Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-18 / 65. szám

1962. MÁRCIUS 18, VASÁRNAP A FÁSÍTÁSI HÓNAP HÍREI j Az ország fásításához ötmillió facsemetét nevelnek eb- J ben az évben a ceglédi erdészet csemetekertjeiben. A fásí- $ fást hónap allcalmával a ceglédi erdészet mikebudai cseme- £ tekertjében megkezdték a facsemeték kiszedését és szállítását. \ A homokos területről közel másfél millió akácfa csemetét \ szállítanak a napokban a termelőszövetkezetekbe és állami gazdaságokba. Az országutak mentén facsemetékkel pótolják a hiányokat. A budai erdészet dolgozói kanadai nyárfacseme- i tével ültetik be a Vecsés—Üllő közötti útszakasz széleit. A ceglédi erdészei mikebudai csemetekertjében az osz­tályozott akácfacsemetéket a későbbi szállítások idejéig elvermelik. Kiszedik az akáccsemetéket a ceglédi erdészet mikebudai csemetekertjében. A budai erdészet dolgozói a Vecsés és üllő közötti ország­út mentét kanadai nyárfacsemetével ültetik be. (MTI Fotó: Bereth Ferenc felv.) JÓ HÍR A DUNAI EVEZŐSÖKNEK Csónakkikötő épül Surány üdülőtelepen A Szentendrei szigeten, szem­ben Alsógöddel, a Duna part­ján fekszik a P ócsmegy erhez tartozó Surány üdülőtelep, amelyen már évek óta sok nyárilak, vikendház áll és szá­muk évről évre gyarapszik. Kedves üdülőhelye ez a telep a fővárosi dolgozóknak, ezen­kívül pedig túrái közben az evezősök is szívesen megpi­hennek partján. Eddig azon­ban a kikötést megnehezítet­te, hogy nem volt a telepnek csónakkikötője, amit különben a csónakkal rendelkező állan­dó üdülők is erősen hiányol­tak. Csónakháza már van a telepnek és most a régen óhaj­tott kikötő is megépül, előre­láthatólag már erre a nyárra. Most kapott hivatalos érte­sítést P öcs megy er községi ta­nácsa arról, hogy a csónakki­kötő építésére 61 ezer forintot bocsát rendelkezésére a Duna­kanyar Bizottság. Ebből a pénzből természetesen a be­tonkikötő és a csónakházig ve­zető sín csak akkor készülhet el, ha társadalmi munkában nem lesz hiány. Abban pedig nem lesz, mert azok, akiknek Surámy-telep tavasztól őszig második otthonuk, szívesen vállalják a munkát, csakhogy meglegyen a kikötő, amelyet különben a községi tanács há­zi kezelésben építtet meg. 250 ezer melegágyi ablakkeret, 314 előregyártóit hétvégi nyaralóház a Ssemfiezidrei Kocsigyár idei tervében Az idén is jelentős segítsé­get ad a mezőgazdaságnak a Szentendrei Kocsigyár. Há­romszáz fúvatott kerekű táb­lás kocsit készítenek két vál­tozatban. Az egyik fajta _ a szivattyús vízszállító, a másik a trágyaszóró és permetező kocsi. , A melegágyi ablakkeretből 250 ezer szerepel az éves terv­ben. Mivel a legtöbbre az év elején van szükség, azt kér­ték a gyártól, hogy az első negyedévben 110 ezer ablakkeretet készít­senek el. A gyár vállalta a többletmunkát. Megszervezték a második mű­szakot, s így eleget tudnak tenni az indokolt kívánság­nak. Az erdőgazdaságoknak négy­száz úgynevezett rönkközeiítő kerékpárt készítenek, a nehéz erdei munka megkönnyítése érdekében. Az eddig felsorolt gyártmá­nyok képezik a gyár éves ter­melésének egynegyedét. A töb­bit az ezer politúrozott mun­kaasztal, a negyvenezer cső­vázas szék, a 314 szétszedhető és bárhol felállítható hétvégi nyaralóház, a négyszáz kis­vasúti pályakocsi képezi. Kipróbálás alatt van az ol­vasóink által már ismert sze­mélygépkocsihoz kapcsolható camping utánfutó kocsi, ame­lyek gyártását akkor kezdik el, ha a kísérletek kedvező ered­ménnyel végződnek és az il­letékes szervek egyetértenek a gyártással. Ennek a kis gyárnak! a fej­lődésére jellemző, hogy három-négy év alatt két és félszeresére növelte az éves termelési értéket. A dolgozók száma viszont ez alatt az idő alatt mindössze hetvennel növekedett. Elsősorban, tehát a termelé­kenység növelésével gyarapo­dott a termelési érték. Évente 15 százalékkal nőtt a terme­lékenység a Szentendrei Ko­A MAI FIATALOK A szép márciusi napfény beragyog­ja az egyik kaku- csi özvegy asz- szony házát. A naptár március 4-ét mutat, vasár­nap van. Az öz­vegy, egyedülálló asszony, Magyar LÁszlóné, békésen alszik. Két fiatal em­ber eközben háza tetején javítja a háztetőt, amit az idő foga régen kimart, lent az udvarban pedig két fiatal lány rendezkedik, vág­ja a fát. Serényen dolgoznak és jó­kedvűen. Boldo­gok! Fiatal szívük erősen dobog az izgalomtól: mit szól majd az öreg néni, ha felébred és kijön? Már dél felé ha­lad az idő. Az öreg asszony felébred. Kijön az udvarra. Néz, néz és meg­telik a szeme könnyel. Csak most érti meg, mi volt az a zörgés, amit álmában hal­lott. Szólni sem tud! Csak néz és néz. A fiatalok pe­dig gyorsan hoz­zálátnak a benti munkához. Kály­hacsövei tisztí­tanak, ta.karíta- nak ... Fel-fel­hangzik vidám énekük, amely jelképezi a boldog ifjúságot. A néni pedig a munka vé­geztével kerül- fordul és hozza a kis pénzecskéjét, kétszáz forintot. Azt akarta a fia­taloknak adni munkájuk jutal­mául. A fiatalok megköszönik a pénzt, de el nem fogadják. ígérik, hogy máskor is meglátogatják és továbbra is segí­tenek majd. Az öreg néni nem tud mást mondani, csak azt, hogy hát ilye­nek a kommunista fiatalok! Ez történi Ka- kucson, amikor a KISZ-szervezét Ifjú Gárdája se­gítségére sietett egy magárama- radt özvegyasz- szonynak. Kleinei- ser János KISZ- titkár, Királyfal­vi Aranka, Szűcs Piroska és Kloclca István járt Ma­gyar Lászlónénál. Érdemes felje­gyezni nevüket, akik lelkes mun­kájukkal példát mutattak a többi KISZ-fiataloknak is. Kulcsár Ödön iskolaigazgató, községi párttitkár esigyárban, pedig az elmúlt öt évben mindössze 15 új gé­pet kaptak. A termelékenység növelésének fő eszköze tehát a munikaszervezés volt és je­lenleg is csak erre építhetnek­Megkönnyíti ezt a munkát, hogy az elmúlt években kiala­kult a gyár törzsgárdája. Sta­bil törzsgárdával sokkal köny- nyebb végrehajtani a szerve­zési feladatokat. Nagy része van ennek a törzsgárdának abban, hogy tavaly a tervhez képest 31 százalékkal csökkent az önköltség, több mint há­rommillió forint nyeresé­get adtak a népgazdaság­nak terven felül. Ezek az eredményeik önma­gukért beszélnek. A további fejlődés viszont megköveteli, hogy az illetékes felettes szer­vek most már azt is tegyék lehetővé, hogy több jó gé­pet vásárolhasson a Szentend­rei Kocsigyár. A párizsi kommünre emlékezünk Tavaly emlékezett meg a haladó emberiség a párizsi kommün kikiáltásának 90. év­fordulójából. Ma ismét március 18-át írunk és a megemlékezés nem kevésbé indokolt, mint egy évvel ezelőtt. De ma a kommünárdok népe úgy ün­nepli az első munkáshatalom születésnapját, hogy nemet ki­ált az algériai háborúnak és útját állja a plasztikbombás neofasiszta terrorlegényeknek Franciaországban. Ez ad kü­lönös jelentőséget 1962. már­cius 18-án a kommün megün­neplésének. A legnagyobb vívmány, ame­lyet a kommün a párizsi nép és az egész emberiség számá­ra alkotott — a munkáshata­lom volt. Lissagaray, a kom­mün harcosa és történetírója ezt jegyezte fel az első mun- háshatalom kikiáltásáról: ,JHa a március 18-i forradalomnak semmi mást nem köszönhet­nénk, mint a munkaügyi bi­zottság felállítását, akkor is többet tett volna a munkásért, mint Franciaország valameny- nyi burzsoá nemzetgyűlése 1789. május 5-e óta,.” A kom­mün legtöbb szociális intézke­dése ugyanis a munka- és ke­reskedelemügyi bizottságtól indult ki, melynek élén a n m- gyar és a nemzetközi munkás- mozgalom kiemelkedő alakja, Marx barátja, Frankel Leó ál­lott. A Ixrrrumün — bár nem ve­zette forradalmi munkáspárt — kétségtelenül munkáshata­lom, a proletariátus diktatúrá­ja volt. A róla szóló értékelé­sek közül Marx meghatározása is ezt hangsúlyozza: „Lényegé­ben a munkásosztály kormá­nya volt, a termelő osztálynak a kisajátító osztály ellen vívott harcának terméke, az a végre felfedezett politikai forma, amely mellett a munka gazda­sági felszabadítása végbeme­hetett.” Ugyancsak Marx emelte ki a kommün ama jellegzetességéi, hogy általa létrejött az osztály- szövetség egyfelől a munkás­ság, másfelől a kispolgárság és az értelmiség között. „Ez volt az első forradalom — írja Marx —, amelyben a munkás- osztályt nyíltan elismerték, mint az egyetlen osztályt, amely társadalmi kezdeménye­zésre képes, elismerte még a párizsi középosztály nagy tö­mege is — kiskereskedők, ipa­rosok — egyedül a nagytőkések kivételével." A párizsi kommün óriási nemzetközi jelentőségű ese­mény volt, amely új korszakot nyitott az emberiség történeté­ben. A kommün mérte az első nagy csapást a burzsoá rend­re és a burzsoá államra, s mu­tatta meg először, hogy a mun­kásosztály érett a hatalom át­vételére. Jelentősége akkor bontakozott ki igazán, amikor 1917 novemberében egy olyan hatalmas országban, mint Oroszország, győzött a prole- tárforradalym, majd a második világháború, után a munkás- osztály Európa és Ázsia számos országában meghódította a ha­talmat. A történelem bebizo­nyította, hogy a párizsi kom­mün a nemzetközi munltásosz- tá-ly hatalomra jutásának hősi előhírnöke. Dr. Vigh Károly VASÁRNAPI POSTA Ha a „miért"-re választ kap az ember Az apám néhány héttel ezelőtt meglátogatott és pa­naszkodott: „a gyárban le­építés várható!...” Egy bu­dapesti nagyüzem karbantar­tó részlegénél dolgozik, s so­hase elégedetlenkedett mun­kájával, keresetével. Mindig volt tennivaló valamelyik üzemrészben, ha pedig már mindennel végeztek, akadt feladat az irodák épületében^ Most pedig — panaszolta — napról napra csökken a mun­ka, a művezető pedig titok­zatos arccal jár-kél, s a szak­társak, akik általában hamar megtudják a híreket, azt re­besgetik, hogy leépítés lesz a karbantartóknál, mert túl nagy rezsivel dolgozik a válla­lat, s akik nem közvetlenül a termelésben vannak, mehet­nek . ; ; Heteken keresztül aggódott, gondolkozott, s érdeklődni kezdett más munkahelyeken dolgozó .szaktársaknál: le­hetne-e hozzájuk átmenni? Ezt az átmeneteit utolsó le­hetőségnek tartogatta. Nem szívesen vállalkozott volna rá..; Megszerette helyét, munkatársait;;; A gyár egy lépésnyire van lakásához. Most menjen máshová? .:; A napokban aztán derűs arccal újságolta, amikor fel­ugrottam hozzájuk, hogy vak­lárma volt az egész. Nem azért kevesebb a javítás, mert elbocsátás lesz, hanem azért, mert tavasszal új üzemrészt alakítalak ki, nemsokára kezdődik az épí­tési, s nem akarják az embe­reket szétszórni, minden kéz­re egyszerre, egy helyen lesz szükség ..: Nem kapkodhat­nak harmincfelé, f 4 Elgondolkoztam ezen az eseten, s tudok még sok, eh­hez hasonlót, amikor feles­leges izgalmat, szóbeszédet, indokolatlan nyugtalanságot okozott az emberek tájékozat­lansága, a válasz nélkül ma­radt „miért?“. Egyszerűnek látszó gazdasági intézkedés, legyen az kisebb normaiga­zítás, üzemrész átszervezés* vagy bármi más, az embe­reknek akár százait is izgat­hatja. De még kritikusabb, ha közéleti, politikai, társa­dalmi intézkedésről, rende­letiről, eseményről van szó. Természetesen az indoklásnál nem „csemegék” tálalására, nem „szenzációkra“ gondolok. Mindent a maga idejében, megfelelő felvilágosító szóval, de őszintén. Egyszerű dolog ez, az élet naponta száz és száz komoly problémát vet fel, mégis gondolkozni kell raj­ta, mert az egyszerű ügy abban a pillanatban nem egy­szerű már, amikor az embe­rekben — ha átmenetileg is — kétséget hagy, nyugtalan­ságot okoz. Elkerülhető ez? Elkerülhető, hiszen nem kell hozzá más, csak szándék a „figyelmesség”-re, s az, hogy a művezető, a szakszervezeti bizalmi, fontosabb esetekben a pártbizalmi illetékes kéz­ből kapjon megbízható tájé­koztatást, s felhatalmazást, sőt, utasítást: beszélgessen az emberekkel, adjon választ a „miért?“-re. Az elkerülhetőség mellett még * fontosabb a szükséges­ség! Egy gyár, egy termelő­szövetkezet vagjy akár egy hi­vatal tevékenységének ered­ménye elsősorban az ott dol­gozó emberek munkájától, aktivitásától, hangulatától függ. Persze, mindenképpen elvégzik feladatukat, hiszen vérükbe ivódott, hogy dolgoz­ni kell, vérükbe ivódott, hogy az életben a legalapvetőbb, a legfontosabb a munka, s az emberek többsége nem is tudna meglenni nélküle! De mennyivel jobb, ha teljes szívvel, lélekkel feladataira fordíthatja figyelmét, nem nyugtalanítja semmi, derűs, magabiztos. Érdeklődésűik, vá­laszt várásuk jó dolog, hi­szen társadalmi rendszerünk tanítja az embereket a köz­ügyek iránti érdeklődésre, a minden iránt megnyilvánuló érdeklődésre, véleményalko­tásra és véleménynyilvánítás­ra. Tovább megyek: ne csak a nyugtalankodó, látszólag érde­keket sértő intézkedéseknél kapjanak az emberek választ, felvilágosítást,- hanem a „mi­ért?” megmagyarázása terjed­jen ki azokra a feladatokra, célkitűzésekre is, amelyek jó végrehajtásától holnapunk függ. Be keli vonni az emberek százait, ezreit egy-egy akcióba. Ha látják a célt, még áldozatot is hoznak. Ezt bizonyítja pél­dául az az óriási értékű és óriási erkölcsi hatású társadal­mi munka, amit az emberek városokban, falvakban évről évre végeznek. De a közvetlen cél, a „miért?” világosan álljon mindenki előtt. Lássa tisztán a munkás, miért kell átszervezni az üzemrészt, mi a célja annak, s az új körülmények között meginduló zavartalan munká­nak mi lesz a haszna. Lássa a termelőszövetkezeti tag, hogy miiért kellett esetleg ötvenezer forinttal többet tartalékolni a kiosztás kárára, milyen új gép lesz abból, s milyen hasznot, milyen könnyebbséget hoz az. Lássa a hivatalnok, hogy az ügyintézés egy lépcsőfokának kikapcsolása, átszervezése mennyivel gyorsítja az embe­rek ügyes-bajos dolgainak in­tézését mennyivel rövidíti az „akta” .átfutási idejét”. Ne nélkülük, hanem velük! A felvilágosító szó, a tájé­kozottság, nemcsak egyszerűen nyugodt munkalégkört teremt, de a „beavatottság”, a „miért?” ismerete — mondhatjuk így — a „közügyek részesévé” teszi az embert... A rábízott fel­adatot így nemcsak egyszerű­en elvégzi kötelességből, meg­szokásból, de a végrehajtásért a jobb munkáért, a cél eléré­séért felelősséget is érez, mert nem „szenvedő” alanya, ha­nem alkotó, tudatos részese az ügyeknek. Ennek a gondolatsornak má­sik pólusa: ne csaik tájékoztas­sák az embereket azok, akik­nek ez feladatuk, hanem kér­jék is ki véleményüket. A jó kapcsolat teljességét ez adja. A munkahelyek zöménél így is van ez. de mennyivel jobb len­ne, ha mindenütt így történ­ne! ... A ránk váró nagy felada­tok nagy tervek végrehajtása során az eddigieknél is jobban akarunk támaszkodni az em­berekre. Építsünk jobban bi­zalmukra, együttérzésükre, részvételükre is. Az így nyert bizalom, aktivitás „megéri” a „figyelmességgel” járó fáradsá­got ... S ez a kérdés nemcsak átvezetés stílusának, hanem a párt tömegkapcsolatának kér­dése is! Tenkely Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom