Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-18 / 14. szám
/ MUNKA KÖZBEN Jávorszky Károly a járás egyetlen órás Ipari tanulója (Foto: Kalotay) SZOLIMÁN ÉS A SOROMPÓ Vannak az életben dolgok, melyek a felületes szemlélőben a kellemetlen benyomását keltik. E dolgok mélyére nézve azonban sokszor éppen az ellenkezője derül ki ennek. Például — hogy ne menjünk messzire — mindjárt itt van Monor egyik szemeté- nye: a sorompó. Aki csak arra jár, mind megáll, és jól megnézi magának. (Igaz, próbálna nem megállni.') Több kevésbé türelmes várakozó, szintúgy kevésbé türelmes megjegyzésekkel illeti őt, valamint minden sorompók feltalálóját. Ó mennyire nincs igazuk! Tessék csak okulni! Ezennel közzéteszem szeretett sorompónk dicső történelmére vonatkozó kutatásaim eredményét. Történt pedig, vagy jó pár száz évvel ezelőtt, hogy irdatlan nagy török sereg közeledett Monor felé. Akitor már az egész ország török kézen volt, csupán a kis Mo- nor tartotta még magát. Most ő is bukásra ítéltetett. A nagy Szolimán, kétszázezer válogatott harcosával, számtalan ágyújával a város falai alá vonult. Ki tudja mi lett volna, ha véletlenül nem éppen akkor engedik le azt a bizonyos sorompónak nevezett alkalmatosságot? De leengedték! Le kellett engedni, mert nagyon fontos munka váratott magára. Egy tehervonat utolsó kocsiját a mozdony mögé, a középsőt az utolsó előtti elé, az elsőt pedig a középső helyére kellett húzni, lőhetni, tolatni. (Mert úgy szebb volt a szemnek!) Szolimán meghökkent egy kissé, majd kemény, gőgös hangján nyomban parancsot adott a táborozásra. Megvárják — úgymond — mígnem szabad lesz újra az út. Leültek hát törökülésben, a sátrak elé, és várták, hogy miitor jön el az ő idejük. Szép, napsugaras nyár volt akkor. Később aztán lehulltak a levelek, lehullott a hó, elmúlt Szilveszter, megjött gyönyörű pompával az új tavasz, csak a sorompó, a sorompó volt még mindig a régi. Igenám, mert időközben rájöttek az illetékesek, hogy mégis a tavaly nyári elrendezés volt a jó, vissza kellett hát csinálni az egészet. A jó öreg Szolimán sírva könyörgött a sorompó intéz őreinek, hogy engedjék át, pasává teszi őket. Mit- sem értek a könnyek, A nagy, félelmetes török sereg szégyenszemre eltakarodott Mo. nor alól. Szolimánt természetesen nyomban leváltották, és alacsonyabb munkakörbe helyezték. Ahogy már ilyenkor sok esetben lenni szokott, nem járt sokkal rosz- szabbul. Sorompókezelő lett, Konstantinápolyban. Az egy jó, nyugodt foglalkozás. Mesélik, hogy egy évben egyszer leengedi a sorompót, várhat aztán ott akár Allah, akár Mohamed (aki pedig nyilván a hegyhez siet!), de még a menetrendszerű zarándokautóbuszokat sem engedi át egyhamar! Visszatérve a mi sorompónkra, láthatjuk tehát, hogy történelmi érdemei elvitat hatatlanok! Hogy manapság . miért ragaszkodik annyira a múlt hagyományaihoz? Kézenfekvő a magyarázat, Egyrészt, mert mégis jobb az a második elrendezés (első kocsi középre, a középső hátra ... tetszik emlékezni?), másrészt minden percben itt lehetnek újra a törökök. Mivé is lennénk, ha nem vagyunk elég óvatosak? Szálam alejkum! Müncz András • a pest Megyei hírlap különkiaőás IV. ÉVFOLYAM, 14. SZÄM 1962. JANUAR 18, CSÜTÖRTÖK Néhány gondolat a termelőszövetkezeti tagok társadalmi biztosításáról Mostanában, a közelgő zárszámadások alikalimával, igen élér.ik vita folyik termelőszö- vetkezeteinikibsn, a társadalom- biztosítási díj fizetésről avagy nem fizetésről. Ez a vita főleg az ipari dolgozók termelőszövetkezetbe lépett feleségeivel alakult ki az elmúlt évben. Ezek közül többen hangoztatják, hogy miért kell SZTK- hozzájárulást fizetniök, hiszen ők a férjük után biztosítva vannak. Ez így igaz; a mi társadalmunkban minden dolgozó ember eltartott családtagja élvezi az ingyenes orvosi és kórházi kezelést, a kedvezményes gyógyszerellátást. De az is igaz, hogy minden önálló munkavállalónak a fizetése bizonyos százalékával hozzá kell járulnia a társadalmunk számára igen .komoly anyagi terhet jelenítő nyugdíjalaphoz, valamint a gyógyászatra fordítandó költségekhez. így van ez mind az iparban, mind a mezőgazdaságban dolgozó családoknál egyaránt. A munkásfeleségek azáltal, hogy beléptek a termelőszövetkezetbe, önálló munkavállalókká lettek. Ezzel azonban nemcsak az ingyenes gyógykezelésre formáltak jogot maguknak, hanem a férjüktől függetlenül a korhatár elérésekor a nyugdíjjárandóságra is. Ezért kell és érdemes a termelőszövetkezetbe belépett ipari munkás feleségeknek SZTK-hozzájérulásit fizetni, amely igen minimális, havi 37 forint 50 fillér. Ez egy jól gazdálkodó termelőszövetkezetben alág haladja meg a havi egy munkaegység értékét. A fenti összegből a termelőszövetkezeti tag 27 forintot a nyugdíjalaphoz váló hozzájárulásra fizet, amelyből a munkában megrokkant vagy megöregedett tag nyugdíjat kap. 6 forint kerül a balesetbiztosításra, melyből az a tag kap megsegítést, akit munkába menet vagy munkábői jövet, vagy munka közben baleset ér. A fennmaradó 4 forint 50 fillért fizeti a tsz-tag a betegbiztosításra, melyből a tag és családija ingyenes orvosi és kórházi kezelését, valamint kedvezményes gyógyszerellátását biztosítja államunk: Ezek után láthatjuk, hogy a tsz-tag által fizetett ösz- szeg minimális althoz a juttatáshoz képest, melyet egy-egy család élvez a társadalombiztosításon keresztiül. Ezt a termelőszövetkezetbe került dolgozó parasztcsaládok többsége bizonyítja, ' hiszen egyéni gazda korában a családon belül történt megbetegedés évente több ezer forint kiadást jelentett számára addig, amíg a jelenlegi hozzájárulás mindössze évi 450 forintot jelent. A községeinkben működő termelőszövetkezetek, párt- es tömegszervezetek vezetői a társadalombiztosítósra vonatkozó törvényeinket ismerik. Éppen ezért fokozottabb propagandamunkát kell végezniök, ho-gy széles 'körben ismertté váljon, főleg az iparban dolgozó munkásfeleségek, hozzátartozók között. Csak így érhetjük el, hogy a munkásfeleságek, akik szívesen segítenek, dolgoznak a termelőszövetkezetben, bátrabban válnak taggá, mert látni fogják a tagsággal járó előnyöket a társadalombiztosítás terén is’ másrészt a jelenleg termelőszövetkezeti tag munkás- feleségek és a vezetés közötti vita is megszűnik. Jakab Sándor, a járási pártbizottság osztályvezetője Egy olvasónk írja A sörösüvegről és az udvariasságról Gyomron, a 118. számú önkiszolgáló boltban történt. Ünnepek után következő nap vittem vissza az önkiszolgáló boltba az üres sörösüvegeket, mivel abban az üzletben vásároltam, és e jogcímen gondoltam oda is tartozom visszavinni. Az üzletbe lépve köszöntöttem az ott jelenlevő dolgozókat és vevőket. Erre az üzletvezető kartársnő a köszönet fogadás helyett kissé gúnyosan így válaszolt: „Mi az, talán elfogyott az ünnepek alatt a pépzük, hogy már hozzáír is vissza az üres üvegeket. De remélem levásárolja a visszajáró pénzét.” Hogy zavaron leplezzem a töbjü vásárló előtt, igennel válaszoltam. Kérdem én, joga van-e a vezetőnőnek ilyen gúnyos megjegyzéseket fűzni vásárlóihoz? Tudtommal az eladónak, ha olyan árut ad el, amelyre betétet köteles fizetni a vevő, az a kötelessége, hogy az üres betétes árut visszavegye és ne megjegyzésekkel illesse a vásárlót. A történtek után az üzletet igyekszem elkerülni az újabb esetleges megjegyzések elkerülése végett, G. S. Gyömrö A gyömrői művelődési otthon helytörténeti szakkörének munkájáról Hetenként egyszer 20—22 általános iskolás tanuló népesíti be művelődési otthonunk kistermeit. A hóval borított parkban téglarakásokat, meszesgödröt látnak, tavasszal megkezdődik az építkezés, mely számunkra is tágabb lehetőségeket biztosít. A tiszta, meleg teremben pereg a kocka, eltelik egy negyedóra, mire kiderül: „Ki nevet a végén”. így indul minden beszélgetés. Nem unják sem a játékot, sem a komoly témát. A következő hetekben önálló gyűjtő munkát kezdenék fiataljaink. Négy munkacsoport alakult: a helyi munkás- mozgalom, a dűlőnevek, ipar- fejlődés adatainak gyűjtésére és a GYÜMÖK történetének feldolgozására. (Ez úton is kérünk mindenkit, aki a fentiekre vonatkozóan szóbeli tájékoztatást tud adni, vagy olyan tárgyi emlékkel rendelkezik, amelyet szívesen bocsát a szakkör rendelkezésére, adja át a művelődési otthon gondnokának, vagy keresse fel csütörtök délutáni összejövetelünket, ahol mindenkit szívesen látunk.) Kis „kutató csoportjainkat” szeretnénk bővíteni. Szeretnénk, ha minden csoport vezetését egy-egy, a téma iránt érdeklődő felnőtt, vagy iskolából kikerült fiatal venné át. Ez sokat segítene a munka színvonalasabbá tétele terén. Javasoltuk a községi tanácsnak községi krónika elindítását, melynek munkájából mi is ki szeretnénk venni a részünket, ezzel is hozzájárulva napjaink történetének rögzítéséhez. Jenei Ákos bácsi és Gáti Géza, akik már vezettek körünkben beszélgetést, érdeklődő emberkékkel találkoztak az összejöveteleken, olyanokkal, akik szeretnének minél többet tudni arról a helyről, ahol születtek. A csoport tervei között szerepel az iskolai szemléltető oktatás segítése is. A folyó oktatási évben több tablót készítünk az erzsébettelepi általános iskola számára a történelemoktatáshoz. Ezeket év végén bemutatjuk a községünkben levő iskolák igazgatóinak és a történelmet tanító pedagógusoknak; ha jóngk tartják, a következő évben a többi iskolák számára is elkészítjük. A munkához az iskolák adják a nyersanyagot, vagy az ennek fedezésére szolgáló pénzt, szakkörben dolgozó tanulóik készítik el a szemléltető segédleteket. Furuglyás Géza BRAVO! Egy tiszaháti falucskába kellett telefonálnom, s akivel ügyem volt, nem rendelkezik telefonnal, még a postahivataltól is elég messze lakik. A falucska mintegy 370 Jti- lométerre van tőlünk, sokszoros átkapcsolás volt szükséges, még a hívottat is értesíteni kellett, s beinvitálni a posta- hivatalba — mégis egy órán belül sikerült a beszélgetést lebonyolítani. Csak gratulálni tudok a monori telefonközpont dolgozóinak, s annak a sok kedves, ismeretlen postásnak, akik ezt a bravúros feladatot megoldották! r. b. Y ecsési pletykák Hallottad-e sógor, olcsóbb lett a kávé? Meglásd nem lesz tartós, ez a nagy parádé. De egyet se búsulj, elő a findzsákkal! Az én gondos Tecám, vett tizenkét zsákkal. Hát ahhoz meg mit szólsz? most hallottam én ezt, ■Egyes téesz-tagok, széthordják a téeszt. Ha így megy sokáig, nem marad majd semmi. A szarkák körmére, jól rá kéne verni! — Hát azt hallottad-e, hogy a henteseknél, kocsonyának valót, hiába keresnél? Olyan csuda ám ez, mint télen a barka, Nincsen a disznóknak, se füle — se farka. No és a piacon, kint voltál-e már ma? Egekig ugrott fel' a burgonya ára. Babról ne is szóljak, hagymát jobb nem nézni, Mondd, hát nem röstellnek, ilyen sokat kérni? Hát azt tudod-e már most mondta a Borbás, hogy a tanácsházán nagy a sürgés-forgás? Adóhivatalban, most zárják az évet. .. Oda várnak sógor, engem is meg téged. Ferenczy Hanna Úttörő-híradó A napokban felikerestek a monóri úttörők. (Régi tanítványaim, akik sokszbr meglátogatnak.) Örömmel újságolták, hogy komoly megbízatást kaptak a csapatvezetőségtől: kisdobosőrsöket vezetnek. Beszélgettek a terveikről, néhány dologban tanácsot kértek. Jutka őrse elvégezte az egycsillagos próba anyagát, szeretné a csillagok kiosztását széppé, felejthetetlenné tenni. Megbeszéltük, hogy helyes lenne, ha egy úttörőőrs jönne el hozzájuk látogatóba, akik kis ünnepséget rendeznének számukra, s itt a csapatvezető pajtás átadná a csillagokat azoknak, akik a követelményeknek eleget tettek. A beszélgetés során sok jó ötlet született a második csillag követelményének teljesítésével kapcsolatban. Magócsi Károlyné Taggyűlési tart ma — csütörtökön — este 6 órakor, a tápiósápi Petőfi Tsz KISZ-szervezete. Elfőnek a gazdasági felelős' tesz jelentést a szervezet anyagi helyzetéről. Ezután a tagösszeírás eredményeit ismertetik. ■neflektorfényben úszó szinti. pad, taps és verejtékes munka, emberi ügyesség és erő percekre összpontosított próbatétele az artista élet. A varrógép mellett öltögető, nyugodt, polgári foglalkozású szabómestert nemigen tudtam elképzelni a lengő trapézok világában, mind az elmúlt hétig, amikor is a véletlen során megismerkedtem egy személyben Horváth Károly és Kari Harryt. T?gy Monoton szolul SOS pin- J-j cekirándulásra hívtak a szöllősori szabómester Hor- váthék szomszédságába, és mint ilyenkor lenni szokott, a vendégek, szomszédok együtt itták a fűszeres forralt bort, ami megoldotta a nyelveket. Kevergett a szó máról is, tegnapról is. így tudtam meg Horváth Károlytól, hogy ifjúkorában Karl Harry néven világot járt, befutott zsonglőr volt. 1934-ben tette le az artistavizsgát, és 1936-ban már Budapest szó szerint is legfényesebb varietéjében, a Fényes Cirkuszban lépett fel. Előkerültek fényképek, plakátok, műsorok. — Hogy lett szabóinasból artista? — Szerettem a tornát és amatőr tornászként jártam az újpesti tornatefmekbe, és megpróbáltam magamnak kidolgozni egy olyan számot, amivel az artistavizsgát letehetem. Eszembe jutott, hogy ma 8 éves főiskoláról kerülnek ki az artisták, biztos kenyérrel a kezükben. Akkor, mint mondja, saját maguknak, önállóan kellett, évetdg tartó gyakorlással kialakítani a számot, amivel vagy megbuktak, vagy befutottak. — Én három évig gyakoroltam, minden szabad1 időmben, amíg végre sikerült egy hét és fél percig tartó, ragyogó számot kidolgozni. 1934-ben vizsgáztam, és amint mondják, „befutottam”, mivel az akkori leg jobbakkal sikerült műsorra kerülnöm. Egy partnerrel közös levegőszámom és 'egyéni zsonglőr számom volt. — Mennyi volt a gázsi? — Egy tisztviselő fizetésének tízszerese, körülbelül ezer pengő! Viszont a szerződések egy hónapnál tovább nem szóltak, és ha nem sikerült külföldi szerződést kapni, éhkoppon maradt az artista. Neken sikerült. A „Fényes” után a Rajna-parkbap (az angolpark zenés, vacsorázó varietéjében) mindennap telt háznál léptem fel, majd a bra- tislavai nagy Redutéban. Utolsó szerződésem Svájcba szólt. L átszik rajta, hogy újra éti, amit élénk gesztusokkal kisérve mesél. Röpködnek az artista szakkifejezések, most újra a régi Harry Karl. — Úgy éreztem ekkor, sikeres pályám kezdetén, hogy előttem áll a világ. Sajnos, tévedtem, mindent megszakított a második világháború. Majd hirtelen feleségére néz és nevető optimizmussal márMAI MŰSOR Mozik Gomba: Rovere tábornok. Men- de: Ismeretlen férfi. Pilis: Csinos férj. Úri: Liliomfi. Vasad: A próba folytatódik. Vecsés: Jó utat: autóbusz (széles). és ANYAKÖNYVI HÍREK Pilis Született: Ocztos István Duchaj Mária fia: István. Házasságot kötött: Czifra Károly és Bódi Margit. Elhunytak: Türei András 28 éves, Jankula Ferenc 60 éves. Kis Irén 6 hónapos, Jaikubik József 86 éves. Üllő Házasságot kötött: Jámbor Mátyás és Szabó Erzsébet. Elhunytak: Géró József né Kuril a Éva 76 éves. Gyarmati Benő 70 éves. Varga László 42 éves. Vecsés Elhunyt: Brunner Jánosné Stro- mayer Bozina 84 éves. Csúsztatnak a diákok « Pillanatkép a levelező tagozat utolsó órájáról (Földváry—Tarró) is tovább beszél a háború után kezdődő életéről. — Két nagy fiam és egy lányom van — büszkélkedik. — A nagyobbik sportrepülő, úgy látszik, így kél új formában apja hajdani vakmerősége. A kisebbik mostani életének folytatója lesz, keze alatt tanulja a mesterség fortélyait. S zereti mesterségét, ami kenyeret ad családjának. Élvezettel beszél az anyagok- ról, a formákról és rendelőinek Ízléséről. Esős napokban bizony térdig érő sárban kell kigyalogolni a pincesorra, de úgy látszik, megéri a fáradságot, mert mindig van munkájuk. Búcsúzkodik a társaság, utolsó koccintásra emelik poharukat, és én új ismerősöm során gondolkozva, megállapítom, hogy Harry Kari és Horváth Károly nem egy meghasonlott, kettős ember. Szakmájában egész emberként, örömmel dolgozik, és nem siratja nosztalgiával az elmúlt lehetőségeket egy életen át, mint ahogy sokan tesszük. Ez az élet művészete!: (Topái Józsefné Artista a varrógépnél
