Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-04 / 29. szám

Í962. FEBRUAR 4, VASÁRNAP FW HEGYEI íMMqd 3 Ä holnap kapuiéban KétmilUméfertől a hetvenig - Újitó és korszerűsítő komplexhrigád — Saját ötlet, saját terv, saját kivitelezés MAROSÁN ELVTÁRS CEGLÉDEN Utópisztikus regények, be­számolók, értekezések fog­lalkoznak a nem is olyan tá­voli jövővel, s rajzolnak fan­tasztikusnak tűnő képeket az olvasók elé. Ám ezek a fan­tasztikumok ma már nem­csak szórakoztatóak, vagy a képzeletet tornászt at ják, de mögöttük elérhető közelség­ben ott található a megvaló­sulás — a holnap. A Mechanikai Művekben is gyors lépésekkel fogyasztják az eszményihez vezető út kilométereit. Példaképnek tartják a szakemberek a gyár elektromos kondenzá­tort gyártó részlegének gyors fejlődését. Bay teljesen új ággal ismerkedtek néhány éve itt a Pest melletti üzem­ben. Nagy szó volt már az is, hogy elkezdhették az any- nyira kényes kis alkatrészek gyártását. S hol vannak ma már a kezdeti elégedettségtől? Az elektrolikus blokkokat rádiók, televíziók, műszerek és a legfantasztikusabb be­rendezések hasznosítják, he­lyesebben szólva, nélkülük nem működhetne egyik sem. Felhasználásuk egyre nagyobb méretű lesz. Ha más nem, az itt új cikknek számító kondenzátorok gazdag vá­lasztéka is mutatná ezt. íme néhány adat: a leg­kisebb kondenzátor hossza két milliméter, a legnagyob­bé hetven. Feszültsége há­rom-négy volttól ötszáz vol­tig terjed. Egy íróasztalra való alkatrészhalom került össze a múltkori óban is, amikor a gyár főmérnöke bemutatta a termékeket. Merre tovább ? Nincs megállás. Megszok­tuk, s természetesnek vesz- szük ezt már. Nemcsak nyugtalanság, de szükségsze­VASARNAPI POSTA Sem ártatlant, sem vétkest Ritka, mint a fehér holló, vagy talán nincs is olyan em­ber, aki közömbösen átsikla- na a sajtóban megjelenő rendőri krónika, bűnügyi ri­port fölött. Ellenkezőleg. Az emberek szívesen olvassák az efféle híradásokat. Hogy na­gyon sokukban az eredendő emberi kíváncsiság elégül ki ezáltal? Nem vehető rosszné­ven. Az igény jogos, ki kell elégíteni. Ám nemcsak ez az oka az osztatlan érdeklődésnek. A rendőri, a büntetőeljárási kró­nika a mi sajtónkban nem ön­célú szenzációhajhászás, ha­nem az újság természetének megfelelő jogpropaganda. Vagy ami ennél még több: annak bizonysága, hogy tár­sadalmunk féltőn óvja az együttélés alapvető szabá­lyait, mert az építőmunkálioz nyugalom és biztonság kell.-> -Szeretném elkerülni a fél­reértést: írásaink túlnyomó része nem oka, hanem tükrö­zője a jogrendnek, azaz a szo­cialista törvényességnek. Per­sze, a sajtó mindenkor kész­séges segítője volt és segítő­je ma is a törvényesség szi­lárdításának, de az érdem el­sősorban a rendőri, ügyészi, bírói szerveké, amelyek a párt és a kormány igazság­ügyi politikáját valósítják meg nélkülözhetetlen munkájuk­kal. A törvényesség azonban azt is jelenti, hogy az állam­polgárok — kimondva vagy kimondatlan — megelégedés- sel és helyesléssel vegyék tu­domásul törvényeinket, mi­ként azok következetes vég­rehajtását is. Helyesléssel, megelégedés­sel. Ezért szinte közhelynek tűnik, ha — csupán a gondo­lat teljességéért — leírom: ná­lunk a jog és a jogalany, azaz az állam és polgárának érde­ke egybevág. Nincsenek, nem is lehetnek olyan törvényeink, amelyek csak egyes osztályok­ra vagy csoportokra vonat­koznak, és nincsenek olyanok sem, amelyek valamely kate­góriára ne vonatkoznának. És mert így van, a törvényesség a mi társadalmunkban nem szűkül le jogi szakkérdéssé, megtartása, azaz léte vagy megsértése nagyon is tudatos közfigyelem tárgya. Különö­sen azóta, amióta érvényesü­lésén a párt és kormány tel­jes szigorral őrködik. Igen, így lett mindannyiunk ügye a rangjára visszaemelt törvé­nyesség. ' Emlékeztetőül hadd idéz­zek a Magyar Szocialista Munkáspárt hetedik kongresz- szusán elmondott központi bizottsági beszámolóból: „Belügyi és igazságügyi szerveink külön érdeme, hogy igen nehéz körülmények kö­zött dolgozva, az elmúlt há­rom év alatt a szocialista tör­vényességet helyreállították hazánkban. Részben azzal, hogy bűntett megtorlatlanul nem marad, másrészt azzal, hogy vétlen embert büntetés nem sújt hazánkban.” Ebben a szellemben és meg­győződésben /hangzott el múlt év decemberében az igazság­ügyminiszter országgyűlési expozéja új büntetőtörvé­nyünk vitája előtt. És való­ban. A kákán is csomót kere­ső emberek már régóta egyet­len példát sem mutathatnak fel ennek cáfolatául. A törvé­nyesség nemcsak biztosítéka lett a szocialista társadalom építésének, hanem egyben az erőket összefogó és szüntelenül gyarapító tényezője. Ez a mindjobban eluralkodó tudat jótékony hatást gyakorol közéletünkre, magabiztossá te­szi a bizonytalankodót, s te­vékeny segítőkre lel a politi­kai céljainkkal egyetértő em­berek tíz- és százezreiben. S mert hatása ennyire pezsdítő, megsérteni büntetlenül már nem is lehet. Az MSZMP hetedik kongresz- szusának beszámolója a többi között azzal is teljesebbé tet­te a törvényesség eszméjét, hogy félreérthetetlen pontos­sággal meghatározta a jog sze­repét az osztályharcban. Ezzel korrigálta a személyi kultusz ideológiájának — s természe­tesen ebből fakadó gyakorla­tának — torzításait, s elvi ál­láspontjával mintegy megelőz­te a fogalmak önkényes össze­keverését. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a törvények megsértésénél, amennyiben közönséges bűncselekményről van szó, nem lehet az osztály­helyzetre hivatkozva, különb­séget tenni abban, ki az el­követő. Ugyanakkor nem ki­sebb nyomatékkai fejtette ki a beszámoló, hogy az osztály­idegenekkel szemben, ameny- nyiben politikai célzat vezet­te őket a jog megsértésében, a proletárdiktatúra államának példás szigorral kell vissza­vágnia. A legtöbb ember számára ez ma már világos. Annál in­kább az, mert a párt politiká­ja a kongresszus óta új meg új bizonyítékát szolgáltatta következetes elviségének. A bűnüldöző és igazságügyi szervek „tekintélyük sérelme” nélkül is eredményesen töltik be fontos tisztüket, sőt a tör­vényesség a jog valamennyi területén, az élet minden vo­natkozásában érvényesül. Az SZKP huszonkettedik kongresszusának tanulsága, s annak nemzetközi méltatása, csak megerősített bennünket abban, hogy jó úton hala­dunk. Ám az ott kibontako­zó vita és érvelő bizonyíté­kok sem voltak elegendők ar­ra, hogy a dogmatikus gondol­kodásmód minden maradvá­nyát eltűntessék egyes em­berek eszmei „fegyvertárá­ból”. Igaz, nem könnyű vég­legesen leszámolni a hibás né­zetekkel. Ez legtöbbször nem szándék, hanem mély meg­értés dolga. Aziránt sincs két­ség, hogy az idő ebben is se­gíti a pillanatnyilag talaj t- vesztetteket, s a' képzetlenség miatt bizonytalankodókat. Igen. idő kell ahhoz, hogy a törvényesség fogalma min­den fejben egyértelműen vi­lágossá váljék. Mert bizony, ma még nem ritkán összeku­szált. Az utóbbi hónapokban ma­gam is tapasztaltam, hogy né­ha még a mozgalomban kipró­bált elvtársak is félremagya­í Mint már jelentettük, pénteken Szakcli Józsefnek, a me- gyei pártbizottság titkárának társaságában Ceglédre látogatott % Marosán György elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Köz­li ponti Bizottság titkára. Az egész napos látogatás során elbe­y szélgetett a járás, valamint Cegléd és Nagykőrös varos veze- <í tőivel, este pedig a ceglédi művelődési otthonban rendezett % gyűlésen beszédet mondott a járás aktivistái előtt. Képeink a í gyűlésen és a járás vezetőivel folytatott beszélgetésen ké­• y . f szillte1:. 2 — Hogy lesz-e háború? — j hangzott a kérdés a beszéd ? elején. S a válasz: ^ — Emlékeznek még a kom­műn ista és munkáspártok ^ 1957-es és 1960-as Nyilatkoza­ti tára? Ezekből világosan vá- t laszt kaptunk a kérdésre, j: S itt felolvasta Marosán elv- í társ az 1960-as Nyilatkozat el­!----------------------------------------­k özben gyakran zúgott fel a taps, jelezve, a résztvevők megértették, hogy magabizto­san nézhetünk a jövőbe. Meg­értették, hogy mindannyiunk­nak, s személy szerint nekik is egyre jobban ki kell venni részüket a szocializmus építé­séből, hegy amit ma tudunk, az nem elég holnap, hogy a dolgozó nőknek még nagyobb teret kell kapniok a közélet­ben, hogy a fiatalság nevelé­sének ügye közös, s megköve­teli az üzemi, iskolai és a családban folyó nevelő munka egységét. A vezetőkkel folytatott be­szélgetésen, hangsúlyozta Ma­rosán elvtárs, hogy a járások egyre nagyobb szerepet kap­nak az ország párt- és gazda­sági életében, ami minden ve­zetőtől alaposabb felkészültsé­get követel. Felhívta a figyel­met a vezetési módszerek ál­landó tökéletesítésére, a poli­tikai munka színvonalának emelésére, a párthatározatok alaposabb , tanulmányozására és még körültekintőbb végre­hajtására. A közvetlen hangú, bai’áti beszélgetés során szá­mos kérdésre adott választ Marosán György elvtárs. tól, a folyamatos szigetelő papírvágásig minden korsze­rűsítési, gépesítési problémát a rendelkezésre álló eszközök­kel oldanak meg. A gyár műszaki vezetői so­kat törik a fejüket a legkifi­zetődőbb üzemfejlesztésen. Nagy része van a gyors fej- I lődésben Bécsi Lajos üzem- i vezetőnek is. Fiatal ember, s nem sokkal az egyetem után nagy ambícióval és szakértelemmel itt kezdte meg tevékenységét. Az üzem­ben található kitűnő együtt­működés. hozzáértés és lel­kesedés hpmarosan meghozza majd a kívánt eredményt. (t. gry.) á rázzák a törvényességet. Pon­tosabban leszűkítik arra, hogy vétlen embert nem szabad bűnvádi eljárás alá vonni. Azt azonban már kevésbé igénylik, hogy minden tör­vénysértést felelősségrevonás kövessen. Ebbéli véleményü­ket persze nem általános megfogalmazásban mondják el, hanem körülbelül így: „nem kell bírói útra terelni az ügyet, mert X, vagy Y tár­sadalmilag értékes ember.” (Persze, a valóban értékes ember nem sérti meg állama törvényeit.) Szerintük tehát különös védelem illeti meg X főművezetőt, mert korábban valóban hasznos munkát vég­zett üzemében. Intézzék el „házilag” Y agronómus vagy brigádvezető ügyét, mert an­nak ideién példamutatóan vett részt a falusi vagy más közhasznú munkában stb., stb. S vajon hogy fogadnák az igazságra oly nagyon ér-. ”7.ÍRbhy émbSr'Mt," Ffa az"-egyik törvénysértő elkerülné a fe- lelősségrevonást ugyanazon bűncselekményért, amelyért másokat magától értetődően bűnvádi eljárás alá vonnak? A fentiekhez mindjárt annyit, hogy az igazságügyi szervek eddig sem voltak, s ezután sem lehetnek tekintet­tel az efféle óhajokra. Hogy mégis szólok róluk, egyebek mellett elvi gond is számom­ra. Elsősorban azonban na­gyon is gyakorlati probléma. Mindenek előtt azért, mert az aggályoskodók legtöbbször valóban jó szándékú emberek, akiknek gyakran társadalmi tisztségükből fakadóan hatá­suk van környezetükre. Va­jon törvénytiszteletre nevel-e az afféle prókátorság? Vajon nem vezet-e a rendőri, ügyé­szi, bírói hatóságok elleni bi­zalmatlansághoz a befolyásolt emberek között, ha a bűnvá­di eljárás a törvény megsér­tője ellen mégis megindul? Mindkét kérdésre csak taga­dó lehet a válasz. És miért hiszik egyesek még ma is, hogy ők az igazságügyi szer­veknél hivatottabban dönt­hetik el, mennyit ér N, vagy Z? Törvényeinket nem N és nem Z, hanem az egész tár­sadalom védelmére alkottuk. Olyan rendelkezést sem tar­talmaznak törvényeink, hogy hatályuk alól ki kell vonni X-et és Y-t. Miért hót e sze­mélyes mentesség igénye? Va­jon bárkit is megóvna-e a törvénysértés megismétlésétől, ha „érdemei elismeréséül” büntetőjogi felelőtlenséget él­vezne? Aligha. Egy szó, mint száz: az ítél­kezés dolga maradjon meg to­vábbra is bírói feladatnak. Igazságügyi szerveink sem szubjektív, jó vagy rossz szán­dékuk alapján hozzák meg ma­rasztaló, vagy felmentő ítéle­tüket, hanem a rájuk is vo­natkozó törvények szerint. És abban sincs okunk kételked­ni, hogy a kezében mérleget tartó Justicia serpenyőjében helyet kapnak majd az X vagy Y javára figyelembe ve­hető, büntetését enyhítő ko­rábbi érdemek is. András Endre rű is a folytonos, szünet nélküli korszerűsítés, vá­lasztékbővítés — az előre­haladás. Nézzük, mit ígér e téren a Mechanikai Mű­vek Elko-üzemének ez évi programja? Tavaszra új gyártmányok jelennek meg. Az EGC-tí- pusú, különleges elektroli- kus blokkok igen nagy hi­degben is zavartalanul mű­ködnek. A kísérleti munka után a nyáron kerül sor a gyártásra. A nyomtatott áramkörű berendezések egyre nagyobb tért hódítanak. Ide azon­ban másfajta alkatrészek kellenek, mint a régi készü­lékekhez. így vált égetővé a nyomtatott áramkörhöz használható kondenzátorok hazai gyártása is. Eddig a külföldi piacok fedezték a magyar szükségletet, termé­szetesen kemény valuta el­lenében. Harmadik „fegyvertényük”, az úgynevezett alacsony áram átvezetésű kondenzátorok gyártása lesz. Speciális mű­szerekben használják, s igen kis erősség, öt mikroamper átvezetésénél használható. Kapunyitás a jövő előtt Nemrégiben még az volt a legfőbb gond, hogy tud-e elegendő alkatrészt gyártani a Mechanikai Művek. Ma már a fő téma inkább a tar- tósabb, az eddiginél is jobb minőségű, s olcsóbban elő­állított áru. Korszerűsíteni kell a gyár­tás menetét. A külön-külön munkáról áttérni a szalag­szerű szerelésre. Tavasszal megindul az új szalag, ame­lyet saját tervek szerint, gyári erőből készítenek el. Előnye nemcsak a tíz-tizenöt százalékos teljesítménynöve­lésben keresendő. Sokkal fontosabb, hogy a szalag meghatározott pontjain mi- nőségellenőrök ülnek, akik menet közben kontrollálják az addigi munkákat. Természe­tes, hogy így jóval keve­sebb a veszélye a rossz vagy gyengébb minőségű kondenzátorok gyártásának. Az elektralikus alkatré­szek legfőbb anyaga az alu­míniumfólia, amelyet marat­nak, oxidálnaík, s így válik alkalmassá feladatának be­töltésére. Erinek munkálatait is korszerűsítik az elkövet­kező hónapokban. A marató fürdő vegyi összetételét fo­lyamatos mintavételekkel a laboratóriumban ellenőrizték. Ezt az igen fontos felada­tot, amely állandó többlet- munkát jelentett a laboro- sok részére, gépre akarják bízni. Fontos lépés lesz majd az is, amikor az eddigi öt centiméter szélességű fém­fóliákról harminc centimé­terre térnek át. Ez a na­gyobb felület biztosítja, hogy maratáskor egyenlő mérték­ben és minőségben megy vég­be az oxidálási folyamat nagy területen — következésképpen az ezekből készítendő kon- denzátoroik minősége is haj­szálra azonos lesz. A kívánt jövőbe lépnek az idén, vagy a jövő év ele­jén, amikor megvalósítják a gyártott kondenzátorok auto­matikus formálását és mé­rését. Tíz-tíz ember végzi ezt a nagy pontosságot kívánó, de gépies munkát A tervbe vett automata három-négy munkás közreműködésével le­bonyolítja ugyanezt. Maga vá­logatja majd a jó vagy rossz blokkokat megfelelő osztály­ba. A teljesítménye is meg­ugrik, s fáradhatatlanul ont­ják a kész termékeket. Mindent együtt Gyakran olvasunk milliók­ról, amelyeket csodagépekre, automatákra vagy kevésbé csodálatos, de szükséges be­rendezésekre költenek. A Me­chanikai Művek Elko-üzemé- ben kevés pénzből, sok ötlet­ből és lelkesedésből vará­zsolnak mai követelmények­nek megfelelő gyártási me­netet. A nagy küzdelem név­telen hősei, az itt dolgozó újító komplexbrigád tagjai, akik az elektromos kalapács­zelfoghatóbb. A szocialista vi­lágrendszer ereje elvitathatat­lan. Mi ezt az erőt nem akar­juk és nem is fogjuk táma­dásra felhasználni, hanem a békés együttélés elvét valljuk és követjük. De szükség van erre az erőre, mert csakis ez veszi el az imperialisták ked­vét attól, hogy támadjanak. A közvetlen hangú beszéd vXXXXXVVXXXXXXXXXNX>^VXX>?CV^XVVXXXXXXXXXXVV\ tsó bekezdését, amely kiemeli; ^ korunk fő jellegzetessége, hogy ^ a szocialista világrendszer í döntő tényezővé válik és hogy íj a szocializmus teljes győzelme ^ elkerülhetetlen, j — Igaz ez? — fűzte tovább '/ a gondolatsort, s folytatta: f — Otthon nézzék majd meg ^ a térképet, s azonnal kiderül, ^ hogy igaz. Ezenkívül f igyelem- t mel kell kísérni a sajtóból a t napi eseményeket és a fenti ^ állítás bizonyossága még kéz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom