös telepítése is. Az idén tavasszal húsz holdon kezdik meg a telepítési munkákat, mégpedig az Ültetvényterv Vállalat által szállított gyökeres vesszők fel- használásával. A későbbiek során azonban arra törekedni nek, hogy saját maguk állítsák elő a gyökeres szőlővesz- szőket és ecélból szőlőiskolát létesítenek. Parrag János szőlő- és gyümölcstermesztő agronómus elmondotta, hogy P batholdas szőlőiskolát létesítenek az idén, amelyben fél- \ millió szőiővesszőt gyökerez- tetnek. A gyökereztetéshez eddig már négyszázhúszezer szőlővesszőt készítettek elő, amelynek nagy részét az Ültetvényterv Vállalat biztosította. A hiányzó, mintegy nyolcvanezer szőlővesszőt a tsz igyekszik a saját szőlőterületéről pótolni, és erre ösztönzi a tagságot. Vesszőnként 13 fillért fizetnek a tsz-tagnak, ha ; megfelelő minőségű szaporító- : anyagot szolgáltat a szőlőisko- : la számára. A szőlőnél gyorsabb ütemben igyekeznek teljesíteni a gyümölcstelepítési tervet a tsz-ben. A napokban már befejezésre kerül az első húszholdas tábla telepítése, amelyet nagy gonddal és szakértelemmel végeznek a tagok. Ugyanakkor, míg az ősszel csak tíz hold szőlőtelepítést terveznek, almából 56 holdat ' telepítenek be. LEGENDA A VONATON A Hunnia Filmgyárban a legenda a vonaton című új ma- i gyár filméi forgatják. A filmet Várkonyi Mihály írta, rendezője Rényi Tamás, operatőr Forgács Ottó. A film egyik nagy jelenete a kohónál játszódik le. A hatalmas díszletet a filmgyár egyik műtermében építették fel.
