Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-01 / 283. szám

KST tf IM ''K-f&rtm* 1961. DECEMBER 1. PÉNTEK Megjelent ai Új Magyar Lexikon ötödik kötete Most került ki a sajtó alól az Uj Magyar Lexikon ötödik kötete. A kötet majdnem 8000 m—r betűvel kezdődő cím­szót, 267 szöveg közötti áb­rát, illetve térképet és 19 műmellékletet tartalmaz. Szobabútor, ház, autó a takarékosságból Kiállítás a szentendrei Ferenczy Károly Múzeumban — AZ ISKOLÁK tiszta­sági mozgalmában a ceglédi járásban az albertirsai Pe­tőfi Általános Iskola és a 2-es számú óvoda nyerte el a megtisztelő legtisztább is­kola, illetve óvoda címet A Hazafias Népfront és az Országos Takarékpénztár ren­dezésében kiállítás nyílt a szentendrei Ferenczy Károly Múzeum négy termében. A tárlat elsőrendű célja, hogy ‘be­mutassa a takarékosság ered­ményét, hiszen a takarékosság nemesupán az egyén, de az or­szág hasznára is válik. Ezt cé­lozza a kiállítás első terme, ahol a függönyökkel elsötétí­tett, vörös fénnyel halványan megvilágított falakról egy romlbadöntött ország újjáépíté­se, talpraállítása bontakozik ki, hogy a többi napfényes te­remben a felépült Házak és ■utcák sora nézzen ránk. Az új házakat már modern bútorokkal rendezik be a boldog tulajdonosok. Ennek jelképeként a szoba egyik'sarkát ízléses, modem szobabútor foglalja el. De mi­vel nemcsak a felnőttek, ha­nem az ifjabb korosztály is ta­karékoskodik, ha kisebb ösz- szegeket is tud összegyűjteni, amelyek elegendők egy játék­ra, vagy legfeljebb egy nyári táibor ozásra. Lesz elegendő édesség a megyében a karácsonyi ünnepekre Több mint kétezer mázsa szaloncukor — Tömör csokoládé, cukor- és fondantfüggelékek Különböző összeállítású desszert díszdobozok Az elmúlt években már no­vember közepén vásárolták az emberek a szaloncukrot, félve attól, hogy az ünnepek előtti napokban már nem kap­nak. Igen sok helyen azon­ban még a karácsonyi ün­nepek alatt is ott búsultak a kirakatokban a szaloncu­korral megrakott dobozok — volt belőlük elegendő. — Ebben az évben is lesz ttV\\V\\V\\\\VV\\\\V\\VVViN\\\\VV\\^^ A XII. SZIMFÓNIA Ezért a rendezők a mú­zeum egyik termét úttörő­táborrá varázsolták. Ezt a szobát megtöltötték lab­dákkal és sokféle játékkal. Ha meglátja a kis diák a helyszí­nen, rögtön takarékbetétköny­vet vált. De a felnőttek között sem mindenki szobabútorra gyűjt. Ezért a tablókon feltün­tették a szentendrei járásban épült házakat, de aki itt ízlé­se szerint nem talál megfelelőt, az választhat magának a ma­kettekről, vagy kiállított ké­pekről. A kiállítás vonzó da­rabja a Moszkvics autó és ha erre már nem is érdemes gyűjteni, mivel ez az Orszá­gos Takarékpénztár legutóbbi sorsolásán megnyert kocsi — a Moszkvics autó tulajdonosa maga is szentendrei lakos —, de ehhez hasonló még számos akad. A képek, tablók, makettek, grafikák kőzett számos kezdet­leges vonású rajz árulkodik ar­ról. hogy készítői nem művé­szek, hanem kezdők. Ezek a ..kiállított művek” a járási bizottság pályáza­tára beérkezett gyermek­rajzok is mind a takarékosság hasz­náról beszélnek, annak hasz­nát próbálják ábrázolni. Hasz­nos és jó ez a kiállítás, mert bemutatja, hogy eredményes a takarékosság! LASSÚ „GYORS“ HÉV A Csepel Autógyárba utaz­tunk a minap. Már a villa­mosból láttuk a Budapest— vágóhídi HÉV-végállomás új színfoltját; az egykocsis sze­relvény végén. a köralakú táblán az írást: gyorsvonat" — Nagyszerű! — tört ki belőlünk a lelkesedés és si­ettünk a jegypénztárhoz, hogy el ne szalasszuk a nagy­szerű alkalmat. — Fél kiegészítőt kériink a gyorsra a Csepel Autó­gyárig — mondtuk a jegy­pénztárnál. S a válasz: — A gyorsvonatra nincs kiegészítő és fél jegy sem. Furcsa, dekát nem volt idő a vitára. Utóvégre meg­ér négy forint nyolcvanat, ha gyorsan, utazik az ember. Kényelmesen elhelyezked­tünk, és vártuk az indulást. Néhány perc és szabadot jel­zett a zöld tárcsa. GyorsVo- nati lendülettel startoltunk. Utastársaink arcára is kiült az elégedett mosoly. Pár perc múltra fékcsikor­gás törte m.en az ünnepélyes csendet. A légfék erőtelje­sen szusszant, a kocsi meg­állt. — Bizonyára nagyobb ál­lomáson vaovunx- — gondol­tuk. s megtöridgettük o Pá­rás ablakot. Kajánul nézett ránk a tábla: ,.Atra-gyár, megállóhely”. — Sebaj. Ettől még vem dől össze a világ — vigasz­taltuk egymást. Igen ám, de az előbbi meg­állási jelenet egyre gyak­rabban ismétlődött. — Nem rossz vonatra száll­tunk? — kérdezgettük egy­mást. Lehetetlen, mert csak ez az egy szerelvény állt a vég­állomáson. A kalauzt is megkérdez­tük, hogy biztosak legyünk a dolgunkban. — Gyorsvonat ez. kérem, de előttünk megy a személy, t amiatt kell annyiszor meg- állnunk — hangzott a meg­lepő válasz. A reagálásokat persze jobb ha nem írjuk le. így ment ez egészen Du- naharaszti-tkülső állomásig. No, nem azért, mintha rá­jöttek volna hogy a gyors­vonatot előre kell engedni: Dehogy! A személyvonat csak idáig közlekedett. Innen aztán már gyorsvo­naton utaztunk. Stoppoltuk az időt. Negy­ven perc alatt értünk az au­tógyárig. Személyvonattal ötven perc a menetidő, fél kiegészítővel, egyharmincért, de a világért sem akarjuk szóvátenni a nyert tíz per­cért. a háromötvenes különb­séget. Azt azonban illő lenne biz­tosítani a HÉV-nél, ha már a- utasok nagy örömére, gyorsvonatot is beiktattak ezen a vonalon, az gyorsvo­natként is közlekedhessen. — fi. — Készül a mű: Sosrfakovics a zongoránál és utolsó meg­beszélések a karmesterrel feszült figyelem és elragadtatás két hallgató arcán a bemutatón. elé? édesség az ünnepekre? •— tettük fel a kérdést a Pest megyei Fűszer- és Édesség­kereskedelmi Vállalat illeté­kes munkatársának. A vá­lasz megnyugtató volt. Pest megyében össze­sen kétexerhá romszázhat - vankét mázsa szaloncu­kor kerül forgalomba» tehát 3 százalékkal több mint az elmúlt évben. Figyelembe vették a vásárlóknak azt a kérését is, hogy legyen több desszert-szaloncukor is, amely drágább ugyan, de sokkal íz- letesebb. Ebből 70 százalék- \ kai többet kap a megye, mint tavaly. Most azonban az édesség­boltok kii-akatait még a pi­ros mikulásíigurák töltik meg, amelyekből 80 mázsát bocsátottak ki. A mikulásfigttrákban nagy a választék 6—100 forin­tos árig, különböző nagy­ságban kaphatók. A karácsonyfákat díszítő függelékekből több mint száz mázsát kap Pest me­gye. A Szerencsi Csokoládé­gyár tömör csokoládéfigurái­ból több mint 25 mázsa ke­rül az édességboltokba. Ezek­ben szintén nagy a választék, hiszen a tömör csokoládéfi­gurák mellett cukor- és fon- dantfüggelékek között lehet válogatni. A Budapesti Cso- koládégyár, a Győri Keksz- és Ostyagyár és a Szerencsi Csokoládégyár különböző szí­nű, ízű és formájú kará­csonyfa-díszei méltán nye­rik majd el a vásárlók és nem utolsósorban a gyerme­kek tetszését. Emellett még 50 mázsa desszert is forgalomba ke­rül. A díszes dobozokba csoma­golt különböző édességek mindenkinek örömet szerez­nek majd. — s» e. — Tőrökliegy világossága — Pest szikrázó fényei ide látszanak, de mi pislákoló pet­róleumlámpák és gyertyák fél­homályában élünk Szentend­re városában, a Törökhegyen — panaszolja dr. Szűk Ödön, a szentendrei járás szabály­sértési előadója. — Pedig az utolsó villanypózna és a leg­szélső ház között alig három­száz méter a távolság. A Törötkhegy lakói régen kérik már, építsék ki házaikhoz a vil­lanyvezetéket, eddig azonban ismételten előterjesztett kéré­sük eredménytelen maradt. Ezen a napsütéses, déli fekvé­sű lejtőn valaha, a nagy fi- loxéra előtt hires szőlőskertek voltak. Azóta néhol újabb te­lepítésű szőlők és gyümölcsö­sök keletkeztek, hosszú évek­kel ezelőtt pedig néhány ki- sebb-nagyobb villa épült rajta, később aztán egyre több lakó­ház. Ma már száznál több épületben 130 család, mintegy 400 ember, köztük hetven is­kolásgyerek lakik a hegyen, de a telekkönyvben és hivata­losan is mind a mai napig külterületként tartják nyilván. Kétségkívül nem ez az oka annak, hogy a terület villamo­sítására még nem került sor. Talán inkább azért maradt el, mert ez a lakott hegyoldal, bár csaknem összeépült a vá­ros belterületével, mégis szét­szórtan települt be, s ahhoz, hogy valamennyi házba beve­zessék az áramot, legalább négy kilométer hosszú vezeté­ket kellene építeni. Márpedig ilyen tetemes költségre nem volt és jelenleg sincs a város­nak anyagi kerete. Törokhegy lakói azonban mindenképpen szeretnének vil­lanyvilágításhoz jutni és en­nek érdekében magük között mozgalmat indítottak. — Csupa munkás lakik a Törökhegyen, rajtam kívül nincs több értelmiségi — mondja a szabálysértési elő­adó. — A társadalmi összefo­gásban kipróbált emberek va­gyunk, bízunk benne, mozgal­munk eredményes lesz. Családonként valamennyien ötszáz-ötszáz forintot ajánlot­tunk fel a villanyhálózat épí­tésére. Ez az összeg valószí­nűleg nem elég, mi azonban, ha 'kérésünket teljesítik, ezen­felül még társadalmi munká­ban is részt vennénk a veze­KÖNYVESPOLC Beczássy Judit: Piri Egy kedves lány-regénnyel 1 ismét gazdagabb lett ifjúsági | irodalmunk és egy kedvelt í írónővel szegényebb. Beczássy | Judit írónő — a Marika és az | Egyszer vagyok fiatal című ^ifjúsági regények szerzője — f ez év februárjában meghalt. ^Legújabb regénye s egyben az # utolsó — Piri —, a napokban Í került a könyvüzletek kiraka- | tába. í A regény végig kíséri hősét í egész életútján, az elemi isko- |la negyedik osztályától egé- J szén addig, amíg férjhez megy ff, ahhoz a bizonyos rokonszen­2 vés. komoly, fiatal mérnök­aki — látszatra — meg udvarlónak sem való. Mert Piri nagyon válogat a fiúk kö­zött. Az egyik ezért nem tet­szik, a másik azért, pedig so­kan udvarolnak neki s keresik kegyét, de sorra mind vissza­utasítja őket. S akkor, szinte váratlanul tűnik fel életében a mérnök,*Jani, akitől még csak egy ártatlan bókot sem kapott soha. Piri élete az első világhábo­rút megelőző években zajlik, s hű tükrét adja a ma olvasói­nak arról, hogy milyen más, milyen nehéz is volt akkor a fiatalok élete. A könyvet Demjén Zsuzsa szép illusztárciói gazdagítják. (Móra Ferenc Kiadó.) f, Fred Wander: Tájfun a szigetek felett Sosztakovics meghajol a tapsoló moszkvai közönség előtt (m. i.) ^ A tehetséges író exótiku világba kalauzolja el ifjú ol­vasóit Történetének szintere: V Füiöp-szigetek. Hőse Johnny, áegy fehér orvos fia, aki az , egyetlen fehér ember azon a kis hajón, amely tépett vitor­lákkal, tehetetlenül hánykódik az óceánon. Johnny idegennek érzi ma­gát a hajón a bennszülöttek között. Rettegve figyeli em­bertelen küzdelmüket a taj­tékzó elemekkel, amint életü­kért — így az ő életéért is — küzdenek. De úgy tűnik, hasz­talan minden fáradtság, a csöppnyi hajó menthetetlenül alámerül a hullámsírba, ami­kor váratlanul feltűnik a lá­tóhatáron egy hajó. Egy hajó, amelyet a Fülöp-szigeti sza­badságharcosok irányítanak. Az író ebben az izgalmas, kalandos ifjúsági regényben elsősorban az embernek az elemekkel vívott gigászi küz­delmének állít emléket. De legalább ilyen hangsúlyt kap a könyvben az á lassan ala­kuló barátság is, amely a fe­hér fiút elvezeti a bennszü­lött emberek megértéséhez. Az életért folytatott küzdelem során Johnny-t igaz, őszinte barátság kapcsolja a vele egy­idős Anouk-hoz, a bennszülött fiúhoz, akivel együtt élte át a ha-jótörés borzalmait s lábado­zás közben együtt figyelik a szabadságharcosok támasz­pont-szigetén zajló életet. Szép, emberi történet a fe­hér fiú igaz emberré válása. Az író megrázó erővel, s mély humanitással ábrázolja hőse belső átalakulását. (Móra Fe­renc Kiadó.) ték építésében. Különben sem ez az első társadalmi összefo­gás hegyünkön. Másfél éve társadalmi munkában az egész lakosság élelmiszerboltot épí­tett. Kicsi a bolt, igaz, mégis egymilliós forgalma volt már az első évben! Összefognánk: mi a hegyre vezető út rend- behozatalára is, ha biztosak lennénk, hogy autóbuszjáratot kapnánk, amire nagy a szük­ség, hiszen mindnyájan a vá­ros távoli részeibe, sokan kö­zülünk a fővárosba járnak dolgozni. — Hegyünket nagyon sze­retjük. Gyönyörű kilátás nyí­lik innen, remek gyümölcs te­rem telkeinken. Aki turista* kiránduló egyszer idevetődik* állandóan eljön újra a. Török- hegyre. A lakóházak között itt-ott újabban mintegy tizenöt vikendház épült. A háború előtt tüdőasztmások részére szanatóriumot akartak ide építeni, annyira jó a leve­gőnk. Most a városi tanács parcellázásokat kezd, nagyon sok máris az érdeklődő a tel­kekre. Előbb-utóbb kiépülne a villanyvezeték, de mi nem akarunk évekig várni, tovább is sötétségben élni. összefog­tunk és egy emberként eltökél­tük, munkát, anyagi hozzájá­rulást, mindent szívesen vál­lalunk a világosságért. Sikerül-e az áhított rövid idő alatt villányáramhoz jut­ni a törökhegyieknek, sok mindentől függ, meg nem jó­solhatjuk. Ám az olyan tele­pülésen, ahol a lakosságban ilyen fejlett a közösségi érzés, villany nélkül sincs sötétség, mert neonlámpák fényénél is jobban világít a kollektiviz­mus szelleme. Persze, azért a gyerekek villany mellett a házi feladatot jobban és köny- nyebben csinálják meg, a fel­nőttek is szívesebben olvas­nak. meg aztán bizonyára te­levíziót is sokan szeretnének. Hiszen városban laknak, ha a régi szőlőhegyen is, mégis Szentendrén. Sz. E. — A DCM NASZÁLY alatti építkezésein a Gábor Áron Vasöntő és az 1. sz. Gépszerelő Vállalat dolgo­zói állítják össze a Titán kő törő gépi berendezéseit. A magyar közönség már meghallgathatta a rádióból Dimit­rij Sosztakovicsnak a nagy szovjet zeneszerzőnek legújabb XII. szimfóniáját, amelyet a Szovjetunió Kommunista Párt­jának XXII. kongresszusa tiszteletére alkotott. Most néhány ké­pet adunk arról az eseményről, amikor e művet a kqngresssus előestéjén bemutattak a moszkvai Csajkovszkij Konzervató­rium nagytermében. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom