Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-21 / 43. szám
1962. FEBRUAR 21, SZERDA TEST hegyei 3 Egy kis baj van Petőfi „Alma Materiében! — Híreket akar? írja meg, hogy elkészült a Petőfi Gimnázium új szárnyépülete. Az aszódi diákság régi problémája oldódott meg végre: korszerű tornatermet, öltözőket, orvosi iszobát. mosdókat és — nem utolsósorban — két új tantermet kaptak! Éppen jótok már most is rozsdás foltok csúfítják a vadonatúj falakat. s átázott a parkett is. Az ÉM. Szerelőipari Vállalatának szakemberei szerint ezen kár fennakadni, mert egyszerű a megoldás: edényeket kell alárakni, hogy abba csepegjen és kész! Most már csak csepeték a terem mellé a tornaszer- tárt. Csakhogy a szertár ajtajának magassága 220 centiméter, a felemás női korláté pedig 230! Az igazgatóság kérte, hogy neonvilágítást szereljenek a tornaterembe. A fénye erősebb, mint a villanyégőké, s gazdaságosabb is a villanynál. Kérésüket nem teljesítették, ehelyett harminc darab 100 wattos égőt süllyesztettek a mennyezetbe. így legalább, ha kiég egy égő — mintahogy már most sem ég néhány! — nem tudják kicserélni; ráadásul a harminc izzó olyan gyenge fényt ad a hatalmas teremben, mint a hangulatvilágítás. Végül benéztünk a kazánházba. A régi épületet egy darab koksz-kazán fűtötte. Az építkezés generál vállalata az ÉM. 25-bs Építőipari Vállalat szakemberei azt ígérték, hogy a régit elviszik, s három új, háztartási szénfűtésű kazánt hoznak, azok biztosítják majd az egész gimnázium fűtését... A régi kazán maradt, s mellé egy darab háztartási szeneskazán került. Mivel a két szénféleséget nem lehet összeke- i verni, külön tárolóhelyiség kellene a háztartási szénnek. Sajnos, V. Alfréd tervezőmérnök erről megfeledkezett. Széntároló helyett azzal a jó- tanáccsal szolgált az igazgatónak, hogy ..építtessen egy suf- i nit az udvaron’-. Egy sufnit Ha rövid a karod — toldü meg egy létrával?! Konnektor — magasugróknak — kétszáznyolcvan mázsa szénnek! Arról nem is szólva, hogy miből?! A január 12-én megtartott műszaki átadáskor felvett jegyzőkönyv előírta, hogy a generál vállalat köteles eljuttatni az átadási dokumentációt az üzemeltetőnek — vagyis a gimnázium igazgatóságának. A vállalat bokros teendői közepette — ez ideig — erről is megfeledkezett. A történeti hűséghez még egy apróság tartozik: a február 12-ére kitűzött hiánypótlási átadás nem történt meg. Hiába jelent meg a megyei tanács tervosztályának átvevője, látogatásából csupán egyoldalú jegyzőkönyv született, amely rögzíti, hogy a végső határidőre sem javítottak ki 24 súlyos hibát. Az átvevőnek ugyanis — egy kivételével — nem sikerült találkoznia a kivitelező vállalatok képviselőivel. Pedig ők is ott voltak. Csak valami „fatális véletlen” folytán negyven percen keresztül elkerülték az átvevőt. Nem is csoda, abban a nyolctíz helyiségből álló „irdatlan” épületben! Most már csak az a kérdés: meddig bujócskáznak még az átvevő, és még inkább az anyagi és erkölcsi felelősség elől?! Nyíri Éva Csepeg a fűtőtest? Edény kelt alá — és kész! kor jött, ma van a hiánypótlások átadásának végső határideje — biztatott készséges informátorom. akivel a járási pártbizottságon hozott össze a véletlen. Csakugyan, éppen jókor jöttem ... — Tessék, nézzenek körül — invitált a gimnázium gondnoka: — mára kellett kijavítaniuk a kivitelezőknek mindazokat a hibákat, amelyeket a műszaki átadáskor Jegyzőkönyveztek. Az igazgatóhelyettes elvtárs- nó javaslatára az emeleten kezdtük. Szoktatónak, hogy mire a földszintre érünk — megedződj ünk... A lépcsőházban mindjárt megcsodálhattok a technika legújabb vívmányát, az-örökmozgót. Eredetileg biztosító- doboznak szánták, de úgy mozog a falon, mint az órainga. (Szakemberek szerint pedig szigorúan rögzíteni kellene.) Aztán beléptünk a lépcsőházat a folyosótól elválasztó csapóajtón — hatalmas üvegtáblája máris repedt — és erőmutatványba kezdtünk. Még díjat is tűztünk ki annak. aki kinyitja a folycsóab- laikok billenőzárát. Senkinek sem sikerült. A tanteremben kétfelé vált az — időközben meggyarapodott — társaság: én a hegyre, te völgybe, mint az egyik ismert lengyel népdalban. Onnan, a felpúoosodott parketthegyek tetejéről próbálgattuk elérni a három méter magasra szerelt konnektort. Hiába, nem voltunk tréningben: nem ment. A fűtőesöveket rosszul rögzítették, valamennyi lötyög a falon. A gőzfűtés légtelenítő csövei csepegnek. A fűtőtestek is. Alatgésfelelősöket kell kinevezni, akik -kiürítik az edényeket, ha megtelnek vízzel. Alkalmaztak néhány szokatlan. „újítást”,is a kivitelezők. Például az illemhelyen a vízcsap mellé szerelték a villanykapcsolót. Erre legalább nem mondhatják, hogy olcsó ás nem ráz. A mellékhelyiségekben az elcsépelt díszítőelemek: helvett rozsdadelkorációt alkalmaztak. Rozsdásak a zuhany* rózsák, a mosdókagylók, s a lefolyónyílásokat elzáró du” ókAz ablakokat borító zóid köpper-függönyök ismeretlen módszerrel kezelhetők. Legalábbis, eddig senki sem tudta úgy húzgálni a padlón kígyózó, 6—8 méteres zsinórokat, hogy a függöny megmoccanjon. A legnagyobb-meglepetések azonban a földszinien.: a , tornateremben és a környékén vártak ránk. A gőzfűtő berendezést az ÉM. Szerelőipari Vállalat, a légfűtőkaloriíerfc pedig az Általános Szerelő Vállalat készítette. Pillanatnyilag eldöntetlen, melyikük „érdeme”, hogy a tornaterem jéghideg. Mindkét cég azt állítja ugyanis, hogy a fűtés biztosítása a másik fél feladata, az ő berendezése csupán öthat Celsius fok „ráíűtést” köteles szolgáltatni. A tornateremben nincs egy akkora falszakasz, amire a bordásfalat fel lehetne szerelni. A gyűrűhintákat tartó kampókat olyan távolságra erősítették a mennyezetbe, hogy kilengésekor a tornászok egymást rugdossák. Rendelkezés írja elő, hogy labdajátékok, vagy versenyrendezvények idejére a tornateremből el kell távolítani a szereket. Erre a célra epwetAz új épületszárny kívülről. Előtte a kivitelező vállalatok képviselőit látjuk, amint éppen „angolosan távoznak” — az átadás elől (Mészáros G. felv,) Az élet- és vagyonbiztonság fontosabb! Szentendrén dolgozom a MÁVAUT-nál, mint gépkocsi- vezető. Nem hivalkodásból írom, de a tények ismeretéhez tartozik, hogy a gépjárműközlekedés kiváló dolgozója vagyok. Pótkocsis autóbusszal járok Szentendre és Esztergom között. 1962. február 2-án, 10.55-kor indultam Esztergomról Szentendrére. Az út olyan síkos volt, mint a korcsolyapálya. Menetrend szerint — normális útviszonyok között — 11.50 órakor kellett volna Dunabog- dányban lennem. Tekintettel a nagyon csúszós útra, 15 perccel később, azaz 12.05-kor álltam meg Dunabogdányban, s ezt a késést Szentendréig behozni nem tudtam, részben az út miatt, részben mert a járaton legalább 130 ember szorongott, és az így nehézz vált, farolásra hajlamos kocsival sokkal óvatosabban kell bánni. Természetesen a HÉV-csat- lakozást elkéstem. És itt kezdődött a baj. Ököllel fenyegettek, káromkodtak, szidtak az utasok, mondván, én vagyok a hibás, mert lassan mentem, „aludtam a. volánnál, nem tudok vezetni”, stb. Mentek a forgalmistához is, utána őt szidták. A forgalmistánál főleg azt hánytorgatták fel, hogy én Dunabogdányban — míg az utasok fel- és leszálltak — feleségemtől átvettem az ebédemet, s őt megcsókoltam. Ezt úgy állították be, hogy én órákig szerelmeskedtem Dunabogdányban. Kocsimat három baleseti mentes plakett díszíti (ezt Köszönet Marfonvásárról u’észben váltótársain jó munkájának is köszönhetem). Nem nagyzásból írom, de tudom magamról, hogy tapasztalt gépkocsivezető vagyok. Épp ezért kötelességemnek tartottam, hogy a csúszós úton lassan vezessem a zsúfolt buszt, hiszen a nagyobb sebességnél könnyen baleset következhetett volna be, amelynek a 130 emberen kívül a félmilliós Olvasóink, még valószíniihiii emlékeznek a kedves, megható történetre, amelyről többször írtunk: a Monori Kefegyár asszonyai a karácsonyi szünetre vendégül látták a Marton- vásári Állami Gyermekotthon huszonhárom árva tanulóját. Most ' levél érkezett Marfonvásárról: „ ... Már a fogadtatás is felejthetetlen volt. Nem tudták, mivel kedvesltedje- nsk még a. ,nu,nari kefegyáriak. Mindent megtettek értünk. Más gyárba is elvittek minket körülnézni — és ott is terített asztal fogadott bennünket. A karácsony napjait Monoron töltöttük, ahonnan fájó szívvel jöttünk el. hiszen jó édesanyákat, édesanyákat és testvéreket kaptunk, Szinte álom volt az egész. Csakhogy az álom elmúlik, de ez a szeretet megmaradt. Mert február 4.-én látogatási nap volt — és sok gyereknek eljött az új, szerető családja. Ez úton is szeretnénk nekik hálás köszönetét mondani. Kérjük a Szerkesztőséget, örüljenek velünk. Szerető üdvözletünket küldjük a kefegyár vezetőinek és szerető csókjainkat monori családunknak." - - A huszonhárom tanuló nevében: Kovács János V. o. Egy picit több kedvességet Február elején, tekintettel arra, hogy érettnek éreztem magam a házasságkötésre <45 éves vagyok), menyasszonyommal elhatároztuk, hogy összeházasodunk, és az ehhez szükséges ruhát kölcsön vesszük a Kecskeméti utca 8. szám alatti jelmezkölcsönzőből. A jelmezkölcsönzőben nagy volt a forgalom, s amikor sorra kerültünk, a vezető kar- társnő olyan kedvesen kínálta, (négyszáz forint kölcsönzési díj ellenében) a kissé kopott és piszkos esküvői ruhákat, hogy azok valósággal megszépültek Ám amikor a vezető kartársnö átadott bennünket egy kissé molett, barna, 35—40 körüli hölgynek, rögtön elment a kedvünk mindentől — épp a hölgy unott, undok és sértő viselkedése miatt. — Még szerencse, hogy visszajött a vezető kartársnő, s kedves modora kíséretében adott megfelelő ruhát. De az ,a másik hölgy túlságosan felbosszantott minket, a foglalkozásához egyáltalán nem méltó modorával. Kecskeméti István Rákoshegy MI AZ OKA ? költséggel elkészült autóbusz is áldozatául eshetett volna. Ha az utasok ismerik az ütés közlekedési viszonyokat, inkább korábbi járattal induljanak — de ne követeljék a gépkocsivezetőtől azt — mint ahogy én sem követelem tőlük, hogy a kezüket szándékosan dugják be a gyárban a fogaskerekek közé —. hogy a veszélyes útszakaszon, a biztonságot kockáztatva, nagy sebességgel haladjon. Horváth Endre, Szentendre, MÁVAUT Hogyan indul a vonat? Általában az a probléma, hogy késve indul a vonat — most az, hogy túl korán. Ugyanis az Aszód és Gal- gamácsa felől Iklad Domony- íelsőig utazók mindennapi bosszúsága, hogy a vonat — függetlenül attól, hogy leszálltak-e vagy fölszálltak-e az utasok — menetrend szerinti pontossággal elindul; Természetesen, itt az utasok is hibásak. Hiszen az Ipari Műszergyárban dolgozók nem az állomás felőli, hanem az ellenkező oldalon szállnak fel Még 1961 augusztusában és szeptemberében (és ezt köve- tőleg) több telket adott át a Százhalombattai Községi Tanács az OTP Pest megyei fiókjának, értékesítés céljából. Ezekre a telkekre jelentkeztek is vevők, kérelmüket megküldtük az OTP-nek. Azonban az OTP az ő többszöri sürgetésük ellenére sem intézte el. hogv szakemberei a szóban forgó telkeket hivatalosan ..felértékeljék”. Százhalombattán is nehéz a lakáshelyzet. Ezen úgy próbálunk segíteni — többek között —. hegy a családi lakó- házépítési akciót — a rendelkezésünkre álló állami telkek értékesítésével — mindenképpen igyekszünk támogatni. De hiába az igyekezet, hiába vannak jelentkezők — ha egyszer az OTP meggátolja azt, hogy a telkeket eladhassuk. Ferenczi Illés vb-elnök vagy le. Természetesen, ez helytelen, elítélendő. De vajon helyes-e az, hogy a MÁV alkalmazottai is mereven ragaszkodnak az előírásokhoz? Hiszen egyvágányú közlekedés lévén, semmiféle veszéllyel és hátránnyal nem jár az utasok részére a helytelen oldalon történő közlekedés. Kérjük, hogy észrevételünkre válaszoljon a MÁV. Tetézi István Túra, Tóköz 8. Ezen a héten két levelet kaptunk sárügyben. Dunakeszin tizennyolc lakos írta alá azt a levelet, amelyben elpanaszolják, hogy sokszor a fő utcákon is bokáig dagasztják a sarat. S jellemző az utak állapotára, hogy néha már nem is tócsák, hanem valóságos kis tavak állnak útjukba, s ezeket kell — természetesen a sárban — megkerülni. A levél írói kérik, hogy a tanács — ha SÁR, SÁR, SÁR kell, társadalmi munka szervezésével is — hozassa rendbe az utakat, járdákat. Krausz Ferenc gyömröi olvasónk (Jókai utca 45.) azt kifogásolja, hogy a Kossuth Lajos általános iskola megközelítésére szolgáló utcákat valósággal járhatatlanná teszi a ’sár. A bölcsődéhez vezető úton a gyermekkocsik sokszor tengelyig süllyednek a latyakba. Olvasónk a következőket javasolja: ha a tanács megkérné a MÁV- ot, Gyömrő ingyen kapna salakot. A salak ideszállítását is meg lehetne oldani, s az említett sáros utcák salakkal történő beszúrását is minden valószínűség szerint szívesen elvégeznék a Kossuth iskola diákjai és az érdekelt utcákban lakók. Üg- érezzük, mindkét „sárüggyel” érdemes foglalkozni. % t