Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-06 / 210. szám
rrsnr MEGYEI 1961. SZEPTEMBER 6, SZERDA PILISSZENTKERESZT METAMORFÓZISA L j utcasorok, modern lakások, „eltitkolt“ fürdőszobák a kis hegyi faluban A letűnt korszak egyik legjellegzetesebb folyóirata az Új Idők volt, az úgynevezett „úri középosztály’1 családi orgánuma, amely Herczeg Ferenc szerkesztésében igyekezett elterelni a közfigyelmet az élet legégetőbb problémáiról. Megesett mégis, hogy olykor, akarva-akaratlanul felvillant oldalain egy-egy őszinte szó. Ilyen volt az a levél, amelyet közel harminc esztendővel ezelőtt, 1932-ben egy tanítónő toUából közölt és amely megdöbbentő képet rögzít a kis Pilisszentkereszt község lakóinak embertelen nyomoráról. A mai Pilisszentkereszt arculatán ennek a megrajzolt régi képnek már nyomait sem lehet felfedezni. A putriszerű viskók eltűntek, helyettük szép, tiszta, egészséges családi házak épültek, egész utcasorok. csak a legutóbbi négy esztendő alatt közel kilencven új lakóház. Á legtöbb kétszoba-konyhás, ráadásul fürdőszobával, ami azért nagy szó, mert a falu lakóinak száma alig másfélezer. A szentkereszti fürdőszobákkal mégis baj van. Nem is egy baj, hanem kettő. Az újonnan épülő lakóházak fürdőszobáinak felszerelése nem okoz különösebb nehézséget, a szép, zománcos kádakat és a fürdőszoba-kályhákat az érdekeltek késedelem nélkül megvásárolhatják. Azoknak azonban, aikik régi lakóházukban kivannak fürdőszobát berendezni, a felszerelésre hosszú hónapokig kell várakozniuk, pedig viz lenne hozzá bőségesen, hiszen eddig már több mint százötven lakóházba bevezették a hegyi források kristálytiszta vizét.. Hogy mennyi a már berendezett fürdőszobák száma Pi- lisszentkereszten, azt pontosan senki sem tudja, mert sokan gondosan titkolják a fürdőszobájukat. A fürdőszoba használatára ugyanis a Kö- JÁLL, a Közegészségügyi és Járványügyi Állomás, csak akkor ad engedélyt, ha biztosítottnak látja a szennyvíz elvezetését. A községben csatornák nincsenek, a szennyvízkérdést a lakók vagy kis méretű emésztőgödrökkel oldják meg. amelyek nem alkalmasak arra, hogy a fürdőszobák nagyobb mennyiségű szennyvizét is befogadják, vagy pedig sehogy sem, illetve úgy, hogy a használt vizet egyszerűen kiengedik az udvarra, az utcára. Mind a két megoldás súlyosan veszélyezteti a közegészségügy érdekeit, és • • r a KOJALL joggal harcol ellene. A kérdést az teszi dilemmává. hogy a közegészségügyi érdek fűződne a fürdőszobák számának szaporításához is. A községi tanács állandóan napirenden tartja ezt a kérdést, és bízik benne, hogy a járás és a megye támogatásával, hamarosan talál megoldást rá. Pilisszentkeresztnek igen kevés a földje, határa alig van, belterülete is elég szűkös. Pedig terjeszkedni szeretne. Lakói közül igen sokan foglalkoznak a lakóház- építés gondolatával, de nem juthatnak . alkalmas telekhez. A falu szélén fekvő Zsellér- káposztás-dülő alkalmasnak látszik ugyan új lakótelep céljaira, de csupa „nadrág- szíj-parcelláből” áll. olyan keskeny földdarabokból, amelyeken nines lehetősége az építkezésnek. Most készül a község területrendezési terve, és annak végrehajtása során ezeket a vékony parcellákat „tagosítani” kívánják, aztán újból szétosztják a tulajdonosok között házteleknek alkalmas parcellák formájában. Az új lakótelepnek szánt terület közművesítésének gondolatával is foglalkoznak, hogy elhárítsák az új lakótelep kialakulásának minden akadályát, A kulturális igények ugyancsak szemlátomást növekednek Pilisszentkereszten. A lakosság az idén a földművesszövetkezet boltjában több mint tízezer forint értékű könyvet vásárolt. Fokozódik a kis községi könyvtár forgalma is. A tanács minden évben megszavaz néhány ezer forintot a könyvállomány gyarapítására. A faluban már nyolc televízió működik. A szentkeresztiek úgy érzik, hogy itt lenne az ideje a kultúrotthon építésének is. Mert ilyen még nincs Pilisszentkereszten, azazhogy kultúrterem van már, de ez az erdészeté, és méretei nem felelnének meg az egész falu igényeinek. A községfejlesztési alapból legelőször mégis az egészségház korszerűsítésének költségeit biztosítják, ami tagadhatatlanul sürgősebb feladat, de — ahogyan a szentkeresztiek bizonygatják —•, azután majd a kultúrotthon következik.. Magyar László Érkeznek a nevezések a nemzetközi műszaki tudományos filmfesztiválra ! A november 16-án kezdődő budapesti nemzetközi műszaki tudományos filmfesztivál nevezési határideje szeptember 15, de a rendező gépipari tudományos egyesülethez már egy sor országból érkezett meg az értesítés, hogy filmjeiket be kívánják mutatni a Kevesebb emberrel - fele idő alatt Mindenki tudja, hogy agyarakban használt gépek rendszeres gondozás időnként pedig javításra szorulnak. E munka elvégzésére hozták létre a vállalatok javító részlegeit, az úgynevezett TMK- műhelyeket. A több száz gép rendszeres javítása nem egyszerű feladat, különösen azért nem, mert a karbantartó műhelyek munkája nem zavarhatja a termelést, nem boríthatja fel a gyártási rendet. Az sem közömbös, hogy egy-egy gépet hogyan és mennyi ideig javítanak. Korábban és manapság is sokhelyütt a bonyolult- sági fok mércéjét használják a javítási igény kifejezésére. Egy bonyolultsági fokú gép javítási ideje hatvan óra. Ha egy esztergapadról megállapítják, hogy tíz bonyolultsági fokú, ez azt jelenti, hogy hatszáz óra szükséges a kijavítására. így mérték ezt a legutóbbi időkig a Diósdi Csapágygyárban is. Azért a legutóbbi időkig, mert egy-két hónapja szakítottak a klasszikus módszerrel, mint idejétmúlttal. Az élet kényszerítette őket, hogy így cselekedjenek. Egyre több csapágyat kell készíteni, többet kér az ország, s a külföld is. A gépek is alaposan megszaporodtak, éppen ezért lassan eljutottak odáig, hogy a TMK-műhely, „szűk keresztmetszetet” képezett, nem tudott '■megbirkózni á feladatok-j kai. A gyár gazdasági és műszaki vezetői szerencsére jól ! értenek a közgazdasági kér- l désekhez, s így nagyon figyelemre méltó új módszert dolgoztak ki. Ügy okoskodtak, hogy nem helyes egyszerű futó „diagnózis” alapján megállapítani a gépek bonyolultsági fokát, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy annyi idő kell a javításhoz. Mi tehát a teendő? Mindenekelőtt az, hogy minden gépre külön-külön meg kell állapítani, milyen időközönként és mikor kell javítani. Erre pontos és szigorú tervet dolgoztak ki. Aztán pedig kimondták, hogy a régi módszer nem magyar fővárosban összegyülekező nemzetközi szaktestületnek és az érdeklődő műszaki szakembereknek, any- nyi tehát máris biztos, hogy részt vesznek a nagy seregszemlén. a szovjet, a lengyel, a csehszlovák, a keletnémet, az amerikai, az angol, a belga, a dahomey-i, a francia, a holland, a nyugatnémet, az olasz, a svájci és természetesen a hazai műszaki tudományos filmgyártás legjobb alkotásai. Négyszázmillió trachomas A földgolyón négyszázmillió trachomában szenvedő ember él. Ez a betegség, amelyet évszázadokig „egyiptomi szembetegség” néven ismertek, számos esetben teljes vaksághoz és jóformán mindig a látág erős csökkenéséhez vezet. Különösen trópusi és szubtrópusi vidékeken fordul elő. 1955-ben sikerült első ízben megtalálni a trachoma kórokozóját. Géniben a hét elején tudományos konferencia kezdte meg munkáját, amely a legújabb tudományos eredmények felhasználását tárgyalja meg ennek a 'betegségnek a kiirtására. Randevú égen és földön Minőségellenőrzés a laikus szemével. Gerencsér Mária, aki mindenre kíváncsi jF" 1,1 Balogh Illés bolondja volt a lovaknak. Egyéni korában is oda volt értük, de most, hogy harmincötöt bíztak a kezére, még inkább. Amikor tavaly tavasszal megalakult a Rákóczi Termelőszövetkezet, kiválogatták a lóállományt, a gyöngébbje vágóba ment, s a legszebb harmincötöt. tartották meg, igaz, ez aztán Szemrevaló állomány volt. Balogh is nehezen telt be a nézésükkel. Amennyire azonban idősebb Illés oda volt a lovakért, any- nyira nem lelkesedett ifjabb Illés. A gyerek jelesen elvégezte az általánost, de a lovaktól úgy félt, akár a tűztől, s ha néhanapján benézett az apjához, csak a háta mögött settenkedett, semmi pénzért nem nyúlt volna egyetlen jószághoz sem. Balogh Illésnek se- hogysem volt ínyére fiának ez a magatartásá. Hiszen hogyis? Néki lenne ilyen fia? Jól van, legyen traktoros, ami akar, de a jószágtól ne féljen, miféle paraszt az, aki csak tisztes távolból szemléli segítőit? Hiába noszogatta azonban a gyereket, az nem állt kötélnek. Hívta, csalta, jöjjön vele. nézze meg, „olyanok azok, mint a kisbárányok”, ifjabb Illés nem ment, kitalált mindent, csakhogy távol maradhasson. — Mi lesz belőled, te? Tán’ tintakukac — mondogatta félig APA ES FIA tréfásan, de valamennyire komolyan is a gyereknek, de az hallgatott, mintha nem is neki szóltak volna. Tudta az apja, hogy íéF a gyerek, s törte is a fejét, hogyan kedveltesse meg vele az állatokat. De bármenynyit mesélt, magyarázott is, kis Illés meghallgatta, bólogatott, de ha legközelebb- iskolából hazafelé menet benézett az apjához, hát csak mögötte sündörgött, vagy az ajtóból kiabált befelé. Jött azután a nyári szünet, s Balogh maga mellé vette a gyereket, kéz alatt legyen, ha kell, úgy sincsen más dolga. Illés úgy indult apjával az első reggel, mint aki fogat hú- zatni megy, de azért tartotta magát emberül, a könny csak valahol belül bujkálhatott benne, a szemébe nem szökött ki egy se. Valahogy eltelt a délelőtt, meg a délután is, az főként könnyen, mert a bennlevő két lesántult lóval semmi dolguk nem volt, s csak este kellett megint rákapcsolni, amikor bejöttek az emberek a munkából, s bekötötték a jószágot. Amikor késő este hazakerültek, Balogh elővette a gyereket, s próbált a lelkére beszélpedig ezt meg kell kapnia mielőbb ... A vége az lett, hogy kis Illés felkapaszkodott a benn levő lovak egyikére, s elindult, hogy megkeresse valahol a páskomokban az elnököt, mert az oda ment ki, ott kezdték a kombájnok vágni a rozsot. Csúszkált alatta a feldobott pokróc, s nem tudta, vajon a lótól fél-e jobban vagy attól, hogy lehuppan a hátáról, az biztos, csurom lUcsok volt az inge, izzadt cefetül, nem győzte törölni a verejtéket legalább az arcáról, mert belecsöppent az a szemébe is, talán még könnyel is keveredett. Vitte a borítékot, benne a fontos üzenettel, nem tudta, hogy csak annyi állt a cédulán: „János, tudod, szóltam már neked a gyerekről. Küldd hát tovább valamerre, lovagoltasd meg isten igazában.” Hosszú lenne kis Illés kálváriáját elsorolni. Az biztos, hogy amikor jóval dél után visszakerült az apjához, se élőre, se holtra nem hasonlított. De azért már maga kötötte be a lovat a helyére, s este, amikor befelé jöttek a munkából a fogatosok, már nem sündörgött az apja háta mögött, hanem úgy sürgött- forgott, mintha már legalább esztendeje ezt csinálná. Mészáros Ottó ni, szégyent hoz rá, hiszen ő az elnökkel beszélte meg, hadd segítsen, s akkor így sikeredik a dolog? A többiek is látják, csak bújik a háta mögött, miféle segítség az? Kis Illés húzta a vállát, s csak annyi szava volt, minek vitt, édesapám, én nem mondtam! Amikor a gyerek lefeküdt, Illés egy cigarettára még kiment a tornácra, s ott villant eszébe a dolog: valaha ő is így volt... igen ..: éppen így ... amikor Benedekty méltóságos- nál kezdte' a lovász-inasko- dást... és akkor Pista bácsi, az istállógazda... Nyugodtan feküdt le, előtte valamit -felírt egy papírra, s kopertába tette, leragasztotta, s beiecsúsztatta a íajbizsebbe, nehogy itthon maradjon. Reggel Illés csendben kocogott mellette, fogalma sem volt róla, hogy nagy nap ez számára. Kizörögtek a szekerek, leültek, ettek, apja tett-vett, azután hirtelen a fejére csapott, úgy téve, mint aki elfelejtett valamit: ;— Illés! Gyere csak fiam, elfelejtettem az elnöknek a levelet... essen bele a fene ... Ügyesség, szépség: a motoros akrobaták gyakorlatai Karácsondi Miklós a jutalmazás nehéz pillanatában (Gábor Viktor felv.) gasba emelkedett a „Vöcsök”; A földre érés után kedves pillanatok következtek: régi repülőtéri szokás szerint „kitüntették” az újdonsült repülőt, Karácsondi Miklós riportert, aki teljes mértékben átérezte a kitüntetés súlyát. (öt kilót nyomott). Felszálltak a nagy szállítógépek és bátor ejtőernyősök raja ugrott a magasból. Földre- érésük utón a Központi Motoros Klub tagjai mutatták be merész gyakorlataikat. ewsi' i jWSsís i :K í Érdekes, színvonalas bemu- í tató színhelye volt a buda- ; örsi MHS repülőtér. A televí- ; zió által kezdeményezett mű- \ sor — melyet egyenes adás- ! ban közvétítettek — célja a ! sportrepülés és ejtőernyős ug- ! rás kulisszatitkainak bemutatása volt. Gyönyörű, napfé- ! nyes időben műrepülő-bemu- ! tatóval kezdődött a műsor. ! A BHG Gagarin repülőklub ; tagjai elmagyarázták a vitor- ; lázógép működését, majd I később a TV riporterével maszentírás. Félretették a bonyolultsági fokot, s most már pontos hibafelvétel alapján állapítják meg valamennyi gép javítási idejét. Ez azonban még nem mim den. Hosszú idő tapasztalata azt is megmutatta, hogy a2 egyes géptípusoknál melyik alkatrészek kopnak leginkább, melyeket kell a leggyakrabban újakkal pótolni. Ezekből az alkatrészekből bizonyos mennyiséget elkészítettek és betették a raktárba. Így tehát már nem az történik, ami azelőtt, hogy a gép szétszedése után kezdenek a pótlásra szoruló alkatrészek elkészítéséhez. Ez már ugyancsak a múlté. Sokkal egyszerűbb az eljárás. Ha például ki kell cserélni egy tengelyt, bemennek a raktárba, kihozzák és beteszik a gépbe. Nem kell bizonygatni, hogy értékes órákat, sőt napokat nyernek a termelőmunka javára. Pofonegyszerű, mondhatná bárki, s valóban így dióhéjban elmondva szinte magától értetődőnek tűnik az egész. Másként áll azonban a helyzet a valóságban. Mint áltálában, ebben az esetben sem volt körinyű szakítani a régivel, a megszokottal. A Diósdi Csapágygyárban is sokan úgy vélekedtek, hogy kár megbolygatni a meglevő módszert, mert ez az új elképzelés csak bonyodalmakat okoz és többet árt, mint használ. Hiába, a megszokott régi még akkor is makacsul tartja magát, ha már elavult. Az egyszerű megoldás bábái azonban nem hagyták annyiban. Kitartóan érveltek, harcoltak, egyengették az utat az újszülött előtt. Persze az érvek mellől a határozott utasítás és a számonkérés sem hiányzott Megérte. Azóta valameny- nyi hitetlenkedő belátta, hogy a haladóbb új mellett a helye. Az érvek közül a legmeggyőzőbbek, hogy azóta húsz emberrel kevesebb is nagyszerűen el tudja végezni a több munkát, s ez a húsz ember már a termelésben dolgozik és nincs messze az az idő, ami kór elmondhatják, hogy a gépek javítási ideje pontosan a felére csökkent. Farkas István
