Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-10 / 7. szám

I 1962. JANUÄR 10, SZERDA ­I‘EST MEGYEI kKú4op 3 Miért ne lehetne A sütőipar és a kenyérellátás nehézségeiről beszél a műszaki vezető, meg a szakszervezeti titkár - Miért jobb a pékmunkásnak az éjszakai műszaknál a hajnali négy órai munkakezdés? autó. Egyébként többnyire tsz-ektől bériünk szekereket, azon szállítjuk a községekbe a kenyeret, péksüteményt. U.: A legtöbb panasz a pék­sütemény késedelmes szállí­tása miatt merül fel. A fa­lusi anyák is zsemlét, kiflit akarnak adni reggelire a gyer­meküknek, meg tízóraira is vele adnák az iskolába. Kora reggel azonban a legtöbb községben nincs péksütemény, csak dél felé vagy délután érkezik, amikor már keve­sen keresik. Ezen változtat­ni kell. Mi lenne ennek a módja? F. J.: Semmi esetre sem az éjszakai műszak, ahogy azt ön és még sokan a sütőiparon kívül állók javaso'nák. Az éj­szakai munka 1958. január el­sején megszűnt a sütőiparban. Ezt a rendelkezést bizonyára alapos fnesfontolás után hoz­ta a kormány és ezzel meg­védte a sütőipari dolgozókat az állandó éjszakai munkától. U.: Mikor kezdettek reg­gel? F. J.: Reggel? Hajnali négy­kor! A rendelet értelmében annál hamarabb nem lehet elkezdeni a dagasztást. Nap mint nap legkésőbb három­kor kelnek az embereink, hogy beérjenek az üzembe. U.: Hát ennél az átdolgo­zott éjszaka határozottan ké­nyelmesebb! F.: ‘Kérem, arról szó sem lehet. Nem térhetünk át há­rom műszakra, nincs annyi­kenyérre szükség, mint amennyit akkor termelnénk. U.: De hiszen külön fehér sütödéik vannak, esetleg azoknál a fogyasztók érdeké­ben mégis be lehetne vezetni az éjszakai munkát, hogy min­den faluba kora reggel eljus­son á" gyerekekhez a süte­mény. F. J.: Reggel 5-kor indul a feldolgozás, hatkor a sütés. Kora reggel a megrendelés tíz százalékát tudjuk szállítani, attól kezdve folyamatosan szállítunk délután két óráig. Délután mindenhová eljut a péksütemény. U.: De a vevők kora reggel keresik. F. J.: Embereink túlterhel­tek, nemcsak nyolc órát dol­goznak. Déli tizenkettőig ter­mel, aztán hazamegy a pék, de délután 3—4 óra tájt újra be kell mennie begyújtani a ke­mencét. Ez is egy órai elfog­laltság. Aztán este 6—7 óra között isimét kovászol, ami mintegy kétórás munka. U.: Kis falusi műhelyekben, ahol két-három ember dolgo­zik, kétségkívül nehéz más megoldást találni. De például Vácott némelyik üzemben már most is két műszak dolgozik. F. J.: Ott a délelőttiekre áll amit mondta,m, a délutániak délelőtt mennek be kovászol- ni. U.: Nem készíthetne az egyik műszak a másik műszak számára kovászt? F. J.: Nem. U. : Jobb szervezéssel talán mégis lehetséges lenne. V. J.: A fehéráru terén ja­vulás várható ebben az évben. Vácott február 15-én, Duna­keszin pedig májusra dolgozni kezd egy-egy felújított üzem. Mind a kettő péksüteményt készít. Ugyancsak ez idén épül meg a szobi kenyérgyár és a második ötéves terv folyamán a váci kenyérgyár is. Igaz, mindez csak akkor ér valamit, ha megfelelő szállítóeszköze­ink is lesznek. Az egész or­szág sütőiparának ez a leges- legégetőbb problémája. Leg­alább 500—550 csukott teher­autóra lenne szüksége az or­szág sütőiparának. Vállala­tunk azonban az elmúlt évben hiába kért, nem kapott autó- vásárlási kiutalást. Kapunk-e az idén, nem tudnám meg­mondani. Mostohagyerek a sütőipar ezen a téren is. U.: Érthetetlen. F. J.: A bérezésnél is mos­tohagyerekek vagyunk. A fel­szabadult tanulók nagy része más iparba megy át. kevesli a keresetét. Legutóbb a normán­kat is egyszerűen statisztikai­lag rendezték. U.: Ezellen felszólalhatná­nak. * F. J.: A szakszervezet állan­dóan szorgalmazza (mutatja az az Élelmezési Dolgozó című lapot és benne Száraz István, az ÉDOSZ titkárának egyik felszólalásáról szóló tudósítást. „A munka és üzemszervezés hiánya, az egyes vállalatoknál meglevő nagyarányú túlórázta­tások, a rendszertelen munka- I kezdés, valamint az éjszakai munka...” — ötlik szemünk­be.) U. : Tehát van éjszakai mun­ka, hiszen ezt bizonyos esetek­ben rendelet is lehetővé teszi. V. J.: Csak nagy városokban van értelme a három műszak­nak. U. : Az éjszakai munka nem feltétlenül jelent három mű­szakot. Különben éjszaka vagy nappal, de mit tesz például az önök vállalata a kenyérellátás javítása érdekében? S hogy a szállítások a fogyasztók igénye szerint megfelelő időbeli tör­ténjének? , . . V. J.: Mi eddig is megtet­tünk mindent, ahogy a többi vállalat szintén. Többet nem tehetünk, nincsenek lehetősé­geink. U.: Márpedig abba nem nyu­godhatnak bele, hogy az ellá­tás ne javuljon meg. Fő táplá­léka a kenyér a magyar nép­nek. Kétségtelen, a sütőipar­nak sok a nehézsége, de a ke­nyérellátás terén nem lehetnek leküzdhetetlen akadályok. ★ Ehhez a beszélgetéshez még annyi a hozzáfúzivaló, hogy­ha a sütőipar a saját nehézsé­geivel nem tudna megküzdeni, szívesen sietünk segítségére, állandóan napirenden tartjuk problémáit. Sürgetni fogjuk például_ hogy kapjon megfele­lő szállítóeszközöket, de nem helyeseilhetjüík merev elzárkó­zását az éjszakai műszak elől Véleményünk változatlan, em­berségesebbnek tartjuk a kora hajnali munkakezdésnél és a napi 10—12 vagy még több órás munkaidőnél, amihez úgy látszik a pékek érthetetlen rríódon ragaszkodnak. Meg­szokásból ragaszkodnak ehhez a rossz időbeosztáshoz, vagy a túlórázás biztosította jövede­lemtöbblet elmaradásától tar­tanak? Úgy gondoljuk, ha ke­vesebb idő alatt ugyanannyit, vagy éppen többet, de a fo­gyasztók kívánságára megfele­lő időre termelnének, nyilván nem csökkenne keresetük. S hogy ne is csökkenjen, az ille­tékesek azt helyes bérezéssel kétségkívül biztosítanák szá­mukra. Szokoly Endre Országszerte megkezdődtek a földművesszövetkezeti vezetőségválasztó tagértekezletek és közgyűlések A kenyér körüli problémák­kal kapcsolatban a közel­múltban néhány tudósítást és cikket közöltünk. Az egyik legutóbbi ilyen vonatkozású írásra Franyó János, a Pest megyei Tanács I. sz. Sütőipari Vállalatának szb-titkára ref­lektált. — Ismerve a sütőipar adott­ságait, a sütőipar képviselői nem tehetnek ígéretet arra, hogy a helyzet megváltozik. Kérjük tehát a cikk íróját, lá­togasson el hozzánk, nézze meg munkakörülményeinket, és ha úgy látja, hogy cikké­ben tévedett, vagy annak hangja nem helyes, úgy kor­rigálja azt — többek között ezt írja levelében. — Meghívásának eleget tet­tünk, meglátogattuk a Váci Sütőipari Vállalatot, haloga­tásunkból valóságos kis an­két kerekedett, amelynek eredménye a fogyasztó közön­ség számára nem kielégítő és ezért vele a közvéleményt képviselő újságíró sem lehet elégedett. A kenyérkérdésről előzőén írt cikkeinkből tehát semmit se vonhatunk vissza, semmit sem igazíthatunk hely­re. De talán előbbre visszük a megoldást, ha közöljük be­szélgetésünket, annál inkább is, hiszen a lakosságnak a kenyérellátással kapcsolatos panasza nem elszigetelt Pest megyei jelenség, hanem orszá­gos probléma. íme, az anké­tem. lefolytatott vita: ★ Az ú jságíró (ezentúl egysze­rűen U.-val jelöljük): Jól is­merik a panaszokat. Beszél­jünk először a kenyér minő­ségéről. | Franyó János vb-titkár íezentúl F. J.): bekéreti szo­bájába Varga Józsefet, a vállalat műszak^ .vezetőjét.,- . Varga József (a következők­ben V. J.): Sajnos, előfordul, hogy néha nem jó ksnyér kerül ki valamelyik műhe­lyünkből. Sokféle oka lehet ennek. Ritkán kapunk meg­felelő, jó minőségű tüzelőt, akár szén-, akár fa-, akár piai- tüzelésű a kemence. Vegyük az olajat, amivel a leggazda­ságosabb a fűtés. Valaha kaptunk eázolaiat, az jó volt, a mostani tüzelőolai iszapos, több kell belőle, tehát drá­gább és egyenetlenül fűti a kemencét. Lisztet sem egy­séges minőségűt kapunk. Úgy­szólván minden egyes szál- lítmánvnál kísérleteznünk kell. Mire rájövünk, hogyan kell vele dolgozni, már el­fogy, jön a következő, me­gint más minőségű szállít­mány. U. : Minden malomban van kísérleti laboratórium, sőt kí- sér'eti sütöde is. A malmok nvilván közlik a gyártási el­járásra vonatkozó tapasztala­taikat. V. J.: Kérem, én nem aka­rom megbántani a malmokat, se a kísérleti sütödéket, de nem pék süt náluk. U. : Legjobb tudomásom sze­rint szakképzett pék. V. J.: Ha egyszer-egyszer tényleg rossz a kenyér, ak­kor egy hónapiig! csak erről beszélnek az emberek. U. :. A mezőgazdaság szo­cialista átszervezése követ­keztében nagyon megnöveke­dett a pékkenyér-vásárlók szá­ma. A lakisi asszony ma már nem bajlódik a kenyérsütés­sel, de azért jó kenyeret akar adni családjának: A jó kenyeret feltétlenül biztosí­tani is kell. V. J.: Elavult műhelyeink vannak. Harmincöt műhe­lyünkből csak tizenkettőben van olajfűtésű kemence. Ha még kaphatnánk olajkemencé­ket. több üzemünk áttérne két műszakra, feltétlenül megjavulna a kenyérellátás. F. J.: A legnagyobb problé­mánk a szállítás. V. J.: Itt, Vácott, négy fe­dett lovaskocsink és egy gépkocsink van, ezenkívül vál­lalatunknál Vámosmikolán és Budakeszin dolgozik még egy-egy fedetlen kis teher­A Szövetkezetek Országos Szövetsége március végén ősz- szeülő kongresszusát megelő­zően minden szinten újravá­lasztják a földművesszövetke­zeti szervek vezetőit. A falusi vezetőségválasztó tagértekezle­tek és közgyűlések február 19- ig. a megyeieket pedig március 5-ig választják meg. A vezető­ségválasztó gyűléseken össze­gezik a földművesszövetkeze­tek két kongresszus között végzett munkájának eredmé­nyeit és hibáit, meghatároz- , zák a következő évek tenniva­lóit. A vezetőségválasztó tag­értekezletek és közgyűlések országszerte megkezdődtek. (MTI) ELKÉSZÜLI! Örömmel közlöm, hogy Az olvasók fórumában megjelent Meddig várjunk még? című bírálat alapján a községi tanács a járda­lapot megvette és az ígért járda elkészült. Köszönet illeti Várszegi Mihály vb- elnököt és Movik Lászlóné tanácstagot, hogy társadal­mi munkát szerveztek, ugyanakkor a Béke úti la­kosokat azért illeti dicsé­ret, mert a föld feltöltését, valamint kitermelését el­végezték társadalmi niun- kában. A járda építéséből a helyi labdarúgó-csapat tagjai is kivették a részü­ket. Az olvasók fó­rumában múlt hé­ten megjelent Élő cégér című cik­künkre reagált Tóth Andor (Kis- kunlacháza, Kígyó u. 8.) olvasónk, aki „öreg hor- gász”-nak vallja magát. Megírja: nem lehetséges, hogy az a hal, amelyet reggel madzaggal felló- gattak a fára, még délután is éljen és Öngól levegő után kap­kodjon. Kedves ol­vasónk! / Sajnos nem tudjuk meg­állapítani, hogy az élő cégér gyanánt felfüggesztett hal milyen ~~ fajtához tartozott. Ha tud­nánk, akkor pont tosan megállapít­hatnánk, hogy mennyi ideig élhet az a halfajta, vagy az említett hal, mert sok hal hosszú ideig él még a levegőn. önnek annyi­ban mégis igaza van: jó lett vol­na utánanézni, hogy a hallat nem cserélték-e ki idő­közben, s nem tet­tek-e egy másikat a helyébe. Mivel ezt elmulasztot­tuk, elismerjük, hoyy szerkesztősé­günk „öngólt lőtt”. Bárhogy is volt, az állatkínzás semmikép sem he. lyeselhető. Izbégi bosszúságok Barczán Sándor Püspökhatvan, Béke u. 17. Az újévi kismalac már nem ' sülhetett ropogós pirosra a Nincs ablaküveg Másfél éve, hogy beléptem az Ocsai Vegyesipari Ktsz- be. Másfél éve kérem a ktsz vezetőségét, hogy az ócsai asztalosrészlegnek adja­nak ablaküveget, hiszen a la­kosságnak szüksége van erre: itt a tél és elég sok helyen hiányzik az ablakból vagy az ajtóból az üveg. Néhány kö­zületi munkát is csináltunk, ahol a festők előtt végeztük a javításokat, s az ablakok be vannak festve csak éppen az üveg hiányzik belőlük. Néha tudtam Pestről üveget hozni de csak két-három négyzet- métert — s akkor is megbün­tettek, mert a vonaton nem szabad üveget szállítani. Sze­retném, ha a ktsz vezetősége gondoskodna arról, hogy elég üveg álljon az asztalom rész­leg rendelkezésére — hiszen a lakosság érdeke ezt kívánja. Sörös István Öcsa, Rákóczi u. 30. Párnás, vagy fapados? péknél, mint az előbbi eszten­dőben — egyszerűen azért, mert a pékséget megszüntet­ték. Hogy miért? Senki sem tudja. A berendezést és a lisz-' tét elszállították, a kemence kihűlt. A házi kenyeret sütő asszonytársak reggelenként hosszú sorban vonulnak nyers tésztájukkal az országúton, hogy a három kilométerre fekvő Szentendrére vigyék süttetni kenyerüket. Aztán azon tanakodnak, hogy amíg kisül kenyerük, vagy a kalá­csuk, hol és mivel töltsék el azt a drága időt, ami mindig kevés. Űjra induljanak vissza az országúton? De hiszen mi­re hazaérnek, már vissza is fordulhatnak. Vagy üljenek be valamelyik eszpresszóba? De otthon rengeteg munka vár rájuk. Január 5-én reggel a 130. számú .személyvonattal Zebe- góny községiből Szobra, mun­kahelyünkre utaztunk. A sze­relvényen két párnás és két fapados kocsi volt. A mi je­gyünk fapadosra szólt, azon- báh oda nem mehettünk, mert mindkét kocsit zsúfolásig meg­töltötték az utasok, hiszen Váctól felfelé, végig a vonalon igen sokan utaznak naponta munkába. Ugyanakkor az el­ső fapados kocsi fele szolgála­ti kocsinál?; volt lefoglalva. ragaszkodjanak szigorúan a szabályzathoz. Hiszen a der­mesztő hidegben nem mind­egy, hogy hol utazik az ember. A legjobb persze az volna, ha a MÁV megfelelő számú fapados kocsi beállításáról gondoskodnék. Jusztusz Imréné Szob, járási tanács, és még hat aláírás A községfejlesztési adót mi is pontosan fizetjük. Úgy látszik, bennünket izbégieket „visszafejlesztenek”. Mert nemcsak a pékséget vették el, a postahivatalunkat is meg­szüntették. Nem tudunk bele­nyugodni az ijyen sévgjipes intézkedésekbe. Az izbégi asszonyok nevében dr. Fáy Adolfné Szentendre-Izbég, Pilisi n. 1. Ajándékozás Budaörsön Mivel a fapadoson nem volt hely, ugyanakkor a két pár­nás összesen hat utassal köz­lekedett, arra gondoltunk, hogy nem állunk kint a peronon a mínusz nyolc fokos hidegben, hanem átmegyünk a párnás kocsiba. Arra gondoltunk, hogy ezit a négy kilométert a párnás kocsi elején eltöltfoet- jük. Erre gondoltunk, de jött a jegykezelő, s igen durva hangon elküldött, szabálysze­rűen kizavart bennünket a ko­csiból. Közöltük vele, hogy vegye jegyzőkönyvbe az ügyet, s ezzel talán eléghetjük azt, hogy több fapados kocsit fog­nak felküldeni Nagymaros­ról. Ö azonban hajthatatlan maradt, s jegyzőkönyv helyett ismételten kiutasított bennün­ket a pámásiból. Úgy érezzük, nemcsak azért, mert tíz éve utazunk már ezen a vonalon, hanem azért is, mert véleményünk szerint mi is emberek vagyunk —, any- nyi emberséget igazán elvár­hatnánk a MÄV alkalmazot­taitól, hogy ilyen esetekben ne Községünk vörös keresztes szervezete 1961 elején új ve­zetőséget választott, s a titkári teendőket Polgár Rózára bíz­ta. Szervezetünk azóta meg­erősödött. A vezetőség és a tagság között jó és kölcsönös az együttműködés — s az ak­tívákat megtaláljuk az üzletek tisztaságának ellenőrzésénél, családlátogatásoknál, valamint az egészségügyi szempontok­ból kifogásolható udvarok és házak ellenőrzésénél. A tanács felhívására a nőtanács és a KISZ-szervezet képviselőivel vöröskereszteseink egész éven át figyelték és értékelték a „tiszta udvar, rendes ház” mozgalmat. A munka egyik eredménye: Budaörs elnyerte „A járás legtisztább községe” feliratú vándorzászlót, amelyet dr. Há­rmára Gyula járási főorvos, a vöröskereszt ünnepi taggyűlé­sén nyújtott át. Vöröskeresztes szervezetünk rendezvényekkel növeli anyagi alapját, s ezt a bevételt az idős és beteg, vagy egyedülálló em­berek megsegítésére fordítja. Névadó-ünnepségeken a nőta­nács és a többi tömegszervezet ajándékán kívül a mi ajándé­kunk Is megtalálható. A de­cemberi tanácsülésen pedig á vöiöskereszt vezetősége — a tanács képviselőivel együtt — a meghívott idős és egyedüli álló emberek részére élelmi­szercsomagot, meleg zoknikat és gyapjúholmikat ajándéko­zott. Ez a kis ünnepség nagyon kedves légkörben folyt le, az öregek hálásan köszönték, hogy nemcsak most gondoltak rájuk, csomagosztásnál, ha­nem évközben is törődnek ve­lük. Községünk vöröskeresztes szervezete idén is jól. s ha le­het még jobban akar dolgozni. Sipeki Lászlómé / Budaörs Kedves figyelmesség 1961. májusában mi néhányan, a magyar- bánhegyesi méhész­csoport tagjai mé- heinket az Örkény és Táborfalva környéki akácerdőkbe vándo- roltattwk. Az elosztás folytán néhányan a Táborfalvahoz tarto­zó Ágostonmajor kör­nyékére jutottunk. Éjfél után két-há­rom óra körül érkez­tünk megpakolt te­herautókkal Agoston- majorba. S mivel a helyet nem ismertük, a major közepén áll­va találgattuk, merre menjünk hogy rako­mányunkat eljuttat­hassuk a kijelölt helyre. Rövid tanács­kozás után egyik tár­sunknak az az ötlete támadt, hogy fel kel­lene kelteni az er­dészt, s megkérdezni tőle. merre menjünk. Társunk el is ment az erdészhez. Mi pe­dig elképzeltük, hogy az álmából felkeltett ember milyen inger­lékeny és dühös le­het. Azonban nem ez történt. Társunk visszajött — Leskó József erdész társasá­gában. Az erdész szí­vesen fogadott ben­nünket, s csak annyit mondott: „Tessék, jöjjenek utánam” — s motorjával elindult előttünk, az utat mu­tatva. Jó kedvvel ve­zetett bennünket a számunkra ismeret­len és útvesztőnek tűnő utakon a kijelölt helyre. Mikor megér­keztünk, megköszön­tük segítségét, ő ezt igyekezett elhárítani. s azt mondta, ha va­lami segítségre van szükségünk, fordul­junk bizalommal hoz­zá. Egyik méhésztár­sunk ott maradt a méhekkel. másik tár­sammal pedig haza­jöttünk. Levélben ér­tesültünk arról, hogy az erdész továbbra is nagyon kedves volt. Személyesen, saj­nos, nem tudtuk meg­köszönni ezt az isméi telt kedvességet, meri mikor újra Táborfal- vára indultunk tár­sammal, autóbalese­tet szenvedtünk. Így az erdész nevét is csak most sikerüli megtudni. Nem tudom, hogy Deskó József Ágos- tonmajorban dolgo­zik-e még, ezért írok a Pest megyei Hírlap szerkesztőségének hogy így, a nyilvá­nosság előtt mond­hassak köszönetét kedvességéért. em4 berségéért. Lantos István méhész, . 1 agyarbán hegyes, Kossuth u. 114.

Next

/
Oldalképek
Tartalom