Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

1961. OKTÓBER 1, VASÁRNAP rear hegyei 5 Emlékeznek a legendás Münchausen báróra? Gyerekkorunk kedves mese­hőse volt. Megálmodója: Gott­fried Bürger német író fő jel­lemvonásként a lódítás tudo­mányával ruházta fel, akár­csak Garay János, a mi Háry Jánosunkat. A derűs baráti társaságban kedélyes pipázga- tás közepette a tiszteletremél­tó báró csodálatosabbnál cso­dálatosabb kalandokkal hálál­ta meg a figyelmet. E histó­riák csokrából kerekedett ki végül is a kötet. Napjainkban Karel Zeman, a kiváló csehszlovák művész, a Verne-regényből készült „Ördögi találmány” rendezője ajándékozott meg bennünket A szépséges velencei hercegnő (Jana Brejchova) az elszállt gyerekkor e ked­ves emlékével. Az ő Mün- chausenje azonban sajátos, ér- \ de fees felfogásról tanúskodik, j Nem élő alak, csupán lázálam! í Tonik, a fiatal űrhajós víziója, j aki odafenn a Holdon leesik ^ egy szikláról. A sebláz haté- J sálként megjelennek körülötte^ a képzelet.hősei: Cyrano de ^ Bergerac (aki elbeszélő költe- íj ményt ír a Hold-utazásról), £ Verne Gyula Barbican-ja ésjj Nicole kapitánya, no meg tor- ^ mészeíesen Munchausen, aki ^ szintén járt itt, aihová ma To- í rákot a korszerű technika re-| pítette. Jj A képzelet hőset a bárót/, meghívja Tónikát, tartson ve- le. így elevenednek meg a 4 hajdan fantasztikusnak hitt * históriák, természetesen a f. Bürger feldolgozta korhű ro-á Ikokó környezetben. S most kö- g vetkezik a bökkenő. Kiderül, ^ hogy napjaink valósága, a technika természetes, magú-1 tói értetődő vívmányai sokkal jí valószínűtlenebbül hatnak eb- <; ben a társadalomban, mint a £ báró legvadabb füllentései. J Zeman, akárcsak előzőA munkájáan, az „Ördögi talál- mány”-ban, itt sem lesz hűt­len az eredeti irodalmi nyers­anyaghoz, csupán a ma szem­szögéből szemléli az egész his­tóriát. Ez az egész műnek bi­zonyos fokú könnyed ironikus tónust ad. Megeleveníti az is­mert kalandok közül a hajó időzését a bálna gyomrában, a repülést az ágyúgolyón, a szultán palotájában töltött időt, valamint a griífmadár- epizódot természetesen több más között. Bürger azonban nem gon­dolt művének megfilmesítésé­re, s nyilván ezért elfeledke­zett az ebben a műfajban ok­vetlen szükséges hősnőről. Karel Zeman pótolta a hiányt a szépséges Velencei hercegnő alakjával. A hercegnő — el­lentétben a báróval — reális alak. Voltaképpen nem más, mint Jana (Tonik szerelme), aki ilyen formában kerül a cselekmény sodrába. A Munchausen báró kaland­jai nem szabályos játékfilm. Legalábbis köznapi értelem­ben. Karel Zeman stílusban — az ö-rdögi találmánynál alkal­mazott módszerét folytatja, vagyis az eredeti mű közis­mert illusztrációiból indul ki. Gustav Dóré rajzai nyomán készült minden — mégpedig színészekkel, bábfigurákkal s rajzos megoldással. A három­féle műfajt mesteri módon vegyítette a kitűnő rendező. Kerek egy esztendőn át csu­pán a trükklehetőségeket pró­bálgatták a gottwaldowi stú­dióban, majd ezeknek ered­ményéképpen elkészült a for­gatókönyv, vagyis inkább egy minden apró részletre kiter­jedő fényképalbum. Először a barrandovi műteremben került Münchausen báró (Milos Kopeczky) Nem is olyan régen, a];g harminc-negyven évvel ez­előtt, a hivatalos szakemberek míg megmosolyogták és — ha csak udvariasak akartak lenni — fantasztáknak nevez­ték azokat, akik bizonygatni kívánták, hogy Hunyadi Má­tyás világhírű visegrádi palo­tája nem tűnhetett el nyom­talanul ''a föld színéről. Ku­tatni kellene csak utána, mert valószínű, hogy a hegy. tövé­ben, az évszázadok óta fel­gyülemlett rétegek alatt leg­alább az alapfalak megma­radtak. Schulek Jánosé, a ki­váló építőművészé az érdem, hogy mit sem törődve a szak­emberek kishitű gúnyolódásá­val, a saját szakállára meg- J kezdte a kutatást és néhány ^ ásónyomra meg is találta az ^ első falmaradványokat. Azóta szakadatlanul folyik a feltá­rás munkája és a napfényre került palotarészek, a pom­pás termek, teraszok, oszlop­csarnokok bebizonyították, hogy az egykori krónikások leírásai hitelesek, szikrányi túlzás sincs bennük; a viseg­rádi palota valóban Európa egyik legnagyobb és legragyo­góbb épülete volt. Harminc éve folynak az ásatások, de a régészek csákánya mind ez ideig alig egynegyedét tárta föl a föld mélyében rejtőző műemléknek, nem egészen kétszáz méternyit a palota közel ezer méter hosszú Duna- parti frontjából. Kisfaludy Károly, aki Viseg- rádból csupán az egykori fel­legvár romjait ismerte, Viseg- rád című befejezetlen versé­ben így lelkendezik a megsej­tett valóságról: A múlt századokat látom feltűnni körüled, S lengve vonulni az est sűrű homálya felé; S mint a honvesztett lángképzeti visszaröpülnek, Lelkem is úgy felleng a kegyes árnyak után. Tornyaidat látom büszkén csillogni az* éghez, S játszi habok tükrén képedet úszni alant; Épületed sorait látom —- — -— írja Heltai. — Az egyik a felső, Bécs felől igen hosszú, a másik félannyd. A felső pia­con.,. húrom félől minden ol­dalon boltos 'kamorák lönné- nek egymás fölött hét rend­del, napnyugatra Buda felé és a Duna felé volnának mind a kamoráknak ablakuk... ott ke­rengő volna kömyöskörül és ez kerengőbe mennének szé­les grádicsok fel a földről egyikről a másikra, és hogy a kerengők a kamorák előtt oly szélesek volnának, hogy a deákok mind beleférnének és ott hallgathatnának leckét. Ahhoz pedig a piacot egybe akarná szorítani. És hét részre akarta azt szakítani egy-egy által kőfallal: és mindenik szakasztásnak az ő piacára középben egy-egy faragott oszlopot akart alkotni és az oszlopnak az oldalában akarta ez lectomak székét helyez­tetni, holott a doctorokat el akarta rendelni mindvégig minden oszlop mellett leckék­nek olvasására. És mindegyik oszlopra félj ül egy kristályos lámpást akart csináltatni, és minden estve az lámpásokat akarta meggyújtani, hogy éj­jel is olvashatnának a lecto- rok leckéket, és a deákok ta- nolgatnának, szinte mint nap­pal a hét lámpásoknak vilá­gosságától...” A Krónika részletesen is­merteti a hatalmas tervet, aprólékos pontossággal, ami azt bizonyítja, hogy a terv valóban létezett. Leírja, hol álltak volna a doktorok és lektorok házai, hol a boltok, hol az orvosok, a borbélyok, a patikárusok szobái, hol ren­Varsányi Pál: Gyümölcsszedők dezték volna be a betegek „külömbkülömbféle” termeit, hol lettek volna a pincék, az „ökonomus” családi lakása, hol mérték volna a borokat, sereket, kenyeret a diákok­nak, hol tárolták volna szün­telen bőséggel a szükséges élelmiszereket, hol lakott volna az egész akadémia, az ország főiskolájának prépost­ja, hol sorakoztak volna r- konyhák. „Mert (Mátyás) azt tekéllette vala őmagában, hogy úgy rendelne minden szüksé­geket a schola mind ételből, mind italból, mind egyéb em­bereknek szükségére valókból, hogy az 40 000 tanoló deákok­ból egy sem jőne be egész esztendeig az városba, semmi szükségért, hanem mindenek ott bőven volnának a schola mellett. Ügy is intézte vala a dolgot, hogy 40 000 deák lak­nék színtelen a scholában...” Valószínűleg ez a 40 000­es szám az, ami meghökken­tette a későbbi történészeket, hiszen abban az időben, a XV. században, a legnépesebb európai főiskolák, így a pá­rizsi és a prágai egyetem hall­gatóinak száma átlagosan az egyezret sem nagyon haladta meg. Az a vélemény alakult tehát ki a múlt század törté­nészei körében, hogy Mátyás egy hatalmas katonai tábor építését kezdte meg a kérdé­ses terület, de nem jutott eb­ben a munkában sem tovább az alapfalaknál, az egyetemi város terve pedig valószínű­leg csak Brodarics István vá­gyában és képzeletében léte­zett, hogy a mohácsi kataszt­rófa után ezzal is lelket önt­sön, életakaratot szuggeráljon a legsötétebb reménytelen­ségbe áléit magyarság leiké­be. Még azt is kinyomozták, hogy Mátyás világhírű könyv- , tárának egyik legbecsesebb darabja Antonio Averulino Filarete olasz építész 1460 kö­rül írt Trattato della Archi- tettura című munkája volt, amelyet Bonfini fordított le magyarra. Ebben a munkában az ideális várostervek egész sora található. Az a gyanú merült tehát fel, hogy Broda- ricset ezek a fantasztikus ter­vek ihlették meg a Mátyás­féle egyetemi város megál­modására. Hogy igazuk volt-e, azt el­dönteni egyelőre nem lehet, de valószínű, hogy a további kutatások során talán tisztá­zódik az érdekes kérdés. A terv ugyanis ma már nem is tűnik annyira fantasztikus­nak, hiszen pontosan beleillik Mátyás politikai elgondolásai­ba. Mátyás politikájának leg­főbb célja ugyanis a német­római császárság trónusa volt. Ezt a célt nem a hatalom­vágy diktálta számára, hanem a politikai helyzet bölcs fel­ismerése. Látva az európai uralkodók vetélkedését és széthúzását és érezve a vesze­delmet, amit az egyre növe­kedő török hatalom jelentett egész Európára, jól tudta, hogy Európa népei ezzel a ha­lálos veszedelemmel csakis akkor birkózhatnak meg, ha minden erő és minden hata­lom egyetlen kézben, mégpe­dig az ő kezében összponto­sul. Képzeletében egy rop­pant világbirodalom képe raj­zolódott ki, amelynek termé­szetes központja Buda lett volna. És itt nevelte, képezte volna az egész birodalom szá­mára a tudósokat, a szakem­bereket, természetesen a tu­dományok és a nemzetközi érintkezés akkori nyelvén, la­tinul. Ebben az elképzelésben pedig már igen reális zomán­cot kapnak a negyvenezer diák számára méretezett egye­tem tervei is. A nagy tervek, azonban nem valósulhattak meg. Mátyás fiatalon, ötven éves korában hirtelen meg­halt és világpolitikai koncep­ciója halála után éppen úgy szertefoszlott, mint az egye­temi álom. Aztán, néhány röpke évtized múlva, elkövet­kezett Mohács... Különben éroekes játéka a véletlennek, hogy Moszkva vi­lághírű egyetemén, a Lomo­noszov egyetemen ma szin­tén negyvenezer a hallgatók száma. Magyar László Szeret szórakozni, művelődni is... és szépen járni... Pedig magányosan él. Külön, albér­letben, a szülei elváltak... Szóval, eleinte jó volt vele, mondom... De később... Ké­sőbb egyre többet jutott eszembe a fiam... Janika. A vonat hirtelen fékezett, majd megállít. — Homokháza! — rikkan­tott fel a kocsi előtt a kalauz. Mint aki mély álomból éb­red, úgy pattant föl az ülés­ről s amilyen gyorsan csak tudott, leszállt a vonatról. A kis tanyában békés csend honolt. Az akácok — amit igen szeretett — már ré­gen elvirágoztak. Távolabb, az alsóhomokházi határban egy traktor dohogott. Áporka fe­lől muzsikáló, egybefolyt gép­zúgás hallatszott... Egy repülő körözött az alkonyt égbolton. Azon töprengett, hogy vajon hogyan fogadják majd. — Az após most is, mint mindig, hallgatni fog. Tercsi keményen néz... Janika, ta­lán... az kedves lesz. A ház ajtaját zárva találta. — Nincsenek itthon — ál­lapította meg keserűen... s hirtelen nem tudta, mihez is kezdjen. — Már az öreg is benn van a szövetkezetben — gondolta. — Ö se mászkál­hat, amikor ott a munka a mezőn!... Legalább Tercsi lenne itthon! — Mérgesen ha­rapott a szájaszélébe. Váratlan vízcsobogás ütötte meg a fülét. Hirtelen eszébe jutott a nyári konyha a ház mögött. Szaladt, szaladt re­ménykedve. A nyitott ajtóban különös kép fogadta... Tercsi, a nyú­lánk, jótermetű asszony für­dőruhában mosott. — No, még. ilyenbe se lát­tam — nyelt egyet —, s meg kellett állnia, hogy gyönyör­ködjön benne. — Hányszor hívtam Pestre, a strandra, vagy Ráckevibe, a Dunára... Nem, sohse jött... — Nem mutogatom én ma­gam másoknak — hajtogattp, Tercsi. — Engem ne faljon senkifia a szemével. Es most itt áll, háttal neki, és hajladozik kecsesen, szinte lányos mozdulatokkal mos. — Jóestefélét — köszönt rá, s hangjában rejtett izgalom bujkált. Tercsi, mint akit megcsíp­tek, oly ijedten fordult hátra. — Jó estét — felelte később — s egészen zavarban volt. — Csak egyedül, egyedül? — törte meg a közéjük állott csöndet, s táskáját a földre tette. — Apám még a határban van. Janika meg Vékáséknál játszik a szomszéd tanyában — válaszolt az asszony egyked­vűen. — Benéztél? —? Igen... Meg ... meg az­tán ... beszélni is akarok ve­led ... — Velem? — csodálkozott az asszony, s kemény lett az ar­ca. — Velem nem sok beszé­ded van. Én nem válók, mán mondtam. Nekem a házasság­ból elég vöt egy életre ... De nem kell a gyerektartásod se. Megélek én magam is, Jani­kát is eltartom. — Én nem válni akarok... ■— fordult halk hangon az asz- szonyhoz. — Ezek után? — kacagott fel gúnyosan az asszony. — Menj Kispestre, a szeretöd- höz! — s látszólagos közöm­bösséggel mosni kezdett új- ra. Tehetetlenségében egyilc lá­báról a másikra állt. No, ezt megkaptam — nyelt egy kese­rűt. Az asszony váratlanul hát­ra fordult. — Szóval kitette a szűröd? — nézett rá gúnyos tekintet­tel. — Én hagytam ott! Még a tavaszon, illetve a nyár ele­jén ... Amikor az akácok nyíl­tak. Akkor eszembe jutotta­tok! Janika, meg te ... Töb­bet feléje se mentem ... Mert csak hozzátok tartozom én, ha... ha meg is botlottam ... — Aki hozzánk tartozik, az nem áll össze mással — ve­tette oda Tercsi. — Én se állok össze senki­vel, ha ... Csak nem akarod mondani, hogy anyád... — Hagyjad — komorodott el az asszony — Már nem él... — Nem is azért mondom — szólt megenyhülve. — De ha magunk élünk, nem történik meg ez... Most meg szépen meglehetünk... Hiszen már... már csak magunk vagyunk... A gyerek meg csak a ket­tőnké Igaz? Vagy van már valakid?... Vagy... mosto­ha apát akarsz a fiamnak?... — és keserű, szomorú tekin­tettel nézett az asszonyra. — Nekem? — lepődött meg Tercsi. — Mit gondolsz ró­lam? — Oh, semmi... semmi rosszat — sietett bizonygatni. — Hiszen te... olyan derék, jóravaló asszony vagy ... Nem, még álmomban se gondolok ilyesmire... Az asszony az őszinte sza­vakra megenyhült. Eszébe jutott, hogy milyen jól is él­tek az elején, amíg az anyja össze nem veszett az urával... És ha akkor külön mennek? Talán nem jött volna az a kis­pesti ... Talán... — Mit döntöttél? Hátha csakugyan újra le­hetne mindent kezdeni? Hi­szen még nincs minden vesz­ve .. Dehát csak így, csak így, egyszerűen fogadja vissza? Tanácstalanul állott szem­ben az urával. És ekkor váratlanul fel­bukkant Janika. [Komoly tervek vagy ábrándkép? Hunyadi Mátyás egyeteme — negyvenezer hallgatónak AWVWVVWWWXVVWXXWVXVXXXX»»».»»»——-----^ — Édesapám! — rikkantott,i föl boldogan, majd mit sem; törődve az anyja szigorú te- kintetével, az apja karjai ■/ közé futott. Galambos János\ ott csókolta, ■ ahol érte. — XJgyi, mán nem megy el'í többet, édesapám? — nézett jí rá könyörgő tekintettel a kis : szőke fiú. i; — Nem, kisfiam — küszkö-f. dött az apa. — Útközben ta- j lálkoztam Rakó elnök bácsi-$ val. Azt mondotta, hogy a'j szövetkezetnek is kellene egy% szerelő. f Korsós Teréz, az elhagyott \ asszony, meglepetten tekin-9 tett az urára. % — Most pedig elmegyek a í szövetkezeti irodára. Elkísérsz,$ kisfiam? — nézett rá Jani-'j kára az apja. í — Persze, hogy mék, édes­apám — helyeselt a gyerek. Galambos János gyors moz- ", dulattal felemelte táskáját, s megindult a kapu felé. jj Tercsi meglepetten nézett' utánuk. • f — Jani! Janika! — szólott j később nagy zavarban... Hát...:': Hát... vacsorára... gyertek... haza... Apáddal együtt. / — Jó — fordult vissza Já- / nos, s a szemében megnyug-j vas, öröm. £ £ A végtelen, homokos kiskun : mezőkre leszállt az est, s az enyhe szélben, az érett kalá- szók csendes suhogással várták beteljesülő sorsukat... Az új , aratást. • Örök kár, hogy itt félbesza­kadt a vers és soha nem ke- irült sor a folytatására. : A költői sejtelmeket fénye- ; sen igazolta a csákány, a fel- i tárt kincsek realizálták a le- i gendát, de Mátyás magyar re- ! neszánszának van még jó né- : hány, ma is misztikumnak 'tűnő és igazolásra váró mo- ; mentuma. Ezek között első ; helyen kétségtelenül az a ; grandiózus terv ,áll, Mátyás S egyetemi városának terve, í amelyről Heltai Gáspár, a J XVI. század humanista tör- 5 ténetírója tudósít 1575-ben írt £ Krónikájában. Heltai forrás- £ munkának Bonfini: Rerum í Hungaricarum Decades című ^munkáját használta fel, de hi­vatkozott Brodarics Istvánra, í II. Lajos kancellárjára is, aki ^ sokat mesélt neki Mátyással £ ás Visegráddal kapcsolatos •f emlékeiről. Ezek között az ^emlékek között szerepelt an- ^nak a valóban meseszerű vá- J rosnak a terve is, amelynek í gondolata állítólag Mátyás ^lelkében vert gyökeret és ki- Í dolgozásával az udvarába hí- j; vott olasz építőművészeket bízta meg. A „jedzés’‘-nek ne­vezett terveket Brodarics meg ^ is mutatta Keltáinak, aki el­ragadtatva számolt be róluk í Krónikájában'. / ^ Heltai tudósítása szerint ^Mátyás Buda és Visegrád kö- ^ zött, a Duna partján egy folyam hatalmas egyetemi épü- ^ letcsoportot terveztetett, amely ^ alkalmas lett volna nem ke- ^ veseibb, mint negyvenezer ^ diák befogadására, „...az épü- í lelnek két piacca lönne — telemben használja, vagyis ott, \ ahol érdese szerint azoknak \ drámai funkciója van. Másszó- ] val nem közönséges színes fii- | met látunk, hanem akár Ej- j zenstein „Rettegett Iván”-já- : nál, az alaptónusok a jelene- j tek karakterekként változnak. • Az operatőri munkát Jiri Tarantik látta el. A legendás bárót Milos Kopeczky (a Svej’k Katz pátere) alakítja. Tonik az űrhajós a fiatal Ru­dolf Jelinek, míg a szépséges velencei hercegnő a nálunk is jól ismert, nagytehetségű, bá­jos Jana Brejchova. A Munchausen báró kaland­jai a csehszlovák filmgyártás egyik büszkesége, több eszten­dei munkával készült. Remél­hetőleg hamarosan a magyar mozikban is vetítik majd. (Ábel Péter) sor a színészekkel történő fel­vételeikre, vagy a külső beállí­tásokra, majd Gottwaldowban a rajz- és bábművészek mun­kája következett. Külön érdekesség, hogy Ze­man a színeket festészeti ér­Egy régi mesehős új életre kel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom