Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

4 "”^£írSan 1961. OKTÓBER 1, VASÄRNAP SZÖVETKEZETI TELI ESTÉK Képes filmvilág f Németh Emil: Elkészüli a megyei műve­lődési bizottság irányelvei alapján a községi művelődé­si házaik őszi-téli népműve­lési, kulturális programja. Már az idény elején megmu­tatkozik a megyei kooperá­ciós törekvés baszna. A me­gye állami társadalmi és tö­megszervezetei egyesítették erejüket és a sok párhuza­mos intézkedés, az egyidőoen tartott több rendezvény problémája, a különböző szer­vek közötti versengés meg­szűnt, s helyébe lépett a nyu­godt, kiegyensúlyozott, kö­rültekintő munkatervre épü­lő népművelés, kulturális te­vékenység, amelynek köz­pontja a művelődési ház, mint a leghivatottabb hely. Rendkívül tanulságos és ér­dekes olvasmány a megyei szervek 'összeállított temati­kája, amelyet aztán a já­rási művelődési bizottságok használtak fel. Valamennyi szerv ereje legjavával járult hozzá a közös munkához. Az üzemi és falusi művelődési házak látogatói. legyenek azok bármilyen érdeklődé­sűek, megtalálják a számuk­ra legérdekesebb művelődési, tanulási és szórakozási lehe­tőséget. A gazdag és változatos prog­ramon belül több községben is sor kerül az idén ősszel egy új gondolat gyakorlati kísérletére. A Szövetkezetek Országos Szövetségének kez­deményezésére néhány he­lyen Szövetkezeti téli esté­ket szerveznek. A Szövetke­zeti téli esték szervesen be­illeszkednek a művelődési házak tervébe, mert ezek az új rendezvények is a községi művelődési házakban talál­nak otthonra. Szövetkezeti téli esték. Érdekes, soka tsejtető' már az elnevezés is. A hasonló nevű Szabad Föld» téli esték han­gulatát idézi, melyek hosszú éveken keresztül a falusi la­kosság kedvelt és igen hasz­nos klubszerű összejövetelei vol tak. Ezeken egyaránt meg lehetett vitatni a nagy­világ dolgait, és a termelés gondjait. A Szabad Föld téli esték változatos programmal, jó kedélyű együttlétekkel ad­tak tanulási, szórakozási le­hetőséget a faluhelyen való­ban nehezebben hasznosít­ható téli estékre. Bár a két név hangulata köeel áll egymáshoz, a Szö­vetkezeti téli estéknek mégis más a célja, feladata. Villá­nyi Lászlónétól, a Szövetke­zetek Pest megyei Központ­jának művelődési előadójá­tól kapott tájékoztatás sze­rint a Szövetkezeti téli esték zárt keretbe foglalják a földművesszövetkezeti isme­retterjesztő és népművelő te­vékenységet, amely rendkí­vül gazdag és sokoldalú. A klubszerű, s a lehetőség sze­rint azonos napokon tartott rendezvények legfőbb célja, hogy közelebb hozza egymás­hoz a szövetkezetek válasz­tott vezetőségét, dolgozóit és tagjait.. A kísérlet ideje alatt — az idén ősszel és télen — mintegy négy-öt községben kerül ezekre az estékre sor, .előreláthatóan 10—14 alka­lommal. ^ Mit Ígérnek a Szövetke­zeti téli esték? A terv sze­rint író-olvasó találkozókat, politikai ismereteket, divat­bemutatókat, ismeretterjesz­tő előadásokat. filmvetíté­seket, a szövet’cezeti keres- kedele/n tudnivalóit, könyv- ankétokat, televíziónézést, hanglemezbemutatókat. Eze­ken a rendezvényeken azon­ban. nemcsak a földműves­szövetkezeti tagokat és dol­gozókat, hanem más érdek­lődőket is szívesen látnak majd, ezért a Szövetkezeti téli esték lehetővé teszik egyben a falu legkülönbö­zőbb érdeklődésű és felfogá­sú embereinek találkozását, kapcsolatainak erősödését is. Bár a Szövetkezeti téli esté­ket a földművesszövetkeze­tek rendezik, előreláthatóan mégis a termelőszövetkezeti tagok esti találkozásaihoz adnak majd nagyobb alkal­mat, hiszen ma mór a föld­művesszövetkezeti tagság zö­mét a termelőszövetkezeti gazdák alkotják. Ebből a szemszögből még haszno­sabbnak- látjuk ezeket a ren­dezvényeket. A Szövetkezeti téli esték — ha egyelőre kísérleti jelleg­gel is — gazdagítják majd a falusi lakosság téli program­ját, ezért üdvözöljük az új gondolatot, s érdeklődéssel várjuk az őszi betakarítás után sorra kerülő első ilyen összejöveteleket. Szvetlána Szavelova, a Hol- 3 : nap felnőtt leszek című ma- j : -4 : gyárul beszélő szovjet film női J t főszereplője. (tm) ... És a papa Olaszországban ^ van a címe Mara Lane ké- 6 szülő új filmjének. \\\\\\\A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ A legnagyobb csalódás B arátom, a második tan­évét kezdő irodalomta­nár meséli: — Udvaroltam egy lánynak. Már régen rájöttem: semmi közünk egymáshoz, dehát a megszokás... szóval még együtt jártunk... A nyáron a Hanságba mentem a diák­jaimmal. Amint illik, szép le­veleket írtam Cilinek, és egy­szeressé — szóval mint ké­sőbb egy közös ismerősünktől megtudtam:. Cili már előzőleg megismer!^) ett egy fiúval, akinek motorja, húszezer fo­rintos takarékbetétje van, és mindig más ruhában jelent meg randevún. Cili — prak­tikus lány, meg aztán nem voltam otthon — nagyon ba­rátságosan megírta, hogy a szerelmünknek vége. Éktele­nül dühös lettem. Hogyan? Még ő szakít velem?! ez a fél­művelt , szentimentális, jazz-,, és magyarnóta-bolond, üres divatbaba? Rendben vanlSza.^ kítunk! De amit tőlem kapsz, ^ azt már nem teszed ki az ab- lakodba! ^ — Felpofoztad? ^ — Ugyani Aki a szatíráról £ tanít, annak nem kell pofoz- ^ kodnia. Idesüss! Még azon £ melegében ezt a gyilkos han- j gú levelet küldtem. Itt a má-j solata. Szerintem remekmű a ft maga nemében. Olvasd! ^ Sanyi tényleg összehozta ! ezt a lfvelet. Mert volt ebben £ minden. A reménytelenül epe- ! kedő Sanyit figyelő riadt őzi-j kék a naplementében. Bána-Í tos lassú elmúlás a zöld erdő! mélyén, kis oatak szélén, ahol! a oatak csobogása. Cili cipői-! nek kopogását idézte, és így! tovább. Majd: \ — ..Szakadi is meg, te érző ! sokat szenvedett, sokszor mél-! tatlanul hántol, töviskoszo-í rús szív. hiszen Cili nem sze-! rét, szakadj meg és lengjen! körül az envészef mert nin-! csen értelme az életednek, mi-! vei Cili nem vidítia fel többé: vidám csicsergésével eondok-! ban megfáradt lénvedet.” S a végén ez áll: ..Nem írok tovább, mert! reszket a toll a kezemben,! mint a hold a tó vizén. Elme-! gyek mindörökre. Köszönök mindent. Szüleidnek add át utolsó üdvözletemet, és ne gondolj rám. ki úgy szeret­telek volna akkor is szeretni téged, te drága Cili, midőn mér galambősz fejjel fekszel hófehér párnáidon, s délutá­nonként a spóráért rőtvörös fénye von glóriát drága, ga­lambősz fejed köré. Ne gon­dolj rám. szerelmes rabodra, aki — midőn te éppen gyön­gyöző kacagással aratod le az örökzöld babért, amellyel cso­dálatos lényednek és szép új ruhádnak adóznak az embe­rek milliói — ne gondolj rám, óh, Cili, ki már egyedül, el­hagyottan. vérző szívvel, csap- zottan, rongyos ruhában fek­szem a zöld erdő mélyén, kis patak szélén, a kies gyepen, s végső, elhaló, tört szívű sóha­jommal a te lényedet imádom, a te dicséretedet zengem. Szia, Sanyi”. A szemem bepárásodott. Nem a meghatottságtól, ha­Éjjeli fények teherpályaudvaron Ahogy a felhő is szokott leülni réten, fák között, ide leszálltak hangtalan nem is tudom, miféle csillagok. Az értelem rakta ki mind. s merednek értelmetlenül. Ott három is van egy helyen, aztán sokáig semmi sincs... magasan is van sok felé, de még több lenn a föld színén... és olyan Is van, amiről nem is tudom, egyáltalán ide, ezek közé való? Tijéfál az aggyal szerteszét a fénypont-összevisszaság, és semmi semmi mozdulat, míg állok itt, nem árul el az értelmükről mit se most. De várj kicsit még. várd meg itt a füstös hajnalt és talán maradj itt estig, amikor kigyullad megint valahány. Szálkái Miklós: Legyen a vers érthető, világos Titeket Jjívlak gyári dolgozók, Bányászok, könyvelők, földművesek S határokat őrző katonák, Kik társadalmunk pillérei vagytok, S alapja voltatok már akkor is. Amikor még ti sem tudtátok ezt; Vallomást tenni hívlak titeket, Akiket már más is érdekel Nemcsak a munka; kiknek már a könyv Táplálék, mint a kenyér, mint a vaj, TI mondjátok meg, — nektek szól a dal: Mit írjon az író s főként hogyan. Én is próbáltam, próbálom a verset, Nektek s magamnak, hisz egyek vagyunk, Ahogy Arany, József, Kosztolányi . Gyémánt tollal utat mutatott: A világos mondanivalónak Művészi forma adjon keretet. De míg írtam és ti biztattatok, Megváltozott a szépségideál A régi dísz ma már szinte lom, — S tegnap már a szerkesztő így üzent: Arany János írta így a versét... S nem dicséret volt ez üzenet.- ....-Hogyne, tudom :.;az élet nem áll meg,'■ N incs örök: a régi megfakul, De érteni s érezni a verset Ma tó lényeg, nem múló dívát! — Igazamat, gyertek érdekeltek. Tanúsítsátok mindannyian! Vv\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\W Liszt Ferenc emlékbélyeg- sorozatot ad ki a posta : A posta Liszt Ferenc szü- j letésének 150., halálának 75. í évfordulója emlékére, októ- ! bér 2-án, hétfőn, bélyegsoro- ! zatot és bélyegblokkot ad ki. ! A 60 filléres bélyegen Liszt ! Ferenc fejének árnyképe, az ! egyforintoson az Operaház ! Liszt Ferenc-szobra, a kétfo- ' rintoson a Zeneművészeti Fő­iskola homlokzata, a tízforin- Hos blokkon pedig a világhí­rű magyar zeneszerző dom­borműszerű portréja és kéz­jegye látható. Az új bélyegek 1962. június 30-ig használhatók fel postai küldemények bérmentesítésé­re. (MTI) BALOGH BÉNI: ion onm : Amikor az akácok nyíltak A vonaton egymásután kö­szöntek rá az ismerősök. Szí­vesen fogadta ... Legtöbbel le is kezelt, sőt némelyiket még cigarettával is megkínálta. Ezek is — miként azt a vén vasutas tette volt a pesterzsé­beti állomáson — erősen hang­súlyozták: Hazamégy? Erre nem számított. Azt hit­te, közömbösen mennek el mellette, s legfeljebb egy kur­ta jónapottal mutatják, hogy ismerik. — Haza? — töprengett. — — Hát hazám nekem ez a sok­szor kigúnyolt, Átokházának is titulált Homokháza? Ki vár ott engem?... Talán csak a Janika. Ha egyáltalán hoz­zám engedik. Közel féléve, hogy nem láttam. Mekkorát nőhetett azóta. Ilyenkorban gombaként nő a gyerek... Már kijárta az első osztályt is ... Legutóbb, alig hagyta velem beszélni a nagyanyja. Az anyósom... Aki gyűlölt, aki üldözött, akinek mindig a gyütt-ment senki voltam. Hiá­ba kerestem én szépen, több pénzem volt, mint akármelyik tanyás parasztnak. Mitsem számított az. Én csak a sze­gény cseregi kovács fia vol­tam, aki elcsábította a falu legszebb lányát. Korsós Te­rézt; akinek takaros kis tanya jutott a Nyögő-dűlőben. És Tercsi hallgatott a vén- asszonyra, az anyjára. Ha né­ha ittak a cimborákkal, úgy fizetéskor, könnyen a szemébe vágta á is: — Nemcsuda, ha szegények vótatok tik, otthon, apádék- nál... Könnyen bántatok a pénzzel. Nem is lett soha sem­mitek. Ha meg az anyósára panasz­kodott, hogy milyent hozzá, hát csak Felhúzta Tercsi a vállát: — Nézd, te gyüttél ide ... Ha nem tetszik nálunk, elme­hetsz ám. A ház mégiscsak az anyámé... — Hagyjuk itt őket, kezd­jünk máshol új életet — ajánlgatta. — No, abbul semmi se lesz... Én nem szeretem a ci­gányéletet. Én nem vándoro­lok házbérbe... Még mit nem... — Csak Homokháza már az én hazám — kínlódott. — Ott él a kisfiam... Ott, akit el­hagytam... De ennek az anyós az oka. Az a sok felhányás, az a sok kérkedés... De most már nem kérkedik. Már ő ís deszkát árul a másvilágon... és elmosolyodott örömében. De aztán elröstellte magát. — No, komám — morogta maga elé nézve. — Azért te sem vagy olyan angyal... Mert ugye, az a kispesti lány... Az a huncut, az a harapós kis Lindácska, az csak elcsavarta a fejed... Hej, de kedves volt... hogy dorombolt, duruzsolt, hogy tudta kelletni magát. Úgy ringott a csípője, mint a hullámzó vetés... És a szeme, no, a fene... Abban tisztára valami ördöngösség volt. — Szakikám — szólított meg a műhelyben, ahol én szereltem, ő meg utolsó éves tanuló volt. — Nem oda Bu­da... Ne legyen már olyan fa­kir. Jöjjön el már egyszer színházba maga is. Maguk, bejárók csak dolgoznak, meg vonatoznak... Nincs idejük másra... Tudom, hogy nehéz dolog ezt csinálni... De., azért vegyen már tőlem színházje­gyet... Tudja, hogy közönség- szervező vagyok. — Nincs kivel mennem — vetettem ellent. — A felesé­gem nem jön ilyesmire. — És velem? — nézett rám huncutul a barna szemeivel. — Magával? — lepődtem meg. — Persze... — és nevetett biztatón... — Túlórázás cí­mén igazolja magát, otthon... He, he, he! Jó? És elmentem... Aztán jött a többi. Már közel nyolc hó­napja vele élek. Finom volt vele élni, nem tagadom. Bo- hókás, tüzes kis ördög, aki úgy ölel, csókol, mar, harap, csapong, szédít, hogy no... tál öcsém? — kíváncsiskodott a vén bakter. — Itt voltam én Pesten a gyárban. Hol lettem volna máshol... Az öreg vasutas akkurátu­sán sodorta meg a bajuszát. — Jó ideig ... Mert hát ügyi, mi csűrés-csavarás, de egy álló esztendő is elmúlt, amióta te Homokházán voltál __És az is i gaz, hogy Homokháza még sincs messze Pesthez. — A távolság igaz — hagy­ta helybe Jani. — De azért az mégsem, hogy egy éve nem jártam otthon, Voltam én pár hónapja is... a ... fiamnál. Csak őmiatta ... Mert a töb­biek ... Hiszen tudja ... Tudom én, hallottam én — bizonyította a vén bakter, aki homokházi származék volt, s ismerte a Galambos János sor­sát ... Ezért hát kicsit később, óvatos, halk hangon hozzátet­te: — Oszt most, odamégy? ... Hazamégy? — nyomta meg a szót. — Haza — válaszolta zavar­tan a szőke férfi. — Megné­zem a fiamat... — aztán kis­sé röstelkedve elnézett a vén bakter feje fölött. S ombat délután voit. A ! nap kegyetlen forrósággal sü- ! tött. Az erzsébeti állomáson ! izzadva várakoztak a hazafelé ! tart i utasok. ; A felszolgáló alig győzte \ mérni a sört. Valaki kegyetlen j hamisan fütyölt. ■ — A fene a füttyögésibe! — ! dühöngött egy bajuszos vas- \ utas. — Valósággal megvadít- \ ja az embert. ■ — Nyugalom szakikám — ! csendesítette egy szőke, nyú- ; Iánk, kissé szeplős, olyan jó j negyvenes férfi. ! A bajuszos vasutas mérge­it sen vetette rá tekintetét, de \ aztán hirtelen megenyhült szi- ! gori arca. ! — Te vagy az. Jani? \ — Aggyisten Misi bácsi! Én \ vónék, ha nem haragszik. \ Az öreg bakter szuszogva \ emelte fel fején az egyensap- í kát. / , ! — Nem haragszok én öcsém. ^ Mán miér is haragudnék ... f Csak csudaszámba mén mán í a te látásod, hallod-e! $ A szőke férfi, aki Galambos $ János névre hallgatott, némán 2 bólintott. y é — Hát osztán merre forog­nem'a nevetéstől. Aztán le-j csillapultam. — Képzelem: megsértődött! j Persze, el is hiszem. Kegyet- \ lenül erős ez a levél. Sanyi felkacagott: — Megsértődött? Egy frászt! ] Express levelet küldött! Hogy j csak most látja igazán, meny-1 nyire szeretem őt, hogy a csa- í ládjukban mindenki sírva fa- \ kadt. ^ — Kibékültetek? ; > — Tessék?! Csak nem kép- ^ zeled, hogy ezzel a lánnyal, £ akinek tetejében még a legmi-^ nimálisabb jóízlése és ítéiőké- jj pessége is hiányzik — hogy ^ egy ilyennel egyáltalán szó- ^ ba állok? ; Murányi József Az énekesnő hazatér című! román operafilm női főszere-! pét Silvia Popovici játssza.: .wwwxwww; — NEMZETKÖZI film- j fesztivált tartanak október ! 27-én Indiában. A feszti- ! válón magyar filmeket is; bemutatnak, így az Aliba; Regiát, a Vörös tintát és a j Párbaj című rajzfümet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom