Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-03 / 1. szám

Tarka krónika Szilveszter éjszakáján Mo- nor lakossága ..fegyelmezetten” búcsúztatta az óesztendőt. Rendbontás sehol nem tör­tént A mentők egy esetben vonultak ki, akkor is egy be­csípett ember balesetéhez. s Az inspekciós orvost, dr. Pálfy Ferencet, négy esetben hívták helyszínre: idősebbek szívbántalmaihoz, de mind­ezt fél tizenkettőig. Nagy drukkban volt ekkor a család: vajon a családfő visszaérkezik-e az új eszten­dő érkezéséig. Visszaérkezett! Utána fél egykor — ami na­gyon ritka Pálfy doktor sta­tisztika j álban — az apa kö­nyörgésére. egy kisfiúnak húz­ta ki fájós fogát! Ezt köve­tően fél hatig csend volt. ★ Harmincadikon — a szil­veszteri készülődés hangulatá­ban — mozgalmasabb esemé­nyek foglalkoztatták Pálfy doktort. Egy társaság — amelynek tagjai: Nagy Antal budapesti lakos, Kiss Sándor, Fekete Lajos. Somodi Sándor és Belesik József monori lakos volt — hazafelé a pincékből, belekötött idős Nagy Ká­rolyba és fiába — és nyolc na­pon belül gyógyuló sérülést ejtettek rajtuk. A verekedést — a sértettek elmondása sze­rint — Fekete Lajos és Nagy Antal kezdeményezték. Ez a társaság — a mezőőr állítása szerint — bántalmazta Kocsis Márton népzenészt. * Az új év első napján cigány virtuskodásról kell beszámol­nunk, amelynek két — elég sú­lyosan sérült — áldozata van. Kolompár Zoltán. Monor, Cinka Panna utcai lakos töb­bed magával. Kozák János te­lepi lakásnál volt vendégség­ben. Az új esztendőt több pohár itókával köszöntgettíik, addig, amíg vitává, összeszó- ialk ozássá fajult Az eredmény: Kolomár Zol­tán bordatörést és gerinctörés- gyanús sérülést, míg Kozák János — szúrás következté­ben — fej- és mellkasi sérü­lést szenvedett. * HOHOBsVIDEEE . • A PEST MEGYEI HÍRLAP KŐÍÖNKÍADÁÍÁ • IV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1962. JANUÄR 3 SZERDA Zárszámadás után a gombai fiatalok szövetkezetében A gombai „Dózsa György" Falusi Ifjúsági Szövetkezet munkájáról kívánjuk tájé­koztatni olvasóinkat. Ezért kerestük fel a „vezetőséget”: Szántó István tanárt, aki el­nök. agronómus, főkönyvelő, stb. egyszemélvben. Termé­szetesen társadalmi munka­ként. díjazás nélkül látja el önként vállalt feladatát. Kér­déseinkre ő adta meg a pon­tos felvilágosítást. Ezek szerint a FISz 1960. márciusában alakult 27 tag­gal. Az iskola részére bizto­sított földterületből kaptak akkor 2 és félholdnyi részt. A kezdés nem ment minden nemcsak az elnöknek, ha- lódókkal szemben. Az ered­nem a tagoknak is szikla- meny — egy órai munka szilárdan kellett kiállni el- után 23 forintos részesedés — határozásuk mellett, a gúnyo- ellenben őket igazolta 1961. évien mát 3 és fél holdnyi területen 57 általános iskolás szövetkezeti tag dolgozott. Ez évi zárszámadásuk nagyjából a következő: összes bevétel a 3 és fél hold terméséből 12 819,30 Ft ebből: kifizetve gépmunkára, vegyszerre, fuvarozásra 1 743,80 ” fel nem osztható szövetkezeti alap 1 700,— ” felosztásra került . 9 375,50 Ft teljesített munkaóra: 552, az egy órára eső osztalék kere­kítve: 17 Ft volt a szárazság ellenére is. — A FISz célja, hogy már az általános iskolás gyereke­ket kollektív munkára, a kö­zösségi életre szoktassa és lehézség nélkül. Meg kellett íyőzmi a gyerekeket a belé- >és előnyeiről. Azután már megszerettesse velük a mező- gazdasági munkát —, mon­dotta Szántó elvtárs. Megkérdeztünk néhány FISz tagot, köztük két mun­kacsapatvezetőt is. Tóth Sa­nyi 19 és fél órát dolgozott Részesedését, a 331 forintot szüleinek adta át, akik ru­hát vettek neki. Magócsi Zo­li kicsit hanyagul kezdett, de évközben behozta a le­maradást és így 15 óra mun­káért 250 forintot kapott. Q is szüleinek adta át a pénzt. Szabó Kati részére ruhane­műt vásároltak szülei a ka­pott 230 forint részesedésből. A két munkacsapatvezető: Arató Éva és Szalma Jóska nem idősebbek társaiknál —, a csapat irányítását, szer­vezését külön díjazás nélkül végezték. Arató Éva a nő- vényápolási munkáért felvett 229 forintból szülei segítsé­gével melegítőt és köpenyt vett. Szalma Jóska 233 forin­tot kapott. A létszám növekedése bi­zonyítja, hogy a pedagógus fáradozása elérte nevelési célját A gazdasági eredmény pedig — ezt hisszük — má­soknak is tanulságos példa. REGGELI PILLANATKÉP Kép és szöveg: Varsányi Endre Telefonon érdeklődtünk a monori szülőotthonban: vajon ki az első boldog kismama; s ki az év első újszülöttje? Takács Mária mariám a következőkben tájékoztatott: — Az év utolsó napján nem volt említésre méltó ese­mény. Az új esztendő első szülését Pomázi Jánosné ma­dam vezette le, másodikára virradó hajnali három óra­kor. — A kismama: a monori Jó­kai utca 16. szám alatt lakó Fekete Jánosné. Férje: se­gédmunkás. — A szülés — amely Feke­te Jánosnénak első volt — könnyű lefolyású volt. A ba­ba — Jánoska — súlya három kiló hetven deka. hossza 56 centi. A madám érdeklődésünkre elmondta: a kismama és Já­noska jól érzik magukat, s a szülők nagyon boldogok. (H J) Komor téli reggel volt, minden egyszínű szürke. Fá­zósan kiléptem az utcára, mentem a megszokott házak között. Egyik szomszédom ka­pujában álldogált, rámkö­szönt. szemében derű csillo­gott, mint aki valami kedve­set látott, és szeme még hor­dozza az öröm fényét. A következő pillanatban kilépett az egyik házból ké­ményeink őre és nyomában egy apróka kis kéményseprő. Olyan volt. mintha gyermek­álarcosbálra készülne. „Fór- siftos” volt azon minden: fekete ruhája, szerszáma; ró­zsás kis álla alól még a fe­hér kendő sem hiányzott. Szerető tekintettel simogat­tuk végig. Arra gondoltam egy pillanatig, hogy bizony szép pályát választottál, kicsi emberke, sok otthon melege a te jó munkádtól fog függe- ni. Sok-sok új ház kémé­nye vár téged. És hogy jól megtanulod a szakmát, arra garancia a melletted álló ta­nítómestered, aki egyben édes­apád is. Gondolataimat nem foly­tathattam tovább, mert két kis copfos lányka szaladt el mellettünk, s az egyik oda- s zó lit a másiknak. — Nézd, kéményseprők! Fogd meg a gombodat! A másik visszakiáltott: — De kis gomb nincs a ka­bátomon ! (Úgy látszik, hogy nagy kéményseprő után nagy gom­bot, kicsi után kis gombot il­lik megfogni.) Közben á nap öregesen felkapaszkodott az ég pere­mére, és ránk szórta hideg­arany sugarát. A kis ké­ményseprő kicsatolta az olda­lán levő nagy bőrtáskát és nagyon komolyan átnyújtotta a kis fali naptárt: ..Boldog új évet!” Hubaié kné ANYAKÖNYVI HÍREK Gomba Elhunyt: Méhes? István ne Orda- si Lidia 49 éves.. Gvönorő Házasságot kötött: Kúrián János és Buda Mária. Elhunyt: Lander! Ferenené Mau­titz Vilma 91 éves, Marsik István 70 éves. Ráez Jenőtné Czövek Ilona 58 éves. Maglód Házasságot kötött: VLtáiiiis Györ&y és Sark ad i Gy őzöné Loch ász Er­zsébet. Elhunytak: Bekő Mihály né Lász­ló Anna 83 éves. Takács L^ajosné Botka Ilona »5 éves. Fried! Bélámé Bodies Emilia 73 éves. Monor Születtek: Sáránszkí János és Legendi Rózsa leánya: Erzsébet, Fodor István és Skodák Mária le­ánya: Piroska. Hochstein József és Félix Katalin fia: József, Hal- gas István és Bernula Márta leá­nya: Mária. Házasságot kötöttek: RádS István és Gál Julianna, Kiss Imre és De­recske! Gizella. Elhunytak: Bokros Károly 58 éves, Tóth Lajos 50 éves, özv. Kársai Mihályné Bokros Mária 85 éves. INNEN—ONNAN SZILVESZTERI KÖRSÉTA A TV-nek „100 kérdés — 100 felelet” című műsorában január 3-án 17 óra 30 perc­kor közreműködik a monoron lakó dr. Halm Tibor alez­redes, az orvostudományok kandidátusa, a Magyar Nép- köztársaság érdemes orvosa. Csévharaszton december 30- án kettős lakodalmat tartott Krizsán József és Vilmos ikertestvérpár. A DÄV fegyelmi úton elbo­csátotta Soltész Jánost, a mo­nori körzetszerelőik volt ideig­lenes vezetőjét, mert visz- szaéléseket követett el a fo­gyasztásmérők (villanyórák) kiadásánál. MAI MŰSOR Mozik Gomba: Ismeretlen férfi. Gyöm- fö: Különös házasság. Maglód: t/Iegmérgez a családom. Mm de: biplomácia. óh! Monor: Kiábrán­dulás. Nyáregyháza: A nap min- aenkinek világit. Pilis: Túléltem a halálom. Tápiósüly: A mi édes­anyánk. Úri: Az el nem küldött lévél. Üllő: Búcsú (széles). Vasad: Szép Lurette. Vecsés: Matróz a rakétában (széles). Jól szilvesztereztek a mo­nori szórakozóhelyek vendé­gei. Sétám során először a Vi­gadóba látogattam el. Az alsó teremben már korán „telt há­zat" találtam. Kellemesen hatott a meg­rakott asztalsorokon végig­nézni. Az Ínycsiklandó ételek, jobbnál jobb italok és a vi­dám arcok azt mutatták, hogy jól Indul a szilveszterezés. Sok ismerőssel találkoztam, akik mind jól érezték magu­kat. Máté Sándorék, Darázsi Sándor tsz-tag, Burján Elek, a DÁV dolgozója, Soproniék és még sokan mások itt vár­ták meg az új esztendő ér­kezését. Ha nem tévedek, minden asztalnál pezsgőt is bontottak. Az emeleti tánchelyiségben a táncolok sokasága is igazi szilveszteri hangulatban bú­csúztatta az óesztendőt. Szer­pentin, konfetti és színes pa­pírsapkák tarkították a tán­cotokat. A táncotok között , láttam Bottlik Annát, Kiss Évát, Danyi Zsuzsát, Fűzfa Évát, Zsíros Rózsit, Pálinkás Évát és Kovács Editety a fiúk közül Petrovai Andrást, Bokros Károlyt, Ágéi Ervint, Kazal Lászlót, Surman Pált, Jánosovits Károlyt és Szőke Jánost. A sportbál közönségének a vecsési zenekar játszott. Na­gyon sikeres volt a rendezés. A szépen elrendezett asztalok között elég hely volt a tánco­tok részére, akik igyekeztek is ezt kihasználni. A táncotok és szórakozók közül hossza­san sorolhatnám az ismerő­sök neveit, de csak néhányat említek meg közülük: Szabó Sándor, Bajári Bálint, Monori Sándor, Magócsi Sándor, Varró Géza feleségével, Magó­csi Magda. Kalmár Ildikó és Török Katalin szüleivel és a Bormi-család. A jelenlevők nagy többsége sportolók, sport­barátok és ezek hozzátartozói voltak. Jól szilveszterezett a rend­őrklub közönsége is. Voltak, akik egyik helyiségben a TV szilveszteri műsorát nézték, mások nótáztak, de többségük inkább táncolt Minhárom rendezvény műsorán tombola is szerepelt. A főnyeremény egy-egy kismalac volt, melyet a Vigadóban Fazekas Károly, a sportbálon Kafli Imre (Ady Endre u.) és a rendcrklubban Fejes József elvtárs nyert meg. Rótta Mihály ★ Gyömrőn a szilveszter az ifjúság jegyében folyt le. A rendező — szokás szerint — a KISZ-szervezet volt; a ven­dégek átlag életkora — más évektől eltérően — húszon alul volt. Az est végig kelle­mes hangulatban — egyetlen zavaró momentum nélkül — folyt le. Az újévi malacot Bognár Miklós, a díszes újévi tortát Unyi Istvánná nyerte. Minden dicséretet megérde­mel a harminc tagú rendező­gárda. Nemcsak a rendezvé­nyen álltak helyt — este hat­tól reggel hatig —, hanem a talcarítási, visszaszállítási és egyéb munltákban is, egészen nyolc óráig. Utána az ifjúsági otthonban derűs, kedélyes hangulatban „pót-szilveszte- reztek” — csaknem délig. (r. b.) A kezdeményezők nyerték a versenyt A tápiósülyi Virágzó Tsz végezte a legjobb munkát az őszi idényben Mint ismeretes, az elmúlt évben a tápiósülyiek ver­senyre szólították a járás összes többi szövetkezeteit, az őszi munkák (szántás-ve­tés, betakarítás, mélyszán­tás) mielőbbi, s minél jobb minőségű elvégzésére. A tsz-elnökökből és a já­rási pártbizottság munkatár­saiból álló versenybizottság december utolsó napjai­ban mindenütt hely­színen ellenőrizte az ered­ményeket, s ennek alapján született meg a döntés. Első lett a verseny kezde­ményezője: a tápiósülyi Vi­rágzó Tsz. A burgonyát már az ősz elején betakarították, időben végeztek a kukorica- töréssel és a szárvágással. Különösen szép munkát vé­geztek a vetésnél: bár későn kaptak csak gépeket, de jó munkaszervezéssel 440 hol­don egy hét alatt végeztek a vetéssel. 50 hold kivételé­vel minden területen elvégez­ték a mélyszántást. Második helyen a mendei Lenin Tsz végzett. Ök vé­gezték el legelsőnek a beta­karítási munkákat, idejében földbe került a vetőmag is. Mélyszántási tervükben je­lentősebb a lemaradás, mint a süiyieknél. A további helyezések: 3. a nyáregyházi Béke; 4. a né- teri Rákóczi; 5. a maglódi Mi­csurin Tsz. A középcsoport: 6. a ve­csési Zöld Mező; 7. az üllői Március 15; 8. a gombai Uj Élet; 9. a vecsési Ezüstka­lász; 10. az úri Béke; 11. a kávai Haladás; 12. az üllői Petőfi; 13. a pilisi Hunyadi; 14. a pilisi Uj Elet; 15. a tá- piósápi Petőfi; 16. a monori Kossuth; 17. a gyömrői Pe­tőfi; 18. a nyáregyházi Ady; 19. a gombai Ezüstkalász Tsz. A sereghajtók: 20. a mono­ri Uj Élet; 21. a csévharasz- ti Egyetértés; 22. a bényei Népfront; 23. az ecseri Tö­rekvő; 24. a monori-erdei Vi­rágzó Tsz. A verseny győztese egy' vi­lágvevő rádiót kap beépí­tett magnetofonnal; a máso­dik helyezés jutalma egy magnetofon: a harmadikok díja egy lemezjátszó 25 le­mezzel. MEG EGYSZER , A KÖZVILÁGÍTÁSRÓL A minap világosodott meg agyamban, hogy miért nincse­nek kellőképpen megvilágo- sítva az esti órákban egyes monori utcák. Ugyanis dél­előtt tíz órakor lizedmaguk- kal ontották a fényt a va­kítóan fehér tájra a Petőfi utca és Vöröshadsereg utca környékén a lámpák. Nyil­vánvaló, takarékoskodni kell este a villamos energiával, hogy jusson nappalra is be­lőle. S ez a kellemetlen megfi­gyelés pont most tolakodott toliam végére, mikor azért ültem le. hogy a DÁV mun­kájáról csupa jót írjak. Valóban utcánk több hetes egyiptomi Sötétség után mégic felelően 'világított, "= barátsá­gos ulca lett. (Az állomás kö­zelében van!) A Petőfi ut­cai kis trafik, ha nem is kapta vissza lámpáját, de a szomszéd oszlopra — tekin­tettel a nemrég történt be­törésre — hófényű kétszáz- wattos izzót szerelt az áram­szolgáltatók figyelmessége. Tagadhatatlan, hogy Sipos János, a DÁV-kirendeltség új vezetője lelkiismeretes és jó munkát végez, s megvan a remény, hogy lassan meg tóg szűnni az az áldatlan ál­lapot, mely eddig a monori közvilágítást jellemezte. Es még egy: ha valahol nem ég egy utcai lámpa, nem fontos mindig az áramszol­gáltatókat szidni. Nyugod­tan lehet a selejtes villany- köi-téket is. illetve, akik gyart- jak azokat. Ök is megérdem­lik. SPORT 1961-ben történt... Az ib6i-es év elbúcsúzott tőlünk, hogy átadja a helyét az új. l%2r-es évnek, 'a sportban is összegezik ilyenkor az elmúlt évben látotta­kat és készülnek az új év felada­taira. Néhány érdekesebb hírt és epizódot ragadtam ki az I9öi-es év sportj á bó). a mel yek tárásunk sportolóival kapcsolatosak. A monori Tóth Saroltának bizo­nyára emlékezetes marad az 1361- es év. Sarolta a járási, majd a me­gyei spartak iád döntő megnyeré­se után elutazott Győrbe, hogy részt vegyen az országos döntőn. Nos, Sarolta itt is becsülettel helyt állt és kiváló eredményével első helyet ért el. Elsőnek lenni az országos spartakíáddöntön bi­zony nem gyerekjáték, s Tóth Sa­rolta sikere az egész monori járás sikere is! A vecsési kézilabdázók számára is szép sikert hozott az ló61-es év. Az utóbbi időben gyengébben sze­replő vecsési együttes ugyanis nagy meglepetésre, megnyerte a megyei spartakiádot. Óriási lelke­sedéssel küzdötiék végig minden mérkőzésüket, s az idősebbek ve­zetésével megérdemelten vívták ki ezt a szép fegyvertényt. Habár a megyei bajnokságban kevesebb si­kerrel szerepelnek, de a megyei spartakiád megnyerése mutatta azt, hogy a vecsési kézilabdázók tehetségesek és a sok .szorgalom gyümölcse egyszer beérik. 1961-ben jubilált járásunk két legnagyobb sportköre, a Monori SE és a Vecsési MTK. A monoriak a 60 és vecsésiek 50 éves fennállá­sukat ünnepelték. Egy-egy epizód a lcét jubileum­ról. A Ferencváros—Monor mérkőzé­sen történt: Rákosi, az FTC válo­gatott balösszekötője, rengeteg helyzetet kihagyott a mérkőzésen, oly sokat, hogy a nézőtérről be is kiabált egy paraszt bácsi: — Szabad ennyit hibázni fiam? — Hogyne volna szabad. Ma mindent lehet, hisz ünnep van — kiabált vissza Rákosi, a közönség nagy tetszése közepette. Ugyanis a mérkőzés, május l-én volt. A vecsésiek 50 éves jubileumán, miikor Kenuséi István ünnepi be­szédében fesorolta azoknak a ne­veit. akik nem érték meg a jubi­leum napját, bizony nagyon sok öreg sporttárs szeméből kicsordult a könny. Emiékeztek az együtt eOitöltött nehéz esztendőkre, küz­delmes mérkőzésekre, sikerekre, vereségekre. A fiatal sportolók pedig láthatták, hogy az időseb­bek nemcsak a sportpályán, ha­nem az életben is igaz barátként éltek, viselkedtek egymás mellett. A naptár becsukódott. Az i961-es évnek vége van. Kinyitom az 1952-es naptárt —, s kíváncsian vá­rom az új év sporteseményeit. Szalontai Attila MEGJELENT A VILÁGATLASZ! (Foto: Kútvölgyi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom