Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-10 / 214. szám

rtfsrr HEGYEI 1961. SZEPTEMBER 10, VASÄRNAP Képes filmvilág y Dutka Ákos nyolcvanéves A címet olvasva a számok birodalmában lehetetlent nem ismerő matematikus is­merőseim minden bizonnyal máris papír, ceruza után nyúl­nak, hogy dörgő hangú levél­ben tiltakozzanak a matema­tika törvényeinek megsértése ellen: hogyan is lehetne az egy több, mint a kettő? Ha a matematika törvényszerűségei nem is ismernek ilyen lehető­séget, az élet annál inkább. Példa rá a pilisszentivániak esete. Nem is olyan régen, alig egy esztendővel ezelőtt még két művelődési ház működött a községben. Az egyiket a Pilisi Szénbánya Vállalat, a másikat a községi tanács tartotta íenn. Két művelődési ház s szin­te alig jelentkező eredmények. A bányász művelődési házban a szombat vasárnapi táncmu­latság tette ki a rendezvények zömét. Ez ugyanakkor vissza­hatott a községi művelődési ház tevékenységére is. Hiába rendeztek ott ismeretterjesztő előadást, vagy más, valóban kulturális rendezvényt — a táncmulatság mindenkor csá­bítóbb volt. Í gy volt ez hosszú évekig. Az elmúlt esztendő tava­szán végre helyes elhatározás született a bánya és a község vezetői között. Egyesíteni az erőket! — határozták meg a célt s közös erővel láttak a feladat végrehajtásához. — Nem volt könnyű dolgunk — emlékezik Krizsek János, a községi tanács elnöke. — Ho­gyan is kezdjünk hozzá? Ho­gyan is magyarázzuk meg az embereknek az egyesítés szük­ségességét? S végső soron: ho­gyan is kezdjünk a munkához úgy, hogy se a bánya, se a község ne lássa kárát az egye­sítésnek? S mindjárt a legelején: tech­nikai kérdések. Melyik műve­lődési ház maradjon meg? Mi legyen a sorsa a másiknak? Ki legyen az egyesített művelő­dési ház igazgatója? Napokig tartó tanácskozások tettek pontot a kérdéshalmaz végére. Maradjon a bányász művelődési ház: az jobban megfelel a célnak, könnyeb­ben alakítható a megnöveke­dett követelményekhez. S a régi? Legyen a tömegszerveze­tek székháza — így egyformán hasznát látja majd a bánya és a község is. Találjon otthonra benne a községi párt- és KISZ-szervezet, rendezze itt a szaktanfolyamait a bánya, le­gyen próbaterme a bányászze- j; nekarnak, s a tanács is itt bo-^ nyolítsa le nagyobb gyűléseit,^ összejöveteleit. A vezetés pe-^ dig: igazgató: Mojzer Károly,$ a bánya dolgozója, helyettese^ — dr. Koczó Ferencivé, peda-^ gógus. í V H elyes volt az egyesítés?,; Egy esztendő telt el az-!' óta, s az elmúlt év eredmé- ^ nyei bizonyítanak! | — Megalakult a színjátszó^ csoport — kapcsolódik a be- ^ szélgetésbe dr. Koczó Ferenc- \ né. — Ez a huszonöt főből álló ; együttes, amely a község és aí bányászkolónia lakóiból ver-^ buválódott, két tarka esttel és ^ XXXXXXXX>XXXXV»>X\VÍV>XXXXXXXXXXXXXXXXNNXX- ^--------------_j műsoros tábortűzzel mutatko­zott be az itt élő embereknek. Nyomban hozzá kell tennem — sikerrel. Elek Anna peda­gógus vezetésével egy eszten­dő alatt összekovácsolódott a csoport, s az idei évadban már három felvonásos színmű be­mutatójára készülnek. Igaz, „rajtuk volt a szemünk”. Tá­mogattuk, segítettük munká­jukat. Elsősorban abban, hogy összeszokjanak. Ezért több közös kirándulást rendeztünk számukra. Legutóbb például Pécs környékén töltöttek há­rom szép napot. íme, egy bizonyíték a sok közül. S a többi: — Igen sikeres volt az egye­sített művelődési házban ren­dezett szabás-varrás tanfolyam — veszi át a szót a községi ta­nács elnöke. — Három hóna­pon keresztül huszonötén is­merkedtek itt a szabás-varrás hasznos titkaival. A kör mun­káját Szarvasházi Ferencivé, a helyi gyógyszerész felesége ve­zette. A tanfolyam befejezté­vel az egyik vidám, műsoros est keretében divatbemutatón adtak számot tanulmányaikról a hallgatók. Mondani sem kell: kirobbanó sikerrel! Újra Koczó Ferencné büsz­kélkedik az eredményekkel: — Igaz, azelőtt is működött a fúvószenekar, de az idén emlékezetes sikert aratott. Az idei megyei fúvószenekari fesz­tiválon első díjat nyertek, Sőt. a „legifjabb zenész”-nek kijáró serleget is a zenekar tagja hozta haza, a tizenkét esztendős Music Laci. És a fú­vószenekar sikerén felbuzdul­va három hónappal ezelőtt megalakult a művelődési ház szimfonikus zenekara. Vezetője a zeneakadémiát végzett Mo­hai Pál, aki egyben a bánya rakodóállomásának főnöke. És ha már a zenekaroknál tar­tunk: szép sikereket ért el tánczenekarunk is. . De nem lehet panasz a mű­velődési ház többi szakkörére sem. A fotoszakkör egy eszten­dő alatt két kiállításon mutat­ta be legsikerültebb felvételeit. A húsz főnyi modellező szak­kör fele a központi modellező kör tagja, ami jelentős rangot jelent! És szólni kell az egye­sített könyvtárról is. Az öt­ezer lelket számláló község az egyesítés következtében ma A magyar iradalombarátok osztatlan szeretettel és tisz- | telettel fordulnak Dutka Ákos költő felé, aki holnap, szep- 4 tember 11-én tölti be tartalmas életének nyolcvanadik észtén- 4 dejét. Ady Endrével, Balázs Bélával, Babits Mihállyal. Ernőd ^ Tamással, Juhász Gyulával és Miklós Jutkával együtt adta 4 ki Nagyváradon 1908-ban a Holnap című antológiát, amely 4 a megújuló magyar líra forradalmi lobogója volt. Azóta is rendíthetetlen hittel és bátorsággal harcolt a haladásért, hű­séggel őrizve és ápolva egykori küzdőtársai emlékét. A mária- remetei otthonában élő és állandóan munkálkodó idős költőt a nevezetes évforduló alkalmából is a szeretet és a nagyrabe­csülés sokféle jelével halmozza el tisztelőinek hatalmas tá­bora. Az évforduló alkalmából legújabb versét mutatjuk be: FEL A CSILLAGOKBA... Ó, hogy csábított minden messzi táj egy szebb világba fogódzó reménye, ó, hogy szaladtam csókért, asszonyért napsütött ifjúságom vidám reggelébe. Ó, hogy hívtak eszmék, s egy jobb világ babért ígérő csalfa küzdelembe, ó, hogy lobogtam mindig mindenért, mi szép — az Élet lázát vígan ünnepelve. S hogy szűkült sorsom bánatos köde: az erdő néma. ezüstös homálya, hogy lettem lassan mély, testvériden, beszédes csend ringató magánya. Burjánzó kertbe búvó furcsa ház: remete sorsom lomos bungalowja, béna vénség — macskák és kutyám közös vackú, szűk találkozója. Itt sír fel olykor Peer Gynt szaván Aase anyó vigasztaló, szép altatója, a Sória-Mória vár felé mily szép így az út fel a csillagokba. k\\\\\\V\\\\\V\\\\\\\\V\\\l András Endre: Kévéi/ szonett Ma utolszor írok tehozzád verset és újra-írom, amit eddig írtam és szégyelve hajítom el, amim van. mit számító igyekezetem rejtett. Ma hős vagyok, — általad bátorítlan — és visszhangtalan ércfala nevednek, még biztos szememben te vagy a legszebb, de erős én vagyok, hogy ezt kibírjam. fgy hunynak ki a lángoló szerelmek, glória-fény és légbeépült oltár így hull a porba. S hogy valaha voltál, emlékezőül küldöm ezt a verset; azt akarom, hogy már e búcsúzásnál árnyszerű, távol óriásnak lássál. ilyen eset... BABSZI zásba vételről. Bárány Sán­dor született... anyja ne­ve... Indokolás: nevezett édesanyját egy gépkocsi ha­lálra gázolta, édesapja négy esztendővel ezelőtt elhúnyt. Hozzátartozói, rokonai nin­csenek .. Nézte, s gépiesen mormolta a szöveget, arra gondolt, hogy az ó betű milyen koszos, tel­jesen beragadt, s a papírról a sok ó csak úgy pöfíeszkedik elő a többi gépelt betű közül. Azután zavartan visszaváltott, hiszen nem az ó betű a fon­tos, hanem Bárány Sándor, akiről határozatot hoztak, de azt nincs kinek kikézbesíte­ni. „Kapja: irattár.” Hirtelen arra gondolt, hogy nem fejezte be Hemingway könyvét. Nem lenne egysze­rűbb, ha most hazamenne, s végigolvasná? Úgy eluralko­dott benne a vágy a maga kis világa, a második emeleti gar­zon után, hogy ösztönösen felállt a pádról, s csak a tér­dére fektetett papírlap ziz- zenése kanyarította vissza gon­dolatait Bárány Sándor tíz­éves életéhez. A SZERKESZTŐ nem volt vala­------------ mi barátságos, d e lehet az is, hogy sok dol­ga volt. Hosszú papírszelete­ket hordtak be hozzá, áradt belőlük a nyomdafesték sza­ga, telefoncsengetés szakított meg szinte minden mondatot, s Sági legszívesebben már visszacsinálta volna az egé­szet. Nem is tudja, hogyan ju­tott eszébe, hogy idejön. Ahogy az utcai forgatagban szeren- csétlenkedett, valahogy ide­került. S az épület előtt vil­lant meg agyában az ötlet: igen, talán ... Míg a szerkesztő telefonált, szórakozottan a ceruzájával firkált, s ő riadtan nézte, va­jon nem-e a határozatra. De szerencsére nem, egy blokk­tömb feküdt előtte, arra rót­ta a soha, senki által meg nem fejtendő vonal-hierogli­feket. Végre csend lett egy kicsit. — Szóval ön az állami gon­dozásba vétel ellen ... — Nem ... nem — szakítot­ta félbe ijedt tiltakozással Sá­gi. — Csak arra gondoltam, hogy ez a szegény gyerek, senkije sincs, ha intézetbe is kerül, senki nem néz feléje... — Tehát? A kérdés váratlanul érte. Mit is akar, akart? Összezavaro­dott benne minden, sután fel­kelt a fotelból, nyúlt a pa­pírért, s zavartan dadogta: — Én csak gondoltam... gondoltam... A szerkesztő észrevette za­varodottságát, mert szívélyes mozdulattal visszaparancsolta a fotelba. Megigazította a szemüvegét, s mintha egé­szen másként beszélt volna, mint eddig: — Értem ... talán értem, amire ön gondolt. Bár nem ez az egyetlen talán... Megint a szemüvegén igazí­tott, Sági, bár lélegzeni is alig mert, olyan erősen fi­gyelt, gépiesen megállapította, hogy ez beidegződött, rossz szokás, vagy pedig a keret nem fekszik rendesen. Magá­ban még mosolygott is: nem tud kibújni a rendszerező hi­vatalnok bőréből. A szerkesztő valamit jegy­zett a blokkjára, s míg a pa­píron sebesen siklott a golyós­toll, odamosolygott: — Felhívjuk majd magát, jó? Meglátjuk, mit tehetünk... Amikor kiment a kapun, a portás értetlenül nézte, mi­csoda széles jókedve kereke­dett ennek a fél órája még sa­vanyú emberkének. HARMADNAP csengett a tele­-----------fon. Erélyes basz­s zus jelentkezett benne, mint mondotta: a szerkesztő meg­bízásából. Megbeszélték, hogy öt után, itt, a mellettük levő eszpresszóban találkoznak. Bár Sági udvariaskodott, hogy megy ő, ne kelljen az újság­író elvtársnak idefáradnia, az erélyesen letorkolta. Mi az, hogy fáradni? Különben is ő a fiatalabb, már megbo­csásson, de az öreg, azaz a szerkesztőm olyan ötven kö­rülinek festette le magát. Megkönnyebbülten tette le a hallgatót. Látta, a többiek egy kicsit sandán nézik, hiszen mi dol­ga lehet neki egy újságíróval? Az epés Barnóczy nem is bír­ta szó nélkül: — Talán valami remek ri­portra találtál az egérrágta iratok között? A többiek vigyorogtak. Sá­gi már mondani akart valami gorombát, de meggondolta. Barnóczy a főirattáros kedven­ce, mit akaszkodjon vele? így csak annyit válaszolt: — Nem ... magánügy. Bire Barnóczy: — Haha! Megvan. Egy kis apróhirdetés és kész... Közben már dúdolta is a dallamot, a többiek megint vi­hogtak, s Barnóczy tovább folytatta a bohóckodást: — Sági Elek és... X. Y. értesíti, hogy esküvőjüket... amelyre tisztelettel önt és b. családját meghívja ... Vihogott mindenki, és Sági is kényszeredetten mosolygott. Ez a legjobb. Ha látják, hogy nem pukkad, majd abbahagy­ják. Valóban. Tíz perc múl­va el is feledkeztek az egész­ről. ötkor megvárta, míg a többiek elszelelnek, de öt után három perccel már ő is kilépett a kapun. Alighogy leült a tenyérnyi asztalka mel­lé, s kitette ismertetőjelnek az élére állított gyufaskatu- lyát, máris ráköszönt a basz- szus: — Jó napot! Sági elv társ? Szimpatikus, fiatal fiú volt. Mély, zengő hangja fiatal gyerekképével sehogy sem volt összhangban, de Sági már nem ért rá ezzel tö­rődni, a fiú elárasztotta kér­désekkel, s mint kiderült, né­hány dolgot már ő is megtu­dott. Bárány Sanyi jelenleg az egyik átmeneti otthonban van, még nem találtak neki vég­leges helyet. Három hete tör­tént a baleset, a gépkocsive­zető ittas volt, két hét múl­va tárgyalja a bíróság az ügyet. Kap vagy három évet. Az átmeneti olthonban azt mondják, hogy a gyerek MEGYEI TÜKÖR j 5 Amikor az esv több, mint a kettő! f Violeta szerepét Kornelija ^ ; Vozsanova játssza Az első léc- í y. '■ ke című bolgár játékfilmben. > Olasz—francia koproduk­cióban készült a nálunk is be­mutatásra kerülő Esterina cí­mű film. Két főszereplője: Carla Gravina és Geoffrey Horne. Burt Lancaster játssza a rö- ] videsen bemutatásra kerülő Az esőcsináló című színes i amerikai film főszerepét. már hatezer kötet könyvvel rendelkezik! M indez beszédes bizonyítéka annak, hogy helyes útra léptek a pilisszentivániak. En­nek, az erők egyesítésének kö­szönhető, hogy ma már szinte újjávarázsolódott a művelődési ház épülete is. A bányász­szakszervezet kétszázezer, a megyei tanács művelődésügyi osztálya pedig ötvenezer forin­tot juttatott a községnek a művelődési ház átalakítására, korszerűsítésére. Ha az avató ünnepség még néhány héttel távolabb is van, az elmúlt va­sárnap. a bányásznapon már itt rendezték az ünnepséget a megszépült színházteremben. És rövidesen megnyílik a mű­velődési ház klubterme is, ahol televíziós készülék, le­mezjátszó, könyvek s társasjá­tékok várják majd a szórakoz­ni, tanulni vágyó pilisszentlvá- niakat — otthonos környezet­ben. A napokban érkeztek meg a modern bútorok, szőnyegek, függönyök. Ha matematikailag vitatható is e rövid írás címe: egy több, mint a kettő — az élet még­is ennek igazát bizonyítja. S egyben tanulságul is szolgál: követni kell a pilisszentivá­niak példáját a megye egész területén. Egyesíteni az erő­ket — csajc így lehet eredmé­nyesen végrehajtani a kulturár lis forradalom nagy célkitűzé­seit. Ahol elaprózzák az erő­ket — akár azáltal, hogy két művelődési házat, szakszerve­zeti és községi könyvtárat, s két vagy még több színjátszó együttest, népi tánccsoportot és énekkart tartanak fenn — a kulturális fejlődés meggyor­sítása elé állítanak mestersé­ges akadályokat. L egutóbb az ötéves kulturá­lis szemlével kapcsolatos megyei értekezleten hangzott el a javaslat: hozzanak létre a községekben és városokban kö­zös kulturális anyagi alapot. A javaslat helyes volt, de ki­egészítésül kívánkozik hozzá: ne csak az anyagi erőket egye­sítsék, de a szellemi erőket is. Ez az útja a megyei pártbizott­ság által kidolgozott ötéves művelődési irányelvek mara­déktalan végrehajtásának. Prukner Pál A TISZTVISELŐ, P°cakos: .. «f--------------------ven körüli, alacsony emberke, már ti­zennyolc perce morfondíro­zott egy aktán. A többiek már régen elköszöntek, mindjárt negyed hat, s ő még mindig itt ül. Lényegében rá kellene ütni itt is, ott is a stemplit és ezzel kész. Végzett ezzel is. Mi dolga az irattár szürke hivatalnokának azzal, mit rejt egy akta? De Sági Elek most, tíz esztendei irattári munka után fennakadt egy aktán. Sőt: a legnagyobb sza­bálytalanságot elkövetve, ma­gához vette, s gyors, surranó léptekkel kiosont a kapun. Csak odakinn, amikor kö­rülkapta az utca forgataga, hökkent meg egy kicsit. Jó, hiszen holnap reggel vissza­teszi a többi közé, a szabály­talanságot soha nem tudja meg senki. De akkor minek hozta el? Ö tenni akart va­lamit. tenni. De mit? Mit te­het ő itt? Vajon nem jobb, ha megy minden a maga út­ján? Már hány akta került a kezéből a hasas dossziékba, hogy év végén levonuljanak az irattár alsóbb régióiba, át­adva az újaknak a helyet. Nem érdekelte különösebben egyik sem. S most ez! Félresodródott a nagy for­gatagból, s a kis téren leült a padra. Előhúzta zsebéből a papírt, s bár nem odafi­gyelt. gépiesen beleolvasott. „Határozat állami gondo­Ina Bauer és Toni Sailer a most készülő új osztrák jég- revü-film egyik jelenetében > MÉSZÁROS OTTÓ:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom