Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-05 / 262. szám

PEST HEGYEI 1961. NOVEMBER 5. VASÁRNAP MEGYEI TŰKOR Fejlődő falu — alkotó emberek KEPES FILMVILÁG Falu Tamás: MÚZEUMKERTBEN Itt ültem ifjan én az öreg padokon. Gyerekek lármáját nem vettem én zokon, Könyvekből, füzetből Vizsgákra készültem. Előttem sétáló lányokért szédültem. Csodáltam a fákat, a virágágyakat, S küldöztem messzire álmokat, vágyakat. Azután az élet kegyetlen felkapott, Itt hagytam a kertet, a kedves fapadot. Az öreg fák fölött ma nj kor napja ég, " Játszik és tanul itt az újabb nemzedék. Szemem az ifjakon irigyen megakad, A lány tán vékonyabb, a könyv tán vastagabb Ö nekik most virrad, Nekem a nap lehúny. Őrizd meg örömük, te kedves Múzeum. Falu Tamás köszöntése ott kezdődik, hogy a kiadók egy kicsit elfeledték. De miért? Nemesen egyszerű éle­te. őszinte hangú, tiszta lírája követendő példája lehet a ma íróinak, költőinek. Köszöntőt illene mondani 80. születésnapja alkalmából. Egy­szerű szavakkal tolmácsolni nagy érzéseket. Olyan egysze­rűen, amilyen egyszerű — s ezért nemes — költészete. Azt hiszem azonban, hogy a leg­melegebb hangú méltatásnál is többet mond az a tény, hogy életét, munkásságát, érettségi tételként tanítják szűkebb ha­zájában, Ócsán. a gimnázium­ban. Ez — úgy hiszem —, minden köszöntőnél többet ér! — p — j A napokban tölti be nyolc- j vanadik esztendejét. S ma is ; alkot, ma is dolgozik. Dolgo- ; zik, mint a dabasi járásbiró- ; ság elismert közjegyzője, s al- : kot, mint költő. Talán furcsa |.ez a kettősség, amely végigkí- : sér; egész életútját, de így | együtt teljes csak a róla raj- : zolt portré. j A hét-ben, Kiss József lap­i jában kezdte irodalmi pálya­: futását. Itt jelent meg első ; verse az Ősz, pontosan hat­i van esztendővel ezelőtt,. S két ! évvel később már két kisregé­! nye is napvilágot lát: a Vona- • ! tosok és a Majális. Irodalmi j munkásságának fordulópont- ! ját mégis az 1922-es esztendő ! jelentette. Küszöb című regé- ; nye ebben az esztendőben ! nyerte el az Athenaeum pá- ; lyadíját. Ezután már egymást í követik a regények: Kicsinye- í sek (1926), Nyolcvanas évek í (1927), Jánoska (1929), A ha- ! lőttek is élnek (1931). Öregek í (1932), Tiszta víz (1938), Járás- ! bíróék (1941). Azután a ver- ! seskötetek: Évek illata (1929), \ A délutánból este lett (1935), Kikötő (1941), Térzene (1948). • Tizenhárom esztendeje már : csak a napilapok, folyóiratok í hasábjain szól az emberekhez. ; Miért? Nehéz lenne választ 1 adni rá. Az igazság valahol \ / : f. Gina Lollobrigida azok között: !; volt, akik Rómában a járdán I ff ülve tiltakoztak abból az alka-: j! lomból, hogy a rendőrség be- í f, tiltotta a Nem fogsz ölni című j ff pacifista francia film bemu-j f, tatóját. ff + ff * • f Mario Monicelli Elv társak i y j f címmel új filmet forgat az első j y t <f olasz sztrájk történetéről. ■ ff ■ ff * í : rpelsőpakony első látásra r nem más, mint szétszórt tanyák sokasága. Csak tiosz- ssas és gondos szemlélődés után jön rá az ember, hogy mégis van már némi tömörü­lés, alakul a falu leendő kö­zéppontja. Ezt a leendő kö­zéppontot az új házak jelzik leginkább. Az utóbbi két év­ben hatvan építési engedélyt adott ki a községi tanács. Az építők zöme korábban távoli tanyán élt, ott lebontotta haj­lékát, s közelebb húzódott a többiekhez, meg a vasúthoz. Mert a vasút nagy szerepet játszik az itt élő kilencszáz ember életében. A község fel­nőtt lakosságának egyharma- da naponta bejár a fővárosi gyárakba, üzemekbe, hivata­lokba, s különböző munkahe­lyekre. Sőt már nemcsak a felnőttek utaznak, hanem gyerekek is, s ha nem is Pestre, de legalább a szom­szédos nagyobb községekbe. Öcsára vagy Gyálra, iskolába! Nemcsak gimnáziumba, ami Ócsa esetében természetes, hiszen ott gimnázium műkö­dik, hanem általános iskolába is. — Az én hetedikes fiam is Gyálra jár — mondja Cseh Sándor tanácselnök. — Miért? Itt nincs iskola? — De van — bólint az el­nök —, csak nincs nyelvtaní­tás, mert nincs hozzá szakta­nár! ... Amelyik gyerek pedig tovább akar tanulni, nem le­het meg nyelvtudás nélkül ■.. Így aztán vonatoznak. A község vezetői összeszá­molják: az elmúlt két-három évben legkevesebb húsz felső­tagozatos gyerek hagyta itt a községi iskolái. Ezek a gyere­kek reggel hétkor vonatra ül­nek, s van, amikor a sötét este veti haza őket, esetleg, ha nincs délutáni szakköri foglalkozás, vagy más elfog­laltság, akkor mindjárt a ta­ntiás befejezése után hazagya­logolnak ... * községben két iskola van, 4 összesén négy tanterem­méI és négy pedagógussal. Mindkét iskola jócskán kiesik a község középpontjából. A Holland telepi iskola például három kilométernyire van a vasúti megállótól, s a környé­kén nincs is ház, csak cser­jék, ligetek, pusztaság. Dr. Kaproncai Emilné idősebb ta­nító és Veress Jenő 62 éves nyugdíjas gyáli tanító foglal­kozik a nyolc osztály 123 gyerekével. Két fiatalabb pe­dagógusnő tanított itt koráb­ban, most mindketten beteg- állományban vannak. Az iskola dolgai azonban csak az egyik részét jelentik a nehézségeknek ... A volt grófi majort és a hozzá tartozó cselédházakat 1948-ban emelték önálló közr ség rangjára. De míg valóban község lesz ez a település, ad­dig sok gonddal, bajjal kell megbirkózniuk az emberek­nek, főleg a község vezetői­AXNNX\XV'>.VVVVVVVV\.VVVV\VVVVVVvvvvv'v-vs.ww\ nek, akik mindenre készek, hogy meggyorsítsák a fejlő­dést. Művelődési házukat, amely­ben élénk kultúráiét zajlik, általában Kocsis Éva, a ta­nács gazdasági előadója ve­zeti. Most gabonát tárolnak a művelődési házban, de a Ter- ményforgalmi Vállalat rövide­sen kiüríti. A kétszáz szemé­lyes művelődési ház, amely régen kastély volt, s a terme­lőszövetkezet majorjában áll, két kilométernyire van a leg­közelebbi belterületi háztól, így inkább csak a tanyai la­kosok látogatják. Színjátszó együttesük, tánccsoportjuk van, nagy népszerűségnek ör­vend a termelőszövetkezet ál­tal vásárolt televízió, s telt házat vonz az ismeretterjesztő előadás. Időnként ellátogat ide a Pest megyei Petőfi Színpad valamelyik együttese, s ilyen­kor zsúfolt a nagyterem, mert az emberéltet érdekli a szín­ház. Ugyancsak érdekelné őket a mozi is, de havonként csak egyszer kerül sor keskenyfil- mes vetítésre. Ennél sokkal többet érdemelne ez a lassan már Budapest külvárosának számító község! Kövezett útjuk még három­kilométernyi sincs, ezért né­hány kilométernyi utat sala­koztak. Járdaépítésre még nem került sor. Villany csak a község belterületén van. Ke­reskedelmi ellátottságuk rend­kívül gyenge. Csöppnyi, egy­személyes földművesszövetke­zeti bolt, s ennek egy házi boltja látja el a lakosságot. Ezért vásárlásaik zömét Bu­dapesten, Gyálon és Űcsán bonyolítják le. S ötétnek tűnhet az adott kép, de nem lehet figyel­men kívül hagyni, hogy ti­zenöt évvel ezelőtt még csak szétszórt tanyák álltak itt. Köz­séggé fejlődni, s jó ellátottsá­got biztosítani nem könnyű, s nem megy máról holnapra. Az objektív adottságokon kí­vül azonban kétségtelenül hozzájárul az elhanyagoltság­hoz az is, hogy ez a helység kiesett a megyei szervek és vállalatok látószögéből. Talán túl közel van Budapesthez, s ilyen rövid útra ritkábban szállnak ki? Ezt kell feltéte­leznünk a „bolthálózat”, az iskola, a tanácsház, a „mozi” meglátogatása után. Felsőpakony lakossága ilyen körülmények között él és dol­gozik s az emberek bíznak községük jövőjében. Az ötéves terv során — tálán már a jövő esztendőben — tanács­ház épül. Szükség lenne azon­ban egy 4—6 tantermes isko­lára, napközire és óvodára is. Ez megkönnyítené a termelő- szövetkezetbe járó asszonyok helyzetét. A község belterületén 16 katasztrális hold föld vár ki- parcellázásra és beépítésre. A tanács vezetői örömmel ven­nék, ha minél több lakásnál­:*WWV'NV*:wwvwwwwvx'Vwxx,w-v'%.vx.-vwx.x.-v^ y kuli pesti munkás idetelepül- ff ne, itt építene. A telek ára ff alacsony, négyszögölenként át- ff tagban 15—16 forint. Az épít- ff kezni kívánók azonban nem- ff igen tudnak erről a közeli és ff alkalmas letelepedési lehető- ff ségről. Jó lenne, ha az OTP ff Budapesten is felhívná az ér- ff deklödők figyelmét a köz- ff ségre. ff A fejlődés jegyében mély- ff fúrású kút épül a közeljövő- ff ben, ezenkívül sportpályát is ff terveznek, de ehhez hónapok ff óta nem tudnak félnapi tár- ff sadalmi munkára földgr/alut ff szerezni. Rövidesen sor kerül ff a piac kialakítására is. ff / y önnyen azt hihetnénk, ff V hogy egy ilyen kis falu- ff ban elmaradottak az emberek, f nem tőrödnek a világ dolgai- ff val, csak a maguk életét élik, ff csak a maguk bajával törőd- f nek. Ezt hinni tévedés lenne! ff A Budapestre járó emberek ff semmivel sem különböznek ff fővárosi munkatár sóiktól, ff Nem ritlíaság az érettségizett ff fiatal, s nem ritkaság, sőt ^ gyakori látvány a tűsarkú ff cipő, a divatos gyapjúkardi- ff gán és a kontybatűzött fri- ff zura. Persze, ez csak a kül- ff szín. Ennél már többet mond f a helyi postahivatal feljegy- j zése: a község kétszázötven f lakóházába kétszáz újság jár 'f és százötven házban szól a f rádió! Hét televízióelőfizető is van. S ami még többet je- >f lent: az elmúlt két évben épí- ' tett hatvan új ház kő- vagy 'f betonalapon áll, s zömmel ff téglából épült, s bennük für- f- dőszoba is található! A félsöpakonyiák haladni f vágyó emberek, s ezért a ha- j ladásért szívesen is áldoznak, f így került sor 1959-ben a ír község villamosítására is, !■ amelyhez a lakosság óriási anyagi hozzájárulást adott.!; Amit tudnak, ezután is meg- ^ tesznek, de igyekezetük min- ff denképpen több figyelmet és i több támogatást érdemelne, f; Vágyaik, netovábbja lenne, ha f egy ipari üzem. vagy legalább f egy üzemrész költözne közsé- í- gükbe a túlzsúfolt Budapest-: ről. Tenkely Miklós ! Angelica Domröse, A szerelem 1 és a másodpilóta című vidám.: zenés NBK-film egyik női fő- í szereplője. A filmet a közeljö- :; vőben mutatják be filmszín- í házaink. IVO ANDRICS: A NAP* Befejezés elölt a imliózat kiépítése i Kétszázharminchatmilüó forint a filmszínházak rekonstrukciójára\ Huszonnyolcmillió forintos társadalmi hozzájárulás ! OKTOBER VESÉN a fiatalembert : első kihallgatásra vitték. Mi- ; kor két óra múlva az őr visz- j szakísérte, a 115-ös zárkában ; egy kis izgalom támadt, üdvöt < hozó izgalom, mert minden ; zárka izgalomra, változásra \ szomjas. Egyesek a szemük ; sarkából nézték a fiatalem- í bért, mások pedig, fiatalabb í és fesztelenebb emberek, han- ; gosan és nyíltan odamentek ! hozzá. í — No, hogy volt? ; — Jól! — felelte a fiatalem­; bér, miközben a bádogcsajká- - ból. amely az asztalon várako- \ zott rá, a kihűlt, sötét színű f kását kanalazta. £ — Jól az ördögöt! — szólalt í meg egy öreges hang valahon- ^ nan a sarokból. \ A fiatalember azonban oda (sem hederített a rosszmáj'! £ megjegyzésre; sőt még min- 5 dig izgatott hangulata tartotta J fogva. Arca, füle égett, úgy / érezte magát, mint nagy ün- í népkor a házigazda; nevetni, j beszélni szeretett volna egy- ; szerre. (Csak ha besötétedik, s '' ha majd egymagára marad az ágyában, akkor rajzanak fel ; az éjszakai gondolatok, hogy 5 homályos fényüknél megvizs- gálhassa mindazt, amit mon- f dott és amit nem mondott.) ( A zárkában nyüzsgő tíz ember legalább alkalmat talált í a beszélgetésre s arra töreke- •í dett, hogy ezt az alkalmat mi- í nél jobban kihasználja. A fia- talember jókedvűen válaszolt mindegyiküknek. De a beszél- \ getésnek megint ugyanaz az \ öregember vetett véget, aki f. az előbb is megszólalt a sarok- \ ból. \-------------­£ * Ivó Andrics, a mai jugoszláv £ regényirodalom legkiemelkedőbb í alkotója az elmúlt napokban kap- $ ta meg az idei irodalmi Nóbel- í dijat. — Inkább szedd össze a cuc- cod, öcsém; másik zárkába visznek. — Miért vinnék másik zár­kába? — kérdezte valaki azok közül, akik gyűlölték az öre­get. — Azért, mert ez a szabály. Mihelyt megkezdik valakinek a kihallgatását, magánzárkába viszik. Ezt mindenki tudja. Most tévedésből maradtál itt. De hogy elvisznek innen, az biztos. A fiatalember elszomorodott és elhallgatott. A beszélge­tés ellanyhult. A fiatalembert másnap vit­ték el, ebéd előtt egy órával, ahogy szokták. Az ajtóban egy pirosképű, zömök őr jelent meg. — Hé, maga ottan! Szedje össze a cuccát! A fiatalembernek feldobo­gott a szíve, s elállt a léleg­zete, mint amikor lefelé zuhan a hintán. Az öregember a sa­rokban köhécselni kezdett. Az őr rákiáltott az ifjúra: — Mit bámul rám? Pakol­jon! Gyorsan, gyorsan! Holmijai egy pillanat alatt a batyuban voltak, s batyuja a hóna alatt. Esetlenül megfor­dult és elköszönt a közömbös társaságtól. — Vorwärts! Mars! A fejvesztett és meglepő­dött fiatalember, miközben a hosszú folyosón végighaladt, a lépések tompa koppanását hallgatta, az őr lépteit, meg a magáét. Én-te! Én-te! Már az első néhány lépés után úay rémlett, hogy az egész világ semmi más, mint egyetlen hosszú folyosó, s egyedüli la­kói ő. meg a mögötte lépke­dő fegyőr. Az élet egyetlen jelei ezek a lépések — én-te, én-te — s a gyönge visszhang, amellyel az üres folyosó felel rájuk: az egyik hosszú és vi­lágos, a másik rövid és sötét: é-e, é-e! Két emelettel lejjebb men­tek. Aztán megint hosszú fo­lyosó, pontosan olyan, mint az a felső, csak éppen mint valami rossz testvér: sötétebb és fojtóbb. Jobbra egy-egy rácsos, sűrű hálóval borított ablak, balra pedig a zárkák megvasalt ajtói. — Haaalt! — kiáltotta el magát a fegyőr, mintha leg­alább egy század lovasnak ve­zényelne. (A bebörtönzött emberek­ben kifejlődött különös, bizarr és meddő gondolkodásmódnak engedelmeskedve, a fiatal fo­goly erre gondolt: Ez az em­ber legalább tízszer olyan hangosan kiabál, mint ahogy kellene. Tehát ebbe a fölösle­ges ordításba ezer száza­lékkal több energiát visz bele, mint amennyi elegendő lenne arra, hogy egy fegyvertelen és engedelmes embert megállít­son. Mindezt az erőfölösleget én fizetem. Ezért ez a szaka­datlan fegyőri ordítozás nem­csak sérti, hanem gyengít és fájdalmat okoz a foglyok­nak, akárcsak az ütések, vagy a vér tényleges megcsapolása. Egyébként ennek a börtönnek nevezett fontoskodó és bo­nyolult apparátusnak vala­mennyi költségét mi, foglyok fizetjük. — S mint valami könnyű, fényes és vidám gömb röppent fel, s hullott alá a röpke gondolat befejezése is: ezek az egyenes tartású, tisz­tességes és felfegyverzett em­berek erkölcsileg és anyagilag a foglyokból élnek, akik a tör­vény betűje szerint bűnösök, nyomorultak, tisztességtelenek és erőtlenek. Ezt most nem lehetne itt, helyben, ebben a pillanatban nyilvánvalóan, s az egész világ előtt bebizonyí­tani, de az ő számára az élő, rettentő és világos igazság* annyival inkább rettenetes* mert lehetetlen közzétenni és bebizonyítani. Mit érnek az ilyen felismerések, vetette fel a kérdést magában a fiatalem­ber, amelyek pillanatnyilag felbukkannak, s meg is hal­nak az emberben vagy az emberrel, holott mégiscsak fontosak lennének valameny- nyi többi emberre). A ZÁRKÁN, amely előtt meg­álltak, a 38-as szám állt. Az őr kinyitotta, figyelmesen megvizsgálta a magasan álló, kicsiny ablakot, és a rácsokat rajta, a korsót, meg az üres polcot, aztán szó nélkül be­csapta az ajtót a fiatalember mögött, aki egy ideig ott állt a zárka közepén, anélkül, hogy a batyut letette volna a kezé­ből. A zárka kicsiny volt, de két vaságy állt benne, amelyek közt alig lehetett elhaladni* és két festetten fenyőfa szék^ Ebédig meglehetős gyorsan múlt az idő. Széltében-hosz* szában végigmérte a cellát, megszemlélte a nyomorúságos holmikat, s azt a darabka szür­ke falat, ami a magasan fek­vő ablakból idelátszott. Aztán leült, s azon töprengett, kit is dobnak majd be a másik ágy­ra. Gondolataiban félelem is volt, meg remény is, végül azonban csak a félelem ma­radt bennük. A börtönben született gondolat gyorsan fel­röppen, de gyorsan le is hul­lik. Mikor az ebéd befejeződött, s az edényeket kivitték, el­kezdődött a magánzárka első délutánja. Miután figyelme gyors kapzsisággal összegyűj­tötte, s megemésztette mind­azt, amit ez a szegényes zár­ka nyújtott, most már saját magát kezdte vizsgálgatni s emészteni. Sokáig figyelte a fülében hallható zúgást. Úgy tetszett neki. mintha ez a zúaás erő­södne, növekedne, s pillanato­Az idén az ország 39 közsé­gében építettek új filmszínhá­zat vagy olyan művelődési otthont, amelyek filmek vetí­tésére is alkalmasak. A beru­házások költségei meghalad­ják a 70 millió forintot. A vá­rosokban és falvakban ezen­kívül 165 filmszínházat kor­szerűsítettek, illetve korsze­rűsítenek. Ebből 63 mozit al­kalmassá tettek szélesvásznú filmek vetítésére, 46 moziban megjavították a nézőtér akusztikáját, 33 helyen pedig átépítették a gépházakat. Ezeknek a munkáknak a költ­ségeihez körülbelül három és félmillió forinttal járultak hozzá a tanácsok. Az építési jellegű felújításokon kívül sok közsé ben korszerűsítet­ték a vetítőberendezéseket, új hangerősítőket, hangszórókat. fűtő- és szellőzőhererdezése- ket szereltek fel. Ezenkívül a megrongálódott, nyikorgó szé­kek helyére 17 500 új típusú moziszéket állítottak be. Befejezéshez közeledik ha­zánkban a mozihálózat ki­építése. A filmszínházak szá­ma elérte a 475-öt, s az állam gondoskodásával, valamint a társadalom hozzájárulásával az év végére 200 kis lélekszá­mú település kivételével az ország valamennyi községében rendszeresen játszó mozi mű­ködik. A filmek eljutnak a 200 falucska lakóihoz is: eze­ket két-háromhetenként ván- donmozi látogatja meg. Az új filmszínházak építésével egy­idejűleg elsősorban 1958 óta, jelentős gondot fordítanak a meglevő intézmények tataro­zására. felújítására, rekonst­rukciójára is. Az elmúlt há­rom és fél, négy évben több mint 236 millió forintot köl­töttek erre a célra. Az álla­mi gondoskodáson kívül a társadalom hozzájáru'ása el­érte a 28 millió forintot. En­nek legnagyobb részét a ta­nácsok biztosították, több­nyire a községfejlesztésí ala­pokból.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom