Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-10 / 214. szám
19(51. SZEPTEMBER 10, VASÄRNAP ■T^litlbD 5 RUHÁT VESZEK Bús férfi panasza Ködös őszi délután volt. Elindultunk a feleségemmel férfiruhát venni. Nekem. Szerettem volna olyan acélkék árnyalatút, ami a Laci barátomnak van, de láttam egy zöldet, drága se volt, azt sem bántam volna. Mikor előadtam ez irányú javaslataimat, feleségem megfeddett, ne hamarloodjuk el a dolgot, ne döntsék hebehurgyán többször tapasztalt szelességemmel a létnek ilyen fontos kérdéseiben. Nőm javaslata alapján ily módon elhatározónk — jó magam tartózkodtam a szavazástól, ahogy azt az ENSZ-ben néhány finom lelkű képviselő is megteszi —, hogy áruházba megyünk vásárolni, ott nagyobb a választék. Az áruházban főként az nyugtalanított, hogy túl- nagy volt a választék, azaz minden volt ott a világon, nemcsak férfiruha. Még jobban nyugtalanított, hogy a feleségem — a hadműveletek irányítója, mégis csak női feladat az ilyesmi — túlságos figyelmet szentelt az áruház egyéb látnivalóinak, de hát ismét csak tartózkodtam a szavazástól Időnk , is van, együtt van a pénz is, gondoltam, majd csak eljön az én ruhám ideje. Nem mondom, támadt egy kis mélabús szorongásom, amikor asszonykám melegen figyelő szemekkel hosszasabban barátkozott egy mosófazékkal, de -dvpni v 'yunisoini sí uoza osztályon a férfilélek finom ösztönével valami borongó előérzet kerített hatalmába, a közeli megcsalatás szorongó érzései kerülgettek. Arra azonban, hogy ha.lálos veszedelemben forgok, legalábbis a ruhám, csak a női fehérnemű osztályon ébredtem rá. Itt ugyanis feleségem egyszerűen eltűnt. Néhány perces lázas kutatás után egy félreeső pultnál találtam rá. Szemérmetlenül ölelgették egymást egy fehér nylon hálóinggel. Fordult velem egyet a világ. — ízlésed van, nem mondom — mondtam volna az asszonynak, ha az a csepp kis eszem is elment volna. De tudtam: ha megszólalok, végem van. Ha megbántom, itt vásárolni kell és ki tudia mit. Ezért csak érzéssel belekaroltam és tova- j vonszoltam. Fellélegeztem, J jött tovább, mint aki megad- ! ta magát sorsának. Egyszer- í re csak földbegyökerezett a $ lábam. Sohasem fog most \ már kitudódni, hogyan, a női- ; ruha-osztályon voltunk. Fii- ! lembe lassan a Chopin-gyász- \ induló akkordjai csendültek. / fel. Csak akkor halkult a ze- í ne, amikor kijött a próbafül- kéből egy drapp ruhában. í Fellélegeztem. A ruha vagy f két számmal nagyobb volt, a \ színe sem állt jól, úgy nézett \ ki benne, mint Napóleon se- $ besült öreg gránátosa a \ •moszkvai visszavonulás után. \ örömöm azonban korai volt. \ Utána egy ennivaló lilás szí- 5 nű modem ruha követke- í zett. Asszonykám vidám volt \ benne, siklces és karcsú, mert \ csinos lenni azt tud, meg ä kell hagyni és ez nem mellé- ; kes dolog. Egyszer csak el- ; homorúit, visszaszaladt a pró- í bafülkébe, és már jött is a í saját régi holmijában. — Most { neked veszünk ruhát — \ mondta és vitt a férfiruhák ! közé. Johanna mehetett ilyen \ arccal a máglyára, de jött. ! Egy óra hosszat néztünk férfi- \ ruhát, aztán döntöttünk. Vet- ; tünk ruhát. Neki. A lilásat. ; Aztán két nap múlva vet- ; tünk nekem is. Tárgyilagosan ; meg leéli még jegyeznem, hogy ! mind a két ruhát az asszony ; megtakarított pénzéből vet- ; tűk. De hát ez is valami? Soós András í MÓRICZ ZSIGMOND NYOMÁN A ceglédi kerítések ; * *-A Falusi tűzkészültség Szánthó Imre rajza az első napokban sokat sírt, de most már valamennyire megnyugodott. Tehát meglátogathatnák. Amikor az újságíró befejezte, kérdően tekintett Ságira, aki eddig is bólintgatott, de most egyetértése jeléül még hatalmasabbakat. — Akkor indulhatnánk — mondta az újságíró. Útközben eszébe jutott, hogy kellene vinni valamit a gyereknek. Az újságíró leintette. — De én ... — Magának is vettem. Előhúzott egy jókora zacskó csokiszeletet a zsebéből, s a markába nyomta. Sági persze azonnal fizetni akart, de a fiú legyintett: — Hagyja csak... HALLGATTAK, a ragyogóan ________tiszta társalgóban v árakoztak. Ketten voltak, ilyenkor nincs látogatás. A gyerekek meg is bámulták őket. Éppen elnyomta a cigarettát, amikor kinyílt az ajtó, s a magas, kedves nevelőnő betuszkolt rajta egy pöttöm emberkét. Szőke volt, hatalmas, kék szemmel, tejfehér bőrrel, s bár zömök, de Sági mégis meghökkent, milyen pici, holott már tiz esztendős. Igaz, én is afféle dugasz vagyok, vigasztalta magát, mert valahogy csalódott. Olyan stramm, vállas, nyurga kamaszt várt, s ez a kis töpörtyű jött helyette. — Ö a Bárány Sanyika — mondta a nevelőnő, s biztatóan a gyerekre mosolyogva kiment. Az újságíró találta fel előbb magát, kezét nyújtotta, úgy íelnőttesen: — Tudod — mondta a gyerek — a Zsuzsi néni velem sokkal többet beszél, mint a többiekkel. Azoknak van rokonuk, soknak papája vagy mamája is, nekem meg senkim! De most már engem is hárman szeretnek! Leugrott az öblös fotelből, amelynek mélyén majdnem elveszett, s ugra-bugrálva körültáncolta Ságit, közben azt mondta: — Tegnap itt volt a Kálmán bácsi... azt mondta, hogy apukám gyárából lesz sok apukám __ hogy ahol darus v olt, ott van egy brigád, várjál csak, igen: Sallai Imre szocialista brigád, és az mind az én apukám lesz... Hirtelen lecsendesült, odafúrta magát Sági ölébe, felnézett rá azzal a hatalmas, kék szemével, s csendesen odasúgta: — Tudod, én nagyon szerettem az anyukám ... Sági elfordította róla a tekintetét, a mennyezetet bámulta, s gyorsaikat pislogott, ettől elmúlik a könny az ember szemén. FEHÉR HÍVTA telefonon. A----------- gyerek sorsa r évbe jut. A gyár, ahol az édesapja dolgozott, megmozdult a cikk nyomán. A gép- szerelde, ahol. Bárány darus volt, becsületbeli ügynek vette. És a Sallai szocialista brigád — örökbe fogadja. Forma szerint a brigád egyik idősebb, gyerektelen tagja, de lényegében az egész brigád. *— Helyes kölyök, örülök, hogy így sikerült — mondta Fehér a telefonba, de valahogy zengő, tiszta basszusa most mintha rekedtes lett volna. Búcsú a nyártól A Hunnia Filmstúdió jelenti A Hunnia Filmstúdióban rövidesen megkezdik az Ahogy csillag megy az égen című új film forgatásának előkészületeit. A mai, paraszti tárgyú filmet Keleti Márton ren_ dezi. Máriássy Félix Megszállottak című filmjét október elején kezdik forgatni. A film hőse egy Szovjetunióból hazatért mérnök. Főbb szerepeit Sinkovits Imre, Pécsi Sándor, Ajtay Andor, Márkus László, Molnár Tibor, Mányai Lajos, Makláry Zoltán, Tompa Sándor, Görbe János, Temessy Hédy és Szemes Mari játsszák. Elkészült, vagy befejezéshez közeledő új magyar filmek: Vince, Két félidő a pokolban, Nem ér a nevem, Pesti háztetők, Jó utat autóbusz. .\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V E lmentem Ceglédre, megnézni a kerítéseket. Cegléden valóban magasak a kerítések. Járkáltam a mellékutcákban. Némelyik alföldi faluban főutcának is beillené- nek, mert tágasak, tiszták, egyenesek. Sok helyen betonjárda, de legalább lapjára rakott tégla, vagy legrosszabb esetben is keményre taposott salak. Itt nincs térdig érő sár. Még esős időben is száraz lábbal sétálhat az ember, ami faluhelyen ritkaság. De Cegléd már rég nem falu. Város. Rangos-módos parasztváros. Talán a kerítések is ezt jelzik? .. Akkora kerítések, hogy a fiatal útszéli akácok eltörpülnek mellette. De az ember még inkább. Tövükben kicsinek, jelentéktelennek érzi magát, mert csak hátraszegett fejjel nézhet fel a palánkon húzódó szegesdrótra. Leginkább deszkából épültek ezek az erődök, de jócskán akad téglából is, kőalappal, s akkora boltíves kapuval, hogy egy rakott szekér is könnyen elfér alatta. Egy helyen beleskelődtem. A kaputól a tornácfeljáróig meszelt szélű téglajárda vezet. Az udvar csupa virág. A színek lélekemelő harmóniája. Kedves, szép, otthonos. Kár, hogy kifelé nem ez látszik! Kifelé csak az látszik, ami rideg, ami elutasító, ami lélektelen .., Az új házaknál is . : : Minek ez? Ha tanyán él az ember, inkább van magyarázat a zárkózásra. Este, csendes éjszaka, a világosságról kifelé nézve a határtalan sötét tájra, elősettenkedik a magánosság érzése, borongós hangulata. Csak a hosszú évek megszokása, vagy a nagy család zsivaja, gyermeklárma és jószágok mocorgása oldja fel a szorongást. Itt volna oka a kerítésnek, hogy az ember elzárja magát és értékeit a ; nagy, sötét _ mezőtől... És a tanyákon a legritkább esetben akad kerítés, az is inkább rossz sövény ... Aki pedig tanyai ember létére téglafallal nyomorítaná körül udvarát, bolondnak tartanák az arra járók. Pedig a mezőn a tolvaj lásnak is nagyobb a csábítása. Minek kell hát Cegléden, bent a városban háromméteres kerítés? Dísznek? i Móricz Zsigmond jelképnek tekintette. Az elzárkózási vágy jelképének és egy kicsit az úrhatnámság megnyilvánulásának. A Kelet Népe 1940. augusztus 1-i számában ezt írta: „... Addig a magyarságban soha közösségi érzés nem lesz, míg ezeket a várakat le nem rombolja az idő ... Azon még egy résnek, egy kiesett görcsnek sem szabad lenni, hogy azon senki a világon be ne leshessen ezekre az udvarokra. Mert azt nem szabad meglátni a világon senkinek, -hogy odabent semmi sincs... Azzal a néppel, amelyik így gondolkozik, semmit sem lehet elkezdeni a közösség érdekében. Itt szövetkezés nincs... Soha senki gyűlésre el nem megy, se tagdíjat nem fizet, s el nem árulja, hogy valami kíváncsiság volna benne a közdolgok iránt.;.” H uszonegy év. Sok idő, mégis hamar elfut és a világ merőben más... A kerítések ma is állnak. De ma már nem jelképeznek semmit, legfeljebb egy rossz és költséges régi szokást. A jelkép, az elzárkózási vágy jelképe „leomlott”. Az emberek kiléptek a kerítések mögül.:. Bennem úgy él Cegléd, mint a szövetkezés bástyája. A sok ezer hold nagy táblákban öleli körül a várost és az ezernyi tanyát. Országos hírű tehenészet van itt. Jól felszerelt gépállomás, ipari üzemek. Hizlaldák, szőlők, gyümölcsösök és húsz mázsás búzák... Üj, nagyszerű épületek — zeneiskola! Ezernyi rádió, motorkerékpár, televízió, jó közlekedés, négy piac. Ha gyűlés van, feketéink a tér Kossuth Lajos szobra körül... Piaci napon annyi a kerékpár a fák tövénél, hogy ember legyen, aki megszámolja. Kapunyi kirakatokkal csábító szövetkezeti áruház, szálloda, éttermek, és az utcákon jól öltözött, jól táplált emberek, csinos, nagyvárosias lányok. Szociográfusok hada kellene, hogy mindazt átfogja, ami itt történt az elmúlt másfél évtizedben. De ha papírra is vetnék, nem lenne még igaz a kép. Mert a gondolkozás változása, a ceglédi ember horizontjának kitágulása még nem lenne rajta. Pedig a háromméteres kerítés éppen a látóhatárt szűkítette le a kis porta néhány négyszögére, a család belső világának szemlélésére ... A ugusztus elején kint jártam a hajdani Bokorféle birtokon, a cserői részen, Bércéi felé. A régi malom tanyáján a Táncsics Termelő- szövetkezet rendezkedett be. Nem a legnagyobb gazdaságok közül való. Csak közepes: néhány ezer holdas... Kimentünk Szeberényi Józseffel, az egyik vezetővel a határba. Mindent megnéztem töviről-hegyire. Láttam a ká- máni erdőben épülő hatalmas baromfifarmot, amelyet a város szövetkezetei összefogva, közösen készíttetnek, a közeli vályoggödröket, amelyekből a titkos remény szerint még halastó lesz egyszer, s láttam a sok száz holdas tarlón a som- kórót zöldellni, amit azóta már le is szántottak. Ilyen zöldtrágyát, s egyszerre ekkora területen, nem kapott még ez a vidék. A kukoricák elég jól bírják az időt. Ha rekordtermés nem is lesz, de akad rajta jócskán. Szemre megmutatja magát, hol szántottak ősszel és hol került tavasszal mindjárt eke után a mag... Jó tanulság, az idén már nem marad el az őszi szántás A határjárás után végül egy tanyánál állapodtunk meg. Olyan tanya, mint a többi, az alföldi tájon, Fátlan, szegényes, kerítése nincs, virágot hírből sem látni. Ez a tanya éppen jó helyen van, hogy jelezze a különbséget, ami közte, meg a tőle hajítás- nyira elterülő világ között van. Itt ugyanis paprikakertészkedés folyik ... Nekem ez több mint kertészet, de azt hiszem, nekik is. Ameddig a szem ellát, pap- rikasorok húzódnak, megrakva a tövek terméssel, úgy, hogy állandóan szedik. Szép, sárgászöld húsú, fajtiszta, egységies paprika, tizenhat ka- tasztrális holdon. Kis, szikál', barnára cserzett fiatalember mutatja boldogan a dúsan termő birodalmat. Kővágó József kertész, de a motorokhoz is ért. Az egyiket mindjárt be is indítja, hogy lássuk működését. Mert hat csőkutat fúrtak itt a pusztán, s a kutak mögött tömpeorrú motorok pöfögnek. A combvastagságú csöveken percenként sok száz liter víz zubog elő és folyik ezernyi ágban szét a barázdák között. f Kristálytiszta, jóízű, hűvös • víz. Fürdik benne a paprikák töve. Pár száz méterrel arrébb pedig rezeg a kánikulai levegő a repedezett, száraz föld fölött... Marhajárás volt itt ez a vidék. Mint legelő értéktelen volt. Nyáron alig akadt már rajta a jószágnak valami fű. Ahol feltörték később, kukoricaföldként sem adott legjobb esztendőben sem négy-ötezer forintnál többet, a mai árakon számolva. De kertészetként nem lesz meglepő, ha néhány év múlva, amikor már igazán feljavul a talaj, negyven-ötvenezer forintot fizet. Mert ennek semmi, de semmi akadálya nincs! Furcsa, most még szokatlan, de majd honossá válik ez a tizenhat holdas zöld folt • itt a fátlan, forró mezon. És I talán nemsokára újabb dará- ; bokát szelídít meg a sivár ; környékből... ; Amikor a tavaszon szóba i került a csőkút, a ceglédi gaz- : dák csak a fejüket csóválták: [ ilyet még nem látott erre a : világ... Nem ismerték. De : azóta látják, mert útjuk na- j ponta elvezet itt, a dús pap- • rikasorok ezreit, ahonnan te- \ herautószámra viszik a fel- i vásárlók a kincset érő ter- : mést. M a már eljutottunk oda, hogy ha valaki idegen ; kicsinyelné a kutak dolgát, ; leszólnák, mint értetlent!... : Mert kellő munkával és észszel — ahogy mondják — igenis, lehet a ceglédi határban is, a cserői marhajáráson is kertészkedni!... Ez az igazi jelkép, a mai jelkép, mert a magas kerítések már „leomlottak” Cegléden is. Tenkely Miklós Sági hangja sem volt tisz- í tább: j — Szóval örökbe fogadják? : — Igen, egy idősebb há-; zaspár. A férfi különben; nagyon szerette Babszi édes-: apját... > — Babszi... voltam rála : vasárnap... ; — Mondta. Ma ott jártam ; nála a brigáddal — ha látta : volna, hogy örült... azt: mondta: ez mind az én apukám ... — Igen ;:: igen ;;; : Néhány gyors szó után le- \ tette a telefont. Jobb igy.: Hiszen ő éppen ezt akarta. Bá- : rány Sándor aktája ne csak : irattári anyag legyen. Majd arra gondolt, hogy ma ■ este végre befejezi az He-; mingway-kötetet. EfY DÉLUTÁN, amikor kezében j---------------- a kilós fehérke- : n yérrel, meg a papírba gön- \ gyölt krakkóival benyitott az i ajtón, a levélnyilásból nagy, i kövér betűkkel címzett bori- i ték hullt a lába elé. Irka- i lapra írták a levelet, ez állt I rajta: j „Kedves Elek bácsi. Kál- j mán bácsi mondta, hogy te • fedeztél fel engem, s most j ezt nagyon köszönöm. Az új j apukám és anyukám nagyon : jó, és kérnek, hogy vasár- : nap gyere el hozzánk. Én is : ezt kérem. Tehát vasárnap el- i gyere. Csókollak, Babszi.” A levelet az asztalra tette, ■ s csak gépiesen nyúlt a ke- \ nyér meg a kés után, közben azt számolta, hogy két nap: múlva vasárnap, s újra lát- i ja Babszit. A gondolatba úgy : belefeledkezett, hogy ami évek : óta nem fordult vele elő, az! most megtörtént: kenyérszelés: közben elvágta az ujját. nak mennie kell, mert szigorú itt a rend, fél kilenckor alvás, s még hátra van a mosdás, a cipőtisztítás ... Sági búcsúzáskor egy húszast nyomott a gyerek kezébe, de az nem fogadta el. A CIKK néhány nap múlva-------megjelent. Sági vagy t ízszer is végigolvasta, s fel akarta hívni Fehért, hogy megköszönje neki. Milyen szépen megírta. És nem valami szívfacsaró cím, csak annyi: Babszi. Nem volt hosszú a cikk, de benne volt minden. Szerencsére őt kihagyta, csak annyit írt: egy tisztviselő szeme megakadt egy ügyiraton ... Jó, hogy őt nem említette. Hiszen Barnóczyék biztosan megint kinevették volna. Milyen igaza van Fehérnek, amikor azt írja a cikk befejezésekor: a mi országunkban nem maradhat egyedül egyetlen gyerek, ember sem. Sem Babszi, sem senki más. Vasárnap felment az otthonba. összevásárolt egy nyalábra való édességet, s vett két könyvet is. A gyerek csendesen nézte, míg elépakolt mindent az asztalra, majd hirtelen megkérdezte: — A bácsi szeret engem? Ettől úgy megdöbbent, hogy levegőt is alig kapott. Hiszen tényleg: miért csinálja mindezt? Mi köti ehhez az ismeretlen kis fickóhoz? A gyerek tágranyílt szemmel leste a választ, s megkönnyebbülten felsóhajtott, amikör meghallotta az igent. Nevetett, boldogan, s szinte dicsekedve mondta: ■— Akkor már hárman szeretnek! Zsuzsi néni, a Kálmán bácsi, meg... meg te... — Fehér Kálmán. — Babszi. Megrebbent mindkettőjük szeme, s az újságíró nem resteilte, megkérdezte: — Babszi? A gyerek félszegen állt, fél keze az újságíró markának rabja, a másikkal nem tudván mit kezdeni, zsebrevágta. Tekintete közben hol Ságira, hol Fehérre rebbent, de hangja magabiztos volt: — Babszi, igen. Az iskolában neveztek el így, mert én voltam a legkisebb. A bab is kicsi, dehát azt hülyeség lenne mondani, hogy: te bab. Hát így lettem Babszi. A Sinya — tetszik tudni, az volt az osztályban a vezér — találta ki. Egymásra néztek. A csöpp emberke szabatosan, tisztán beszélt, és ezért nem tudtak vele mit kezdeni. Valami gyerekes beszélgetésre készültek fel, odanyomják majd neki a csokit, s kész. De ez? Hiszen ez kész ember! Fehér igyekezett úrrá lenni a helyzeten. — Mi leszel, te, Babszi, ha megnősz? — Én? Darus, mint az édesapám. — Apukád az volt? — Az. De meghalt. Akkor mentem az első osztályba. — Most hogy tanulsz? — Jól. Félévkor tiszta jeles voltam. Elakadt megint a beszélgetés, s Fehér csak most kapott észbe, s ültette le a gyereket. Sági is közelebb húzódott, félszeg csendességén látszott, nemigen volt gyerekkel dolga. Vagy jó másfél órát beszélgettek Babszi- val, s a nevelőnő szakította félbe a társalgást. Babszi-
