Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

1961. DECEMBER 24, VASÁRNAP 7 R EFL EK TORF ÉN YBEN Vass Éva A Diótörőt is kétszer látta. A Coppéliát egyszer és egyszer a Jancsi és Juliskát is. A fiam az általános iskola har­madik osztályos tanulója, tr Tőzsdepalota. Mindenki ka­rácsonya. 1941. Szigorú tél volt. Jégziman- kós december. Nemcsak oda- kinn az utcán. Benn, a lakás­ban is. Apám azon a télen ke­rült az utcára. Pedig nem csi­nált semmit. Csak éppen be­zárt az üzlet. A tulajdonostól elvették az üzletet. A tu­lajdonos még esztendőkig ra­gyogóan élt a pénzéből. Csak az alkalmazottak maradtak fillér nélkül. Éppen kará­csony előtt. Még szerencse, hogy a fenyőfát akkor már megvettük. De hogy mi ke­rül alája? ... Került. Néhány nappal később ugyanis nagy­pecsétes levelet hozott a pos­ta. A levél nekem szólt. A Tőzsdepalotában rendezendő mindenki karácsonyára hí­vott örömmel dugtam apám orra alá a levelet: mégis­csak lesz ajándék a fa alá! I íiic.cu^A-o'i. Eltüsz­Hajnal­Es gyobb szerepét, az szentett birodalom kaját, s itt fedezték fel a film számára is. — Az első filmemet kará­csony napján mutatták be — emlékezik. — S később, szin­tén az egyik karácsonyon történt velem egy kedves, de nagyon tanulságos epizód. Ak­kor már a pécsi Nemzeti Szín­háznál játszottam. Mint min­den fiatal színésznő, én is úgy éreztem, befutottam, sze­ret a közönség, ismernek szerte az országban- Ennek a büszke érzésnek a tudatá­ban mosolyogva léptem oda a sarki újságárushoz, és egy Színház és Mozit kértem tőle. „Nincs!” — mondta lakonikus tömörséggel. Mire én: „Ké­rem szépen, nagyon szeret­ném, ha félretenne nekem egyet, Vass Éva vagyok, a színház tagja.” Az újságárus végigmért, úgy mondta: „Ha maga színésznő, akkor én vagyok a dalai láma!” — és hátat fordított. Nesze neked, népszerűség! sztendők teltek el azóta, s a kezdő, fiatal szí­nésznő maga is rádöbbent arra: a színésznek nem első­sorban népszerűségre, hanem arra kell törekednie, hogy igaz művésszé váljék. Persze, ez nem könnyű feladat. Állan­dó izgalom, gyötrődés előz meg minden egyes alakítást. Embert formálni a színpa­don, olyan hús-vér embert, mint te, ő, mi... ez a leg­nehezebb. De talán ez is a legszebb a színész munká­jában. — Igen... embert formál­ni. Csodálatos érzés! Embert formálni és adni. Mert a szünész mindig ad a közön­ségnek. Egy-egy emlékezetes figurát, önmagát... A feketés pohár már üre­sen áll a csöppnyi presszó­asztalon. A hamutál fölött már alig láthatóan, de még ott lebeg az utolsó füstkarika halvány szín csíkja. Már csak órák választóinak el az ünnep estéjétől. Még néhány óra és újra karácsony van. Vajon mit tartogat számára az idei ünnep? Milyen ajándék kerül a fenyőfa alá? — A karácsony most sem maradt adós. Álmaim egyik legszebbikét ajándékozta ne­kem: Ophéliát. A színházban ugyanis ezekben a napokban próbáljuk Shakespeare Ham- let-jét... Búcsúzni tehát felesleges. Rövidesen újra találkozunk. Talán még csak annyit: — Szívből remélem, hogy Shakespeare Hamlet-je nem­csak nekem és kollégáimnak jelent nagy gyönyörűséget, ha­nem majd a közönségnek is. Biztosak vaóvunk benne! P. P. óvodában, rádöbbenve, hogy nem is olyan könnyű mester­séget választottam. 4 z első emlék mosolyt lop /i arcára, amely nem is tűnik, míg a diákkor kedves ízeit idézi, az első szavalato­kat, szerepeket. — Diáktársaim fel is hasz­náltak „céljaik” érdekében. Ha sok volt a feladat, s nem akaródzott felelni, vala­ki mindig megszólalt az osz­tályban: „Tanár úr kérem, a Vass olyan szép verset ta­nult, tessék meghallgatni!” És a tanár úr meghallgatta, így a felelés elbliccelődött. Egy­szer aztán én is visszaéltem „művészetemmel”. Sokszor elkéső diák voltam, és a tanár úr kijelentette, hogy a legközelebbi alkalommal igaz­gatói megrovásban részesülök. Persze, hogy legközelebb is elkéstem. Mentem a folyosón, csend volt. Megálltam az aj­tó előtt, hallgatóztam: csend! Beléptem. A tanár úr ott ült, nyitott notesszel a kezében, mogorván rámmézett, s ak­kor hirtelen ötlettel énekelni kezdtem, a még be sem csu­kott ajtóban. Egy régi állat- versikét adtam elő, aminek a tartalma az, hogy a zsi­ráf azért késik el mindig, mert Piripócson lakik, hosz- szú a nyaka, és soká tart, míg megmossa... Általános ka­cagással ' fogadták a produk­ciót, s a tanár — bajusza alatt mosolyogva — bólintott: „No jó, siessen a helyére!” Vass Éva valóban színésznő lett. A tanítóképző elvégzé­se után Makay Margitnál je­lentkezett, s tanult három hó­napig. Azután a Petőfi Szín­házban statisztált és részt vett a Stúdió munkájában. Fél év után olyan nagyszerűen sikerült a vizsga, hogy a szín­ház ösztöndíjasként szerződtet­te. Itt kapta élete első na­alá húzva lábát, a földre ült, í s kezelte a transzformátoron 5 az irányító gombokat; hol \ lassított a vonat futásán, hol gyorsított, hol pedig megái- } lította, és elindította vissza- ? felé. A férfi mögéje ment, J nem látszott a függöny sű- £ rűre húzott redőitőíl, csak szé-J les kezefeje, csontos, erős/ ujja, ahogy lenyúlt és meg-! simogatta. Az asszony fel- í; mosolygott rá. £ Valaki végigment odalenn az udvaron, recsegett-ropogott ^ a jeges hó, csikorgóit Sok mindent oda kell ad- } nunk másoknak, hogy ma- ^ gunknak valami megmaradjon; — gondolta. Nemrég olvas-; ta ezt a mondatot, de már ! nem emlékezett rá, hogy hol ! és miben. A szél is feltá- \ madt; nem csapott le, csak ! füttyögöfct a kémények kő-! zött, pustolta a tető zugai- í ban a havat, s kavarta a; széngázos füstöt. j Biztosan Tolsztoj — jutott! eszébe. Rögtön tudta, hogy! nem, nem Tolsztoj írta. Aki í írta, talán nem is arra gon- í dőlt, amire ő mondta. Mö-: götte, a konyhában forró zsír: sercent, pattant, azután han-: gosan felsistergett. Megérez-; te, hogy hideg a korlát; vé-; kony jégréteg volt a göm-i bölyű vason. A kezét zseb-í re dugta, de nem állt vissza í a kiszögellés mögé. A vil-! lányt nézte, a házfelügyelő ! ajtaja mellé szerelt karos-; lámpát. Hunyorgós nélkül,; sokáig. Úgy emlékezett már,} egy festőművész naplójából; való ez a gondolat, de az is! lehet, hogy nem olvasta se-! hol. í volt, s haza mehetett volna vele. A férfi az utolsó sín dara­bot illesztette össze, azután a kocsikat a kis villamosmoz- . dony után akasztotta, és \ mindegyiket külön-kuLön J megpróbálta, jól illeszkedik-e i a sínre. Kigombolygatta a transzformátor vezetékét, át- ! hajolt az asszony és a gye­rek előtt, s a dugót az ab- : lak alatt a konnektorba dug- : ta. Odaintett a kisfiúnak, mi­közben megnyomott egy ; gombot a transzformátorhá- j zon. A játékvonat elindult Először lassan, majd mind gyorsabban, gyorsabban sza­ladt körívű pályáján, eltűnt a karácsonyfa alatt, kanyardult is ki alóla; a rövid dugaty- tyúkar fürgéin járt, villogott a mozdony apró kerekein. A kisfiú a sínek mellett térdelt, előre támaszkodott két kis, tömzsi karjára, úgy nézte a vonatot. Hirtelen felállt, a férfihoz szaladt, át­ölelte a nyakát. — Ne, ne mondd neki! — kiáltotta ő. Előreugrott, meg­markolta a korlátvasat. Csend volt, süket csend, be­lefagyva az udvar szűk ak­nájába. A szél sem fújt, vil­lamos sem ment a Nagykör­úton. Csak vére dobolását hallotta a dobhártyáján, zi­háló lélegzetét, ahogy páráz­va, fémes zajjal nekiverő­dött a fagyos levegőnek. A kisfiú ismét ott térdelt a szőnyegen. A férfi fel­állt, rágyújtott az egyik gyertya lángjánál. Az asz- szony ott maradt a gyermek mellett, oldalvást, szoknyája pült, s nagy, sötét szemei ki­fényesedtek. — Miért nem szeretsz már? — nyöszörgött. — A szemét szerette volna látni most , is, a szemét, csak egy pillanat­ra. Nem láthatta, háttal volt az asszony, a kisfiú fölé ha­jolt, s valami felhúzós játékot mutatott, magyarázott neki. Villamos zörömbölt él a ház előtt. Észrevette, hogy ez most az ellenkező irány­ból jött, az Üllői út felől, s hogy ócska kocsikból állt; hangosan, de könnyebb, csö- römpölőbb zajjal haladt, nem remegett a ház és alatta a függőfolyosó. Furcsállta, ho­gyan tud ilyesmikre figyelni, majd ingerült lett, mert aka­ratlanul az jutott eszébe, hogy biztosan egy hatvanhatos csontja lett a gyereknek, mint az acél. a koponyája kis vasbunkó. Érezte ujja be­gyében kemény tapintását és a sűrű, szőke haj selymes melegét. Sírni szeretett vol­na, zokogni, de csak felhúzott válla közé szorította lúdbőrő- ző nyakát, s nézett lefelé, be az ablakon. Az asszony hirtelen felkap­ta a gyereket, a magasba len­dítette. Úgy tartotta vala­meddig a feje fölött, rázogat- ta, hintáztatta. A konyhában kinyitotta a vízcsapot, vonított a víz a csőben, zuhogva verődött egy nagy edénybe, amelynek bá­dog fala tompa visszhangot vert. Azután elzárták a csa­pot, s valamit mosni kezdtek, kapargatni; locsogott, csobo­gott a víz, hersegett az is­meretlen test, néha megfen­ték a kést az edény pere­mén. Két öklét a zsebébe nyomta, hogy ne fázzon any- nyira. Erzsi is mindig halat sütött ^ fogta el az emlékezés. Első karácsonyestjükön is az volt, rántott hal tartármár- tással. A gyerek még nem volt meg. de ugyanilyen nagy karácsonyfát csináltak, a ma­guk kedvéért, s áthozták a másik szobából az ebédlőasz­talt, ott ettek a fa alatt, gyertyafénynél. Omlós, puha volt a hal fehér, remegő hú­sa, savanykásan édes a rá­csorgatott, tojássúrga tartár, -e.. ° *^6 evett valamit; ókölnyire össze volt szorulva a gyomra a boldogságtól. Er­zsit nézte, nézte tűnődöző mo­solyát, amelytől mongolos metszésű arca kislányossá szé­Radnóti Miklós: Bájoló Ke&neno szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen, ugrik a fény is, gyűlik a felleg, surran a villám s már feleselget lenn a magasban dörgedelem vad dörgedelemmel, kékje lehervad lenn a tavaknak s tűkre megárad, jöjj be a házba, vesd le ruhádat, már esik is kint, vesd le az inged, mossa az eső össze szívünket. Apám kesernyésen elmosolyo­dott, úgy mondta: lesz, most már valóban lesz... de lát­tam rajta, hogy nem örül. Napokig lázban égtem: ugyan milyen ajándékot kaphatok? Mert az is benn állt a le­vélben. Kisautót? Viliany- vasutat? Könyveket? Legjob­ban egy focit szerettem vol­na. Csak a Fricinek volt az osztályunkban. De 6 soha nem engedett vele játszani... Egy vászon hátizsákot kap­tam. Benne egy zacskó sava- nyúcukor, egy papír-fából ké­szült harmonika, amelyről már az első húzás után le­pottyant két billentyű és egy vászoning, olyan, amilyet az intézeti gyerekek viseltek. Tu­lajdonképpen hálásnak kellett volna lennem, de én sír­tam ... ★ A fiam első elemista volt, amikor focit is, játékvonatot is kapott. És egy játékzongo­rát. De a billentyűje annak is rossz volt. — P — Második elemistaként lép- j tem át először az Operaház t kapuját. Jegyet karácsonyi jó a bizonyítványom jutalmaként f kaptam a tanító nénitől. Pon- n tosan emlékszem még, az egyik első emeleti páholyba szólt. Kimondhatatlanul bol- r dog voltam! Egyik osztálytár­sam, Frici — déligyümölcske- k reskedő papával a háta mö- ík gött — olyan csodálatos dől- b gokat mesélt Bayer Baba- r tündéréről, S én addig még n színházban sem voltam, s z most... igen, most egyenesen e az Operaházba megyek! 1; Anyám a hatalmas erzsébet- g városi bérház mindhárom a emeletén elújságolta a nem f mindennapi eseményt. Hat- c vanhárom lakásból érkeztek h felém a jó tanácsok: mit esi- n náljak és mit ne. Ha csak r « negyedét megfogadom, ül- n hettem volna, mint aki kar- p dot nyelt. A legjobb ruhámat t vettem fel — a kettő közül. 1 őzért szép volt, esztendeje, r hogy örököltem apám főnöké- v nek a fiától, s anyám két éj- o szaka alatt szinte újjá vara- c zsolta. Még a gombjait is ki­fényesítette, hadd ragyogja- nak. Érthető ■ tehát, hogy úgy á indultam útnak, mint a győz- £ tes hadvezér a nagy csata ? után. Anyám még utánam'/ szólt: te leszel ott a legcsi- í nosabb! Tálán tudta, hogy £ csalódni fogok, s igy próbált j erőt önteni belém. Elsőnek ültem a páholyba. ^ Utánam nyomban egy kislány í érkezett a mamájával. Fehér 2 prémbundában. Először azt ? hittem, valamelyik mesés- ^ könyvből lépett elő. Vagy ta- $ Ián maga a Babatündér. Olyan ^ csillogó volt. Kényeskedve ff vetette le a bundát. Alatta ff ragyogó fekete bársonyruha. ff Csak most nézett meg job- ff ban. Fitos kis orrát felhúzta, £ aztán tüntetőén továbbtolta a f székét, egészen a páholy sár- % kába — nehogy mellém kell- ff jen ütnie. S láttam, hogy a $ mamája még helyeslőén bó- f, lintott rá. A legszívesebben ff sírva futottam volna haza...f * I A fiam „felsős” volt az — ^ óvodában, amikor először lát- ff, ta a Babatündért. Azóta még £ egyszer meg kellett nézni vele. £ C sodálatosan szép látvány a vattás hóbundában tün­döklő sudár fenyőfa a téli köntösbe öltözött hegyoldalon. Ha költő lennék, úgy fogal­maznám meg: fenséges, ne­mes. Mégis ... Eegyen a fe­nyőfa bármilyen pici, többet jelent nekem, nekünk, embe­reknek, ha a fehér hóbunda helyett néhány szem cukor és csokoládé díszíti csupán, de — ott áll a szobánkban. A karácsonyt jelenti, a szeretet és az ajándékozás ünnepét. Mert szeretetet és ajándékot adni, a legcsojdálatosabb dolog ezen a világon. Ilyenkor, a fenyőfa alatt, emlékek viliódznak: régi és új karácsonyok, apró aján­dékok és nagy élmények. S ha a színész emlékezik: pálya­kezdés, első filmszerep, a nagy álom __ — Igen, valahogy így... — tűnődik Vass Éva, a Madách Színház egyik legnépszerűbb, fiatal művésze. — Érdekes módon, életem és pályafutá­som nem egy döntő állomá­sa éppen ehhez a kedves, bensőséges ünnephez kapcso­lódik. Karácsonyhoz... Egy korty az illatos kávé­ból, egy szippantás a ciga­rettából, s máris felvillan az első karácsonyi emlék. — Amióta az eszemet tu­dom, színésznő szerettem vol­na lenni. Egy óvodai elő­adáson osztották rám első sze­repemet. Betlehemes játék­ban a kisdedet kellett alakí­tanom. A szerep nem volt túlságosan nehéz, betettek egy jászolba, és nem is lett volna semmi baj, ha a belsejét nem tömik ki szúrós szalmával. De kitömtek és mivel rajtam csak egy vékony, fehér ün- gecske volt, annyira szúrt, égetett a szalma, hogy egy­re jobban izegtem-mozogtam. Az óvó néni ezt észrevette, ki- : emelt és fészkelődésemet fél- ; reértve, egy bizonyos hely- ; re vitt. Azt hitte, hogy a ; problémát ezzel megoldja. í Aztán, mert továbbra is na- ; gyón szúrt a szalma, végleg \ elvette tőlem életem első sze- ! repét és egy másik óvodás- ( nak adta azt. Hogy annak mi , lett a sorsa, nem tudom, mert j pályafutásom első, csúfos bu­kása teljesen kiábrándított és kétségbeesett csalódással, bőm. bölve bújtam anyám karjá­ba... így indultam el hiva­tásom útján karácsonykor az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom