Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-25 / 47. szám
KST HCCfEI UfCtrltm 1962. FEBRUAR 25, VASÁRNAP MEGYEI TÜKÖR Szabad idő - vonaton Ha vonattal kell utaznom Nagyik átára, előre fázom a hosszú és rendkívül unalmas döcögéstől. A személyvonat minden állomáson megáll, hihetetlen tömegeket ad le és vesz fel. Állandó a tolongás, a lárma, a füst, s amikor a sörgyári dolgozók utaznak ha- ■zafelé éjszakai műszakról — .állandó az áporodott sörszag. A hatvan kilométeres út több mint két óra hosszáig tart, s .mire földet ér az ember lába, már kimerült, kedvetlen. Szerencsére ritkán kell ezen a vonalon utaznom, s így még elviselhető a tortúra. De mit szóljon az, aki naponta teszi meg oda-vissza az utat, a reggeli és az esti csúcsforgalomban, s közben nyolc órát kell dolgoznia, hiszen az utazás csak járulékos fáradalom, ezenkívül kell helytállnia munkahelyén. A napi 120 kilométer négy óra negyven percet vesz igénybe. Mikor pihennek ezek az emberek? Mikor jutnak könyvhöz, mozihoz, színházhoz, ismeretterjesztő előadáshoz? A munkahelyen a bejáróra •— bármilyen sokan vannak is — a munkaidőn túli programban nem számítanak, elismerik, hogy megy a vonat, rohan haza mindenki családjához. Lakóhelyétől félig-meddíg elszakadt, megélhetése, gondjai, tervei a munkahelyhez, a városhoz kötik. Nem hat rá kellőképpen sem az üzem, sem a lakóhely, ha a napi nyolc órán túli dolgokról van szó. Társadalmi életet leginkább a vonatban él, de sokaknál, sajnos, ez csupán vég nélküli és szenvedélyes ulticsatákban ölt testet, Kul túri orr a dal ómról beszélünk, az emberek anyagi és szellemi színvonalának emeléséről, az általános műveltség fokozásáról, az emberek tudatának formálásáról. S miközben teljes intenzitással tanulnak, fejlődnek és művelődnek azok a milliók, akik igénybe veszik az üzem vagy a község művelődési házának lehetőségeit, addig a bejáró munkások ezrei, tízezrei kimaradnak innen is, onnan is, nem éri el őket sem a munkahely, sem a lakóhely művelődési tevékenységének hatósugara. Egyik ismerősöm nemrég kijelentette: a bejáró munkások a szellemiek igénybevételét tekintve, a társadalom perifériáján élnek. Talán túlzás ezt ilyen kategorikusan kijelenteni, és sértő is. Ezek a bejáró emberek ugyanis az esetek jó részében tőlük függetlenül ható társadalmi erők hatására választották ezt az életet. Az igaz ugyan, hogy jó részük ma már nem kényszerülne erre az életformára, mert a falu is megfelelő megélhetést adna, de visszatérésüket szubjektív tényezők gátolják, vagy legalább is késleltetik. Nem is az a feladat most* hogy az okokat boncolgassuk, hanem az, hogy az adott ténnyel számolva, tenni kell valamit a bejáró munkások kulturálódásának, művelődésének érdekében. Mert nem kevesekről van szó. A nagy- kátai járási művelődési ház felmérése szerint csupán a járási székhelyről napi közel négyezer ember jár be a budapesti, zömmel a köbó- ■ nyai üzemekbe. Az egész járás területén pedig a tízezret is meghaladja a bejáró munkások száma. A megyei tanács már korábban megbízta a nagykátai járási művelődési házat, tanulmányozza a bejáró munkások helyzetét, s tegyen kísérletet bevonásukra. Ez a megbízás 1959-ben történt, s a művelődési ház komoly erőfeszítéseket tett, hogy alkalmazható, s elterjeszthető módszereket kísérletezzen ki. A bejáró néhány ezer munkás több mint hatvan különböző munkahelyen dolgozik. Ezek közül egy, a Kőbányai Bőrtex Cipőgyár különösen hajlandónak mutatkozott az együttműködésre, a kísérletezésre. Ahogy mondják, ebben a gyárban is any- nyi a nagykátai, hogy a vonat késése esetén egyes műhelyre,székben áll a munka. A cipőgyárral szerződést köFábián Sándor: Téli gyaloglás A fagyott égen rés hasad a szélnek s hidegtől púposra hajolt rossz kutyák ugatják nyüszítve a gyémántot, mit hóra hint a hold. Reszkető csillagok taposnak elébem szikrás nyomokat... Finom mintájuk között elmerül a cipőmvéste rajzolat. Jó így, a vastag hó fölött hegyre kaptatni vissza-vissza csúszva. Jó így, a vastag hó fölött gondolni a lenti humuszra, FELMEGYEK A MINISZTERHEZ Űj magyar filmvígjáték mely mintáshátú havak olvadtával sár lesz eztán is, fedve az utat, de jégkemény betont álmodik s azt, hogy nagy fények hagyják rajta nyomukat. \\\\\\V\\\\\\\\\k\\\^^ lye, túl könnyen jön rá, hogy harca szélmalomhare voit* szembefordulás a történelmi szükségszerűséggel. S . ezért érezzük a film végét egy kicsit elsietettnek, nem ártott volna — még Bódog kalandjai rovására is, például a teljesen szükségtelen bárjelenet elhagyásával — elmélyíteni a belépés eldöntését, s ezzel hihetőbbé, elfogadhatóbbá tenni. Mindezek ellenére az elmúlt időszak legjobban sikerült magyar vígjátékát láthatjuk, s ebiben elsősorban annak van jelentős szerepe, hogy sikerült forgatókönyvet — Galabárdi Zoltán és Markos Miklós munkája — vittek filmre. Bán Frigyes e filmjével azt bizonyította be, amit igen sokszór hangoztatott a kritika: a falusi témájú filmekben van igazán otthon, azok megrendezésénél tudja teljes egészében kibontakoztatni rendezői elképzeléseit, ötleteit, s a film nem egy remekül megkomponált része juttatja eszünkbe Bán Frigyes régebbi, nagysikerű rendezéseit. Az operatőr, Szécsényi Ferenc jó munkát végzett, képei remekül alkalmazkodnak a mondanivaló hangulatához, különösen sikerülték tájfelvételei, néhány* indokolatlanul sötét képe elJéti' szólhájik.; ..................... P á£er Antáináik, iJáJdgti Bódog megtestesítőjének nagy része van aban, hogy jól sikerült a film. Eszköztelen, egyszerű játéka, az örvendetes figuraismeret, a falusi életbe, annak körülményeibe való hibátlan beilleszkedés a legjobban dicséri nagy művészünk játékát. A nagyobb szereoek- ben, de a kisebbekben is kivétel nélkül rangos szereplőgárdát vonultat fel a film, különösen Bánhidy László, Gázon Gyula, Rajz János és Farkas Antal tetszett. Tompa Sándor Kövy esperesét „túlírták”* nem 5 tehet róla, hogy alkalmazkodik a szerephez. Mészáros Ottó Buber Bl: Mert ha a háború az emberek függvénye, akkor az is igaz, hogy az emberek megakadályozhatják. — Ezt te magad sem hiszed. Csak nyisd ki a rádiót, olvasd az újságokat... — Mindegy, a tény akkor is tény marad. A háború elkerülhető ... mert kell, hogy az legyen ... különben ... — Különben? — Emlékszel, Vera? Délután a,z előadó még arról beszélt, mi történik akkor, ha leesik egy atombomba ... csak egy... — Azt hiszem, kezdelek érteni ... —• Ezért volt jó ez a film... Erre figyelmeztet. — Lehet, hogy igazad van... Mégis olyan borzalmas volt... Szétroncsolt kezek, hiányzó lábak... halottak, halottak mindenütt... — A halottak az élők lelkiismeretei. — Én mégsem csináltam volna meg ezt a filmet. — Pedig kellett. •— Jó... nem vitatkozom — vont vállat a lány. — Most haragszol? — Nem ... — Olyan, szép este van, és két hétig... — Tudom.,. — Azért két hét nem is olyan hosszú idő. — Lehet * * | Hallgattak egy sort* — Bánt valami? — törte meg a fiú a csöndet. — Kár, hogy reggel elutazol. — Megígértem.;mást nem tehetek... — Mást nem tehetsz:: ** mást nem tehetsz. * * Egyre csak ezt hajtogatod! — Ha egyszer így van* — Mert neked mindenki fontosabb, mint én. — Tudod jól, hogy ez nem igaz. — Elvben lehet, de gyakorlatban ... — Időben szóltam, hogy falukutatásra megyek. — Emlékszem.:, de nem holnap. — Két hét múlva. így volt eredetileg. A második csoporttal. De Jóska megbetegedett, neki pedig holnap kellett volna .;. Megkértek, ugorjak be helyette. Lényegében mindegy, hogy holnap vagy két hét múlva — magyarázkodott a fiú. — Ha neked mindegy, * 5 >— Nem így értettem* — De így mondtad!. ■ élessé a lány hangja. — Mit csináljak, megkértek rá. — Ha néked az fontosabb! — Ne veszekedjünk. Mennem kell, ezen már nem változtathatok. Megígértem, hogy vállalom. — Persze, amit nekik megígérsz . i; De mondd, miért veszekszünk annyit az utóbbi időben? — Mert önző vagy — fakadt ki türelmetlenül a fiú. — Azt szeretnéd, ha mindig minden úgy történne, ahogy te akarod..: — Baj az, ha az ember mindig maga mellett akarja tudni azt, akit szeret? — Félreértesz: tudod jól, hogy szeretlek! De az ember nem élhet mindig csak magának. Az méltatlan lenne hozzá. — Ezek csak nagy szavak — legyintett a lány. — Első hallásra, lehet, De ha belegondolsz. — Mindenki úgy igyekszik berendezni az életét, ahogy az neki a legjobb! — Egy lakatlan szigeten talán de nem emberek között. — Vagyis ezek szerint alkalmazkodnunk kell mindahhoz . i \ — fordult gúnyosra a lány hangja —, ami körülöttünk történik? — Bizonyos értelemben igen! H alkan koppant cipőjük a kövön. — Mondd, Zoltán, nem alkalmazkodtunk még eleget? y főttek az együttműködésre, ^ ezzel megtörtént a legfonto- p sabb lépés; a munkahely és? a lakóhely kezet fogott. A ? többi a módszer, a tartalom p kérdése. Néhány a módszerek-? bői: a nagyobb szabású ren- ? dezvényeket főleg hét végén ? tartják. Erre az üzemi kö-? zönségszervezők is toboroz- ^ naik. A művelődési ház be- ? küldi a jegyeket, s azokat ott ^ eljuttatják a nagykátai dől- ^ gozóknak, akik különben a ^ gyári hirdetés keretében is p tudomást szereznek az ottho- <? ni eseményekről. Ezt viszonoz- ? va, a gyári rendezvényeket ? Nagykátán is hirdetik, s szer- ? vezik a közönséget. Ordán József, a gyári szak-? szervezeti bizottság titkára p segítséget nyújtott ahhoz is, p hogy a művelődési ház pró- ? báira a két műszakiban dolgo- p zók rendszeresen el méhessé- p nek. Ez az intézkedés érinti ^ például a száz tagú Tápió 4 menti népi együttest. ? A kapcsolat megnyilvánul? olyan nagyszabású rendezvé-p nyékben, mint amire már ? kétszer sor került. Előbb a cipőgyár öntevékeny művész- p együttese,, majd a nagykátai 4 művelődési ház együttesei ^ adtak vendégjátékot nagy ér- 4 deklődés mellett. Ezen túl ^ azonban, a gyár elismeri tár- 4 sadaimi munkának a lakóhe-i lyen végzett kulturális tévé- ? kenységet, s az együttesek tag- ? jattól rendszeresen érdeklő- p dik a szakszervezeti vezető- p ség az otthoni munkáról, p problémákról. Az emberek- p nek jólesik ez az érdeklődés, p fáradságos munkájuk elisme-^ rését látják benne. Ahogy Chmelly Ödön, a 1 járási művelődési ház igaz- 4 gatója elmondotta, a követ- ? kezd népművelési, oktatásig időszakban már párhuzamos ? munkásakadémiát is indíta- ? nak, s más vonatkozásban is ^ kibővítik az együttműködés ? eddigi kereteit. Rendkívül- figyelemre mél- ^ tó a nagykátai törekvés. A fel- ^ adatot mintaszerűen látják ^ el rendkívül nehéz körűimé- 4 nyék között. Kérdés azon- 4 ban, hogy kapnak-e elegendői segítséget a járási párt- és ta-? nácsszerveiktől, s kapnak-e ? elegendő segítséget — a meg- ? bízáson túl — a megyei szer- /, vektől? Amit eddig végez-í? tek, az elismerést érdemel, de p vajon a ráfordított fáradság-^ gai, energiával arányban álla- ^ nak-e az eredmények? Az, p hogy egyetlen gyárral tudtak p csak eddig ilyen kapcsolatot? kiépíteni? A sok állandó ? jellegű feladat mellett nem? haladja meg erejüket az ed- /j digi tapasztalatok elterjesz-,, tése? ? Aggodalmunk alátámasztó- ? Sára egyetlen példát: a járás ? többi községéből bejáró több ? mint tízezer emberhez töb- ? bek között úgy szeretnének ^ eljutni legalább a program Jj közlése erejéig, hogy a vasúti ^ hangszórókon keresztül hir- í detoének napi néhány alka- ? lommal, amikor a legtöbb ? munkás utazik. Ez elől sok- ? sok kérés, megkeresés, rábe- ? szélés után az illetékes MÁV- ? alkalmazottak mereven elzár- ? koznak. Mert ugye, ilyen ed- j dig még nem volt a MÁV ? szolgálati szabályzatában, s5 egy ehhez hasonló „újítás” í megsértené néhány vaskala- í pos szabályzatimádatát. Pedig; a bejáró munkások kultúráló- : dása, művelődése, fejlődése a ; MÁV érdeke is, hiszen; törzsközönsége... Ilyen körül-; menyek között az már el-1 érhetetlen álomnak tűnik, • hogy a vonaton eltöltött > .^zabad idő” — mert sajnos, < a bejáróknak ez a néhány óra j lenne a szabad idő — kultu- í rólt hasznosítására gondolja-i nak a népművelési emberek... i Az evekkel ezelőtt meg- | kezdett kísérlet jelentősége nagy. Véleményünk szerint eljött az ideje az átfogóbb, általánosabb intézkedésnek. Nem könnyű feladat ez, bonyolult, szerte ágazó, s szinte elérhetetlen emberekhez kell intézményeset! eljutni, de a nagykátai példa máris azt bizonyítja, hogy vannak módszerek, amelyek-legalább részben eredményre vezetnek. Tenkely Miklós 9 ’ \ Elbúcsúzott. Még egyszer, ? utoljára bement az osztály- ? ba, megsimogatta a padokat, ? az asztalt. Becsukta a szek- ? rényt, a naplót felvitte a ta- ? nári szobába, s aztán négy- ? venhárom esztendő sok-sok ? emlékével gazdagon kilépett ? az iskola a jtaján. 4, Negyvenhárom szolgálati év. 4 Az első világháború alatt vé- £ gezte el a tanítóképzőt. Ami- ? kor a kinevezését meglzap5 ta, Károly király képe még ? ott lógott a tanterem falán, ? Az újságok hadié semények- ? ről, harctéri tudósításokról ? írtak. Az első szeptember ? nagyon szomorú volt. Ta- ? nitványai közül nap mint ? nap többen jelentek meg ki- ? sírt szemmel, riasztó feketé- ? be öltöztetve. A háború utol- ? só évében is aratott a ha- 4, Iái. ö pedig tanított, vi- 4 gasztalt, könnyeket törölge- ■1 tett. % Akkoriban hárman voltak p fiatal kezdő tanítók Isasze- £ gén. összefogtak, s hogy fe- £ ledtetni tudják, csak egy kis ? időre is a bánatot, előadá- 4 sokat rendeztek, vagy ahogy ? ő mondja, lámpást gyújtot- ? tak a felgyülemlett bajok ellj oszlatására. p Régi dolgozatfüzetek, ? rajzlapok kerülnek elő a fiókból. Emlékek a múltból. p És rengeteg iskolai csoporttá kép. Mennyi izgalom, meny- p nyi öröm fűződik ezekhez a a megsárgutt emlékekhez? Fa- í kó dátumok, tóira szállt esz- ? tevdők. íróasztalában őrzi a ? füzeteket ma is, amelyek az ? azóta férfivá érett apró le- ? génykék, anyányivá lett lá- ? nyok első tollvonásait, első í betűit őrzik. y $ Aztán jöttek a negyvenes 4 évek. Ismét egy újabb há.vwwvwwwwvwwwvwwwwwwwwwwvx ború. Haditudósítások, ha- ? lottak névsorai. Valahonnan ? a háború lövészárkából haza ? ér a hír. Az egyik — haj- ? dán ' legkedvesebb diákja — ? meghalt. Az apa nélkül ma- ? radt kislány ott ült az el- ? s<3 padban feketébe öltöztetve ? és sírt. Aztán jöttek a kö- ? vetkező hírek, a második, a ? harmadik, a tizedik kedves ? tanítvány sem jön többet ? haza. Tanítani kell... Vi- ? gasztalni kell... Könnyeket ? törölni kell ...A hajdani kis- ? diákok, a csintalan fiúk, akiknek első írásait, perce- gö tollúiknak rég elhalt ze- $ néjét ott őrizte a füzetek- % ben — emlékekké váltak, £ jfájó, szomorú emlékekké. } így jött el 1945 tavasza, í S aztán még dolgos tizenhat í esztendő következett. A régi ? iskolában sok új arc. Elet- ? kezdő fiatal pedagógusok, ? tele tervekkel, elképzelések- ? kel. Leült melléjük, tanú- ? csókát adott nekik, mielőtt ? azok az osztálynaplóval ke- ? zükben először indultak a ? tanterembe. í, \ Beszélgetés leőzben né- í zem az idös pedagógus ke- í ? zét. Hányszor simogatta meg a szőke, barna apróságok ar- ? cát, hányszor javította ki a rosszul sikerült betűket, szá- ? mókát, négy évtized alatt? ? S most, negyvenhárom év ? sok-sok emlékével gazdagon ? letette a krétát. Még egyszer ? végigment a tanterem pad- ? sorai között, végighordozta ? tekintetét az osztály padso- ? rain. Megsimogatta az „unó- ? kák” borzas kis fejét, mélyen ? a szemükbe nézett, s látta, ? hogy egyik-másik szempárból ? könnycsepp gördül. % Molnár Jenő, a tanító ? nyugdíjba ment. ? Ladányi István í BÚCSÚ í $ Nevet az ember, pedig a J vásznon egy emiber küzd, két- ? ségbeesett igyekezettel. Kine- ? vetjük küzdelmét? Igen, s ez ? egyben jelzi is a film erényét: \ új, eddig szokatlan oldalról ?nyúl a néhány esztendeje még j nehéz problémához, a belépni £ vagy nem belépni kérdéséihez. JUj oldalról, a vígjáték szinte í minden kellékét felvonultatva \ ábrázolja Rendes község \ „utolsó mohikánját”, Balogh ? Bódogot, aki csalafintaságot, \ ravaszságot, halálos betegsé- ? get, mindent latba vet, csak- ? hogy megiúszihassa a belépést. ^ Egyedül marad, mert az ? egész község a közösben van, ís ez az egyedülmaradás okoz- ?za a bonyodalmat: a termelő- ? szövetkezetét Száz százalék- ? nak nevezik el, de — Bódog ? hiányzik, nincs meg a száz ? százalék. Megindul tehát a ? „frontális támadás”, aminek ? végén természetesen Bódog is i a közös tagja — szeretne len- ^ ni. ^ Élő és nehéz probléma volt ? ez, ma mégis felszabadultan | nevetünk rajta, s nemcsak Bó- i dogon, hanem a többieken is, ? akik ebben a küzdelemben ki- ? sebb-nagyobb hibákat vétenek, ? melléfognak, s éppen harc ? közben árulják el emberi gyengeségeiket. S itt érdemes el- ? időzni egy pillanatra. Vajon ^tényleg nevetni kell minden- ? kin? Ez az, ami kicsit elgon- ? dolkoztat a filmen. Tévedés ^ ne essék: nem arról van szó, £ hogy a „pozitív hősöket” kér- Í jük számon egy vígjátéktól, ? hanem arról, hogy Balogh Bó- ? dog még a vígjáték szabályai- ? hoz mérten is túl könnyen ? aratja győzelmeit. ? Bódog figurája élő, igaz fi- ? gura. De a többieké, bár leg- ? több vonásuk telibe talál, még- ? is magán viseli az abszolút ? naivság jegyeit, s így lényegéiben Bódognak nem jelenteinek komoly ellenfelet, nem i jelent nehéz ak^d^Jyt ,.a,ini-„ Í niszter. az országos termelő- í szövetkezeti tanácskozás sem, p Bódog mindenkit lóvá tesz, p igaz, nem is kell túlságosan, p megerőltetni magát, p A jól sikerült vígjátéknál Í ez az, amit hiányolhatunk, Í amit hibának tarthatunk, fő- Í ként azért, mert a film írói, s Í művészei képesek lettek volna p egy nehezebb fajsúlyú vígjá- p ték megformálására is, olyan ? vígjátékéra, amely az egész- ? séges nevettetésen túl felvil- Í lantja a küzdelem igazi hu- Í morát, valódi konfliktusait. 4 Balogh Bódog így könnyen p győz, s könnyen adja be a film ? végén a derekát, túl könnyen, p pillanatok alatt látja be, hogy »neki is a többiek között a he; ti unyorogva léptek ki az ; ti utcára. ; — Tetszett? í — Nem is tudom. Olyan ? furcsa történet volt. ? —- Élet és halál. Béke és há\ ború. — Bele'karolt a lányba, ?s lassan megindultak az esti ? utcán. ? — Lebilincselő és borzasztó ? egyszerre. ? — Talán egyik sem — tűnőp dött. ? — Hogy érted ezt? ?/ — Nézd... voltak bölcsek, 4 akik azt áliították, hogy amíg ? emberek lesznek, addig hábo- p rú is lesz... Hát ez egyszerű- pen nem igaz! ? — De hiszen mindig is vol? tak. Miért lenne most más- ? ként egyszerre? — nézett rá ^kérdőm a lány.
