Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

1961. DECEMBER 24. VASÁRNAP rr.sr MEGYE <JCírlan Megfejtem a Csiri-Csuri titkát aggatni. Szeptembertől az első fagyokig éjjel-nappal nyitott ablaknál kell tartani, majd a kénezésre kerül sor. A kéne- zés célja nem a levegőtlenítés, hanem a gombabetegség meg­előzése. Az optimális téli tárolóhely­hőmérséklet plusz egytől plusz öt fokig terjed, s a levegő páratartalma az egészséges la­kás levegőjével megegyező le­gyen. Okvetlenül fontos, hogy mindezt állandóan biztosítsuk. Illyék bölcsen úgy oldották meg ezt, hogy a tárolás céljá­ra olyan helyiséget választot­tak ki, amely alatt pince van. Mit lehetne még ehhez hozzá­tenni? Számtalan példát lát­tunk, hallottunk, amelyek mind a fentieket igazolták. Ez hát a Csiri-Csuri „hét­pecsétes titka”. Titok? Ugyan! A legtisztább önzetlenséggel mesélik el bárkinek ezt a „tit­kot” a budaörsiek. Hát akkor miért nem terjedt túl eddig a falu határán? Hát ez a „titok”! De erről majd máskor. Nagymiklós István MEGYÉINK MÚLTJÁBÓL: SÁRKÁNY GYÖRGY RARMME1679-RŐL Megyénk múltjára, népé­nek mindennapi életére, küz­delmeire és szenvedéseire vetnek fényt a megye le­véltárában őrzött panaszkodó vagy segélykérő levelek. Kü­lönös világ elevenedik . meg előttünk a megyei számadá­sok között található XVII. századi „rableveleket” ol­vasva. Az ország központi megyéje ebbén az időben hódoltsági terület, szélein állandó had­színtér volt, hol a „nehéz harcok” színhelyén gyakran fogságba kerültek a végházi vitézek. Az átvonuló tatár és török seregek nemegyszer a magyarok ezreit hajtották Konstantinápolyba és más rabszolgapiacokra. A jobb módúnknak — főleg neme­seknek — módjukban állott magukat kiváltani, a sze­gény vitéz bizony nehezen se­gített magán. A raboskodó vitézek ilyen alkalommal te­hetősebb rokonaikhoz, tekinteni. Hát akkor mit lát­hatunk mi kívülről? Bármit elhitethetnek velünk... Titkoltuk aggodalmainkat. Annál is inkább erre intett a tapintatosság, mivel Tóni bá­csi is velünk tartott. Uly Györgyné portájára mentünk, ahol Tóni bácsi szerint tíz mázsa Csiri-Csurit tartogat­nak. — Vevőket hoztál, Tóni? — Csak fél vevőket, vagy inkább vőjelölteket! — inger- kedik jókedvűen a kísérőnk. — Jaj, akkor rosszkor jöt­tek, mert nincs itthon a Náni; Bevallom, a tréfára csak fé­lig figyeltem. Halványan emö- gött is az a gyanú derengett, hogy a titokról kívánják el­terelni a figyelmünket. Ha­sonlóan derűs képet vágtam, de szemem folyton a titok nyomát leste. — Az elvtársak meg akar­ják nézni a Csirit... Fényké­pezni is akarják. — Igazán nem bánom, de hát nincs itthon a Náni. — Addig is hadd lássák. Hát nem tartják hót lakat alatt a szőlőt? Vagy... — A mi kedvünkért igazán ne tegyék tönkre a Csiri- Csurit! Tudjuk, hogy nem sza­bad még azt kinyitni ... — Ki mondta, hogy nem szabad? Miért ne mehetnénk oda ? Jöjjenek csak bátran. Valóban jól bélelt ajtót nyi­tottak ki előttünk, amely mö­gött temérdek szőlőfürtön csil­lant meg a napfény. A szeme­ken ugyan meglátszott már a tárolás, mert enyhén töpörö­döttek voltak, de a szín és a zamat hamisítatlan Csiri- Csuri volt. Mintha a szeptem­beri nyárutó bódító tarkasága tárult volna a szemünk elé a raktárban. Ki hitte volna, hogy ilyen szép kincseket rej­tenek a kívülről szürke falak? S az egészben az a leghihetet­lenebb,, hogy mi ezt nemcsak nézhetjük, kóstolhatjuk, 'ha­nem a „titkát” is halljuk: óvatosan kell szüretelni, a bogyóhamv ’ megőrzésével kosarakba rakni, egyszerű fo­nállal összekötözgetni és egy sokrekeszes állvány léceire \\\\\\\\\\\\\V\\\\\\V\\V\\\\\\\\\\>\\\\\\\\N\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ rőseikhez és a vármegyéhez — áltálában egyszerre több­höz — fordultak anyagi se­gítségért. A legtöbb esetben a törökök kínzással is kény­szerítették őket erre. így történt ez 1679-ben Sárkány György vitéz eseté­ben is. Levelében könyörög valami pénzbeli segítségért, hogy a „sanyarú rabságból” kiválthassa magát. El'en- szolgáltatásként kiszabadulása utáni „holtigh való” szolgá­latait ajánlja fel. Leveléből elénk lép a XVII. századi magyar világ néhány jellemző mozzanata: rajtaütéssel támadó magyar csapat, a zsákmányolás, a les­vetés: „Alázatosan jelentem az Nagyságtok s Kegyelme­tek kegyes tekinteti élőt,... ez közel el múlt napokban ősz­ve gyűlvén az Alföldet buj­dosó katonai rend Baja ne- isme- J török véghely alá csa­pot vala, az holott szép nye­reséggel megh áldván Isten bennünköt, mindőn azzal jöt­tünk volna fel felé, egri, budai, hatvani, pesti, nógrádi és egyéb török végh várakbul őszve gyűlt törökök lesvén s megh előzvén bennünköt ránk ütöttenek és nekik szolgálván a szerencse; közülünk sokat el fogtanak s le vágtának; az holot én is emberkedésem után el fogatván Egerben vi­tettem sanyarú -abságra s ott el kotyavetélytetvén török uraim nagy sarczot vetettének élőmben s ki űztenek hogy tö- rekedgyem szabadulásomban, mert ha nem... a gályára visznek alá, mint hogy egy- I Hű, de finom a Csiri-Csuri. Ezért igazán érdemes volt segíteni anyukának (Mészáros Géza felv.) szer is mászor is máskint is sok kárt tettem nektek.” A hódoltsági magyar népet olykor a királyi zsoldon levő, de igazában fizetetten, nyo­morgó magyar katonák és szegénylegények is fosztogat­ták. Sárkány György öntu­datosan vallja, hogy ő ? népet sohasem nyomorgat ; „Tekintetes nemes vármegy ha nem declarálom is, jól tudgya Nagyságtok Kegyel­metek, hogy én kardoskodá- somtul, és az Alföld járá- somtul fogvást. az szegény­séget nem zaklattam; de sőt az ollyat tevők ellen is: noha nagy gyűlölséggel: min­denkor oltalmaztam; kárul a- egész Alföldségh bizonyságot tehet....” A váltságdíj a rabtartónak állandó jövedelmi forrása volt. Áltálában pénzben, de van rá példa, hogy posztóban, kősóban stb. fizettek. Pest megyéhez sem először érkezett ilyen kérelem: van, ki Konstantinápolyból kér segítséget, a másik Budán raboskodik. Nő is akad a kérelmezők között Kovács Katalin már 11 év óta síny­lődik a török rabságban. A vármegye különböző összege­ket adományoz ezeknek az embereknek. Sárkány György­nek az 1679 december 7-én Füleken tartott közgyűlésen 100 forintot szavazott meg a nemesség. Kiszabadult-e a derék vitéz? — ezt ma már nem tudjuk megállapítani. Szakály Ferenc, a Pest és Nógrád megyei levéltár munkatársa Bűncselekmény-e csókot lopni? Az angol legfőbb bíróság elnöke szerint csókot lopni nem bűn — legfeljebb ki­hágás. Az ügyet a legfőbb bíróság hosszasán tárgyalta, miután egy londoni rendőr ezért tartóztatta le a 22 éves Neville Pullent, mert az meg akarta csókolni a 19 éves Joan Seddont, aki egy lámpa­oszlopnál egy ismerősét vár­ta. A fiatalember azonban úgy látszik késett a ran­devúról, viszont megjelent a kerékpáros Neville Pullen és a lány ellenkezésével mit- sem törődve — megcsókolta. Ezt meglátta egy rendőr és letartóztatta a hevesvérű fia­talembert. A legfőbb bíróság úgy dön­tött, hogy a rendőrnek nem állt jogában letartóztatni a csókra éhes fiatalembert, mi­vel „csókot lopni nem bűn, legfeljebb kihágás", amiért nem jár letartóztatás. LIDIA ÉS LACI Am O sorsfordulók néha menetrendszerínt érkeznek az ember életébe. Sőt: menet­rendszerint közlekedő gyors­vonaton, mint például Lilja esetében is. Igaz, akkor még, két esztendeje, aligha tudhat­ta, milyen fontos szerepet tölt be életében a budapest— moszkvai gyorsvonat és egy társadalmi ösztöndíj, amely­ről a magyar fővárosban dön­töttek. éspedig az Elektromos Művek igazgatói irodájában. Lidia Murasova 1960-ban be­iratkozott az egyetemre. Dé­delgetett vágya volt kiskorá­tól: elektromérnök lesz. A csa­ládi hagyományok szerint — maga Anna Jefimovna, az édesanyja mesélte —, már kis­korában Lilja nem minden­napi érdeklődést tanúsított a rádió és a villanycsengő iránt, később pedig babáit rútul cserbenhagyva. szenvedélyes barátságot kötőt mindennel, ami a lakásban a villanyáram­mal összefüggésben volt. Az igazság kedvéért azt is el kell mondani, hogy a család akko­riban folyószámlát nyitott a legközelebbi villanyszerelőnél, aki sűry. látogatásai alkalmá­ból apró csemegékkel jutal­mazta önkéntes üzletszerzőjét. A szülők kevésbé rajongtak imádott kislányuk költséges játékáért és a rossz nyelvek szerint, Lilja gyakran éles konfliktusba keveredett szülei­vel. Node mindez már a múlté és történetünkben ott tartot­tunk, hogy Lidia Murasova egyetemi hallgató lett. Alig kezdődtek meg az órák, egy verőfényes szeptember végi napon kirándulásra gyülekez­tek a fiatalok. Jókedvűen vág­ták neki az érdekesnek Ígérke­ző útnak, énekeltek, tréfáltak, ahogy az már ilyenkor szokás. Estefelé még arra is jutott idő, hogy táncra perdüljenek az őket vendégül látó iskola klub­jában. Lilját nem kellett so­kat biztatni, a tánc mindig a gyengéje volt. Ismert né­hány fiút — egykori iskolatár­sat —, akikkel kitünően meg­értették egymást keringőben, tangóban, vagy foxban. A baj akkor kezdődött, amikor 'vala­ki lekérte. Jóképű, barna fiú volt, korábban nem találkozott vele az egyetemen. — Te is elsőéves vagy? — kérdezte ismeretlen táncosától. — Nem, már másodéves — felelte az büszkén. De mi­lyen furcsa kiejtéssel! Mintha nem is az anyanyelvéi beszél­né! — Még sosem láttalak —je­gyezte meg Lilja. — Sajnos, én se téged! — így a fiú. Vesztére, mert a mondatba apró hiba csúszott. A lány felfigyelt rá. — Te nem vagy orosz! — Magyar vagyok. Reppa László, másodéves egyetemi hallgató, a kibernetikai sza­kon, ösztöndíjas. i.. Azt hiszem, felesleges lenne részletesen folytatni Lil­ja és Laci történetét. A többit már ők mondták el, amikor boldogan gratuláltam nekik az elmúlt hetekben Moszkvában — esküvőjük alkalmából. A lakodalomra kedves vendég is érkezett: Laci mamája Óbudá­ról. aki könnyes szemmel ölel­te át fiának sudár növésű, szép választottját. — Sokat mesélt rólad már a Laci, láttam a képeket is, de hogy ilyen kedves, ilyen csinos vagy, el sem hittem volna! — áradozott Reppa mama. Kiju­tott a csókokból Anna Jefi- movnának is, az „anyóstárs­nak”. és a család többi tag­jának. A lakodalomra pedig megteltek az asztalak fino­mabbnál finomabb ételekkel, tortákkal, még magyar bort is kerített az ügyes vőlegény. — Lacit nagyon szeretni — törte a magyar nyelvet az új­donsült menyecske, amikor pezsgővel megünnepeltük há­zasságukat. — Kedves, jóságos fiú. . Kár lett volna kijavítani a hibákat, úgy is megértet­tük: a Laci fiú révbe jutott a Murasov-családban. A férj nevetve mesélte: — Lilja a legszorgalmasabb tanulója nyelvünknek. Kez­detben bizony még sétálni is magunkkal vittük a szótárt, ma már felesleges. Én a szov­jet filmeken finomítottam nyelvtudásomat, és titokban oldalakat magoltam a szótár­ból, őt aztán én avattam be a magyar nyelv szépségeibe. Is­meretségünk kezdetén sokat jártunk színházba, moziba, koncertre. Mi tagadás: azért is. mert közben nem gyötört a félelem, hátha valamit rosszul ejtek ki. vagy egy szó nem jut eszembe. Szégyelltem maga­mat ilyenkor. De Lilja megér­tő pedagógus! Egy puszi járt a dicséretért és hogy bizonyítva lássuk, mennyire igazat mond Laci, a feleség vette át a szót: — Tudják, mihozzánk la­kunk. Laci eddig diákszállá­son. De Kiszinka — ő mamám becenév — mondta, gyerekek, milyen házasság az, ha az egyik kollégiumban, a másik idehaza. — A költözködés bizony nem okozott sok gondot — folytat­ta Laci. — Mi a diák betyár­bútora? Néhány könyv, a ru­hák. apró holmik. Liljáéknál. kaptunk egy szobát, Kiszinka pedig gondunkat viseli. — Mindketten elektromér­nöknek készülünk. Ha vég­zünk, azt hiszem, hamarosan otthon kapunk állást. Addig bizony nem könnyű beosztani az ösztöndíjat, hogy mindenre jusson, de Lilja jó háziasz- szony, aztán meg mellékesen dolgozik is. Villámgyorsan el­telnek majd az egyetemi évek, és utána már lesz miből saját fészket rakni. ... Az állomáson nem tud­tam tőlük elbúcsúzni. Láttam, integetnek a vonat után, ame­lyen Reppa néni is hazafelé indult. Már kifelé kattogott a szerelvény, ők még mindig lo­bogtatták a zsebkendőt. — Megígérték, a jövő nyarat nálam töltik — lelken­dezett Reppa néni a vonaton. Aztán hirtelen elkomorodorí. — Milyen messzi is még a július! , Gyapay Dénes — A legjobb, ha szakmát tanul az ember. Férjhezmen- ni ráér később is! Amúgy sem vonzó számomra a főzés vagy a takarítás, és bármennyire is furcsa, szívesebben töröm a fe­jemet egy több ismeretlenes egyenlet megoldásán, mint azon, hogy másnapra mit süs­sek. A lányok szinte kivétel nél­kül helyesellek Lídiának. Ö volt különben is az osztály bi­zalmasa: ösztönösen mindig helyesen értékelte a lángolt problémáit, különösen, ha azok a szomszédos szakiskola valamelyik ifjú hallgatójával voltak „véletlenül” összefüg­gésben. Lídia Muraáovát úgy idézték az iskolában társnői, mint a klasszikusokat. Azaz­hogy. bocsánat: előfordult, hogy valaki egy-egy fontosabb mondásba itt-ott a saját sza­vait is belezagyválta, nem kis bosszúságára a tanároknak. Lilja véleménye azonban rend­szerint minden tudományos meghatározásnál egyszerűbb volt, ami szerfölött növelte népszerűségét. Most is pontosabban 795$. őszén, mi történt? Elmaradt ean óra, és a lányok aftéle kö­tetlen beszélgetésbe kezdtek, ki az új Hímekről, ki a divat­ról. a legtöbben pedig a szere­lem rejtelmes titkairól. így került elő az únos-untalan is­mételt kérdés a férihezmenés- ről. Lidia akkor még vad el­lenzője volt — úgymond — „minden meggondolatlan lé­pésnek”. ouua KornyeKi aiuuiu gazdaság csemegeszőlő-ter­melő üzemegységében hal­lottam először a „titok”-ról. Kóstolgattuk az áttetszőén rózsás, mégis bő húsú, pom­pás zamatú szőlőt, a Csiri- Csurit, amikor a gazdaság egyik fiatal szőlésze megje­gyezte: „sajnos, nem ismer­jük a szőlőtartósítás biztos módszerét. Hej, pedig, ha azt ismernénk!” Hallgattuk a Csiri-Csűri szerelmeseinek áradozását, s a merészen álmodott jövő képe minket is megigézett. Ilyen szőlője nincs több a világnak. Szemnek és száj­nak ellenállhatatlan ingere, a szervezet téli üdítője ez a gyümölcs, ha módjával ke­zelik. „Ez lesz talán a ma­gyar narancs?” — kérdez­gettem én is magamtól. Igazán távol áll tőlem ; a kalmár szellem, de a Csiri- Csoiri természetének gazda­sági haszna engem is elkáp­ráztat. Nem tudnánk belőle innyit termeszteni, amennyit narancs áron ne lehetne értékesíteni bel- és külföl­dön egyaránt. Légióként úgy hozna igazán hasznot, ha szeptember helyett kará- tsonyfcor, húsvétkor, vagy akár májusban kerülne a fogyasztókhoz. Erre gondol- | tafc a gazdaság szakemberei is elsősorban, amikor a Bu­daörs környékén szórványo­san termesztett Csiri-Csurit i védelmükbe vették. Az dén már húsz holdnyi terü­leten gyönyörűen és évente i lehetőséghez képest növe- ik még a területet, mert eb­ien a szőlőben nagy „fan- áziát” látnak. Csakhogy a mi hazánkban nég gyerekcipőben jár a sző- őtartósítás. Ismerik ugyan lz„ °tbelló és még néhány szőlőfajta hosszabb-rövidebb -artósítási módját, de csak egészen kisüzemi, helyeseb­ben háztáji méretekben. — Él azonban Budaörsön valaki, aki ismeri a Csiri- -suri tartósítás titkát — jegy­ei meg sóvárogva a nagy­üzemi szőlész —, de attól le­hetetlen megtudni azt. — Mi a neve annak az em­bernek? Felkeressük és meg­kérdezzük tőle. — A nevét nem tudom, a fáradságért meg kár. Az az OTíber hét pecsét alatt őrzi a a' átkát. fy — De miért? Mi kára 2 származik abból, ha mások is fy termesztik, tartósítják a Csi- ri-Csurit? fy — Azt én nem mondhatom jy meg, mert magam sem tu- fy dóm. Annyi szent, hogy em- fy bér még ki nem fürkészte azt 2 i titkot... í így aztán a legnagyobb fo- y tú kíváncsiságtól felajzva J: nentün]< ki Budaörsre. A ta- ^ nácsházán Farkas Imréné, fia- 'y al mezőgazdász és Asztalos fy István, az őszibarack termelő fy szakszövetkezet elnöke sietett ^ segítségünkre. Együtt indul- fy ;unk el a legközelebbi ház- 2 hoz. fy — Wendler Antal vagyok fy — mutatkozott be a házigaz- 2 da. i Éppen jókor jöttek. ^ Most végeztem a boríejtéssel. 'y Ja, a Csiri-Csuri!? — kiáltja 'y németes akcentussal. — Talán fy maguk is akarnak termelni? 2 y Amikor megtudja jövete- 2 lünk célját, feltűnő segítő- 2 készséget mutat. Neki is van y éltévé valamennyi, de csak 'y alig egy mázsa. Talán jobb ^ Volna odamenni, ahol többet ^ láthatunk. (Ahá! — gondoltuk 2 — most udvariasan megta- fy gadja a felvilágosítást.) 2 y Látni? Ugyan mit is látha- fy tunk ott, ahol az előzetes ér- 'y tesüléseink szerint hermetiku- fy san elzártak mindent. Szőlész fy barátunk úgy tudta, hogy fy teljesen levegőtlen körűimé- ^ nyék között, hánccsal és ru- £ hával bélelt aitók mögött tá- 'y rolják a Csiri-Csurit. A le- 'y vegőtlenséget kéndioxid fej- 'y lesztésével érték el. Az így ty tartósított szőlőt csak az ér- 2 tőkésítés napján szabad meg­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom