Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-12 / 241. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK f MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA FS * l-.'-T - • i ifr&j&Mikííé, ME G Y El N Á C S LA V. ÉVFOLYAM, 241. SZÁM A It ,\ 50 FII.1.FII 1961. OKTÓBER 12, CSÜTÖRTÖK Kulturális életünk legfontosabb feladata: az iskolareform Az országgyűlés az oktatási reformtervezet vitájával folytatta munkáját Szerdán folytatódott az országgyűlés ülés­szaka. A szerdai ülésen a Magyar Népköz- társaság oktatási rendszeréről szóló törvény- javaslatot tárgyalták. Részt vett az ülésen Dobi István, a Nép­köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Ká­dár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Czinege Lajos, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, Csergő János, Czottner Sándor, Ilku Pál, In- cze Jenő, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Lo­soncai Pál, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, Pap János, Tausz János, Traut- mann Rezső miniszterek, Ajtai Miklós az Or­szágos Tervhivatal elnöke. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés el­nöke nyitotta meg, majd Straub Gyula elő­adó ismertette a Magyar Népköztársaság ok­tatási rendszeréről szóló törvényjavaslatot. Straub Gyula előadói beszéde Utalt arra, hogy a Magyar Népköztársaság iskolarend­szerérői szóló törvényjavas­lattal hatalmas lépést teszünk előre az iskolaügy fejleszté­sében. A Horthy-rendszer is­kolapolitikája a munkás- _ és parasztfiatalság elől elzárta az érvényesülés útját, s ren­deletéivel, gazdasági intézke­déseivel igyekezett még azt is megakadályozni, hogy sze­gényebb szülők gyermekei akár a polgári iskolába is fel­vételt nyerjenek. Egyébként is a Horthy-rendszer iskolái­ban az élettől teljesen elzárt, a természettudományokat sem­mibevevő, kizárólag a múlt örökségein elmélkedő, élette­len „tudományt'’ próbáltak az ifjúság fejébe verni. Az elmúlt rendszer uralko­dó osztályának művelődési monopóliuma a munkás-pa- raszthatalom létrejöttével megszűnt, s iskolarendszerünk a felszabadulás óta hatalmas fejlődésen ment keresztül. Hogy most mégis szükség van ennek az európai, sőt, világviszonylatban is élenjáró iskolarendszernek reformjára, annak kettős oka van — mon­dotta az előadó. Egyrészt szükség van arra, hogy egy törvényben egységesen lerögzítsük azokat az irányelveket, amelyeket egész oktatási rend­szerünkre — az általános isko­lától a szakmunkásképző kö­zépiskolán át a főiskoláig és egyetemig — pártunk műve­lődéspolitikai irányelvei meg­határoztak: másrészt rögzít­jük azokat az eredményeket, amelyeket szocialista építé­sünk során az oktatásügy fejlesztésében elértünk, de ugyanakkor a törvény meg­mutatja a jövő fejlődés irá­nyát is. Az előadó ezután bejelen­tette, hogy az országgyűlés kulturális bizottságának ki­bővített ülése a többi állandó bizottság képviselőinek jelen­létében megtárgyalta a tör­vényjavaslatot, s azt jónak találta. A törvényjavaslat iránt nemcsak a parlament bi­zottságai, hanem egész társadalmunk igen nagy érdeklődést tanúsított. A törvényjavaslatban meg­határozott feladatok megoldá­sához elengedhetetlen a peda­gógusok, az állami főhatósá­gok, a párt- és társadalmi szervezetek, az egész dolgo­zó nép messzemenő támogatá­sa — mondotta, majd a tör­vényjavaslatot a kulturális bi­zottság módosító javaslataival az országgyűlésnek elfogadás­ra ajánlotta. ipar és mezőgazdasági termelés elsőségéhez vezet. — Azt, hogy a tudás szerepe megnövekedett, mi is minden területen — az iparban, a me­zőgazdaságban, a kulturális életben nap mint nap tapasz­taljuk. Régen például, amíg a mezőgazdaságban több millió kisparcella volt, az 5—10 hol­das kisbirtokos paraszt gazdál­kodása teljes mértékben évszá­zados hagyományokon alapult, sem lehetősége, sem igénye nem volt a mezőgazdasági tu­domány alkalmazására. A mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése ugrássze­rűen megnövelte az igényt az agrártudományok iránt, mert a több ezer holdas szö­vetkezetek — ha eredménye­sen akarnak dolgozni — nem folytathatnak csak tapasztalati gazdálkodást. Jellemző, hogy régebben mezőgazdasági tech­nikumainkat csak nagy erő­feszítésekkel tudtuk ú®y-ahogy benépesíteni, az idén pedig két és félszer annyi diák jelentke­zett, mint amennyi a mezőgaz­dasági technikumok első osztá­lyainak befogadóképessége. Pártunk Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-pa­(Folytatás a 3. oldalon) Az NDK kormányának jegyzéke a három nyugati nagyhatalomhoz A Német Demokratikus Köztársaság kormánya ked­den a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság külügymi­nisztériumán keresztül azo­nos szövegű jegyzéket jut­tatott el az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia és Fran­ciaország prágai diplomáciai képviselőjéhez azzal kapcso­latban, hogy a bonni belügyminiszté­rium elhatározta, hogy nyugatnémet rendőröket küldenek Nyugat-Ber- linbc. Az NDK kormányának jegyzéke hangsúlyozza, a bon­ni kormánynak ez az elha­tározása kísérlet arra, hogy Nyugat-Berlint a nyugatné­met ultrák és revansisták fegyveres akcióinak katonai támaszpontjává változtassák és ezzel egyidejűleg a revan- sista kalandorpolitika része­seivé tegyék a nyugati ha­talmakat. A jegyzék hangoztatja, az NDK kormánya el­várja a nyugati hatal­mak kormányaitól, amelyek ez idő szerint még megszállási funkciókra tar­tanak igényt Nyugat-Berlin- ben, hogy megakadályozzák nyugatnémet rendőrök Nyu­gat-Berlinbe küldését. Figyelmezteti a jegyzék a nyugati hatalmakat, hogy az NDK kormánya agréssziós cselekedetnek tekinti nyu­gatnémet rendőri egységek Nyugat-Berlinbe küldésének tervét. Óva int attól, hogy a bonni kormány szóbánforgó határozatának végrehajtásá­nál visszaéljenek az NDK területén szárazföldön, vízen, vagy levegőben átvezető köz­lekedési útvonalak haszná­latával. Az NDK kormánya mind a saját biztonságának, mind pedig a békének védel­mében a potsdami egyezmény szellemével összhangban megfelelő ellenintézkedé­seket lesz kénytelen fo­ganatosítani a bonni kormány elhatározá­sának megvalósítása esetén. Rusk megbeszélése Rapackival Rapacki lengyel külügymi­nisztert, aki az Egyesült Álla­mok fővárosában tartózkodik, kedden Rusk külügyminiszter fogadta. A találkozó után Rapacki kijelentette tudósítóknak; hogy Ruskkal több fontos kérdést vitatott meg, beleértve a kö­zép-európai atommentes öve­zet létesítésének kérdését. „Megbeszélésünk igen ér­dekes volt" — mondotta Ra­packi. Tovább kell gyorsítani a betakarítást Kállai Gyula felszólalása A beterjesztett törvényja- ‘ vaslathoz elsőnek Kállai Gyu­la, a párt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese szólt hoz­zá. Bevezetőül hangsúlyozta, hogy az országgyűlés elé terjesztett új iskolatörvény annak a csaknem kétéves munkának a gyümölcse, ame­lyet az oktatási rendszer re­formjának előkészítésére lét­rehozott kormánybizottság a pedagógusok, a szülők, a tár­sadalom legszélesebb rétegei­nek bevonásával végzett el. Az egy évvel ezelőtt nyilvá­nosságra hozott irányelveket oktatási rendszerünk tovább­fej lesztésére széleskörű vitára bocsátottuk, amelyben közel egymillió állampolgár részé­ről javaslat és észrevétel hangzott el. A végleges tör­vénytervezet e vita alapján ké­szült. — A törvényjavaslat — szellemét tekintve — kapcso­latban áll a korábbi, haladó közoktatási törekvésekkel — mondotta —, azzal a harccal, melyet a magyar közélet hala­dó alakjai és különösen ha­ladó szellemű pedagógusok a régi, kizsákmányoló rendszer osztálykorlátai által megnyo­morított iskolák felemeléséért vívtak. Közvetlen örököse és folytatója a dicső emlékű Ma­gyar Tanácsköztársaság intéz­kedéseinek, amelyek — ha rö­vid időre is — az iskolát a nép birtokába adták, s el­kezdték az egységes, nyolc- osztályos munkaiskola, s az erre épített négyosztályos, ál­talános kötelező középiskola és szakmunkásképző iskola megteremtését. A törvényjavaslat arra a méltán történelminek ne­vezhető fejlődésre épül, amelyet a magyar okta­tási rendszer a felszaba­dulás után elért. 1945-ben létrehoztuk a nyolcosztályos általános is­kolát. Ez nemcsak időben, de jelentőségében is egy sor­ban volt azokkal a nagyfontos- ságú intézkedésekkel — a földreformmal, a bányák, bankok és nagyüzemek ál­lamosításával — amelyekkel a felszabadult magyar nép hoz­zálátott új élete kialakításá­hoz. De a nép számára csak az államosítás útján lehetett igazán meghódítani az iskolát. Hazánkban 1948-ban államo­sítottuk az iskolákat. Koráb­ban az általános iskolák 65 százaléka, s a középiskolák 48 százaléka az egyházak kezén volt. Az államosítás óta az if­júság oktatása és nevelése a szocializmust építő állam fel­adatává vált. Most már ki­adhattuk a jelszót: — munkás- és parasztfiatalokat a közép­iskolákba és az egyetemekre! A dolgozó nép fiai előtt szé­lesre tárultak a középiskolák és az egyetemek kapui: az 1938-as évhez viszonyítva nap­jainkra mind a középiskolai, mind az egyetemi hallgatók száma közel ötszörösére nőtt. A munkás és paraszt szár­mazású fiatalok aránya a középiskolákban az 1938-as négy százalékról 53,2 száza­lékra, az egyetemeken az 1938-as 3,5 százalékról 54,4 százalékra emelkedett. A fel- szabadulás után az alsó-, kö­zép- és felsőfokú oktatásban tett intézkedéseinkkel — a fasiszta Horthy-rendszer gúzs- bakötött iskoláiról és nyo­morgó néptanítóiról nem is beszélve — túlhaladtuk és magunk mögött hagytuk bár­mely kapitalista ország okta­tási rendszerét. A Magyar Népköztársaság oktatási rend­szeréről most. elfogadásra ajánlott törvényjavaslattal — amely hazánk történetében először a közoktatás egészét, annak minden láncszemét érinti — azt a célt tűzzük ki, hogy megteremtsük a szo­cialista társadalom szocialis­ta iskolarendszerét. Az élet növekvő követelményei — Az iskolai oktatás rend­szerének továbbfejlesztése megérett társadalmi szükség­szerűség. Nem véletlen, hogy a szocialista tábor más orszá­gaiban is iskolareformot haj­tanak végre. A szocialista társadalmi rendszer fejlődésének bi­zonyos szakaszában meg­követeli, hogy a tömegek oktatását és nevelését ma­gasabb színvonalra emel­jük és hozzáigazítsuk ahhoz a nagyarányú ipari, technikai és tudományos fejlődéshez, amely a szocializmus építésének vele­járója. — Az iskolareform megva­lósítása közvetlen hatást gya­korol az egész népgazdaság fejlődésére, előrelendíti az ipari és mezőgazdasági terme­lést. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja új programtervezeté­ben kitűzött célok — például az Amerikai Egyesült Államok túlhaladása az egy főre eső termelésben — realitása és a garancia e célok megvalósítá­sára, nem utolsósorban abban rejlik, hogy a közoktatás és szakemberképzés terén a Szov­jetunió már rtiaga mögött hagyta a legfejlettebb imperia­lista nagyhatalmat is. A mai elsőség az iskoláztatás és szak­emberképzés terén, holnap az Várják a gépeket - Mi akadályozza a szántást-vetést? Helyzetjelentés a kókai Kossuth Tsz-ből Szeptember vége felé még j elég vontatottan haladt a be­takarítás a hét és félezer hol­das kókai Kossuth Termelőszö­vetkezetben. Főképpen a bur­gonyaszedéssel voltak elma­radva a munkacsapatok. Jel­lemző, hogy például a 313 hold krumpliból a múlt hét elején is száz holdnyi még a föld­ben várta a krumpliszedő asszonyokat. A szántás-vetés üteme sem érte el a szükséges mértéket, kisebb, nagyobb elmaradás a kertészetben is jelentkezett. Tegnap délután végigjártuk a kókai termelőszövetkezet földjeit, s örömmel tapasz­taltuk, hogy a tagok már meg­értették az idő szavát. Amer­re csak megfordultunk, krumplit szedő, kukoricát törő asszonyokkal, terménnyel megrakott fogatokkal találkoz­tunk. A szétszórt parcellák bi­zony elég sok munkaerőt vet­tek igénybe, mert ezen a nyá­ron még jórészt kisüzemi mód­szerekkel, egy-két holdas táb­lákon gazdálkodott a szövet­kezet. Betakarították már az érett paradicsomot is. Most még a zölden maradt bogyó­kat szedik össze, s két vagon­nal adnak át belőle a konzerv­gyárnak. Szárad már a dohány a paj­tákban, az ötven holdról az aszályos időjárás ellenére kö­zepes termést szedtek le. Minthogy a környéken mór megkezdték a szüretet, itt sem halogatták tovább a szőlősze­dést. A hét végére nagyjából ez a munka is befejeződik, a száznegyven holdnyi szőlő 95 százaléka kerül puttonyokba. A szövetkezet nyomban eleget tesz szerződéses kötelezettségé­nek, a ledarált szőlőt must formájában adják át a Bor­forgalmi Vállalatnak. Knelier Antal mezőgazdász- szal is találkoztunk, éppen a kukoricaföldeket vizsgálta, összesen hétszáz hold vár be­takarításra, de mint mondotta, nem félnek ettől a munkától, hisz a törést alaposan meg­szervezték. Valamennyi foga- tos tudja már mi a teendője, melyik tábláról hordja be a termést. A tagok üzemegysé­genként, egy időben törik a kukoricát, s így tervszerűen halad majd a behordás. fUgy számítanak, hogy legkésőbb október 20-ra a szárat is le­vágják. Megnehezíti a közös mun­kát az esőtlen időjárás. Kü­lönösen a talajelőkészítés ha­lad vontatottan. Bár eddig már ötszáz hold őszi árpát és őszi takarmánykeveréket föld­be tettek, még elég sok a tennivaló. A Szentmártonkátai Gépállo­mástól több segítséget vár ez a termelőszövetkezet is. Mint a szövetkezet vezetői is hangsúlyozták, gyakran hát­ráltatja a tervszerű munkát a gépállomás mulasztása. Körülbelül hétszáz hold őszi rozsot és búzát kell még el­vetnünk október végéig, ám ilyen ütemű talajművelés mel­lett ez aligha sikerül. Lassan halad a szántás, s bár a gép­állomások megyei igazgatósá­ga azt ígérte, hogy gépátcso­portosítással segít a Szent­mártonkátai Gépállomás kör­zetében levő termelőszövetke­zeteknek, még mindig nem érkeztek meg a Kossuth Tsz- be a várva várt gépek. Az időjárás nagy nehézsé­gek elé állítja a gépállomások dolgozóit is. Ennek ellenére ügy véljük, hogy ésszerű mun­kaszervezéssel eredménye­sebben tudnának dolgozni. A silózást sem tudja olyan ütemben végezni a tsz, armnt tervezte. Annak idején a gép­állomás szerződésben vállal­ta, hogy szeptember 5-én hozzákezd a silókukorica be­takarításához és tizenötödi­kéig mind a kilencven holdat lesilózza. Ezzel szemben szeptember 20-án kezdtek csak a si­lózáshoz két silókombájn- nal, s rövidesen mind a kettő felmondta a szol­gálatot. Ily módon nemcsak az idő­szerű munkával maradt el a szövetkezet, hanem a silóta- karmány tápértékének is kár­ba veszett egy része. Varró István növényter­mesztési brigádvezető arról beszélt, hogy a szövetkezet gazdái most már fokozott len­dülettel végzik munkájukat. Hogy a szántás-vetést meg­gyorsítsák, a Iófogatok is szántanak és vetnek kint a földeken. Ha a gépállomás az elkövetkezendő hetekben gyorsabban dolgozik, október végére a kókai termelőszövet­kezet is jelentheti: befejezte az őszi munkát. (s. p.) N

Next

/
Oldalképek
Tartalom