Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-01 / 232. szám
1961. OKTÓBER 1, VASÁRNAP rear hegyei 5 Emlékeznek a legendás Münchausen báróra? Gyerekkorunk kedves mesehőse volt. Megálmodója: Gottfried Bürger német író fő jellemvonásként a lódítás tudományával ruházta fel, akárcsak Garay János, a mi Háry Jánosunkat. A derűs baráti társaságban kedélyes pipázga- tás közepette a tiszteletreméltó báró csodálatosabbnál csodálatosabb kalandokkal hálálta meg a figyelmet. E históriák csokrából kerekedett ki végül is a kötet. Napjainkban Karel Zeman, a kiváló csehszlovák művész, a Verne-regényből készült „Ördögi találmány” rendezője ajándékozott meg bennünket A szépséges velencei hercegnő (Jana Brejchova) az elszállt gyerekkor e kedves emlékével. Az ő Mün- chausenje azonban sajátos, ér- \ de fees felfogásról tanúskodik, j Nem élő alak, csupán lázálam! í Tonik, a fiatal űrhajós víziója, j aki odafenn a Holdon leesik ^ egy szikláról. A sebláz haté- J sálként megjelennek körülötte^ a képzelet.hősei: Cyrano de ^ Bergerac (aki elbeszélő költe- íj ményt ír a Hold-utazásról), £ Verne Gyula Barbican-ja ésjj Nicole kapitánya, no meg tor- ^ mészeíesen Munchausen, aki ^ szintén járt itt, aihová ma To- í rákot a korszerű technika re-| pítette. Jj A képzelet hőset a bárót/, meghívja Tónikát, tartson ve- le. így elevenednek meg a 4 hajdan fantasztikusnak hitt * históriák, természetesen a f. Bürger feldolgozta korhű ro-á Ikokó környezetben. S most kö- g vetkezik a bökkenő. Kiderül, ^ hogy napjaink valósága, a technika természetes, magú-1 tói értetődő vívmányai sokkal jí valószínűtlenebbül hatnak eb- <; ben a társadalomban, mint a £ báró legvadabb füllentései. J Zeman, akárcsak előzőA munkájáan, az „Ördögi talál- mány”-ban, itt sem lesz hűtlen az eredeti irodalmi nyersanyaghoz, csupán a ma szemszögéből szemléli az egész históriát. Ez az egész műnek bizonyos fokú könnyed ironikus tónust ad. Megeleveníti az ismert kalandok közül a hajó időzését a bálna gyomrában, a repülést az ágyúgolyón, a szultán palotájában töltött időt, valamint a griífmadár- epizódot természetesen több más között. Bürger azonban nem gondolt művének megfilmesítésére, s nyilván ezért elfeledkezett az ebben a műfajban okvetlen szükséges hősnőről. Karel Zeman pótolta a hiányt a szépséges Velencei hercegnő alakjával. A hercegnő — ellentétben a báróval — reális alak. Voltaképpen nem más, mint Jana (Tonik szerelme), aki ilyen formában kerül a cselekmény sodrába. A Munchausen báró kalandjai nem szabályos játékfilm. Legalábbis köznapi értelemben. Karel Zeman stílusban — az ö-rdögi találmánynál alkalmazott módszerét folytatja, vagyis az eredeti mű közismert illusztrációiból indul ki. Gustav Dóré rajzai nyomán készült minden — mégpedig színészekkel, bábfigurákkal s rajzos megoldással. A háromféle műfajt mesteri módon vegyítette a kitűnő rendező. Kerek egy esztendőn át csupán a trükklehetőségeket próbálgatták a gottwaldowi stúdióban, majd ezeknek eredményéképpen elkészült a forgatókönyv, vagyis inkább egy minden apró részletre kiterjedő fényképalbum. Először a barrandovi műteremben került Münchausen báró (Milos Kopeczky) Nem is olyan régen, a];g harminc-negyven évvel ezelőtt, a hivatalos szakemberek míg megmosolyogták és — ha csak udvariasak akartak lenni — fantasztáknak nevezték azokat, akik bizonygatni kívánták, hogy Hunyadi Mátyás világhírű visegrádi palotája nem tűnhetett el nyomtalanul ''a föld színéről. Kutatni kellene csak utána, mert valószínű, hogy a hegy. tövében, az évszázadok óta felgyülemlett rétegek alatt legalább az alapfalak megmaradtak. Schulek Jánosé, a kiváló építőművészé az érdem, hogy mit sem törődve a szakemberek kishitű gúnyolódásával, a saját szakállára meg- J kezdte a kutatást és néhány ^ ásónyomra meg is találta az ^ első falmaradványokat. Azóta szakadatlanul folyik a feltárás munkája és a napfényre került palotarészek, a pompás termek, teraszok, oszlopcsarnokok bebizonyították, hogy az egykori krónikások leírásai hitelesek, szikrányi túlzás sincs bennük; a visegrádi palota valóban Európa egyik legnagyobb és legragyogóbb épülete volt. Harminc éve folynak az ásatások, de a régészek csákánya mind ez ideig alig egynegyedét tárta föl a föld mélyében rejtőző műemléknek, nem egészen kétszáz méternyit a palota közel ezer méter hosszú Duna- parti frontjából. Kisfaludy Károly, aki Viseg- rádból csupán az egykori fellegvár romjait ismerte, Viseg- rád című befejezetlen versében így lelkendezik a megsejtett valóságról: A múlt századokat látom feltűnni körüled, S lengve vonulni az est sűrű homálya felé; S mint a honvesztett lángképzeti visszaröpülnek, Lelkem is úgy felleng a kegyes árnyak után. Tornyaidat látom büszkén csillogni az* éghez, S játszi habok tükrén képedet úszni alant; Épületed sorait látom —- — -— írja Heltai. — Az egyik a felső, Bécs felől igen hosszú, a másik félannyd. A felső piacon.,. húrom félől minden oldalon boltos 'kamorák lönné- nek egymás fölött hét renddel, napnyugatra Buda felé és a Duna felé volnának mind a kamoráknak ablakuk... ott kerengő volna kömyöskörül és ez kerengőbe mennének széles grádicsok fel a földről egyikről a másikra, és hogy a kerengők a kamorák előtt oly szélesek volnának, hogy a deákok mind beleférnének és ott hallgathatnának leckét. Ahhoz pedig a piacot egybe akarná szorítani. És hét részre akarta azt szakítani egy-egy által kőfallal: és mindenik szakasztásnak az ő piacára középben egy-egy faragott oszlopot akart alkotni és az oszlopnak az oldalában akarta ez lectomak székét helyeztetni, holott a doctorokat el akarta rendelni mindvégig minden oszlop mellett leckéknek olvasására. És mindegyik oszlopra félj ül egy kristályos lámpást akart csináltatni, és minden estve az lámpásokat akarta meggyújtani, hogy éjjel is olvashatnának a lecto- rok leckéket, és a deákok ta- nolgatnának, szinte mint nappal a hét lámpásoknak világosságától...” A Krónika részletesen ismerteti a hatalmas tervet, aprólékos pontossággal, ami azt bizonyítja, hogy a terv valóban létezett. Leírja, hol álltak volna a doktorok és lektorok házai, hol a boltok, hol az orvosok, a borbélyok, a patikárusok szobái, hol renVarsányi Pál: Gyümölcsszedők dezték volna be a betegek „külömbkülömbféle” termeit, hol lettek volna a pincék, az „ökonomus” családi lakása, hol mérték volna a borokat, sereket, kenyeret a diákoknak, hol tárolták volna szüntelen bőséggel a szükséges élelmiszereket, hol lakott volna az egész akadémia, az ország főiskolájának prépostja, hol sorakoztak volna r- konyhák. „Mert (Mátyás) azt tekéllette vala őmagában, hogy úgy rendelne minden szükségeket a schola mind ételből, mind italból, mind egyéb embereknek szükségére valókból, hogy az 40 000 tanoló deákokból egy sem jőne be egész esztendeig az városba, semmi szükségért, hanem mindenek ott bőven volnának a schola mellett. Ügy is intézte vala a dolgot, hogy 40 000 deák laknék színtelen a scholában...” Valószínűleg ez a 40 000es szám az, ami meghökkentette a későbbi történészeket, hiszen abban az időben, a XV. században, a legnépesebb európai főiskolák, így a párizsi és a prágai egyetem hallgatóinak száma átlagosan az egyezret sem nagyon haladta meg. Az a vélemény alakult tehát ki a múlt század történészei körében, hogy Mátyás egy hatalmas katonai tábor építését kezdte meg a kérdéses terület, de nem jutott ebben a munkában sem tovább az alapfalaknál, az egyetemi város terve pedig valószínűleg csak Brodarics István vágyában és képzeletében létezett, hogy a mohácsi katasztrófa után ezzal is lelket öntsön, életakaratot szuggeráljon a legsötétebb reménytelenségbe áléit magyarság leikébe. Még azt is kinyomozták, hogy Mátyás világhírű könyv- , tárának egyik legbecsesebb darabja Antonio Averulino Filarete olasz építész 1460 körül írt Trattato della Archi- tettura című munkája volt, amelyet Bonfini fordított le magyarra. Ebben a munkában az ideális várostervek egész sora található. Az a gyanú merült tehát fel, hogy Broda- ricset ezek a fantasztikus tervek ihlették meg a Mátyásféle egyetemi város megálmodására. Hogy igazuk volt-e, azt eldönteni egyelőre nem lehet, de valószínű, hogy a további kutatások során talán tisztázódik az érdekes kérdés. A terv ugyanis ma már nem is tűnik annyira fantasztikusnak, hiszen pontosan beleillik Mátyás politikai elgondolásaiba. Mátyás politikájának legfőbb célja ugyanis a németrómai császárság trónusa volt. Ezt a célt nem a hatalomvágy diktálta számára, hanem a politikai helyzet bölcs felismerése. Látva az európai uralkodók vetélkedését és széthúzását és érezve a veszedelmet, amit az egyre növekedő török hatalom jelentett egész Európára, jól tudta, hogy Európa népei ezzel a halálos veszedelemmel csakis akkor birkózhatnak meg, ha minden erő és minden hatalom egyetlen kézben, mégpedig az ő kezében összpontosul. Képzeletében egy roppant világbirodalom képe rajzolódott ki, amelynek természetes központja Buda lett volna. És itt nevelte, képezte volna az egész birodalom számára a tudósokat, a szakembereket, természetesen a tudományok és a nemzetközi érintkezés akkori nyelvén, latinul. Ebben az elképzelésben pedig már igen reális zománcot kapnak a negyvenezer diák számára méretezett egyetem tervei is. A nagy tervek, azonban nem valósulhattak meg. Mátyás fiatalon, ötven éves korában hirtelen meghalt és világpolitikai koncepciója halála után éppen úgy szertefoszlott, mint az egyetemi álom. Aztán, néhány röpke évtized múlva, elkövetkezett Mohács... Különben éroekes játéka a véletlennek, hogy Moszkva világhírű egyetemén, a Lomonoszov egyetemen ma szintén negyvenezer a hallgatók száma. Magyar László Szeret szórakozni, művelődni is... és szépen járni... Pedig magányosan él. Külön, albérletben, a szülei elváltak... Szóval, eleinte jó volt vele, mondom... De később... Később egyre többet jutott eszembe a fiam... Janika. A vonat hirtelen fékezett, majd megállít. — Homokháza! — rikkantott fel a kocsi előtt a kalauz. Mint aki mély álomból ébred, úgy pattant föl az ülésről s amilyen gyorsan csak tudott, leszállt a vonatról. A kis tanyában békés csend honolt. Az akácok — amit igen szeretett — már régen elvirágoztak. Távolabb, az alsóhomokházi határban egy traktor dohogott. Áporka felől muzsikáló, egybefolyt gépzúgás hallatszott... Egy repülő körözött az alkonyt égbolton. Azon töprengett, hogy vajon hogyan fogadják majd. — Az após most is, mint mindig, hallgatni fog. Tercsi keményen néz... Janika, talán... az kedves lesz. A ház ajtaját zárva találta. — Nincsenek itthon — állapította meg keserűen... s hirtelen nem tudta, mihez is kezdjen. — Már az öreg is benn van a szövetkezetben — gondolta. — Ö se mászkálhat, amikor ott a munka a mezőn!... Legalább Tercsi lenne itthon! — Mérgesen harapott a szájaszélébe. Váratlan vízcsobogás ütötte meg a fülét. Hirtelen eszébe jutott a nyári konyha a ház mögött. Szaladt, szaladt reménykedve. A nyitott ajtóban különös kép fogadta... Tercsi, a nyúlánk, jótermetű asszony fürdőruhában mosott. — No, még. ilyenbe se láttam — nyelt egyet —, s meg kellett állnia, hogy gyönyörködjön benne. — Hányszor hívtam Pestre, a strandra, vagy Ráckevibe, a Dunára... Nem, sohse jött... — Nem mutogatom én magam másoknak — hajtogattp, Tercsi. — Engem ne faljon senkifia a szemével. Es most itt áll, háttal neki, és hajladozik kecsesen, szinte lányos mozdulatokkal mos. — Jóestefélét — köszönt rá, s hangjában rejtett izgalom bujkált. Tercsi, mint akit megcsíptek, oly ijedten fordult hátra. — Jó estét — felelte később — s egészen zavarban volt. — Csak egyedül, egyedül? — törte meg a közéjük állott csöndet, s táskáját a földre tette. — Apám még a határban van. Janika meg Vékáséknál játszik a szomszéd tanyában — válaszolt az asszony egykedvűen. — Benéztél? —? Igen... Meg ... meg aztán ... beszélni is akarok veled ... — Velem? — csodálkozott az asszony, s kemény lett az arca. — Velem nem sok beszéded van. Én nem válók, mán mondtam. Nekem a házasságból elég vöt egy életre ... De nem kell a gyerektartásod se. Megélek én magam is, Janikát is eltartom. — Én nem válni akarok... ■— fordult halk hangon az asz- szonyhoz. — Ezek után? — kacagott fel gúnyosan az asszony. — Menj Kispestre, a szeretöd- höz! — s látszólagos közömbösséggel mosni kezdett új- ra. Tehetetlenségében egyilc lábáról a másikra állt. No, ezt megkaptam — nyelt egy keserűt. Az asszony váratlanul hátra fordult. — Szóval kitette a szűröd? — nézett rá gúnyos tekintettel. — Én hagytam ott! Még a tavaszon, illetve a nyár elején ... Amikor az akácok nyíltak. Akkor eszembe jutottatok! Janika, meg te ... Többet feléje se mentem ... Mert csak hozzátok tartozom én, ha... ha meg is botlottam ... — Aki hozzánk tartozik, az nem áll össze mással — vetette oda Tercsi. — Én se állok össze senkivel, ha ... Csak nem akarod mondani, hogy anyád... — Hagyjad — komorodott el az asszony — Már nem él... — Nem is azért mondom — szólt megenyhülve. — De ha magunk élünk, nem történik meg ez... Most meg szépen meglehetünk... Hiszen már... már csak magunk vagyunk... A gyerek meg csak a kettőnké Igaz? Vagy van már valakid?... Vagy... mostoha apát akarsz a fiamnak?... — és keserű, szomorú tekintettel nézett az asszonyra. — Nekem? — lepődött meg Tercsi. — Mit gondolsz rólam? — Oh, semmi... semmi rosszat — sietett bizonygatni. — Hiszen te... olyan derék, jóravaló asszony vagy ... Nem, még álmomban se gondolok ilyesmire... Az asszony az őszinte szavakra megenyhült. Eszébe jutott, hogy milyen jól is éltek az elején, amíg az anyja össze nem veszett az urával... És ha akkor külön mennek? Talán nem jött volna az a kispesti ... Talán... — Mit döntöttél? Hátha csakugyan újra lehetne mindent kezdeni? Hiszen még nincs minden veszve .. Dehát csak így, csak így, egyszerűen fogadja vissza? Tanácstalanul állott szemben az urával. És ekkor váratlanul felbukkant Janika. [Komoly tervek vagy ábrándkép? Hunyadi Mátyás egyeteme — negyvenezer hallgatónak AWVWVVWWWXVVWXXWVXVXXXX»»».»»»——-----^ — Édesapám! — rikkantott,i föl boldogan, majd mit sem; törődve az anyja szigorú te- kintetével, az apja karjai ■/ közé futott. Galambos János\ ott csókolta, ■ ahol érte. — XJgyi, mán nem megy el'í többet, édesapám? — nézett jí rá könyörgő tekintettel a kis : szőke fiú. i; — Nem, kisfiam — küszkö-f. dött az apa. — Útközben ta- j lálkoztam Rakó elnök bácsi-$ val. Azt mondotta, hogy a'j szövetkezetnek is kellene egy% szerelő. f Korsós Teréz, az elhagyott \ asszony, meglepetten tekin-9 tett az urára. % — Most pedig elmegyek a í szövetkezeti irodára. Elkísérsz,$ kisfiam? — nézett rá Jani-'j kára az apja. í — Persze, hogy mék, édesapám — helyeselt a gyerek. Galambos János gyors moz- ", dulattal felemelte táskáját, s megindult a kapu felé. jj Tercsi meglepetten nézett' utánuk. • f — Jani! Janika! — szólott j később nagy zavarban... Hát...:': Hát... vacsorára... gyertek... haza... Apáddal együtt. / — Jó — fordult vissza Já- / nos, s a szemében megnyug-j vas, öröm. £ £ A végtelen, homokos kiskun : mezőkre leszállt az est, s az enyhe szélben, az érett kalá- szók csendes suhogással várták beteljesülő sorsukat... Az új , aratást. • Örök kár, hogy itt félbeszakadt a vers és soha nem ke- irült sor a folytatására. : A költői sejtelmeket fénye- ; sen igazolta a csákány, a fel- i tárt kincsek realizálták a le- i gendát, de Mátyás magyar re- ! neszánszának van még jó né- : hány, ma is misztikumnak 'tűnő és igazolásra váró mo- ; mentuma. Ezek között első ; helyen kétségtelenül az a ; grandiózus terv ,áll, Mátyás S egyetemi városának terve, í amelyről Heltai Gáspár, a J XVI. század humanista tör- 5 ténetírója tudósít 1575-ben írt £ Krónikájában. Heltai forrás- £ munkának Bonfini: Rerum í Hungaricarum Decades című ^munkáját használta fel, de hivatkozott Brodarics Istvánra, í II. Lajos kancellárjára is, aki ^ sokat mesélt neki Mátyással £ ás Visegráddal kapcsolatos •f emlékeiről. Ezek között az ^emlékek között szerepelt an- ^nak a valóban meseszerű vá- J rosnak a terve is, amelynek í gondolata állítólag Mátyás ^lelkében vert gyökeret és ki- Í dolgozásával az udvarába hí- j; vott olasz építőművészeket bízta meg. A „jedzés’‘-nek nevezett terveket Brodarics meg ^ is mutatta Keltáinak, aki elragadtatva számolt be róluk í Krónikájában'. / ^ Heltai tudósítása szerint ^Mátyás Buda és Visegrád kö- ^ zött, a Duna partján egy folyam hatalmas egyetemi épü- ^ letcsoportot terveztetett, amely ^ alkalmas lett volna nem ke- ^ veseibb, mint negyvenezer ^ diák befogadására, „...az épü- í lelnek két piacca lönne — telemben használja, vagyis ott, \ ahol érdese szerint azoknak \ drámai funkciója van. Másszó- ] val nem közönséges színes fii- | met látunk, hanem akár Ej- j zenstein „Rettegett Iván”-já- : nál, az alaptónusok a jelene- j tek karakterekként változnak. • Az operatőri munkát Jiri Tarantik látta el. A legendás bárót Milos Kopeczky (a Svej’k Katz pátere) alakítja. Tonik az űrhajós a fiatal Rudolf Jelinek, míg a szépséges velencei hercegnő a nálunk is jól ismert, nagytehetségű, bájos Jana Brejchova. A Munchausen báró kalandjai a csehszlovák filmgyártás egyik büszkesége, több esztendei munkával készült. Remélhetőleg hamarosan a magyar mozikban is vetítik majd. (Ábel Péter) sor a színészekkel történő felvételeikre, vagy a külső beállításokra, majd Gottwaldowban a rajz- és bábművészek munkája következett. Külön érdekesség, hogy Zeman a színeket festészeti érEgy régi mesehős új életre kel