Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

6 «ST MEGV/EI mjrlaP 1961. DECEMBER 24. VASÁRNAP KÉT KÉP, KÉT FŐSZEREP U | esélik Apaj-pusztán, hogy íVl az idős Bábel Sándor még ma is keményen megüli a lovat, pedig betöltötte nyolcvanadik évét. Nyolcvan év nagy idő, ugyancsak nyom­ja a vállat, de Bábel Sándor sem alcármilyen ember, nem könnyen enged a tehernek. Kemény fából faragták erre­felé az embereket. Erősek, iz­mosak, edzettek. Első kéz­ből kapják a napfényt és az esőt, de a szelet és a fa­gyot is- Fáradtságot nem is­mernek, ha a jószág úgy kí­vánja ... Ilyen emberek él­nek a püsztán és ilyenek vol­tak az ősök is. Szilajak, bát­rak, akik nem féltek az ör­dögtől sem. s ha kézbe kap­ták a karikást, uralták a pusz­tát ... A hagyomány szerint Bá­bel Sándor apja, aki szám­adó csikós volt, egymaga in­dult egyszer a betyárok ül­dözésére. Ha el is bukott a vállalkozásban, becsülettel szállt sírba, s az utódok büszkén emlegetik . .. Elhaj­tottak a ménesből néhány csikót, s Jászberény felé in­dultak a lótolvajok, innen a kiskunsági pusztaságból, A számadó Szentmártonká tóig ment a nyomukon, el is kap­ta őket. A verekedésben azonban alul maradt, hiszen egyedül volt.. . Borával együtt temették el, mint a hajdani ősöket... így éltek itt az emberek. Csikósok, gulyások, juhászok: pusztai' pásztorok . .. Döm- söd alatt megnyílik a sík­ság hosszan terpeszkedik a szikes legelők és vadvizek vi­lága, le egészen Kiskőrösig. Negyvenezer hold puszta, ős- állapotban. Tüzes vérű lo­vak és ridegmarhák hazája. Csak itt-ott törte meg a kiet­len egyhangúságot egy-egy gémeskút. juhhodály. 'tarám, vagy néhány földbe süppedi házacska. Ezeknél a tanyák­nál nem az ember volt a fontos, hanem a jószág. Ha a világtól távol is éltek, de az állatok közelében, mert ez volt a fontos, csak a mé­nes. csorda, nyáj érdeke esett latba ... Kóburg herceg bir­toka volt ez a vidék, de ahogy az öregek mesélik, so­ha nem kapott kedvet a lá­togatáshoz. Egyszer sem for­dult meg a birtokán, csak a hasznot várta, de azt annál buzgóbban... Kóburg hercegre ma már csak az öregek emlékeznek, de a régi, nagyhírű pásztor­dinasztiák itt vannak, ők egybeforrtak a pusztával, éle­tük azonos a puszta életé­vel... És nevük ma többet jelent, mint Kóburg herceg neve, mert ők két kezük mun­kájával teremtettek értéket minden időkben... S ez az érték ma az ő hasznukat szolgálja... j legelőkről eltűnt a nagy /l szarvú magyar-szürke marha, a rideg tartásban is híres fajta. Valamikor ilye­nekből hajtottak ezres csor­dákat Becsig. Brünnig, Ham­burgig .. .* Helyükön most megél az igényes magyar­tarka is, mert dúsabb a fű, mint bármikor, hiszen a régi rossz, sovány legelőket, ame­lyek nyár közepén már csak száraz torzsokkal szolgáltak öntözik... A régi her­cegi birtokból húszezer hold került a Kiskunsági Állami Gazdaság kezelésébe, és tíz esztendő alatt többet válto­zott ez a vidék, mint azelőtt tíz évszázad alatt! ... Talán mindennél többet mond, hogy a hajdani sovány legelők egy részét szántófölddé tet­tek, olyan szántófölddé, amelyen az idén nyáron har­minc mázsás átlagot adott a San Pastóre nevű olasz bú­za! . . m De mit változott az embe­rek élete? Hogyan érzik ma­gukat a nagy pásztordinasz­tiák leszármazottai, Bábelék, Hriazikék, Kincsesék, Busók, Csatáriék, s a többi család? Ha rosszindulatú külföldi vetődne most a pusztára, azt mondaná, hogy ami itt fo­lyik, az propaganda. Nos, legyen!... Valóban propa­ganda ... Változó életünk propagandája, s a puszta mai képe, mint cseppben a ten­ger, magában foglalja mind­azt, aminek örülhetünk, ami­ért tizenhat esztendeje dol­gozunk ebben az országban... Évről évre kevesebb a ta­nya. Két központba, Apaj- pusztára és Ü rbő-pusztára húzódik a nép. Az utóbbi idő­ben nyolc kisebb majort és tanyát bontottak le. üt év múlva pedig a még megle­vőkből is elvándorolnak majd a bentlakók... Miért is él­nének kint? Miért lennének távol mindattól, ami értel­met, szépséget, jót ad az em­ber életének? Miért foszta­tták meg magukat, az emberi közösségtől, ha egyszer már nem kénytelenek vele?, Ma fényesen csillogó híd- roglóbus fogadja már mész- ■, sziről az embert. S a vizto- ? rony tövében új, modern, \ nagy ablakos, kétszobás, für- \ dőszobás szolgálati lakások í sorakoznak, központi vizel- \ látással, villannyal. í J Qokszor jártam már eb- j ben a gazdaságban, or- ; szágos hírű eredményeik tit- $ kait keresve. De úgy érzem, \ bogy most találtam meg a titkok magyarázatát, amikor Z Megyeri Vilmos igazgatóval \ nem a gazdaságról, hanem ^ az emberekről, a pásztorcsa- Z ládák leszármazottairól be- \ szélgetünk. S erről annyi a Z mondanivalója, olyan tömeg- í ben sorolja fel az adatokat, | tényeket, emberi epizódokat, í bogy egész riportsorozat kel- t lene mindezt visszaadni... ^ Mi jellemzi leginkább az em­beteket? í $ — A tanulási láz... —< vá- í laszolja Megyeri Vilmos. — í Ebben van mindennek a ma- \ gyarázata, ez itt a jellemző... 'j A fiatal Bábel Imre nö-1 vénytermelési agronómus. Az ^ egyik Bábel-lány férje ag-1 rármérnök. Egy másik Bá- 'j bel-lány tisztviselő... S ez í nem véletlen, nem kiragadott \ tény, mert hasonló a helyzet ^ a többi régi családnál is ... í y Nyolcszázötven állandó és $ háromszáz időszaki dolgozó-1 juk van. Fele területen há- \ romszor annyi ember él és í dolgozik, mint azelőtt, mert belterjesen, korszerűen gaz­dálkodnak, kell a munkás­'4 Halfdan Rasmussen: Atom ? A föld izzó hamu. Üres. Halott. Süket. Fönt dermedt csillagok prédálják fényüket. Itt nem zokog a szív. Itt nem nevet a szem. Itt nincsen semmi sem. Itt óriás fa állt. Boldog fészkére jó nap és eső ömölt. Majd békén szállt a hó. s nevelte a tavasz rügyváró álmait. A halál száll ma itt. Itt házikó lapult. Ajtócskák zára sírt. Falak füle figyelt titkos neszt, kósza hirt. Az élet száz nyoma ezer felé szaladt. Most minden por, salak. Hol egy őz, róka. nyúl? Holló, veréb, galamb? Mélyvízi hal? S ami csak élt és félt alant? Ami remegve fájt, ami repesve forrt, Jól nézd meg ezt a port! Aki telkekre lelt. Aki komor ködök magányából egy arc felé erőlködött. Aki jégként hevert. Aki lobogva hitt, Mind porban alszik itt. Anya, gyerek, család. Termékeny életek. Virgonc kis egerek. Mi történt véletek? Zaj és duruzsolás. Lágy szó és néma csend. Mind hallgat idelent. Lassan kihuny a tűz. Szétmállnak a rögök. A bánat lelke esd a friss agyag mögött. Porból lettünk. Fehér gödrökbe dől az éj. A por mély, siri mély. (Hajdú Henrik fordítása') Csuka Zoltán: Az én időmérőm Az égre néz ablakom szélesen, a nap beomlik este-reggel éjjel a hold világol fényesen, körötte dús csillagsereggel. Az égre töltés vág ki léniát, lankára épült, nagy, merev fal, egyetlen lendülettel lépi át a völgy ölét dacos haraggal. S míg másnak óra mér ki perceket, finom zenét ketyegve széjjel. Alattam a föld döngve megverne/; ha vasparipa fut forró szügyével. s míg eldübörg. az időt méri fel, mint óriási órainga v nappal nyugalmam tépi fel, éjjel bezörget álmaimba. És figyelmeztet engem szüntelen titokzatos síp- s fényjelekkel; munkádhoz percre se légy hűtelen, mert időd gyorsan fut s kegyetlen. Fábián Zoltán: AZ ABLAK MÖGÖ iTT Elvette tőlem őket — gon dolta. — Én mondtam le róluk — cáfolta meg önmagát fenn hangon. Nem lehet továbl együtt élni valakivel — tett hozzá gondolatban —, h; érezzük, hogy már nem min két szeret. Fázni kezdett, t szelet nem érezte, védte lépcsőház kiugró fala, de ci pője talpán átsütött a köveze hidege. A sarkára állt, ősz szeveregette a lábafejét, fél lépésnyit eljött a falté: hogy ne hűtse annyira. A kisfiú leguggolt, benézet a karácsonyfa alá. Felkiáltott Sivítva szánkózott lé a szé a tetőn, a kéményék között jégkristályokká fagyott havai széngázos füstöt sodort ma gával és szemben az abla koknak vágta. Pendültek a: üvegek, a házmester ajtají mellett nyikorgóit a karos- lámpa. A hirtelen fénytől el vakult, de nem húnvta be ■< szemét, az odaporzott hava' sem seperte le az arcáról. Az ablak mögött a férfi fel állt, előrejött. s letérdelt, £ gyerek mellé a szőnyegre Elővette a fa alól a sárga do bozt. felnyitotta, s kezdte ősz szerakosgatni a játékvasút sí neit. nagy körbe, a karácsony fa köré: csontos, erős ujja ügyesek voltak, fürgék. A kis fiú nem figyelt rá. a több játékot szedegette elő, muto gáttá az asszonynak. Az mo solyogva bólogatott, örvende zett vele. ki-kivillant szem fogán a fehérfém korona. Három fogad porlott szét — mondta magában, így, az asszonnyal beszélve. Olyan ágakhoz. Rövid ujjú, vaskos kis kezét összekulcsolta, tö­mör, szőke fejét hátraszegte, szája kicsit nyitva volt, és né­zett felfelé a lobogó-csillogó fára. Az asszony mellette guggolt, kíváncsian leste ál- mélkodó arcát. A férfi hát­rább, a félhomályban ült, a rekamié sarkán; széles, cson­tos két ökle a térdén, az arca nem látszott. De ő így is- JBjHl .is jfifi "■* látta azt az enyhén ironikus, lesajnáló mosolyt keskeny, hűvös ajka szögletében, amellyel a bíróság folyosóján nézett rá. A kongó kopogást is hallotta, saját, magányos lépteinek zaját, ahogy ment végig a széles folyosón, ment ki az utcára, a tárgyalás után. cát, a rátúző gyertyafénybe: olyan színe volt, mint a régi kínai elefántcsont-szobrok nak. Rövidre vágott, könnyű barna haja bronzosan ragyo gott, s egy vékony, áttetszi hajtincs ráhajolt síma, fényei homlokára. Most hátrább lé­pett az asszony, a függöny re dői eltakarták, csak előre­nyúló jobb keze látszott, en nek is elefántcsont színe volt hosszú, karcsú ujjainak is — megrázta a kis üvegcsengőt. Kinn, a Nagykörúton villa­mos haladt el, cikkant a sín robogtak a kerekek. A ház­tömb átvette a rezgést, talpE alatt remegett a függőfolyo­só; a korlát árnyéka vibráh körben a falon, vibrált as arcán. Behúnyta szemét Amikor ismét kinyitotta. £ kisfiú mór a szobában volt A férfi is. — Minek jöttem ide?! — kiáltott fel. Rögtön körülné­zett, nincs-e valaki a közelé­ben. Nem látott senkit. Hát£ mögött az egyik lakásbar járkáltak; valaki kijött £ konyhába, s felgyújtotta a vil­lanyt. Közvetlenül mellett« világosodott ki az ablak, szé­les fénysáv fűzött a folyosóra s túlnan szemben a falra, az első és a második emelet kö­zé. Még szorosabban behúzó­dott a sarokba. A kisfiú a karácsonyfa élőt állt, egészen közel a szalon­cukortól terhesen lehajló, alsc A második emeleten állt, a ^ függőfolyosón, behúzódva a lépcsőhúz kiszögellése mögé. j Szemben vele az ablak az ^ első emeleten. A függőfolyo- ^ só sötét volt, egy-két ablak- ^ ból szűrődött ki meleg, sár- ^ ga fény. s rézsűt az udvar ^ Sárikából világított fel a ház- '/ felügyelő ajtaja mellé szerelt karoslámpa. A vaskorlát fer- ^ dén elnyúló, hosszú, rácsos árnyékot vetett félkörben a j, falra, s ha a tetők fölött le- ^ kavarduló, jeges szél meg- ^ lengette odalenn a lámpát, az ^ árnyék erre-aiTa mozgott, £ mint a nyírógép kése. Ez za- j varta, fény vágott a szemébe. ^ Az első emeleten az ablak- £ ban nem volt leeresztve a ^ roló. a csipkefüggöny is félig j elhúzva; a sarokban felálüí- ? tott karácsonyfa feldíszített ágai a födetlen ablakszámy elé nyúltak. Az asszony a ^ gyertyákat gyújtogatta. A szo- ^ bábán nem égett a villany, ^ a sokasodó, libegő gyertya- í lángoktól lett mind .világo- ^ sabb. ^ Tavaly belekapott a láng ^ — jutott neki eszébe. Nem tör- ^ tént semmi baj, a seprűvel ^ gyorsan lecsapta a tüzet a 4 függönyről. Erzsi rosszul lett, í elővette a hányinger, de le- ^ fektette a rekamiéra, adott neki két valeriána drazsét, s ^ tíz perc múlva jöhetett az an- íeyai.f Jól látta most femtről az asszony enyhén mongolos ar­Danielle Gauber játssza az Éljen IV. Henrik, éljen a ki­rály ... című francia filmvíg­játék női főszerepét. \ ; Elke Sommer. a Daniéla című ! olasz film egyik jelenetében. kéz, s nem akármilyen, ha­nem szakavatott, kiképzett munkáskéz... Négyszáz em­berrel működik a szakmun­kásképző tanfolyam. Har­mincnyolcán — az első fecs­kék — már letették a vizs- gat állattenyésztési szakon. Külön a fiatalok részére hat- van fővel bentlakásos tan­folyamon tanulóképzés fo­lyik. Az általános iskola est tagozatán hetvenen tanulnak olyanok is, akik analfabéták voltak. S ami még megle­pőbb: a gazdaságban önálló kihelyezett technikumi ősz- tály működik, a Váci Me­zőgazdasági Technikum égi­sze alatt. .. Az osztály hall­gatói közül több mint hú­szán a gazdaság fizikai mun­kásai! ... A hajdani egytantermes is­kola helyén héttantermes, ti­zennégy tanerős iskolában tanulnak a gyerekek. A tá­volabb lakók egy részét au­tóbusz, a többieket pedig lo­vaskocsi hordja be a köz­pontba — a gazdaság költ­ségén .. . Amikor ennek okát kérdezem, Megyeri Vilmos, a gazdaság igazgatója csen- j des vallomást tesz: — Uradalmi tanyán nőttem fel én is... tudom mit je­lent kilométerekről bejár­ni... megadhatjuk most ezt a könnyebbséget a gyerekek­nek addig is, míg közelebb kerülnek... Ezután már természetes, hogy jól működő ifjúsági kultúregyüttesük és akkora könyvtáruk van, amely na­gyobb községnek is díszére válna. Vegyük természetes­nek azt is, hogy zeneisko­lájukban huszonnégy gyerek tanul?1... Mozijuk azonban nincs. A keskeny filmes vetítés nem elégítette ki az igényeket, s meg is szűnt... mert he­lyette inkább a televíziót né­zik, Negyvenkét televíziót ül­nek körbe esténként... így élnek ma a pusztán... * Ha a régiekről azt mond­juk, hogy szilajak, bátrak voltak, nem féltek az ördög­től sem, s ha kézbekapták a karikást, uralták a pusztát, akkor a IcarUíásostort jelkép­nek, a régi életmód jelképé­vel: tekintjük. Ma új jelkép­ről beszelhetünk: a. karikás helyett könyv került a kézbe, s ezzel uralják a pusztát... S most uralják csak igazán!... (tm) !

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom