Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-14 / 11. szám
«sr iitevti kMirlav 1962. JANÜÁR 14. VASÁRNAP MEGYEI TÜKÖR A pilisi Jajgató domb // hogy gazdája csatlakozni óhajtott a békési lázadókhoz. A dühödt pilisi földesúr ítélkezett, érvényt szerezve pallos- jogának, a zendülő jobbágyot akasztófára szánta. Egy szelíd domb legmagasabb pontján — a mai vasútállomáshoz néhány száz méterre — állították fel a bitót. A kivégzést megelőzve az uraság kegyetlenül megkínoztatta a domb oldalában a szerencsétlen jobbágyot, azzal a szándékkal, hogy a lázadás tervével foglalkozó többi pilisi paraszt nevét is megtudhassa. Práczki jajveszékelve könyör- gött irgalomért, de nem vallott, hiszen nem is vallhatott senkire, mert szökevény társai ekkor már libertás zászlók alatt meneteltek az urak ellen. Beleznay nem húzta tovább az időt a kínvallatás folytatásával, hanem kiadta a parancsot az ítélet végrehajtására. A jelenlevő, megrettent jobbágyok, látván paraszttéstvé- rük borzalmas megkínzását és kivégzését, a szelíd lankát örökérvényűen „Jajgató domb”-nak nevezték el. Megindult a fegyveres nemesi felkelés szervezése, mert ez idő tájt már olyan hírek keringtek országszerte, hogy Szegedinácz Péró délvidéki határőrkapitány tekintélyes seregével a kurucokhoz csatlakozott. Az alaposan felfegyverzett és jól megszervezett túlerő néhány nap alatt felszámolta a parasztok lelkes megmozdulását. A nemesség gyors sikerét nagyban elősegítette a szerb granicsárok többségének parasztok elleni árulása és a néppel szembeni fegyveres fellépése. Vértesi a mezőtelegdi csatában elesik, Szegedinácz Pérót és vezértársait — köztük Matulát is — elfogják a császár emberei és hajmeresztő, kínzások után válamennyiüket lefejezik, holttestüket kerékbe fonják, majd felnégyelik a budai tömlöc udvarán. A diadal mámorában úszó Beleznay tizennégy kézre került jobbágyából kettőt bitóra húzatott a szelíd lankán. 1735-től mintegy másfél évtizeden keresztül csend és: nyugalom honol Pilisen, s a; dombon immár a szú eszi, az eső és a fagy rombolja a szó- morú akasztófát. 1751 őszén ff néhány parasztlegény — fel- ^ sőbb engedély nélkül — egy £ éjszakán eltávolítja a „Jajgató £ domb” tragikus jelképét. Ám ^ az egyik kasznár véletlenül £ nyomára jut a tetteseknek, s ^ a hamarosan kézre került le- ^ gényeket ifjú Beleznay Ferenc f kívánságára ugyancsak a „Jaj- ^ gató dombon” deresre húzzák f a pribékek és irgalmatlanul ? megbotozzák. A pilisi evangélikus egyház ^ egyjk megviselt halotti anya- ^ könyvi naplójában rátaláltam £ a napokban a „Jajgató domb” ^ - utolsó áldozatának adataira is. ^ Rakita Jánosnak hívták a f szerencsétlent, aki a „temp-; lomépítő és istenszerető” Be- 5 leznayak jóvoltából 1831. áp-; rilis 21-én, 57 esztendős korá- ; ban akasztófán halt meg. \ Vesztét az okozta, hogy sta- \ tárium idején urasági tulaj- $ donhoz nyúlt. A halálos ítéle-; tét az ekkor már gróffá elő- í lépett ifjú Beleznay János —í Mária Terézia császámő ked-j vence — szentesítette aláírá-: sával. ; így bántak el a védtelen \ szegénnyel az egykori urak,! kiknek rossz emlékét száza- \ dokon át hirdette — és ma is; hirdeti — a pilisi „Jajgató; domb”. Rakovszky József 4 1935-ben, amikor felfedezték 1961-ben készült filmjében, mint énekesnő Tél Futnak a felbök, Ég alatt futnak, S az ég sem tudja, Hogy hova jutnak. Szél fúj reklámot A havas télnek, De jó most annak, Ki haza érhet. Akit két kar vár Nagy szeretettel, S egy szív, mely május És nem december. Aki leülhet Felmelegedni... De jó lehet most Boldognak lenni. Példa A közelmúltban tudósítás jelent meg lapunkban a tápió- sülyi központi iskola politechnikai műhelyének építéséről. A szűkszavú beszámoló nagyon keveset árult el a hétköznapinak tűnő esemény körülményeiről. Sok olvasó bizo- j! nyára közömbösen is futott át a sorokon, hiszen ez nem szen- ^ záció, nem különlegesség. S mégis! Ennek a politechnikai ^ műhelynek a létrejötte több, mint mindennapi hír, mert mö- í götte az emberek egész sorának akarata, hite, több évi jó í munkája, húzódik. Mert lehet e jó munka, hit és bizalom í nélkül olyan légkör, amelyben a tanács egyik vezetője leendő I szolgálati lakásáról mond le, hogy helye legyen a műhely- í nek, vagy ahol a szülők egymással versengve, ellenszolgálta- 2 tás nélkül végeznek értékes társadalmi munkát, s ahol akad í édesanya, aki éveken keresztül, házi munkájából szakít el I időt, hogy kézimunkázni tanítsa az iskolás lányokat. Tápió- \ síilyben ez történt. S ez minden figyelmet és elismerést meg- 4 érdemel. Az idei tanévben több, mint száz általános iskolában fo- i lyik gyakorlati oktatás, s a megyei ötéves művelődési terv I célkitűzései szerint 1965-ig a megye valamennyi általános is- í kólájában be kell vezetni ennek a tantárgynak az oktatását 5 Évenként általában 35 újabb iskola kapcsolódik be. A jövő 4 évi 35 iskola között szerepel a tápiósülyi központi iskola is. Az elmúlt ősszel, á tanév elején kapták meg a felsőbb szervek levelét. Felhívták figyelmüket, hogy idejében kezdjék el az előkészületeket, ne induljon megalapozatlanul a gyakorlati oktatás. K óvács Géza igazgató már az értesítés előtt is tudatában volt, hogy a gyakorlati oktatásnak előbb-utóbb sorát kell ejteni, s utasítást sem várva megtette a tőle telhetőt. A • '4 figyelemre méltó előrelátás mellett segítségére sietett az a jó ^ szellem is, amely az iskola és a szülök között a hosszú évek á folyamán kialakult. Füstös János — a már említett édesanya 4 — ellenszolgáltatás nélkül vállalta, hogy a leendő gyakorlati ^ oktatás alapjaként kézimunka-szakkört vezet a lányoknak; ^ Huszonöt gyerek járt el rendszeresen, de sokszor még több í is volt az érdeklődő. A készített munkák szépek, Ízlésesek, dí- I cséretére válnak az oktatónak is. a tanítványoknak is. Máso- i dik éve működik a szakkör, s az új tanévben már hivatalo- \ san is bevonul a tantervbe a politechnikai oktatás keretében; Az iskola vezetői ugyanilyen előrelátással és igyekezettel kezdték el a műhely megteremtését is. A tanács és az iskola között fennálló jó kapcsolat révén elsősorban is a tanács vezetőihez fordultak. Az iskola mellett áll a régi községháza, amelyet a Mendéről átjáró Horváth József elnökhelyettesnek ajánlottak fel szolgálati lakásnak. Horváth József lemondott az épületről, bizonytalan ideig vállalta a napi utazgatást, hogy az iskola bővítésére legalkalmasabb épületet birtokba I vehessék a gyerekek. így kapta meg az iskola a régi község- I házát, a hozzátartozó kerttel együtt. Az iskola egyik tanára, Ádok Mihály közben a Szegedi ^ Pedagógiai Főiskolán szakosodik politechnikára. Az ősszel in- ^ dúló gyakorlati oktatásnak tehát minden feltétele jó előre ^ biztosítva lesz, még a várakozáson túlmenően is. A műhelyhez 4 és a kézimunkázáshoz ugyanis még társul a gyakorlókért is. 2 Ezekkel az intézkedésekkel a községi tanács és az iskola í messzemenően eleget tett kötelezettségeinek, de ennél is töb- í bet akarnak elérni. Tervük, hogy a szükséges feltételek meg- '/ teremtése után nem yárnak os?ig karbatett kezekkel, hanem í ha egy mód nyílik rá, már ebben a-tanévben. a tavaszi'hónáig pókban megkezdik — ha másként nem — szakkörszerű fog- ^ lalkozással a gyakorlati ismeretek tanítását. Ennek előnye; hogy az idei nyolcadikosok is kapnak némi Ízelítőt technikai á és kertészeti munkából. Egyelőre ugyan szerény eszközökkel í kezdik, a szülők segítségével összegyűjtendő egyszerű kézi ^ szerszámokkal — de elkezdik. Fél évvel hamarabb, mint ^ ahogy a,felsőbb szervek utasítása szólt! ^ ]\ f iért mondtuk el mindezt? Miért tértünk új™ vissza a táíj IVi piósülyi építkezésre. Példának! Követendő Déldának í, valamennyi iskola számára, ahol még nem került sor a gya- % korlati oktatásra, akár kijelölték erre, akár nem!..; •g Tenkely Miklós Eszti felfortyan. Megváltozik az arca. A hangja is rekedtre fakul. — Adtam én! Csak maga elfelejtette! Úgy csattannak Eszti szavai, mint zuhantukban a cserepek. Verik széjjel a csendet. Közben vágja a tyúkot, hozzáértéssel kanyarint ja a combokat. — Mióta fenn vagyok, csak jár a kezem, dolgozom, de még eszembe sem jutott, hogy egyek. Maga meg kétszer akar reggelizni. Jó dolgában máson sem jár az esze, mint hogy dupla reggeli, dupla ez, dupla az, csak éppen a pénz vékony, amit... — de nem mondja tovább. Az öregember hallggt. Lila, csontos ökle nem csap az asztalra. a térdén fekszik. Az öregembereknek nincsen öklük, csak kinyújtott tenyerük. Most János lép ki az ajtón. Pizsamában van. Kócos. Fél arca gyűrött, ahogy a vászon ráncai beletörődtek. Hunyorog a fénytől, még az álmokat látja félig eresztett pillái mögött. — Mi van már megint? — próbál dörrenni a hangja, de az álomtól színtelen még, olyan, mintha vatta közt harang kondulna. — Mi volna!? — pattog Eszti, de már sírásra igazodnak vonásai. — Azf mondja apád, hogy nem adtam neki reggelit... pedig adtam ... adtam bizony... János hirtelen felébred. Roqgyant pizsamanadrágját húzogatta. Közelebb lép apjához. Kemény tekintettel némi. — Papa, reggelizett, vagy nem?! Az öreg tagadólag int a fejével. — Hát akkor, Eszti, mire vársz? Adjál gyorsan! És kész. Eszti lecsapja a kést, odavágja a szétszedett, nagy, fehér tyúk mellé. Ö maga berohan a szobába, és onnan kiabálja: — Élj az apáddal, ha neki hiszel, és nem nekem! Nem tűröm ezt a szekatúrát. Egyszer a reggeli, máskor a vacsora, meg a kenyér, meg a bor. Tömj mindent belé! Bánom is én! Eszti leveti magát az ágyra és sír. János a konyhában marad, karbafonja a kezét, fel-alá iárkál. Aztán bemegy Eszti után. — Ide hallgass! — mondja és tenyerét ráteszi Eszti fejére. — KeU az öregnek az a kis tej reggelire. Miért nem adsz neki rendesen?! Eszti felugrik. Idegesen tűzködi kontyába a kiesni készülő hajtűket. — Mondtam már, elegem van. Mást nem csinálok, mint az öreget etetem, most reggeli, most ebéd, most ez, meg az, és még így sem jó. Megyek anyámhoz, te pedig etesd apádat! A konyhában nyekereg a szék. Az öreg odacsoszog a szobaajtóig. János ránéz. Elinti onnan a tekintetével. Az öregember visszacsoszog előbbi helyére. Leül nehézkesen. Már hallja Jánost is kiabálni. Leesik valami nehéz tárgy. Az asztal is megnyekken. A padló nagyot ropog. János hangja szárazon recseg: — Miért mondaná, ha adtál volna! Eszti szinte sikítva felel: — Mert minden vénember telhetetlen, falánk, meg hibbant is. Elfelejti, hogy evett. Hagyjál nekem békét. Elég volt belőletek! János nagy léptekkel kirohan, az apja előtt megáll. Magas ember, csupa erő. Apja töpörödött semmiség ott, a széken, akkora csak, mint egy gyerek. — Papa! Eszti azt mondja váltig, hogy adott magának, csak maga elfelejtette. Próbáljon emlékezni. No! Mi az igaz? Adott? Nem adott? Az öregember Jánosra néz. csendesen súgja: — Adott. fiam. adott. Csak nyughassatok már. János bemegy a szobába. Sokáig nem hallatszik semmi hang, semmi nesz. Kisvártatva kijönnek mind a ketten. Eszti folytatja a tyúkbontást. János borotválkozni kezd. Az öreg ül, csak ül, Végigjártatja emlékeit fiatalságán, ami már úgy eltűnt az időben, hogy olyan csak, mint egy-egy felvillanó porszem. Úgy múlik el a nap, hogy nyoma sem marad, fljri hirtelen felébred ál------mából. Jéghideg az arca, végtagjai. Homlokán áll a verejték. Szédül, zúg a feje. Fel akar ülni, nem megy, visszahanyatlik a párnáira. Soká fekszik mozdulatlanul. Dong a szíve, mint a távolodó csizma kopogása. Nyakában zsinegen egy zacskó. Pénz van benne, pár száz forint. Lassan mozgó ujjakkal előszedi. Fogja. Mellére teszi. Hét darab. Májusig meglett volna az ezer, mire a kis unoka megszületik. Annak a pólyájába akarta csempészni, Elmosolyodik, Csak ne legyen olyan éles nyelvű, mint az anyja. De, majd az is leszelídül, ahogyan öregszik. Idővel a nagy hang is meglágyul. Egyre különösebben érzi magát. Minden olyan bizonytalan levegő és távolodó. Süly- lyed. süllyed, mint a hajó, amit elnyelni készül a tenger ... Heggel Eszti keresi a tűzhely alá bekészített fát, gyújtást. Nincs. Benyit az öregemberhez. Ott fekszik az ágyon elnyugodva. Mellén virít a pénz hét piros levele. Eszti áll, néz. A dermesztő mozdulatlanságtól elakad a szó a torkán. Aztán hirtelen hangosan kiáltja: — Papa! Papa! Jöjjön reggelizni! LÁNG ETELKA: HÉT PIROS LEVÉL í ESZTI kiszedi a hamut, tüzet \ ------ gyújt gyorsan. Látszik ; a lehelet. A konyha ablakára \ éjjel kis fenyőgallyakat hím- ; zett a fagy. Í Eszti fürgén mozog, azért ' is, hogy ne fázzék, meg azért i! is, hogy elkészüljön idejében f az ebéd. Az ura vasárnap na- ; gyöt alszik. Kell az neki, \ egész héten hajnalban kel. \ Eszti, forrázó vizet tesz egy í fazékban a tűzhelyre. A nagy, ft fehér tyúkot vágta le. Min- j dig eltojt. Inkább levágta. ff Szakkönyvekből olvasta, hogy fa rossz szokású tyúkok tojá- sait ne keltesse ki az em- \ bér. nehogy az utódok is } elörököljék a hajlamot. No, f, ez lett a vége. Főz jó levest i\ belőle. Beosztja két napra. ft Az új bútort már megvették. ff Most szőnyeg kell, televízió, f meg minden. Persze, amíg f él az ember, mindig kell va- 5 lami. \ A SAROKBAN az öreg ember ;--------------köhint vagy ketf , tőt. Korán kelt, akkor hal- f, ványodott a hold és olyan jj volt a téli sötétben, mint egy ff fehér jégkunyhó az égre ta- f padva. Bekészítette a tüzelőt, f vágott egy kis gyújtóst. Aztán 'f leült ide és várt türelmesen, 'f Most már érzi, hogy éhes. í Még nem reggelizett. Köhint f, újra. Olyan, mint egy gye- f, rek. Gondolja, majd csak i; felfigyel rá Eszti. De nem. > Szól hát: fr — Eszti... még nem adtál £ reggelit... hangia kissé reif meg és mélyről jön. — Nem-e?! — fordul felé í bosszúsan Eszti, f Az öreg ingatja a fejét. Ta- % gadólan rázza. Hátrább vac- f kolódik a széken. A szék v nyekereg. I — Minek mond olyat! f — Hát mit mondhatnék, f amikor nem adtál. — És sza- í pórázzá a köhögést beszéd he- í lyett, j EGYKOR ÉS MA ? ; j ( Bizonyara sokan emlékez-^ \ nek még a világhírű gyér- j \ meksztárra, Judy Garlandra. \ \ (Legutóbb a felűjított Óz fő- ^ 5 szerepében láttuk.) Az itt be- j l mutatott két felvétel között \ f huszonhat év telt el. £ £ : Falu Tamás: Ha az ember kellő hozzáértéssel megszólaltatja a vidéki levéUárakban és parókiákon elfekvő öreg fóliánsok sárgult lapjait, sok érdekes dolgot tud meg a múlt ismeretlen történelmébőL Egy a számos fejezetből az úgynevezett „Jajgató domb” rövid, de annál borzalmasabb históriája. Mi is rejlik hát e különös, nem mindennapi földrajzi elnevezés mögött. Eredete a letűnt, ködös századokra nyúlik vissza, amikor az „úr és jobbágy” fogalma még elválaszthatatlan volt egymástól, s amikor a kiváltságos osztály tagja büntetlenül ölhette meg a nálánál j,jóval alacsonyabb rendű” nyomorult pórt, az úri rend kérges kezű eltartóját. A Rákóczi-szabadsághárc bukása nemcsak az igazságos, és népét szerető fejedelem hűségén maradt nemesek javainak elkobzását eredményezte, hanem a saját szabadságáért, emberi jogaiért harcoló jobbágyot is bujdosóvá tette a tulajdon hazájában. A nemesség lassan, csaknem kivétel nélkül fejet hajtott a bécsi trón előtt, s engedelmes talpnyalójává lett a császárnak, mert hiszen ha már a virtus nem segített, a kutyái alázat még visszaszerezhette az „ősi birtokot”. így is történt. Orczyak. Be- leznayak és mások, élükön a h'tvány Károlyival, egymás után nyerték vissza sok ezer holdas hitbizományukat. A császári hűségére visszatért Beleznay János kuruc generális Nagymajtény után nem is olyan sokára már a vjsszahízelgett somogyi birtokán gazdálkodott, s uralkodóját oly híven szolgálta, hogy rövidesen hatalmas földterületeket kapott Pest megyében az elkobzott kuruc birtokok- bpj.' Az új „honfógláláá” szükségessé tetté á Somogyitól való átköltözést, s a generális így került Pilisre. Ott nyomban nagy kastély építtetéséhez fogott, és mivel ez idő tájt siralmasan kevés jobbágy élt az Alföldön, Hont és Nógrád megyéből szlovák parasztokat telepített újdonsült birtpkára. Pilis, a hajdani város, mely a tatárpusztítás és a későbbi törökdúlások következtében j szinte teljesen megsemmisült, ] most feltámadt. A Beleznay-1 kastélytól tekintélyes távol-; ságra a szlovák jobbágyok i egymás után építették nádfe- i deles, apró sérkunyhójukat.! A kegyes uraság rövidesen : imaházat emeltetett a látástól vakulásig robotoló nép számára, úgymond: nehogy lelkiekben szükséget szenvedjenek. 1735 tavaszán azonban valami megzavarta az urak nyugalmát. Békés megye felől nagyobbszabású parasztfelkelés híre kapott szárnyra, s a díszes kastélyok lakói veszedelmet sejtve horkantak fel, hamar előcibálták az ősöktől örökölt kardot, s ellenőrizték, vajon megvan-e még az éle. Egy napon bizonyos Matula Pál nevezetű, szlovák származású paraszt látogatott el Pilisre — ugyanis a felesége idevaló volt — s elhintette az elégedetlenség magvát a Be- leznay-uraság sovány kenyéren tengődő jobbágyai között. (Ez a Matula Vértesi János békésszentandrési bírónak megbízottja volt. A bíró és égy Sebestyén Já"^s nevű esküdt állottak az élén a Körös Vidékről elindult parasztfelkelésnek, s magukat seregestül Rákóczi kurucamak nevezték Hazavárván a bujdosó fejedelmet. a császár és a népnyúzó nemesség megrontására fogtak fegyvert.) • Matulának szerencséje volt Pilisen, huszonnégy legényt Szervezett be a mozgalomba. Egy Práczki Dániel nevezetű közéokorú paraszt a legények élszökése után két napra maga is útnak indult Bék^s megye felé, csakhogy az ekkorra már mindenről értesült una- sági hajdúk Práczkit Cégié > alatt utolérték. A fegyveresek az elfogott e—1-------eoy réBT k uruc karabélyt találtak, mely döntő bizonyítéka volt amak,
