Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-08 / 289. szám

1961. DECEMBER 8. PÉNTEK 3 ttCCYC I '■Z-Mfrhm Nemcsak a munka és a gond közös SOK einner fogalmazta már meg, mit is ért azon, hogy „párt”. Erre a kérdésre mindenki másképp válaszol. Ki úgy: a párt azokból az em­berekből szerveződött, akik a? eszméért életüket is felál­dozták! Van, aki egyszerűen válaszol: a kommunisták sohi nem magukra gondolnak elő­ször ... Párt az, ami jóban és rosszban egyaránt vezeti az embereket... És akad olyan is, aki régen könyvbeírt for­mulákat ismételget: élcsapat, szervezett csapat. Ha visszagondolok másfél évtized előttre, felbukkan em­lékezetemben egy elvtárs ké­pe, aki újból és újból magya­rázta: mi a párt. Beszélt az illegalitásról, magával vitt a sportcsarnoki nagygyűlésekre, elmondta, mi a szervezeti sza­bályzat. Akkor figyelmesen hallgattam szavait, akár vissza is kérdezhette volna a leckét, mert azt hittem, értem miről van szó. Pedig a valóságban csak később eszméltem rá, mi is a párt Ismerek nem is egy olyan munkást, aki 1956. októbere, az ellenforradalom után je­lentkezett a pártba. Miért? Az egyik azért, mert ö is olyan akart lenni, mint barátja, aki hű maradt eszméjéhez. A má­sik akkor, a zűrzavaros időben döbbent arra, hogy az ellen­forradalom visszahozta volna a bárókat, a gyárosokat és ö nem akart még egyszer kétrét görnyedni egy tőkés előtt sem. A minap a megyei párt­jHideg a kávé Nincs jobb, mint a hideg kávé. Talán két héttel ez­előtt még én is vitatkoztam volna egy ilyen állításon. Ma azonban bizonyos vagyok abban, hogy igazam van. Reggelenként külön bonyodalmakat jelent a jel­kelés. Hiába szól a vekker, senki nem mozdul. Mintha süketek lennénk. Kivált a gyermekek. Rázhatjuk, csókol­hatjuk őkét, meg sem mozdulnak. Azután, amikor nagy nehezen kibújnak a meleg paplan alól, nem győzzük szidni őket: — Mindjárt hét óra, nem várnak meg benneteket a többiek. — Igyekezzetek, mert elkéstek. — Ne fűzzétek órákig azt a cipőt! — Ugye este nagy legények vagytok, de reggel soha! Egyik nap különösen mérges voltam: mit matathat a konyhában olyan sokáig az a gyérek! Már épp vesze­kedésre nyitottam a szám, amikor nyílt az ajtó... A fiam jött be, kezében tálca. Elkészítette valamennyiünk reggelijét. Kicsit langyos volt, íjtégis őszintén dicsértem: soha nem ittam ennél jobbat. Másnap a kisebbik, a hétéves serénykedett az öltöz­ködésnél. Azután eltűnt. Utána akartam menni, amikor megjelent: kezében a tálca. Elkészítette valamennyiünk reggelijét. Kicsit hideg volt, de azért ittuk. Azóta így megy minden reggel. Mi pedig voltig is­mételjük: — Soha ilyen finom reggelit nem ittunk. Es egyikünk sem mond valótlant. (s, á.) rrn \ i 'Megnyílt Szentendrén a Görög Kancsó Étterem (Tudósítónktól.) Uj színfolttal gazdagodott megyénk történelmi múltú városa: Szentendre. Éppen a történelmi emlékek felhaszná­lásával alakították át a Duna- parton levő, korábban, a föld­művesszövetkezet kezelésében működő italboltot korszerű ét­teremmé. A helyiséget átvette a Buda- kömyéki Vendéglátóipari Vál­lalat, és saját mérnökének, Kollár Mihálynak a tervei alapján alakította át. A munkát teljes egészében a vállalat tatarozó részle­ge végezte, de nagy segítséget nyújtott a megyei tanács kereskedelmi festőművész freskókat készí­tett, amelyek évezredek tá­volába vezetik a vendégeket. Emlékeztetnek a mitológia ké­peire és a városban élt görög kereskedők életére. Az ünnepélyes megnyitóra érkezett vendégeket Tóth B. András, a Budakömyéki Ven­déglátóipari Vállalat igazgató­ja üdvözölte és rövid meg­nyitójában elmondta, hogy a Görög Kancső megnyi­tása csupán első lépés a vállalat részéről a Duna­kanyar további fejleszté­sében. Lévén szó speciális városról, sajátságos hangulatú, kedves szórakozóhelyeket kívánnak |gjp® bizottság ülésén mindenki lé­legzetvisszafojtva ült: Hunya István bácsit hallgattuk. Az illegalitás éveit idézte, a fel- szabadulás örömét és a szek­tás esztendők ridegségét, ami­kor az álmatlan éjszakákon arra gondolt: nem ezt, nem így akarták! Emberibbnek kívánták a mi rendszerünket. Ezért tartották érdemesnek életüket kockára tenni. Csen­des, pátosz nélküli szavai új­ra elgondolkoztattak — mit is jelent a párt? A lenini párt? És ha nem a tankönyvek, a brossurák szavaival fogalma­zok, hanem az egyszerű embe­rek nyelvén, mennyivel ne­hezebb kifejezni a párt min­dent magábafoglaló lényegét’ Hiszen bármiről esik nap­jainkban is szó, minden a párt nevéhez fűződik. A ro­mokból felépült Budapest, a háború utáni élelmezés meg­szervezése, a helyreállított vasútak, a jó pénz, az új gyá­rak említése egyben a párt dicséretét is jelentik. A párt­ról ítélnek akkor is az embe­reit, ha a hivatalok, a gyárak vezetőihez fordulnak gondjaik­kal és a vezető ajtaja, szíve nyitva áll mindenkor előttük. Ha érzik: mindenki öröme- bánata nagyon fontos a veze­tők számára. A párt lelkesíti a dolgozó­kat a nagy feladatokra is. A Dunai Cementmű, a Dunai Hő­erőmű építésére, az olajfino­mító és az ötéves terv más nagy alkotására ezrek jelent­keztek: hadd dolgozhassanak ott. hadd járul jab ak ők is sze­rény munkájukkal a nagy lé­tesítmények felépítéséhez. A mezőgazdaság szocialista átszervezésekor is pártunk hí­vására indult vidékre sok-sok munkás, értelmiségi dolgo­zónk, hogy segítsenek a forra­dalmi átalakulásban. A párt intett türelemre: értsük meg a parasztság húzódását a ré­gihez, értsük meg, hogy nem olyan könnyű elszakadni a megszokottól, még akkor sem. ha bizonyosak abban: az új jobb lesz a voltnál. Pár­tunk figyelmeztetésére nem hagytuk magukra a paraszt­ságot vívódásában, kételyei­ben. És a figyelmeztetés nem volt hiábavaló. Ma már mind több dolgozó paraszt éra ma­gát otthon a közösben. Ha nem pusztít idén az aszály, eredményeink még számotte­vőbbek lettek volna. De így sem panaszkodhatunk. Néhány élelmiszer ára magasabbra ugrott ugyan, nem bővelke­dünk mindenfajta élelemben, van, amiben a külföldre szo­rulunk. De mindenki tudja, hogy a kapitalista rendszerben ilyen aszály sok ezer embert sújtott volna éhínséggel, tett volna tönkre egy életre. Ná­lunk ilyen rossz esztendő után sem került senki koldusbotra, senki nem szenved nagyobb hiányt a mostoha időjárás miatt. A pártot jelenti azt is, hogy ma számtalan eredmény­ről szólhatunk. A pártnak volt ereje ahhoz, hogy kijavítsa azolcat a hibákat, amelyeket néhány pártvezető a szekta- riánizmus, a személyi kultusz nini elvet soha meg ne sért­sük. Gátat emelünk a hibás nézetek elé, legyenek azok szektás vagy revizionista tor­zítások. Óvjuk pártunkat a személyi kultusztól, a hízel­géstől, a hibák szépítésétől, a kiskirályoskodástól, a tör­vénytelenségektől. De óvjuk a revizionistáktól is. Azoktól, akik az SZKP XXII. kong­resszusa által igazolva vé­lik helytelen nézeteiket Sem a szektáriánizmus, a dogma- tizmus, sem a revizionizmus nem ereszthet többé gyöke­ret a -pártban. Napjainkban a párt-vezető- ségvála&ztásofcra sorra hív­ják meg az alapszervezetek a pártonkívüli dolgozókat tag­gyűléseikre. A pártonkívüliek szívesein hallgatják a kom­munistáik tanácskozását Ez új vonás, de önmagában csak forma lenne. A lényegét a meghívások igaz tartalmát az igazolja legjobban, hogy a pártonkívüliek fel is szólal­nak a taggyűléseken! Leg­többször az elismerés mel­lett elmondják azt is, ami nem tetszik nekik. Javasla­tokkal sem fukarkodnak és a párttagok nem érzik ille­téktelen beavatkozásnak az ilyen tanácsokat. Már nem csupán a mun­ka, a gond közös, hanem a kommunisták belső ügyét is megosztjuk a legkiválóbb pártonkívüliekkel. Hibáink bírálata tulajdonképpen di­cséret. Nyílt, szabad légkör­nek kell ott uralkodnia, ahol szívesen fogadják az őszinte szót,_ igénylik az emberek vé­leményét. Fogalmazhatja mindenki saját tetszése sze­rint: mi a párt, elemezhet­jük számtalan ismérvét, de lényegét mégis az adja meg, hogy ma valóban nem foszt­ja meg magát pártunk attól az erőtől, amit a nép szava jelent. Sági Ágnes KARÁCSONYFADÍSZEK Két és félmillió üvegfigura — Mikulás, pipa. szódásüveg Ajándék a fóti Gyermekvárosnak A kirakatok már mindenütt i ragyognak. Nappal, de külö­nösen az esti kivilágításnál csillognak a „behavazott” üvegdíszek. Készítői már be­fejezték ez évi munkájukat: két és félmillió karácsonyfa- üvegdísz került forgalomba. Néhány érdekességet a sok közül. Az Iparművészeti Vál­lalat részlege négyezer nagy­méretű kirakati üveggömb- és harangfüzért szállított az üz­leteknek. Ezenkívül hatszáz­ezer fenyőfára való díszt ké­szített százféle minta-válto­zatban. Ezt a mennyiséget jól érzékelteti az is, hogy csak a törékeny holmik csomagolásá­hoz nyolc mázsa selyempapírt használtak fel. A legnagyobb üvegdíszgyár- tó üzem a XI. kerületi Kéz­műipari Vállalatnál van. Ez ' évben kétmillió figurát készí­tettek, félszáz változatban. Űjdonságaik között szerepel a több színű üvegjégcsap, a Mikulás, a pettyes gömb, a csillagfény utánzatú, csavart fényreflexes díszek gazdag vá­lasztéka. Most fújják, ezüstö- zik a parlamenti óriás kará­csonyfa gyermekfej nagyságú gömbjeit, harangjait és raké­tafiguráit. Az üzem régi hagyománya, hogy a hivatalos szállítások után iskolák, óvodák, gyer­mekotthonok részére készíte­nek ajándékdíszeket. Az idén a fóti Gyermekváros ifjú la­kói az ő ajándékaikat csodál­ják meg nagy karácsonyfájuk csillogó üvegfiguráiban. Az új esztendővel ismét megkez­dődik a nagy munka a jövő évi, az eddiginél is több és változatosabb üvegdíszek el­készítéséért. osztálya is. A tatarozásra j mintegy nyolcvanezer forintot, [ míg a berendezésre 150 ezer forintot fordítottak. A nyolcvan férőhelyes, biszt­ró jellegű étterem speciali­tása, hogy az ételeket görög szakács főzi és így a ven­dégek megismerkedhetnek a görög ételkülönlegességekkel. A kétműszakos üzemegység berendezése során felmerült annak a gondolata, hogy ne csak a konyha emlékeztesse a helyiség látogatóit a város történelmi múltjára. Ezért Szántó Imre, a városban élő létesíteni. így a jelenlegi Mat­róz Vendéglőből szerb étte­rem lesz, a Csorbadzsi Eszp­resszót a város művészei szá­mára rendezik be és neve is Művész Eszpresszó lesz, míg a Határcsárdát speciális Ma­gyar csárdává alakítják. Fel­újítják a vasútállomással szemben levő vendéglőt is. A Dunakanyar egyik gyöngy­szeme Szentendre. A hazai és külföldi vendégek pihené­sét, kellemesebb szórakozá­sát kívánják szolgálni ezek az új vendéglátóipari t üzemek Magyar-szovjet mezőgazdasági napok, 1962. Megkezdte munkáját az előkészítő bizottság (Tudósítónktól) Tegnap délelőtt összeült- az 1962. évi magyar—szovjet me­zőgazdasági napokat előkészítő bizottság. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnö­ké, dr. Fankas Mihály meg­nyitó szavaiban hangsúlyozta, hogy az elmúlt évek tapaszta­latai alapján szervezzék meg az 1962-es programot. Hegedűs Istvánná, azMSZBT megyei titkára, beszámolt a magyar—szovjet mezőgazda- sági napok céljairól és a ter­vekről. Beszámolója során az egyes kérdéseket a bizottság tagjai, az állami, a párt- és a társadalmi szervek képviselői, egyenként megvitatták. Legfontosabbként arról szólt, hogy a tavaly tapasztalt hibá­kat el kell kerülni és min­dent alapos körültekintéssel kell megszervezni. Az 1961-es programban nem egyszer a cím jelezte csak, hogy a szovjet agrotechnika eredményeinek ismertetését is szolgálják az előadások. Ugyancsak a tapasztaltak alapján, feltétlenül széle­sebb körűvé kell tenni a jövő évi mezőgazdasági napokat. amelyeknek egyik központi kérdése, tekintettel a második ötéves terv célkitűzéseire, a növénytermesztés lesz. A jövő év február 7-én és 8-án megrendezésre kerü­lő országos konferenciára, amelyet Győrben tart meg a Földművelésügyi Minisztéri­um és az MSZBT központja, Pest megye húsz küldöttet de­legál. akik a megye területén tartandó ankétok előadói lesz­nek. Az országos konferencia ve­zetője Keserű János miniszter- helyettes lesz, míg a szakelő­adást dr. Soós Gábor, az FM növénytermesztési főigazgató­ságának vezetője tartja. Ezt követően, február 13-án kerül meg­rendezésre a Pest megyei ankét, amelyre meghív­ják az országos konferen­cián részt vevő szovjet vendégeket is, A konferenciáig összegyűjtik az előadók számára a szüksé­ges anyagot, amelyet előadá­sukhoz felhasználhatnak. Az ankétokat nem feltétlenül a járási székhelyeken tartják meg, hanem gazdasági köz­pontokban, olyan termelőszö­vetkezetekben, gazdaságokban, ahol bemutatási lehetőség is van. A kultúrházakban a ma­gyar—szovjet mezőgazdasági napiok idején fényképkiállítá­sokat rendeznek, amelyek* a megye mezőgazdaságának fej­lődését kívánják bemutatni. (t) feketekávét sem sze­reti. Lehetséges, hogy a dohányzás ártalmas örömének sem hódol. Jó híre hozzánk is eljutott. Négy hónap óta szeretnénk sze­mélyesen találkozni vele. Többször felke­restük festői környe­zetben meghúzódó üzemét, ahol kész­ségesen kísértek el titkárságára. Rokon­szenves. pattogó han­gú fiatalember foga­dott minden alka­lommal. Barátságo­san szorongatta ke­zünket, érdeklődött hogylétünk felől, sőt, arra is kíváncsi volt, hogy mi szél hozott minket erre, „ahol a madár se jár”. A fő­mérnök jó híre — mondtuk. — Szeret­nénk beszélni vele. Imi róla, munkájá­ról. eredményeikről. A titkár (pattogó hangú fiatalember) elnéző jóindulattal mosolygott. Első al­kalommal nem is sejtettük a mosoly okát, másodszor már gyanakodtunk, har­madszor semmi két­ségünk nem maradt. A főmérnök való­színűleg rászolgált jó hírére. Erről, sajnos, nem győződhettünk meg, mert eddig nem járulhattunk színe elé. Két szenvedé­lye meggátolt min­ket ebben. Szándé­kunk megtört a par­itás ajtón, ahol a tit­kár eltűnt, majd pontosan harminc másodperc múlva is­mét megjelent. Pat­togó hangon, sztereo­tip mosollyal ajkán, közölte: „a főmérnök diktáV, vagy a „fő­mérnök tárgyal”. Ar­ról szó sem esett, mi­kor érne rá. Négy hónap óta öt ízben kerestük. Vagy diktált, vagy tár­gyalt. Fájdalmasan érint bennünket, hogy a kitűnő és jó hírű emberrel, a Me­chanikai Művek fő­mérnökével nem ta­lálkozhattunk bár mind róla, mind üzemének munkájá­ról szívesen írtunk volna. Már az is boldogságra adott volna okot, ha sze­mélyesen közli, hogy nem ér rá. A titkár egyébként mindig igen kedves és elnéző volt. Oly­annyira, hogy most kérjük meg, ne ha­ragudjék, hogy eny- nyit zavartuk. (t. t.) ' ••'•»»»»»««WATOWWWWWWVV \ A főmérnök jó hírű ember. Bátran í következtethet min- í denki a jellemére a Í róla hallottakból. Nyilván szereti a % családját, kellemes 1 társalgó és kellő \ szakismerettel ren- £ delkezik. Elképzel­2 he tő. hog y szívesen £ áll a dolgozók ren­delkezésére és örül, ^ ha például a sajtó % nyilvánossága siet segítségére az örö- $ mök és gondok fel- ^ derítésében, megol- % dúsában. A főmérnök £ nemcsak jó hírű, ha- £ nem ennek megfe- ^ leiden, feltételezhető- í en feddhetetlen er- % kölcsű ember. Szi- £ gorú őre az ember- ^ séges szónak, törvé- £ nyességnek, a jó ter- % melömunkának. Le- ^ hetséges. hogy meg- % vető ajkbiggyesztés- % sei fordul el a boros- / pohártól és még a eveiben elkövetett. Sok év telt el úgy. hogy a néhány vezető nem fordult a néphez, elzár­kózott a közvélemény elől. A bizalmatlanság, a gyanúsítga- tás, a törvénytelenség kereke­dett felül a lenini tanításo­kon. Tömegkapcsolat nélkül nem lehet vezetni. Épp ezért az akkori vezetők fékezték, akadályozták a fejlődést. A bizalom helyett az elégedet­lenség, a csüggedés ütötte fel tanyáját. Az SZKP XXII. kongresszu­sa után állapította meg Köz­ponti Bizottságunk, hogy mi megszenvedtünk a személy kultusz teremtette helyzetér és a XX. kongresszus széllé mében igyekeztünk a hibáka kijavítani. ötéves tervünl számadatai, a mezőgazdasáí átszervezése, új építkezésein! kézzelfogható tényként bizo nyitják, hogy helyes úton ha ladunk. Pártunk jelenlegi po litikájának tartalma éppen az hogy éberen vigyáz: vezesse! tömegeket, de soha el ne sza kadjon tőle. , Együtt a dolgozó néppel — ez pártunk jelszava. Vigyá zunk arra, hogy ezt a le 4»NXVvXXXXXXXXXVX'XVXXXXVCvXXXXXXXXXXY\VX\XXXXXXVXX..XX\X\\X\XXVXXXXXXXV\XXXXX\XXXXX\y y y \ Visegrádra kerül az utolsó dunai hajómalom | Az Országos Műemléki Felügyelőség a nyár végén % ! kezdte meg a közép-európai viszonylatban is ritkaságnak £ ! számító ráckevei hajómalom helyreállítósát. A húszon- % l negyedik órában fogtak hozzá a munkához, mert a töb- $ ; bt, az aszódi, paksi és foktői hajómalom már elpusz- ^ \ tűit. Az egyik tűz martaléka lett, a másikat a Duna jég- % ! táblái zúzták szét, s a harmadikat pedig az árvíz sodor- % í ta el. As utolsónak, a ráckeveinek is az egyik hajóteste $ l majdnem tíz évig volt a víz alatt. I A csaknem 100 éves vízimalom restaurálásában se- £ ! gített az egykori hajómolnár, a volt tulajdonos és Rác* ^ \ ke ve több termelőszövetkezeti tagja is. Sok gondot okozott. % \ hogy a vízből kiemelt hajótest a parton szinte elporladt. % \ így a vízimalom kerekének tengelyét tartó völgy-hajót ^ ! újra kellett ácsolni. Ezt a hajótestet 5—6 centiméter f '/ vastag tölgyfapallókkal borították és a deszkák végeinek ^ í összehúzására korhű iszkápákat, vagyis különleges ács- f í kapcsokat kovácsoltak. A Műemléki Felügy, őség % most befejezte mindkét hajótest helyreállítását, s már % \ csak az utolsó simítások maradtak hátra a malom belső ^ szerkezetén. Az értékes malomipari emléket múzeumnak $ rendezik be. A hajót máris vízre bocsa,jthatnák, de a $ felesleges rongálódások elkerülése miatt megvárják a % $ tavaszi jégzajlás elvonulását, s ezután vontatják fel a $ i Dunán végleges helyére, Visegrádra. í > V V / ^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VCCk\\k\\\\^^^ A FŐMÉRNÖK KÉT SZENVEDÉLYE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom