Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-03 / 28. szám

msr megyei K^Ch^av 1962. FEBRUÁR 3. SZOMBAT Berze Nagy János népmeséi Berze Nagy János néprajz­kutató posíhumus munkái né­hány év alatt eljutottak a vi­lág csaknem valamennyi tudo­mányos akadémiájára, intéz­ményébe. A szerző Pécsett élő fia — dr. Berze Nagy János, aki közreműködött a művek szerkesztésében, kiadásában — 25 ország tudósaitól több mint száz méltató levelet kapott. Ut- reahtiből prof. dr. Jan de Vries ír: nem találkozott hasonló munkával, amely pontosságá­ban, teljességében és lelkiisme­retességben megközelíti Berze nagy életművét. Bloomington városból prof. dr. Smith Thompson, az Indiana egyetem tanára közölte, hogy Berze Nagy: „Magyar népmesetípu- sak” című munkáját bedolgoz­za „Mesetípusok” címmel ké- sziilp új művébe. Figyelembe veszik a művet a román mese­katalógus készítésénél és szá­mos más külföldi néprajzi munkánál, illetve a népmesék­kel kapcsolatos korábbi állás­pontok revíziójánál is. Európai, ázsiai, afrikai, amerikai nép­rajzi folyóiratokban mintegy húsz tanulmány, méltatás je­lent meg dr. Berze nagy mű­veiről. (MTI) Leértékelt lábos — teljes áron Az összefirkáll panasskönyv — Sok selejtlemezből sok selejtedény Nagy árat fizet a boltvezető Rácz Béla mérnök Gyálon lakik, de Budapesten dolgo­zik. Karácsony előtt, decem­ber 23-án a fővárosban szer­zett kocsonyahúst. Nem is ke­veset. Délután örömmel vitte haza. Felesége azonban össze- csapa a kezét, ilyen nagy­mennyiségű kocsonyát nem főzhet, nincs akkora edény a háznál. Azt mondta erre a férj, majd lesz, mindjárt vesz egyet, más mindenféle holmi mellett az is jó lesz karácso­nyi ajándéknak. Azonnal el­ment az Öcsa és Környéke Földművesszövetkezet gyáli 24. számú vegyesboltjába, ahol konyhaedényt is árusíta­nak. Ha már lábos, legyen jó­kora, kiválasztott egy tízlite­rest, kifizetett érte 85,50 fo­rintot, pontosan annyit, amennyit a lábos fenekére rányomattak. „Fogja, itt a pénze“ Otthon a felesége, hogy szemügyre vette az edényt, észrevette azon a hibát. Vala­mi cédula nyoma is látszotta lábos oldalán. Visszavitte te­hát a boltba. Ami pedig az­után történt, azt később így Ioncserélő műgyantát gyártanak A balatoniűzfői Medicolor Vállalatnál több mint hatmil­lió forintos költséggel új üzemegység épül, amelyben a külföldön is keresett, ioncse­rélő műgyantát állítanak majd elő. A fontos ipari anyag a leg­különbözőbb szennyeződések eltávolítására alkalmas, így például az erőművekben víz- lágyításra használják. A gom­bostűfej nagyságú, gyöngy­szemhez hasonlítható kristá­lyos anyag vastag rétegben fel­halmozva megköti a rajta át­vezetett víziben levő szennye­ződéseket és így forralás nél­kül majdnem teljesen tiszta, desztillált vizet nyerhetnek. A műgyanta előnye, hogy oldás­sal eltávolítható^ belőle a fel­gyülemlett szennyezőanyagok, ezért többször is felhasználha­tó a kazánkövesedést okozó sók kivonására. Felhasználható az ipar számos területén is, többek között jó szolgálatot tesz a fémkohászatban, az élel­miszer- és gyógyszeriparban. mondta el a Pest megyei Hír­lap munkatársának: — A kiszolgálónak megmu­tattam a lábos hibáit, mire kijelentette, szívesen kicse­réli. Hozott egy még hibásab- bat, persze, az sem kellett. Közölte, sajnálja, nincs csak ez a két tízliteres, vigyem el, amit az uram vett, azon ke­vesebb a hiba. Sem kisebb, sem nagyobb edényben, nincs csak fcsupa hibás a boltban. „De ha selejtes árut árulnak, miért nem mondják meg a vevőnek?” — kérdeztem. — „És főleg miért nem olcsóbb áron árulják?” Erre magya­rázkodni kezdett, hogy nem adhatják más áron, így vették leltárba, majd januárban, ha új leltárt csinálnak, leértéke­lik. Elővettem a panaszköny­vet, feltettem benne az élő­szóval már elmondott kérdé­seket. Az írást még be sem fejeztem, odaugrott hozzám Végh Pál boltvezető, rámki­áltott: „Mit firkál itt?!” és kitépte kezemből a panasz­könyvet. Az egyik kezével. A másikban bankjegyeket szo­rongatott. „Fogja, itt a pén­ze!” Visszaadta a vételárat, aztán a szemem láttára ceru­zával össze-vissza húzkodta, amit a panaszkönyvbe beje­gyeztem. Kaparás nyomai az árun Ráczék azért megfőzték a kocsonyát karácsonyra, más­nap Pesten vettek lábost. Né­hány hétig vártak, de mert a földművesszövetkezettől vá­laszt nem kaptak a bejegy­zett és összefirkált panaszra, megírták az esetet a Pest me­gyei Hírlapnak. Hogy a külö­nös edényvásár körülményeit közelebbről szemügyre ve­gyük, el is mentünk a gyáli üzletbe. Ajtaján a Pest me­gyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség egyik tagjával léptünk be. A boltvezető saj­nos, betegállományban volt éppen, de a távollétében meg­tartott ellenőrző vizsgálat ki­derítette: a boltban elsőosz­tályú és hibás zománcedény egyformán található. Ez utób­biak némelyikén teljes ép­ségben ott látható a ráragasz­tott, papírra nyomtatott gyári jelzés, amely szerint az edény II. osztályú és csak 15 száza- I lék árengedménnyel hozható | forgalomba. Több hibás zo- | máncozású edényről azonban i hiányzik ez a jelzés, sőt olyat i is találtunk, amelyről szem- : mel láthatóan eltávolították. : Kaparás nyomai láthatók a : cédula helyén. Tízliteres lá- ! bős különben sem jó, sem hi- j bás nem volt, mind a két hi- ■ bás elkelt már azóta. ; — Leérteikéit "áru árusítá­; sána kijelölt bolt ez? — kér- j di a kereskedelmi felügyelő. ; — Nem — válaszol a kiszol­! gláló. < — Tudja, hogy leértékelt í árut csak kijelölt bolt, az í is csupán rózsaszínű pénz- ! tári blokkal árusíthat, ne- ! hogy visszaéléseik történhes- í sernek? í — Igen. \ — Mégsem ezt tették. ! — Nincs is színes blcfc­í kunk. ! — Kérhettek volna. > A panaszikönyvet % meg­< nézi a felügyelő és megfjegy- !zi: \ — Sok mindent láttam, ! rosszul vagy egyáltalán el ! sem intézett panaszt, de í ilyet, hogy a bejegyzést így : össze-vissza firkálta volna ! egy boltvezető, eddig még ! nem tapasztaltam. ! Ezek utóm a dabasi jéinás | területén még több boltot ! megnéztünk. Jártunk a felső- : pakonyi, ócsai, dabasi, örké- : nyi, vegyes-, illetve vas- és I edényboltokban, egyik sem ; leértékelt árú forgalomba- : hozatalára kijelölt, mégis • mindegyikben árusítanak gyá- I ri hibás edényt. Az ilyen ! edényekről ezekben az üz- ! letekben azonban nem hiány- ! zik a gyár erre vonatkozó ! jelzése. Amit a vevők í tudomására kell hozni Hogyan került leértékelt í áru ezekbe a nem kijelölt boltokba, a Kereskedelmi Felügyelőség azt is kiderí­tette. A nagykereskedelem hónapokkal ezelőtt értesí­tette a MESZÖV-öt, hogy a gyáripar egyenetlen leme­zeket kap, azokból nem tud elegendő príma árut gyár­tani és így a megrendelé­seknek csak úgy tehet ele­get, ha a megrendelés ötven százalékát csökkent értékű áruval elégíti ki. Leértékelt edényáru forgaiombahozata- lára a megyében egyetlen földművesszövetkezeti bol­tot, az albertiirsait jelölték ki. Ez pedig ilyen nagy mennyiségű edényt nem len­ne képes eladni, ezért a hi­bás árut elosztják vala­mennyi szövetkezeti vegyes­bolt és edénybolt között. Ezek objektív okoknak lát­szanak, tagadhatatlan. Mégis az egész ügynek, ahogy a lábosoknak is, megvan a maga szépséghibája. Mert, ha már úgy áll a dolog, hogy a gyár a nagykereskedelem­nek, az meg a kiskereskede­lemnek csökkent értékű árut is kénytelen szállítnai, bi­zony a boltokat nemcsak az előírt rózsaszínű blokkal kellene ellátni, hanem arról is nyomban gondoskodni kel­lett volna, hogy a vásárlók megtudhassák (!), nemcsak el­sőosztályú zoméncedényt tart raktáron az üzlet. Most a Kereskedelmi Fel­ügyelőség felhívására a MÉ­SZÖV mindenesetre meg­ígérte, körlevelet intéz a föl dm ű vesszővetkezetekhez, küld nekik rózsaszínű blok­kot is. Csakhogy ezt már régen megtehette volna. Ak­kor Rácz Béléék sem de­cember 24-én, hanem már 23-án megfőzhették volna a karácsonyi kocsonyájukat és talán Végh Pál boltvezető­nek se kellene kifizetnie azt a hihetőleg nem csekély bír­ságot, amelyet a Kereske­delmi Felügyelőség súlyos mulasztáséért reá ró. Sőt, esetleg fegyelmi ügye sem lenne. Ugyanis az Ócsai Földművesszövetkezet azt is indított ellene a felügyelő­ség utasítására. Szokoly Endre VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK ffiqlédicfffriairf? Csehók alkonya Talán sehol annyira nem kell sürgősen a pénz, mint a szőlőtermelésben. Érthető, hogy a nagyobb szőlőterület­tel rendelkező tsz-ek többsége élt az alkalommal és boraik jelentős részét termelői borki­mérésben értékesítették. Cse- mőben például a Szabad Föld Tsz 1960-ban még kilenc termélői borkiméréssel ren­delkezett, a Rákóczi Tsz pe­dig hat helyen hozta forga­lomba zamatos borát. A múlt évben azonban mindkét közös gazdaság csökkentette a ter­melői borkimérések számát. A Szabad Föld és a Rákóczi Tsz három-három borkimérést szüntetett meg. A megszünte­tés oka: a szőlőt, illetve a bort az állami felvásárlás megfelelő és előnyös árakon veszi át. A Szabad Föld Tsz például az elmúlt esztendő­ben a fajtiszta borszőlőért 6,50—7 forintot kapott, ami 10,50 forintos must árnak fe­lel meg Nincs tehát abban semmi meglepő, hogy mind­két csemői tsz ebben a gazda­sági esztendőben több mint 80 százalékát a bortermésének szerződéssel lekötötte. A közgyűlés elfogadta a kihívást A ceglédi Kossuth Tsz-ben zárszámadói közgyűlésen fo­gadták el a Vörös Csillag Tsz versenykihívását. Különösen nagy érdeklődéssel fogadták Pásztor László, a Vörös Csil­lag Tsz párttitkárának felszó­lalását. Pásztor elvtárs mélta- ta a verseny jelentőségét, és felkérte a Kossuth Tsz tagsá­gát: az országos ügy fontossá­gához illő módon válaszolja­nak a kihívásra. A Kossuth Tsz egyébként a többi között elhatározta, hogy az idén el­érik a tíz mázsás búza átla­got, négyszáz holdról átlagban 14 mázsa májusi morzsolt ku­koricát takarítanak be, két­száz holdról pedig 150 má­zsás cukorrépa átlagtermést érnek el. Az egy tyúkra jutó tojáshoüamot UO-re emelik. A tsz-ben bevezetik a javadal­mazási formák egyik legújabb változatát, a munkaegység helyett pénzfizetést nak a tagságnak. © biztosi ta­Egy bolt - két szarka Monoron az egyik önkiszol­gáló boltból egy csomag Tu­lipán cigarettát akart elvinni fizetés nélkül Kovács József- né. Az éber eladók azonban lefülelték a tolvajt és a sza­bálysértési hatóság 50 forint­ra büntette. Ugyanebben az üzletben egy másik szarka is akadt: Drabik Sándomé, aki már több árut szemelt ki ma­gának. Az egy csomag vaj, a három csokoládé és a három csomag cigaretta így száz fo­rintjába került. CSERNO JUDIT KIÁLLÍTÁSA A MÚZEUMBAN Február Xl-én a nagykőrösi múzeum kiállítótermében nyit­ják meg Csemó Judit festő­művész képkiállítását. A negy­venegy olajfestményből és huszonhárom rajzból álló tárlat a hazai tájakat, a min­dennapi élet mozzanatait áb­rázolja művészi formákkal* színekkel és vonalakkal. Kétszáztízből öt Egy fontos szakma elsorva­dásáról tanúskodnak a szá­mok. Nagykőrösön 210 ipa­ri tanuló sajátít el különféle szakmákat, de közülük csak öt készül cipésznek. Mind az öten a Cipőipari Ktsz-szel szerződ­tek. Pedig jövője van a szak­mának, persze, csak akkor* ha a modernebb követelmé­nyeknek megfelelően, a mun­kafolyamatok többségét gépe­sítik. Erre pedig a korosabb, nyugdíj felé ballagó cipé­szek már nemigen alkalmasak. Szükség lenne tehát minél több fiatal tanulóra, aki a cipészmesterség csínját-bínját alaposan megtanulja, mert a- közönség változatlanul sűrűn felkeresi a ktsz-t javítások vagy talpalások miatt. Saj­nos, a szülők sem becsülik sokra ezt a mesterséget, rá­adásul pedig az emberek szívesen járnak új, divatos lábbeliben. Perényi István tsz-clnök átveszi a 100 forintos kötegeltet Stubnya Zoltántól, a Pest-Szolnok megyei Pincegazdaság vezetőjétől Az átvétel sikerére és az inárcsi Március 21 Tsz tagságá- 'fi nak egészségére koccintanak a tsz és a pincegazdaság 4 dolgozói MÁJUSI FAGY Új magyar játékfilm A jóhiszemű néző beül a moziba és bizakodva, remény­kedve függeszti szemét a vá­szonra. Talán most kárpótlást kap annyi sok korábbi csaló­dásért, hátha ez a film, a Má­jusi fagy áttöri végre azt a kínai falat, amelynek börtö­nében valami gonosz varázs­lat foglyaként olyan régen küszködik filmgyártásunk. Megelevenedik a vászon, pe­regni kezdenek rajta a képek, bonyolódik a mese, de a cso­daváró lélek most is kielégí­tetlen marad. Pedig a színé­szek játékából ragyog a tehet­ség. Egyik-másik remekül be- illene akármelyik világsikert arató filmremek szereplőinek elitgárdájába is. A hiba tehát nem itt van és talán éppen a Májusi fagy mutatja meg pre­mier plánban, hogy hol. Elsősorban a mesében, amelynek úgyszólván semmi mondanivalója nincs. Ez talán merészen hangzik kissé, de ha jobban meggondolja az ember,, könnyen rájön arra, hogy ebben a legújabb ma­gyar filmben tulajdonképpen Pékár Gyula és Szomaházi István már a saját korsza­kukban is korszerűtlenné vé­nült és akkor is hamis, papí­ros figurái rendeznek álruhás föltámadást. Dobó főhadnagy, illetve a jóvágású bankfiú öl­ti itt fel az építő szakmunkás, a lelkes brigádtag és újító jelmezét és úgy csapja a sze­let szanaszét, mindenfelé. Persze, útjába akad az igaz­gyöngy is, a falusi nebánts- virág, aki. már-már jó útra té­Máté Erzsi és Sztankai István ríti a csélcsap gavallért —, amikor kiderül róla, hogy mö­götte is csak kulissza a falu. Hamis ebben a filmben úgyszólván minden, a mai vá­ros, a mai falu, de hamis a mai élet is. Giccsesek a mondvacsinált helyzetek, az úgynevezett problémák, és az olcsó szentimentalizmus hiá­ba akarja magára erőltetni a reális életlátás maszkját. A mesében a főszerepet a véletlen kapja, aminek pedig egy valamennyire is igényes darabban legfeljebb statiszta szerep járna. Miska és Klári véletlenül ugyanabból a falu­ból kerültek Budapestre — csodálatosképpen mégsem is­merik egymást —, véletlenül ugyanazon a vonaton utaznak szombatonként haza, véletle­nül ugyanabban az áruházban vásárolnak, véletlenül ugyan­abban a lakásban randiznak mindketten, persze mással, de véletlenül ugyanazon az éj­szakán. Csodálkozni sem le­het tehát rajta, hogy véletle­nül ugyanabban a filmben te­szik próbára a jóhiszemű kö­zönség türelmét. Ennyi az egész. De már ez is sok. Túl sok. Pedig kár. Moór Mariann (Klári), Sztankai István (Mis­ka), Bodrogi Gyula (Pakuca)* Kiss Manyi (Klári anyja) ala­kító tehetsége és művészete biztos pillére lehetne egy — komoly produkciónak is. A film meséjét különben Csurka István írta, a filmet Kiss Jó­zsef rendezte. (tn. L) A második ,,szüret“ Kétszer szüreteltek Inárcson, a Március 21 Tsz-ben. Ha J ez Pest megyében szólás-mondássá válnék, bizonyára nem sér-; tödnének meg az inárcsiak, mert az eset így történt. Egyszer' leszüretelték ősszel a jó közepesnek számító szőlőtermést,\ — amit most kétszer fejtett borként eladtak a Pest-Szolnoki megyei Pincegazdaságnak. Az 1600 hektoliter bor átadásakor j esett meg a második szüret — mégpedig a pénzszüret!" Helik János párttitkár elmondása szerint ugyanis a tér-', mésnek több mint 81 százalékát értékesítették állami úton, s! ezért a felárral együtt egymillió forintnál is többhöz jutott az! inárcsi Március 21 Tsz tagsága. Nos, ha a szőlőszüretet már', nem áll módunkban bemutatni, íme alábbi képriportunkban ", beszámolunk olvasóinknak a „pénzszüretről'’: 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom