Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-11 / 266. szám

1961. NOVEMBER 11. SZOMBAT RECI» K-fflirtan Lesz-e nyárra barlang-eszpresszó a Pilisi hegyekben? Dömörkapu a Dunakanyar legújabb kirándulóhelye elfogyaszt­Egyelőre csak felmerült az a terv, hogy Szentendre határában, a Dömörkapun át­vezető hegyszoros útja mel­lett a megszűnt kőbányában egy barlangszerűen kivájt jó­kora üregben eszpresszót és cukrászdát rendezzen be a Túrístaházakat Kezelő Vál­lalat. Ennek az életrevaló elgondolásnak a megvalósítá­sa attól függ. lesz-e elegendő beruhá­zási kerete a vállalatnak, amelyre az elhagyott kőbá­nya épületeinek hasznosítása is vár. Két hónapja az egyik ilyen épületben, a bánya dolgozói­nak terméskőből épült csi­nos külsejű fürdőházában aránylag kevés átalakítási munkával turista eszpresszó­falatozót rendezett be a vál­lalat. A melegebb őszi napo­kon a ház mellé helyezett kényelmes ülőbútorok és asz­talok mellett megpihenő tu­risták és kirándulók a ma­gukkal hozott, vagy a fala­tozóban megvásárolt elemó­zsiát egyformán hatták. Az új turista pihenőhely hihetetlen gyorsan nép­szerű lett. Eddig is nagyon sokan ha­ladtak át a hegyszoroson a kies fekvésű Sikáros puszta felé, nem volt azonban útköz­ben kényelmes hely ahol rö­vid pihenőt tarthattak vol­na. Ilyesmire a zajos, poros bányatelep semmiképpen sem volt alkalmas. Mióta a bánya megszűnt, és megnyílt az új kis falatozó, a turisták, meg a kirándulók sokkal na­gyobb számban járnak erre. A Bükkös-patak medre, meg az út mellett ezen a ponton kissé kitágul a szo­ros és a fürdőházon kívül még két épület, a bánya kiürített gépháza, meg raktárhelyisé­ge áll itt. Ezt a két épületet is a Turistaházakat Kezelő Vállalat vette át és rö­videsen, talán már jö­vő nyáron valamilyen formában a turisták ren­delkezésére bocsátja. Két nyelven, de egy szívvel Szovjet asszonyok látogatása a Csepel Autógyárban Több készruha kerül forgalomba a jövőben 1965-ben a textiliák 70 százalékát konfekcionálják A második ötéves népgaz­dasági terv előirányozza a konfekcióáruk forgalmának növelését is: 1965-ben a ke­reskedelem a textíliák hetven százalékát már készruha for­májában. hozza forgalomba. A konfekciócikkek aránya néhány éve nemcsak hazánk­ban, hanem külföldön is egyre növekedik. Magyaror­szágon jelenleg a textiliák­nak körülbelül 60 százalékát konfekcionálja áz ipar. A 144 millió méter, hazai fogyasz­tásra készülő textíliából 88 millió méternyit a konfekció- üzemek és a szövetkezetek használnak fel. A Belkereskedelmi Minisz­tériumban elkészült a követ­kező évekre a ruházati cik­kek forgalmának részletes terve. Eszerint egyre több textíliát dolgoznak fel kész­árunak. Jelenleg'a rendelke­zésre álló gyapjúszöveteknek körülbelül a felét hozzák for­galomba méteráru formájá­ban, felét pedig konfekcio­nálva. 1965-re a gyapjú kész­ruházati cikkek részaránya 27 százalékkal növekedik. Pa­muttextiliákból a konfekció­cikkek aránya 1965-ben 28 százalékkal lesz magasabb, mint most. A konfekcióüze­mek és a szövetkezetek első­sorban több pamut női, gyer- mek-készruhát és ágyneműt gyártanak. Ahogy a már megnyílt eszp­resszó-falatozót is a Lajos- forrás mellett emelkedő Ság- vári Endre turistaház kezeli, a két másik épület szintén en­nek lenne fióküzeme. Leg­alábbis az egyik épületet valószínűleg turistaházzá ala­kítják. hogy növeljék az or­szágban ez idő szerint a nagv , kereslethez viszonvítva tűi kevés turistaágyak számát. Gondolnak arra is, hogy melegkon vh át rendeznek be és kis éttermet nvitnak a mos­tani falatozó helyén, külö­nösen abban az esetben, ha a barlang-eszpresszó tervét si­kerül megvalósítani. Mind°n attól függ. biztosíthatnak-e megfelelő összegű beruházási keretet erre a célra a válla­lat jövő évi költségvetésé­ben. A tervet azonban, ha jövőre nem is lehetne, ké­sőbbi időpontban feltétlenül megvalósítják, mert a Dö­mörkapu és környékének természeti szépsége, most, hogy a kőbánya megszűnt, nemcsak az eddiginél több turistát, hanem nagyon sok kirándulót is vonz a hegyszo­rosba. Dömörkapu máris a Dunakanyar legújabb és egyik leglátogatottabb kirándulóhe­lye lett, jó autóút vezet a szo­rosba. és mintegy másfél ki­lométer távolságra menetrend szerinti autóbuszjárattal is megközelíthető Szentendréről. Sz. E. — Minya zavut Ira. — Engem meg Icának hív­nak. — Én vagyok Jelizaveta. — Ácsai né vagyok — rep­kednek, kavarognak a nevek a Csepel Autógyár szélesre tárt kapuján ezen a novemberi délutánon, ahol a nőszövet­ség kedves vendégeit fogadja. Kilenc szovjet és tizenhét magyar asszony nyújtja kezét egymásnak és nevetve ismer­kednek. Az egy szem férfi — küldetésére nézve tolmács — zavartan forgatja ide-oda a fe­jét. Rövidesen kiderül, nem is nélkülözhetetlen, mert a látogatók egy része töri a mi­svar nyelvet, míg a vendéglá­tók közül jó páran beszélnek oroszul. A csoport vezetője nagyon fiatal asszonyka. Mindössze fél éve ment férjhez. Divatosan fésült baiát lebeg­teti a szél, ahogy a gyárudva­ron menve, máris meséli: — Férjem még csak udva- rolgatott, amikor ide helyez­ték. Nagyon fájt a szivem utána, meg kíváncsi is vol­tam, vajon hol él? Egy tu­ristacsoporttal jö+tem először Magyarországra. Nagy öröm­mel találkoztunk, s ekkor kér­te meg a kezem. Ennek még nincs egy éve és én máris itt vagyok — boldogan, hogy vele lehetek, és hogy köze­lebbről megismerhetema ma­gyar népet. Közben a program is kiala­LEGYŐZIK A NEHEZSEGEKET Látogatás a Ceglédi Cipőipari Vállalatnál érke­panasza. Ha látogató zik, mindig elmondják: — Kicsi a hely, alig férünk el..: A közelmúltban úgy, ahogy lehetett, a helyhiányon is segítettek. A műhelyben másfélméteres sáv szabadult fel, mert a Mi­nőségi Cipőgyártól új cipő gyártó-kört kaptak a ceglé­diek. Nem új, de mégis örülnek a berendezésnek a vállalat dol­gozói. Emeletes, viszont kes­kenyebb, mint a régi és így kevesebb helyet foglal el a műhelyben. A kör elején indul el a cipő, itt készül el az alap­ja, vagyis itt húzzák fára a felsőrészt és afnire a gyártó­körön végighalad, már kész, bármely gyerek, falusi vagy városi egyaránt örömmel fel­húzná. Nemcsak tágasabb a mű­hely. hanem fényesebb is. A bágyadt fényű, homályos villanylámpákat sugárzó neoncsövekre cserélték ki. — Mintha könnyebben dol­goznánk, amióta egy kissé modernebbek lettünk — mondja Kiss Lajos, aki nyolc esztendeje keresi ke­nyerét a vállalatnál. Az ő feladata pedig nem gyerekjá­ték, a gyártó-körben Kiss La­josnak jut a legnehezebb munka, ő húzza a' fára a cipő- felsőrészt. Ez komoly fizikai erőfeszítést kíván. Ráadásul az ő kezében dől el, hogy milyen lesz a cipő minősé­ge. Abony Ferencné pedig nemrég jubilált, szeptember 21-én tízéves, jubileumot ün­nepelt, mert egy évtizeddel ez­előtt, 1951-ben, ezen a napon lépett be a vállalathoz. — Azelőtt mindig háztartás­ban dolgoztam, de nem csalód­tam. amikor ide jöttem — mondotta —, 1400 forintot ke­resek havonta. — És visszamenné újra a háztartásba? — Még húsz év és szívesen. Majd ha nyugdíjba megyek, akkor: — Milyen cipő készül itt, Cegléden? — Csinos és jó. — És a család? — Két gyerekem van. — Ök is ceglédi cipőben járnak? —< Természetesen* ha tu­dok, akkor mindig ceglédi cipőt veszek. És azt hiszem, ez a legjobb dicséret. Mi nem félünk a selejt bosszújától* Feltűnően sok a fiatal a vállalatnál. Harmincketten tanulják a cipőkészítés bonyo­lult, de szép szakmáját; — Idén húsz tanulót vete­tünk fel és a fiatalok ügye­sek és szorgalmasak — álla­pítja meg Balogh József igazgató. — Fél év és mun­kába lendülnek. A tanulókör­ben a legjobb mesterektől ta­nulhatják a szakma titkait. Biztosítjuk tehát az utánpót­lást. Kell is a friss erő, ta­valy gyártási tervünkben 170 ezer pár gyerekcipő szere­pelt, végül is 175 ezer pár cipőt gyártottunk. — És az idén? — Időnként kiesést jelent, ha elromlik egy-egy gép,, de remélem, hogy ennek elle­nére idén kétszázezer pár gyerekcipő készül Cegléden. Molnár Károly kult. Először a normáliába indultak, ahol a dolgozók több­sége nő. Valamennyi fej mosolyogva, derűsen fordul a vendégek felé. Az egyik asz- szony a harkovi gépgyárban beállító, különösen érdekli hát, mit lát nálunk. A szakkifeje­zések lefordításához végre szükség van a tolmácsra, amit az látható elégedettség­gel vesz tudomásul. A barna kontyos Aniszia, Bús Józsefnét faggatja, meny­nyi a fizetése. Aztán komoly számításokba merülnek mind­ketten, s végül megállapít­ják, nagyjából azonos értékű a keresetük. A hajtóműben boldogan, egymásnak mutogatva fedezik fel a szovjet márkájú gépe­ket, egy kicsit meg is simo­gatják fémtestüket. Hiába, ezek az otthont jelentik. A művelődési otthon kapujában a raktárfőnökségről Katoná- né, a hajtóműből I.enkóné várja őket és az időközben igencsak megszaporodott kísé­ret. Vége hossza nincs a tet­szésnyilvánításnak, a színpad, a könyvtár, na meg a kézi- munkakiállítás láttán.- Elő­kerülnek a noteszok, ceruzák. Sebes kézzel kölcsönösen ró­ják a csinkecsodák készítésé­nek titkait. A hatalmas gyár csak egy kis részét járták be a csopor­tok, mégis elfáradtak. Sötéte­dett, jóleső érzés volt benyitni az igazgatósági épület nagy­termébe, ahol hófehér terített asztalon piros alma, süte­mény, virágcsokrok várták őket. Markó Alajosné, a Csepel Autógyár nőbizottságának el­nöke üdvözölte az asszonyo­kat. majd tovább folytatódott á délutáni jó hangulat. Kéz­ről kézre jártak a fényképek, hol egy magyar, hol egy ‘ szovjet gyerek buksi képe mosolygott le róluk. Aztán a táskák mélyéről előkerülnek az apró ajándé­kok, amivel egymást szándé­koztak meglepni. Tyitov arc­képére írták rá nevüket — megemlékezésül. A gyári nő- bizottságnak díszes kötésű albumot hoztak, benne a leg­híresebb orosz és szovjet fest­mények sokszínű reproduk­cióival. Viszonzásul a magyar asszonyok kávéskészlettel ked­veskedtek Ludmilla Sziljae- vának, a csoport vezetőjének Folyt a szó, hol itt, hol ott csattan fel a kacagás. Először csak egy hangon, később mind többen énekelni kezdtek. Mindkét csoport a maga nyelvén dalolta az ismerős dallamokat. Végül az is kide­rült, valóságos énekesnők is vannak közöttük. De hát minden jónak vége kell hogy szakadjon egyszeri ölelések, csókok, bátortala­nul kiejtett idegen szavak — menni kellett. Kinn a sötét estében fényes reflektorokkal dohogott a busz, várta a ki­lenc kipirult szovjet asszonyt, akik vendéglátóikkal együtt úgy érezték, egy életre szóló barátságot kötöttek ezen a délutánon. Komáromi Magda BEFEJEZTEK A VETÉST, UTAT ÉPÍTENEK Az acsai Arany Kalász Ter­melőszövetkezetben befejezték a vetést, s a termelőszövetke­zeti tagok mintegy másfél ki­lométer hosszú utat építenek a tanyaközpontig. A föld­munkákat a termelőszövetke­zet tagjai végzik, s a követ is a helyszínre szállítják. Az út­burkolat munkáit már az álla­mi vállalat dolgozói készítik, állami költségen. így jutnak olcsó és jó úthoz az acsai Arany Kalász Tsz tagjai. vV\\\\\VV\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\V\\\\\\^^^ MEGLEPETÉS KARÁCSONYRA Bulgáriából a szocialista országok közötti megállapodás ér- j leimében, modern, tetszetős kivitelű rádiók érkeztek hazánk- j ba. Az első huszonötezer készüléket már be is mutatták a \ kereskedelem szakembereinek. A vásárlóközönség részére \ karácsonyi meglepetésnek szánják a „Budapest" és a „Szófia” í készülékeket, valamint ezeknek lemezjátszós változatai*. A \ „Szófia" 2180, a „Budapest" pedig 2780 forintos úron kerül ■ körülbelül egy hónap múlva az üzletekbe. 0SI0RK0DÓ EMBER Mesésen szép vidéken jártam nemrég. Boldogkátán, tanyákon. A település múltját kerestem, és sikerült a szájhagyomány összegyűjtésével egy elpusztult falu nyo­maira bukkannom. A Nemzeti Múzeum régészeti osz­tálya tervbe is vette ott az ásatást. Én azonban azon­nal megtaláltam a magam „lelet”-ét... Egy előttem (sí­dig ismeretlen szót. Szép, kifejező magyar szót, nyel­vünk egyik parányi gyöngyszemét Egy tanyai ház udvarán beszélgettem a környező porták gazdáival. A házigazda, hogy súlyt adjon kör­nyékük szépségét dicsérő szavának, így beszélt: — Gyermekkoromban volt itt egy öreg szekeres. Messze vidékekei is látott, de ilyen szépet egyet se! Ide mindig visszavágyott, pedig nem volt üldögélő termé­szet. Olyan jövő-menő ostor k odó ember volt... Hát ő csak tudhatta, hogy mi a szép!.., (tan) Képünkön a „Budapest*’ szuper vevőkészülék látható (Szeníivanyi felv.) ként és fokozatosan eljut odáig, hogy már nemcsak lakásnak és étkezdének tekinti az otthont, hanem egy önálló kis kormányzó­ságnak, akkor kezd a diákotthon kollégium­má alakulni. , így történt ez a nagykőrösi gimnazista lányoknál is. Első ténykedésként megalakí­tották a diákönkormányzatot. Elhatározták, hogy a szobákban maguk teremtenek ren­det, az épület tisztaságára az arra kijelölt diákügyeletesek vigyáznak. Ezután követke­zett a fegyelmezés átvétele a gondnoktól és a tanároktól s folytatódott azzal, hogy a kapusszolgálatot, az étel felszolgálását is az otthon fiataljai vállalták. Nem egy esetben a főzésnél is segédkeztek. S mintha a kormányzással együtt a fe­lelősségérzete ís megnőtt volna a lányoknak, kevesebb lett a rendetlenkedő, csökkent a fegyelmezetlenségek száma, hiszen aki má­sokra vigyázott, annak magára is vigyáznia kellett. A tanárok pedig örömmel tapasz­talták. hogy mind kevesebbet kellett bele­szólniuk az otthon ügyeibe, intézik azt az ifjú lakók maguktól is. Így érkeztek el addig a napig, amíg a Művelődésügyi Minisztérium és a KISZ KB felülvizsgálta az otthon életét és meghozta a határozatot: a nagykőrösi Arany János gimnázium leány-diákotthona megkaphatja a kollégium elnevezést. Ez a mostani avatás tehát egyszersmind a nagykőrösi gimnazista lányok dicséretre méltó törekvéseit is fémjelzi. Érthető, hogy számukra november Il-e nevezetes mérföld­követ jelent. B. t Diákotthonból - kollégium Az é|>iilet — amelyet ma felavatnak — nem újonnan épült. Szobáit hosszú évek óta diákok lakják, folyosóinak csendjét nap-nap után csengő leánykacaj veri fel. S most mégis — másodszor is — avatás­ra kerül sor. Igaz, az aktus „mindössze” annyiból áll, hogy az ünneplő közönség részvétele mellett felcserélik az épület ne­vét s átadják a KISZ Központi Bizottsága kollégiumi zászlaját. Ezután pedig a nagy­köröst Arany János gimnázium leány-diák­otthonát — kollégiumnak hívják. Kívülállók szármára a kettő között vajmi kevés a különbség. Az épületben látszólag ugyanúgy zajlik az élet. mint azelőtt. A szobák, bútordarabok száma nem szaporo­dott. a házirendet éppúgy be kell tartani, mint máskor. A külső szemlélő nem érti s addig, amíg fel nem villágosítják. nem is értheti, meny­nyi mindennek kellett történnie addig, amíg a nagykőrösi gimnazisták a diákotthontól a kollégiumig eljutottak. A diákotthon elnevezés ugyanis a közös­ségi elet alacsonyabb formáját jelenti. Amo­lyan szállodafélét, ahol a messzi vidékről idekerült diákok lakásra, ellátásra találnak. A diákotthonban még csak „lakik” az em­ber. tanul, étkezik, olvas és alszik. A tisz- tasáoról a takarítónők gondoskodnak, az ebédkiadásról a felszolgálók, a kapuügye­letről a portás, a rendről és fegyelemről a gondnok és a felügyelő tanárok. Amikor pedig az itt élő közösség lassan­— Most mi lesz? Megállt a ] gép ... — ilyen hangok hal­latszottak a Ceglédi Cipőipari Vállalatnál. Elromlott a kap- Csozógép, artíely hagyott fon­tos szerepet játszik az üzem életében, mert ez erősíti a cipőfejet a talphoz. — Mi lesz most? Mi lehet­ne? — ismételte az emberek kérdését Balogh József, a j vállalat nem fiatal, de fá- j radhatatlan igazgatója. —: Megcsináljuk. És ismét ter- j melni fog. — De hogyan? — érdeklőd- . tek az emberek, mert a gép | ugyanis Nyugat-Németország- j ban készült és nincs hozzá al- katrész. A váratlan üzemzavar oko- i zott termelési kiesést is. ; 1600 párral kevesebb cipő j készült Cegléden, mint ahogy előirányozták. Balogh József j igazgató azonban nem esett ; kétségbe, kijavíttatta a gépet ' és pár nap múlva ismét terv- { szerűen haladt a munka a vál- j lalatnál. Nemcsak ez a cipőgyáriak !

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom