Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-07 / 31. szám
MST MEGY 1962. FEBRUÁR 7, SZERDA Lelkesen ünnepelte Gagarint Ghana fővárosa Az Egyesült Arab Köztársaságból útban Libéria íelé Jurij Gagarin szovjet űrhajóspilóta repülőgépe leszállt a ghanai főváros repülőterén, ahol a lakosság lelkes fogadtatásban részesítette. A repülőtéren több tízezer ember volt jelen Gagarin érkezésekor, közöttük miniszterek, a fegyveres erők vezetői, a különböző pártok, szakszervezetek, ifjúsági. és tömegszervezetek képviselői. Hétfőn Kwame Nkrumah ghanai elnök adott estebédet a szovjet űrrepülő tiszteletére. Elnökválasztás Costa Ricában Costa Ricában február 4-én elnökválasztást tartottak, amelyen Francisco J. Orlich, a nemzeti felszabadulás pártja jelöltje aratott győzelmet. Orlich gazdag földbirtokos, ■akit ügy ismernek az országban. mint a Kennedy-kor- mány új amerikai segély- programjának hívét. Virágparádé San Remóban Január 28-án megrendezték San Remoban a hagyományos virágparádét, amelyen 17 európai ország kocsija és 14 európai ország népviseletbe öltözött csoportja vonult fel, mintegy hatvanezer látogató örömére. A képen Magyarország virággal díszített kocsija (MTI külföldi képszolgálat) Kennedy ebédet adott Adoula tiszteletére Adoula kongói miniszterelnök, aki hétfőn New Yorkból kétnapos tartózkodásra Washingtonba utazott, 'Kennedy elnökkel — aki őt ebéden látta vendégül — háromórás megbeszélést folytatott. Ez alkalomból Adoula köszönetét mondott, azért a „hatékony, őszinte és önkéntes segítség- nyújtásért” amelyet Kongó az Egyesült Államoktól kapott. A Kennedy—Adoula megbeszélésről közleményt nem adtak ki, Salinger sajtótitkár csak annyit mondott, hogy a két államférfi Katanga kérdéséről és Kongó gazdasági problémáiról tárgyalt. A Kennedyvel való találkozás után »Adoula sajtóértekezleten nyilatkozott az újságíróknak. Kijelentette, hogy Gizenga ellen bírósági eljárást fognak indítani. Gizenga ellen azt a vádat hozták fel, hogy Kelet tartományt el akarta szakítani Kongótól. Csőmbe esetében viszont, aki Katangát le is választotta Kongóról, egészen más eljárást alkalmaznak, Csőmbe saját pártjának kell döntenie arról, vajon akarja-e, hogy a katangai miniszterelnök a kongói központi kormányba bekerüljön. Katangára vonatkozólag Adoula a sajtóértekezleten csak annyit mondott, hogy a Csőmbe által Katanga és Kongó között „mesterségesen megteremtett korlátokat le kell dönteni.” A mali rádió egyik adásában hangsúlyozta, hogy Gizen- gát teljesen koholt vádak alapján vették őrizetbe. A rádió a világ közvéleményéhez fordul, hogy kényszerítse ki Gizenga szabadonbocsátását. Angol vélemény szerint az Egyesült Államokban újabb orvtámadás készül Kuba ellen Az angol közvélemény tart tőle, hogy az Egyesült Államok újabb fegyveres orvtámadást készít elő Kuba ellen. Feltűnő — hangoztatják Londonban —, hogy McNamara hadügyminiszter, Gilpatrick hadügyminiszterhelyettes és Lemnitzer tábornok, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottsága elnökének kíséretében a Panama-csatorna körzetében járt és ott magasrangú tisztekkel tanácskozott. A Daily Express washingtoni tudósítója jelenti: Az Egyesült Államok fokozza a latin-amerikai gerillaharcosok kiképzését, „az őserdei hadviselésre kiképző” a Pänama-csatoma körzetében tevő titkos iskolájában. Hivatalosan azt mondják, a gerillákat arra fogják felhasználod, hogy „a kubai felforgatás ellen harcoljanak”, azonban az az erős érzés uralkodik, hogy ejtőernyősként Kubában fogják őket ledobni Fidel Castro rendszerének zavarására. Az Observer washingtoni: tudósítójának jelentése szerint McNamara hadügyminiszter katonai és polgári tanács- adóiyal az amerikai államok gerilla haderejének megszervezéséről tanácskozott. Az Egyesült Államok közös parancsnokságot és kiképező helyeket készül felállítani a latin-amerikai államok számára, hogy előmozdítsa hadviselési képességük kifejlesztését „korlátozott háborúra”. Kennedy kormánya ezzel a kifejezéssel jelöli meg az olyan katonai műveleteket, amelyek a politikai felforgatás, szabotázs, őserdei, vagy hegyi hadviselés vegyülékei. — Miután az amerikai megbízott felszólalásában megkerült minden kényes kérdést — mondotta Zorin — és miután igen fontos a múlt tanulságainak és az amerikai kormány jelenlegi szándékainak tisztázása, szükséges, hogy az ENSZ mindjárt a vita elején tudja, mi a tényleges helyzet. — Így például az ENSZ üléstermében már nem először hangzanak el olyan kijelentések, hogy az Egyesült Államok „nem készült és nem készül agresszióra Kuba ellen”. Stevenson tavaly, április 17-én is tett ilyen kijelentést, vagyis ugyanazon a napon, amikor az Egyesült Államok hadiflottájának fedezete alatt megindult az intervenció Kuba ellen. — Elismeri-e Stevenson a behatolás tényét? Tavaly, április 24-én a Fehér Ház nyilatkozatot adott ki, amelynek értelmében Kennedy elnök „vállalja a * felelőseget az utóbbi napok eseményeiért”, vagyis a kubai nép ellen az Egyesült Államok részéről néhány nappal ezelőtt megszervezett intervencióért. Mit szól ehhez Stevenson? — Az amerikai sajtóban értesülések jelentek meg arról, hogy az Egyesült Államok látja el a szükséges pénzeszközökkel a kubai ellenforradalmárokat. (Erről írt például a New York Times 1961. augusztus 1-én.) Kérdés: vajon ellátta-e az Egyesült Államok a szükséges pénzösszeggel a fegyveres behatolás részvevőit és továbbra is folytatja-e ezt. Igen, vagy nem? — Guatemala elnöke 1961. december 31-én beismerte, hogy kormánya az Egyesült Államok kérésére rendelkezésre bocsátotta Guatemala területét a Kubába való betöréshez szükséges erők kiképzésére, az Egyesült Államok pedig kötelezte magát, hogy fegyvereket és oktatókat küld Guatemalába az intervenció- sok részére. Tud-e Stevenson Guatemala elnökének e kijelentéséről, és ha igen, alátámasztja-e vagy tagadja a benne foglalt tényeket? — Ismeretes, hogy a behatolókat egészen Kuba parti vizeiig amerikai torpedórombolók és a Boxer repülőgép- anyahajó kísérte, a zsoldosok bombázó repülőgépeit pedig az Egyesült Államok légihaderejének lökhajtásos vadászgépei kísérték. így volt-e, Mr. Stevenson, igen vagy nem? — Kuba képviselője a mai ülésen tényeket idézett, amelyek bizonyítják, hogy a washingtoni kormány újabb agressziót készít elő. Meg is nevezte azokat a helyeket, ahol az újabb betöréshez felhasználandó bandákat kiképzik és felfegyverzik. Mit tud mondani erre vonatkozólag Stevenson? — Az amerikai megbízott úgy állította be a Punta del Este-i értekezlet eredményét, hogy jóformán valamennyi latin-amerikai ország egyöntetűen támogatta az Egyesült Államok felfogását. De akkor mivel magyarázza Stevenson azt a kézenfekvő tényt, hogy a Punta del Este-ben Kubának az Amerikai Államok Szervezetéből való kizárását kimondó határozat kulcspontjait nem voltak hajlandók magukévá tenni olyan országok, mint Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Ecuador és Mexikó, vagyis olyan országok, amelyeknek lakossága együttvéve Latin-Amerika egész lakosságának háromnegyed részét alkotja. — Stevenson felszólalásában képet festett arról, hogy állítólag milyen jótétemény a latin-amerikai országokra nézve az új amerikai „se- gély”-program. E programra az Egyesült Államok egyelőre 500 millió dollárt irányzott elő. Ezzel kapcsolatban meg kell kérdeznünk Stevensont: igaz-e, hogy az amerikai monopóliumok 1959-ben 774 millió, 1960-ban pedig 829 millió dollár nyereséghez jutottak Latin-Amerikában, miként az Egyesült Államok kereskedelmi minisztériumának lapja, a Survey of Current Business közli. Az amerikai megbízottat teljesen megzavarták a hozzá intézett kérdések. Ékesen bizonyítja ezt Zorin felszólalására adott „válasza”. Azzal a kéréssel fordult a küldöttekhez, hogy „vegyék figyelembe”: az Egyesült Államokkal szemben emelt vádak, amelyek szerint a washingtoni kormány agressziót tervez Kuba ellen, „a tavaly áprilisi eseményekre” vonatkoznak és e vádakban — úgymond — „nincs semmi új”. Ami azokat a vádakat illeti, hogy amerikai támaszpontokon képezik ki az intervenciósokat, erre vonatkozólag — Stevenson szavai szerint „nincs kellő bizonyíték”. Szemlátomást igyekezett» „megfeledkezni” azoknak a támaszpontoknak a nevéről, amelyeket a kubai küldött felszólalásában említett. A Punta del Este-i értekezletről szólva Stevenson azzal vigasztalta magát, hogy ezen az értekezleten „senki sem szavazott az ott előterjesztett határozati javaslatok ellen”. A közvetlen kapcsolatfelvéte latolgatása A Itiil]i»li(ikai tanácskozások hete ESonnban Dobsa János az MTI bonni tudósítója jelenti: Adenauer kancellár kedden délelőtt Erich Menőével, a szabad demokrata párt elnökével tárgyalt. Bár a megbeszélésről kiadott közlemény csak annyit mond, hogy megegyezés jött létre az FDP által követelt államtitkári posztok kérdésében, politikai körökben biztosra veszik, hogy a tanácskozáson külpolitikai kérdéseket is megvitattak. * annál is inkább, mert hiszen ez a hét Bonnban egyébként is a külpolitikai tanácskozások jegyében zajlik le. Sajtóértesülések . szerint a csütörtökre összehívott minisztertanács elsősorban a december 27-i szovjet emlékiratra adandó válasz kérdésével foglalkozik majd és ez a kérdés áll annak a kétnapos tanácskozásnak a középpontjában Zakopane a sielők paradicsoma ,ü. A képen: Napfürdőzés egy Zakopanéi turistaház előtt (MTI külföldi képszolgálat) is, amelyet február 8-án kezdenek a bonni külügyminisztériumban az ebből a célból külön hazarendelt moszkvai, washingtoni, londoni, párizsi, és római nagykövet részvételével. Ezt a tanácskozást eredetileg február közepére tervezték, időpontját azonban váratlanul előbbre hozták. Milyen lesz a bonni kormány válasza a szovjet emlékiratra? Ez a kérdés foglalkoztatja most elsősorban a bonni diplomáciai és politikai Koréket. A nyugatnémet sajtó egyöntetűen olyan értesüléseket közöl, amelyek szerint Adenauer kancellár ellenzi az FDP által'javasolt „közvetlen diplomáciai eszmecsere” megkezdését a Szovjetunióval. A Süddeutsche Zeitung értesülése szerint a kancellárnak az a véleménye, hogy a Moszkvában folyó amerikai nem köztájékozódást „egyelőre szabad megzavarni egy vetlen szovjet—nyugatnémet kapcsolatfelvétellel”, Csak a tájékozódás kudarca esetén tartják Bonnban megfontolandónak ezt a kapcsolatfelvételt — folytatja a Süddeutsche Zeitung — és úgy vélik, hogy ebben az esetben maga Adenauer is hajlandónak mutatkozik egy ilyen irányú kezdeményezésre. Bonni diplomáciai körök véleménye szerint Washington és London nem utasítaná el mereven egy ilyen közvetle.% kapcsolatfelvétel gondolatát, amennyiben Thompson nagykövet moszkvai megbeszélései elakadnának. Mindenesetre ebben az esetben jobbnak tartanák azt, ha ezekre a megbeszélésekre Bonnban kerülne sor Schröder külügyminiszter és Szmirnov nagykövet között, nem pedig Kroíí nagykövet folytatná azokat Moszkvában. Hollandiát a politikai elszigetelődés veszélye fenyegeti Holland lap cikke A holland kormány egyre újabb csapatokat küld nyu- gat-iriáni támaszpontjaira. Miután Japán megtiltotta a holland repülőgépeknek, hogy területén leszálljanak, a Nyu_ gat-Iriánba irányuló repülőforgalmat Alaszkán át bonyolítják le. Most ismeretessé vált, hogy az Egyesült Államok kormánya ugyancsak megtiltotta a repülőgépeknek, hogy területén, vagyis Alaszkában leszálljanak. Ezzel összefüggésben a holland külügyminisztérium nyilatkozatot tett közzé, amelyben sajnálkozását fejezi ki. Az említett okok következtében elhalasztották újabb csapategységeket szállító repülőgépek indításét. A japán kormány, majd az Egyesült Államok kormányának határozata — amely utóbbit ame- rikaellenes tüntetések előzték meg Djakartában — zavart keltett hágai politikai körökben. Az eseményeket kommentáló Hét Vaderland hangsúlyozza, hogy a holland kormány jelenlegi politikájának folytatása elszigeteli az országot. A lap rámutat, hogy e politika felülvizsgálata a mostani» körülmények között a legégetőbb szükségszerűség. Belgiumot ggy éve ráz- kódtatta meg a Kongó miatti válság: ekkor megingott a gyarmati előnyökre, bevételekre alapozott államháztartás. A reakciós kormány a.z adóterhek fokozása révén s dolgozókkal akarta megfizettetni Kongó „elvesztésének” következményeit, erre robbantak ki az emlékezetes sztrájkharcok. Az akkori válság derített fényt először a Belgiumban, ebben a sokáig csendes-békésnek hitt nyugat-európai országban megbúvó fasiszta erőkre. A kongói, még inkább a katangiai eseményekben ledobták álarcukat a bel- Sa gyarmatosítók, az ultrák, akik egyszeriben természetes szövetségeseikké váltak a suba alatt szervezkedő fasiszta csoportoknak. S mivel ezek kapcsolatban állottak a franciaországi fasisztákkal, az algériai ultrákkal, mihamar kialakult egy Brüsszeltől Párizson és Algíron át Katan- gáig húzódó hálózat. Emest Glinne szocialista képviselő a brüsszeli parlamentben elmondott megdöbbentő interpellációjában leleplezte ezt a belga—francia— katangai „tengelyt”. Konkrét adatok egész sorával vádolt: Lille francia város fasiszta diákjai a belga Tournai-ban rendezik meg sorozatosan gyűléseiket — ugyanitt „ellenforradalmi tájékoztató központnéven volt kongói belga telepesek az OAS összekötő szervét hozták létre — egy 500 wattos rádióadót ugyancsak Toumai egyik kávéházában állítottak fel, hogy azon minden éjfélkor az 1235 méteres hullámhosz- szon rádióösszeköttetést létesíthessenek a Baleári-szigete- ken élő Ortizzal, az OAS egyik vezérével. Mons, Bouillon és még öt belga városban az OAS fegyverrakstá- rakkal rendelkezik. Az OAS a brüsszeli Saint-Gilles postán a 9. számú postafiókot bérli, pénzátutalásokat pedig a 267.65 számú postai csekkszámlára irányíttatja és így tovább. Glinne képviselő a belga kormánytól még nem kapott feleletet interpellációjára, a fasiszták viszont nem késlekednek a válasszal. „Tová- ris Glinne, képviselő- és bordélyház, Rue de La Lói, Brüsszel^ — ez állt címzésként a levélen. A gyalázkodó sorokban ezt olvasta a képviselő: a „szörnyűek” égnek. a vágytól, hogy egy kis plasztikbombát helyezzenek alád .. Az aláírás ezek után nem keltett meglepetést: a belga OAS. Kik is azok a „szörnyűek”? A katangai kormány európai zsoldosai, francia ejtőernyősök, belgák, német idegenlégiósok tudatosan nevezték el így magukat. Parancsnokuk az a Faulques őrnagy, volt francia „para", aíki számos tanúvallomás szerint a fiatal francia kommunista tudós, Maurice Audin, gyalázatos meggyilkolásáért felelős™ Nem lehet véletlen, hogy a francia fasiszták jelvénye, a kelta kereszt, azaz a kereszttel áthúzott kör Belgiumban is mind több helyen feltűnik. A MAC, a „hazafias akció mozgalom” gyűlésein e jelvény előtt szónokol Emil Janssens tábornok, Belga- Kongó utolsó katonai parancsnoka. A kelta kereszt „ékesíti” a belga fasiszta lapok fejlécét is. A „Jeune, Europe” és társai rejtjeles üzeneteket közölnek hasábjaikon, s nyíltan felhívják francia olvasóikat, hogy az OAS elleni tüntetéseken, gyűléseken készítsenek felvételeket a résztvevőkről 's a képeket juttassák el a laphoz. Éppen csak, hogy meg nem írja a belga és francia fasiszták szennylapja, hogy mi célból van erre szüksége. A képeken felismert személyekből válogatja ki az OAS következő merényleteinek áldozatait! Pálfy József Kelta-keresztes fasiszták il kwbai panasz vitája . A* ENSZ politikai bizottságának ülése Az ENSZ politikai bízott-1 ságának hétfő esti ülésén folytatták a kubai panasz vitáját. Karel Kurka csehszlovák küldött felszólalásában feltette a kérdést: — Ki jogosította fel, az Egyesült Államokat annak eldöntésére, vajon „jó” vagy „nem jó” valamely ország társadalmi rendszere? Minden országot megillet az ön- rendelkezés joga — hangsúlyozta a szónok — és ez a jog az ENSZ alapokmányának sarkköve. Az Egyesült Államok kormánya külpolitikájának elvéül mégis a más országok belügyeibe való beavatkozást tette. Utána Zorin, szovjet képviselő szólalt fel. Több kérdést tett fel az Egyesült Államok megbízottjának, aki előzőleg megpróbált kitérni az Egyesült Államokkal szemben emelt vádak elől.
