Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-14 / 11. szám
1962. JANUÁR 14, VASÁRNAP "FEST MEGYEI ifüvhm Gina Lollobrigida a Gyönyör című új filmjének egyik jelenetében HAJNALI KALAND Itt meg akad ülőhely. Két- háram állomással odébb már nem, de itt, ha ügyeskedik az ember, kihalászhat egyet, ami nem az ajtó mellett van, mert azt foglalják el utolsónak, a lengő ajtó jó nagyokat bököd az ember vállán, ott nem lehet szundítani. Lehuppant az ülésre, s már ereszkedett is lefelé a pillája, mert este későn jött meg, benn maradt a klubdélutánon, s a szokottnál három órával később került ágyba Most ebből kell pótolni valamit. Néhány pillanat múlva már együtt szuszogott a többiekkel, ütemre zöttyent a fejük, s bólogattak, mintha nagyon egyetértenének mindenben. Jó meleg van, kinn sötét és hideg, s bár kemény a fapad, jót szundíthat rajta az ember, különösen, ha tizenhét évének nemtörődömsége nem kíván puhább fekhelyet. Kicsit felriadt, pillanatokra, amikor a következő állomásnál fékezett a vonat, még hallotta, amint a felszállók egymásnak kiáltják az egyórás álldogálást vagy nyugvást jelentő szót: van, nincs, de azután megint szundított. Kényelmes ülése volt, csak hárman bóbiskoltak a négyszemélyes pádon. Bólintott nagyokat a feje, mintha éppen kontrázna valakinek, de valahogy nem olyan volt ez a bólintás. Mintha valami csiklandozná az arcát Csak egyik szemét nyitotta ki, minek mind a kettőt felriasztani a sápadtsárga fénynyel? Annyit látott, hogy fekete göndörség az, ami az arcát birizgálja, erre azután kinyílott a másik szeme is. Mikor került ide ez a lány? Ott ült közötte, meg a kövér között, fújta a kását, feje oldalt billent, s dús, fekete haja végigsúrolta az arcát, Az álom húzta vissza, néhány pillanatig még le is hunyta a szemét, de azután, hogy felébredjen, cigaretta után kotort, száraz, álom ízű száját kaparta a kesernyés füst, de legalább fölébredt tőle. Rásandított a lányra, látta, alszik. Úgy fészkelődött, hogy jobban essék válla a leány fjéhez, s az, néhány tétova mozdulat után, rá is talált. Odabillent, s ott is maradt. Csiklandozta a fülét a sok fekete hajkarika, de most már nem törődött vele, inkább az arcát nézte az alvő lánynak, s látta, szája sarkán pici gyöngy gyűlik meg, alig látható kis buborék, a jóízű álom mézeként. A kövér nyomhatta a lányt, vagy csak álmában fészkelődött, de odébb jött, jobban hozzásímult a fiúhoz, aki hagyta, sőt, úgy mozdult hogy a lány kinyújthatta eddig mereven tartott lábát, Bundacipő volt rajta, meg szép, élesre vasalt nadrág, hiába meresztette a szemét csak a bokáját látta. Visszatért újra az arcra, i fél szemmel körbesandított, k látja őket, ébren van-e valaki rajta kívül, de alud mindenki, végig a kocsin. Fújni kezdte a lány haját oldalt, majd a szemére fújt, d< az nem ébredt fel, csak ki: morgással moccantott a fe jén, ahogy 'egyet igyekszik el hessenteni az ember, s alud tovább. Kosztolányi Dezső: Téli alkony Aránylanak a halvány ablakok... Küzd a sugár a hamvazó sötéttel, fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel, a hősik messze selymesen ragyog. Beszélget a kályhánál a család a téli alkony nesztelen leszállóit. Mint áldozásra készülő leányok csipkés ruhába állanak a fák. A hazatérő félve, csöndesen lép, retteg zavarni az út szűzi csendjét, az ébredő nesz, álmos, elhaló. S az ónszín égből, a halk éjszakában táncolva, zengve és zenélve lágyan, fehér rózsákként hull alá a hó. Fekete Lajos: Egyszál magadban Ne vágj a szóba, kések éle csorbul ki az ilyen beszédre. Búzaszem minden gondolat. Közös munkát és közös sorsot csak az szolgál, aki a gondok terhe alatt is hű marad. Helyt kellett állnod szolgaságban, most gondok közt is állj ki bátran: jobb sorsodat meg ne tagadd. Mert bárhogyan is dacolsz vele az éjnek nem lehetsz reggele. — egyszál magadban senki vagy! Farkas László: A faluban Biztos lábbal léptem. Nevetős zenével sikkant a fagy. Téli gally szólított: „Hazajöttél? Itt vagy? Itt is maradj!*’ A falunkban jártam. Nem voltam e tájon egy éve már. Karácsony előtt volt, Apám várt csak, s tudtam, mindenki vár. A volt béres is várt, Aki nem is ismert, derék öreg. Én tudtam a sorsát, A bal keze tudtam, miért remeg. Ló rúgta meg egyszer. Nálam többet tudnak fóla a fák. Kemény hóban' jártam, Mentem, csupa béke volt a világ. Vörös bort is ittunk. S valami jó érzés úgy elfogott. Vonat fütyült aztán, S olyan furcsa most, hogy nem vagyok ott. Márkus Matild: Egy jó szavadért Egy jó szavadért mennyit adnék... Nem vagyont, mert az nincs nekem, szerényen élek és amim van a két kezemmel keresem ... De nincs is semmim voltaképpen, egyetlen kincs az életem, egy jó szavadért néked adnám, többet nem adna senki sem... M Színház- és műsorpolitika I destova öt esztendeje már, hogy először jelentek meg a plakátok a megye városaiban, községeiben: Petőfi Színpad. Ha őszinte akarok lenni, a me^ve színházkedvelő közönségével együtt jómagam is kissé hitetlenkedve néztem az első plakátot, s hosszan eltűnődtem: ugyan, mi lesz ebből. Igazi színház? Vagy csak aféle maszek-társulat, amely abban az időben alaposan elárasztotta a vidéki kultúrotthonokat, hogy kevés kultúráért sok pénzt vágjon zsebre. n Igaz ugyan, hogy az első plakát nem erről tanúskodott!, Szállj gondolat, aranyszárnyon — hirdették a vörös betűk a színház bemutatkozó irodalmi estjét. Az előadás, ha nem is aratott kirobbanó sikert, bíztató kezdetnek Ígérkezett. A foly- > tatás azonban.;; Feleség kis hibával. Férjek papucsban — már visszás érzéseket keltett közönségben és kritikusban egyaránt. Nem mintha az első két színpadi bemutató nem érte volna el az átlagos színvonalat — íróilag, művészileg egyaránt — csakhogy ha már színházat kap egy megye, a, közönség joggal elvárja: valamiféle nemesebb kulturális feladatot teljesítsen az olcsó szórakoztatásnál. Pontosan emlékszem még a kezdeti, szinte késhegyig menő vitákra a színpad művészeti vezetőjével, rendezőjével; <- Nem is az előadás hogyanjáról folytak akkor még a viták, hanem elsősorban a színpad műsorpolitikájáról. A cél akkor. is világos volt: a megyei színház a falvak és a városok kulturális felemelkedésének egyik jelentős tényezője kell, hogy legyen. Csakhát a megvalósítás! Előbb közönséget toborozni; vagy előbb igazi színházat játszani! Ez volt akkor a nagy kérdés, s a vitában végülis nem az üzleti szellem, hanem a józan ész, az igaz művészet ügye kerekedett felül; Ha rögös és akadályokkal terhes volt is a megtett út, célhoz vezetett. Számos művészi értékű előadás bizonyítja ezt . Régen írt levelek tanúsítják, hogy a Kerekeskút vagy a Virágzik a hárs nemcsak szórakoztatott, hanem nagy segítséget is jelentett a mezőgazdaság szocialista átszervezésének napjai- ban. Ezek a művek segítettek megértetni az új paraszti életút szükségességét és előnyeit. S ez olyan érdem, hogy vala-; hányszor a megye színházáról beszélünk, méltányolni kell. a már tiszta szívvel elmondhatjuk, hogy falvaink és városaink népe a szívébe fogadta a Petőfi Színpad művészeit. Szeretettel várják őket a legtöbb helyen s nemegyszer már elővételben elfogynak a jegyek egy-egy érdekesnek. ígérkező előadásra. Minek köszönhető ez? Kétségkívül annak,, hogy az öt évvel ezelőtti előadásokhoz képest jelentősen nőtt - a bemutatók művészi színvonala. Köszönhető annak is, hogy a régi, megkedvelt színészek mellett mind több tehetséges fiatal jelentkezik a megyei színpadok dobogóin; Azt hiszem, nem felesleges felidézni néhány nagysikerű előadást, amely sokkal többet nyújtott a közönségnek az egy-, szerű szórakozásnál. így például Gergely Sándor: Vitézek és hősök című drámája vagy Beecher—Stowe: Tamás bátya kunyhója című színműve. De ide sorolható Őrsi Ferenc: Kilóg a lóláb című falusi komédiája csakúgy, mint Bende László: Valaki csengetett című politikai drámája, és más művek. Vagy,, hogy napjaink eseményeinél maradjunk, a pénteken Vecsésen bemutatott örsi dráma, A kapitány, amely hazánk felszabadu- lásának egy emlékezetes mozzanatát viszi színpadra, a hős szovjet parlamenter, Steinmetz kapitány nagyszerű tettének állít méltó emléket. mlékszem még az öt évvel ezelőtti vitákra: vajon igényli-e a közönség a tartalmas, politikai mondandójú ' drámákat, színműveket? Vajon nem helyesebb-e, ha egy kezdő színház — amely ráadásul estéről estére más színpadon játszik — először operettekkel, zenés vígjátékokkal toboroz közönséget magának, s csak később, esztendők múlva kísérletezik súlyosabb mondanivalójú politikai drámák bemutatásával? Azoknak lett igazuk, akik már az indulás napjaiban sem alkudtak meg az igaz művészettel, akik már a kezdet kezdetén mai társadalmi drámák előadását sürgették. Ha egy-két elő-j adást nem is koronázott teljes siker, s olykor egy-egy bemutatott zenés vígjáték, vagy operett nagyobb közönséget vonzott is a kultúrházakba, mint a Vitézek és hősök című dráma; az élet mégis azokat igazolta, akik újat és nemeset akartak adni a megváltozott vagy változó közönségnek. Természetesen a súlyos mondandójú drámák mellett helyet kaptak a színház műsortervében a zenés vígjátékok és operettek is. Amióta két együttessel működik a Petőfi Színpad, az egyik együttes mindig a könnyű műfaj kedvelőinek ad műsort. Hozzá kell tenni nyomban, nem régi. szirupos operetteket, hanem a lehetőségekhez képest mai tárgyú, mai mondanivalójú zenés vígjátékokat, mint például: Fehér Klára: Nem vagyunk angyalok, Kállai—Horváth: Majd a papa, Csiz- marek—Csanak: Érdekházasság, Tóth—Bródy: Köztünk maradjon, Felkai—Vécsey: Őszi napsütés, Kolozsvári—Cserháti— Dévény: Déryné. Bartók—Déhány—Vaszy: Dankó Pista. ! A műsor gazdagabbá, változatosabbá tételére történtek kE- g sérletek klasszikus művek felújítására is. Ezek közé tartozott j például a Jókai regény nyomán készült Kárpáthy Zoltán, Gár- ■ donyi: Ida regénye, Szigligeti: Liliomfi, Seribe: Nők harca, j vagy Sardou: Váljunk el című műve. Ezen a területen azon- | ban még van tennivaló. Elsősorban Schakespeare, Moliere mű-1 \ vek bemutatóira gondolunk. A Pest megyei Petőfi Színpad művészei nagyszerű feladatot teljesítenek — nap mint nap a falu kulturá- ; lis életének kibontakozásán, fellendítésén fáradoznak. Úgy is, í mint színészek, játékukkal, és úgy is, mint a falusi öntevé- I kény színjátszók nevelői. (Nemcsak azáltal, hogy személyesen í patronálnak egy-egy öntevékeny csoportot, hanem azáltal is,-' i hogy műsorpolitikájukkal helyes irányt szabnak az öntevé- í kény színjátszó mozgalomnak. Több bemutatott műsorukat i játsszák már a megyei együttesek!) A megtett út helyes és dicséretes. A feladat: tovább a i megkezdett úton, de ha lehet, még erőteljesebb léptekkel,- : magabiztosabban; E’ Rövidesen bemutatják filmszínházaink a Római történetek című szines, szélesvásznú olasz filmet. Képünkön Giovanna Ralli és Antonio Cifariello a film egyik jelenetében BÖJTI LAKOMA Odébb mozdította a lábát, most már összeért a lány kinyújtott lábával, s meleg futott végig rajta, mintha kályhához bújt volna. A kalauz jött végig a kocsin, lámpáját himbálva, odaadta neki a bérletet, s az, úgy okoskodva, hogy csakis összetartozhatnaik, ha a lány : olyan otthonosan alszik a fiú i vállán, azét is kérte. Alszik — bökött fejével a j lányra. De a kalauz nem méltányol- i ta a dolgot, felrázta a lányt, í aki pillanatig értetlenül hord- í ta körül a tekintetét, majd j ijedten kapta fel fejét a fiú j válláról. Odaadta a jegyét, s j igyekezett nem a fiúra nézni. j De az nem hagyta annyiban. I — Jót aludtál? — Ne haragudjon;ss Most látta csak, hogy nagylány ez már, nem olyan ma- \ gafajta fruska, hát gyorsan \ visszaváltott ő is a magázás- \ ra: \ — Dehogy is. Én is aludtam. ; Csak a haja csiklandozott. \ Szép haja van .:: A lány akaratlan mozdu- \ lgf^~ Simított végig a haján, j s csak utána fordult a fiú- ■ hoz: — Elnyomott a buzgőság.: Még egyszer: ne haragudjon... \ igazán nem akartam; Lehunyta szemét, jelez-: ve, hogy részéről befejező-: dött a dolog, s a fiú hiába les- i te, vajon mikor billen feléje a I feje, nem moccant. Látszott, i a lány most már vigyáz arra, ; ne dőljön a vállára A lábát; is odébb húzta. Mintha a vélt kályha kezde- \ ne kihűlni.;: Bámult még egy kis ideig, \ de azután vissza hódította bi- ; rodalmába az álom. : Arról álmodott, hogy mű- : szak végén egy lány várta a \ kapunál. Hosszú, szép fekete \ haja volt. Mészáros Ottó ' / Aladár, a bizantőlógus, £ agglegény volt. Egyetlen sze- £ reime — kiben bízott, s ki £ benne soha nem csalatkozott, £ bár minden pénzét ráköltöt- £ te — a gyomra. Az egyedül- lét óráit evéssel töltötte. A 2 szomszéd özvegy — a Budai 4 Színkör kórusának egykori 2 táncosa, a második sorban í az első — főzött szegény £ „árvának“. S szegény árva 4 falt, puffadt. Százhatvan cen- 2 timéteres termete mellett ^ száztizenkét kilóra dagadt. $ Kollégái Aladárt orvoshoz 4, hurcolták. A doktor alaposan % kivizsgálta és megállapítot- % ta: nem a szervezete rossz 4 — az életmódja egészségte- 4 len. y — Tessék sétálni, tomász- £ ni, nyitott ablaknál aludni. £ S nem zabálni, csak enni, na- f ponta csupán ezer kalóriát. 2 Nincs mentség, le kell fogy- ^ nia. 4 Aladár, a bizantőlógus, 2 mindent megígért. Fegyelmet 4, fogadott. Hajnalban kelt, 4, gyalog ment át a hídon, az ^ uszodában vegyed órát sprin- 4 telt, negyed órát pülangó- zott. Nem evett kenyeret. S | hogy ne csak evéssel teljék % az ideje, magányát megosz- 4 tóttá a kutatóintézet egyik vidékről Pestre került gyakornokával. A fiatalember Aladár kis szobájába költözött. Estéik a Pantokrator templom ikonjairól szóló izgalmas vitákkal teltek. A múlt szombaton jókora csomaggal állított be a főbérlő. Vigyázva tette az asztalra. Szeretettel, féltve, óva bontotta, hámozta ki a papírból kincsét. Mint drágakövet, gyöngysort mutatta. — Nézd, Marci... Ugye milyen szép.., ? Friss csemege, ropogósra \ sült kacsa volt a gyönyörű- i ség. — Még gyönge ... Két kiló j nyolcvannégy deka — hal- \ lotta Marci mestere rajon- \ gását. — Fiacskám, ugye \ megteszed, amit kérek? A tanítvány készséggel bó- \ lintotta az igent. —. Beosztod nekem napi \ ezer kalóriára? Egy hétig \ elég lesz... Utána Salvust í iszom. \ Este vacsorára Aladár a j vastag szárnyát kapta. Mar- \ ci is evett. A maradékot be- \ tette jégszekrénybe. Aztán \ beszélgettek, viccelődtek, éj- j féltájt mindketten nyugovó- \ ra térték. > Fél óra múlva Marci fel- í riadt. Az első álmát sem t aludta végig. Neszt hallott. \ Kiugrott az ágyból. Felrán- \ tóttá az ajtót. Az előszobá- j ban lenge magyarban, zsí- \ ros képpel ott állt a fri- \ zsider előtt Aladár, a bi-: zantológus. A lerúgott comb i csontja még kezében. Szem- i lesütve, szégyenkezve men- \ tegetőzött: — Egészen száraz volt ...s nem ettem hozzá egy falat kenyeret sem... László Miklós
