Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-08 / 289. szám
nsr »ifj. i/űvlat) 1961. DECEMBER 8, PÉNTEK Oriáóoh hídja a ^Jdoídon — avagy: egy amerikai űrkacsa A New York Herald Tribune című. milliós példány- számban megjelenő észak- amerikai napilap 1953 augusztusában többször cikkezett belső munkatársa: J. O. Neil csodálatraméltó csillagászati felfedezéséről, amely szerint a Holdon, a Maré Crisium (Válságok tengere) és a Palus Somnii (Álmok mocsara) között háromszáz kilométer hosszú, egyetlen ívből álló óriás híd (visz át. Neil, a serény amatőr csillagász 10 centiméteres távcsövével esetleg láthatott valamit — hogy mit. ez a későbbiekben kiderül —, de a szorgos és szenzációhajhá- szó kollegák már fantasztikus áltudományos körítésekkel látták el nagyhangú cikkeikben a szerény bejelentést, s volt közöttük olyan, aki értelmes lények művének írta le — óriások alkotásának — az állítólagos gigantikus kőívet. Felbátorodva a sok cikken1, Neil levélben kérte ellenőrzésre H. B. Wilkins csillagászt, aki ebben az időben a Nemzetközi Holdkutató Szövetség elnöki tisztségét látta el. Az angol tudós 30 centiméteres lencsé- jű teleszkópjával észlelni vélte a sziklatodat s ugyancsak ezt vallotta egy másik angol asztronómus: P. B. Moore is. A szenzáció nagy volt, s most már az egész tudományos viliág felfigyelt Neu természetes sziklahíd- jára. A ' holdbéli viadukt- építő óriások szenzációja az idők folyamán aztán háttérbe szorult, majd el is felejtő- dött, de a tudomány szorgalmasan nyomozott tovább, s az egyszerű amatőr csillagász szerény ..megsejtése” elsővonalbeli tudósok hadát mozgósította. A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok több obszervatóriuma fényképsorozatokat készített a kérdéses pontról. A Maré Crisium sziklatengerének partja azonban nem mutatott semmi rendítőt, nagyszerűt. A tárgyilagos fényképek ugyanazt mutatták, amit ezer és tízezer- elődjük: á híd helyén a nagy semmit. A mindig szélesebb körű kutatásba ..holdspecialisták” is bekapcsolódtak. így a csehszlovák J. Sadil és H. Rückl, a német H. Obendorf, valamint a lengyel S. Marke. A lengyel holdkutató érdekes elméletet állított fel. amely egyrészt igazolta azt. hogy Neil. aztán Wilkins és Moore valamit láthattak ugyan, de bebizonyította ugyanakkor: hidal semmi esetre sem. Marke szerint a Maré Crisium szélén aránylag alacsony, talán száz méter magas, de igen meredek szikla- csúcsok, valóságos oszlopok sorozata húzódik végig tekintélyes láncolatban, s ezek árnyékai olvadhattak össze a három csillagász előtt, akik aztán kijelentették a hold- híd létezését. Vélemények és ellenvélemények sorozata látott napvilágot 1953 és 1957 között. Aztán a kérdés lassan elfelejtődött, s évekig nem törődtek komolyan vele. Ifj. Bartha Lajos csillagász, a TIT Uránia bemutató-csillagvizsgáló munkatársa foglalkozott legutóbb — a négyéves szünet utón — a sziklaiad kérdésével. Szeptember huszonhetedikén, kitűnő látási viszonyok mellett, telihold után két és fél nappal — ugyanebben a holdállásban végezte megfigyeléseit annak idején Neil — a gel- lérthegyi Uránia húsz centi- méteres távcsövével kutatta át a kérdéses helyet. A másfél órás vizsgálat után kiderült, hogy a híd árnyékának nyoma sincs, ellenben két, egymás felé nyúló, fél patkó alakú hegyvonulat látszik a holdbéli tenger partján, s ezek erősen csipkézet tek. Ifj. Bartha Lajos feltételezése szerint a két kis hegység sziklatarajal vethetnek időnként árnyékot — bizonyos holdállásoknál — s ezek. az aránylag gyorsan vonuló í csúcsárnyékek idézhették fel j Neilben és a kát angol kutatóban a sziklahíd képzetét, amit aztán az amerikai sajtó szenzációként tálalt. Darázs Endre Öj gyártmányt adtak az iparnak a kutatók Megkezdődött a beton fűtőtestek sorozatgyártása - Jövőre megháromszorozzák a majolitmázas betonradiátorok termelését A lakásépítkezések befejezésének határidejét gyakran hátráltatja, hogy a fűtőtesteket késedelmesen szállítják. A késedelemben szerepet játszik az is, hogy gondot okoz a radiátorok készítése is, mert sok vas kell hozzá, a vasérccel pedig takarékoskodni kell. Ezért az építéstudományi intézet kutatói újfajta fűtőtestei kísérleteztek ki. Az új fűtőtestet betonból állították elő és csak a meleg vizet vezető csőkígyót készítették vasból. A kutatók több évi próba- és ellenőrző mérés után most már átadták a végleges rajzokat és technológiai előírásokat az iparnak. így a Szentendrei Cementáruipari Vállalat megkezdte a fűtőtest sorozat- gyártását. A „betonkályha” csupán feie annyiba kerül, Nagyarányú fásítás a fővárosba vezető utak mentén Néhány év aliatt új fasorokat ültetnek az ország minden útja mellé. Különösen a fővárosba vezető utak mentén indult meg nagy erővel ez a I munka. Már az elmúlt évben fúsították a bécsi, balatoni, a debreceni, a pécsi és a szegedi műút mentének nagy részét, s most a ceglédi és a Mezőgazda sági könyvúj dón súgok a téli könyvvásáron A Mezőgazdasági Könyvkiadó több újdonságot és régebbi munka bővített, átdolgozott változatát adja ki a téli könyvvásárra. Fejes Sándornak A korszerű nagyüzemi gyümölcsös című könyve a jó! szervezett, gépesített nagyüzemek munkájának ismertetésével ad segítséget a gyümölcstermesztő szövetkezeteknek. Balogh—Náfrády: Fűtés a kertészetben című munkája a különböző, fűtőberendezések leggazdaságosabb tervezéséről. építéséről és üzemeltetéséről tájékoztál. Megjelenik Schandl—Horn—Kertész: Sertéstenyésztés című, szinte már kézikönyvnek számító munkájának harmadik, korszerűsített és bővített kiadása. Az állattenyésztők számára legjelentősebb a három kötetes Állal tenyésztési enciklopédia második, bővített kiadása. amely kitér a tudomány és a zoolechnika legújabb eredményeire is. Több új könyv tarthat számot az erdészek, vadászok és természetjárók érdeklődésére is. Szederjei Ákos: Vadcsapáson című munkája vadásztörténetekkel élénkítve írja .e az egyes vadfajok természetrajzát, jellegzetes nyomait és jeleit. kecskeméti útnál dolgoznak a fásítók. A Budapesti Erdőgazdaság szakemberei, akik Pest megye határáig fásítanak, ösz- szesen csaknem 250 kilométer hosszan ültetik el a suhángo- kal. Korábban közvetlenül az úttest szélére, az árkon belüli padkára ültették a fákat, most az árkon túlra kerülnek az új fasorok. így mód nyílik a későbbiekben az út szélesítésére. A korábbi gyakorlattól eltérően, eperfákat már nem ültetnek az út szélére, mert a selyemhernyó- tenyésztés számára szükséges eperlevelet zárt epreskertekből nyerik. Van ilyen mint az öntöttvas fűtőtest, és ’ sokkal szebb is, mert a felületét színes majolitmázzal vonják be. A betonradiátor a szokásosnál melegebb és nagyobb nyomású víz- vagy gőzfűtésre is alkalmas. A vállalat dolgozói a miskolci lakásépítőknek küldik a betonfűtőtest első sorozatát. Az idén kétezer négyzetméter fűtőfelülető betonradiátort készítenek, s jövőre már megháromszorozzák az új gyártmány termelését. Egy év alatt szeszfőzdét vásárolt, megkezdte húsz hold barackos telepítését a diősdi szakszövetkezet A Diósdi Mezőgazdasági Szakszövetkezet rövid működése alatt máris szép eredményeket ért el és a legszebb reményekre jogosítja fel tagjait. Igaz, hogy ebben I mő, az esztendőben jó volt az őszi- ; barack-termés, amelynek nö- , vetésére a község 355 ba- j racktermelője társult, de az | is igaz, hogy a szövetkezet I tagjai egy fillér hiány nél- | kül befizették a közös alap- j hoz való hozzájárulási ősz- , szeget, összesen négyszáz- j ezer forintot adtak össze és ( így lehetővé tették, hogy az érdi Búzakalász Tsz-tői kétszázezer forintért a szövetkezet megvásárolja annak Diós- don levő szeszfőzdéjét. Ezenkívül megkezdték húsz holdon az őszibarack nagyüzemi telepítését, tavasszal pedig hozzáfognak az ötholdas faiskola beültetéséhez is. Ez idén számbavették a község területén lévő őszibarack-fákat. Kiderült, hogy jelenleg kétszázezer fa áll Diósd határában és a fáknak csaknem négyötöde ter- a többi pedig egy-két- hái’om éven belül fordul termőre. Rendkívül sok őszibarackot telepítettek a diós- diak az utóbbi évek folyamán. Idén már az újabban telepített fák is hozzájárultak a termés nagy hozamához. A kedvező időjárás mellett mindenesetre a növekvő barackkultúrának köszönhető, hogy míg Diósdon 1959- ben ötvenhét. 1960-ban már hetvenkettő, ez évben pedig kilencvenhárom vagon őszibarack termett. A most megkezdett nagyüzemi telepítés következményeképpen néhány rövid év leforgása alatt jó esztendőben a diósdi őszibarack-termés az idei mennyiségnek kétszeresét is megközelítheti. 1ZÜO 1)00 lephet gyűjtöttek az országban az idén, hogy tudományosan alapozzák meg a növényvédelmet Az idén mintegy 1 200 000 lepkét és egyéb rovart „gyűjtött be az ország 31 fénycsapdája — amint dr. Kovács Lajos, a természettudományi múzeum tudományos munkatársa elmondotta —, a világ első ilyen kiterjedi, egész országot átfogó gyűjtőhálózata. Ezek a fénycsapdák, amelyek szinte gépesítették a lepkegyűjtést, viszonylag egyszerű berendezések. A mezőkre, rétekre, sőt újabban erdőkbe is kihelyezett villanyégők, felettük fémtető, alattuk hatalmas fémtölcsér. A fény által odacsalogatott, éjszaka repülő rovarok, lepkék a tetőnek ütődve belehullanak a tölcsérbe, s ott az alája erősített üvegből feláramló kloroformtól elkábulnak. Az idén volt olyan éjszaka, amikor egyetlen csapdába több mint 4400 j apró éjszakai élő repülőgép j hullott bele. Az immár 10 éve tartó őri- előre elkészíthessék a rész- ási arányú lepkegyűjtéssel letes „haditervet’ a követke- máris jelentős eredményeket j ző év legveszélyesebbnek igér- értek el, mégpedig tudomá-1 kező kártevői ellen. (MTI) nyos és gyakorlati vonatkozásban egyaránt. A lepketömegben, amelyet aprólékos munkával egyedenként vizsgálnak végig, húsz olyan fajtát találtak. amelyek hazánkban ezt megelőzően még nem kerültek elő, sőt közülük két-három faj. eddig az egész világon ismeretlen volt. És itt a tudományos és a gyakorlati szempontok már kapcsolódnak is: az újonnan felfedezett fajok között három kártevő is akadt. A munka gyakorlati jelentősége ugyanis éppen azért rendkívül nagy, mert a nagyaránjhí gyűjtés révén a kutatók évről évre figyelemmel tudják kísérni, melyik kártékony faj indult a szokottnál nagyobb elterjedésnek és melyiknek a szaporodása állt meg, vagy kezd csökkenni. Ez viszont a növényvédelem illetékes tényezőinek biztos támpontot ad arra, hogy Nyulacska A faece- és csúf neveknek késs regény a történetük. Oka van annak, ha valakit még másként is hívnak, mint ahogyan a papíron van. Még akkor is, ha erre az okra az érintett nem szívesen emlékezik. Mint Nyulacska. Az üzemben sok a nagy vadász. Vadász- társaságuk tekintélyes múlttal büszkélkedhet^ s amikor az új ember, aki alig egy hónapja volt az üzemben, jelentlcezett, örömmel fogadták maguk közé. Igaz, néhány nap múlva már pislogtak, mert az új tag olyan történetekkel traktálta őket, hogy a legedzettebb vadászfül is kétfelé állt. talán az egész országban nincs annyi vad, mint amennyit az új ember lepufogtatott. Először az irigység ette őket, de azután gyanút fogtak. Mert elejtett szavakból azt gyanították, hogy e történetekben több a hetvenke- dés, mint az igazság. Mondogatták is maguk közt, talán puskát sem látott még a szavai után legnagyobb vadász, nemhogy annyit lőtt volna vele. Elérkezett az első körvadászat ideje, nyálra mentek, s igaz ami igaz, szombaton már több szó esett arról, mi lesz, hogyan lesz holnap, mintsem a munkáról. Deliét aki egyszer belekóstolt már a vadászat szépségébe, megbocsátja a vadűzök lelkesedését. Megbeszélték a hajnali találkozót, megkapták a teherkocsit, ami kiszálltíja majd őket, azaz minden rendben volt. Az új tag « megkapta az értesítést, de a többieknek feltűnt, egyszerre lecsendesedett, nem szólt semmit, csak bólintott, s hajolt vissza a gép fölé, pedig a félautomata e nélkül is becsülettel végezte a dolgát. Vadászembernek jó a szimatja, az egyszeri lecsendesülésböl megszagolták, nem stimmel itt a sok hőstett, a dús zsákmány, dekát mosolyogtak csak rajta, hiszen nem baj az, ha valaki csak most kezdi. Mindenki kezdte egyszer. De hogy ennek ellenére adja a nagyot, azt már nem nyelik le olyan köny- nyen. És nem is nyelték le. Vasárnap hajnalban időre ott volt mindenki. Míg a kocsi huppant — rázkódott velük, nevettek, ugratták egymást, régi történetek kerültek elő, harsogva dűltmindenki, hiszen lehet-e nevetés nélkül megállni, ha — mást csúfolnak? Szürke, homályos volt a határ, amikor lekászálódtak a kocsiról, s beosztás szerint elindultak a hajtásnak. Várták már őket a hajtógyerekek, nem sokat kell nekik magyarázni, harmadik éve ők hajtanak, értik a dolgulcat. Az új ember mellé — mintha csak véletlenül történne — négyen is kerültek. Bene Pista bácsi, az elnök, meg másik három. Áz új ember csendes volt, ha kérdeztek is tőle valamit, bólintott csak, nem szólt, mintha a hidegtől féltené a torkát. — Hány nyúl lesz ma? — bökte meg Pista bácsi az új embert. Az csak a vállát vonta. — Mégis? Számítunk ám rád! Ki kell lőni a normát, mert mindig az első vadászatból adjuk le, amit kell! Az csak hallgatott. A másik három azonban adta a lapot Pista bácsinak, kontráztak neki, meg történetekkel jöttek mikor ki, mennyit, hogyan lőtt, egy lövésre három nyulat, csak úgy bukfenceztek a tapsifülesek — a történetekben. Mert eddig még egy sem került eléjük. Átvágtak egy nagyobb táblán, s kis cserjés, fás részen csörtettek keresztül, amikor egyszerre csak Pista bácsi leintette őket: — Pszt! Megmerevedtek, nézték az öreget, aki felfelé mutogatott. Meresztették a szemüket, nem láttak semmit. Az öreg erre az ujjúval is odamutatott: ott... ott! Nem akartak hinni a szemüknek. Az egyik fa ágvillájában ott lapult egy megtermett — tapsifüles! Nyúl a fán? Pista bácsi közben már odahajolt az új emberhez: — Láttál már ilyet? Pörkölj oda a mindenségit a hosszúfülűnek, ha már odabújt előlünk! Nem kellett biztatni az új embert, lekapta a puskát, emelgette, célozgatott, az öreg már türelmetlenkedett: — Löjj már a mindenségit, még megugrik — suttogta. Durr! Az egyik cső kiköpte sörétesőjét, de... de a tapsifüles még csak nem is moccant. Bíztatás nélkül most már. eresztette a másik csőből is a sörétesőt az új ember. Talált az, látszott, ahogy a sőrétek felfújják a tapsifüles szürke szőrét, s a tompa puffanás is bizonyította, talált. De az nem moccant. Pista bácsi értetlenkedve tárta szét a karját, látszott, fogalma sincs, miféle ördögfaj- zat lehet ez a hosszúfülű. hiszen már régen meg kellett volna ugrania, vagy lefordulni az ágról, de hogy nem is moccan!?, Az új ember benyomta a harmadik patront is a csőbe, kieresztette, de a tapsi most se moccant. Igaz, a sörét jó része az ágat tépte meg, nem őt, de jutott neki is belőle. — Menjünk már, nézzük meg — mondta Pista bácsi, s odamentek a fához. Kettő bakot állt, az öreg meg felnyúlt a nyűiért. Ügy tépte le. Mert bizony döglött tapsi volt az, finom, vékony zsineggel odakötözve az ágvillához, nehogy leforduljon, ha beletrafálnak. Akkor értette csak meg az új ember, miről is van szó, amikor a négy emberből kirobbant a kacagás. Egy pillanatig úgy látszott, megsértődve, otthagyja őket. De azután o is elnevette magát. Pista bácsi nyújtotta elsőnek a kezét: — No, megtörtént az avatásod! J Inni kellett rá. Ittak is. De azért, amikor vége lett a vadászatnak, mindenki az új emberen nevetett. Az meg röstellkedve. de — igazat adott nekik. Legalábbis nem tiltakozott. Mert bizony a fára mászó nyúl, kutya kellemetlen ügy. Legalábbis nem kezdő számára. Dehát ő most vett részt először igazi vadászaton! Kellett neki mást mondani! így ragadt rá a Nyulacska név. S bár a száznyolcvan centiméteres, megtermett ember igazán nem Nyulacska, annyi biztos, hogy most már mindenki, mindig. Nyulacskának fogja hívni. Mészáros Ottó
