Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-06 / 287. szám

mr.cYF.i 1961. DECEMBER 6, SZERDA 3 Szorgalmazni kell a hízottsertés, a tej és a baromfi felvásárlását Kenyérgabonából, kukoricából, burgonyából és zöldségfélékből többet vásároltak fel, mint tavaly Közeledik az év vége, s a felvásárló vállalatok többsége az időjárás ellenére is jórészt teljesítetté felvásárlási tervét. A megyék közötti versenyben Pest megye a hatodik helyen áll, ami arra mutat, hogy a párt- és tanácsszervek, vala­mint a felvásárlási vállalatok eredményes munkát végeztek a felvásárlás érdekében. Az elért eredményekről és a to­vábbi feladatokról kértünk tá­jékoztatót Palkó Andor elv­társtól, az Élelmezésügyi Mi­nisztérium megyei felvásárlá­si kirendeltségének vezetőjé­től, aki kérdéseinkre a követ­kező választ adta: — Nagyobb-e a felvásárlás volumene, mint amikor még egyéni gazdaságok működtek? — Megyénkben ez az első év, amikor a mezőgazdaság­ban a szocialista termelési vi­szonyok váltak uralkodóvá. Ez igen kedvezően érez­teti hatását az állami fel­vásárlásban és az elért eredményekben is. Már ebben az évben az álla­mi készletek részére kenyér- gabonából, kukoricából, nap­raforgóból, burgonyából, zöld­ségből — az aszályos időjárás ellenére — többet vásároltunk fel, mint 1960-ban. — Elért eredményeink igen biztatóak az állat- és állati termékek felvásárlásában is. Sertésből, marhából tart­juk az előző évi felvásár­lási szintet, míg baromfi­ból és tojásból messze túl­haladjuk az elmúlt évek eredményeit. Baromfiból több mint 20 va­gonnal, tojásból pedig közel hárommillió darabbal vásárol­tunk többet az év első tíz hó­napjában, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Számítá­sokat végeztünk több cikk összevont eredményeit illetően és megállapítottuk, hogy ez évi eredményeink — a 12 leg­alapvetőbb mezőgazdasági cik­ket figyelembe véve — tíz szá­zalékkal haladják meg az elő­mutatotermében kiállították a legnagyobb sikert aratott és a legújabb kovácsoltvas lakberendezési tárgyakat. Szép darabok váltakoznak meglehetősen furcsa elkép­zelésekkel. A kovácsoltvas- lámpák, csillárok stilizált és absztrahált formái egyaránt sikerültek. Annál kevésbé érthető és egyáltalán nem praktikus a kovácsoltvas-ze- neszekrény, fotel és reka- mié. A kovácsoltvas-készít­mények valóban szép dí­szei az otthonnak, ám — ző év eredményeit, amikor még megyénk jelentős részén egyénileg gazdálkodtak. — Hogyan érték el a szép eredményt? — A felvásárlásban elért eredményeinket elsősorban a termelés alapozta meg. A me­zőgazdasági termelés fejlődé­sével egy időben több olyan in­tézkedést tettünk. amely ezt a munkát szervezettebbé tet­te. A felvásárlási feladatok megoldásánál először az idén igyekez­tünk alkalmazni a terv- szerűség elemeit olyan ér­telemben, hogy a legalap­vetőbb cikkekből megje­löltük azt a mennyiséget, amelyet a népgazdaság egy-egy területről vár. így a községek vezetői idejé­ben megismerték azokat az előirányzatokat, amelyek reá­lis számítások alapján a köz­ségekben áruként felvásárol­hatok. Ez a gyakorlat igen kedvezően éreztette hatását, a munka szervezettebbé vált és egy-egy terület vezetői a fel- vásárlási számokon keresztül mérni, sőt ellenőrizni tudták a termelési eredményeket. — Az elért eredmények el­sősorban a párt- és tanácsi szervek következetes munká­jának köszönhetők. A tanácsok a felvásárlás érdekében igen eredményesen hasznosították tömegszervezeti szerepüket és a tanácsüléseken, tanácstagi beszámolókon, igen széles kör­ben végeztek felvilágosító munkát a felvásárlás érdeké­ben, A tanácsok nemcsak tö­megszervezeti, hanem állam­hatalmi szerepüket is felhasz­nálják a felvásárlás érdeké­ben, akkor, ha a spekuláció visszaszorítá­sa, illetve megszüntetése, vagy a törvényesség be­tartása érdekében arra szükség van. — A felvásárlás eredmé­nyességét segíti a megyében és a járásokban az Élelmezés­mint a modern lakberen­dezésnél általában — hasz­nálhatóságát soha nem sza­bad szem elől téveszteni. A bemutatón elmondták azt is, hogy a kovácsoltvas-ké­szítményeket Nyugat-Európa egészen a hideg Svédorszá­giig, Dél-Amerika, sőt Auszt­rál ia is vásárolja. Az ittho­ni bemutató és kiállítás cél­ja, hagy a karácsonyi vásár előtt, de a későbbi időre is segítségére legyen a nagy- közönségnek megfelelő ko­vácsoltvas lakberendezési tárgyak kiválasztásánál. felügyelete alatt működő ki­rendeltségi hálózat is. A ki- rendeltségek biztosítják, hogy a felvásárlást végző állami és szövetkezeti vállalatok a nép- gazdasági érdekeknek megfe­lelően működjenek, az egyes feladatok végrehajtása össz­hangban legyen. A kirendelt­ségeknek igen széleskörű kez­deményező és javaslattevő szerepük van, ezenkívül ható­sági feladatokat is ellátnak. A munka jobb ellátása érdeké­ben azt tervezzük, hogy a tör­vényesség további javítása ér­dekében, a kirendeltségek ha­táskörét rendezzük. — Szólni kell a vállalati munkáról is, amely a meg­növekedett feladatokkal egy- időben szintén fejlődést mu­tat. A Megyei Értékesítési Központ (MÉK) például a burgonyafelvásárlásban országosan a legjobb mun­kát végezte. A megjavult vállalati munka ellenére további erőfeszítése­ket kell tenni annak érdeké­ben, hogy a vállalatok ne csak a termelőszövetkezetektől kí­vánjanak minden árut meg­vásárolni, hanem az eddigiek­nél nagyobb gondot fordítsa­nak a háztáji és egyénileg gazdálkodó termelőktől való áru megvételére is. — Melyik területre kell irá­nyítani a figyelmet, hol kell szorgalmazni a felvásárlást? — Ma legfontosabb feladat az 1961. évi felvásárlási ter­vek teljesítésének szorgalma­zása és egyes cikkekből ezek túlteljesítése. Különösen fokozni kell a munkát Pest megyében a hízott sertés, a tej és ba­romfitervek teljesítésére. A ráckevei, nagykátai és szobi járások, valamint Cegléd és Nagykőrös városok területén a tervteljesítésnél jelentős el­maradás mutatkozik, amelyet még az év végéig pótolni le­het, — A megyei és járási párt­ós tanácsi szervek, valamint a felvásárlási kirendeltségek és felvásárló vállalatok leg­fontosabb feladata ma az 1961. évi átadásra kötött hiz- lalási és értékesítési szerződé­sek teljesítésének szorgalmazá­sa. A járási felvásárlási kiren­deltségek községenként kimu­tatták a szerződések teljesíté­sénél mutatkozó elmaradást és felhívták a községi tanácso­kat, hogy a maguk részéről is szorgalmazzák a felvásár­lást. — Igen jelentős feladatok hárulnak a vállalatokra, az állam által indított takar- mányakciók lebonyolításánál. Biztosítani kell, hogy az állam által nyújtott ta­karmány megsegítés az árutermelést és az állat- tenyésztést egyaránt se­gítse. A vállalati munkának ki kell terjednie arra is, hogy a ter­melőszövetkezetek vezetői se­gítsék elő a háztáji gazdasá­gokban az árutermelést és a megtermelt árunak az állam felé történő szervezett értéke­sítését — fejezte he nyilatko­zatát Palkó Andor elvtárs, a megyei felvásárlási kirendelt­ség vezetője. Gáli Sándor — EGYRE nagyobb tért hódít a falvakban a televízió. Az idén a TV-készülékek száma Pest megyében meg­közelíti a tizenkétezret. A rövidesen elkövetkezendő tsz-zárszámadások idején a korábbi évek tapasztalatai szerint további jelentős vá­sárlás várható a tartós fo­gyasztási cikkekben, ame­lyek közül legnagyobb népszerűségnek éppen a te­levízió örvend. — A MÉTERÁRU alko­nya. Világszerte fokozódik a konfekcionált áruk haszná­lata. Jellemző erre, hogy Franciaországban 84 száza­lék, Nyugat-Németországban 75 százalék, Amerikában 95 százalékban készruhát hor­danak. Hazánkban 1952- ben a lakosság 40 százalé­ka, 1960-ban pedig már 55 százalék hordott készru- hat. ügyi Minisztérium közvetlen Lépést tartva Akárcsak az utóbbi esztendőkben minden télen, ezen a télen is a kereskedelmi dolgozók jelentős hányada továbbképzésen vesz részt. Különösen örvendetes, hogy nemcsak az állami kereskedelemben fordítanak fokozott gondot a dolgozók továbbképzésére, hanem ennek mind nagyobb szerepe lesz a földművesszövetkezeteknél is. Néhány esztendővel ezelőtt nem volt ritkaság, hogy faluhelyen az ember elhanyagolt boltokkal találkozott, ahol egymás hegyén-hátán hevert az áru, s ahol a ki­szolgálás is rossz volt, s a tisztaság a legminimálisabb követelményeknek sem felelt meg. Az elmúlt esztendők­ben elsősorban a földművesszövetkezetek fordítottak je­lentős anyagiakat a bolthálózat fejlesztésére, s nemcsak az önkiszolgáló és önkiválasztó üzletek tucatjai jelzik ezt, hanem az olyan nagy létesítmények is, mint a nagykőrösi földművesszövetkezeti áruház, a dabasi üzlet­ház, s még jó néhány, jelentős költséggel létrehozott ke­reskedelmi egység. A külső változásával nemcsak az üzlet belsejének kell lépést tartania, hanem az üzlet személyzetének is. S itt kap nagy szerepet az oktatás, az új ismeretek megszerzése, amelyek hasznosításával nemcsak „sima el­adó’’ lesz a bolti alkalmazott, hanem kicsit piackutató is, aki jelzi a közönség igényeit az iparnak, s aki ugyanak­kor ért ahhoz is, hogy az ipar legújabb, még nem ismert termékeire felhívja a vásárlók figyelmét. Jó üzletembernek lenni, akár csak egy kis üzletben is, nem könnyű. Az igények rohamos növekedése fokoz­za a követelményeket a kereskedelemmel szemben, s az a tematika, amit a KPVDSZ és a MÉSZÖV által szer­vezett oktatáson megvalósítanak, ennek a fokozott igény­nek a kielégítését szolgálja. VÁSÁR ELŐTT Kovácsoltvas bemutató Az OKISZ budapesti be­Az ittas emberekről ír Perger Ágoston vecsési tu­dósítónk. Megemlít egy ese­tet, amikor előadásról hazafe­lé menet látta: egy részeg em­ber támolygott ki az italbolt­ból és megbotránkoztatta a járókelőket. De mi történik akkor, ha a részeg embernek annyira a fejébe száll a bor, hogy kötekedni kezd egyéb részeg, vagy az utcán gya­nútlanul közlekedő, józan embertársaival, s veszeke­dést idéz elő, botrányt okoz? Hány és hány családi per­patvar származik abból, ha az emberek kevesebb fize­téssel és részegen érnek haza családjukhoz?! Tudósítónk felveti, ellen­őrizzék annak a rendelkezés­nek a betartását, amelynek értelmében ittas embert nem szabad kiszolgálni. Érden fejlődik a kereskedelem — a 208-as húsbolt­ban (amely a Nyugat-Pest me­gyei Népbolt Vál­lalathoz tartozik), azonban a szép és tiszta üzlet el­lenére is egy csú­nya dolog találha­tó. Ugyanis az üzletvezető egyes vevőkhöz túlságo­san kedves, ud­Protekció varias. Olyannyi­ra, hogy a jég­szekrényben tá­rolja részükre azt a húst, amit előre elkészít nekik. S ha éppen nincs rá szükségük — csak akkor viheti el az alkalmi ve­vő. Nemegyszer hallottam ezt a panaszt a háziasz- szonyoktől és két alkalommal sze­mélyesen is meg­győződtem róla. Vajon szükség van erre? Úgy gondolom, ebből a kedvességből nem származik haszna az üzletvezetőnek — legfeljebb a vevők panaszkod. nak és mérgelőd­nek, ami nem használ az üzlet jó hírének. Téri András tudósító Főzethetek-e pálinkát ? Papp Imrémé pilisi olvasónk (Országút 10.) arról panaszko­dik, hogy harmadában szedett cefréből pálinkát főzetett, eb­ből leadta a 35 liternyi adót, kifizette literenként a nyolc forint ötven filléres főzetési díjat, s a pénzügyőrség mégis megbírságolta kétszáz forint­ra. Olvasónk szerint a pénz­ügyőrség azzal indokolta a bírságolást, hogy olvasónk nem a saját terméséből főzette a pálinkát. Véleményünk szerint ezen a jogcímen senkit sem lehet megbírságolni. Azonban van egy olyan rendelkezés, amely előírja, hogy mindenkinek időben (tehát olvasónknak a munka elvégzése, s az annak ellenértékeként megkapott gyümölcs átvétele után) be kell jelentenie, hogy ennyi és ennyi szőlő, illetve pálinka­főzésre alkalmas cefre bir­tokában van, s miután a pénz­ügyőrség ezt tudomásul vette, csak azután lehet pálinkát főzetni. Kérjük olvasónkat, hogy en­nek tudomásulvételével keres­se fel az illetékes pénzügyőr­séget. Mérséklik a személygépkocsik biztosítási díját olvastuk a Pest megyei Hír­lap november 22-i számában. Rögtön arra gondoltam, hogy így is lehet — mivel mérséklik a díjat —, jó volna motoromat egy autó­ra kicserélni. Ezután pedig —« pár sorra! lejjebb — azt ol­vashattuk, hogy 1962. január 1-től felére csökken az általá­A napokban Ceglédről utaz­tam hazafelé. A kalauz csak­hamar megjelent, kérte a je­gyeket —. s nagyon bántott, hogy durván, gorombán beszél velünk. Ekkor eszembe jutott, hogy november 2-án szintén vonaton utaztam. Vecsés és Monor között, a járási székhe­lyen tartott nevelői értekez­letre. Már odafelé kellemes úti- társunk volt, a kalauz szemé­lyében. Kedélyesen, s egyben udvariasan kérte a jegyeket, s a leszállásnál valamennyiünk két lesegített a magas lépcső­ről. Visszafelé — mivel az érte­kezlet elhúzódott — futva in­dultunk a monori állomásra, arra gondolva, hátha így még elérjük a 16.12 órás vonatot. Mikor az állomásra értünk, a vonat épp akkor indult el. Mi futottunk utána, hiszen a leg­közelebbi vonatra majd három órát kellett volna várni. A 2743-as személyvonat utol­só kocsijában szolgálatot tel­jesítő kalauz, s a mozdonyve­zető lelassította, majd megállí­totta a vonatot, s így végső erőnket összeszedve, a kalauz segítségével, felkapaszkodtunk az utolsó kocsira. Lehet, hogy ez az eset sza­bálytalan volt, De mindeneset­re nagyon jólesett nekünk, — s szeretnénk, ha ez a segíte- niakarás és udvariasság jelle­mezné állandóan a MÁV al­kalmazottait. Négy óvónő és három tanító­nő nevében: Perjés Józsefné pedagógus, Vecsés, Toldi Ferenc u. 29. A RETTENTŐ RODRIGUEZRŐL több olvasónk érdeklődött, hogy megjelenik-e könyvalak­ban. A regényt jelenleg több vidéki lap közli folytatásokban — könyvalakban történő meg­jelenése nem valószínű. Sződön címmel november 29-én leve­let közölt Az olvasók fóruma. A cikkel általában egyetértek — legfeljebb az öltöző építé­sének kérdésében nem. mert nem toldozni kell a művelő­Jön vagy nem? November 27-én Gödöllőn, a Blaha Lujza strandfürdőn túl jártam szülői látogatáson. Visz- szafelé jövet feltűnt két turis­ta. Vállukat súlyos hátizsák nyomta. Furcsának találtam, hogy a villanyoszlop előtt ácsorogva figyelték azt a táb­lát, amelyen az állt: MÁVAUT feltételes megálló. Mikor hoz­zájuk értem, megkérdezték, mikor indul Gödöllőre busz. Közöltem velük, hogy erre a buszra igencsak várhatnak, mert ez csak alkalomadtán közlekedik. így — elég bána­tosan, mert súlyos teher nyom­ta a vállukat —, megindultak velem a Gödöllő—Veresegy­ház között közlekedő kisvasút felé. A turisták útközben arról beszéltek, hogy megnézték az új gödöllői reléállomást, s Má- riabesnyőn keresztüljövet gyö­nyörködtek az erdőben. Csak azt nem tartották szépnek és helyénvalónak, hogy Gödöllőn több MÁVAUT-megállót jel­ző tábla van — csak nincs rendszeres járat, amely ezek­hez a megállót jelző táblákhoz „járna”, Mi, gödöllőiek, már tudjuk, hogy melyik táblához jön a busz és melyikhez nem. Az idegenek viszont nem tudhat­ják. Jó volna, ha az illetéke­sek gondoskodnának arról, hogy csak ott legyen tábla, ahol közlekedik az autóbusz. Kiss Sándorné tudósító, Gödöllő nos gépjárműbiztosítás díja. Ha ez így van, nem veszek kocsit, mert a motoromra is éppúgy érvényes az általános gépjárműbiztosítás csökkenő* se. Vagy csak az autókra? Egy kőröstetétleni motoros A november 22-i cikk való­ban ezzel a címmel jelent meg az ország valamennyi lapjában. Néhány nappal ké­sőbb azonban ismét megjelent egy közlemény, amely világo­san hírül adta, hogy nemcsak a személygépkocsik, hanem va­lamennyi gépjármű biztosítá­sát csökkentik. így ön — vé­leményünk szerint — nyu­godtan megtarthatja a motor­ját. történt dési házat, hanem újat keli építeni. Kiigazításként meg kell azonban jegyeznem, hogy az előadást nem a Déryné Szín­ház, hanem a Pest megyei Pe­tőfi Színpad művészei tartot­ták volna. A Déryné volt mű­sorra tűzve, ezt az előadást vi­szont a színészek helytelen hozzáállása miatt (mivel nem állt rendelkezésükre öltöző, a buszban öltöztek s esett az eső), nem láthatta a közön­ség. Szerintem nem ártott volna, ha a művészek még időben elolvassák Déryné nap­lóját, vagy megnézik az életé­ről szóló filmet, mert ebből megtanulták volna, hogy akit a hivatás szeretete hajt, nem riad vissza olyan akadályoktól, mint az, hogy Sződön esik az eső. Dehát az eső esett — a színészek nem játszottak, pe­dig mi szívesen megvendégel­tük volna őket meleg teával, a csatakos földre szalmát hin­tettünk volna, hogy ne sárban kelljen közlekedniük — mon­dom, sok mindent megtettünk volna, mert az előadásra min­den jegy elkelt, és a szödiek nagy izgalommal várták, hogy a színpadon is megnézhessék a magyar színjátszás hőskora egyik legkiemelkedőbb alak­jának, Dérynének életét. Nagy Sándor vb-titkár, Szód

Next

/
Oldalképek
Tartalom