Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-15 / 295. szám

”täh*I«p 1961. DECEMBER 15. PÉNTEK VESZÉLYES ETON A Pravda szerkesztőségi cikke Veszélyes úton címmel a Pravda csütörtöki száma szer­kesztőségi cikket közöl. A cikk tényeket sorol fel, ame­lyek arról tanúskodnak, hogy Hodzsa, Shehu és más albán vezetők tovább haladnak a veszélyes úton, amely eltérést jelent a marxizmus—leniniz- mus legfontosabb elveitől, egyre mélyebben belegaba­lyodnak saját hibáikba és ügyet sem vetnek a kommu­nista világmozgalom képvise­lőinek az SZKP XXII. kong­resszusán elhangzott figyel­meztetéseire. Eljön majd az az idő — írja a Pravda —, amikor az albán kommunisták és az albán nép hallatja hangját és amikor az albán vezetőknek fe­lelniük kell azokért a ká­rokért, amelyeket orszá­guknak népüknek és a szocializmus ügyének okoztak. A Pravda ezután bírálja az albán vezetőknek a kommu­nista mozgalom legfontosabb kérdéseiben tanúsított antile- ninista álláspontját, így a különböző társadalmi rend­szerű államok békés együtt­éléséről és a leszerelés kérdé­séről vallott nézeteiket. A lap emlékeztet rá, hogy a november 7-i tiranai nagy­gyűlésen tartott beszámolójá­ban Enver Hodzsa kijelen­tette: nem ért egyet azokkal, akik „a békés együttélést a szocialista országok külpoliti­kája általános irányvonalá­nak tartjákVajon ez nem jelent-e kifejezett eltérést a nyilatkozat alapelveitől? — teszi fel a kérdést a lap. A J?éke és a békési együttélés, vagy pusztító termonukleáris világháború. Más út nincs. Éppen ezért teljesen világos, hogy azok, akik a békés együttélés politikája ellen lépnek fel, a termonukleáris világháborúra készülődő leg- harciasabb kalandor imperia­lista körök malmára hajtják a vizet. Ami az általános és teljes leszerelésről előterjesztett szov­jet javaslatokat illeti, az al­bán vezetők formálisan, sza­vakban támogatták őket, de válójában mindent megtettek, hogy a javaslatokat befeke-. títsék. Ügy akarták a dolgot feltüntetni, mintha a leszere­lés jelszava „ellentmondana a szocialista országok érdekei­nek”. Hodzsa például kijelen­tette, a Szovjetunió — úgy­mond — a szocialista országo-,, kát egyoldalú leszerelésre szó- ; lítja fél, tehát az imperial is-; ták kénye-kedvére akarja: őket kiszolgáltatni. Ez káros; és minden alapot nélkülöző i kiagyalás, amelynek senki j sem ad hitelt — mutat rá a ? Pravda. Még a kommunistaellenes ; körök is nagyon jól tud- j ják, hogy a Szovjetunió : az általános és teljes le- : szerelésért száll síkra, í hogy a Szovjetunió a többi: ' í szocialista országgal együtt mindaddig, amíg az imperia­listák elutasítják a leszere­lésről folytatandó, tárgyaláso­kat és agresszív irányvonalat követnek, a legenergikusabb erőfeszítéseket teszi fegyveres erői megerősítésére, hogy azo­kat a legújabb technikával lássák el. A Szovjetunió po­litikáját az ország, valamint az egész szocialista tábor biz­tonságának követelményei ír­ják elő és ez a béke ügyének legreményteljesebb záloga az egész világon. A Pravda ezután foglalko­zik az albán vezetők rosszin­dulatú támadásaival a sztálini személyi kultuszt és annak káros következményeit lelep­lező XX. kongresszus határo­zatai ellen és a következőket .ja: az Albán Munkapárt ve­zetői arra vetemedtek, hogy a magyarországi ellenforradal­mi lázadást, a nemzetközi imperializmusnak és a belső reakciónak ezt a kalandját olyan eseményként magyaráz­zák, amelyet az okozott, hogy a XX. kongresszuson megbí­rálták a Sztálin körül kiala­kult személyi kultuszt. Szük­ségtelen — hangsúlyozza a Pravda — a magyarországi ellenforradalmi lázadás okai­nak taglalása. E kérdésről már régen kimerítő elemzést adott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága. Az Albán Munkapárt ve­zetőinek álláspontját sem­miképpen sem lehet azzal magyarázni, hogy ők nem ismerik e tényeket. Sok­kal inkább arról van sző, hogy minden erejükkel igyekeznek kiforgatni a valóságot. De a tények ilyen kicsavarása — mutat rá a Pravda —, egyenértékű azzal a próbálko­zással, hogy csökkentsék az imperialista reakciónak az el­lenforradalmi eseményekért való felelősségét és ugyanak­kor igazolják Magyarország korábbi vezetőinek hibáit. Ide jutottak az Albán Munkapárt vezetői. Az albán vezetőle — írja a Pravda — durván kiforgatják az SZKP és a szovjet állam fejlődésének hősi történetét és a Szovjetunió Kommunista Pártjának., valamint a szovjet népnek egész tapasztalatát igyekeznek azonosítani Sztálin személyi kultuszával. Az ilyen kiagyalásoknak semmi közük a valósághoz. Nem nehéz ész­revenni, hogy itt az albán ve­zetők a revizionisták mögé zárkóztak jel. A személyi kul­tuszt ugyanis mindketten a szocialista társadalommal igye­keznek összekapcsolni. A cikk számos tényt sorol fel, amely arról tanúskodik, hogy a személyi kultusz Albá­niában a legrútabb és a leg- visszataszítóbb , formában je­lentkezik. Éppen ez az igazi indító oka — hangsúlyozza a Pravda — annak a mértékte­len buzgalommal amellyel az albán vezetők védelmezik a személyi kultuszt. Az albán vezetők tevékeny­sége az utóbbi időben azt mu­tatja, szánt szándékkal arra törekedtek, hogy megbontsák a Szovjetunió, valamint a töb­bi szocialista ország és Albá­nia együttműködését. Megsértve a szocialista or­szágok kölcsönös viszo­nyának normáit, ellensé­ges propagandát indítottak a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország el­len. Az albán vezetők különböző incidenseket provokálnak és igyekeznek megbontani a szo­cialista országok együttműkö­dését a varsói szerződésben, a KGST-ben és a nemzetközi küzdőtéren. Az albán vezetők az utóbbi időkben különösen fokozták bomlasztó tevékeny­ségüket. Arról, hogy az albán vezetők milyen messzire mentek ezen a veszélyes úton. azok a pro­vokációk tanúskodnak, ame­lyek a Szovjetunió és Albánia kapcsolatainak aláásására irá­nyulnak. Elég emlékeztetni arra a tényre, milyen felhábo­rító módon bántak az Albá­niában dolgozó szovjet szak­emberekkel és milyen ostoba, rágalmazó koholmányokat ter­jesztettek az SZKP és a Szov­jetunió politikájáról. Külö­nösen élesen mutatkozott ez meg a Szovjetunió albániai nagykövete elleni ténykedé­sekben. Az Albán Munkapárt veze­tőinek ilyen és ehhez hasonló tevékenysége — mutat rá a Pravda —, az imperialista kö­rökben nyílt helyeslésre talál. Ez mindennél jobban bizonyít­ja, milyen mocsárba süllyedt Enver Hodzsa és Mehmet She­hu, s hova taszítják Albániát és népét. Az ENSZ-közgyűlés folytatta a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságának megvitatását Az ENSZ-közgyűlés szer­dán folytatta a Kínai Nép- köztársaság ENSZ-tagságának megvitatását. AP-tudósítás szerint az ülésen felszólalt Malájföld, Uj-Zéland, Ciprus, Tunézia, Bulgária és Vene­zuela küldötte. A nyugat- barát delegátusok felvetették, de formális javaslatban nem terjesztették elő egy olyan ENSZ-bizottság alakításának tervét, amelynek az lenne a feladata, hogy tanulmányoz­za az egész kínai problémát. Ez lényegében, a kérdés el­odázását jelentené, mert a bizottságnak nyugati elgondo­lások szerint a közgyűlés leg­közelebbi ülésszaka elé kel­lene jelentést terjesztenie. A közgyűlés gazdasági bi­zottsága 72 szavazattal ellen- szavazat nélkül elfogadta azt az amerikai tervezetét, amely százmillió dolláros élelmezé­si világprogram kísérleti meg­valósításáról szól. A szocia­lista országok tartózkodtak a szavazástól. 12 000 goai származású indiai önkéntes hajlandó bevonulni Goába Már ötszáz portugál nőt és gyermeket elszállítottak Goából Az Indiában élő goaiak szer­dán Bombayban tömeggyűlé­sükön sürgették a katonai be­avatkozást az India földjén levő portugálok' elűzésére. Reuter-jelentés szerint Jagnik, az Indiai Kongresszus Párt , bombay-i szervezetének elnö­ke bejelentette, hogy tizenkétezer goai szár­mazású indiai önkén­tes kész bevonulni Goaba a terület felszabadításáért — közli a Reuter-iroda. Portugál forrásból szármázó értesülések szerint Goa terü­letén a helyzet változatlanul feszült. A Goa város közelé­ben levő Pangimból jelenti a Reuter-iroda, hogy csütörtökön a város utcái teljesen néptele- nek voltak, s csak katonai és rendőri járőrök voltak látha­tók. Szerdán a Goa területén ál­lomásozó katonák és portugál hivatalnokok hozzátartozói kö­zül mintegy ötszáz nőt és gyermeket légi és tengeri úton már elszállítottak. Vassalo da Silva portugál főkormányzó szerdán bejelen­tette, hogy minden portugál területre belépő gyanús indiai sze­mélyt letartóztatnak és bí­róság elé állítanak. Kijelentette, hogy Goa terüle­tén még nem hirdették ki az ostromállapotot és cáfolta a tömeges letartóztatásokról külföldön elterjedt híreket Újabb földalatti atomrobbantás az Egyesült Államokban Az Egyesült Államok szer­dán újabb földalatti atomrob­bantást hajtott végre. Ez volt a hatodik robbantás szeptem­ber 15-e, az atomkísérletek fel­újítása óta. Az atomenergia bizottság rövid bejelentése csak arra utal, hogy az atomszerkezetet a nevadai kísérleti telepen robbantották fel. Szovjet—amerikai megállapodás a leszerelési bizottság összetételében Múlt pénteken Zorin és Stevenson között teljes meg­egyezés jött létre a leszere­lési bizottság összetételéről. A megegyezés értelmében a bizottság eddigi tíz tagjá­hoz — az öt szocialista és öt nyugati országhoz — a követ­kező nyolc állam csatlakoz­na: India, Burma, az Egye­sült Arab Köztársaság, Ni­géria, Etiópia, Mexikó, Bra­zília, és Svédország. A megegyezést eddig azért nem hozták nyil­vánosságra, mert közben két akadály merült fel. Franciaország és az úgyne­vezett. francia-afrikai álla­mok szerették volna, ha va- lyamelyik francia-afrikai ál­lam is tagja lehetne a bi­zottságnak, Argentína pedig szintén követelte, hogy ő is helyet kapjon. E kívánságok miatt újabb szovjet—amerikai tárgyalá­sok váltak szükségessé, míg kedden délután — New York-i idő szerint 17 órakor — Zo- rin találkozott Deannel és végleg megállapodtak a le­szerelési bizottság összetéte­lében a fenti formában. A tárgyalásokról a TASZSZ megállapítja: A szovjet javaslatok célja az volt, hogy olyan összetételű szerv jöjjön létre, amely tük­rözi a világon jelenleg kialakult helyzetet, s ki­zárja annak lehetőségét, hogy valamely államcso­port érdekei kerüljenek túlsúlyba. A szovjet javaslatok élénk helyeslésre találtak az ENSZ- közgyűlés 16. ülésszakának küldöttei körében. A nyu­gati tömb kénytelen volt tekintettel lenni erre. A szovjet—amerikai tárgya­lások során kidolgozott kö­zös határozattervezetben ki­fejezésre jutott a szovjet kül­döttségnek az a javaslata, hogy hagyják jóvá a lesze­relési tárgyalások egybehan- golt elveire vonatkozó közös szovjet—amerikai nyilatkoza­tot. A szovjet küldöttség köré­ben megelégedéssel nyilat­koznak a közös határozatter­vezetre vonatkozó megálla­podásról, s úgy vélik, hogy ez jelentős ‘ lépés az általá­nos és teljes leszerelés fel­tételeinek biztosítása felé. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy nem szabad megfeled­kezni arról, változatlan a nyugati ha­talmak politikája, amely­nek célja a történelem­ben példa nélkül álló fegyverkezési hajsza foly­tatása. Egyebek között erről tanús­kodnak a nyugati hatalmak és köztük az Egyesült Álla­mok mértéktelenül felduz­zasztott katonai költségveté­sei, továbbá a nyugati ha­talmaiknak az a magatartá­sa, hogy nem hajlandók tá­mogatni az ENSZ-közgyűlés 16. ülésszakán elfogadott olyan fontos határozatokat, mint amilyen a katonai cé­lokat szolgáló atomfegyve­rek alkalmazásának betiltá­sára vonatkozó határozat, az afrikai földrészt atommen­tes övezetté nyilvánító határo­zat, vagy atomfegyverek to­vábbi elterjedésének megaka­dályozására irányuló határo­zat. Emellett a leszerelésre vo­natkozó amerikai javaslatok továbbra is lényegében a fegyverzet ellenőrzését céloz­zák és nem pedig a lesze­relés ellenőrzését. AWWWWWWWV Mintha villamos áramot ve­zetnének a mezőnybe, úgy vibrál. Fütty harsan. Szökési kísérlet. Utolérik a merésze­ket. Marad minden a régiben. Üjabb fütty. Mintha puská­ból lőnék ki az élmezőnyt. Pe­dig csak egy vágtató expressz­vonat mozdonya füttyentett. Utolérik a szökevényeket. Ma­rad minden a régiben. Fütty és fütty. Ideges szöké­si próbálkozások. Pedig csak madarak keresik a párjukat az országút mentén zöldellő erdőkben. Emberek vagyunk értsük meg a madarakat is. Május van. Vészesen közeleg a prágai stadion. Ki hitte volna, hogy még ennyi energia rejlik a fi­úkban? Beviharzanak a stadionba. Minden néző állva biztatja kedvencét. A hangzavar szin­te izemmel láthatóan sodorja a célba a versenyzőket. Versenybíró legyen a talpán, aki igazságot tud tenni. Fer- getegként, egyszerre száguld át a célon az egész mezőny. — Holtverseny? Az emberi szem nem dönthet, csak a ri­deg. érzéketlen célfoto. Amíg előhívják, addig a sta­dion hangszórói a főrendező­ség elnökének nyilatkozatát sugározzák: — három országon át, 14 csapat 72 kerékpárosa 2071 ki­lométert : Hit. — Jutalomjáték — hirdeti ki a prágai szálló halijában Ban- csák edző — nem győztetek; 18 nap kemény szolgálat után szabadság jár még a katona­ságnál is... Ma mindenki azt csinál, amit aikar... Bóbita és Ráró felszabadul­tan, gyors léptekkel siet a for­góajtóhoz. Csomaggal. Az ed­ző tiltóan emeli fel a kezét, mint állítólag tüzes pallosát Gábriel arkangyal a Paradi­csom kapujánál. — Stop! — és elveszi tőlük a csomagot — most már me­hettek ... jó mutatást... Vencel tér, Aranycsinálók utcája. Lucernabár. Újra, ki tudja hányadszor fedezték fel a fiúk Prágát. És az ezerar­cú város eddig ismeretlen tit­kait libbend fel. — Mintha otthon lennénk... a lassan hömpölygő folyó ket­tészeli a várost... Itt fekszik Buda ... ott Pest... játssza az idegenvezetőt a Vlatava kar­csú hídján Seprődi. — Hatodszor járok Prágá­ban és csak most veszem ész­re — morfondíroz Kartács II. — Te is úgy vagy, mint az a középcsatár, aki csapatával a harmincas években öt hétig portyázott Európában — me­sél Bánosát; edző. — Csapatá­val járt Milánóban, Párizs­ban, Stockholmiban és Lon­donban. Amikor hazaérkezett, a gólzsákot megrohanták az újságírók: mi volt a legna­gyobb élménye, gólkirály úr!?... — És mit válaszolt? — A milánói dóm? — Talán a párizsi Louvre? — Vagy a British Múzeum? Záporoznak a fiúk kérdései. Az edző legyint: — Áh... azt válaszolta, hogy amikor a vonaton elfogták az ultiját. Pedig öt adu volt a ke­zében ... Még a híd is nevet. Egyedül Karakán komor. Kartács II. nem éppen finoman bordái kö­zé boxol: — Nézd __ C sinos lányok lejtenek át a hídon. A komorképű pillan­tásra sem méltatja a harang- szoknyáikat. — Ismerkedünk? — inger- kedik Kartács II. — Mások, mint otthon ... Karakán lemondóan legyint; Megáll a hídikorlátnál és bele­bámul a sejtelmesen csillogó víztükörbe. — Most nézz ... te. iniaki.., — knokautolja Kartács II. a komorképűt. Igéző leánykoszorú, szinte illatozva közelít. A középen a lobogó hajú Judit. 40. Két árnyék imbolyog az AranYcsinálók utcájában. Fe­jük veszedelmesen közelít egy­máshoz. Ellenkező ujjak ár­nya jelenik meg a kockaköve­ken. — Én magát... ich ..; — Ich verstehe nicht... — Ich liebte... — Csacsi... ez múlt idő! Szétrebben a két árnyék. A vállasabb, a magasabb, kérdő­jellé görbül. — Magyar? — Bármennyire hihetetlen. — Miért beszélt németül? — Tanulmányi kirándulásra jöttünk. A Bereczki utcai ke­reskedelmi technikum IV. B. osztálya ... A német nyelvet gyakoroljuk. Becsület szavun­kat adtuk, hogy egy szót sem magyarul... (Folytatjuk) (13) Utolsó rohamra indulnak a magyarok is. Ádázán. Kara­kán leszegi a fejét, amikor huszonhét kilométerre Prága előtt iskolás lányok virággal dobálják a mezőnyt. A komor képű nem akar újabb nyilat a szívébe. Megszakította a diplomáciai kapcsolatot a játékos Ámor­ral. Máriás? Űj bálványt keres Endenborg helyett? Nyugtala­nul tekinget jobbra-balra. Kartács II. már megint olyan, mintha skatulyából húzták volna elő. A mértékutáni sár­ga trikóra aligha lesz szüksé­ge. Hacsak valamennyi ellen­felét nem viszi el a razzia. Száguld Ráró és Bóbita is. Hátha jut még idő Prágában égy kis csereberére. Seprődi pedig bogáncsként ragad a csapat többi versenyzőjéhez Emberek vagyunk. Értsük meg a magyarokat is. Szép lenne, ha az utolsó nap cseh­szlovák földön javíthatnának helyezésükön. Tizenkét másik csapat vi­harzik még. Valamennyi ál­landóan idegesíti az ellenfele­ket. Emberek / vagyunk, értsük meg a tizenkét csapatot. Szép lenne, ha az utolsó nap, cseh­szlovák földön, javíthatnának helyezésükön.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom