Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-07 / 31. szám

1962. FEBRUAR 7, SZERDA ZstÉúdan 3 Egymillió forint értékű munka ingyen EGY KITŰNŐ BRIGÁD SZOMORÚ SORSA Nemcsak az építkezéseknél, hanem a legkisebb utca kije­lölésénél is nagy és jelentős szerep jut a kitűzőknek. Mun­kájukat kevesen ismerik és az elkészült épület, utca, vagy bármilyen létesítmény nem emlékeztet áldozatos tevé­kenységükre. A szakemberek — a geodéták — különbsé­get tesznek az ipari és más jellegű kitűző munka között. Az ipar területén lényegesen pontosabban, körültekintőb­ben és alaposabban kell dol­gozni. ' A Dunai Cement- és Mész- mű építkezésén a kitűzést a Mélyépterv egy munkacso­portja kezdte meg. A csoport törzstagjai 1960. február 1-én érkeztek a helyszínre. Jelen­legi brigádjuk 1961 márciusá­ban alakult és akkor négy műszaki és három segédmun­kás, úgynevezett figuráns dolgozott benne. Azóta el­nyerték a szocialista brigád címet. Az építkezésen mindenütt nagy szeretettel beszélnek ró­luk, mint olyanokról, akiknek semmiféle áldozat sem túl nagy. A megalakulás óta bri­gádjuk is megszaporodott. Készségesen bevették az úja­kat, nem féltek attól, hogy teljesítményüket rontani fog­ják. Ha sürgős munkájuk volt, nem tették le műszerei­ket a munkaidő végeztével, hanem szó nélkül tovább dol­goztak. Nem követelőztek, sem anyagi, sem erkölcsi elég­tételt nem kívántak időn túl végzett munkájukért cserébe. Pedig jócskán rádolgoztak a kötelező munkaidőre. Hogy csak egy-két példát említ­sünk, terven felül vállalták (el is végezték), a hatvan da­rab negyvenhat tonnás pillér kitűzését. Ezenkívül a KISZ- tábor csatornahálózatának, sportpályájának és egyéb lé­tesítményeinek pontos helyét is ők jelölték meg. Sőt, bár apróság, de híven igazolja a munkához és az építkezéshez való viszonyukat, a sportpá­lyán a meszelés munkáit is elvégezték. Brigádvezetőjük, Salacz Gyula, régi szakember, isme­ri a szakma minden csinját- binját. Jó segítőtársra talált Asbóth Györgyben, a brigád technikusában, aki egyébként a KISZ végrehajtó bizottság tagja és, mint ilyen, munká­ja mellett rendszeresen fog­lalkozik az építkezésen dol­gozó fiatalokkal is. Hiába kérdezgetjük őket, másoktól kell megtudnunk, hogy érték el kitűnő eredményeiket. Azt beszélik az építkezésen, hogy nem lehetett elég késő, ha a Salacz-brigádot hívták, ők per­cek alatt megjelentek, elvégezték a kitűzést, hogy tovább tudjanak dolgoz­ni az építkezés éppen legsür­gősebb helyén, aztán vissza­tértek saját félbehagyott mun­kájukhoz. Nekik is voltak azonban gondjaik és ezekkel többször fordultak saját vállalatukhoz, a Mélyéptervhez. Ezt azonban csak akkor tették, ..mikor már munkájukkal bebizonyították, hogy 'érdemesek a támogatás­ra. így például a Mélyépterv és a DCM közötti szerződés­ben az egyes kitűzések elvég­zésére a megbízástól számított nyolc nap állt rendelke­zésre, amellyel szemben a brigád valamennyi munkáját maximum két nap alatt vé­gezte el. Annak ellenére, hogy brigádjuk minisztériumi dicsé­retet és a -DCM-től több ízben is elismerést kapott, saját vállalatuknál — legalábbis a látszat ezt mutatja —, háttér­be szorítják őket. Többször kérték annak alapos mérlege­lését, hogy jár-e nekik ve­szélyességi pótlék. Mert mun­kájukat olyan körülmények között végzik, hogy az nem­csak veszélyes lehet, hanem az is. Sokszor hajmeresztő magasságokban kell dolgozni­uk több tízezer forint értékű műszerekkel, amelyekért Csaknem kétezer kisdedet gondoznak a megye bölcsődéiben Ez év eleje óta, miután megnyílt a ceglédberceli, a szigetújfalui és a dabasi já­rásban elsőnek a bugyi böl­csőde, Pest megyében már negyvenegy állandó jellegű bölcsőde nyújt összesen 1260 kisded számára napközben gondozást és ellátást. A me­gye 42. bölcsődéje Tápiókze- lén, a megszűnt szülőotthon helyén még ebben az eszten­dőben megnyílik. Negyven kisgyermek számára lesz hely benne. Az átépítési munkála­tokhoz előreláthatólag kora tavasszal fognak hozzá. Ma­gában az épületben nem sok az átalakítani való, de mel­léképületét konyhává és mo­sókonyhává akarják átépíteni. A bölcsőde berendezése nagy­részt már készen várja a megnyitás napját. A tanácsi bölcsődéken kí­vül a megye területén még 18 üzemi bölcsődében összesen 556 kisdedet gondoznak. Rö­videsen az üzemi bölcsődék száma is szaporodik eggyel, megépül Vácott a DCM böl­csődéje. ugyancsak ők a felelősek. Megnyugtató döntés ebben a kérdésben mind a mai napig nem született. Nézzük meg, hogy az 1961- es évben forintértékben mi­lyen munkát végzett Salacz Gyula brigádja. A Mélyépterv és a DCM közötti szerződés értelmében a kitűzőknek a ta­valyi esztendőben hatszázezer forint értékű munkát kellett végezniük. Ezt a szerződést decemberben kiegészítették nyolcvanezer forinttal, így a munka értékének összege 680 000 forint lett. A Mélyép­terv — mint aki dolgát jól végezte —, 0 ezt a munkát számlázta, a számlát pedig elküldte a megbízónak, a DCM-nek. Ed­dig minden rendben is lenne. Csak ott van a baj, hogy a Mélyépterv kitűző brigádja nem hatszányolcvanezer forin­tot, hanem egymillióhétszáz­ezer forint értékű munkát vég­zett, amint azt a DCM által láttamozott munkalapok iga­zolják. A különbség „mind­össze” valamivel több, mint egymillió forint. A brigád tényleges munkája nagyobb részét tehát ingyen végezte. Sem a vállalkozónak, saját vállalatuknak, sem pedig ne­kik, dolgozóknak nem volt hasznuk ebből a jelentős mér­tékű munkából. Vajon miért? Itt csak feltételezésekre szo­rítkozhatunk. Két eset lehet­séges. Vagy attól féltek a Mélyépterv vezetői, napvilág­ra kerül az, hogy az ipari ki­tűzések műszaki normái töb- bé-kevésbé • rendezetlenek, meglehetősen lazák. De van még egy feltételezés. Felvető­dik az a kérdés: lehetséges; hogy a brigád a szerződött* munkának csaknem a három­szorosát végezte el a rendel­kezésükre álló munkaidő alatt? Az ,első kérdésre csak az iparág illetékesei- válaszolhat­nak, a másodikhoz azonban néhány adatot mi is gyűjtöt­tünk. Kétségtelen, mint azt már korábban is említettük, hogy a DCM kitűző brigádja soha nem csinált gondot a munkaidőből, magyarán túl­óráztak. Megjegyzendő, hogy túlóráikat soha nem számol­ták el, habár ők kérték a Mélyépterv vezetőségét, hogy a munka fontosságára és sür­gősségére való tekintettel kü­lön minisztériumi engedéllyel biztosítsák részükre a munká­jukért járó bért. De ezzel nem sikerült volna megháromszo­rozni szerződött munkájukat. Sajátos, eddig nem alkalma­zott munkamódszereket dol­goztak ki, amelyeknek alap­ján gyorsabban és pontosab­ban végezték munkájukat, Az 1961-es év során hat újításukat alkalmazták és munkamódsze­reiket az „Ipari kitűzések a váci DCM kitűzési munkák során szerzett tapasztalatok alapján” című tanulmányban is feldolgozták, amely a Geo­déziai és Kartográfiai Köz­lönyben, de elképzelhető, hogy külön kis könyvecskében is napvilágra kerül. Világosan látszik tehát, hogy ez a néhány ember a maga munkaterületén mindent meg­tett azért, hogy ez az országos jelentőségű építkezés, a Du­nai Cement- és Mészmű elké­szüljön. Az MSZMP Pest me­gyei Bizottsága felülvizsgálta az építkezést és megállapítot­ta, hogy a végső határidőt nyolc hónappal sikerült meg­rövidíteni. Véleménye szerint ebben nem kis része van a Mélyépterv kitűző brigádjá­nak. Ügy érezzük azonban, hogy vizsgálódásunk ellenére sem nyertünk tiszta képet. Nyitott kérdésként áll előttünk, hogy miért nem számlázta a Dunai Cement- és Mészműnek a Mélyépterv a „mindössze” egymillió forint értékű mun­kát. Ezután az már kis kér­désnek látszik, hogy az épít­kezésen és a minisztériumban jóhírű brigád munkáját miért nem értékelik kellőképpen és miért sorolják be a hasonló területen dolgozó brigádok között az utolsó helyre? Várakozással és 'reménység­gel tekintünk a válaszok elé, Thurzó Tibor Pillanatkép a Textilipari Kutató Intézetből Az elemiszál nyúlásmérő készülékkel a különböző szálak rugalmasságát mérik. A képen: Schaffer Béláné laboráns (MTI foto: Patkó Klára felv.) Nagy veszteség érte a Pest megyei tsz-méhészek közösségét. Meghalt Kecskés István, a veresegyházi tsz méhésze. A február 2-án Zebegény- ben megtartott továbbképző tanfolyamon még előadást tar­tott, délután pedig az utcán összeesett és meghalt. Jó szakember és becsületes ember volt — őszintén gyá­szoljuk. Mészáros Anna tsz-méhész, Cegléd, Széchenyi u. 17, Zsúfolt és hideg Egy utas nem utas? Gödöllőn, az Agrártudomá­nyi Egyetemen a kőművesek mellett vagyok segédmunkás. Hogy sorsomat könnyítsem, úgy gondoltam, busszal teszem meg a lakásomat a munkahe­lyemtől elválasztó háromkilo­méteres távolságot. Gödöllőn, a Marika-telepen lakom, s tő­lünk nem messze van a busz­megállót jelző tábla. Azonban hiába várok a buszra, a ve­zetők mosolyogva továbbhaj­tanak, mert egyedül várako­zom, s nyilván arra gondol­nak, hogy egy utas nem utas, egy utasért nem érdemes megállni. Kolozs Lajos Gödöllő, Marika-telep a Budapest Nyugati pályaud­varról Veresegyház felé 16,40- kor induló vonat. Későn tolják be, előfűtésére nincs idő. A vonat túlzsúfolt, ami abból is látszik, hogy az elsőosztá­lyú kocsikban szép számmal utaznák másodosztályú jegy­gyei rendelkező emberek. Befelé, Pest felé jövet, mi­re a vonat Fótra ér, már el­foglalták az ülőhelyeket min­denütt, s mi, elsőosztályú jeggyel rendelkezők, a folyo­són szoronghatunk. A kalauz nem jut el a kocsiba, nincs, aki rendet teremtsen. (Janu­árban a férjem havi bérletén az első lyukasztás 21-én tör­tént.) Jó volna, ha a MÁV utána­nézne annak a s°k (és sok­szor elpanaszolt) hiányosság­nak, amely ezen a zsúfolt munkásvonaton található. Szőke Istvánné Főt, Dózsa György u. 32. • MEGJAVÍTOTTUK a presszógépet — zavartalan és folyamatos üzemeltetésé­hez azonban szükséges az is, KI AZ ERŐSEBB? hogy az Elektromos Müvek az üzlet ipariáram-hálózatához megfelelő nagyobb amperszá­mú mérőórát biztosítson. Ezt már ismételten kértük az Elektromos Művektől — írja Gödöllőn, a MÁV-állomás épületét még 1944 őszén fel­gyújtották a németek. A fel- szabadulás után társadalmi munkával a romos épületet rendbehozták. Azonban nem építették újjá rendesen. A csúfos, romos épület szemközt van a világhírű Agrártudo­mányi Egyetemmel, amelyet az ötéves terv során 156 mil­lió forintos beruházással bő­vítenék. Gödöllő napról napra szé­pül, fejlődik, azonban a képet az állomásépület elcsúfítja. A községi tanács hiába meneszt küldöttségeket, az, épület rend- behozatalát nem tudjuk elin­tézni. Ugyanis a vasút koráb­ban a Ganz Árammérőgyár­nak adta át raktár céljára a volt királyi várótermet — s ezt a vasút hiába akarja rend­behozatni, ha a Ganz nem költözik ki a raktárnak hasz­nált épületrészből. A Ganz-ot már a Legfelsőbb Ügyészség is kötelezte, de még mindig bent van a volt királyi váró­teremben. Jó volna, ha a „ki az erő­sebb” játék helyett kiköltözne a Ganz és így lehetőség nyíl­nék arra, hogy Gödöllőn rend­behozzák az állomásépületet. Csiba József tudósító . Miért nincs A tököli ruházati boltban járva felfigyeltem arra, hogy Fábián István, a Földműves­szövetkezetek Dabasi Járási Központjának vendéglátóipari vasók Fórumában megjelent, az Ócsai Földművesszövetke­zet gyálj falatozójában észlelt hiányosságra vonatkozó cik­künkre válaszolva. A levél így folytatódik: A melegétel­szolgáltatással kapcsolatban közlöm, hogy a falatozó csak egy tál meleg étel szolgáltatá­sára alkalmas. Ezt esetenként halászlé, vagy gulyásleves for­májában biztosítani tudjuk a falatozó vendégeinek. gyereking ? a vásárlók hiába kérnek tíz éven aluli gyermekek részére Száz forint felár A budapesti Corvin Áruház­ról sok jót hallottam. Febru­ár 2-án azonban kissé bosszan­tó eset történt ott velem. Ru­hát akartam vásárolni — s amit mutattak, nem tetszett. Az eladó azt mondta, hogy száz forintért ad egy olyan ruhát, ami tetszik. Ez a ruha sem volt jó. Végül egy har­madiknál kikötöttünk és azt a 43 02228 számú blokkal (19- es eladó) megvettük. Miután a ruhát ideadták, az eladó kérte a százas, amit természetesen nem adtam oda. Elvégre őt azért fizetik, hogy ruhákat árusítson! Ifj. Dvorszki Mátyás Aszód, Miskolci köz 10. ingeket, nem kapnak, mert nincs. Járdán Gyuláné, bolt­vezető elmondta, hogy ezt az' Mikor nyílik meg a könyvtár? árut megrendelte, azonban nem szállították. Pesten kapható gyereking. Nem tudnának Tökölre is szál­lítani? Bundies Péter tudósító A népszerű, közkedvelt gö­döllői könyvtár december 15- én bezárt. Azt mondták, tata­rozás miatt egy hónapig nem kölcsönözhetünk onnan. Az egy hónap — január 15-ével — már régen lejárt, a könyv­tár azonban még nincs nyit­va, előreláthatólag egy dara­big még nem is lesz. Mikor nyílik meg újra a könyvtár? — kérdezik a gödöllői olvasók. ★ A Gödöllői Járási Tanács művelődésügyi osztályától azt az információt kaptuk, hogy a könyvtárat nemcsak* tataroz­zák, hanem kibővítik a fod­rász ktsz mellette, levő üzlet- helyiségével. Már csak a ktsz jóindulatától függ, hogy régi helyiségéből mikor költözik át a számára kijelölt új helyi­ségbe —, s akkor a Gödöllői Tatarozó Vállalat rövidesen átalakítja a könyvtárat, amely megkezdheti működését. Rozsnyai Mária albertirsai (Somo­gyi Béla u. 31.) olvasónk arról ír, hogy az egyik al­bertirsai üzletben milyen kínos je­lenetnek volt szemtanúja. Egy vevő füzeteket akart vásárolni és az eladó pökhen­dien viselkedett vele, úgy csinált, mintha tnem ő lenne a vevőért, hanem a vevő őérte. Igazat adunk olvasónk­nak abban; min­den üzletben —«* és így Albertit sán is —, nagyol fontos, hogy ud? variasan és kuV turáltan viselkedj jenek. dolgozzdf nak a kereskede3j mi alkalmazottalt Jár-e földjáradék? F. Tóth József, kosdi (Fel- szabadulás u. 30.) olvasónk panaszolja: a kosdi tsz-től — arra való hivatkozással, hogy mivel megszakítással és nem folyamatosan volt tagja a tsz-nek — nem kap földjára­dékot. A föld járadék pedig jár. Ar­ra az időre, amíg olvasónk tagja volt a termelőszövetke­zetnek, föld járadék illeti meg — s amíg (habár a földje bent volt) — olvasónk másutt dol- , gozott, arra az időre kisha- szonbért kell kapnia. UDVARIASABBAN!

Next

/
Oldalképek
Tartalom