Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-25 / 47. szám

1963, FEBRUAR 25, VASÄRNAP RIT MEGYEI sá£fr$m ANDRAS ENDRE­Alulírott, Csöndes János KOMÉDIA Történik az ember két lábra állása és a Vénuszra való feljutás közti időszakban Szereplők: Csöndes János ktsz-tag. Pallos ktsz-elnök, Stréb Ervin, a járási központ képviselője Potya Ede főrevizor, Objekt Iván alrevizor, Giziké jegyzőkönyvvezető. Szín: Vegyes ízléssel s kissé megkopott búto­rokkal berendezett tanácskozóterem. Stréb: Pallos kartársé a szó. Pallos: (az önuralom kényszere alatt, de azért nagyvonalúan): Megkérjük nyugod­tan, mitől sem zavartatva mondja el, mi késztette a bejelentésre. Csöndes: Nem magam miatt tettem... Pallos: Hallották, kartársak: beismerte, hogy ő írta a jelentést. Potya: Nyilvánvaló! De miért? Mi okból? Mi célból?!... Csöndes: Mondom, nem magam miatt... Az­az nemcsak... Stréb: No, lám! Azt mondja, nemcsak. Nem­csak írta, hanem? ... Pallos (diadalmasan): Kitalálta is! Stréb: Ügy van! Rágalom az első szótól az utolsóig. Objekt: Szabadna egy szót? Nekem az a vé­leményem, hogy Csöndes kartárs felte­hetően azért jelentette, hogy ... Pallos: De kartársaim, így vakvágányra fu­tunk! Bennünket most nem a szándék érdekel, hanem a tett. Potya: Erről van szó. Csöndes kolléga azzal vádolja Pallos kartársunkat, hogy a szö­vetkezet építési anyagából villát építtetett magának Dunakökörcsinen. Mi ez ké­rem, ha nem a legsúlyosabb megrágal- mazása egy kipróbált vezetőnek?! Többen: Botrány!... Felháborító!... Objekt: De uraim ... azaz kartársaim! Le­gyünk parlamentárisak, (Csöndeshez) Fenntartja a vádat? Csöndes: Természetesen. Stréb: Ne húzzuk az időt kartársák! A tény­állás tiszta. Javaslom, vegyük jegyző­könyvbe a lényeget... Giziké kérem, ír­ja: alulírott Csöndes János, a Búboske­mence Építőipari Ktsz tagja... A töb­bit ne vegye, csak ha szólok. Giziké: Igenis. (Mig írja, halkan ismétli) ká- téesz tagja... Stréb: Figyeljen rám, Csöndes! Amit eztán mond, annak nagyon súlyos következmé- . nyei lehetnek Jpi gondolja még’a dol­got! Csöndes: Meggondoltam. Stréb: Még egyszer tehát! Elismeri-e, hogy ezt a ... hogy úgy mondjam, rágalmazó levelet maga írta? Csöndes: Elismerem: Stréb (diktál): Elismerem, hogy a rágalmazó levelet én írtam... Csöndes (felpattan és közbevág): Bocsánatot kérek!... Giziké (Stréb intésére írni kezd s halkan ma­ga elé): ... naíot kérek. Pallos: Az, hogy engem megrágalmaztak, most, mellékes dolog. Sokkal jobban fáj, elhihetik a kartársak, hogy a kátéeszre úgy néznek egyesek, mint egy lepratelep­re!... (Csöndeshez) Magyarázza meg, mi szükség volt erre?! Csöndes: őszintén sajnálom, ez lelkiismereti parancs számomra! A JÉG MŰVÉSZÉI Csak mosolyog a kérdésre, s a válasszal vár néhány pil­lanatig: — Ha őszinte akarok lenni, nem tudom... Nagyon szere­tek korcsolyázni és természe­tesen táncolni is... Hogy jól csinálom? Arra a közönség hi­vatott válaszolni. Es a közönség válaszol is, a maga módján — vastapssál, újrázással — minden este. — Tizenhárom évvel ez­előtt kezdtem... akkor vitt ki édesanyám először a jég­re ... Csak arra emlékszem, hogy nagyon síkos volt, s ne­héz volt megállni rajta. De mindig szerettem a nehéz fel­adatokat. Talán ezért is mertem vállalkozni arra, hogy több legyek, mint csak korcsolyázó... Több francia bajnokságot nyert, s tavaly az Európa-baj- nokságon a negyedik helyen végzett. — Kiváló tanárnőm van Jacqueline Vives személyé­ben... Mindent neki köszön­hetek. Még azt is, hogy most itt vagyok. Természetesen ve­le együtt, mert ő is átszer­ződött a jégszínházhoz. így vele jöttem... Mindez alig két hónappal ezelőtt történt. Az együttes akkor éppen olaszországi tur­néra indult. Dany ott mutat­kozott be első ízben, mint a Párizsi Jégrevü szólótáncosa. — Nagyon izgalmas volt — emlékszik az olaszországi út­ra. — Különösen, amikor né­hány nappal később az egyik szólótáncos megbetegedett, s nekem kellett „beugranom” Mikko Virtanen partnere­ként az Egy éj a kopár he­gyen című táncjátékba. Ez Palermóban történt, ahol na­gyon csöppnyi színpadon ját­szottunk. A színpad hátsó része műanyagfüggönnyel volt eltakarva. Hogy mi volt a függöny mögött? Percekkel később — sajnos — megtud­tam. Olyan nagy lendülettel futottam a jégen, hogy meg­csúsztam, s máris a függöny mögött találtam magam... azaz a földön, jó másfél mé­terrel a színpad alatt. Egy kicsit fájdalmas lecke volt, de szerencsére nem történt semmi baj... Közben megjelenik a „szí­nen’* a tanárnő. Dany búcsú­zik kezdődik a próba. MIKKO VIRTANEN M ár amikor először járt Budapesten, megszerették a jégbalett szerelmesei. — Olyan, mintha nem is mentem volna el négy és fél évvel ezelőtt... — kezdi a be­szélgetést. — Csak a város szé­pült meg azóta, s lett egy ki­csit ... hidegebb. Persze, utoljára nyáron járt hazánkban, s nem februárban. De ennek ellenére furcsának tűnik ez a megjegyzése, hi­szen köztudomású, hogy Mik­ko Virtanen — finn. — Igen, az vagyok, a szü­leim ott élnek ma is, én azonban nyolc évvel ezelőtt Párizsba kerültem, érthető tehát, ha az ottani éghajlatba szoktam bele. Ha hazame­gyek Helsinkibe... fázom... Azután leginkább délen túrá­zik színházunk... legutóbb Izraelben, Törökországban, Cyprus szigetén, Máltán és Olaszországban szerepeltünk... Egyedül Tel Avivban négy és fél hónapig játszottunk... Mikko Virtanen háromszor nyerte el a Finnország mű- korcsolyázó bajnolca címet, utána szerződött Párizsba. Talán elfelejtetted már, hogy nem is olyan régen még azt is megszabták, hogyan beszél­jünk, öltözködjünk? — Ne ráncold a homlokod! — Jó ... Míg odahaza vol­tam, sokszor megfigyeltem az apámat. Bármit mondtak neki: bólintania kellett. — Volt — nem tagadom — bólintott a fiú komolyan. — Volt..; volt..: Nem olyan egyszerű elfelejteni, hogy hamis életet éltünk. A hamis arcunkat mutattuk és színleltük, hogy mi mik va­gyunk — már az iskolában is —, pedig jól tudtuk, hogy mi nem azok vagyunk. — Igaz, de mindez csak volt. — Gondolod? — Tudom ..: De megint ráncolod a homlokod. Öregít! Jó... Elismerem, változott körülöttünk a világ. Bizo­nyos tekintetben nagyot vál­tozott. Politikában ,,, Em­berségben . i ; — No látod. — De ne feledd, hogy még sokat kell változnia! — Éspedig? — Mondjuk.. * őszinteég­ben! — Vagyis? — Előbb válaszolj egy kér­désemre. — Hallgatlak — állt meg a fiú. — Mi lenne akkor, hasis mondjuk reggel kiállnánk a világ elé, és azt mondanánk: mi szeretjük egymást, már mindenünket odaadtuk egy­másnak, de... még nem va­gyunk házasok! — Tudod jól, amint befejez­tük az egyetemet.;. állásunk* lakásunk lesz ..: azonnal;. s — Ha nem tudnám, nem tettem volna ; s ? De még nem válaszoltál. — Furcsa kérdés . ■. -. — Mondd ki nyíltan: meg- botránkoznának az emberek! — Lehet.; i — Miért nem mered beval­lani, hogy így igaz! — Buta ötlet. — Mert én mondtam? — sértődött meg a lány. — Nem— szabadkozott a fiú —, de szamárság az egész! — Jó az neked, ha vesze­kedhetsz? Más érved nincs? — Veszekszünk? Mert ki­fakadtam? Ez nem veszeke­dés. — Szálljunk villamosra — gyorsított léptein a lány. — • Nagyon sajnálom, ha megbántottalak. Ne hara­gudj. — Nem haragszom. — Én nem akartam rosz- szat — védte magát a fiú, — Egyikünk sem akart. — Szeretjük egymást és mégis.;. sok mindenben egyet akarunk, de ha vitá­ra kerül a sor, mindig elvá­laszt valami bennünket. — Akarod, hogy abbahagy­juk az egészet? — Szinte egyszerre torpantak meg. — És te? — nézett a lányra tétován a fiú. — Ha te akarod, akkor én is.; s — remegett a lány hang­ja. — Mondd, miért kínozzuk egymást? va­Hogy miért akasztotta szögre a versenykorcsolyát? — Többre vágytam. A ver­senyszerű korcsolyázás már nem elégített ki. Annál is inkább, mert a korcsolyázás­sal egyszerre kezdtem a balett- iskolát. Mi lehetett hát a kö­vetkező lépés? Valami olyan, ami több, mint sport — művé­szet is. Ezért utaztam Pá­rizsba, ezért írtam alá a jégszínház szerződését. A kérdés akaratlan: megta­lálta azt a többletet, amire vágyott? — Azt hiszem, igen... Ko­moly balett-tudást és színé­szi játékot igénylő számokat tápcolok. Hogy csak néhár ■;nyat említsek: Egy éj a kopár hegyen, Császárkeringő... S a tervek: szeretném egyszer eltáncolni a jégen a teljes Hattyúk tavát... Hogy sike­rül-e? Nem rajtam múlik. A partnereken... Addig is azonban, amíg ez a nem min­dennapi terv valósággá vá­lik, legközelebbi műsorunk­ban egy-egy részletet muta­tunk be a Hattyúk tava, il­letve a Romeo és Julia című táncjátékokból. Sajnos, Buda­pesten erre már nem kerül­het sor, de ha legközelebb visszajövünk... Az utolsó kérdés: mi a vé­leménye a magyar jégbalett­ről? — Tehetséges gárda — jegy­zi meg dicsérően — csak ép­pen nem fedi a jégrevü fogal­mát. A magyar jégrevünél —• alcárcsak az amerikainál — el­sősorban a korcsolyázás a dön­tő, s már kevesebb gondot fordítanak a balett-tudás el­sajátítására, a színészi já­tékra. Jégrevü alatt pedig — mi, legalábbis Párizsban — e három tudásból ötvöződött művészetet értjük. P. P. Halászlegény frakkban H árom lépés után szólt csak a lány: — Amíg kislány voltam, mindig azt hittem, hogy a szerelem csak öröm;,,, bol­dogság . ; : — A szerelem tisztítótűz! — De mindig csak az igazak égnek benne! — Akiknek a szerelem töb­bet jelent a pillanatnyi gyö­nyöröknél — jelentette ki a fiú határozottan. — Valahogy így;: De va­jon nekünk van igazunk? — Biztos vagyok benne!. s > Aki csak olcsó kalandot, egy­szerű mechanizmust lát a szerelemben.. -. — A szívem azt mondja: ne­ked van igazad .:. de ha az eszemre hallgatok.:. — Mire gondolsz? —■ Vannak lányok, akik nem csinálnak problémát ab­ból, ha lefekszenek egy fiú­nak ..; Ha megkérded tőlük, miért teszik, azzal érvelnek, hogy ez olyan természetes a mai világban, mint a min­dennapi kenyér. A kenyér pe­dig ... étet. i, Mi itt az igazság? — Megérkeztünk .:« — Észre sem vettem — né­zett körül a lány. — Tehát? — Tisztítótűz! — Akkor jó . i; Ha te mon­dod, csak így lehet:;. És vi­gyázz magadra két hétig, meg ne fázz! — Te pedig ne ráncold a homlokod! — Megígérem! De mondd, sok csacsiságot fecsegtem ösz­j amilyennek most a tizennyolc í esztendős Dany Rigoulet ál­1 módja a jégen. A közönség szinte önfeledten nézi tán­$ cát, amely a rejtélyes Kelet j? ezernyi titkára mond megfej­ti tést egyszerre. 2 Dany tökéletesen uralja a j jeget, s ugyanakkor mozdula­ta iái mély színészi átérzésről ta- t núskoának. Vajon mi a tit- í ka ennek a bájos párizsi lány- ; vak, hogy olyan hamar belop- ; ta magát a budapesti kö­zönség szivébe is? sze? Éppen ma, amikor bú­csúzunk;;: két hétre.;. — Meglátod, gyorsan elte­lik ;;; és nem mondtál csacsi- ságokat. Csak őszinte voltál. Ami a Szíveden, az a szá­don ;:. Bér mindenki ilyen őszinte lenne! — Pedig másról akartam beszélni veled. Már a mozi előtt elterveztem, mit mondok majd.;: a jövőnkről;; 5 s ehelyett..: — Miért? — ölelte át a fiú. — Amiről beszéltünk, az nem a mi jövőnk? Hát nem a mi érdekünk, hogy a gyere­keink, ha az atomról halla­nak, ne a bombára gondolja­nak? Hogy ne kelljen alkal­mazkodniuk senki szeszélyei­hez? Hogy őszinték legye­nek a szeretemben is? — Csókolj meg! Stréb: Frázis! (int Gizikének, hogy írjon) Giziké: ... számomra. Csöndes (hevesen): Ez nálam nem frázis!.. És különben is, nemcsak Pallos elnökről szóltam a levélben, hanem több más ve­zetőségi tagról... Kérem a járási közpon­tot, adjon alkalmat, hogy bebizonyít­hassam ... Stréb: Adunk, (int Gizikének) Giziké: ... bebizonyíthassam. Potya: Mit akar maga bebizonyítani? Nálam egy kövér dosszié van a megelőző beadvá­nyokról, amelyeket a központnak kül­dött. Ha igazat firkált volna, most nem rabolná fölöslegesen a kartársak idejét Ilyet becsületes ember nem... Csöndes (félbe szálát ja): Én becsületes ember vagyok! Objekt: Szeretném megjegyezni, hogy Csön­des kartársat a közösségért érzett felelős­ség vezette... Stréb: Tegyük fel, én azonban kétlem. Mond­ja, Csöndes! Nem volt benne egy kis su- gailatt, egy kis fölheccelés? Netán kény­szer? Csöndes (szenvedélyesen): Sem sugallat, sem kényszer! Hacsak nem veszem kényszer­nek belső meggyőződésemet.., Stréb: Szóval, azt állítja, szószerint idézem: sem sugallat, sem kényszer nem vezet állásfoglalásomban. Belső meggyőződés­ből teszem. Csöndes: Így van. Stréb: Kérem, Giziké, vegye jegyzőkönyvbe ezt is. Pallos (türelmetlenül óráját nézegeti): Mind­járt indul a buszom. Érdemes még ezzel foglalkoznunk? Potya: Azt hiszem, nem. Javaslom, fejezzük be a kivizsgálást és zárjuk le a jegyző­könyvet. Stréb: Zárjuk. Nos, Csöndes, továbbra is fenntartja, amit most itt elmondott? Csöndes: Igenis fenntartom és aláírom! Stréb (kikapja a gépből a papírt): Tessék, ír­ja alá! Csöndes (tollat ragad és aláírja). Stréb: Köszönöm, maga most elmehet. (Meg­várja amíg Csöndes mögött becsukódik az ajtó. aztán fennhangon olvassa). Jegy­zőkönyv, felvétetett itt és itt, ekkor és ekkor, ebben és ebben az ügyben, jelen vannak ezek és ezek... Alulírott Csöndes János, satöbbi, satöbbi, elismerem, hogy a rágalmazó levelet én írtam. Bocsánatot kérek. Őszintén sajnálom; ez lelkiismereti parancs számomra. Nálam ez nem frázis. Kérem, adjon a járási központ alkalmat, hogy bebizonyíthassam: becsületes ember vagyok. Sem sugallat, sem kényszer nem vezet állásfoglalásomban, belső meggyő­ződésből teszem. Káemefté, aláírás ece- tera, ecetera. Pallos: Ez mindjárt másként hangzik!.;; Stréb: Nos, akkor döntsünk! Tereljük-e bírói útra az ügyet, vagy elégedjünk-e meg egy fegyelmivel? Pallos: Részemről egy kemény fegyelmivel. Potya: Részemről is. Stréb: Osztom. Objekt: A magam részéről viszont nem tar­tom elintézettnek az ügyet. Csöndes nem érdemli meg... Pallos (harsányan): Persze, hogy nem! De mi nagylelkűek vagyunk vele szemben... Függöny Kezdetben vala a bálna. Jött hírharangiként — s hozzá kell tenni nyomban, nem is rossz hírharangként, hiszen százez­rek látták, s nézik meg ma is! — s az eredmény: már­cius végéig minden jegy el­kelt a Párizsi Jégrevü vala­mennyi fellépésére. Érthető. Műsoruk kiváló, s aki sze­reti a korcsolyázás és a balett ötvözetét, az nem csalódik. Az együttes — amely ezút­tal harmadízben szerepel Magyarországon — két szóló­táncosa: Dany Rigoulet és Miklco Virtanen estéről esté­re vastaps közben mutatja be kivételes tudását. DANY RIGOULET a reflektorok fénye tarka fi színkavalkáddal öleli kö­rül karcsú testét. Most ő Se- herezáde, az Ezeregyéjszaka varázsos bájú asszonya, aki csodálatos meséivel mindig haladékot nyer a félelmetes szultántól, s végül is meg­nyeri tőle életét. Ilyen le­hetett valaha a nép ajkán megálmodott Seherezáde is. Tündökletesen szép, izgató és bájos, varázsos erejű és sze­líd szerető egyszerre. Ilyen Rövidesen bemutatják filmszínházaink a Halászlegény frakkban című színes, szélesvásznú amerikai filmet. Cím­szereplője a közelmúltban elhunyt tehetséges olasz operaénekes: Mario Lanza

Next

/
Oldalképek
Tartalom