Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-04 / 234. szám
1961. OKTÓBER 4. SZERDA »er» Nem üzemi - országos kérdés Egy egyeztető bizottság működésének tanulságai Lapozzuk fel a Csepel Autógyár egyeztető bizottságának jegyzőkönyveit. Nem lesz minden tanulság nélküli. Elöljáróban talán annyit, hogy a Csepel Autógyár égitiké ama néhány, kivételes vállalatnak, amelyeknél nem csupán vállalati egyeztető bizottság működik (ahonnan egyenest a területi 1 egyeztető bizottsághoz lehet | fellebbezni), hanem a gyár- részekben is van egyeztető bizottság, s ettől fellebbezni a vállalati egyeztető bizottság- j hoz lehet. Következésképpen ; a második, a fellebbviteli jó- j rum is a gyárban működik. További jogorvoslatnak pe- j dig — kivételes esetektől el- | tekintve — helye nincs. Aki- j nek a vállalati fórumokon nem szolgáltattak igazat, az ! a továbbiakban jogorvoslatért : már csak az ügyészséghez fordulhat. Ez a különleges helyzet persze maga után vonja (ma- i ga után kell vonnia!) a külö- j nős konzekvenciák egész sorát, mindenekelőtt a rendkívüli felelősséget. S most nézzük az idei jegyzőkönyveket, csaknem augusztus végéig bezárólag. A nyolc hónap alatt a vállalat központi egyeztető bizottsága 102 ügyet tárgyalt. Válasszuk ki közülük találomra, mondjuk az utolsó tizet. Szebellédi Bertalant a járműgyárban fegyelmi határozattal sújtották, mert manipulált a bélyegzőórával. Az írásbeli megrovás és a harminc százalékos nyereségrészesedés-csökkentés ellen — fellebbezett. A VEB előtt azután kiderült, hogy munkaidő alatt kiment iddogálni az Ifjúsági Házba. A fegyelmit helybenhagyták. Ezzel sok probléma aiaps. A következő” Tigy már fo- gaáabb. Józsefei is' írásbeli megrovásban és harminc százalékos nyereségrészesedés-csökkentésben részesítették, mert — állítólag — elrontott egy munkadarabot, a selejtet r.am jelentette, egy ideig dugdesta, majd a rajzzal együtt az ócskavas-gyűjtőibe dobta. Súlyos vád. Csakhogy a fellebbviteli tárgyaláson kiderült, hogy már a műszaki rajz is selejt vast, ha annak alapján készíti el a munkát, az mindenképpen hasznavehetetlen lesz. Nem dugta el és nem dobta el a munkadarabot — nem is tehette, mert névre szóló utalvánnyal kapta —, hanem szépen a helyére tette, s másvalakinek a gondatlansága folytán kallódott el. A VEB a fegyelmi döntést hatálytalanította, Czingálót „szóbeli feddésben” részesítette, mert „ő is gondatlanul járt el”. Gőzön Sándort írásbeli megrovásban és harminc százalékos nyereségrészesedés- csökkentésben részesítették, mert a munkaidő alatt kiment a gyárból sörözni és a bélyegzésnél is csalt. A váddal szemben azzal védekezett, hogy volt csúsztatható munkaideje. A VEB a fegyelmit „szóbeli feddésre” enyhítette, tekintettel arra, hogy ilyesmi Gózonnal első Ízben történt meg. Farkas Imre igazolatlanul maradt távol a munkáiból, állítólag az elhúzódó orvosi vizsgálat miatt. A VEB jóváhagyta a fegyelmi büntetést, amely szerint Farkas a kiesett időre munkabért nem kap, s a nyereségrészesedését 25 százalékkal csökkentették. Dabi hajós meglehetősen bonyolult ügyében felfüggesztették az eljárást, amíg a különös esetre az igazságügyi hatóságoktól állásfoglalás nem érkezik. Schneider Jánosnak. a gyár csökkent képességű alkalmazottjának felmondtak. Azóta sem tudott elhelyezkedni sehol, mert rokkant. Az üzemrész létszámát — védekezett # tárgyaláson a vállalat képviselője — jelentősen csök- köntenünk kell. Ezért Schneider János panaszát a VEB elutasította, de vigasztalásul azt tanácsolták neki, hogy menjen panaszra a bírósághoz. Gál Lajosnak három évvel a nyugdíjazás előtt mondtak fel, illetve ajánlottak alacsonyabb munkakört. A határozat ellen tiltakozott a műhelybizottság titkára is. Mint mondotta: az méltánytalan és törvénysértő. A felmondást az egyeztető bizottság hatálytalanította. Felmondtak Bánszky Ferenc szakszervezeti bizalminak is. Köztudomású, hogy a választott szakszervezeti funkcionáriusokat csakis a műhelybizottság és a szakszervezeti bizottság hozzájárulásával lehet elbocsátani. Ilyent azonban senki nem kért. Bánszky csoportvezető kitűnően dolgozó szakember volt. A VEB a felmondást törvénytelennek bélyegezte. Lukács András írásbeli megrovást kapott 75 százalékos (0 nyereségrészesedés-elvonással, mert a műhelyből három napig távol maradt. A tárgyaláson kiderült, hogy a szabadság járt néki, ő — ha nem is teljesen szabályszerűen — de elkérte magát. Kérésére komoly választ nem kapott, csak tréfálkoztak vele. A VEB a büntetést szóbeli feddésre enyhítette. S végül: László Istvánnak is felmondtak, létszámcsökkentés miatt. Ő is fellebbezett azért, mert ő maga hadirokkant, s a felesége is csökkent munkaképességű. A foglalkozása kertész, márpedig ebben a szakmában a nyár végén nem lehet elhelyezkedni. Talán majd tavasszal. Egyébként tizenhárom éves gyermeket nevel... A VEB nem tudott az ügyben állástfoglalni, szavazategyenlőséggel tovább terjesztette a megyei TEB elé. AZ rövidesen dönt az ügyben. Erről a tíz ügyről beszélnek tehát a jegyzőkönyvek. Méghozzá szerintünk nagyon ékesszólóan. A Szebellédi-, a Farkas-, a Dabi-, a Gőzön-, a Gál- és a Lukács-ügyben hozott határozatokkal csak egyetérteni leltet. Ezek a döntések a Csepel Autógyár vállalati egyeztető bizottságának szabályismeretéről, emberségességéről, nevelő szándékáról, rugalmasságáról tanúskodnak. A másik négy ügy azonban, sajnos, másfajta tanulsággal szolgál. Mindenekelőtt azzal, hogy az egyeztető bizottságban van némi hajlam a „salamoni ítélkezésre“. Márpedig a jogszabályok, a rendeletek egyértelműen és világosan beszélnek arról, hogy mi szabálytalanság és mi nem az. S a vádak mellett vagy vannak bizonyító erejű lények, vagy nincsenek. Ennek megfelelően — mindenkor egyértelműen kell átlást- foglalniok. Még ennél is messzebb hangzó tanulság ered szerintünk Schneider János, László István és Bánszky Ferenc elbocsátásából. Mindenekelőtt az, hogy a gyár egyes gazdasági vezetői néha a Munka Törvénykönyvének mellőzésével hoznak döntéseket. Ez az egyeztető bizottságokra még nagyobb felelősséget ró. E felelősség akkor bontakozik ki előttünk teljes egészében, ha nem felejtjük el, amit már bevezetőben is hangsúlyoztunk, hogy a Csepel Autógyárban az egyeztető bizottság különleges helyzetet élvez. Emiatt talán nem is ártana felvetni az átszervezés gondolatát. Feltétlenül a demokratizmus szélesedését eredményezné, ha a vállalati egyeztető bizottság nem a végső fórumot jelentené, ahonnan további fellebbezésnek helye nincs, ahonnan panaszra már csak az ügyészségre lehet menni. Szerintünk jó lenne, ha minden esetben további fellebbezésre nyílna mód a jóval szélesebb látókörű, az „objektív” és „szubjektív" helyi érdekeken felülemelkedő megyei területi egyeztető, bizottsághoz. Tudjuk, hogy az egyeztető bizottságok módszerei sok tekintetben még ma sem eléggé kiforrottak. De az egyeztető bizottságnak — a Csepel Autóban is — mindenesetre van mérlegelési joga, lehetősége például a szociális körülmények vizsgálatánál. Feltétlenül ismerniük kell az adott helyzetet, az embereket, cselekedeteik mozgató rugóit. Enélkül nem dönthetnek nyugodt lelkiismerettel. Véleményünk szerint azonban Schneider János és László István ügyében nem egészen így jártak el. Pedig önmagában még ez sem elegendő. Az egyeztető bizottság például nem nézheti az elbocsátások ügyében emelt panaszokat csakis a gyár szemüvegén át. Az ilyen ügyekben való állásfoglalás — túlzás nélkül mondhatjuk — nem üzemi jellegű, hanem országos politikai kérdést jelent. Méghozzá olyan kérdést, amelynél egyeztetni kell a népgazdasági érdeket az egyéni érdekkel. Ami nem könnyű feladat. Amit csak az ország jelenlegi helyzetével, eseményeivel, például a tsz- munkaerő problémával szoros összefüggésben lehet megoldani. Magyarán mondva: ha valahol leépítésre kerül sor, a személyi „kapcsolatokat” a VEB-nek sém- miesetre sem szabad figyelembe vennie. A fellebbezések elbírálásánál soha nem az „összeköttetéseket”, hanem — a törvény előírásai mellett — elsősorban a társadalmi körülményeket kell szemügyre ven- niök, s annak szellemében kell dönteniök. Vagyis a Csepel Autógyárnál, ahol a munkások jelentős része bejáró, ahol .„két lakiak”. oly szép számban vannak, világos, hogy a munkaerőíelesieg kérdésében elsősorban erre kell tekintettel lenniök. Minden bizonnyal sok olyan ember van a gyárban, akinek — ha az átszervezés folytán ott foglalkoztatni nem tudják tovább — azonnal akad munkája odahaza, a faluban. Ha az egyeztető bizottság ennek alapján dönt a fellebbezések ügyében, akkor jól hangolja össze a népgazdasági érdeket ez egyéni érdekekkel. Tevó- Jcenyscge ezzel erősíti a szocialista törvényességbe és a. mi társadalmunk nyújtotta általános biztonságba vetett hitet, ellenkező esetben — rombolja. Ezt a tanulságot vontuk le a Csepel Autógyár vállalati egyeztető bizottságának működéséből. S úgy gondoljuk, ez a megyében működő többi VEB számára sem lehet közömbös. F. A. Nagy vita egy kis hídról A tavaly hasonló című cikkben felvetett problémát, a mai napig sem sikerült megoldani. S ez különösen azért kellemetlen nekünk, sziget- szentmiklósiaknak, mert jó két hete olyan a Duna vízállása, hogy száraz lábbal nem érhetjük el a kompki- j kötőt. Az átkelők vagy gu- j micsizmában tudnak a partra jönni, vagy úgy, hogy egyszerűen levetik a cipőjüket és mezítláb közlekednek. Ezelőtt néhány héttel lezárták a szigethalmi hidat, így megnőtt az átkelők forgalma a kompnál, azonban még így sem orvosolták panaszunkat. A probléma megoldását elősegítendő, küldtem egy rajzot Ráckevére, de az említett rajzra még a mai napig sem kaptam választ — pedig legalább én próbáltam valamit tenni az áldatlan helyzet megszüntetésére. Befejezésül még egy helyi problémát említek: a mozi büféjében nincs folyóvíz, amellyel rendesen kiöblíthetnék a poharakat. Szeretnénk, ha a MOKÉP, illetve a büfé vezetője gondoskodnék arról, hogy az egészségügyi követelményeknek megfelelő poharakban szolgálják ki a közönséget. Boltos Ferenc Szigetszentmiklós, Árpád u. 13. Baj van a vecsési vízzel Vecsése n az Achim utca sarkán van, illetve volt egy finom vizű artézi kút. Sok százan hordtuk innen az ivóvizet, de nem sokáig, mert nyáron, a nagy kánikulában leégett a motor, így az izzó napsütésben messze kilométerekről hordtuk — és hordjuk ma is az ivóvizet, mert a kutat időközben sem javították meg. Hogy miért? Mert a tanácsnak nincs rá kerete. Nincs, pedig mi rendesen befizettük a községfejlesztési adót, sőt ebben az évben már a Vízmű Igazgatóságnak is fizetjük azt az összeget, amellyel hozzájárulunk a leendő vecsési vízhálózathoz. A víztorony már áll is. De — kérdezem én — mi lesz addig? Igyuk a kimerülőfélben levő rossz vizet házi kútjainkból? Azt a vizet, amelyben még kezet sem moshatunk jószerivel? Az emberek mérgelődnek a rossz kút miatt. Vajon nem lehet ezt g. kutat megjavítani? Nem lehet a kiégett motort újratekercselni ? Szeretnénk, ha valahogy megoldanák ezt a nagyon kellemetlen kútproblémát. Németh István, Vecsés, Achim András u. 79. Tanulni akarunk! Lapunk levelet közölt Gu- licska Imre (Cegléd, Hollós utca ljb) olvasónktól, aki elpanaszolta, hogy a tavaly elkezdett első évfolyamot idén hiába akarnák folytatni a dolgozók gimnáziumában, mert létszámnehézségek miatt csak levelező tagozatot engedélyeztek, s ez tizenhat embert nagyon hátrányosan érintene (munkabeosztás, tanulási lehetőség, nyelvtanulás, stb.) OlFelesleges másfél óra A Veresegyház—Vác között közlekedő, illetőleg Vácra reggel 6.45-kor érkező személyvonattal utaztunk május 28-ig jó néhányan, üzemekbe, középiskolákba és hivatalokba járó diákok és dolgozók. Az új menetrend szerint az említett vonat Veresegyházról reggel 21 perccel előbb indul, s Vácra 6.30-kor érkezik. így azoknak, akik Veresegyházról Vácra akarnak utazni, most már nem reggel ötkor, hanem fél ötkor (esetleg négykor) kell felkelniük ahhoz, hogy reggel nyolcra a munkahelyükre, vagy az iskolába érjenek. Felesleges másfél órát dobnak ezáltal ki a középis- | kolások az ablakon. Hiszen I reggel fél héttől nyolcig nem | tudnak semmit sem csinálni, mert felügyelet nélkül vannak, s ha a tanítás megkezdése előtt jóval ki is nyitják az iskolát, az álmos diákok nem tudják az időt tanulással tölteni. Ismeretes, hogy Vác járási székhely, ipari gócpont, a gyárak nap mint nap növekszenek és ezzel egyidejűleg emelkedik a bejáró munkások létszáma is. Ennek következtében a Vácra érkező vonat zsúfoltsága is növekszik — sok esetben Váchar- tyán és Vácrátót állomásokon már csak a peronra vagy a lépcsőkre lehet felkapaszkodni. Épp ezért kérjük az illetékeseket, hogy a zsúfoltság elkerülése és a felesleges másfél óra megszüntetése érdekében — amennyiben mód van rá — állítsanak be egy, a jelenleginél egy órával később induló mentesítő vonatot, amely nemcsak az előző vonat túlzsúfoltságát, hanem a felesleges koránkelést is megszüntetné. Herczeg János, a Váci Járási Tanács dolgozója vasónk a napokban újabb levelet küldött, amelyben közli, hogy az újságcikkre semmi reagálás nem történt, s elkeseredetten ír arról, hogy hiába kis csoportjuk nagy tanulási kedve, ha a tanuláshoz nem biztosítják számukra a megfelelő feltételeket. A levél alapján felkerestük Vörös Gyula elvtársat, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetőjét. Vörös elvtárs elmondotta, hogy tud a problémáról, szívesen megoldaná, de szigorú pénzügyi előírások kötik a kezét: ugyanis a dologzók gimnáziumában csak húsz fővel indulhat egy osztály. Azt a lehetőséget, amelyet a levélíró felajánlott, hogy a tizenhat ember kifizeti a húsz ember beiratási díját és egyéb költségeit — ezt nem fogadhatják el. Viszont a tizenhatos létszám már tizennyolcra, sőt Vörös elvtárs legutóbbi értesülése szerint tizenkilencre emelkedett. Ha a dolgozók gimnáziumának hívei meg tudnak nyerni valakitj hogy a levelező tagozat helyett náluk tanuljon, így megvan a létszámhoz szükséges húsz fő és minden további nélkül megkezdhetik a jelenleg „állományon kívüli” másodéves dolgozó gimnazistáknak a tanítást. Felhtíhorító eset Pest megye is bekapcsolódott az országos burgonyafelvásárlási versenybe Országszerte folyik a burgonya betakarítása. A hosszas nyárvégi aszály következtében a vártnál kedvezőtlenebbül alakult a burgonya termésátlaga, de helyes és tervszerű gazdálkodás mellett biztosítani lehet a megtermett készletekkel is az ország nem őstermelő lakosságának burgonya szükségletét. A tervszerű ellátás viszont csak akkor valósítható meg, ha az ellátatlan lakosság részére megfelelő mennyiségű burgonyát tárolunk, s így központi készleteinkből biztosítjuk kereskedelmi hálózatunk útján a szükséges árumennyiséget. A burgonya téli tárolásának meggyorsítása érdekében a Somogy megyei MÉK versenyre hívta ki valamennyi megyében működő, s a felvásárlás lebonyolítását végző MÉK központot a második félévi burgonyafelvásárlási terv teljesítésére. A Pest megyei MÉK kirendeltségeinek vezetői szombaton megyei értekezleten tárgyalták meg a megye burgonyaellátási helyzetét. Megyénkben mintegy harmincezer hold burgonyavetés van, a megyei átlagtermés harminc-harmincöt mázsa között van holdanként. Ebből a termésmennyiségből minden nehézség nélkül teljesítheti a megye burgonyafelvásárlási tervét, s ez egyben lehetővé teszi az ellátatlan iakosság burgonyaszükségletének tárolását. A földművesszövetkezetek és a MÉK felvásárlási szakemberei előzőleg tájékozódtak a termelőszövetkezeteknél a termésátlagokról. A tsz-ek megértik egyrészt azt. hogy a lakosság burgonyaellátása lényegében az ő feladatuk, másrészt erre kötelezettséget is vállaltak szerződéseik révén, s annak becsülettel eleget is tesznek. A tsz-ek szerződéses kötelezettségeinek megkönnyítését szolgálja az is, hogy a teljesítésbe beleszámít minden három centit meghaladó méretű burgonya, amit eddig a MÉK nem vett át. Az értekezlet résztvevői végül elfogadták Somogy megye versenyfeltételeit, s így Pest megye is bekapcsolódott az országos burgonyafelvásárlási versenybe. történt a napokban a Ceglédről érkező személyvonatban? Az egyik fülkében egy édesanya utazott bájos, négy-öt év körüli, szőke kislányával; A kislány egy képeskönyvet nézegetett, aztán hosszan kifelé bámult az ablakon, beszélgetett az anyukájával és amikor ezt is megunta, kedvesen érdeklődni kezdett a fülkében tartózkodó utasoktól: — Bácsi, te hova utazol? — Néni, te mit viszel a kosaradban? Az utasok mosolyogva vá- laszolgattak is az érdeklődő apróságnak, azonban egy morc képű, újságot olvasó? negyven éves férfi ráförmedt: — Mi közöd hozzá? Nem tudtak megnevelni? A kislány sírvafakadt, édesanyja pirulva kért bocsánatot az utastól, aki még odavetette: — Igazán, asszonyom, többet törődhetne a gyermekével! Megértem, hogy az utas rossz kedvű volt, könnyen idegességre lobbanó természete van — de az ilyen viselkedéssel — úgy érzem — súlyosan megsérti az emberi együttélés íratlan törvényeit: Egy ceglédi olvasó. r ^ Válasz a Ganz Árammérőgyárba A gödöllői Ganz Árammérő- gyárban egyik látogatásunkkor arról panaszkodtak a műszerészműhelyben, hogy az üzletek nyitvatartási rendje miatt nagyon sok dolgozó háziasszony nem tud bevásárolni. Elmondották még, hogy panaszukkal már a Népszabadsághoz és a rádióhoz is fordultak, azonban az ügyet érdemlegesen nem tudták elintézni. Az üzletek nyitvatartási rendjével kapcsolatban Nie- derman Mártonhoz, a Pest megyei Tanács kereskedelmi osztálya áruforgalmi csoport- vezetőjéhez fordultunk, aki közölte, hogy az ügyet úgy a legcélszerűbb elintézni, ha az érdekelt, bevásárolni nem tudó háziasszonyok a községi tanácshoz fordulnak. A községi tanács a helyi üzleteikkel megállapodhat abban, hogy — figyelembe véve a dolgozók kívánságait — hogyan állítsák be az üzletek nyitvatartási idejét. A Ganz Árammérőben még egy panaszról hallottunk. Reggel hatkor nyit a Dózsa György úti nagy népbolt. Az emberek nagy része felkeresi az üzletet, hogy munka előtt megreggelizzék. Azonban nem .kapnak friss kenyeret és friss süteményt. Tudjuk, hogy a sütőüzemekben — a jelenlegi előírások szerint — nem lehet olyan korán elkezdeni a munkát, hogy reggel hatkor már az üzletekben legyen a frissen sütött kenyér és sütemény. De vajon megoldhatatlan ez a kérdés?
