Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-10 / 7. szám
4 'iMwlap 1962. JANUÁR 10, SZERDA TÖBB MINT SZÁZ DÍJAZOTT AGANCS A vadászati szakemberek összesítették az elmúlt év eredményeit. A hosszú szárazság ellenére különösen szép eredmények születtek a szarvasbőgés idején és a ha- j zánkban járt külföldi vadászok pompás trófeákkal térhettek haza. Az állami rezervátumokban majdnem minden agancs díjas volt. Szeptemberben, a főszezonban a külföldi vadászok 350 szarvasbikát lőttek, s ezek közül száz bronz-, ezüst-, illetve aranyérmes agancsú volt. Aranyérmes nyolc esett. A gemencei vadgazdaságban, ahol különösen jól siker-ült a szezon, 51 bika került puskavégre. A szép trófeák tovább növelték az érdeklődést a külföldi vadászok körében a magyarországi vadászatok iránt. (MTI) Fellendülő állattenyésztés Négy év alatt 40-60 százalékos csökkenés a termelőszövetkezeti építkezések költségeinél — 355 000 sertés\ több mint egymillió baromfi- férőhely épül az idén a termelőszövetkezetekben Az állam támogatásából és a termelőszövetkezeti parasztság saját erejéből az idén több mint 2,5 milliárd forintnyi értékkel gyarapszik a közös gazdaságok állóalapja. A termelőszövetkezetek beruházásainak összetétele tükrözi a mezőgazdasági termelés fejlesztésének irányvonalát és legfontosabb feladatait. Az állattenyésztési épületek között első helyen állnak a sertés- és baromfihús termelését szolgálók. Ez a két állattenyésztési ág 355 000, illetve több mint egymillió férőhely- nyi épületet kap. Emellett természetesen növekszik, bár kisebb mértékben, 63 000 férőhellyel a Három hónap az iskolapadban — Jelentést kérek — szól Kiss László, a tanfolyam vezetője. Nyílt tekintetű, jó kiállású fiú lép elő a pádból: — .Jelentem: osztályunk létszáma . .. — Bezzeg, állj csak fel! — Laci, mutasd a füzeted ... A szólítottak egymás után állnak fel és tisztelettudóan felelnek. Úgy látszik, nagy itt a tanfolyamon a fegyelem. A gyerekek — tizenhá- íom-tizennégy esztendősek. pirulva, kicsit zavartan válaszolnak a kérdésekre. Nem számítottak arra, hogy rövid tanfolyamuk ideje alatt vendéget kapnak. Újszilváson, az állami gazdaságban tanulnak. Vannak itt Békésből, Fejér megyéből de még Borsodból is. Országunknak ez az egyetlen ilyen komlószakmunkásképzője. A tanfolyam két esztendeig tart. Ebből telente három-három hónapot töltenek Újszilváson, ahol matematikát, történelmet tanulnak és elsajátítják a kornlóművelés mesterségét. Nyáron azután abban az állami gazdaságban végeznek gyakorlati munkát, amelynél szerződést kötöttek. A gyakorlati munka után még egyszer visz-, szatémek Ujszil^ vásra, ahol ismét három hónapig képezik magukat elméletileg (bár ekkor is egyszer egy hetem gyakorlati munka vám). A tanfolyam végén vizsgát tesznek és bizonyítványt is kapnak előmenetelükről. Jelenleg két osztályban hatvanam tanulnak- Közülük csupán huszonhét hazai, mjszHwósh A tanulók — tanulmányi eredményeik arányában — ösztöndíjat élveznek. Kalocsai Karolin, aki kiválóan tanul, például havi háromszáznyolcvan forintot kap. Valamennyiük számára kedvezményes az élelmezés és ingyenes a szállás. Szabad idejükben rádió, televízió mellett szórakozhatnak, és sok társasjáték is rendelkezésükre áll. A diákok szívesen mutogatják füzeteiket, legtöbbjük rendes, gondos munka. Arra a kérdésre, hogy valamennyien komlótermesztők szeretnének-e lenni, — bizonytalan a válasz. Egyikük őszintén ki is mondja: az a baj, hogy sokat kell tanulni. Szavaira nevetés fakad az osztályban. Némelyik kisdiák elmondja, hogy szülei is itt dolgoznak az Uj- szilvási Állami Gazdaságiban. Lehet, hogy a két év letéltével együtt is marad a család — ők is a gazdaság, dolgozói lesznek. Addig azonban sokat kell még küzdeni, hogy Kiss László, a tanfolyam vezetője, de a gyakorlati mun- '' ká’íuk’at ellenőrző állami gazdaságok vezetői is, elégedettek legyenek felkészültségükkel. Búcsúzáskor valamennyien tisztelettel felállnak, úgy köszönnek el a látogatótól. De alig csukódik be az ajtó, mint más iskolák, tanfolyamok diákjai, ők is hangos vidámsággal, egymás szavába vágva tárgyaljál! a rövid eseményt, amelyből annyi „hasznuk'’ volt, hogy tanulási idejüket legalább fél órával megrövidítette. És egy diáknak, ha komlószakmunkás lesz is, ez sokat megér. S. A. szariwsmarha-istállók száma ! is. A tavalyinál jóval tölib, összesen 10 000 vagonnyi áru befogadására alkalmas magtár és ugyanennyi kukorica- góré épül. A hozamok növelésének egyik leghatékonyabb eszköze, az öntözés kiterjesztése érdekében több mint 40 000 holdon, 200 millió forintos költséggel létesülnek új öntözőtelepek. Az elmúlt év második felében. kísérletképpen több új típusú épületet — például négysoros tehénistállót, gépesíthető sertéshizlaldát — építettek fel néhány szövetkezetiben. A tapasztalatok alapján ezeket az új terveket az idén mér szélesebb körben kezdik alkalmazni. Általában mindinkább tért hódítanak a korszerű nagyüzemi jellegű istállók, amelyeknek mérete és technológiája később a rendelkezésre álló anyagi eszközöknek megfelelően még tovább is fejleszthető. Ennek ellenére — illetve részben éppen ezért — az idei építkezések lényegesen olcsóbbak lesznek, mint a néhány évvel ezelőttiek. A tervek szerint egy-egy állatférőhely építési költsége 1962-ben 49—60 százalékkal lesz kisebb, mint 1958-ban volt. Négy évvel ezelőtt egy tehénférőhely például 14 000— 15 000 forintba, egy hízósertés férőhelye 1200—1700 forintba került, az idén pedig előreláthatólag már csak 9000—10 000, illetve 600—700 forintba. Az építési költségek jelentős csökkenésének fő oka az, hogy az utóbbi években széles körben el (erjedt és igen jól bevált a szerfavázas építkezés. Az épületek nagy része az idén is egyszerűbb szeríás szerkezettel készül, de szilárdabb kivitelben, rendszerint körüifalazva. Igen kedvezően hatott, az építési költségek alakulására az épületek méreteinek. illetve férőhelyeinek számszerű növelése is, amit maga a nagyüzemi gazdálkodás, a technológia korszerűsítése, az állattenyésztési munka termelékenységének fokozása tett szükségessé. Négy év alatt a szarvasmarha- és sertésistáliők átlagos férőhehf- száma 2—4-szeresére növeltedéit, s az idén — néhány helyi kivételtől eltekintve — már nem épül 100 férőhelyesnél kisebb borjúnevelő, növendékmarha- és tehénistálló, vagy 400-asnál kisebb sertéshizlaló. Még nagyobb arányú a növekedés a baromfitenyésztési épületeknél, hiszen a nagyüzemi körülmények éppen ebben az állattenyésztési ágban térnek el leginkább a hagyományos módszerektől. A termelőszövetkezeti be- \ ruházásoknál eddig is irány- ' elv volt. de »tulajdonképpen csak ezután érvényesül a rendelkezésre álló eszközök koncentrációja. Az utóbbi években a mezőgazdaság átszervezése során, fokozatosan mindenütt meg kell teremteni a közös állattenyésztésnek legalább a minimális anyagi- technikai feltételeit. s ezért még tavaly, az átszervezés utolsó évében is, a termelőszövetkezeteknek csaknem 90 százalékában kellett valamilyen beruházást eszközölni. Most már lehetőség van arra, hogy elsősorban ott építkezzenek. ahol az egyes majorok a távolabbi tervek szerint is alkalmas helyre kerülnek, s hogy gyorsabb ütemben, egyszeri felvonulással nagyobb állatállomány elhelyezésére emeljenek megfelelő épületet vagy épületeket. Tavasszal festetünk — avagy a Robin Hood Már két esztendőnél is több, hogy televíziót vásároltunk. Akkoriban minden este — már amikor adás volt — ott ültünk a'képernyő előtt. Jó volt a műsor, vagy rossz, mi néztük. Nem tudtunk betelni vele. Az ismerősökkel pedig, ha találkoztunk más beszédtémánk nem is volt, csak a tv. — Nálunk élesebb a kép. — Nekünk nem kell tetőantenna, csak villa van. — Mi szalagot használunk, — az jobb. Ahogy telt az idő, már nem ültünk minden adáskor a televízió elé. Sokszor bíráltuk a műsort: már megint ismételnek, már megint gyenge az összeállítás. Egyszóval válogattunk. De azért még mindig kedveltük a tv-t. Mostanában azonban betette az ajtót. Jó, hogy a falnak nem mindig van füle. mert azért nem szeretném, hogy a tv illetékesei minden keserű kirohanásomról értesülnének A Robin Hoodról van szó. Arról, hogy már szédül a fejem. Az autóbusz megállónál a Robin Hood dallamát hallom dúdolni. Otthon vasárnap délelőttönként nem lehet pihenni: — Anyu, nyisd ki légy szíves a tv-t. A Robin Hood jön. Nem is szólva a szombat délutánról. Robin Hood. Robin Hood, mindig, mindenütt Robin Hood. Aztán elkövetkezett a legrosszabb. A gyerekek ijat faragtak maguknak, a spárga miatt két fiókát is feltúrtak. Megkezdődött a harci korszak. Benn a szobában nyflaztak. A rózsaszínre festett falon eleinte csak kevés, azóta számtalan fehér folt jelzi, hol fúródtak be Robin Hood dicsőséges szerszámai. Az egyik gyerek a városbíró a másik Robin Hocfti. A televízió végre befejezte a közvetítést. A nyíl azért megmaradt egy ideig. Azután Véletlenül eltüzeltem. Azt hittem békés korszak következik. Tévedtem. Tegnap egyik fiam közölte: — Anyu, a trafikban nyilat árulnak. Ugye-e megve- hetem? Jípp olyan, mint Robin Hoodé volt! (—! — ») Természetvédelmi leriilel a soroksári Duna-ájjban A soroksári Duna-ág tájképi szépségei mellett gazdag élővilággal is rendelkezik. Kora tavasztól késő őszig pezsgő holdat természetvédelmi területté nyilvánított. Ez a kis földrész jelentéktelennek tűnik, nekünk mégis nagyon értékes, annál is inkább, mert a Duna-ágban ez az első védett terület. A sziget rész egyébként gazdasági tevékenységre alkalmatlan, az év nagyobb részében vizenyős, nád, gyékény és sás terem rajta, egyéb vízinövények társaságában. Á növények között .madarak tanyáznak, itt költik ki fiókáikat, itt nevelik őket. és la növények védelme alá menekülnek velük, ha ragadozók támadásától tartanak. A szigeti belvizekben is érdekes állatokkal találkozunk. Gőték, teknősök és siklók élnek itt, de megtalálható az országos viszonylatban egyre ritkábban előforduló lépi póc nevű hal is. Hazánk legkisebb virágos növénye, a vizidara ez ideig csak a soroksári Duna-ágból ismeretes és egyik lelőhelye éppen itt, a belvízi csatornában van. A védelem lehetőséget nyújt arra. hogy az értékes növények és állatok háborítatlanul éljenek, szaporodjanak. A terület pétiig jelentősen hozzá fog-járulót, “hogy minél tökéletesebben megismerjük a szépségekben bővelkedő, de még sok tekintetben ismeretlen Kis-Dunát. Horváth László. a Pest megyei Természetes Tájvédelmi Bizottság titkára Gyékényesek sűrűjében fészkel és költi ki tojásait a poegém élettel találkozik az érdeklődő a parton, a vizen és a víz alatt egyaránt A Kis-Duna nyugodt vizében szép számmal akadnak érdekes és ritkaságszámba menő állatok, növények és élettársulások, amelyek jellemzői a területnek. Nemrégiben a Pest megyei Természet- és Tájvédelmi Bizottság javaslatára a szigethalomi szigeten mintegy öt katasztrális Ha nem is ritka, de érdekes színfoltja a területnek a vízisikló TITOKBAN Marcsiról tizenhatan írták a névtelen iskolai dolgozatban, hagy őt szeretik a legjobban. Tizenhárom éve's és olyan magas, hogy a legtpbb húszéves lány is alacsonynak számít mellette. Kicsit félénk a tekintete, mint az özeké. Állandóan félszeg mosoly remeg a szája szögletén, s ha ritkán nevet, hangtalanul mutatja gyönyörű fogát. Nem is tudja, hogy milyen szép. Elsős korától Zolosnak hívják. Szeretne elbújni, mini a többiek, észrevétlen maradni, de sohasem tud, mert az utolsó pádból is kimagaslik. Ha olyan lenne, mint a harmadik, negyedik pad- ban ülők, akár átkuncoghatná, vagy szunyókálhatná az órát. mint némelyik teszi, amikor nem fér a bőrébe, s kamaszhetykeséggel ki akarja hívni maga ellen egy-egy türelmét vesztett tanárát. Marcsi ül, figyel és halkan, szabatosan felel, ha felhívják. Egyébként jelentkezni soha nem szokott. Magától egyetlen alkalommal állt csak fel, egy osztályfőnöki órán, kipirulva, izgatottan. Szokatlanul hangosan kezdte el mondókáját, aztán megakadt, elsírta magát és leborult a padra. Egy évvel ezelőtt történt. Azóta a lányok gyöngéd rokonszerve veszi körül. Ez nyilvánult meg a dolgozatíráskor is. Zolosnak sem hívják már, csak páran, akiknek még rájár a szájuk. Azon a bizonyos osztályfőnökin epn pillanatra fellebbent a fátyol Marcsi titkáról. Zsuzsa néni, az osztályfőnök azt igyekezett megmagyarázni: bár a verés elavult nevelési módszer, de meg kell érteni azt a szülőt is, akinek néha eljár a keze, hiszen fáradtan ment haza munkából, lehet, hogy sok a gondja, elvárja hát a gyerekétől a tiszteletet és gyöngédséget, még akkor is. ha pillanatnyilag úgy tűnik, éppen a szülő igazságtalan. A lányok — délelőtt lévén, s talán viharos otthoni előzmények után hallgatták az osztályfőnököt — úgy érezték, estére megtisztult lélekkel várják haza majd a szülőket, s akkor is fejet hajtanak előttük, ha véletlenül nem lesz igazuk. Egyedül Marcsi kék szemében csillogott sokkal több fény, s szempillája türelmetlenül le-lecsapódott, szája szögletéből eltűnt a mosoly, olykor idegesen megrándult. Meg sem várva, hogy engedélyt kgpjon az osztály a hozzászólásokra, kiugrott a pádból és erélyesen, keményen hozzákezdett: — Ne tessék haragudni, de ezzel én nem tudok egyetérteni! Engem az anyukám soha nem ver meg. és én is úgy szeretem, vele mindig ki tudok jönni, mert megért és én is megértem, de apuka megver. — De kislányom, nem gondolsz arra, hogy hibás lehetsz valamiért? — kérdezte az osztályfőnök, mire Marcsi: — Hibás? Mindig? És mindenért? Engem mindenért megver apukám... Nem tetszik tudni, milyen . .. milyen kegyetlen ... Ckkor zokogva ie})orult a padra. Az osztály döbbenten hallgatott. Senki sem kérdezett tőle semmit, de lassan sok mindent megtudtak. Azt, hogy Marcsi mamája ugyanilyen szép, és kedves, mint a lánya, s hogy a papája mérnök, sokat utazik, többet van vidéken, mint idehaza. Ha megjön, mind a ketten félnek tőle, noha szereti őket, csak az a véleménye, hogy a marna nem ért a neveléshez, gyönge és hajlítható, soha nem verte meg a gyedeket, pedig szerinte anélkül nevelés nincs. A lányoknak már fejlett kritikai érzékük van, a dolgok között megkeresik és gyakran fel is fedezik az összefüggéseket. Egymásközt sokat beszéltek Marcsi titokzatos, gonosz papájáról és tiszta szívből segítettek gyűlölni. Marcsit viszont úgy kezelték, mint a beteget, aki előtt nem szabad sajnálkozni a betegsége miatt. Később megtudták, hogy Marcsi azért nem lehet úttörő, mert a papája nem engedi. Ezen viszont már annyira csodálkoztak, hogy meg is kérdezték tőle, csakugyan igaz-e? Egy osztály néma gyűlölete áradt a titokzatos és kegyetlen apa felé. Ugyanakkor sértve érezték magukat, hiszen Marcsi kivételével valamennyien úttörők voltak. Az osztályfőnök többször beszélt Marcsi mamájával, aki mindannyiszor sírt és tehetetlenül mondogatta: — Hiába próbálok beszélni vele, nem engedi ... Ha erőltetném, tönkremenne a házasságom ... Azt mondja: vigyázni kell a lányra, nehogy elvadítsák ... Mert tetszik tudni, ö nagyon vallásos és szigorú .. . Én nem bánnám az úttörőt, hiszen látom, mennyire szeretne belépni a gyerek, de mit csináljak...? Talán, ha egyszer fel tetszene jönni hozzánk, olyankor, amikor ő is otthon van ... Zsuzsa néni felment egyszer. Eredmény I nélkül távozott és végtelenül sajnálta Marcsit, Ettől kezdve különös szeretettel törődött a kislánnyal, s óra után néha sokáig le-föl sétálgatott vele, de soha nem hozta szóba sem az úttörőtagságot, sem az édesapját. Könyvekről, moziról beszélgettek és néha csak annyit kérdezett: — Hogy vagy Marcsi? — Köszönöm szépen, jól — mondta a kislány és elpirult. Ilyenkor az osztályfőnök megfogta Marcsi varkocsát. és anyásán megráncigálta: — No jó. majd máskor beszélgetünk, most sietek. Aztán a természetjáró raj első nagy őszi kirándulására ő is jelentkezett. Senki nem kifogásolta, hogy nem úttörő. Amikor harmadszor mentek kirándulni, kilépve a kapun, összetalálkozott az osztályfőnökkel. Együtt mentek a gyülekezőhelyre. Amint elhagyták Marcsiék utcáját, a kislány hátrafordult, körülnézett, majd mosolygósán, utána nevetéssel titokzatosan odasúgta: — Tessék várni egy kicsit. Egy piros nyakkendőt húzott ki a zsebéből és átadta. — Ugye-e, fel tetszik ezt nekem kötni...? Itt már nem látja az apu ... A nyakkendő két hegyes csücske, mint huncut ferde felkiáltójel rezzent meg a langyos szélben. így lett Marcsi titkos úttörő. Szemes Piroska
