Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-11 / 266. szám

resr Uff,} El hírlap 1961. NOVEMBER 11, SZOMBAT Új Afrika-kiállítás,fejlődéstörténeti bemutatók A következő években több kiállításra készül a Természettudományi Múzeum Kormos romok közül men­tették ki öt esztendővel ez­előtt a Természettudományi Múzeum felbecsülhetetlen ér­tékű gyűjteményeit, műsze­reit, dokumentumait. Azóta újjáépítették és kibővítették a Baross utcai központi épü­letet. A múzeum dolgozói ál­dozatos munkájukkal, a ha­zai és külföldi társintézmé­nyek értékes adományaival nagyrészt már pótolták a veszteséget. A legutóbbi 5 esztendő eredményeiről és a most következő esztendők programjáról dr. Szókessy Vi'mos. a Természettudomá­nyi Múzeum főigazgatója adott tájékoztatást az MTI munkatársának. Elmondotta, hogy a helyreállított főépület­re új cmeletet húztak s így megszüntették a régi zsúfoltságot. Ugyanakkor azonban meg­maradt a múzeum nagy szét­tagoltsága, ami a fejlesztést érezhetően gátolja. A kedve­zőtlen körülmények ellenére ez év februárjában a mú­zeum megrendezte a pusztu­lás óta első nagyszabású, tar- ' talmilag és formailag egy­aránt értékes kiállítását, a föld és az élet fejlődéséről. Ezt a kiállítást eddig 12G és félezren tekintették meg. Már évek óta szívós gyűjtő- és rendszerező munkával ké­szülnek az új ásványtár! ki­állításra. A Nemzeti Múzeum épületében három terem áll rendelkezésre az ásvány- és kőzettár rendszertani bemu­tatói számára. A tervek sze­rint 1962. első negyedében múlják meg ezt a kiállítást. Ugyancsak a Nemzeti Mú­zeum másik két termében kaptajk helyet az aktuális geológiai kiállítások. Elsőnek az olaj keletke­zését, a föld rétegeiben való elhelyezkedését és bányászatát mutatják be, majd később a szén, aztán a színesfémek,' valamint az alumínium származására és bányászatára, "hasznosítására „derítenek” fényt., A geoló­giai sorozat e’ső kiállítását a jövő év első felére terve­zik. Ugyancsak a jövő nyáron nyitjáik meg az ember szár­mazása és az ősikor embere című egészen modern, igen gazdagnak Ígérkező kiállí­tást. * A múzeum legnagyobb vál­lalkozásának számít, hogy az elpusztult Afrika-kiállítás he­lyén megrendezik a Magyar- ország állatvilágáról szóló ki­állítást. Ez szervesen kapcso­lódik az idén februárban meg­nyílt, A föld és az élet fejlő­dése című kiállításhoz, amely a jégkorszakig bezárólag mu­tatja be a föld élővilágának i fejlődését. Az új kiállítás a ! jégkorszak óta eltelt földiör- í tóneti korszakok, illetve a j jégkorszaktól' fogva Magyar- I országon élt állatfajok lehe­Rendellenességek a niadárvonutóan: egy hónappal tovább maradtak a fecskék, a gólyák, s a szokottnál korábban érkéz!ek a hósármányok, dunnaludak, őrgébicsek és hattyúk Nyilvánvaló, hogy az idő­járási anomáliák zavarták meg a hattyúk vonulási „menetrendjét” is. Ugyancsak a rendellenes idő­járásnak tulajdonítható,, hogy a rendesnél három-négy hét­tel' korábban megérkeztek az őrgébicsek első pé’áányai is. tőleg teljes bemutatására tö­rekszik. Többek között 18 nagy diorámában mutatják be Magyarország földjének hajdani és jelenlegi ál­latvilágát. Az állatok művészi dermo- plasztikai előkészítésének zö­mét máris elvégezték, s a ter­vek szerint, 1963 végére meg­nyitásra kész lesz az új, nagy­szabású kiállítás. A következő évek program­jához tartozik, hogy a Termé­szettudományi Múzeum kuta­tói, tudományos és technikai munkatársai, segítsék a vidé­ki múzeumokat új, állandó kiállításaik megrendezéséiben. Győrött Hanság-kiállítást ren­deznek, a Természettudomá­nyi Múzeum munkatársaival karöltve, Nyírbátoron a Bá­torliget élővilága, Szelkszárdon a Gemenci erdő élővilága. Ba­ján pedig a Duna-ártér élővi­lága címmel rendeznek állan­dó jellegű kiállítást. Ezenkí­vül a Természettudományi Múzeum munkatársai számos vándorkiállítást állítanak ösz- sze a következő években. Ezek közül érdemes külön meg­említeni a fejlődéstörténeti j vándorkiállítást, továbbá a hasznos állatok védelme, a Magyarország hasznosítható ásványai és kőzetei, valamint a kohászati nyersanyagai és a kőszénvidékeiruk földtani kialakulása című, most készü­lő vándorkiállításokat. A távolabbi terveikben szerepel az ! 956-ban el­pusztult. híres és gazdag Afrika-kiéJIítás megren­dezése. Az előkészületeket tulajdon­képpen már megkezdték,, hi­szen a múlt évben Afrikában járt gyöjtöexpedició zsákmá­nyát jól tudják majd használ­ni, de további expedíciók szer­vezésére lesz szükség, hogy Afrika gazdag állatvilágát is­mét méltóképpen mutathassák be. (MTI) Ismét a veresegyházi gázügy Megoldható a megoldhatatlannak látszó ügy Évek óta folyik a harc, ame­lyet a Veresegyházon és kör­nyékén lakó 210 propán­bután gáz-jogosítvánnyal ren­delkező ember folytat azért, hogy a községben is nyíljon mag cseretelep. A Pest megyei Hírlapban már többször megpendítettük a telep meg­nyitását, elmondva, mennyi időt és pénzveszteséget okoz a gázpalackok vasúti, vagy közúti szállítása. Az utóbbi időben már úgy látszott, hogy a társadalmi erő megoldja ezt a gordiuszi psomót. Miután a tanácsi vállalatok nem vállalták, 1960-ban a helyi földműves szövet­kezet késznek mutatkozott arra, hogy társadalmi se­gítséggel létrehozza a te­lepet. A múlt év decemberéig fel­mérték a területet és 210 jcngosítványost írtak össze. Nagyobb részük befizette az ötvenforintos célrészjegyet, s mivel időközben a GÁZÉRT- támasztotta kifogást, a be­ruházási - nehézségeket le­gyűrte a társadalmi összefo­gás ereje, a volt gőzmalomban meg­nyílhatott az a tűzrendé- szetileg kifogástalan he­lyiség. amelyet a megyei tanács kereskedelmi osz­tálya is alkalmasnak tar­tott arra, hogy ott cseretelep létesül­jön. Ám a megnyitási engedély­hez szükslgés utolsó pecs£ tét a Belkereskedelmi Mi­nisztérium megtagadta azzal az indokkal, hogy egy csere­telep létesítéséhez legkeve­sebb 250 fogyasztó szüksé- , ges — é.s a névsor csak 210-et i tartalmaz. ! Mivel a veresegyházi és I környékbeli fogyasztók nem ! nyugodtak bele ebbe a meg- ■ állapításba, eljártunk az ügy- I hen a Pest megyei Tanács | illetékes osztályán, ahol a j következőket mondották: • — A közelmúltban a Kohó- i és Gépipari Minisztérium vette át a Belkereskedelmi Minisztériumtól a gázügyek intézéséi. A cseretelepekkel kapcso­latban az a KGM állás­pontja, hogy a jelenlegie­ket sem használják ki eléggé és újabb telepek létesítése nem indokolt. Mi, a megyében tizenhat telepigényt tartunk jogosnak, már csak azért is, mert a fogyasztók száma évről év­re növekszik. A KGM állás­pontja azonban — a gazda­ságosság szem előtt tartása — nem egy esetben meg­nehezíti áz új telepek meg­nyitását. A veresegyházi cseretelep létesítésének gazdasági és beruházási terveit a fogyasz­tok magukra vállalták, ami­kor célrészjegyeket váltot­tak és társadalmi munkát végeztek. A telep fenntartá­sának költségeit pedig a Ve­resegyházi Földmű v^sszövet­kezet viseli. Az igénylők szá­ma nem csökken, sőt ilyen körülmények között is emel­kedik. Ennyi fogyasztó fenr tud tartani egy telepet — s így az nem növelheti sem­milyen más szerv, vagy vál­lalat költségeit. Csak a hasz­na mutatkozik meg: esőben, sárban, tűző napsütésben és fagyban nem Fótról, Vác- ról, Gödöllőről vagy Buda­pestről, hanem Verese gy ház­ról vihetnék haza a fogyasz­tók a gázpalackokat. Jó lenne tehát, ha az il­letékesek lehetővé tennék, hogy üzemeljen a veresegy­házi gáz-cseretelep. F. M. KÖNYVESPOLC AZ ELŐKELŐ VENDEG I — Ha nem tudnám, hogy né­^ met, a pontosságából akkor is | kitalálnám. \ Babó Sándor bácsi, a főva- ^ dász mondta ezt a körülötte ^ állóknak, amikor pontosan a £ központ által jelzett időben a í 220-as Mercedes éles ívben a í vadásziak elé kanyarodott. 4 Hatalmas, vállas ember lé- ^ pett ki a volán mögül, s arm- ^ kor kiegyenesedve feléjük in- ^ dúlt, látták, ötven körül le- ^ bet, halántékán az ezüstsávok, ^ az életkor őszének rangjelzé­ssel, szeme hideg, s simára bo- 4 rőt vált állán pillanatnyi ideig £ kékesen villant a napsugár. ^ A többiek a csomagokat ^ szedték ki a kocsiból, s hord- ^ ták be a házba, közben Ba- ^ tónak mutatta be a gond- ^ jalra bízott vendéget a kí- ^ sérő, aki a központtól idáig ^ kalauzolta. ^ A vendég elmormogta a ne- ^ vét, s meg sem várva, hogy ^ Babó bácsi viszonozza a be- 4 mutatkozást, elfordult, ciga- 4 rettára gyújtott. Az öregnek 4 szeme sem rebbent, látott 5 ^ már ennél rátartibb embert í is, egyre megy. Nem az ő ^ vendége, az erdőgazdaságé, j Nem is az ő kosztját eszi, ^ hanem amit megfizetett. A | pénzéért meg úgy tesz, aho- j gyan jólesik. ^ Wilhelm Keller egy pilla- ^ natra elmélázott a völgyben ^ leülepedett ködön, itt-ott l'e- •5 nyők csúcsa szúrta át a tej fe­jj hér takarót, s mindez a hazai 4 tájat juttatta eszébe, szinte ^ arra várt, hogy valahol fel- ^ csendüljön a hallalit s 6 visz- ^ szarikoltson, mint gyerekkorá- ^ ban. ^ Csak akkor kapta fel a fe- ^ jét, amikor "a kocsi motorja ^ horrent, s látta, hogy a ház ^ mellé gurul, ahol ügyes kis J garázst ügyeskedtek össze 4 alumínium lemezekből. Babó bácsi bezárta a kocsi ajtaját, s a kihúzott kulcsot a kezébe adta. Ment volna tovább, de Keller visszahúzta: — Vezet is? — Tetszett látni, herr Kel­ler. — És mi jobb: autózni vagy vadászni? Babó bátsi egy pillanatra meghökkent a kérdésen, de hét ha a vendégnél, kérdezni van kedve, akkor neki kedve van a válaszolásra. Már mondta is: —, Mikor mit kell, herr Keller. Keller félrefordult, jelezve, részéről befejezte a beszélge­tést. De a füle valahogyan még most is rezonált a hang­ra, a hangsúlyra, arra a hangsúlyra, ahogyan Babó bá­csi válaszolt. Ez a hang nem sértő, de valahogyan egészen más, mint otthon. Még mindig ezen morfon- dizált, amikor kabátját ledob­va v-égigheveredett a széles •franciaágyon. Szép ez a szo­ba, ízléssel rendezték be. Kö- rüífutott tekintete, de nem ta­lált kifogásolni valót. Három vagy négy napot tölt itt. Ez az öreg kíséri majd. Jó lenne meglőni a két kapitális bikát! A dohányzó­szoba ajtaja fölé odakívánko- zik a két agancspár. Kopogásra rezzent fel a szundikálásból. Babó Sándor volt. — Délután jó lenne kimenni. Lehetne egy-két kant lőni, ha szerencsénk van. Biccentett csak beleegyezése jeléül. Az öreg az ajtóból még visszaszólt: A fegyvereket rendlbete- szern. i Ebédre már átöltözve ment le, a rövid bőrkabát még jobban vállasítdtta, az apró termetű öreg szinte elveszett mellette. Inkább csak turkált az étel­ben, egy hete van itt az or­szágban, annyira eltelt már a szokatlan, laktató ételektől, a zsírtól, az erős fűszerektől, hogy enni sem kívánt. Éppen csak összepiszkította a tányé­rokat, de nem sok kárt tett az ételben. Amikor befejezte, ad­dig szöszmötöít, míg ki nem vitték az ételt, s jnivel pon­tosan belátott a szemben le­vő konyha ablakán, azt leste, mit csinálnak vele. Érthetet­len düh öntötte el, amikor lát­ta, hogy a szakácsnő nagy fa- dézsába önti össze, s utána egy tálból krumpiihaj&l bo­rít rá. Mosléknak... Erezte, forr benne a méreg, de fogalma sem volt, miért. Otthon megenné a személyzet. Itt kiöntik. Mit kell ezen mér­gelődni? Valahol btlül érez­te, nem ezért . mérgelődik. Mindazért, ami körülveszi. Mintha idegen közegben len­ne. Udvariasak vele. előzéke­nyek, szolgálatára állnak, de... de valahogyan egészen más ez... mintha a három lépést kimérnék vele szemben ... Sándor bácsi hibátlan né­metséggel invitálta, indulja­nak, mert csak keveset mehet­nek kocsival, tovább gyalogol­ni kell... Meglőtte a két vadkant. Igaz, szinte madzagon húzták el előtte, csak éppen a ra­vaszt kellett megrántania. Ez a kiszolgálás, gúnyolódott magáiban, s közben arra gon­dolt, milyen históriát kanya- rít otthon a két vadkan­agyarhoz. hogy azért dicső­ség is legyen valami, ha már itt nem volt sok. Este, miközben a televíziót nézte, szórakozottan pillan­tott olykor a képre, hiszen egy szót sem ért, akkor meg a kép sem érdekes, inkább csak a megszokás ültette le a kékesen vibráló képernyő elé. Sándor bácsin járt az esze. Semmi kis öreg. Mi­lyen jól beszél németül. S hogy leintette, amikor már rá akart lőni a második kan­ra. Várjon még, messze van, közelebb jön az, ilyen messzi­ről még elviheti a lövést. S tényleg. Amikor Sándor bá­csi intett, s ő lőtt, a kan hely­ben maradt. Értj a dolgát. Reggel korán kelt. Az öreg mára mind a két bikát Ígér­te! S akkor holnap már me­het ig tovább. Jó lesz most már otthon. A jövő héten úgyis versenytárgyalás, leg­alább százezer márkás ren­delés, azt elő is kell készí­teni — hogy megkapja az ember. Míg Sándor bácsi kezét nézte a volánon, az jutott eszébe, hogy Franz keze is ugyanilyen eres és barna. A jó öreg Franz. Amikor fel­rántja előtte az ajtót... az apjának is így nyitotta... ez az öreg iskiríyitja az ajtót, de soha nem hajol meg, mint Franz... Büszkék?. Vagy talán ez a kommunista előírás? Kapita­listának nem hajolni? Az avar puhán süppedt a lábuk alatt, a csizma sarká­ra olykor csomóban tapad­ták a vizes levelek, s apró puffanással hulltak le halott testvéreikre. Puha föld. De hogy reng, dong, • ha vágtázik a bika! Már ott égett benne a vadász­láz, s amikor a leshez ér­tek, rögtön él is hibázott egyet — szerencsére. Öz­suta volt. Az öreg nem szólt semmit, de resleUté előtte. Délig csak egy bikát lőt­tek. Sándor bécsi megkér­dezte, hogy inkább másnap­ra hagyják-e a másikat, vagy kinnmaradnak, s délután le­tudják ezt is? Maradtak. Az előrelátó öreg étkosárat takart ki, ízlésesen feltálalta a benne levő sült húst, pástétomot, rántott libamájat, s Keller evett is, a tiszta, friss leve­gő meghozta az étvágyát. Reccsent mögöttük a bo­kor, s azután már nem tudja, nii történt. Csak annyit hallott, hogy fegyver dörren, s az öreg magyarul mond valamit, na­gyon mérgesen, mint aki szit­kozódik. Csak amikor vala­mennyire összeszedte magát, s körültekintett, látta, hogy vérében felhemperedve há­rom-négy méterre vadkan feleszik a háta mögött. Az tört rájuk a bokorból. S az öreg is háttal ült! Mégis: nem is látta, mikor kapott a fegyverhez, s lőtt. A kan ott maradt helyben, különben az ő háta kóstolta volna meg a szájából elővillanó agya­rakat ... Végigfutott rajta a hideg, amikor ezt konstatálta. Az öreg közben már vi­zet öntött a kezére, hogy le­mossa a fegyverfogdosás piszkát, s tovább ehessen. Wilhelm Keller akart mon­dani valamit, megköszönni, hiszen amit az öreg tett.'., az több, mint amiért ő fi­zetett ... magában már azt fogalmazta, mit is mondjon, amikor Sándor bácsi szólalt meg: — No. legalább lesz egy ráadás is a két kanra, herr Keller — s hunyorított egyet, majd nagyot harapott a pós- tétomos kenyérből. Mészáros Ottó Tadeusz Breza: A BRONZKAPU Tadeusz Breza lengyel fró hároméves olaszországi tar­tózkodása alatt írta könyvét. Mint haladó katolikus író, keresztmetszetet ad a Vati­kánról. a mai Olaszország­ról, ahol az egyházi intéz­mények és személyiségek az idők szavával nem. számolva, szellemileg uralni kívánják az országot. Jellegzetes embe­rekkel folytatott, tárgyilagos beszélgetéseinek színes, eleven leírásával teszi érdekfeszítővé könyvét. Megismerkedünk a bíboro­sok testületének, a kúriának és a testület hivatalainak jól működő gépezetével és en­nék a szervezetnek hagyomá­nyaival. Feltárul előttünk az egyház hierarchikus rendje. Äz adminisztratíve jól műkö­dő szervezőiben már többször tájékozatlanság és tanácsta­lanság üti fel fejét. Látjuk ezt például a Wisínszky len­gyel bíboros szabador.bocsátá- sát követő időben. A bíboros várható római útja határo­zottan zavart okoz. Jóváha­gyóin nyilatkozni kellene a lengyel állam és egyház meg­egyezéséről, de ez annak a ■ténynek elismerése volna, hogy kommunista állammal meg lehet egyezni. Tárgyalja a könyv azt az óriási hatást, amelyet a kato­likus tömegéknek Gomnlka oldalára állása kelteit a len­gyel választások során. Talál­kozunk azoknak a tekintélyes személyeknek egyre élesebben kialakuló véleményével, akik a középkorban nem látnak már eszményt, és megállapít­ják, hogy a középkori örö­költ katolicizmus — a társa­dalmi folyamatokat hátrál­tató hatása miatt — nem le hét. összhangban a moderr, ember gondolkodásával. A könyv sok szempontba ismeretlen világot tár fel az olvasó előtt. A történelmi hát­tér megvilágításával, hiteles források és vélemények fel­sorakoztatásával a kérdések­re fény dérül. Az író eleven stílusával is felkelti az ér­deklődést a tárgyalt téma iránt. — debreczi — A szokatlanul hosszúra nyúlt ősz, a nagy szárazság és a rendkívüli meleg időjá­rás észrevehető zavart oko­zott a költöző madarak vo­nulási rendjében. Miint dr. Pátkai- Imre. az Országos Ma­dártani Intézet tudományos munkatársa tájékoztatásul kö- *zölte, kereken egy hónappal maradlak tovább nálunk a fecskék, gólyák és a külön­böző itt költő vízimadarak. Feltűnően hosszúra nyúlt a második költési idejük, vala­mint az elvonulás előtti se­regbe rendeződésük. A hatónkban fészkelő vándormadarak „hátvé^_ deit” a november elején megindult őszies esőzések vitlék el. Ugyanakkor az időjárás gyors átalakulása, az erős cikionáris mozgás igen messziről, az Északi-j eg es ten ger . partvidé­keiről olvan madárfajokat so­dort hazánkba, amelyek év­tizedenként egyszer-kétszer ha láthatók Közép-Európában. s akkor is csak a kemény tél beköszöntése útán. _ ^ Október végén, november elején az or­szág több vidékéről jelentet­ték a madártani megfigyelők a hósámnány érkezését. Ez a pacsirta nagyságú, csaknem teljesen fehér madar Skandi­návia északi vidékein és _a Szovjetunió tundrás vidékein fészkel, ritka téli vendégnek számit Európa belsejében. Ugyanígy feltűnést keltet­tek a Balatonon, illetve a Dunán „megszálló” dunna- ludak, amelyek az Északi jegesfen ger partjairól rendszerint az At­lanti-óceán partvidékein hú­zódnak délnek. Jellemző, hogy míg az utóbbi ötven év alatt csupán öt-lrat dunnaludat lát­tak hazánkban, most egy­szerre ' kilencet jelentettek. Közülük egret Fonyódon há­lóval fogtak el a halászok, egyet pedig a gemencei vad­rezervátum területén lőttek le. Az Észak-Európában ho­nos hattyú néhány példánya az utóbbi napokban szállt át hazánk fölött, s kettőnek Szentgottliárd közelében meg­sérülj a szárnya. A fogságba esett ritka és szép vadmada­rakat útba indították az Ál­latkertbe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom